Taylor Jenkins Reid: One True Loves - Egyetlen ​szerelmeim + Nyereményjáték

Sziasztok!

A népszerű amerikai írónő, Taylor Jenkins Reid életművéből már négyet a magyar olvasóközönség is élvezhet. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ugyanis elhozta One True Loves, magyarul Egyetlen szerelmeim című regényét is megismerhetjük idén ősszel. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Mit ​jelent igazán szeretni?

Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.

Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.

Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra.

Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.

Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!

Ez már a harmadik Taylor Jenkins Reid regényem és azt hiszem, hogy nem az utolsó. Ugyan nem ez a kötet a kedvencem tőle, mert a másik két regénye azért jobban tetszett, az viszont vitathatatlan, hogy ez az írása gondolkodtatott el a legjobban. Nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál az írónő.

Alapvetően nem szeretem a szerelmi háromszögeket, az Alkonyat tizenéves koromban kellően mély nyomokat hagyott bennem. Már akkor megtapasztaltam, hogy a főszereplő valahogy soha sem az én kedvencemet választja, így általában elkerülöm az ilyen jellegű regényeket. Taylor Jenkins Reid regényének fülszövege mégis azonnal levett a lábamról. 

A történet szerint Emma még gimnazistaként ismerte meg Jesset, igazi nagy szerelem az övék. Igazi nyughatatlan lelkek, akik készek arra, hogy meghódítsák az egész világot. Emma szülei egy könyvesboltot vezetnek, a fiatla lánynak pedig a legnagyobb rémálma, hogy ő vezesse tovább majd a boltot, ha ők nyugdíjba mennek. El is "menekül" a városból, hogy az életnek hívott kalandot Jessevel együtt élje át. És bár egy idő után már talán kész lett volna megállapodni, de már akkor is egyértelmű volt (legalábbis számomra), hogy a fiú nem biztos, hogy kész erre. Hiszen őt leginkább a kaland élvezete jellemzi. Aztán egy végzetes napon, az első házassági évfordulójukon a fiú eltűnik, Emma élete pedig darabokra hullik. Visszaköltözött a szüleihez, és szép lassan elkezdte újra összerakni magát. Ami korábban egy rémálomnak tűnt, izgalmas jövőképpé változott. A nyugodt kisvárosi környezet és szülők családi vállalkozása már nem is tűnt olyan rossz opciónak számára. Eközben újra összefutott Sammel, fiatalkori barátjával és szép lassan szerelem szövődik közöttük. Ha Jesse egy sodró folyó, akkor Sam egy nyugodt kikötő. Egy igazi biztos pont a lány életében, aki mellé egyszerűen csak jó hazaérkezni. Akivel az ember szívesen alapít csaladot. A két fiú semmiben sem hasonlít egymásra, talán csak abban, hogy szeretik Emmát. Amikor Jesseről kiderül, hogy még sem halt meg és visszatért Emma életébe, a fiatal nőnek pedig óriási döntést kell hoznia. Vajon hány nagy szerelme lehet az embernek az életében? Ha létezik a nagy Ő, akkor vajon csak egy lehet? Kire és mire van szüksége Emmának? A nyugodt és kiszámítható életre, vagy kalandokra? 

A kötet fő konfliktusa egyértelműen Jesse színrelépése. Nagyon fájdalmas érzés volt a férfi elvesztése, nem volt könnyű Emmának talpra állni. A férfi megjelenése azonban mindent felforgatott. Rengeteg érzést hozott felszínre. Emmának nagy erős lelkiismeretfurdalása volt. Hiszen végülf feladta, és nem várt tovább a férfire, mikor már szinte biztosnak tűnt a halála. A férfinek viszont Emma képe adott erőt. Úgy tudott megmenekülni, hogy feleségére gondolt. Hogy maradhatna egyet Sammel, mikor Jesse végig rá gondolt? Régen mindennél és mindenkinél jobban ismerték a másikat, de ahogy Emma úgy Jesse is sokat változott. De vajon illenek még egymáshoz?  

Hihetetlenül érdekes és izgalmas volt ez a kérdés. Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy Sam volt az abszolút kedvencem. A nyugodt és kiszámítható életet preferálom, nekem nincs szükségem eszement kalandokra, csak egy olyan emberre, aki mellett leélhetem az életemet biztonságban és szeretetben. Szóval igazából én ezt kívántam Emmának is. De az, hogy hogyan is dönt valójában, azt fedje jótékony homály, nem áll szándékomban spoilerezni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Bár extrémnek tűnik az élethelyzet, amit ábrázol, de egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, nem éreztem légbőlkapottnak. Abszolút látom magam előtt a szituációt végig úgy érezem, hogy a fő konfliktust figyelembe véve a karakterek hitelesen reflektáltak az eseményekre és helyzetekre. 

Összességében bár nem ez lesz a kedvenc TJR regényem, de ettől függetlenül kifejezetten tetszett a történet. Érdekes volt bepillantást nyerni Emma életébe és bevallom, én végig azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy van egy Sam az életemben. Egy olyan társ, aki mellett nyugodt és szép életem lehet, akivel tényleg családot szeretnék alapítani. 

Ha olvastatok már az írónőtől, akkor ne hagyjátok ki az Egyetlen szerelmeimet sem. Ha pedig eddig nem ismertétek a munkásságát, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

A játékunkban a regényhez, illetve a szerzőhöz kapcsolódóan teszünk fel kérdéseket, melyekre a helyes választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorában várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mennyi könyve van összesen Taylor Jenkins Reidnek (eredeti nyelven is)?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.15. Readinspo

11.17. Readinspo (extra)

11.19. Csak olvass!

11.21. Csak olvass! (extra)

11.23. Pandalány olvas

Read More

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​Hugo hét férje + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát. 

Egy szédítő hollywoodi karrier.

Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.

Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, a Daisy Jones & The Six című regényét már olvastam. Nagyon szerettem azt a történetet, így nem is volt kérdés, hogy az Evelyn Hugo hét férjét is mindenképpen sorra kerítem majd. A várakozásaimat tovább fokozta, hogy a kötet egyszer már megjelent magyarul egy másik kiadónál, de miután elfogytak a kiadott példányok, nem lett újra nyomva a regény és az egekbe szökött az ára a kötetnek az egyes eladói fórumokon és oldalakon.  Bár úgy érzem, hogy összességében nem lett nálam akkora szerelem ez a kötet, mint az írónő másik magyarul megjelent regénye, mégis összességében csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne megaz sem, ha rákeresnék Evelyn Hugo nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. A fiktív karakterek nem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a színésznő életéről, hogy egy másodpercig sem lep meg az a tény, hogy egyes rajongók elhitték, hogy Evelyn Hugo valóságos személy. Abszolút megértem, hogy a Goodreads nevű külföldi oldalon ez a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, én sem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem lett nálam 5 csillagos olvasmányélmény. Nagyon szerettem, de valahogy mégsem tudok rá maximális pontszámot adni. Talán azért, mert bár érdekes és izgalmas olvasmány volt, mégis végig kívülállónak éreztem magam. Nem azt mondom, hogy nem szippantott be a történet, hanem inkább azt, hogy bár beszippantott, nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. 

Dráma pedig aztán volt dögivel. Ha csak arra gondoltunk, hogy Evelyn az élete során hét "férjet fogyasztott" el, akkor láthatjuk, hogy az élete egyáltalán nem volt unalmas. A történet szerint a 79 éves filmsztár, igazi ikonná vált. Ugyan már jócskán benne jár a korban, mégis a mai napig imádják és bálványozzák. Egy igazi hollywoodi csillag, akinek az alakja megkerülhetetlen. A legnagyobb vonzereje talán az, hogy misztikummá vált. Évek óta nem adott senkinek interjút, sokan tudni véltek róla sok mindent, de igazán senki sem ismerte őt. Egy nap azonban egy fiatal nő, Monique Grant lehetőséget kap, hogy megírja a színésznő életrajzát. De vajon miért őt választotta Evelyn? Milyen szálak köti őket össze? És nem utolsó sorban, vajon Evelyn hét férje lesz a legérdekesebb része az önéletrajznak, vagy valami teljes másra helyeződik majd a fókusz?

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Evelyn karakterét egyre mélyebben és jobban. Az élettörténete úgy épül fel, hogy a férjeit helyezi központba és így meséli el a teljes történetet. Megismerjük a kapcsolatait, a meztelen igazságot mindenféle sumákolás nélkül. Ahogy a szegény Ernie Diaz, az átkozott Don Adler, a hiszékeny Mick Riva, az okos Rex North, a nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, a csalódást keltő Max Girad és kellemes Robert Jamison karakterét megismerjük, úgy jelenik meg előttünk az igazság Evelyn életéről. Voltak benne jó és borzalmas pillanatok, lenyűgöző, hogy mennyit bír az ember, ha komoly cél lebeg a szeme előtt. Evelyn nagy akart lenni és el is érte, hogy ikonként nézzenek rá. Ahogy a színésznő hangsúlyozza, és én is egyet tudok ezzel érteni, ő nem egy jó ember. Sokkal inkább a mai divatos morally grey szó jellemzi őt a legjobb. Ahhoz, hogy kitörhessen arról a nyomorgó környékről, ahonnan származik komoly akaretrőre volt szüksége. Az akaraterő mellett azonban szüksége volt még egy hozzávalóra, ez pedig a teste. Az írónő kíméletlenül bemutatja, hogy Evelyn soha nem rettent meg attól, hogy a szexualitását használja az előrejutás érdekében. Nem esett kétségbe, ha egy férfit kellett elcsábítani, hogy előre törjön. Csúnya ezt mondani, de egy külső szemlélő számára, simán ráillene a számító ribanc kategória. De persze ő ennél sokkal több. Az egyes tettei erőteljesen megkérdőjelezhetők morálisan, ha megérteni nem is tudja őt az olvasó, de érteni véli a cselekedeteinek miértjét. A karrierje során súlyos titkokat őrzött, nem mindegyik házassága köttetett szerelemből, ezért óriáis rizikót vállal ezzel az életrajzzal. 

Érdekes volt látni a régi korok Hollywoodját. El tudom képzelni, hogy az írónőt valós személyek és ikonok ihlették. Biztos vagyok benne, hogy a női színészek kevesebbet értek és egy férfi miatt simán eltűnhettek a süllyesztőben. Ahogy a világ, úgy a filmipar is férfiorientált volt. A mai napig hallani, hogy egyes esetekben a női szereplők kevesebbek keresnek egy produkcióban, mint férfi társaik. Akkor gondoljunk csak bele, hogy az 1950-60-as években mekkora különbség lehetett a két nem között. Evelyn azonban fittyet hányot a konvenciókra és üstökösként tört előre. Ha kellett, akkor megállapodott, ha kellett tűrt, ha kellett titkolózott. Nem mondom, hogy szerethető karakter, mégis lenyűgöző az alakja. Már már sajnálom, hogy nem valóságos személy. Ha így lenne, tuti mindent is elolvasnék róla. Főleg az önéletrajza fényében. :)

Az én személyes kedvencem egyértelműen Harry Cameron volt, akivel mély barátságot ápolt. Jó volt látni, hogy milyen állandóságot biztosított Evelyn számára és szomorú voltam, hogy véget ért a közös életük. Fontos szereplő még a történet szempontjából Celia St. James is, aki a színésznő második legjobb barátja volt (Harry) után. Érdekes volt látni, hogy miként kapcsolódik össze két nő élete, szerettem ezt a történetszálat, még úgy is, hogy összességében nem éreztem mindig egészségesnek a kapcsolatukat. 

A borító zseniális, csodálatosan illik Evelyn karakteréhez, akinek a legemlékezetesebb ruhái ebben a színben pompáztak. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadó felkarolta a szerzőnőt és minden könyve megjelenik majd szép lassan magyarul. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára tőle, kíváncsian várom, hogy mivel kápráztat el legközelebb az írónő. Összességében csak ajánlani tudom nektek az Evelyn Hugo hét férjét. Nagyszerű olvasmány, egyszerűen imádtam, hogy az írónő bánt a szavakkal és a karakterével. Bár nekem nem lett akkora kedvenc, mint Daisy Jones karaktere, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN SZÍNÉSZNŐM KÉPE

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.26. Kelly és Lupi olvas

06.29. Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

07.02. Csak olvass!

07.05. Sorok között

Read More

Bálint Erika: És ott lesz majd a szeretet + Nyereményjáték

Sziasztok!

Bálint Erikának, A nap csókja és az Adj esélyt! című kötetek írójának most egy újabb regényét ismerhetik meg a magyar olvasók. Az És ott lesz majd a szeretet című regény egy bántalmazó kapcsolatot mutat be és azt, hogy mennyire el tudja veszíteni a másik fél önmagát, ha a bántalmazó fél mindent megtesz annak érdekében, hogy uralma alá hajtsa a párját. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Zita és Andor történetét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

„Te vagy az életem értelme, mindig téged kerestelek, örökre akarlak.” Szép szavak. De mi történik, ha Zita ráébred, hogy mindez hazugság volt?

Andor ügyvédből lett politikus; a hatalom és a karrier világában él, ugyanakkor egy megálmodott tökéletességet kerget. Átgázol mindenen és mindenkin, de hiába, nem találja meg, amit keres. Az emésztő hiányt futó kalandokkal próbálja enyhíteni, miközben felesége, Zita lassan elveszíti önmagát, rabszolga lesz egy kiüresedett kapcsolatban.

Meddig lehet ezt folytatni? Meddig adhat felmentést a férjnek a szeretet nélküli gyerekkor? Mikor robban az érzelmi bomba? Képes lesz-e Zita hosszú évek után, porig rombolt önképpel új életet kezdeni?

Egy bántalmazó kapcsolat története, ahogy még soha nem láttad.

Lehetséges az újrakezdés?

Bálint Erika neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen egy másik regényét (A nap csókja) körülbelül 3 éve olvastam. Az írónő mostani kötete leginkább a fülszövegével keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon fontos számomra a családon belüli erőszak és a bántalmazó kapcsolatok témaköre, így kíváncsi voltam, hogy miként jelenik majd meg ez a két rendkívül szenzitív téma könyvben. Mindkét témát rendkívül fontosnak tartom, hiszen még mindig rengeteg tévhit kering róluk és sajnos rendszeresen megjelenik az áldozathibáztatás problematikája is. Miért nem ment el az illető, miért várta meg, hogy elcsattanjon az első pofon? Vagy esetleg Zámbó Jimmy után szabadon, egy jó asszony mindent megbocsát, akkor mi a baja a nőnek, nem elég, hogy eltartja a férje? Miért kell problémázni olyan apróságokon, mint például a megcsalás? És természetesen ott lebeg az a hibás gondolat is, hogy bántalmazásról csupán akkor beszélhetünk, ha az tettlegességig fajul. 

Bálint Erika regénye azért volt rendkívül érdekes, mert a könyvben olyan típusú házasságról ír, melyben a bántalmazás javarészt nem pofonnal, hanem sokkal inkább lelki elhanyagolásból, önbizalomleépítésből és az elszigetelésből fakad. Egy olyan diszfunkcionális kapcsolatból, melyben a nárcisztikus fél teljesen ellehetetleníti a nő életét és totálisan függővé teszi tőle. Zita és Andor kapcsolata főleg Andorról szólt. Az ő igényeiről, arról, hogy neki mi a jó. Az empátia teljes hiánya jellemezte őt, képtelen volt arra, hogy egy másodpercig is foglalkozzon az emberek lelki világával, csupán önmaga létezett, mindenki más csak szolgálta őt. Zita teljesen tehetetlenné vált mellette, önmaga megfakult árnyékává változott. Kívülről mindenki csodálta a kapcsolatukat, de érezhető és látható, hogy ez csupán a látszat, belülről szinte rohad az egész. 

A karakterek nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Talán megkockáztatom azt is, hogy a szereplők jelentős része a legkisebb mértékben sem válik szimpatikussá az olvasó számára. Nincs benne szerethető főgonosz, vagy szimpatikus alárendelt női szereplő. A karaktereket inkább szánjuk, mint kedveljük, inkább megértjük a pszichológiát, ami mozgatja az egyes cselekedeteket, mint elfogadjuk. Mégis olvastatja magát a kötet, hiszen pontosan ettől válik olyan valódivá és életszagúvá, hiszen ez a könyv, maga az élet. Látjuk, hogy ezek ténylegesen olyan problémák, amellyel sajnos nők ezrei szembesülnek nap mint nap az egész világban. Szerethető nárcisztikus személy, vagy szimpatikus bántalmazó karakter a való életben egy nem létező kategória. Lányok (és persze fiúk), soha nem normális, ha a párotok meg akarja mondani, hogy mit vehettek fel, ahogy az sem, ha teljesen rátok telepszik, vagy kizsigerel. Az igaz szerelemben a felek mindig egyenlők. Adunk és kapunk, szeretünk és szeretve vagyunk. Ezt kérlek jegyezzétek fel. Nem romantikus, ha a másik annyira félt, hogy nem akar elengedni a barátokkal szórakozni ahogy az sem, ha óránként jelentkezni kell nála, utána pedig a telefonunkban turkál. Nem normális, ha valaki teljes függőséget alakít ki velünk szemben és azt sugallja, hogy csak ő tart minket életben, nélküle nem vinnénk semmire. 

Bálint Erika remekül megjeleníti ezt a problémát a könyvben és tökéletesen hozza azt a sztereotípiát is, amiről a bejegyzés elején beszéltem. Mindig felmerül a kérdés, hogy hol van a támogató családi légkör ilyenkor? Miért nem lép ki a nő a kapcsolatból? Miért várja meg, hogy ennyire elmérgesedjen a helyzet? Ennek a kérdésnek rendkívül egyszerűen megérthető a pszichológiája. Egy bántalmazó akkor tud teljes kontrollt gyakorolni a másik fél felett, ha:

1. elszigeteli másoktól

2. elhiteti vele, hogy semmire nem képes (kezdetben, jaj de kis butus vagy, még ezt sem tudod....később pedig egyre durvábban)

3. a külvilág számára a tökéletes társ szerepében tetszeleg, mások el sem tudják képzelni róla, hogy egy faszfej

A történetben Andor pontosan ezeket alkalmazza a feleségével és szép lassan teljesen elveszíti a nő önmagát. Megszűnik a kapcsolata a világgal, egy bábu lesz a férje sakktábláján. Erre pedig talán az előző házasságából született fiának az élete is rámehet. Az édesanyja nem tud segíteni, hiszen hasonló dolgokat kellett elviselnie a saját házasságában, Andort pedig főnyereménynek tartja. Nem veszi észre az intő jeleket, mentegeti a férfit és minden esetben neki ad igazat (jobban kellene szegényre figyelned; fáradt, legyél vele megértőbb). Zita azért tudta ennyire elveszíteni önmagát, mert későn ébredt tudatára annak, hogy Andor kizsigereli őt és nem volt senki sem mellette, aki azt éreztette volna vele, hogy fontosak a problémái. Mert mi történik velünk akkor, ha állandóan azt halljuk, hogy nincs igazunk és tévedünk? Elhisszük, hogy így van. Elhisszük, hogy megérdemeljük a büntetést és azt, hogy a férjünk szemétként válik velünk. Zita fia sem segít a helyzeten, de igazából mit is várnánk egy kamasztól? Az elégtelen családi környezet rá is hatással van, Andor szeretetlensége mentén cseperedik fel. Ahogy az anya próbál lavírozni a két férfi között, úgy sodródik mindkettőtöl egyre távolabb. Hiába minden próbálkozás, rá kell ébrednie, hogy nem tudja boldoggá tenni egyiküket sem. Andort azért nem, mert talán a férfi eleve képtelen arra, hogy boldog családi kapcsolatban éljen. A fiát pedig azért nem, mert felörli őt a diszfunkcionális családi légkör. Peti viselkedése is jócskán hagy kivetnivalót, de talán még nincs késő Zita számára, talán ha megfelelően választ, akkor legalább egyiküket meg tudja menteni önmagától.

A könyv olvasása során rengeteg dolog jutott az eszembe. A generációkon átívelő közös sors, a boldogtalanság átörökítése, a tanult tehetetlenség, a gyermekkori feldolgozatlan traumák, nárcisztikus személyiségzavar mind-mind olyan téma, mely képviselteti magát a kötet lapjain. Vannak bizonyos viselkedésminták, melyek egyszerűen belénk égnek. Könnyen megtörténhet, hogy felnőttként azt vesszük észre, hogy hajszál pontosan úgy reagálunk/vagy egyáltalán nem reagálunk bizonyos dolgokra, mint hajdan szüleink. Ezek a tanult minták és szokások határozzák meg majd későbbi életünket. Zita életét erőteljesen meghatározza a családi minta, de ez Andorra is teljes mértékben igaz. Édesanyja gyermekként szeretetmegvonással büntette, a kisfiú minden áron el akarta érni az anyuka megbecsülését. Szép lassan azonban megedzette a lelkét, és igyekezett aszerint élni az életét, hogy soha ne szoruljon senkire. Kíméletlen lett a magánéletében és a munkában is. Hogy ez magyarázhatja-e a viselkedését? Teljes mértékben! Mentesíti-e ez őt? Nem! Míg a gyermek Andort szánjuk és legszívesebben kiemelnénk a borzalmas családi környezetből, addig felnőttként pofán vágnánk egy péklapáttal. És ez pontosan így is van jól. Gyermekkori traumáink magyarázhatják a viselkedésünket felnőttként, de mentségül nem szolgálhatnak. Rengeteg olyan ember van, aki hasonló családi környezetből jön, mégis terápia segítségével sikerült feldolgoznia a traumáit. Ha felmentjünk Andort, akkor ezen emberek munkáját tekintjük semmisnek. Ahogy az elején is mondtam, az olvasó megérti azt a pszichológiát, ami a cselekedete mögött húzódik, de egy másodpercig sem tud együttérezni vele. 

A közeg, amelyben az írónő elhelyezi a történet, vagy éppen a kor teljesen lényegtelen. Az egész helyzet időtlen és helyszíntől függő. Bárhol és bármikor hasonló helyzetben találhatja magát valaki, és ha így van, csak abban bízhat, hogy másik felfigyelnek a fájdalmára és segítenek neki. 

Nagyon tetszett Andor ábrázolása és hogy bepillantást nyerhettünk a gondolataiba, tökéletesen passzolt a munkája ahhoz a jellemrajhoz, amit az olvasó felállít vele szemben. Nagyhatalmú, gátlástalan férfi, akinek az a célja, hogy minél magasabbra jusson és minél több tiszteletet zsebeljen be. Ha kell, átgázol bárkin, nincs semmi, ami szent és sérthetetlen lenne számára. A politikai közeg tökéletesen illeszkedett a narratívába, érdekes és izgalmas volt látni, ahogy a színfalak mögött zajlik a világ. Bár laikusként nem tudom megítélni ennek a valósághű ábrázolását, abszolút el tudom képzelni, hogy pontosan ez zajlik a háttérben. A kérdés csupán annyi, hogy meddig mehet el az ember és ha bukik, akkor vajon az mire lesz majd hatással? Mit veszíthet ilyenkor az ember?

Zita vitathatatlanul óriási jellemfejlődésen megy keresztül, szép lassan megtanul kiállni önmagáért és fiáért, ezzel pedig Andort is összezavarja. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre inkább saját sorsának kovácsává és végigkísérhetjük őt azon az úton, aminek a végén talán a szabadság áll. Miután megismerkedik egy ügyvéddel és végre találkozik azzal a támogatással, amire szüksége van , olyan mintha szárnyat kapna. De vajon meddig tud repülni? És mi lesz vele vezen az úton? Talán megtalálja a szeretetet és képes lesz olyan életet élni, amit amúgy mindannyian megérdemlünk?

Erzsó karaktere és a vele kapcsolatos események érdekes színezetet adnak a történetnek. A vele kapcsolatos konfliktus tökéletesen beleillik Andor személyiségébe és nárcisztikus személyiségzavarának narratívájába, ugyanakor a végkifejlet kicsit sok volt számomra. Természetesen érdekes volt látni, hogy Zita mit kezd az információval, de nekem ez kicsit kilógott a történetből. 

Összességében nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult Bálint Erika regénye, egy kicsit sem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ajánlom azoknak, akiket foglalkoztat a téma és annak pszichológiája, de azoknak is, akik úgy érzik, hogy eddig "burokban" élték az életüket és most szeretnének jobban elmélyedni a témában. Érintettként biztosan nehéz olvasmány, de laikusként engem bevallom, abszolút megvett magának. Sokkal jobban tetszett, mint az írónő másik könyve, szóval biztos vagyok benne, hogy ha lehetőségem adódik rá, bátran nyúlok majd a következő regényeihez is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Bálint Erika legújabb regénye egy bántalmazó kapcsolatot mutat be, így ebben a játékban olyan idézeteket találhattok minden bejegyzés végén, melyek témája a bántalmazás, családon belüli erőszak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a regény íróját és címét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A nőkkel szembeni tiszteletlenség nem mindig végződik nők elleni erőszakkal, de a nők elleni erőszak minden esetben tiszteletlenséggel kezdődik.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

01.27.: Csak olvass!

01.28.: Könyv és más

01.31.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.02.: Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

Read More

Talia Hibbert: Kezdj ​élni, Chloe Brown! + Nyereményjáték

Sziasztok!

Talia Hibbert modern humoros romantikus regényét a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg, s ezzel a kötettel kezdhetjük az ismerkedést a Brown lányok történetével. Itt most megtudhatjuk, milyen sikerrel vette kézbe saját életét Chloe Brown.

Tartsatok bloggereinkkel, hiszen blogturnénk során egy szerencsés olvasó megnyerheti a kiadó által felajánlott nyeremény példányt!

Chloe ​Brown krónikus beteg számítógép-guru, akinek célja van, terve van és listát készít. Miután majdnem – de csak majdnem – meghal, hét alapelvet fogalmaz meg a maga számára, hogy végre „elkezdjen élni”. Az elsőt már ki is pipálta: végre elköltözött a fényűző családi villából.

Mi következik ezután?

• Nagyot bulizni, és jól berúgni

• Motorozni

• Kempingezni

• Jót szexelni valakivel, szerelem nélkül

• Egy kézitáskával beutazni a világot

• És… valami rosszat csinálni

De rossznak lenni nem könnyű, még akkor sem, ha az ember részletes útmutatót készít magának. Tanár is kell a dologhoz, és Chloe tudja, ki a megfelelő férfi a feladatra.

Redford „Red” Morgan mindenhez ért, van tetkója és motorja, és szexibb tízezer hollywoodi szívtiprónál. Művészlélek: éjszaka fest, de nappal elrejti a képeit – amit Chloe onnan tud, hogy néha leskelődik utána. De igazán csak egy icike-picikét.

Ám amikor felveszi Redet a lázadási listájára, olyan dolgokat tud meg róla, amit sosem leshetett volna ki. Például, miért van ellenére, hogy Chloe gazdag családból származik? Miért nem mutatja meg a képeit soha senkinek? Mit takar valójában Red durva külseje?

Rendkívül ritka, hogy egy romantikus könyvbe elsőre beleszeretek a fülszöveg alapján. A Kezdj el élni, Chloe Brown! azonban pontosan ilyen volt. Általában tartok a műfajtól, a Rubin Pöttyös könyveket például csak módjával olvasom, valahogy nem az én világom, de az Arany Pöttyös regényeket előszeretettel lapozgatom. Leginkább azokat a romantikus könyveket szeretem, amelyek kicsit túlmutatnak önmagukon és mélyebb mondanivalót rejtenek. Az öncélú szexualitás ábrázolás nem kenyerem, nem vagyok prűd, de ha már egyszer megjelenik egy regényben, akkor legyen súlya. Szerencsére Talia Hibbert rendkívül jól bánik a szavakkal, így egy másodpercig sem éreztem kényelmetlenül vagy furcsán olvasás közben. Abszolút kedvelhető és szórakoztató történet volt, melynek minden lapját hatalmas lelkesedéssel olvastam. Nagyon megkedveltem a szereplőket és hihetetlenül drukkoltam az egymásra találásuknak. 

Chloe egy krónikus betegségben szenvedő lány, akinek olyan nehézségekkel kell szembenéznie, amilyeneket mi egészséges emberek nem érthetünk. Egy másik regényben már olvastam egy hasonló betegségről, ahol szintén megjelent a kanál elmélet (The Spoon Theory).  Tetszett, hogy az írónő vette a fáradtságot és utánanézett a témának, ezzel az aprósággal pedig hitelesebbé vált számomra a történet. 

Az elmélet számos krónikus betegséggel küzdő ember körében népszerű. Tökéletesen leírja a korlátozott energia fogalmát, a „kanalat” energiaegységként használva. ”Egy kávézóban ülve Miserandino elmagyararázta, hogyan gyűjtött kanalakat, és hogyan használta azokat az energia véges egységeinek ábrázolására. Azok számára, akik krónikus betegségben szenvednek, az energia korlátozott, és számos tényezőtől függ, beleértve a stresszszintet, az alvás módját és a fájdalmat. Összesen 12 kanalat adott át neki, és a nap folyamán ezzel kelett gazdálkodnia. A példa pedig rendkívül szemléletesre sikerült és a barátja végre megértette, hogy Misarandino min megy keresztül minden nap.

Ezen kívül azonban megjelenik a depresszió, az elmagányosodás, a rossz párkapcsolat és lelki sérülések témája is. Bár rendkívül komoly téma mindegyik, mégsem egy szomorú történet (pedig fogadjunk, hogy azt hittétek, mert én rengeteg ilyesmit olvasok :D ). A súlyos témákat tökéletesen ellensúlyozza a szereplők személyisége, így azoknak sem kell tőle félni, akik ódzkodnak a szomorú történetektől. 

El kell mondanom nektek, engem ez a sztori nagyon megfogott. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy ismertük meg egyre jobban Chloe és Red hátterét. Egyiküknek sincs könnyű dolga, nagyon megrendült mindkettejük bizalma az embereknek, csak nehezen nyílnak meg mások előtt. Legszívesebben mindkettejüket jól megölelgettem volna és egy jó kávé társasáságában mindkettejüket biztosítottam volna arról, hogy nincsenek egyedül. Nagyon megkedveltem őket, hihetetlenül jól működött közöttük a kémia, vicces volt, ahogy beszólogattak egymásnak.  Néha hangosan felnevettem, olyan szókat szórakoztam a közös párbeszédeken.  Azonban nem csak együtt, hanem külön-külön is kompetens és szerethető főszereplők. Bár tökéletesen kiegészítik egymást, mégis önállóan is megállják a helyüket. Nem tökéletes, romantikus hősök, sokkal inkább valódi, hús vér emberek, amilyenek akár mi is lehetnénk. Olykor hibáznak, elesnek, aztán pedig felállnak. Esendőek, de erősen, mert képesek arra, hogy felálljanak és továbbmenjenek. Képesek arra, hogy fejlődjenek, kilépnek a komfortzónájukból, erőfeszítéseket tesznek azért, hogy végül révbe érjenek.

A könnyed külső azonban, ahogy említettem mély belsőt rejtett. Szívfájdító volt látni, hogy egy az, ami nekem semmiség, másnak akár napi 2-3 energiegységét, vagyis kanálveszteséget jelent. Szomorú belegondolni, hogy a betegség mennyi ember életét nehezíti meg. Sokan ágyhoz vannak kötve, mások ugyan képesek arra, hogy elhagyják a lakásukat, de ez olyan erősen igénybe veszi a szervezetüket, hogy utána napokig képtelen megmozdulni. Chloe a második csoportba tartozik. Képes arra, hogy önálló életet éljen, ugyanakkor nagyon gyorsan elfárad és sok minden kimeríti őt. A Reddel való találkozás mindkettejük világát felforgatta. Komoly és mély sebeket takargatnak, igazán boldoggá azonban csak akkor válhatnak, ha végre megnyílnak a másik előtt. Megtanulják, hogy az előítéletesség nem vezet sehova és az első benyomás sokszor rendkívül csalóka lehet. 

A kötetben ugyan felületesen, de megismerhettük Chloe lánytestvéreit is. Kicsit utánanéztem a sorozatnak és úgy láttam, hogy a folytatásokban a másik kettő Brown lányt ismerhetjük meg egy kicsit jobban. Nagyon tetszett azoknak is a fülszövege, így remélem hamarosan azokat is olvashatjuk majd a Kiadó jóvoltából. 

A Kezdj ​élni, Chloe Brown! című kötet egy rendkívül eredeti, vicces és igazán kellemes olvasmány. A karakterek szimpatikusak és abszolút szerethetőek. Nem mondom, hogy kedvencet avattam, de összességében nagyon szerettem és tűkön ülve várom a folytatásokat. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az extra bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mivel Chloe Brown története eredetileg 2019-ben jelent meg, a 2010-es évek romantikus vígjátékaival játszunk. Ismerd fel minden állomáson a filmet, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A filmek címét írhatjátok a magyar vagy az eredeti címmel is.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.15 Olvasónapló

08.17 Könyvvilág

08.19 Csak olvass!

08.21 Angelika blogja

08.24 Hagyjatok! Olvasok!

08.27 Sorok Között

Read More

Kristin Hannah: Téli ​kert + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Egy asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről, veszteségről és megváltásról.

Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál.

Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.

1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…

2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…

Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.

A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Kristen Hannah legújabb magyarul megjelent regényét is. Az írónő nevét már ismertem, de még soha nem olvastam tőle semmit. Sok jót hallottam már a munkásságáról, A Szentjánosbogár lányok pedig a kívánságlistám élén áll, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A fülszöveg azonnal megfogott magának, mivel a háborús regények az abszolút kedvenceim, így vártam, hogy az írónő elvarázsoljon és valami újdonsággal gazdagítsa a tudásomat. 

A történet két szálon fut, de nem a megszokott formában. Az egyik szál 2000-ben játszódik, és arról szól tulajdonképpen, ahogyan a 3 Withson nő (anya és két lánya) egymásra talál. Soha nem álltak közel egymáshoz, a családot csupán az édesapa szeretete tartotta össze. Egy nem várt esemény hatására azonban rá kell jönniük, hogy csak akkor költözhet mindenki szívébe béke, ha végre igazán látni és hallani kezdik egymást. A másik szál tulajdonképpen egy tündérmesének indul, de szép lassan rájövünk, hogy a metaforikus képek mögött, Oroszország korabeli történelme elevenedik meg. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre realisztikusabbá a mese, míg végül elveszíti tündérmese jellegét és a zord valóságot mutatja be. Ez az időszak az 1940-es éveket, az orországi nagy tisztogatás és a II. világháborús eseményeket mutatja be. 

Mielőtt továbbmegyek a könyv értékelésében szeretnék egy kis történelmi kitekintést adni nektek a korabeli eseményekről. A nagy tisztogatás Sztálin által kezdeményezett, 1934 és 1940 között a Szovjetunióban végrehajtott politikai elnyomást jelöli. A tisztogatás Sztálin uralmának konszolidálására, a kommunista párt nem megfelelő elemeitől való megtisztítására irányult. A közvélemény figyelme a kommunista párt vezetőin, illetve az állami hivatalnokokon és vezetőkön végrehajtott tisztogatásra terelődött, ám ezen kívül érintette még a társadalom más rétegeit is; az értelmiségieket, parasztokat, főleg a kuláknak kikiáltottakat. A tisztogatások egy része a hivatalos indoklás szerint kémektől és szabotőröktől való megszabadulást szolgálta. 1941-ben Hitler megtámadta Szovjetúniót és ez rengeteg ember halálát okozta. A harcok alatt Leningrádot szép fokozatosan elvágták a külvilágtól, az emberek pedig éhezni kezdtek. Az ott lakók kénytelenek voltak mindent megenni az életben maradáshoz, egy idő után már nem volt háziállat a városban, kénytelenek voltak elfogyasztani őket is. Sötét idők következtek, a kíméletlen orosz tél rengeteg ember halálát követelte. Ebben az élethelyzetben ismerhetjük meg a tündérmese szereplőit és csak a történet végére válik egyértelművé az olvasó számára, hogy Ánya Withson milyen szerepet töltött be benne. 

Nehéz bármit is írnom, hiszen rendkívül felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Már a felénél jártam, amikor úgy éreztem, hogy ez nem nekem való történet. Valahogy nem tudtam szimpatizálni a szereplőkkel, Nina és Meredith kifejezetten idegesített. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem látják a fától az erdőt. Olyan egyértelmű jeleket kaptak, ami alapján tisztában kellett volna lenniük édesanyjuk problémáinak a gyökereivel, de csak nehezen kapcsoltak. Feltehetőleg ennek az volt az oka, hogy a három nő nagyon távolt állt egymástól, képtelenek voltak egymásra hangolódni. Édesanyjuk soha nem volt egy tipikus, szeretetteljes nő, valahogy soha nem alakult ki közöttük igazi kapocs. Egymás mellett éltek, de soha nem együtt. Hiába laktak egy fedél alatt, mégis idegenek voltak egymás számára. A lányok persze sokáig keresték édesanyjuk megbecsülését, de a nő soha nem adta jelét az érdeklődésének. Így szép fokozatosan elhaltak ezek a próbálkozások és idegenek maradtak egymás számára. Ahhoz azonban, hogy az ember ismerje saját magát, ismernie kell a családja történetét is. Ahogy Ánya fokozatosan megnyílik lányai előtt, szép lassan megértjük tettének mozgatórugóit és ha semmissé nem is lehet tenni az eltelt 40 éve, de új alapokra tudják helyezni kapcsolatukat. Ez az egész azt mutatja, hogy a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog, ha a kapcsolatokról van szó. Ha az emberek nem beszélnek egymással, akkor soha sem oldódnak meg a problémák. Amikor a lányok végre elkezdtek figyelni a mesére, és megértették anyjukat, végre úgy kezdték el látni őt, mint édesapjuk. Ahhoz, hogy lásd a másikat, nem elég nézni. 

A második felét követően azonban valami megváltozott bennem. Ahogy Ánya kinyílt és egyre több dolgot tudtam meg a meséjéből, úgy kezdett el magához bilincselni a könyv. És azt hiszem bátran elmondhatom, hogy talán soha többet nem is ereszt el. Már az elején is jobban tetszettek a mesei részek, de amikor egyre valószerűbbé vált a történet, még inkább magába szippantott. Bevallom, legalább háromszor pityeredtem el olvasás közben. Vicces, mert az elején úgy éreztem, hogy nem nekem való ez a könyv, a végére pedig úgy csuktam be, hogy oké, ide nekem a többi Kristin Hannah könyvet. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy nem adtam fel az olvasást és bár nem voltam kibékülve a karakterek viselkedésével, haladtam tovább, és végül meglett a várva várt jutalom. Egy igazi, lenyűgöző élettörténetet olvashattam, amely a háború egy olyan dimenziójáról ír, amiről eddig nem olvastam. Félelmetes, mérhetetlenül szomorú, sokkoló és csodálatos történetet ismerhettem meg, mely az emberben lakozó erőről, a túlélésről szól. 

Mi nők, bármire képesek vagyunk azokért, akiket szeretünk (a korrektség jegyében most megjegyzem, hogy biztosan a férfiak is, de mivel ők éppen háborúzni voltak, így nem igazán lehet az ő helytállásukról beszélni a városban történő események kapcsán). A regényben több anya-lánya kapcsolatot is megismerhetünk. A történetben Vera és családja, míg a való életben Ánya és a lányai kapcsolatába nyerhetünk betekintést. Mindegyik nő egy igazi, erős egyéniség, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A háborús borzalmak között minden édesanyának nagy döntéseket kellett meghozni. Nem csak a saját életéért, hanem gyermekeiért is ő felel. Legyen szó órákon át történő sorban állásról az ételjeggyel, az utolsó kenyér elosztásáról, vagy éppen egy haldokló gyermek utolsó óráiról. A háború persze senkivel sem kegyes, hatalmas veszteséget szenvedett el mindenki, a gyógyulás pedig sokszor nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen volt. Vannak sebek, amelyek soha nem múlnak el, örökké fájni fognak. 

Ánya soha nem volt jóban a lányaival, szellemként létezett saját otthonában, igazából csak foglalkozott velük, amikor a mesét mondta el. De vajon a tettei szeretetlenségből fakadtak, vagy van valami más is a háttérben? Hogyan szeressen az ember, ha önmagát is képtelen szeretni? 

A két szál cselekménye élesen eltér egymástól. Míg a könyvbéli jelenben, vagyis a 2000-ben játszódó szál inkább az érzelmekre és három nő kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, addig a háborús történet rengeteg izgalmat és torokszorító pillanatot okoz az olvasó számára. Egy idő után úgy fogtam fel a jelenbéli eseményeket, hogy tulajdonképpen ez a "pihenő" számomra, mert ahogy durvult Ánya elbeszélése úgy tört össze egyre inkább a szívem. A csavar a történet végén és az epilógus tulajdonképpen a kegyelemdöfés volt, nem tudom mikor pityeregtem utoljára ennyit egy könyvön. 

Tetszett, hogy a karakterek nem idealizált, romantikus hősök voltak, hanem valódi-hús vér emberek, akik az életük során rengeteget hibáztak, mégis hihetetlen módon fejlődtek és a regény végére végül megtalálták azt a lelki egyensúlyt, amire mindig is vágytak. 

A kötet nem hibátlan, és csak nehezen találtunk egymásra, de mégis valami olyat kaptam tőle, amit talán soha nem felejtek el. Egy igazán nagyszerű, csodálatos utazás volt, melynek ha nem is minden másodpercét, de legalábbis nagy részét imádtam. Biztos vagyok benne, hogy sokáig velem marad Ánya története. Ha szeretitek a hasonló könyveket, ne hagyjátok ki semmiképpen sem Kristin Hannah regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_tisztogat%C3%A1s

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Ne pazarold az energiádat a gyűlölködésre, mert az aztán biztosan végez veled.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.18.: Csak olvass! értékelés

08.19.: Csak olvass! (idézetek)

08.21.: Kelly és Lupi olvas

08.23.: Könyv és más

08.25.: Utószó

Read More

Emma Robinson: A férjem lánya + Nyereményjáték

Sziasztok!

Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!

Egy ​hideg péntek estén kevéssel tíz után csöngetnek Rebecca és a férje, Jack ajtajánál. Egy nő áll odakint, Cara, aki Jack exbarátnőjeként mutatkozik be. És egy reszkető, kék szemű, négyéves kislány kezét szorongatja. Aki az állítása szerint Jack lánya.

Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.

Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.

Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe?

Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A férjem lánya egy igazán szívszorító regény az anyaságról és arról, hogy olykor a legváratlanabb dolgok következtében történnek a legnagyobb változások az ember életében. Arról, hogy az igazi szeretet soha nem múlik el és hogy egy édesanya meddig képes elmenni azért, hogy biztonságban legyen a gyermeke. 

A könyv fülszövege már az elő olvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és Emma Robinson írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

Az, hogy mit jelent az anyaság és milyen érzés anyának lenni talán nem is igazán lehet szavakba önteni. Ezt az ember csak akkor fogja fel igazán, ha életet ad egy aprócska lénynek. Mindenkinek vannak elvárásai és különböző gondolatai, hogy milyen is lesz majd a szülői lét, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek az elképzelések ténylegesen megvalósulnak. Van amikor az anyaság egy csoda, de akár azt is érezheti az ember, hogy egy borzasztó rémálomba került. A szülői lét egy folyamatos tanulás, egy állandó készenléti állapot. Mindegy, hogy a gyerkőc 3 hónapos, 3, vagy esetleg 30 éves. Amint az a baba beteszi a lábát a családba, örökre a szüleinek a szeme fénye lesz. A férjem lánya című könyvben két teljesen eltérő személyiségű nővel, és tulajdonképpen anyával találkozunk. Rebecca az a típus, aki mindent előre tervez, a törölközők élére vasalva kerülnek a szekrénybe és semmi sem mozdíthatja őt ki a tökéletesen megreált komfortzónájából. Minden pontosan úgy és akkor történik, ahogy ő azt előzetesen kitalálta. Cara és Sophie megjelenésével azonban felfordul az egész élete. Alapjaiban remeg meg a világról alkotott képe. Soha nem szeretett volna gyermeket, élvezte a szabadságot és függetlenséget, ám mikor kiderült, hogy a féjének van egy gyermeke minden összezavarodott benne. Nehezen találja meg a közös hangot anyával és lányával és sokáig el sem tudja képzelni, hogyan is tudná beilleszteni a mindennapok sűrűjéba a kislányt. Vajon képes arra, hogy megváltozzon? Képes arra, hogy kötődni kezdjen a gyermekhez és egy teljesen új életformát alakítson ki? Ezzel szemben Cara imádja a kislányát és bármire képes azért, hogy megóvja őt. Anyatigrésként küzd azért, hogy Sophie számára megfelelő körülményeket tudjon teremteni, de egy idő után sajnos nem tudja már vállalni a gyermek egyedül nevelését, ezért egyszercsak minden előzmény nélkül megjelenik Jack (Rebecca férjének) az ajtaja előtt. Egy fájdalmas titkot őriz, az olvasó is sokáig csak sötétben tapogatózik, de valahol a szívünk mélyén azért sejtjük, hogy miről is lehet pontosan szó. 

Rengeteg nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál a szerző. A tudatos gyermektelenség és az anyaság kérdése is megjelenik. Mindkető téma komoly érzelmeket vált ki az emberből. A tudatos gyermektelenség tulajdonképpen arról szól, hogy valaki eldönti, hogy bizonyos okok miatt nem szeretne gyermeket vállalni. A különböző egészségügyi okoktól kezdve, a szabadságérzés megtartásán át, a különböző traumatikus élményekig rengeteg féle indok merül fel az emberekben, mikor arról beszélnek, miért nem szeretnének gyermeket vállalni. Az utóbbi időben egyre többen hangoztatják, hogy a bolygó védelme érdekében szeretnének gyermektelenek maradni, vagy éppen úgy érzik, hogy erre a világra nincs értelme gyermeket szülni. Bármi is az indok, ez egy döntés, amit mindenkinek el kell fogadni. Nem való minden szülőnek, még akkor sem, ha a környezet, vagy éppen maga a társadalom megpróbálja változásra bírni ezen emberek gondolkodását. Az anyaságnak nem szabad egy kívülről kényszerített, megoldandó/kipipálandó feladatnak lenni, hanem egy belső késztetésnek kell lennie, amit az ember vagy érez, vagy nem. Én az a típusú nő vagyok, aki mindennél jobban szeretne gyermeket és epekedve várja azt az időpontot, amikor végre, nagy küzdelmek árán megfogan a gyermeke. Ugyanakkor soha, eszembe sem jutna elítélni azokat, akik erről a kérdésről máshogyan vélekednek. Persze beszélhetünk ennek a dolognak a társadalomra gyakorolt hatásáról és arról, hogy mi történik demográfiailag egy országban, ha nem születik elég gyermek (szociológusként órákat tudnék erről is beszélni) de van, hogy egyszerűen csak csendben kell maradni és elfogadni a másik döntését. Bár Cara mentalitásával nem tudok azonosulni, mégis érdekes volt látni az ő álláspontját. A különböző mellékszereplőkön keresztül megismerhettük az ilyen emberekre gyakorolt társadalmi nyomást is. Rengetegen próbálják megváltoztatni ezeknek az embereknek a gondolkodását és rendszeresen reklámozzák a szülőséget, vagy éppen arra próbálnak rávilágítani, hogy később majd biztosan megbánják a döntésüket. De miért elképzelhetetlen az, hogy valaki egyáltalán nem szeretne gyermeket? Miért nehéz elhinni, hogy vannak olyan párok, akik úgy érzik, hogy egy gyermek csak bonyolulttá és nehézkessé tenné az életet? A tudatos gyermektelenséggel szemben, pedig az anyaság van. Az anyaság egy rendkívül nehéz munka, folyamatos, 24 órás készültséggel. Sosem csupán móka és kacagás, néha az emberek a poklok poklát járják meg, kikészülnek, fáradtak és elcsigázottak. De a jobb napokon olyan mérhetetlen szeretetben van részük, amit soha nem cserélnének el semmiért. Ha már az anyaságnál tartunk, Emma Robinson érinti az anya és a mostohaanya szerepét is. Mérhetetlenül nehéz, amikor egy anya úgy érzi, hogy osztoznia kell a gyermekén egy másik nővel. Cara és Rebecca is nagyon nehezen hangolódik egymásra, kapcsolatuk egyáltalán nem indul zökkenőmentesen, Sophie érdekében azonban kénytelenek fokozatosan közeledni egymáshoz. 

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Cara viselkedésének a mozgatórugóit, vagy Rebecca folyamatos fejlődésének tanúi leszünk eljutunk oda, hogy kötődni kezdjünk a karakterekhez. Fokozatosan megismerjük a családi dráma minden részletét, és ezzel párhuzamosan az olvasó szíve is atomjaira hullik. Bevallom, olvasás közben olykor el is pityeredtem, a nagyon megható részeknél. Nagyon mélyen érintett a regény, teljesen összetörte a szívemet és vasmarokkal tartja a lelkemet. Az egyik legijesztőbb helyzettel szembesíti az olvasót, amivel valaha egy szülő találkozhat. Nem könnyű olvasmány, örülök, hogy nem tömegközlekedésen olvastam a nagy részét, biztosan furán néztek volna rám az emberek. 

Kicsit furcsa volt látni, hogy Jack, mellékszereplővé vált, azt hittem fontosabb szerepe lesz, mint apa, de az írónő határozottan a két női karakter köré építette fel a történetet. Érdekes és izgalmas lett volna látni a férfi vivódásait, jobb lett volna, ha hangsúlyosabban jelen van  a történet során.  Talán szerencsésebb lett volna, ha kicsit kidolgozattabb a karaktere és az írónő nem csak a két női főszereplőre koncentrál. 

Sophie a szívem csücske volt, egy rendkívül kedves és bájos kislány, aki szerencsére a legkevésbé sem nehezítette meg a felnőttek életét. Talán kicsit túl ideálisnak is tűnhet a viselkedése, de ez nem von le semmit abból, hogy az utóbbi idők legkedvesebb gyermek karakterévé vált a szememben. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet és bátran ajánlom mindazok számára, akik szeretik a drámaibb, szomorkásabb hangvételű írásokat. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 16. – Fanni’s Library

05. 19. – Kelly és Lupi olvas

05. 22. – Könyvvilág

05. 25. – Csak olvass!

05. 27. – Könyv és más

Read More

Bálint Erika: A ​nap csókja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Bálint Erikának már a második könyve jelent meg nemrég a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, melyben egy nő útkeresését, önmaga megtalálását írja le, emellett pedig olyan komoly témákkal is foglalkozik, mint a megcsalás, a szülő-gyermek kapcsolat vagy a szexualitás. Tarts négy bloggerünkkel, kövesd a könyv turnéját, és nyerd meg a regény egy példányát!

Bár eddig nem igazán ismertem az írónő munkásságát, nagyon lelkesen vetettem bele magam a kötet olvasásába. Általában nagyon szeretem az ilyen típusú könyveket, szóval biztos voltam benne, hogy kedvelni fogom a történetet. 

De miről is szól a könyv, lássuk!

A könyv főszereplője Léna, aki egy ötvenéves orvosfeleség és egy gimnáziumban dolgozik tanárként. Kapcsolata a férjével rendkívül üres, távolságtartó és hűvös. A gyengédség és a meghittség abszolút nem jellemző kettejük házasságára. Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival, dédelgetett fájdalmával. A legnagyobb kérdés az, hogy vajon ő képes szeretni? És megérdemli azt, hogy mások szeressék?

Hatalmas feladat előtt áll a nő, hiszen meg kell ismernie, és el kell fogadnia önmagát testileg, lelkileg. Önkeresése során segíti őt nagyszájú, mindig vidám, kissé hedonista barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától.

A véletlennek hála felbukkan egy új férfi az életében, de vajon Léna képes lesz nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből?Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát?

A könyv olvasása során rengeteg dolog jutott az eszembe. A generációkon átívelő közös sors, a boldogtalanság átörökítése, a tanult tehetetlenség mind-mind olyan téma, mely képviselteti magát a kötet lapjain.  

Vannak bizonyos viselkedésminták, melyek egyszerűen belénk égnek. Könnyen megtörténhet, hogy felnőttként azt vesszük észre, hogy hajszál pontosan úgy reagálunk/vagy egyáltalán nem reagálunk bizonyos dolgokra, mint hajdan szüleink. Ezek a tanult minták és szokások határozzák meg majd későbbi életünket. 

Léna, a könyv főszereplője pontosan ezeknek a szokásoknak és mintáknak az "áldozata". Ő és testvére Nusi egy diszfunkcionálisan működő családban nőttek fel, emiatt felnőttként tele vannak haraggal, fájdalommal, szorongással, és ellenségeskedéssel. Az életüket nagymértékben meghatározta édesapjuk furcsa és látszólag szeretet nélküli viselkedése és édesanyjuk rezignált hozzáállása a dolgokhoz. Soha nem mutatták ki érzelmeiket egymásnak, nem ölelkeztek, nem beszélgettek. A lányok csak azt látták, hogy szüleik kapcsolata hűvös és távolságtartó, így nem tanulták meg azt, hogy milyen egy ideális párkapcsolat. 

Léna boldogtalan a házasságában, hiszen hozzáment egy olyan férfihez, akit soha nem is szeretett igazán. Képtelen arra, hogy olyan módon nyilvánítsa ki szeretetét, mint ahogy férje és lánya elvárná. Számára egyáltalán nem magától értetődőek az apró érintések és kedves gesztusok, hiszen soha nem látta ezeket szüleitől. Mivel képtelen arra, hogy ily módon fejezze ki szeretetét családja iránt, szép lassan eltávolodik tőlük. 

Olvasás közben nagyon sokszor eszembe jutott a tanult tehetetlenség fogalma. Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes az ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, reménytelenség és a passzív viselkedés.

Léna nagyon sokáig nem tesz semmit annak érdekében, hogy végre boldognak érezhesse magát. Bár alapjáraton teljesen más tőről fakadt a problémája mint édesanyjának, a megoldási mechanizmusa pontosan ugyanaz volt. Csendben tűrte a sok megaláztatást és azt, hogy férje rendszeresen megcsalja csak azért, hogy a család egyben maradjon. Közben saját magát hibáztatta és elhitte, hogy ez a büntetés mindenért. 

Nagyon jól lett ábrázolva Léna fejlődéstörténete, hihetetlen utat járt be. Nagyon drukkoltam neki, szerettem volna végre boldognak látni őt. Kérdéses számomra, hogy vajon egyedül is képes lett volna-e megtenni a végső lépést, de ez a történet szempontjából igazából nem is igazán érdekes már. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett. 

Nusi karaktere is nagyon érdekes. Teljesen más mint Léna, de legalább annyira szét van esve,  mint testvére. Saját fájdalmát és sértettségét még nem volt képes legyőzni, így hajlamos arra, hogy kivonja magát mindazon dolgokból, amikhez a szüleiknek köze van. Ez kicsit önzőnek tűnhet, de vélhetően csak egy sajátos védekezési mechanizmus. 

Léna férje Robi, abszolút nem lett a szívem csücske. Nem utáltam, de borzasztóan messze volt attól, hogy megkedveljem. Miután realizálódott benne, hogy a felesége képtelen arra, hogy oly módon éljen vele házaséletet, mint ahogy ő gondolja elkezdett másfelé kacsintgatni. Azt nem szerette volna, hogy kapcsolatuk véget érjen, egyszerűen csak máshol kereste a boldogságot.

András, éles ellentétben áll Robival. Bár műveltségben meg sem közelíti az orvos férjet, de mégis olyasmit képes biztosítani Lénának, amit Robi soha nem tudott. Mellette végre nőnek érezhette magát és megtapasztalhatta azt, hogy milyen igazán szeretni és szeretve lenni. Egy józan gondolkodású kedves "parasztgyerek", aki azt adta Lénának, amire a legnagyobb szüksége volt. 

Zsú (Léna és Robi lánya) konkrétan úgy viselkedett, mint egy idegesítő és hisztis kamasz, aki egyszerűen képtelen arra, hogy kellő empátiával és kedvességgel szemlélje az eseményeket. Mondjuk ki kell emelnem, hogy egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Lénának nem volt túl közeli a kapcsolata a szüleivel soha nem ölelgették egymást, nem fejezték ki semmilyen módon az egymás iránt érzett szeretetet, így a nő egyszerűen képtelen volt arra, hogy a lányának ilyen módon mutassa ki, hogy szereti. 

Léna barátnője nekem túl sok volt, de az tény, hogy kellett valaki, aki egy kicsit ellensúlyozza a nő gondolkodását. 

A könyv borítója és címe nekem nagyon tetszik, miután elolvastam teljesen más szemmel néztem rá. 

A nap csókja összességében egy könnyen olvasható mű, mely rendkívül érdekes pszichológiai és társadalmi kérdéseket feszeget. A karakterek rendkívül emberiek, a cselekmény érdekes, a könyv összességében abszolút szerethető. Ha érdekel titeket a téma, mindenképpen olvassátok el. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Fülszöveg

Meddig tűröd, hogy nem szeretnek?

Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat.

Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék?Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától. Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből?
Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát?
Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.

A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.

Nyereményjáték

A regény főszereplője, Léna tanárként dolgozik egy középiskolában, ezért a mostani játékunkban az lesz a feladatod, hogy a bejegyzésekben kiemelt betűkből rakd ki egy-egy tantárgy nevét. Ha sikerült megtalálni mind a négy szót, az első betűiket összeolvasva megtudhatod Léna barátnőjének a nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

01/24 Utószó
01/26 Fanni’s Library
01/28 Sorok között
01/30 Csak olvass!

Read More