Annabel Abbs: Az ​ízek költészete - Miss Eliza konyhája + Nyereményjáték

Sziasztok!

Annabel Abbs könyve a 19. századi angol tájra kalauzol bennünket, ahol egy vidéki kúria konyhájában egy költőnő lírai receptjeivel kísérletezik, hogy kivívja végre helyét a férfiak által uralt könyvkiadás világában. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s less be te is Miss Eliza konyhájába. A turné végén tiéd lehet a könyv is a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

„Korábban a verseimmel ajándékoztam meg másokat, most az ételeimmel.”

A tehetős családból származó, költői tehetséggel megáldott Eliza Acton élete gyökeresen megváltozik, amikor apja csődje miatt arra kényszerül, hogy vendégházat vezessen az édesanyjával. Itt kezd szakácskönyvírásba, melyben egy talpraesett és intelligens fiatal cselédlány, Ann Kirby segíti. Az eltérő származású két nő között lassan barátság szövődik, összeköti őket a konyhaművészet iránti szenvedély és a közös alkotás. Ez azonban nem szab gátat a titkolózásoknak és a hazugságoknak.

Hagyd, hogy elvarázsoljon az ínyencségek művészete!

Gyarló lélek vagyok bevallom, ennek a könyvnek először a borítója fogott meg, szerelem volt első látásra. Szerencsére a fülszöveg is érdekesen hangzott, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba. Az első pillanattól kezdve elvarázsolt Eliza és Ann munkája, imádtam a szakácskönyvírást és azt, hogy mennyire fontos is ez számukra. Hogy nem csupán munkaként tekintettek erre, szenvedéllyel és érzéssel főztek, szívüket-lelkület beletették ebbe a szakácskönyvbe. 

A könyv különlegessége, hogy főszereplője Eliza Acton egy valóságos személy, aki Nagy-Britannia egyik első szakácskönyvét írta a hazai olvasóknak. Elizának először egy verseskötete jelent meg, amelyet ugyan jól fogadott a közönség, de nem hozta meg neki azt az ismertséget, amelyet remélt tőle. Állítólag, mikor az újabb verseit szerette volna kiadásra ajánlani, a kiadó azt mondta neki, hogy írjon inkább szakácskönyvet. Kezdetben furcsállta a kérést, de aztán megszállta az ihlet és rájött arra, hogy mennyi szépség is rejlik a konyhaművészetben. Ma már teljesen megszokott, de képzeljétek, Eliza Acton volt az első, aki a receptek elején listázta a hozzávalókat és beleírta azt is, hogy mit-mennyi ideig kell főzni/sütni. Nagyon érdekes volt látni, hogy miként kísérletezgetett és hogyan tökéletesítette a receptjeit. 

Az ízek költészete egy igazán szerethető történelmi regény álmokról, és arról, hogy a szépség mindenhol ott rejtőzik, még a konyhaművészetben is. Egy regény egy igazán erős nőről, aki a társadalmi és anyai nyomás ellenére is a saját álmát helyezi előtérbe és valami teljesen újat és lenyűgözőt alkot. Egy fiatal lányról, aki végül megtalálja a saját hangját és erejét. Egy kötet az ételek szeretetéről és az ízekről. 

Az ízek költészete nem egy cselekményközpontú regény. Nem feltétlenül a vadító izgalmak teszik emlékezetessé, sokkal inkább a hangulata és a gasztronómiai jelentősége az, ami nem ereszti az olvasóját. Ha jobban belegondol az ember, túlságosan sok minden nem is történik benne. 

Szerettem azokat a részeket, amelyek a főzésről szóltak, nagyon megkedveltem Eliza karakterét. Azonban bevallom, valahogy nem lett akkora kedvenc a kötet, mint amilyenre számítottam. Persze Eliza alakja és munkássága teljesen lenyűgözött és jó volt olvasni az ételekről, a receptírásról, vagy arról, hogy miként tekintett a társadalom azokra a nőkre, akik végül nem házasodtak meg. Soha nem szerettem a "vénlány" kifejezést, nagyon degradálóan hangzik, bár azért a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy nem véletlenül hangzik ez kifejezés olyan csúnyán. A társadalmi ranglétra alsó felében helyezkedtek el azok a nők, akik nem házasodtak meg. Ezeknek a nőknek nem csak a társadalomban elfoglalt pozíciójuk, hanem igazából a megélhetésük is kétséges volt, hiszen akkoriban a férfiak dolga volt az, hogy eltartsa a feleségét. Elképzelhetetlen volt a közép-illetve felsőosztálybeliek számára, hogy a nő dolgozzon, illetve, hogy tisztességes úton eltartsa magát. A munka alantasnak számított, szégyen volt, ha valakinek el kellett menni végül dolgozni. Imádtam, hogy Eliza a származása és társadalmi ranglétrán elfoglalt helye ellenére mennyire máshogyan gondolkodott a munkáról és arról, hogy egy igazi háziasszonynak nem csak abban kellene, hogy jó legyen, hogy parancsokat osztogasson a szakácsnak, hanem igenis ismernie kell valamilyen szinten a saját konyháját. 

Eliza társa Ann volt, akinek alakja csupán a szerző kreativitását dicséri, ő nem egy létező történelmi személy volt. Ann egy alacsony társadalmi csoportból származó fiatal lány, aki beteg édesanyjával és iszákos édesapjával osztozott egy kis kunyhón. Az édesanyja Alzheimer-kórban szenvedett és egy idő után sajnos veszélyes lett önmagára és környezete számára is, így (sajnos ezt nem lehet szépen leírni) bolondokházába került. Sajnos az orvostudomány még nem ismerte a betegséget, úgy tartották, hogy megőrült és el kell zárni. Édesapja sokat ivott, így képtelen volt arra, hogy eltartsa a családját. Úgy alakult, hogy Ann Eliza családjában kapott munkát és közösen kezdtek el dolgozni a könyvön. Ann karaktere kicsit távolabb áll tőlem, bár nagyon tetszett, hogy végül megtalálta a saját hangját. Sokáig nagyon idegesített a karaktere, a végtelen naivitása és tudatlansága. A tudatlanságot itt jelen esetben ne az iskolázatlanság szinonímájaként értsétek, valahogy az élethez volt buta. Nehezen viseltem, hogy hülyét csináltak belőle az elmegyógyintézetben és azt is, hogy mennyire rosszul ítélt meg egy-egy helyzetet. Persze pontosan ettől volt hiteles a karaktere, mert hát olyan háttérrel ami neki adatott, ritkán lesz valaki tűzről pattant menyecske, de mégsem tudtam őt megkedvelni sokáig. 

A fülszövegen is ígért titkok és hazugságok jóval kisebb horderejűek voltak, mint amire számítottam. Eliza titka meglepett, nagyon szerettem, hogy a szerző beépítette ezt a csavart, hiszen ezt például a Wikipedia is rebesgette Elizáról. Ann titkát az első pillanattól kezdve ismerjük, és bár érti valahol az ember, hogy miért nem számol be róla, mégis valahogy idegesített. A történet végét kissé elnagyoltnak éreztem, jobb lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektet arra is a szerző. 

Lehet rosszkor talált meg a könyv, de úgy érzem sokkal jobban tetszett volna a kötet, ha Ann nem szerepel benne. Jó volt, hogy volt valaki, akivel Eliza közösen alkotott, de nekem jobban tetszett volna, ha egy életképesebb, vagy szimpatikusabb társat kap. 

Nagyon tetszettek a kötet végén helyet kapó extra tartalmak, receptek. Sokat dobtak a kötet értékén. A borítót, pedig ahogy már az elején írtam, imádom. 

Ha érdekel titeket a gasztronómia, szerettek sütni és főzni, vagy szívesen olvastok történelmi regényeket, akkor ajánlom nektek Az ízek költészetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A kötethez kapcsolódóan a hazai szakácskönyv-írónők nyomába eredünk. Minden állomáson  egy-egy rövid leírást találtok magyar szakácskönyv-szerzők munkásságáról. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

AZ ÉN SZERZŐM

Az 1906-ban, Brassóban született pedagógus, szakácskönyvíró szakácskönyve generációkon óta minden háztartásban megtalálható, hiszen 1955-ös első kiadása óta már több, mint húsz kiadásban megjelent. Eredeti címe Szakácskönyv: Háztartási tanácsadó volt, a következő években pedig még több recepttel kiegészülve került a boltok polcaira. A könyvet átdolgozta és kiegészítette: F. Nagy Angéla. 

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

01.27. Szembetűnő

01.29. Csak olvass!

01.31. Olvasónapló

02.02. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

02.04. Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Taylor Jenkins Reid: Carrie ​Soto visszatér + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Taylor Jenkins Reid legújabb regényét: megérkezett a Carrie Soto visszatér! Egy fiktív sportkarrier, de egy szívhez szóló életpálya! Tarts Te is bloggereinkkel, és a turné végén lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A ​szókimondó és a győzelemért mindent elkövető Carrie Sotót csak úgy emlegetik: a Csatabárd. Másik gúnyneve a Lotyó.

Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől.

Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a „Csatabárdot”.

A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val.

Felkavaró, felejthetetlen regényében Taylor Jenkins Reid az eddigi legérzékenyebb és legérzelmesebb történetét írta meg.

Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, eddig négy regényét olvastam. Összességében nagyon szerettem mindegyik a történetet (bár bevallom, nekem eddig a Daisy Jones & The Six volt a kedvencem), így nem is volt kérdés, hogy valamikor a Carrie Soto visszatér című könyvet is sorra kerítem majd. Végül úgy alakult, hogy csatlakoztam a turnéhoz is, amit eredetileg ugyan nem terveztem, de végül azzal nyugtattam magam, ha most nem olvasom el, akkor tuti sokáig nem is kerítem majd sorra. 

Az eddig elolvasott kötetek után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne meg az sem, ha rákeresnék Carrie Soto nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. Látom magam előtt a sportközvetítéseket, a pletykalapokat és azt, ahogy az egyes közvetítők beszélnek az ő személyiségéről, vagy jobb esetben a játékáról. Ahogy a többi könyvében is megfigyeltem már, a fiktív karakterek itt sem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a teniszező életéről, hogy egy másodpercig sem lepne meg az a tény, hogy sokan hihetetlenkedéssel fogadják, hogy ez a kötet csupán a képzelet szüleménye. 

Az Evelyn Hugo könyvnél azt írtam, hogy abszolút megértem, hogy a Goodreadsen miért az a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, ugyanakkor valahogy nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. Carrie Sotóval szemben azonban teljesen máshogy érteztem. Az első pillanattól kezdve megfogott és magához láncolt a karaktere. Nem kedveltem, nem volt egy szimpatikus karakter, mégis lenyűgözött az ő jelenléte és a sporthoz való hozzáállása. Minden percben azért drukkoltam, hogy újra a csúcsra törjön. A Csatabárd, ahogy a könyvben sokat emlegették tényleg nem egy klasszikusan szerethető személy. A veszteségei és leginkább az apukájának a nevelése miatt kicsit torzult a személyisége és az egyetlen cél az volt az életében, hogy a legjobb játékos legyen. Ebben mérte a szeretet erejét is, ő csak akkor lesz szerethető, ha nyer. Érzelmileg elérhetetlen, a szívét és kalitkába zárta a kulcsot pedig olyan messzire hajította, hogy ember legyen a talpán, aki megpróbálja megszerezni azt. Erős karakter, aki nem fél kimondani, amit gondolt. Túlzott magabiztossága kissé irritáló, mégis lenyűgöző, hogy mennyire tisztában van a saját erejével és érdemeivel. Talán nem lennék barátok, mégis egyfajta példaképként tekintenék rá, hiszan a könyv általi fiktív világban ő minden idők legjobb női teniszbajnoka. Ez pedig nem véletlen. Rengeteg edzés, sok-sok munka és lemondás vezetett ahhoz, hogy a világranglista élére áljon és felállítsa minden idők legtöbb Grand Slam győzelmét. Amikor visszavonult még nem sejtette, de néhány évvel később komoly kihívója akadt Nicki Chan személyében, aki vészesen közel került ahhoz, hogy megdöntse a rekordját, majd nem árulok el nagy titkot a fülszöveg alapján, hogy elmondom, hogy meg is tette azt. Carrie ezért olyat tesz, amitől mindenkinek leesik az álla. Visszatér a pályára 37 évesen, hogy bebizonyítsa, még mindig ő a legjobb. Vajon képes lesz újra az élvonalba kerülni? Fel tud készülni úgy a meccsekre, hogy tényleg reális veszélyt jelentsen majd Nickire? Képes lesz elfogadni a testének változását és azt, hogy talán már nem úgy működik, ahogy az 28-30 évesen? És talán, ami a legfontosabb. Emlékezni fog arra az időre, amikor a tenisz még örömöt okozott neki? Amikor még nem stresszforrás volt számára, hanem egyszerűen csak élvezte, hogy a pályán lehet? 

A történet rendkívül érdekes és izgalmas, aki szereti a teniszt, annak igazi csemege. A kötet első harmadában Carrie pályáját ismerhetjük meg, hogyan lett profi versenyző és miként jutott az élvonalba. Utána pedig a visszatérését, az edzéseit és a meccseit követhetjük végig nyomon. A visszatérés nem ment zökkenőmentesen, le kellett győznie önmagát az egóját és újra fel kellett fedeznie a saját testének a határait is. Én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. Vitt magával a lendület, az események íve és az, hogy megtudjam, hogyan is alakul majd Carrie sorsa. Ahogy egyre több rajongó kezd el szurkolni neki, úgy az olvasó is szép lassan a szívébe zárja a hibái ellenére is. Carrie nem egy tipikus, romantikus hős. Egy hús-vér ember, aki sokszor és sokat hibázik. Feláll, de aztán végül továbbmegy. Nemcsak a pályán, hanem a magánéletében is sokat fejlődik. Ahogy haladunk előre az időben, úgy talál rá önmagára. 

Nagyon kedveltem Nicki Chan karakterét, tökéletesen ellensúlyozta Carriet. Személyisége, kérlelhetetlen és magabiztos megjelenése sokat segített Carrinek is abban, hogy önmagára találjon. A két nő tökéletes vetélytársra talált egymás személyében, inspirálták a másikat és talán kimondhatjuk, hogy életük legjobb formáját hozták a döntő mérkőzésen. Szerettem Javiert is, aki Carrie édesapja és edzője is volt. Szép volt, mikor a kötet végén érzelmileg is egymásra találtak. Talán az egyik legszebb pillanat az volt, mikor Javier elmondja a lányának, hogy ugyan arra akarta tanítani őt, hogy mindig továbbmenjen, hogy felálljon és küzdjön tovább, de valójában azt mutatta meg neki, hogy hogyan ne nyíljon meg soha többet senki előtt. Imádtam a párosukat és jó volt látni, hogy miként élik meg újra a közös munkát. A kedvenc mellékszereplőm azonban egyértelműen Bowe Huntley volt, aki maga is teniszező. Szerettem, ahogy egyre közelebb és közelebb került Carriehez, ahogy türelmesen, rétegről rétegre hántotta le a keménységet és a ridegséget a lelkéről. 

A könyv egy bizonyos pontja nagyon meghatott, ha nem a buszon olvastam volna, bátrabban teret engedtem volna az érzelmeimnek, egy könnycseppet azonban így is elmorzsoltam. 

Talán a kötet végével nem voltam annyira kibékülve. Az események folyását el tudom fogadni és azt gondolom, hogy kerek, egész lezárást kapott, ugyanakkor úgy éreztem, hogy a végére kicsit elkapkodta a szerző. Az utolsó meccs és könyv lezárása az utolsó 20-30 oldalt teszi csupán ki. Olyan szépen felépítette a szerző Carrie fejlődésének ívét, mégis kurtán furcsán zárta le az egészet. Egy kicsivel több időt kellett volna szerintem hagyni a végkifejletre, akkor jobban belesimult volna abba a bizonyos fejlődési ívbe. Nekem ez így annyira nem jött be. 

Örülök, hogy a kiadó végül ezt a borítót választotta, nekem ez sokkal jobban bejön, mint az aranyszínű változat. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, gondoltam, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy a tökéletlenségei ellenére is ennyire a szívembe zárom majd Carrie karakterét. Ha szeretitek az írónő könyveit, akkor szerintem ebben sem fogtok csalódni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában Taylor Jenkins Reid regényeinek szereplői állnak. A neveikből kihagytunk néhány betűt, a Ti feladatotok kitalálni, hogy kit takar a feladvány! A nevet, és hogy melyik regényben található, írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KARATEREM

Ce_ia St. J_me_

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

11.27 Kitablar

11.29 Olvasónapló

11.30 Csak olvass!

12.01 Readinspo

12.03 Pandalány olvas

12.05 Veronika's Reader Feeder

Read More

Charmaine Wilkerson: Fekete ​torta + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb könyv jutott el hozzánk, amiből nemrég sorozat is készült a Disney+-ra. Tartsatok négy bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a Fekete tortából.

Egy ​titkos recept.

Eleanor Bennett rejtélyes örökséget hagy két gyermeke, Byron és Benny számára: egy réges-régi családi recept alapján készült fekete tortát és egy hangfelvételt. Eleanor az üzenetben megosztja felkavaró történetét egy önfejű, fiatal úszónőről, aki egy gyilkosság rá vetülő gyanúja miatt megszökik az otthonát jelentő szigetről. Az anya szívszorító története fokozatosan bontakozik ki a könyv lapjain: olyan titkok kerülnek napvilágra, melyeket Eleanor élete végéig rejtegetett. Egy rég elveszett gyermek körüli rejtély pedig felforgatja mindazt, amit a testvérek tudni véltek származásukról és magukról.

Lehet-e Byron és Benny újra szoros szövetségese egymásnak? Össze tudják-e rakni anyjuk valódi történetét, és teljesíthetik-e utolsó kérését, miszerint „osszátok meg a tortát, amikor eljön az ideje”? Vagy elveszettebbnek érzik magukat, mint valaha?

Charmaine Wilkerson debütáló regénye arról, hogy az árulások, titkok, emlékek, sőt nevek öröklése hogyan alakíthatja a kapcsolatokat és a történelmet. A hangulatos és gyönyörűen megírt történet rendkívüli utazás egy család életén keresztül, amelyet örökre megváltoztattak a matriarcha döntései.

Nagyon régóta szemeztem már Charmaine Wilkerson regényével és az ebből készült sorozattal, de elhatároztam, hogy addig nem nézem meg az adaptációt, amíg a kötetet sorra nem szeretem. Egy kicsit lassan haladtam az olvasással, mert ezer más dolog járt a fejemben, de végül sikerült befejeznem a regényt. Talán új kedvencet nem avattam vele, de abszolút figyelemre méltó kötetnek tartom, sőt teljesen ledöbbentem, hogy ez a szerző első könyve. 

A Fekete torta egy nagyszerű kötet szeretetről, veszteségről és újrakezdésről. Arról, hogy mennyire ingatag lábakon állhat még egy igazán szerető család is, ha a kommunikáció nehezükre esik. Egy történet büszkeségről, félelemről és arról, hogy mire képes egy anya, hogy megóvja családját és szeretteit. Egy történet ahol az egyes szereplőket nem feltétlenül csak a genetika köti össze, egy láthatatlan erő is formálja a sorsukat. A könyv sokszor meglepett, Eleanor Bennett rejtélyes élete nem csak a gyermekeire, hanem magára az olvasóra is sokkolóan hat. A lapokon megelevenedik előttünk a fiatal karibi térségbeli nő élete, a sok nehézség, amin keresztül kellett mennie sokkoló volt számomra. Könnyebbséget jelent az olvasó lelkének, hogy a Eleanor az életének történetét meséli el két gyermekének, így az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy a nő végül otthonra lelt és családot alapított. 

A történet szerint Eleanor egy rejtélyes örökséget hagyott két gyermek, Byron és Benny számára: egy réges-régi családi recept alapján készült fekete tortát, mely a fagyasztóban lapul és egy hangfelvételt, melyben a nő felfedi a múltját. Eleanor megosztja felkavaró történetét egy önfejű, fiatal úszónőről, aki egy gyilkosság rá vetülő gyanúja miatt megszökik az otthonát jelentő szigetről. Az anya szívszorító története fokozatosan bontakozik ki a könyv lapjain: olyan titkok kerülnek napvilágra, melyeket Eleanor élete végéig rejtegetett. Egy rég elveszett gyermek körüli rejtély pedig felforgatja mindazt, amit a testvérek tudni véltek származásukról és magukról. Egy családi konfliktus miatt Benny régóta nem tartotta a kapcsolatot családjával, bár édesanyja többször hagyott neki üzenetet, ő sokáig nem kereste őket. Ekkor a testvérek kapcsolatán is repedés keletkezett, eltávolodtak egymástól. Vajon lehetnek újra szövetségesei egymásnak? Megismerhetik Eleanor igaz történetét? Mit titkolt a nő egész életében? 

A karakterek igazán érdekesek, izgalmasak és sokszínűek. Nem tökéletes, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak, felállnak és végül továbbmennek. Sőt, továbbmegyek Benny és Byron karaktere sokáig egy kicsit sem volt szimpatikus számomra. Valahogy nem kerültek közel hozzám. Sem a hozzáállásuk, sem pedig a viselkedésük nem tette őket szerethető karakterré. Ahogy azonban haladtunk előre, úgy ismertük meg az személyiségük rétegeit. Benny önző viselkedése mögött olyan traumák lapultak, melyek hatására talán mi sem viselkedtünk volna okosabban. Byron pedig még sem olyan szívtelen, mint ahogy elsőre tűnhet és a tökéletességre való törekvése mögött és megérthetjük a valós indokokat. Ugyan szüleik mindent megtettek annak érdekében, hogy boldog és egészséges gyermekeket neveljenek, de frusztrációik, félelmeik sokszor tévútra vezették őket. Talán nem mindig viselkedtek a legokosabban, de abban egy másodpercig sem kételkedhetünk, hogy csak a legjobbat akarták nekik. A kommunikáció lett volna legjobb eszközük, de elmentek egymás mellett, míg végül nem lett túl késő ahhoz, hogy mindent képesek legyenek megbeszélni. 

A fekete torta nagyszerű keretbe foglalta az egész regényt, nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire fontos szerepet töltött be ez az édesség a karibi térségből érkezettek és tulajdonképpen Eleanor életében is. Rávilágít arra, hogy mennyire fontosak a hagyományok és a nemzeti ételek, ugyanakkor érdekes volt olvasni azt a narratívát is, hogy vajon mennyire tekinthető nemzeti ételnek valami, ha a hozzávalói mondjuk Ázsiából, vagy mondjuk Afrikából érkeztek. Nagyon elgondolkodtató volt számomra. 

A könyvben ugyan csak érintőlegesen, de megjelenik a rasszizmus is. Nem csak a sztereotípiák jelennek meg, többször is említésre kerül például az, hogy mivel Byron bőre kicsit sötétebb, mint Bennyé, mennyivel többször állítják meg őt a rendőrök este, pusztán azért, mert fekete. 

Összességében szerettem a Fekete torta című regényt, a sorozatra pedig nagyon kíváncsi vagyok, biztos vagyok benne, hogy azt is sorra kerítem majd. Eleanor története nagyon tetszett, lenyűgözött, hogy a sok fájdalom és veszteség után végül lábra tudott állni. Gyermekeivel együtt én is megdöbbenve olvastam az életéről és kíváncsian vártam, hogy a kirakósok darabkái végül összeálljanak. Végül egy igazán kerek történetet kapott az olvasó, nagyon szerettem, hogy a szerző figyelt arra, hogy elvarrjon minden szálat. Ha szeretitek a családregényeket, akkor jó szívvel ajánlom nektek a Fekete torta című regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                     

Nyereményjáték

Ezúttal az lesz a feladatotok, hogy a Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasó segítségével megválaszoljátok az állomásokon található kérdéseket. Írjátok be a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy nevezi a kínai szleng az afrikai származású embereket?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 30. Kitablar
10. 02. Utószó
10. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 06. Csak olvass!

Read More

Janice Hadlow: A ​másik Bennet lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jane Austen talán legnépszerűbb regényének számos folytatást, átgondolást alkottak az elmúlt kétszáz év során; Elizabeth és Mr. Darcy szerelmét számtalanszor papírra vetették vagy épp vászonra vitték. Ismerjük Lydia és Mr. Wickham viharos házasságát, és Jane vonzalmát Mr. Bingley-hez. Mi történt a harmadik, középső nővérrel, Maryvel? Vajon tényleg vénlányként élte életét, mint ahogy azt a Büszkeség és balítéletből sejthetjük? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, s ismerkedjetek meg a másik Bennet lány történetével. A turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

Jane Austen is büszke lenne rá – Mary Bennet története.

Mary, a Büszkeség és balítélet öt Bennet nővérének rút kiskacsája előbújik az árnyékból.

Janice Hadlow brit szerző újragondolta Mary Bennet sorsát: mi lenne, ha Mary élete másképp alakulna, mint ami az eddigi történetéből következik? Mi van, ha a könyvekbe menekülő középső lány végre rátalál önmagára, és megvalósítja azt, amit csinosabb, magabiztosabb testvérei már elértek?

Mary útja olyan, mint minden Austen-hősnőé. Meg kell tanulnia, hogy akkor számíthat a vágyott életre, ha képes elfogadni magát olyannak, amilyen. Le kell bontania magáról az elvárásokat, hogy kibontakozzon valódi énje – csak akkor van esélye a boldogságra és látja tisztán, hogyan válhat méltóvá a szerelemre.

Elsöprő erejű első regény, amely minden Austen-rajongónak szívből ajánlott!

Mindig is szerettem az angol irodalmat, a Büszkeség és balítélet pedig óriási kedvencem. Azon kevés kötetek egyike, amelyet már számtalanszor elolvastam és minden egyes újraolvasás ugyanolyan élvezetes, számonra mint amilyen az első volt. Talán ez a történet Jane Austen életművének egyik  legismertebb és legjelentősebb darabja, rengeteg feldolgozást és fiktív folytatást kapott. 

Több regényt is olvastam már, melyben Lizzy, Lydia és Jane életébe nyerhettünk bepillantást, de Mary és Kitty karakterét azonban sokszor elhanyagolták a szerzők. Kitty valahogy mindig Lydia vonatkozásában került megemlítésére, hiszen a két fiatal testvér gyermekként is elválaszthatatlan volt egymástól, de Marynek sokszor még ennyi sem jutott. Olyan volt, minha  mindenki elfelejtkezett volna róla. 

Középső testvérnek lenni soha nem egyszerű, főleg akkor nem, ha valaki ennyire más, mint a többiek. Míg a többi Bennet lány megnyerű külsejű volt, és pezsgő személyiségükkel (Kitty, Lydia), elmés megszólalásaikkal (Lizzy), vagy pedig szelíd természetükkel (Jane) azonnal magukra vonták mások figyelmét, addig Mary nem volt ennyire szerencsés. A többiekhez képest sápadtabb és átlagosabb kinézettel és sokkal szorongóbb személyiséggel áldotta, vagy a családja szerint inkább verte őt meg a sors. Nem volt könnyű dolga, hiszen édesanyja már korán levette róla a kezét és minden megmozdulásával azt éreztette, hogy középső gyermeke nem ér annyit, mint a többiek. Mary egyre jobban magába fordult, ezzel pedig szép fokozotosan önmagát is kizárta mindenből. Szomorú szívvel olvastam, hogy mennyire kevésre becsüli magát, rossz volt látni, hogy igazából szövetségesek nélkül kellett élnie az életét, ráadásul állandóan gúny tárgyává vált a családban. 

Érdekes volt látni az ő szemüvegén keresztül a Bennet családot és a régi kedvenc szereplőimet. Mr. és Mrs. Bennet személyisége és alakja már a Büszkeség és balítélet lapjain is elgondolkodtattak, Janice Hadlow regényében azonban már nem lehet egy legyintéssel elintézni őket, sokkal nagyobb súllyal jelennek meg. Mellbevágó élmény volt látni, hogy Mrs. Bennet mennyire megveti középső gyermekét csupán azért, mert nem volt annyira csinos, mint a többi lánytestvére. Ráadásul Mary az édesapjához sem tudott igazán kötődni, hiszen ő is csupán Lizzy társaságát kereste. Az egész élete arról szólt, hogy bizonyítson nekik, mégis folyamatosan elbukott. Szociális skilljei nem annyira erősek, valahogy sikerül neki minden helyzetből a legrosszabbat kihoznia. Sokáig az egész élete, olyan mint egy önbeteljesítő jóslat. Egész életében nem hallott mást, csak azt, hogy soha senkinek sem fog kelleni. Hogyan is hihetné el így, hogy boldog élet vár rá? Rendkívül toxikus volt az a légkör amiben nevelkedett, de szerencsére egy idő után ki tud lépni a saját árnyékból és talán mégis tartogat valamit számára a sors. Ebben a könyvben, tényleg ő a főhős, így az olvasó rendületlenül várja, hogy mikor is fordul jobbra Mary élete. 

A könyv eleje bevallom, nekem kicsit nehezebben csúszott, a történet kissé dagályos, az én ízlésemhez képest is túlírt. Sokszor éreztem azt, hogy Janice Hadlow túlmagyarázza a dolgokat, így egy idő után kicsit unalmas volt számomra a történet. A könyv eleje nagyjából a Büszkeség és balítélet cselekményét eleveníti fel, de leginkább Mary szemszögéből ismerhetjük meg a különböző eseményeket. Nagyon tetszettek a kis kikacsintások és utalások az eredeti kötetre, a nyelvezete is visszaidézte számomra Jane Austen regényének hangulatát. Izgalmas volt látni Charlotte és Mary barátságának kialakulását és tetszett, hogy választ kaphatunk arra is, hogy vajon miért lehetett az, hogy Mr. Collins végül őt vette el feleségül és miért nem Maryt. Charlotte alapvetően nem akart soha rosszat Marynek, mégis sokszor éreztem azt, hogy csak lehúzza a lányt. A vénkisasszonyság szelleme már akkor ott lebegett miatta a lány szeme előtt, amikor még a közelében sem volt ennek a sorsnak. Sokkal motiválóbb lett volna, ha inkább bíztatja és bátorítja a lányt, ahelyett, hogy azt erősíti benne, hogy hunyászkodjon meg és törődjen bele abba a sorsba, hogy szerelmi házasságot soha sem köthet majd. 

Mary életében igazi pálfordulás akkor következi be, amikor a regény egy későbbi pontján Mr. és Mrs. Gardiner otthonában vendégeskedik. Ebben a részben végre közelebb került hozzám a személye és a karaktere és magát az olvasást is sokkal jobban élveztem. Szerettem, ahogy egyre egészségesebbé vált a gondolkodása önmagáról. Megtapasztalhatta az elfogadást és az őszinte szeretetet. Rájött, hogy igenis szeretetre méltó egyéniség. 

A kötet atmoszférája nagyon tetszett, jó volt ismét elmerülni az austeni világban. Úgy érzem, hogy Janice Hadlow nagyon jól megragadta a szerző stílusát, a hibái ellenére is az egyik legjobb fiktív folytatás, amit olvastam a Bennet lányok valamelyikéről. Ha szeretitek a Büszkeség és balítéletet, vagy Jane Austen munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                            

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan természetesen a Büszkeség és balítélet világában maradunk, és Jane Austen regényéhez és annak adaptációihoz kapcsolódóan találtok kérdéseket az egyes állomásokon. Az Austen-kedvelőknek biztosan a kisujjában lesznek a válaszok. Irány Pemberley!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉRDÉS

 Ki alakította az 1800-as és a 2000-es években is Mr. Darcy szerepét a filmvásznon? 

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

09.18. Szembetűnő

09.20. Csak olvass!

09.22. Dreamworld

09.24. Olvasónapló

09.26. Dreamworld (extra)

Read More

Julianne MacLean: A ​holdfényes tengeren túl + Nyereményjáték

 

 Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó új, lélektani kalandozásra hívja az olvasókat. Julianne MacLean legújabb regénye, A holdfényes tengeren túl egy meghökkentő történet a szerelemről, házasságról, múltról és jövőről valamint az elfeledett titkokról, melyek mindig napvilágot látnak. Tarts te is velünk, és a blogturné során lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből! 

Egy ​nő hihetetlen erejéről, aki a boldogságért küzd, élete tragédiáját követően.

Olivia Hamilton boldog házasságban él élete szerelmével, a karizmatikus Deannel, aki pilótaként magángépeken repíti a híres és gazdag klienseit. Azonban amikor Dean eltűnik a Bermudaháromszögben, Olivia idilli élete szertefoszlik. Miután évekig kitart, végül úgy érzi, el kell engednie azt a halvány reményt, hogy a férje még életben lehet.

Melanie Brown részecskefizikus, aki éjszakába nyúlóan tanulmányozza a Bermuda-háromszöget. De a kutatás iránti lelkesedése meginog, amikor az édesanyja egy tragikus balesetben elhalálozik. Miközben küzd, hogy újraindítsa az életét és a karrierjét, Melanie tiltott viszonyba kezd a terapeutájával. Amikor egy sokkoló felfedezés rávilágít, hogy Olivia és Melanie útjai keresztezik egymást, Dean eltűnése is új megvilágításba kerül…

Váratlanul mindent felforgató titkok kerülhetnek napvilágra arról, amit Olivia tudni vélt a házasságáról, a férjéről és leginkább saját magáról.Váratlan fordulatokkal gazdag, pörgős és érzelmes regény az elveszített és megtalált szerelem felkavaró hatalmáról.

Engedd, hogy magával ragadjon!

Nagyon szeretem az idézetes bejegyzéseket, mert így kötetlen formában, egy kicsit át tudom adni nektek a regény hangulatát. Most is választottam nektek 10 rövidke idézetet, hogy meghozzam a kedveteket a regény elolvasásához. 

1. 

"Ez egy mély, teljes lélekkel megélt szerelem volt. Önzetlen szerelem."

2. 

"– Imádom, hogy hiszel benne, hogy az emberek bármilyen nehézségen túl tudnak lendülni, legyen az bármennyire is borzalmas, és meg tudják találni a boldogságot."

3.

"– […] Képzelje el, mi mindent nem fedeztek még fel a fizikusok a gravitációról, a féreglyukakról és az időhurkokról! Nem is tudjuk, mi mindenről nem tudunk még!

Mély levegőt vettem.

– Én csak a férjemet akarom visszakapni!"

4. 

"Volt valami lenyűgöző a lebegő esőpermetben, ami a zivatar után a fénynyalábokban csillagott."

5. 

 "Kérlek, ne csináld ezt! Utálom, mikor ezt csinálod.

– Mit?

– Amikor kérdéssel válaszolsz egy kérdésre."

6. 

"Dean mindig rá tudott érezni a hangulatomra és az érzéseimre. Mellette voltam a leginkább önmagam. Éreztem, hogy elfogad és szeret. Talán

imád is. Tudtam, bármit megtenne értem. Én voltam számára a világ közepe, nekem meg ő. Nagyon szerencsés nőnek tartottam magam."

7. 

"– Sajnálom – mondta, és hátrébb lépett –, de tényleg indulnom kell.

Köztünk minden rendben, ugye?

Beleharaptam az alsó ajkamba, és billegni kezdtem a sarkamon.

– Hm. Csak akkor, ha napfelkelte előtt ágyba bújsz velem. Különben

a kutyaházban alszol."

8. 

"– Gyönyörű idő van. Hajózzunk ki!

– Egyetértek. Az élet túl rövid. "

9. 

"– Igen, anya, itt vagyok.

– Hallottad, amit mondtam?

– Nem, még félig alszom. Megismételnéd?"

10. 

"– Ha bele akarjuk vetni magunkat a dologba, ma estére is egyeztethetnénk már időpontot. Az éjfél már számít, nem?

– Gondolom, igen. Ha úgy nézzük.

– És két legyet ütünk egy csapásra.

– Miért is?

– Alapos indokunk lenne hamar lelépni anyád vacsorapartijáról.

Újra felnevettem.

– Szörnyű vagy."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, viszont miközben írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy nem is tudok kedvencet választani. De talán nincs is ezzel semmi baj. Remélem sikerült végül felkeltenem az érdeklődéseteket, ha pedig így van, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó arany pöttyös könyvei állnak. Nektek nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján kitalálni, melyik szerző melyik könyvét rejti a feladvány. A szerző nevét és a könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.13. Kitablar

09.16. Csak olvass!

09.19. Milyen könyvet olvassak?

Read More

Jean E. Pendziwol:A ​toronyőr lányai + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

„Apám ​élete nem volt hétköznapi, és ezért a miénk sem…”

Noha az esze még mindig éles, Elizabeth szeme elromlott. Nem tud többé elidőzni szeretett könyvei fölött, sem festményeket nézni, melyek megindítják a lelkét. Zenével és családja emlékeivel tölti be az űrt – különös tekintettel a gyönyörű, titokzatos ikertestvérére, Emilyre. A múlt aztán hirtelen túlságosan is jelen lesz, amikor egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói.

A tizenhat éves Morgan kisgyermekkora óta nevelőszülőknél él. Otthonról otthonra helyezik, és végre szeretne úgy igazán tartozni valahová. Az idős hölgy az ő segítségét kéri apja megfakult írásának megfejtéséhez. Az időutazás közel hozza egymáshoz a két nőt. A furcsa páros képzeletben a sajátjuktól távoli világba kerül – a kanadai Felső-tó egyik szigetére, ahol Elizabeth apja hetven évvel korábban a világítótorony őre volt.

Ahogy lassanként felfedik a titkok bonyolult láncolatát, Elizabeth és Morgan ráeszmélnek, hogy sorsuk nemcsak a félreeső kis szigettel, hanem egymással is szorosan összefonódik.

A rendkívül érzékletesen megírt regény megmutatja, milyen áldozatokra képes az ember a szeretet nevében.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A toronyőr lányai egy igazán szívszorító regény szeretetről, összetartozásról, titkokról, veszteségről és újrakezdésről, illetve arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy az ember mekkora áldozatra képes azért, akit szeret.

A könyv fülszövege már az előolvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és  Jean E. Pendziwol írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

A világítótorony őrének lányait azok a kanadai férfiak és nők inspirálták, akik a 19. század végén és a 20. század elején világítótorony-őrként szolgáltak a Nagy Tavakon. A történet elsősorban fikció, a benne szereplő karakterek csupán a képzelet szüleményei, de a helyszínek és a toronyőrök munkásságának ábrázolása nagyon is a valóságot tükrözik, még akkor is, ha helyenként élt a szerző az írói szabadság jogával és némileg nagyvonalúan kezelte az egyes eszközök használatát és 

A Porphyry-sziget, ahol Elizabeth és Emily felnőtt az utolsó azon szigetek láncolatában, melyek a Feketeöböl-félszigeten túl a Felső-tó kanadai szakaszán terülnek el. Világítótornya jelzi az Isle Royale-től északra húzódó hajózási útvonalat, amely régebben a Port Arthurként és Fort Williamként, ma pedig már Thunder Bay nagyvárosaként ismert településekhez vezet. A Felső-tó kanadai részén ez volt a másodikként felépített világítótorony, mely először 1873-ban világította be a Fekete-öböl környékét. Andrew Dick, aki 1880-tól 1910-ig szolgált toronyőrként, számos személyes naplót hagyott hátra, melyek hűen bemutatták a toronynál töltött idejét őslakos származású feleségével, Caroline-nal és tíz gyermekükkel. A naplókat évekkel később egy Silver Islet-i nyaraló padlásán találták meg, közülük pedig két kötetnek ma a Thunder Bay Múzeum ad otthont. Ezek a naplók voltak azok, amelyek inspirálták A világítótorony őrének lányait. A Felső-tó hideg mélyén számos hajóroncs fekszik. A Kelowna és a Hartnell esetét ezekből a balesetekből gyúrta össze a szerző.  

A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Morgan egy magányos kamaszlány, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródott. Nem találja helyét a világban, rossz társaságba keveredett. Az intézetben büntetését tölti, így találkozik Elizabethtel, aki az otthon lakója.  Egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói, és arra kéri Morgant, hogy olvassa fel neki, hátha megtalálja benne azt a családi titkot, melyet olyan féltve őriztek szülei. A regény jelentős részét a visszaemlékezések és naplóbejegyzések adják, ahogy haladunk előre pedig megértjük azt is, hogy a múlt milyen módon kapcsolódik a jelenhez.

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Morgan viselkedésének a mozgatórugóit, egy idő után már nem csak a dühös és flegma kamaszt látjuk, hanem együtt érzünk az alakjával és megértjük, hogy azért ilyen, hogy megóvja magát és szívét a csalódástól. Elizabeth személyében egy végtelenül kedves és gondoskodó hölgyet ismerhetünk meg, aki egész életében vigyázott testvérére, Emilyre. Fokozatosan megismerjük a naplók tartalmát és elmerülhetünk Elizabeth visszaemlékezéseiben, majd miután megismertünk minden apró részletet, végül megérthetjük, hogy miféle titok övezte a lányok életét, bepillantást nyerhetünk a sziget mindennapjaiba és nyomon követhetjük Morgan és Elizabeth barátságának kialakulását. Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darabkái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. Olvasós közben egyre közelebb és közelebb kerülünk Morgan és Elizabeth karakteréhez, majd végül nehéz szívvel hagyjuk őket magukra az olvasás után. Biztos vagyok benne, hogy alakjuk sokáig velem marad, nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Ha elbeszélő van egy történetben, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik alakja érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra A toronyőr lányai abszolút nem ilyen volt, mind Morgan, mind Elizabeth gondolatait nagyon szerettem, bár talán a könyvben a múlt izgalmasabb a jelennél, ezért ha választanom kellene, akkor mégis Elizabeth irányába billenne az a bizonyos mérleg. 

A könyvben több meglepő fordulat is van, van amelyik jobban, van amelyik kevésbé lepett meg. De még amelyikre számítottam is, leírva valahogy még erőteljesebbnek hatott. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a történetet és arra biztatlak titeket, hogy adjatok egy esélyt neki. Ha szeretitek az ilyen jellegű olvasmányokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki A toronyőr lányait. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

LEÍRÁS

Lindau világítótornya a Boden-tó partját őrzi. A 33 méter magas, ötemeletes torony 1856-ban épült, és Lindau város számos pontjáról látható hatalmas óra jelzi rajta az időt. A mellette álló kőoroszlánnal pompás látványt alkot.

a Rafflecopter giveaway

Turné állomásai

Blogturné Klub

06.24. - Milyen könyvet olvassak?

06.26. - Csak olvass!

06.28. - Kitablar

Read More

Taylor Jenkins Reid: One True Loves - Egyetlen ​szerelmeim + Nyereményjáték

Sziasztok!

A népszerű amerikai írónő, Taylor Jenkins Reid életművéből már négyet a magyar olvasóközönség is élvezhet. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ugyanis elhozta One True Loves, magyarul Egyetlen szerelmeim című regényét is megismerhetjük idén ősszel. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Mit ​jelent igazán szeretni?

Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot.

Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt.

Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra.

Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.

Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!

Ez már a harmadik Taylor Jenkins Reid regényem és azt hiszem, hogy nem az utolsó. Ugyan nem ez a kötet a kedvencem tőle, mert a másik két regénye azért jobban tetszett, az viszont vitathatatlan, hogy ez az írása gondolkodtatott el a legjobban. Nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál az írónő.

Alapvetően nem szeretem a szerelmi háromszögeket, az Alkonyat tizenéves koromban kellően mély nyomokat hagyott bennem. Már akkor megtapasztaltam, hogy a főszereplő valahogy soha sem az én kedvencemet választja, így általában elkerülöm az ilyen jellegű regényeket. Taylor Jenkins Reid regényének fülszövege mégis azonnal levett a lábamról. 

A történet szerint Emma még gimnazistaként ismerte meg Jesset, igazi nagy szerelem az övék. Igazi nyughatatlan lelkek, akik készek arra, hogy meghódítsák az egész világot. Emma szülei egy könyvesboltot vezetnek, a fiatla lánynak pedig a legnagyobb rémálma, hogy ő vezesse tovább majd a boltot, ha ők nyugdíjba mennek. El is "menekül" a városból, hogy az életnek hívott kalandot Jessevel együtt élje át. És bár egy idő után már talán kész lett volna megállapodni, de már akkor is egyértelmű volt (legalábbis számomra), hogy a fiú nem biztos, hogy kész erre. Hiszen őt leginkább a kaland élvezete jellemzi. Aztán egy végzetes napon, az első házassági évfordulójukon a fiú eltűnik, Emma élete pedig darabokra hullik. Visszaköltözött a szüleihez, és szép lassan elkezdte újra összerakni magát. Ami korábban egy rémálomnak tűnt, izgalmas jövőképpé változott. A nyugodt kisvárosi környezet és szülők családi vállalkozása már nem is tűnt olyan rossz opciónak számára. Eközben újra összefutott Sammel, fiatalkori barátjával és szép lassan szerelem szövődik közöttük. Ha Jesse egy sodró folyó, akkor Sam egy nyugodt kikötő. Egy igazi biztos pont a lány életében, aki mellé egyszerűen csak jó hazaérkezni. Akivel az ember szívesen alapít csaladot. A két fiú semmiben sem hasonlít egymásra, talán csak abban, hogy szeretik Emmát. Amikor Jesseről kiderül, hogy még sem halt meg és visszatért Emma életébe, a fiatal nőnek pedig óriási döntést kell hoznia. Vajon hány nagy szerelme lehet az embernek az életében? Ha létezik a nagy Ő, akkor vajon csak egy lehet? Kire és mire van szüksége Emmának? A nyugodt és kiszámítható életre, vagy kalandokra? 

A kötet fő konfliktusa egyértelműen Jesse színrelépése. Nagyon fájdalmas érzés volt a férfi elvesztése, nem volt könnyű Emmának talpra állni. A férfi megjelenése azonban mindent felforgatott. Rengeteg érzést hozott felszínre. Emmának nagy erős lelkiismeretfurdalása volt. Hiszen végülf feladta, és nem várt tovább a férfire, mikor már szinte biztosnak tűnt a halála. A férfinek viszont Emma képe adott erőt. Úgy tudott megmenekülni, hogy feleségére gondolt. Hogy maradhatna egyet Sammel, mikor Jesse végig rá gondolt? Régen mindennél és mindenkinél jobban ismerték a másikat, de ahogy Emma úgy Jesse is sokat változott. De vajon illenek még egymáshoz?  

Hihetetlenül érdekes és izgalmas volt ez a kérdés. Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy Sam volt az abszolút kedvencem. A nyugodt és kiszámítható életet preferálom, nekem nincs szükségem eszement kalandokra, csak egy olyan emberre, aki mellett leélhetem az életemet biztonságban és szeretetben. Szóval igazából én ezt kívántam Emmának is. De az, hogy hogyan is dönt valójában, azt fedje jótékony homály, nem áll szándékomban spoilerezni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Bár extrémnek tűnik az élethelyzet, amit ábrázol, de egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, nem éreztem légbőlkapottnak. Abszolút látom magam előtt a szituációt végig úgy érezem, hogy a fő konfliktust figyelembe véve a karakterek hitelesen reflektáltak az eseményekre és helyzetekre. 

Összességében bár nem ez lesz a kedvenc TJR regényem, de ettől függetlenül kifejezetten tetszett a történet. Érdekes volt bepillantást nyerni Emma életébe és bevallom, én végig azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy van egy Sam az életemben. Egy olyan társ, aki mellett nyugodt és szép életem lehet, akivel tényleg családot szeretnék alapítani. 

Ha olvastatok már az írónőtől, akkor ne hagyjátok ki az Egyetlen szerelmeimet sem. Ha pedig eddig nem ismertétek a munkásságát, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

A játékunkban a regényhez, illetve a szerzőhöz kapcsolódóan teszünk fel kérdéseket, melyekre a helyes választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorában várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mennyi könyve van összesen Taylor Jenkins Reidnek (eredeti nyelven is)?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.15. Readinspo

11.17. Readinspo (extra)

11.19. Csak olvass!

11.21. Csak olvass! (extra)

11.23. Pandalány olvas

Read More

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​Hugo hét férje + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát. 

Egy szédítő hollywoodi karrier.

Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.

Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, a Daisy Jones & The Six című regényét már olvastam. Nagyon szerettem azt a történetet, így nem is volt kérdés, hogy az Evelyn Hugo hét férjét is mindenképpen sorra kerítem majd. A várakozásaimat tovább fokozta, hogy a kötet egyszer már megjelent magyarul egy másik kiadónál, de miután elfogytak a kiadott példányok, nem lett újra nyomva a regény és az egekbe szökött az ára a kötetnek az egyes eladói fórumokon és oldalakon.  Bár úgy érzem, hogy összességében nem lett nálam akkora szerelem ez a kötet, mint az írónő másik magyarul megjelent regénye, mégis összességében csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne megaz sem, ha rákeresnék Evelyn Hugo nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. A fiktív karakterek nem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a színésznő életéről, hogy egy másodpercig sem lep meg az a tény, hogy egyes rajongók elhitték, hogy Evelyn Hugo valóságos személy. Abszolút megértem, hogy a Goodreads nevű külföldi oldalon ez a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, én sem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem lett nálam 5 csillagos olvasmányélmény. Nagyon szerettem, de valahogy mégsem tudok rá maximális pontszámot adni. Talán azért, mert bár érdekes és izgalmas olvasmány volt, mégis végig kívülállónak éreztem magam. Nem azt mondom, hogy nem szippantott be a történet, hanem inkább azt, hogy bár beszippantott, nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. 

Dráma pedig aztán volt dögivel. Ha csak arra gondoltunk, hogy Evelyn az élete során hét "férjet fogyasztott" el, akkor láthatjuk, hogy az élete egyáltalán nem volt unalmas. A történet szerint a 79 éves filmsztár, igazi ikonná vált. Ugyan már jócskán benne jár a korban, mégis a mai napig imádják és bálványozzák. Egy igazi hollywoodi csillag, akinek az alakja megkerülhetetlen. A legnagyobb vonzereje talán az, hogy misztikummá vált. Évek óta nem adott senkinek interjút, sokan tudni véltek róla sok mindent, de igazán senki sem ismerte őt. Egy nap azonban egy fiatal nő, Monique Grant lehetőséget kap, hogy megírja a színésznő életrajzát. De vajon miért őt választotta Evelyn? Milyen szálak köti őket össze? És nem utolsó sorban, vajon Evelyn hét férje lesz a legérdekesebb része az önéletrajznak, vagy valami teljes másra helyeződik majd a fókusz?

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Evelyn karakterét egyre mélyebben és jobban. Az élettörténete úgy épül fel, hogy a férjeit helyezi központba és így meséli el a teljes történetet. Megismerjük a kapcsolatait, a meztelen igazságot mindenféle sumákolás nélkül. Ahogy a szegény Ernie Diaz, az átkozott Don Adler, a hiszékeny Mick Riva, az okos Rex North, a nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, a csalódást keltő Max Girad és kellemes Robert Jamison karakterét megismerjük, úgy jelenik meg előttünk az igazság Evelyn életéről. Voltak benne jó és borzalmas pillanatok, lenyűgöző, hogy mennyit bír az ember, ha komoly cél lebeg a szeme előtt. Evelyn nagy akart lenni és el is érte, hogy ikonként nézzenek rá. Ahogy a színésznő hangsúlyozza, és én is egyet tudok ezzel érteni, ő nem egy jó ember. Sokkal inkább a mai divatos morally grey szó jellemzi őt a legjobb. Ahhoz, hogy kitörhessen arról a nyomorgó környékről, ahonnan származik komoly akaretrőre volt szüksége. Az akaraterő mellett azonban szüksége volt még egy hozzávalóra, ez pedig a teste. Az írónő kíméletlenül bemutatja, hogy Evelyn soha nem rettent meg attól, hogy a szexualitását használja az előrejutás érdekében. Nem esett kétségbe, ha egy férfit kellett elcsábítani, hogy előre törjön. Csúnya ezt mondani, de egy külső szemlélő számára, simán ráillene a számító ribanc kategória. De persze ő ennél sokkal több. Az egyes tettei erőteljesen megkérdőjelezhetők morálisan, ha megérteni nem is tudja őt az olvasó, de érteni véli a cselekedeteinek miértjét. A karrierje során súlyos titkokat őrzött, nem mindegyik házassága köttetett szerelemből, ezért óriáis rizikót vállal ezzel az életrajzzal. 

Érdekes volt látni a régi korok Hollywoodját. El tudom képzelni, hogy az írónőt valós személyek és ikonok ihlették. Biztos vagyok benne, hogy a női színészek kevesebbet értek és egy férfi miatt simán eltűnhettek a süllyesztőben. Ahogy a világ, úgy a filmipar is férfiorientált volt. A mai napig hallani, hogy egyes esetekben a női szereplők kevesebbek keresnek egy produkcióban, mint férfi társaik. Akkor gondoljunk csak bele, hogy az 1950-60-as években mekkora különbség lehetett a két nem között. Evelyn azonban fittyet hányot a konvenciókra és üstökösként tört előre. Ha kellett, akkor megállapodott, ha kellett tűrt, ha kellett titkolózott. Nem mondom, hogy szerethető karakter, mégis lenyűgöző az alakja. Már már sajnálom, hogy nem valóságos személy. Ha így lenne, tuti mindent is elolvasnék róla. Főleg az önéletrajza fényében. :)

Az én személyes kedvencem egyértelműen Harry Cameron volt, akivel mély barátságot ápolt. Jó volt látni, hogy milyen állandóságot biztosított Evelyn számára és szomorú voltam, hogy véget ért a közös életük. Fontos szereplő még a történet szempontjából Celia St. James is, aki a színésznő második legjobb barátja volt (Harry) után. Érdekes volt látni, hogy miként kapcsolódik össze két nő élete, szerettem ezt a történetszálat, még úgy is, hogy összességében nem éreztem mindig egészségesnek a kapcsolatukat. 

A borító zseniális, csodálatosan illik Evelyn karakteréhez, akinek a legemlékezetesebb ruhái ebben a színben pompáztak. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadó felkarolta a szerzőnőt és minden könyve megjelenik majd szép lassan magyarul. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára tőle, kíváncsian várom, hogy mivel kápráztat el legközelebb az írónő. Összességében csak ajánlani tudom nektek az Evelyn Hugo hét férjét. Nagyszerű olvasmány, egyszerűen imádtam, hogy az írónő bánt a szavakkal és a karakterével. Bár nekem nem lett akkora kedvenc, mint Daisy Jones karaktere, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN SZÍNÉSZNŐM KÉPE

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.26. Kelly és Lupi olvas

06.29. Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

07.02. Csak olvass!

07.05. Sorok között

Read More