Ti megszavaztátok, én elolvastam! - B. A Paris: Zárt ajtók mögött

Mielőtt nekikezdenénk a könyvnek beszéljünk egy kicsit a könyv témájáról, vagyis a családon belüli erőszakról. A családon belüli erőszak fogalma alatt azokat az eseteket értjük, amikor az egyik családtag, házastárs-élettárs vagy ex-partner olyan magatartást tanúsít, amellyel a másik fél fölött hatalmat – testi, lelki, anyagi vagy jogi dominanciát – tud gyakorolni.

Az érintettek általában nem mernek beszélni arról, amit átélnek. Ez megtörténhet amiatt, mert bizonytalanok, bűntudatuk van, vagy egyszerűen csak szégyellik magukat a történtek miatt, esetleg saját magukat hibáztatják. De amiatt is megtörténhet, mert egyszerűen a másik fél olyannyira megfélemlíti őket, hogy nem mernek szólni senkinek arról, hogy mi is zajlik az életükben.

Soha nem tudhatjuk, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött. Erről szól ez a könyv is.

 A történet szerint Jack és Grace a tökéletes házaspár látszatát kelti. Jack jóképű, megnyerő modorú úriember, akiért mindenki rajong. Ügyvédként dolgozik, szakterülete pedig a családon belüli erőszak. Grace bájos, elegáns, a feleségek gyöngye, lesi párja minden kívánságát. A pár elválaszthatatlan egymástól. Grace nem jár el sehova, még a barátnőivel sem iszik meg egy kávét egyedül, Jack mindig vele tart. Látszólag alig várják, hogy magukhoz vegyék Grace Down-szindrómás húgát, Millie-t és immáron hármasban élhessék tovább tökéletes kis életüket.  Vacsorákat adnak, társasági életet élnek.

 Vajon a tökéletesség csak látszat?

 A könyv felépítése egyszerűen zseniális írói megoldás. A múlt és a jelen folyamatos váltakozása segít abban, hogy megismerjük mi is zajlik a színfalak mögött. A múlt tulajdonképpen bemutatja Jack és Grace megismerkedését és az az utat, ami a jelenbe vezet. A jelen pedig a házaspár pillanatnyi életét mutatja be. Egy idő után a szálak összefutnak, ahol a múlt és a jelen találkozik, ott lesz a történet végkifejlete.

A történet egész egyszerűen sokkoló. Tulajdonképpen minden oldalát utáltam. No nem azért, mert egy rossz könyvről van szó, hanem éppen az ellenkezője miatt. A történet minden egyes oldala feszültséggel volt telítve, minden egyes oldalról ordított, hogy van valami a levegőben. Ez az érzés pedig az egész könyvet végig kísérte.

Jack minden lépése, minden megmozdulása idegesítően jól megtervezett volt. Egyszerűen utáltam, hogy mindig mindenki előtt egy lépéssel jár. Egy idő után már csak azért drukkoltam, legyen vége ennek az egésznek és csak azt a sorsot kívántam neki, amilyen sorsot ő szánt a kiskutyának. Ha pedig valaha is eszembe jutott volna, hogy vörösre fessem a szobámat…nos ezután már tuti, hogy meg sem fog fordulni ez a fejemben.

Összegezve el kell, hogy mondjam nektek, ez a könyv izgalmas, letehetetlen, feszültséggel teli. Annyira fel tudja idegesíteni az embert, hogy legszívesebben néha felkiáltottam volna olvasás közben. Abszolút nem az én világom, mégis úgy beszippantott, hogy tudni akartam, hogy hogyan ér véget. Szóval drága könyvsárkányok, köszönöm szépen, hogy megszavaztátok nekem ezt a könyvet.