Hayley Chewins: Aranyfakasztók + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hayley Chewins debütáló regénye, az Aranyfakasztók hozzánk is megérkezett a Maxim kiadónak köszönhetően. A turné keretében most 3 példányt sorsolunk ki ebből a csodás ifjúsági regényből, tartsatok velünk, ha ti is az egyikre pályáztok!

Egy titokzatos város különös, viharok által tépázott szigetén a tizenkét éves Delphernia egész eddigi életét az aranyfakasztó lányok kolostorában töltötte, a tengertől és az égtől elzárva. A lányok dolga, hogy amíg odakint a gazdák muzsikálnak, ők bent némán arannyá változtassák a zenét. Delphernia azonban nem képes erre. Amit ő tud, drágább az aranynál. A hangokból új életet teremt. Ám ezt a képességét a kolostorban el kell titkolnia. Delphernia minden vágya, hogy maga mögött hagyja az otthonnak nevezett börtönt, és végre szabad legyen. Egy nap esélyt kap, hogy kijusson, de az ismeretlen veszélyeket tartogat számára. De miközben próbálja megtalálni a helyét, a sziget vészjósló gondnoka meg a titokzatos Királynőgyermek fenyegetésével találja szemben magát. De segítségére lesz egy titokzatos királyfi és egy lázadó lány. Segítségükkel nemcsak megízlelheti a szabadságot és kibontakoztathatja tehetségét, de olyan dolgokat is megtud a múltjáról, amelyek mindent megváltoztatnak. De vajon megtalálja azt, amire igazán vágyik?

Az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a Maxim Kiadó Delfin könyvek sorozata, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy elolvasom az Aranyfakasztók című kötet is. A fülszöveg és a borító azonnal levett a lábamról, így óriási lelkesedéssel álltam neki. De vajon mit is adott nekem ez a könyv, és a csinos borító milyen történetet rejt?

A történet egy kis szigeten játszódik, ahol az emberek saját, különleges szabályaik szerint élnek.

Mindenki ismeri Tűzmanócska (Rumpelstiltskin) történetét, ahol a molnár lánynak szalmából kellett aranyat szőnie. Hayley Chewins regényében is hasonló feladata van a lányoknak, csak ők nem szalmából, hanem zenéből kell, hogy aranyat szőjenek. Ők az aranyfakasztók, akik egy elzárt kolostorban élnek és a Mesterek zenéjéből csillogó nemesfémet készítenek. Ez teszi gazdaggá a sziget lakóit. Delphernia azonban más, mint a többiek. Minden porcikáját vonzza a zene, amikor hallja, a dallamok átjárják a testét, a lelkét, ez pedig éneklésre készteti. Ez azonban tilos, nagyon kell vigyáznia arra, hogy egy kósza hang se hagyja el a száját. Az aranyfakasztók nem zenélhetnek, ők csak aranyat készítenek. 

A könyv olvasása közben a következő kérdések jutottak eszembe. Meddig maradhat rejtve az ember igaz valója? Mi az a pont, ahol kiállunk és büszkén vállaljuk, hogy mások vagyunk mint a többiek, és ez a másság tesz minket azzá, akik vagyunk? Nem lehet mindenki egyforma, mindannyian mások vagyunk...mások az erősségeink és a gyengeségeink. Fontos megtanulni már fiatal korban, hogy nem mindenki illeszkedhet bele egy adott sémába. Jópáran vagyunk olyanok, akik kilógunk a sorból, a tehetségünk, a súlyunk, az identitásunk, hibáink, vagy éppen vallási hovatartozásunk miatt. Emiatt nem szabad rosszul érezni magunkat, hiszen ez tesz minket azzá, akik vagyunk. Ettől leszünk igazi egyéniségek. 

Delphernia élete nem volt könnyű a kolostorban, Kilences Anya mindent megtett azért, hogy a lány illeszkedjen a sorba. Ezt pedig sokszor erőszakkal próbálta elérni, rendszeresen büntette, többször meg is verte őt. Nem tudom, hogy mennyire megrázó erről egy 10-14 éves gyermeknek olvasni, de azt tanácsolom, hogy ha valakinek a gyermeke az olvasós közben kérdezősködne a témáról, mindenképpen beszélje meg vele a dolgot, ne maradjon semmilyen tüske, vagy kellemetlen érzés a kis olvasó lelkében. 

A regény hangulata végig nagyon mesei volt, tetszett az aranyfakasztók története, de kicsit felületesnek éreztem, hiányzott számomra a világépítés. Szerettem volna megismerni a városban élőket, hogyan teremtik meg saját maguk számára a mindennapi megélhetéshez szükséges dolgokat. Kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen az átlagember élete a szigeten, hiszen csak a Mestereket és az aranyfakasztókat ismerhettük meg. A Királynőgyermek, a Gondnok nagyon izgalmas karakter volt, de őket sem ismerhettük meg igazán. Izgalmas lett volna tudni, hogy mi zajlott a háttérben, miként uralta a Gondnok az egész szigetet a háttérből. Nyilván nem én vagyok a célközönség, így nem támaszthatok irreális elvárásokat a regénnyel szemben, de valami így is hiányzott nekem a kötetből. 

Delhernia különleges képessége nagyon tetszett, imádtam, ahogy kinyílt és felfedezte annak határait. Bly és Linna nagyon szimpatikus szereplők voltak, nagyszerű társnak bizonyultak, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Szerettem a hármasukat, jó lett volna kicsit jobban megismerni őket is. Főleg azért, mert Linna lány létére Mester volt, ez pedig teljesen felforgatta Delphernia világnézetét, hiszen azt tanították neki a kolostorban, hogy csak férfiak lehetnek azok. Minél több időt töltött a külvilágban, annál inkább megkérdőjelezte a múltjában tanultakat. 

Kilences Anya rendkívül érdekes karakter volt, aki a sok kegyetlenséget azzal indokolta, hogy csak meg szerette védeni a lányt a külvilágtól. Persze a történetek teljes ismeretében megismerhetjük az indokait, de csak legyintünk. Nagyon felhúztam magam ezen a magyarázaton, hiszen semmi sem indokolhatja azt, hogy valaki bántalmazzon egy gyermeket. 

Nagyon tetszett a kötet nyelvezete, igazán költői volt. Hayley Chewins olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretném egy kicsit dicsérni a fordítót, mert egyszerűen lenyűgöző munkát végzett, hiszen ahhoz, hogy a magyar olvasók is szívükbe zárják a kötetet, magyar nyelven is élvezhetőnek kell lennie. Komáromy Rudolf remekelt, csodásan ültette át az anyanyelvünkre a lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. 

Igazán erőteljesek voltak azok a mondatok, amikor Delphernia saját magát fegyelmezte: Ne mondd ki Delphernia! Ne mondd ki! Ezek segítségével tökéletesen átéreztük a lány lelki vívódását. Szeretett volna a többiekhez hasonló módon viselkedni, de egyszerűen képtelen volt rá. A zene, mint mágnes vonzotta, bár nem tudott aranyat fakasztani, de a hangjával különlegesen bánt és varázslatos képességek birtokában került.  

A borító meseszép, szavak sincsenek arra, hogy mennyire imádom. Az egyik legszebb, amit mostanában a kezemben fogtam. 

Összességében az Aranyfakasztók kicsit felemás érzéseket keltett bennem. Az alaptörténet, a borító, a nyelvezet és a mondanivaló zseniális, egyszerűen imádtam, a cselekmény és a világépítés azonban nem tett maradéktalanul boldoggá, számomra kissé hiányos volt. Bár nem lett kedvenc (amit amúgy egy kicsit bánok, hiszen nagyon régóta vártam a megjelenését) de jó szívvel ajánlom a 10-14 éves korosztály (no meg persze a lelkes felnőttek) számára, hiszen Hayley Chewins igazán különleges történetet alkotott. A nyelvezete rendkívül lírai volt, örültem, hogy nem vette félvállról az írónő és minőségi módon tálalta a történetet az olvasók számára. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Aranyfakasztók a kiadó Delfin Válogatásában jelent meg. Játékunkban ugyanebben a válogatásban lévő könyvekből hoztunk nektek idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származnak, és a címét beírni a Rafi megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

Nagymama azt mondta, hogy nem érthetjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.13. Csak olvass!

05.15. Readinspo

05.17. Olvasónapló

05.19. Könyv és más

05.21. Utószó

05.23. Sorok Között

05.25. Hagyjatok! Olvasok!