Dion Leonard: Találkozás Góbival

Sziasztok!

A kutya az ember legjobb barátja. Rengeteg idézet szól arról a hűségről és odaadásról, amit csak egy eb tud nyújtani a gazdájának. Csodálatos teremtmények. Mindig megérzik az ember lelkiállapotát. Nem árulok el nagy titkok nektek azzal, hogy világéletemben kutyás voltam. Egy hatalmas álmom vált valóra 4,5 éve, mikor Vinnie az életünkbe csöppent. A családomnak mindig is volt kutyája, amióta az eszemet tudom…de Vinnie az első önálló saját kutyám. Mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Ő a szívem kuglófjának egyetlen mazsolája. (Bocsi Miklós…te tudod…maradjunk a prioritásoknál. :D ) Mióta velünk van minden egyes nap egy igazi csoda. El sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Hiszem, hogy közös választás volt, amennyire mi szerettük volna őt, ő is pont annyira szeretett volna hozzánk tartozni. Nagyszerű lény. Ha beteg, vagy szomorú vagyok el sem mozdul mellőlem. Kitartóan őriz akkor is, ha legszívesebben a kedvenc egerével játszana, vagy futkározna a lakásban. Minden reggel odabújik hozzám, hogy ébredés előtt kapjon egy kis dögönyözést.

Mindig is érzékeny ember voltam, de mióta Vinnie velünk van még komolyabb hatással vannak rám az állatos történetek. Hatchi, Egy kutya négy élete…stb…konkrétan zokogok ezeken a filmeken. Igen igen….felmerül az a kérdés, hogy akkor mért nézem…igazán egyszerű a válasz. Azért mert szeretem ezeket a történeteket.

Mikor Góbi történetét megláttam a könyvesboltban azonnal beleszerettem és nem kellett sok idő ahhoz, hogy a könyvespolcomra kerüljön. Van egy nagyszerű tulajdonságom a könyvek terén. Soha nincsenek elvárásaim a történetekkel kapcsolatban. Lehet akármekkora hype egy könyv körül, soha nem úgy állok neki az olvasásnak, hogy bármilyen prekoncepció megfogalmazódna bennem. Góbi története elsőre megfogott, de nem voltak elvárásaim. Nem lebegett lelki szemeim előtt az Egy kutya négy élete, vagy az Egy kutya hazatér című könyv, ha már nagyon gondolkodni kellene valami hasonló történeten, akkor nekem az Atticus nyomában című csoda jut az eszembe. Na de elég ebből a hosszú bevezetőből…beszéljünk a könyvről.

2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó váratlanul belebotlott egy kóbor kiskutyába, amikor részt vett egy 155 mérföldes versenyen a Góbi-sivatagban. A kutya azonnal Dion mellé szegődött és vagy 80 mérföldön keresztül követte a férfit a sivatagban. Apró lábaival úgy ment Dion után, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hatalmas szíve és kitartása minden futó számára igazi követendő példa lett. Dion a versenyt követően úgy érezte, hogy ez az aprócska jószág, aki mellesleg a Góbi nevet kapta, valamit megváltoztatott benne. A múltban mindig arra összpontosított, hogy nyerjen, hogy a legjobb legyen. A verseny alatt azonban minden más lett. Kiemelten fontos lett számára, hogy  kis barátja biztonságban legyen, etessék és itassák. Bár Dion nem lett az első, mégis úgy érezte, valami sokkal nagyobbat nyert, és megfogadta, hogy Góbit magával viszi az Egyesült Királyságba, új családtagnak. Ezzel vette kezdetét az utazás, s egyikük sem fogja elfelejteni a hullámvasútszerűen alakuló drámát, a bánatot, a szívfájdalmat, az örömöt és szeretetet, amely örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.

Nos, el kell mondanom, hogy én ezt a könyvet nagyon szerettem. Góbi a remény, az alkalmazkodóképesség és a barátság alaptörténete. A könyv megmutatja, hogy milyen változásokat hozhat az ember életébe egy kisállat. Dion története nagyszerű, a kiskutyával való találkozása sorsszerű. Szükségük volt egymásra, tulajdonképpen egymás életét mentették meg.

A történet két fő részre osztható. Az első részben főleg Diont ismerjük meg és a verseny szakaszait követhetjük végig.  A múlt darabkáinak segítségével pontos képet kaphatunk a férfiről. Gyermekkori nehézségeinek bemutatása és a futáshoz fűződő viszonya mind, mind hozzájárul ahhoz, hogy szimpatizálni kezdjünk a férfivel. Megtudjuk, hogy honnan jött neki a futás szeretete és megismerjük a feleségét is.

A verseny igazán izgalmas, hihetetlenül csodáltam őt és a többi indulót is. Az ultramaraton brutális és igazán embert próbáló műfaj, izgalmas volt olvasni ezekről az élményekről. Ahogy Góbi megjelent, abszolút elvitte a show-t. Az ő jelenléte nem csak Dion számára volt üdítő a táborban, a többi futó is nagyon megszerette a kiskutyát. A verseny után a férfi elhatározta, hogy hazaviszi a kóbor ebet, de hogy mennyi nehézséggel fog ez járni, arra senki nem számított.

Itt rá is térhetünk a könyv második részéhez, ami nem más, mint a hazahozatal. Temérdek papírmunkával és elintéznivalóval járó feladat, mely anyagilag is meglehetősen megterhelő vállalkozás. Dion és felesége a közösséget hívja segítségül, de álmukban sem gondolták volna, hogy a kiskutya ekkora figyelmet fog kapni. A kis Zenténél is láthattuk, hogy mekkora erő rejlik a közösségi adakozásban és a médiában. Minél több emberhez eljutott az infó a kisfiúról, annál szélesebb körben ismerték meg az ő történetét. Mindenki segíteni akart, a közös cél motiválta az embereket. Góbinál is abszolút ez tapasztalható. A média hatására olyan sok emberhez eljutott Góbi története, hogy szinte mindenki részese akart lenni a sikernek. Meghatotta az embereket a kiskutya kitartása és ragaszkodása, így örömmel áldoztak kisebb-nagyobb összegeket az eb utaztatására.

Az utazás abszolút nem volt zökkenőmentes, nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy Góbi végre az újdonsült gazdájának kezében pihenhessen. Nem szeretnék nagyon spoilerezni, ezért csak annyit mondok el nektek, hogy nem a pénz jelentette a legnagyobb akadályt ebben a történetben. Az út rendkívül nehéz és ingoványos volt, sokáig kérdéses volt a kiskutya sorsa.

Nem mondanám kimondottan kutyás könyvnek ezt a történetet, inkább arról szól, hogy Dion élete mennyiben változott meg Góbinak hála. Bemutatja a küzdelmet, hogy mire képes az ember azért, hogy újdonsült barátját biztonságban tudja és hazavihesse otthonába. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy mire képesek az emberek, ha egy biztos cél lebeg a szemük előtt. Góbi igazi példakép, aki bemutatta, hogy egy kis kutya is véghezvihet nagy dolgokat. Hogy mindenre képesek vagyunk, csak akarni kell. A verseny során nagyon sok futónak jelentett támaszt, hogy Góbi ott van velük. Amíg ő fut, addig ők is képesek erre. A kiskutya ragaszkodása és ereje mindenkit inspirált. Tényleg mindenki részese szeretett volna lenni a sikernek és annak, hogy Góbi végre otthon lehessen újdonsült gazdáival.

Nagyon tetszettek a képek a könyv közepén, de semmiképpen se azzal kezdjétek bármennyire is cuki a kiskutya, mert erőteljesen spoileres tartalmúak. Ha egy kis Góbira vágytok, kövessétek be Instán…hihetetlenül aranyos képek vannak róla megosztva. 😊💕(@findinggobi)

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv. Igazi könnyed olvasmány, melyben végig izgul az ember, hogy Góbi végre ott lehessen, ahova igazán tartozik, Dionnal és feleségével. Szívet melengető, megható, kedves történet, mely az egész világot megmozgatta. Góbi az én szívemet is elnyerte. Nemsokára film készül a könyvből, így még több ember megismerheti majd a nem mindennapi kiskutya utazásának igaz történetét. Mindenképpen olvassátok el, én csak ajánlani tudom.