Sziasztok!
Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk.
A 21. Század Kiadónak köszönhetően került a kezembe a könyv, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Sok történetet olvastam már a holokauszt témakörén belül, de bevallom a Kindertransport eddig elkerülte a figyelmemet, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Mielőtt azonban rátérnék az értékelésre, lássuk miről is szól pontosan a könyv!
A történet alapját a Kindertransport elnevezésű szervezett mentőakciója képezi, amelyre a második világháború kitörése előtt kilenc hónappal került sor. Az Egyesült Királyság közel 10 000, 17 éven aluli, túlnyomórészt zsidó gyereket fogadott be Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország és Danzig Szabad Város területéről. A gyerekek brit nevelő otthonokba, hostelekbe, iskolákba és gazdaságokba kerültek. Gyakran ők voltak a családjuk egyetlen tagjai, akik túlélték a holokausztot. A mentőhadművelet egyik kulcsfontosságú figurája Geertruida Wijsmuller-Meijer volt, aki a saját biztonságával nem törődve rengeteg zsidó gyermeket és felnőtettet segített átjutni a határon. A visszaemlékezések szerint az első bécsi Kindertransport 1938. december 12-én érkezett Harwichba,
1938-ban a zsidóság helyzete egyre kétségbeejtőbb állapotokat öltött. 1938 júliusa és októbere között számos olyan rendelkezés született, amely a zsidó vagyon kisajátítását szolgálta. Talán joggal mondhatjuk azt, hogy a zsidóellenesség tetőfoka a kristályéjszaka volt, ami egy központilag megtervezett és irányított, zsidóellenes erőszakhullám volt Ausztriában és Németországban 1938. november 9–10-én. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba. Nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta. Meg Waite Clayton regénye pedig pontosan ezekbe az időkbe repíti vissza az olvasóját.
Hitler ideológiája egyre nagyobb teret nyert magának Ausztriában is. A nácik megérkezése után a bécsi társadalom rekordgyorsasággal alakult át. Stephen és Walter Neumann családján keresztül követhetjük végig a kor eseményeit. A Neumann család az elitbe tartozott, jól menő csokoládé üzemüknek hála mindenki ismerte a nevüket. Rendkívül vagyonosnak számítottak, egy több szintes épületben laktak, és személyzet tette még kényelmesebbé mindennapjaikat. Édesanyjuk betegségén kívül semmi sem árnyalta be az életüket. A fiúk tanultak és fényes jövő várt rájuk. Hitler ideológiája azonban mindent megváltoztatott. A különböző törvények és korlátozások ellehetetlenítették a Neumann családot a többi zsidó vallású családdal együtt. Velük együtt több ezer család vált hajléktalanná egyik napról a másikra. Mindent elvesztettek, amiért eddig megdolgoztak. Idegenek költöztek be otthonaikba, és a kijelölt városrészbe kellett mindenkinek költöznie, ahol több családot is bezsúfoltak 1-1 szobába.
A világ hirtelen a feje tetejére állt. Szomszédok és barátok fordultak egymással szembe, ember embernek lett a farkasa. A zsidókat rendszeresen megszégyenítették az utcákon, kíméletlenül, embertelenül bántak velük. Aki pedig segített nekik, az a nemzet ellenségévé vált. Nem tűrték a lázító szövegeket sem, aki zsidópártinak bizonyult az komoly büntetésre számíthatott. Ilyen körülmények között ismerhetjük meg történetünk főszereplőit.
Stephen egy fiatal zsidó fiú, akinek lételeme az írás. Híres drámaíró szeretne lenni, szülei pedig mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a fiú kamatoztathassa tehetségét. A regény elején megismerkedik Zofie-Helene-vel a fiatal lánnyal, aki kicsit csodabogárnak számít a kortársai között, egyetemre jár plusz órákat hallgatni, annyira tehetséges matematikából. Kettejük barátságán az 1938-as történések ejtenek csorbát, amikor is a zsidók elleni hangulat folyamatosan fokozódni látszik. Egy szégyenteljes esemény hatására a fiú kerülni kezdi a lányt, képtelen újra a szeme elé kerülni. Miután édesapját elviszik kénytelen lesz a csatornarendszerben elbújni, hiszen a kora miatt ő is könnyen arra a sorsa juthat, hogy munkatáborba hurcolják.
Ebben az időszakan mindenki úgy próbál túlélni, ahogy tud. Vannak, akik becsukják a szemüket és látszólag immunissá válnak a kegyetlenkedésekkel szemben, mások titokban segíteni próbálnak. Az apró kedvességek is a világot jelenthetik; egy csokoládé, egy tányér leves, esetleg egy falat kenyér. Zofie-Helene édesanyja egy újságnál dolgozik, az első pillanattól kezdve Hitler és náci ellenes írások jelennek meg a neve alatt, így nem kívánatos személlyé válik, börtönbe kerül. A lánynak így nagypapájával és kishúgával kell maradni. Egy idő után azonban végérvényesen bevonódik a Neumann család életébe, nemcsak ételt hagy a fiúnak a csatornarendszerben, hanem információkat is szolgáltat édesanyja és testvére hogylétéről.
Mindeközben Geertruida Wijsmuller-Meijer, vagy ahogy a gyerekek szólítják Tante Truus mindent megtesz azért, hogy segítsen. Gyermekeket próbál átcsempészni a biztonságos oldalra, a papírok hiánya sem állítja meg. Egy igazi angyal, aki több ezer gyermeknek segített az élete során. Ahogy egy nekrológ emlékezik meg róla: "1001 gyermek anyja volt, aki az életet a zsidó gyerekek megmentésének szentelte." Truss a bizonyítéka annak, hogy még a legsötétebb időkben sem hunyt ki az emberi jóság, nem mindenki fordítja el a fejét a szenvedés láttán.
Geertruida Wijsmuller-Meijer, Forrás: http://www.thuishaaldertjes.nl/ |
Forrás: 21. Század Kiadó |
Értékelés: 5/4,5
A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése