Ismét egy szívmelengető ifjúsági könyv jelent meg idén nyáron a Menő Könyvek Kiadó jóvoltából. Laura Zimmerman A szememet nézd! könyvének főhőse, Greer Walsh az önelfogadás rögös útját járja meg a történet során, miközben az első szerelem kissé rémisztő ugyanakkor édes érzését is megismeri. Tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért!
Bár már kinőttem a tinédzser korszakomból (majdnem kétszeresen is) még mindig szívesen olvasok olyan regényeket, melyeknek tizenévesek a szereplőik. Persze nem vagyok mindenevő a témában, de azokat a történeteket, melyek komoly mondanivalóval és erős üzenettel bírnak nagyon szeretem. A szememet nézd! is egy ilyen típusú történet, melynek során a történet főszereplője Greer végre megbékél önmagával és a testével.
A kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot és önmagukat. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenekké és félszegekké válhatnak. Mindannyian mások vagyunk, máshogyan fejlődünk. Vannak lányok, akik később érő típusok, mások már rendkívül fiatalon is igazi nőnek tűnnek társaik között. Ahogy a fejlődésünk üteme, úgy nőies idomaink is eltérő mértékben nőnek. Vannak lányok, akik nagyon kicsinek, mások túlságosan nagynak érzik a mellüket. Egyesek bármit megtennének azért, hogy nagyobbnak tűnjön, mások pedig igyekeznek takargatni és leszorítani idomaikat. A történet főszereplője, Greer, az utóbbi kategóriába tartozik. A fiatal lány egyszerűen nem tud mit kezdeni dús kebleivel. Képtelen megbarátkozni a méretével, nagyméretű pulóverekkel és formátlan pólókkal igyekszik palástolni mellei méretét. Annyira idegenkedik tőlük, hogy nevet is adott nekik, melyekkel a megvetését akarta kifejezni. Ez a félszegség azonban az élet minden területén korlátozza őt. Képtelen önfeledten sportolni, futni, a barátaival lógni, mert csak arra koncentrál, hogy ki nézi őt és a melleit. Meg van róla győződve, hogy ez az egyetlen dolog, ami szemet szúr az ismeretlen embereknek, ha róla van szó. Ezek a vélt, vagy éppen valós pillanatok mind-mind gyengítik a lány önbizalmát, végül képtelen lesz önmagára is másként tekinteni, mint egy két lábon járó gigantikus mellre. Saját értékeit rosszul ítéli meg, egyszerűen nem hiszi el, hogy valaki képes őt önmagáért kedvelni.
A szememet nézd! című könyv, több rendkívül fontos témát ötvöz egymással. A témák nagyszerűsége azok hétköznapiságában rejlik. A lányok testképe és önbizalma, és a body shaming témáját érinti fiataloknak is könnyen befogadható formában. A téma meglehetősen hétköznapi, hiszen nincs olyan fiatal lány, aki tökéletesen elégedett lenne önmagával, vagy éppen a testével. Sajnos bárkivel megtörténhet, hogy az átlagtól eltérő alkata, vagy éppen mellei mérete miatt szóbeszéd tárgyává váljon. A sugdolózások, a folyosói beszólogatások hatalmas problémát jelenthetnek a lányok életében, ráadásul ez az egész kimerítheti a body shaming kategóriáját is. amikor is valakit a kinézete miatt nyilvánosan megaláznak társaik. Mindegy, hogy túlságosan vékony, vagy erősebb testalkatú valaki, apró, vagy rendkívül dús keblei vannak, nagyjából nincs olyan dolog, ami miatt ne lehetne valaki kipécézni és csúfolni.
A body shaming egyik legnagyobb „ereje” a nyilvánosságban és a jelentős érzelmi hatásban rejlik. A szégyen egy kifejezetten intenzív negatív érzés, amely a legtöbb esetben bénítóan hat az emberekre. Még a szilárd önismerettel és magabiztossággal rendelkező személyek is „lefagynak” egy ilyen hatásra, és akár napokig rágódhatnak a kritikus megjegyzésen. Persze bizonyos esetben a body shaming élményét változás követi, például a túlsúlyos személy fogyókúrába kezd, de a motivációja inkább a másoknak való megfelelésről szól, nem önmaga tiszteletéről és az öngondoskodásról. Fontos kiemelni, hogy ez a megszégyenítés azt üzeni az áldozat felé: nem vagy elfogadható, nem vagy elég jó. És ez a tartalom hosszú távon is komoly károkat okozhat. Az illető teljesen megsemmisül, elveszíti önbizalmát és hitét, idegenkedni kezd a saját testétől és rosszul érzi magát a bőrében. Testképzavarok és más hosszú távú problémák is könnyen kialakulhatnak. Greer képtelen csinos ruhákat hordani, vagy bármi olyat felvenni, amelyben jól kivehetők a mellének körvonalai. A vásárlás kész pokol számára, hiszen nagyon ritkán talál olyan méretet, ami jó rá. Annyira fél mások megnyilvánulásától, hogy élből elkerül minden olyan helyzetet, ahol a keble beszéd téma lehet. Igyekszik méltósággal viselni évfolyamtársai szurkálódását, vagy a tapintatlan eladó viselkedését, de mindegyik szituáció mély sebet ejt a lelkén és csak nehezen, barátai segítségével tud felülemelkedni a szégyenérzetén és problémáján.
Egy másik téma, amely csak érintőlegesen szerepel benne, mégis rendkívül fontosnak tartom megemlíteni a lányok helyzete és megítélése. Egyszer anno pszichológia órán tanultunk egy kísérletről. Ugyanazt a csecsemőt egyszer lányos, máskor pedig fiús ruhába öltöztették. Megkérték a kísérlet résztvevőit, hogy mondjanak pár dolgot a gyermekről. Amikor a baba rózsaszín ruhát hordott a következő jellemzőkkel illették: bájos, kedves, aranyos. Amikor viszont kék ruhában volt így: vasgyúró, huncut, erős, intelligens. A baba végig ugyanaz volt, mégis teljesen máshogy jellemezték fiúként és lányként. Ezzel bizonyították, hogy milyen éles és erős sztereotípiák vannak az ember nemével kapcsolatban. Egy kislány legyen bájos, cuki, egy kisfiú meg okos és erős. De mi van akkor, ha egy lány szeret csinosan öltözködni, és közben penge matekból? És mi van akkor, ha egy fiú olyan szakmát szeretne választani, ahol nem az erejét, hanem sokkal inkább az empátiáját csillogtathatja meg. Akkor az a lány, már nem lesz nőies, a fiú meg férfias? Egyáltalán el lehet ezt élesen különíteni egymástól? Ha egy kislány fodros szoknyában, kisfiúkat megszégyenítő módon olyan versenyautót rak össze, hogy mindenkit rommá ver, akkor tényleg az egyetlen dolog, amit megdicsérhetünk rajta az öltözéke? Miért nem az eredményt méltatjuk, amit elért? Miért kell egyáltalán elválasztani ezt a kettőt egymástól? Miért hiszik még mindig azt, hogy egy lány arra szomjazik, hogy a külsejét dicsérjek meg és nem az eszét? És miért kell sokszor valakinek kevésbé nőiesen öltözködni ahhoz, hogy észre vegyék a teljesítményét is? És talán ami a legfontosabb, miért érzi a főszereplőnk azt, hogy nőies ruhákban kevésbé értékelnék a tudását?
Nagyon tetszett a könyv szövege és hangulata. A történetet Greer szemszögéből ismerhetjük meg, aki humorával, enyhén szarkasztikus stílusával tökéletes narrátornak bizonyult. Imádtam a stílusát, sokat mosolyogtam a szövegén, máskor viszont teljesen elszomorodtam, mikor kínos szituációt kellett átélnie. Teljes mértékben együtt tudtam érezni vele, hiszen sokszor én is kényelmetlenül éreztem magam a saját testemben kamaszként. Abban pedig 100%-ig biztos vagyok, hogy nem vagyok/voltam egyedül ezzel a problémával. Greer története nagyszerű példa minden fiatal lány/nő számára, akik idegenkednek valamitől a testükön. Nem élhetünk bezárva a fejünkben, hiszen úgy számtalan csodálatosan élménytől és pillanattól fosztjuk meg magunkat. Nem szabad foglalkozni azokkal, akik csak lehúzni akarnak mindenkit. Az emberek néha pattognak, néha az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy letojjuk a fejüket.
A történet főszereplője Greer óriási utat jár be. A szemünk előtt barátkozik meg testével és kezd el végre normálisan, szabadon élni. Szerencséjére nincs egyedül, barátai segítenek abba, hogy végül egyre jobban és jobban érezze magát. A lányoknak nincsen könnyű dolga, hiszen Greer nem akar, és nem is tud beszélni a problémájáról, csupán fokozatosan derül ki számukra is, hogy mennyire idegenkedik saját mellétől. Maggie, Greer legjobb barátnője az egyik kedvenc karakterem lett. A nagyhangú leányzó még biztosan nem hallotta azt a mondást, hogy nem kell minden harcot megvívni. Ő mindenért és mindennel küzd. A női elnyomás, a patriarchális rendszer, a zsarnok főszereplő, egy számára morálisan, vagy filozófiai értelemben nem szimpatikus vers mind-mind harcra sarkallja őt. Imádtam a stílusát és azt, hogy tűzön-vízen át a legjobb barátnője mellett állt. Miután Greer bekerült a röplabda csapatba, megismerkedett közelebbről is Jessával, aki szintén inspirálólag hatott rá. A lány ereje és kitartása motiválta őt is abban, hogy elfogadóbb legyen saját magával szemben is.
Jackson, az új fiú az egyik legaranyosabb karakter, aki történetesen tökéletesen passzol Greerhez is. Ketten együtt nagyszerű párost alkotnak, csak úgy sziporkáznak egymás közelében, azonnal ráhangolódtak egymásra. Hasonló a humoruk is, nagyon drukkoltam az utolsó pillanatig, hogy végül egymásra találjanak. A fiú kishúga, Quin is érdekes karakter. A sok költözés miatt kissé kezelhetetlenné vált, dühös volt az egész világra, de legfőképpen a szüleire és a családjára. Nehezen barátkozott meg az új helyzettel, a leendő újabb költözés ténye pedig csak olaj volt a tűzre.
Nagyon érdekes volt számomra, hogy a szülők viszont valahogy egyáltalán nem voltak a helyzet magaslatán. Nem éreztem őket erős és kompetens karaktereknek. Persze végig jelen voltak a regényben, de valahogy nem ismerték fel gyermekeik problémáit. Greer édesanyja egyszer sem próbálta megérteni lánya problémáit és valahogy úgy éreztem, hogy nem érzi át annak súlyosságát és erősségét. De Jackson és Quin családja sem vette figyelembe a gyerekeik szükségleteit. Úgy rángatták őket, mint holmi bábukat és nem vették észre, hogy ezzel milyen károkat okoznak.
Néha azt éreztem amúgy, hogy jó lett volna jobban megismerni Jackson gondolatait is, egy váltott szemszögnek például nagyon tudtam volna örülni, de így sem panaszkodhatok, hiszen összességében Laura Zimmerman könyve teljesen levett a lábamról. A vége miatt van egy kis hiányérzetem, de talán jobb is így, legalább úgy tudom folytatni a fejemben a történetet, ahogyan szeretném. :)
Tetszett a regény fordítása, Nyáry Luca nagyszerű munkát végzett. Rendkívül olvasmányos, lendületes és gördülékeny a történet, csak dicsérni tudom a munkáját. A borító rendkívül kifejező és szerintem tökéletesen illik a regény hangulatához. A kevesebb néha több, nekem pedig semmi más nem hiányzik róla. Úgy szeretem, ahogy van.
Összességében nagyon kedveltem Laura Zimmerman magyarul megjelenő regényét. A történet nagyszerűségét annak hétköznapisága adja, hiszen nincsen olyan tinédzser, aki teljes mértékben meg lenne elégedve önmagával. Sajnos bárkivel megtörténhet, hogy az átlagtól eltérő alkata, vagy éppen mellei mérete miatt szóbeszéd tárgyává váljon. A sugdolózások, a folyosói beszólogatások hatalmas problémát jelenthetnek a lányok életében, így biztos vagyok benne, hogy rengetegen tudnak Greer karakterével azonosulni. A fiatal lány óriási utat jár be, és szemünk előtt szerzi vissza önbizalmát és erejét, végül pedig elkezd megbarátkozni saját testével is. Rendkívül pozitív példa lehet sokak számára, hiszen nem szabad hagynunk, hogy mások véleménye ilyen mértékben korlátozzon minket. A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, Luca fordítása nagyszerűen sikerült. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Forrás: https://hszi.bme.hu/page/949/
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A főszereplőnk a röplabda szerelmesévé válik a történetünk során, ezért a játékunk is ehhez a sporthoz fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok egy a röplabdával kapcsolatos szakkifejezés körülírását, a feladat pedig megfejteni, hogy mely kifejezésről van szó, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
KERESETT SZAKKIFEJEZÉS
Olyan labdakezelési hiba, amikor a játékos egymás után kétszer érinti a labdát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése