Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Taylor Jenkins Reid legújabb regényét: megérkezett a Carrie Soto visszatér! Egy fiktív sportkarrier, de egy szívhez szóló életpálya! Tarts Te is bloggereinkkel, és a turné végén lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
.jpg)
Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől.
Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a „Csatabárdot”.
A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val.
Felkavaró, felejthetetlen regényében Taylor Jenkins Reid az eddigi legérzékenyebb és legérzelmesebb történetét írta meg.
Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, eddig négy regényét olvastam. Összességében nagyon szerettem mindegyik a történetet (bár bevallom, nekem eddig a Daisy Jones & The Six volt a kedvencem), így nem is volt kérdés, hogy valamikor a Carrie Soto visszatér című könyvet is sorra kerítem majd. Végül úgy alakult, hogy csatlakoztam a turnéhoz is, amit eredetileg ugyan nem terveztem, de végül azzal nyugtattam magam, ha most nem olvasom el, akkor tuti sokáig nem is kerítem majd sorra.
Az eddig elolvasott kötetek után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne meg az sem, ha rákeresnék Carrie Soto nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. Látom magam előtt a sportközvetítéseket, a pletykalapokat és azt, ahogy az egyes közvetítők beszélnek az ő személyiségéről, vagy jobb esetben a játékáról. Ahogy a többi könyvében is megfigyeltem már, a fiktív karakterek itt sem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a teniszező életéről, hogy egy másodpercig sem lepne meg az a tény, hogy sokan hihetetlenkedéssel fogadják, hogy ez a kötet csupán a képzelet szüleménye.
Az Evelyn Hugo könyvnél azt írtam, hogy abszolút megértem, hogy a Goodreadsen miért az a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, ugyanakkor valahogy nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. Carrie Sotóval szemben azonban teljesen máshogy érteztem. Az első pillanattól kezdve megfogott és magához láncolt a karaktere. Nem kedveltem, nem volt egy szimpatikus karakter, mégis lenyűgözött az ő jelenléte és a sporthoz való hozzáállása. Minden percben azért drukkoltam, hogy újra a csúcsra törjön. A Csatabárd, ahogy a könyvben sokat emlegették tényleg nem egy klasszikusan szerethető személy. A veszteségei és leginkább az apukájának a nevelése miatt kicsit torzult a személyisége és az egyetlen cél az volt az életében, hogy a legjobb játékos legyen. Ebben mérte a szeretet erejét is, ő csak akkor lesz szerethető, ha nyer. Érzelmileg elérhetetlen, a szívét és kalitkába zárta a kulcsot pedig olyan messzire hajította, hogy ember legyen a talpán, aki megpróbálja megszerezni azt. Erős karakter, aki nem fél kimondani, amit gondolt. Túlzott magabiztossága kissé irritáló, mégis lenyűgöző, hogy mennyire tisztában van a saját erejével és érdemeivel. Talán nem lennék barátok, mégis egyfajta példaképként tekintenék rá, hiszan a könyv általi fiktív világban ő minden idők legjobb női teniszbajnoka. Ez pedig nem véletlen. Rengeteg edzés, sok-sok munka és lemondás vezetett ahhoz, hogy a világranglista élére áljon és felállítsa minden idők legtöbb Grand Slam győzelmét. Amikor visszavonult még nem sejtette, de néhány évvel később komoly kihívója akadt Nicki Chan személyében, aki vészesen közel került ahhoz, hogy megdöntse a rekordját, majd nem árulok el nagy titkot a fülszöveg alapján, hogy elmondom, hogy meg is tette azt. Carrie ezért olyat tesz, amitől mindenkinek leesik az álla. Visszatér a pályára 37 évesen, hogy bebizonyítsa, még mindig ő a legjobb. Vajon képes lesz újra az élvonalba kerülni? Fel tud készülni úgy a meccsekre, hogy tényleg reális veszélyt jelentsen majd Nickire? Képes lesz elfogadni a testének változását és azt, hogy talán már nem úgy működik, ahogy az 28-30 évesen? És talán, ami a legfontosabb. Emlékezni fog arra az időre, amikor a tenisz még örömöt okozott neki? Amikor még nem stresszforrás volt számára, hanem egyszerűen csak élvezte, hogy a pályán lehet?
A történet rendkívül érdekes és izgalmas, aki szereti a teniszt, annak igazi csemege. A kötet első harmadában Carrie pályáját ismerhetjük meg, hogyan lett profi versenyző és miként jutott az élvonalba. Utána pedig a visszatérését, az edzéseit és a meccseit követhetjük végig nyomon. A visszatérés nem ment zökkenőmentesen, le kellett győznie önmagát az egóját és újra fel kellett fedeznie a saját testének a határait is. Én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. Vitt magával a lendület, az események íve és az, hogy megtudjam, hogyan is alakul majd Carrie sorsa. Ahogy egyre több rajongó kezd el szurkolni neki, úgy az olvasó is szép lassan a szívébe zárja a hibái ellenére is. Carrie nem egy tipikus, romantikus hős. Egy hús-vér ember, aki sokszor és sokat hibázik. Feláll, de aztán végül továbbmegy. Nemcsak a pályán, hanem a magánéletében is sokat fejlődik. Ahogy haladunk előre az időben, úgy talál rá önmagára.
Nagyon kedveltem Nicki Chan karakterét, tökéletesen ellensúlyozta Carriet. Személyisége, kérlelhetetlen és magabiztos megjelenése sokat segített Carrinek is abban, hogy önmagára találjon. A két nő tökéletes vetélytársra talált egymás személyében, inspirálták a másikat és talán kimondhatjuk, hogy életük legjobb formáját hozták a döntő mérkőzésen. Szerettem Javiert is, aki Carrie édesapja és edzője is volt. Szép volt, mikor a kötet végén érzelmileg is egymásra találtak. Talán az egyik legszebb pillanat az volt, mikor Javier elmondja a lányának, hogy ugyan arra akarta tanítani őt, hogy mindig továbbmenjen, hogy felálljon és küzdjön tovább, de valójában azt mutatta meg neki, hogy hogyan ne nyíljon meg soha többet senki előtt. Imádtam a párosukat és jó volt látni, hogy miként élik meg újra a közös munkát. A kedvenc mellékszereplőm azonban egyértelműen Bowe Huntley volt, aki maga is teniszező. Szerettem, ahogy egyre közelebb és közelebb került Carriehez, ahogy türelmesen, rétegről rétegre hántotta le a keménységet és a ridegséget a lelkéről.
A könyv egy bizonyos pontja nagyon meghatott, ha nem a buszon olvastam volna, bátrabban teret engedtem volna az érzelmeimnek, egy könnycseppet azonban így is elmorzsoltam.
Talán a kötet végével nem voltam annyira kibékülve. Az események folyását el tudom fogadni és azt gondolom, hogy kerek, egész lezárást kapott, ugyanakkor úgy éreztem, hogy a végére kicsit elkapkodta a szerző. Az utolsó meccs és könyv lezárása az utolsó 20-30 oldalt teszi csupán ki. Olyan szépen felépítette a szerző Carrie fejlődésének ívét, mégis kurtán furcsán zárta le az egészet. Egy kicsivel több időt kellett volna szerintem hagyni a végkifejletre, akkor jobban belesimult volna abba a bizonyos fejlődési ívbe. Nekem ez így annyira nem jött be.
Örülök, hogy a kiadó végül ezt a borítót választotta, nekem ez sokkal jobban bejön, mint az aranyszínű változat.
Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, gondoltam, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy a tökéletlenségei ellenére is ennyire a szívembe zárom majd Carrie karakterét. Ha szeretitek az írónő könyveit, akkor szerintem ebben sem fogtok csalódni. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,8
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
A nyereményjáték középpontjában Taylor Jenkins Reid regényeinek szereplői állnak. A neveikből kihagytunk néhány betűt, a Ti feladatotok kitalálni, hogy kit takar a feladvány! A nevet, és hogy melyik regényben található, írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN KARATEREM
Ce_ia St. J_me_
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése