Sziasztok!
A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Emma Steinkellner Egy kis boszi naplója c. képregénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Luna boszorkányosan jó történetét, mely szédületes kalandra invitálja az olvasót, miközben olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, mint az elfogadás.
A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja. Tulajdonképpen egyfajta morális parancs. Nem a másfajta gondolkodással vagy mássággal való egyetértést vagy annak követését, sokkal inkább az elfogadást jelenti. Élni és élni hagyni, hangzik a jól ismert frázis. A tolerancia lényege, hogy senkit ne bántsunk például a gondolkodása, vagy éppen az etnikai/nemi/faji/vallási hovatartozása miatt.
A tolerancia tanulható és tanítandó. Terjesztése csökkentheti a napjainkban rendkívül gyakori negatív sztereotípiák, illetve előítéletek alkalmazását, valamint véget vethet a faji és kulturális felsőbbrendűség elméleteknek. Fogadjuk el, hogy rengeteg ember él ezen a földön és nem vagyunk egyformák.
Lehet, hogy más a bőrünk színe, máshogy gondolkodunk, vagy a többségi társadalomtól eltérő módon szervezzük az életünket, de egy valami biztos, mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogy ő azt jónak látja, ahogy az neki megfelelő. (Természetesen vannak kivételek, de jelen posztban nem szeretnék kitérni a különböző deviáns és morálisan megkérdőjelezhető viselkedési formákra. Mindenkinek úgy kell(ene) élnie, hogy ezzel ne ártson senkinek. )
No de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk miről is szól a könyv.
Én, mint péntek 13-án született ember mindig is imádtam a boszorkányos dolgokat. Mindig is vonzott a téma, Sabrina a tinédzserboszorkánytól kezdve a Bűbájos boszorkákon át a Harry Potterig mindent is imádtam, aminek egy kicsit köze volt a varázsláshoz és a mágiához.
Töredelmesen bevallom Nektek, hogy elsőre nem figyeltem fel a történetre, de aztán később teljesen magával ragadott a fülszöveg és óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Ritkán akadnak képregényszerű könyvek a kezembe, így mindig óriási élmény ezen kötetek lapozgatása.
Az Egy kis boszi naplója szerelem lett első olvasára. A történet igazán kedves és szerethető, a regény mondanivalója pedig meglehetősen fontos. A kötet központi témája az elfogadás, de megjelenik benne a tinédzserkori szülő-gyerek viszony/lázadás, vagy az iskolai bántalmazás (pontosabban a csúfolódás és a cikizés) kérdése is.
Luna egész életében úgy érezte, hogy más mint a többiek. Nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítani kortársaival, úgy érezte, hogy nem illik közéjük. (Úgy látszik, hogy a név kötelez...a Harry Potterben szereplő Luna is különc volt és amíg nem találkozott Harryékkel nem igazán voltak barátai. ) Egy napon azonban minden megváltozik körülötte. Megismerkedik Charlie-val az új fiúval ráadásul felfedezi, hogy tud varázsolni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik náluk Mr. Laszlo a család régi jó barátja macska képében, hogy segítse a lányt és mellette álljon jóban-rosszban. (A cicáról amúgy azonnal Salem jutott eszembe a Sabrinából, aki nem mellesleg az egyik kedvencem volt a sorozatban. )
Amint Luna felfedezi, hogy varázslatos képességek birtokában van óriási lelkesedéssel próbálja meg belevetni magát a családik örökségének kamatoztatásába. Édesanyja azonban hallani sem akar a mágiáról és a boszorkányságról. A titkos naplója segítségével azonban Luna és Mr. Laszlo bepillantást nyerhetett Kramerville múltjába és a boszorkányüldözésbe, továbbá megismerhették a titkos boszorkány világot, Hekaté birodalmát.
Ahogy haladunk előre a történetben a kis boszorkánynak rengeteg dolgot kell megtanulnia. Meg kell értenie édesanyja álláspontját és rá kell jönnie, hogy a varázslat korántsem olyan, mint ahogy a könyvekben meg a filmekben mutatják. A boszorkányság sokkal bonyolultabb és komplexebb dolog, mint ahogy gondolta. Szép lassan feltárul előtünk is Lunának és családjának az ősi titka és a kramerville-i boszorkányok igazi legendája.
A cselekmény fordulatos és izgalmas, igazából egy ültő helyemben elolvastam az egészet. Persze ez a könyv formájának és a képregényes megvalósításnak is köszönhető, de az biztos, hogy egyszerűen letehetetlen volt számomra.
Luna nagyszerű főszereplő, nagyon megkedveltem őt, szívesen olvasnék még a kalandjairól.
Az tetszett igazán a könyvben, hogy az Egy kis boszi naplója jóval több egy egyszerű boszorkányos történetnél. A kötet legfontosabb üzenete a tolerancia és az elfogadás. Emma Steinkellener nagyszerűen rávilágít a kötetében arra, hogy milyen sokszínű az emberiség. Mindegy, hogy milyen a bőrünk színe, kibe vagyunk szerelmesek, hogy boszorkányok vagyunk-e, vagy a polgármester fia, a lényeg, hogy senkit ne ítéljünk el csak azért, mert más mint mi. Mindannyian egyenlőek vagyunk.
A kötet képi világa nagyszerű, a rajzok remekül passzolnak a történethez. Óriási élmény így az olvasás, ráadásul így még szerethetőbb és befogadhatóbb lett a történet. Bár a könyv a middle grade (8-12 éves) korosztálynak íródott, mégis mindenki számára élvezhető. Én 30 éves fejjel is imádtam Luna történetét.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv és bátran ajánlom mindenkinek. A cselekmény fordulatos és izgalmas, a főszereplő meg hihetetlenül szerethető. A kötet képi világa nagyszerű, a rajzok rendkívül jól passzolnak a történethez. Komoly és méyebb mondanivalója is van a regénynek, a toleranciára és mások elfogadására buzdítja olvasóját.
Értékelés: 5/5
Ha mindezek után úgy érzitek, hogy ennek a kötetnek a polcon van a helye, akkor ITT tudjátok beszerezni.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a fiatal boszorkányoké? Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon látható képek segítségével az adott boszorkányt, és a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Fontos, hogy a filmes-sorozatos karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉP
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése