Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából végre elolvashatjuk a Holdbéli krónikák sorozat záró kötetét, és ennek örömére bloggereink egy igazán hosszú és izgalmas turnéval készültek nektek! Tartsatok velünk, ismerjétek meg Winter történetét, és derítsük ki együtt, hogy Levana uralma megdönthető-e.
.jpg)
Még a jövőben is egységben az erő…
Luna népe rajong a bájos, kedves Winter hercegnőért, és csodálják a kecsességét. Szépségét még az arcát csúfító sebek ellenére is lenyűgözőbbnek tartják, mint a mostohaanyjáét, Levana királynőét.
Winter megveti a mostohaanyját, és tudja, hogy Levana sosem fogadná el a gyerekkori barátja, a jóképű palotaőr Jacin iránt táplált érzelmeit. De Winter nem olyan gyenge, mint amilyennek Levana hiszi, már évek óta dacol a mostohaanyja kívánságaival. A kiborg műszerésszel, Cinderrel és a társaival akár még egy lázadást is képes kirobbantani, hogy megnyerje a túl régóta dúló háborút. De talán mindent elveszítenek…
Legyőzheti-e Cinder, Scarlet, Cress és Winter a gonosz űrbéli királynőt, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak?
Nem az a mese, amire emlékszel. De az biztos, hogy sosem felejted el!
Nagyon nehéz szívvel ültem le megírni az értékelésemet, mert azzal, hogy ezeket a sorokat pötyögöm egyre inkább tudatosul bennem, hogy az egyik kedvenc sorozatom végül lezárásra került. Az elején kicsit szkeptikusan álltam hozzá a történethez, sokáig esélyt sem adtam Cindernek és társainak, de aztán meggyőzött a rengeteg méltatás, beadtam a derekamat és néhány oldal után teljesen szerelembe estem. Az idejét sem tudom, hogy mikor ragadott ennyire magával egy könyvsorozat.
Érdekesen alakult a fantasy világgal a kapcsolatom. Sokáig nem olvastam semmi mást a Harry Potteren kívül, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy soha semmi nem fogja elérni ugyanazt a hatást nálam. 4 évvel ezelett kezdtem el az Instagram oldalamat, ahol a többiek hatására egyre többször léptem ki a saját komfortzónámból (ami nem más a történelmi és szépirodalmi regények) és mára elmondhatom, hogy nagy fantasy rajongó lettem. Persze óriási lemaradásaim vannak, de már levetkőztem minden előítéletemet és szívesen vetem bele magam a különböző kitalált világok történeteibe. Bár egyre több és több ilyen típusú történettel találkozom, tiszta szívvel állíthatom hogy a Holdbéli krónikák az egyik legjobb, amit az utóbbi időben olvastam. Az egyik legnagyobb kedvencemmé vált és jelenleg el sem tudom képzelni, hogy valaha letaszítsák a dobogóról.
A Cress című kötet befejezése után felemás érzésekkel álltam neki a folytatásnak. Egyik oldalról legszívesebben rekordsebességgel végigszántottam volna a lapokat és addig fel nem keltem volna az ágyamról, amit ezt a 700 oldalt el nem olvasom. Másrészről azonban szerettem volna kis dózisokban adagolni, mert úgy éreztem, hogy még nem állok készen arra, hogy elengedjem a szereplők kezét. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet és úgy összességében az egész sorozat is. A Winter című kötetben Marissa Meyer nagyon odatette magát. Mivel nem tudok (és őszinte leszek veletek) nem is igazán tudok rosszat mondani a sorozatról, ezért most készüljetek a tömény fangirling élményre. Én ezt a részt úgy imádtam, ahogy van és biztos vagyok abban, hogy a többi rajongó is szeretni fogja. Nem egy könnyed olvasmány a maga 736 oldalával, de a könyv minden oldala aranyat ér. Remek lezárása egy nagyszerű sorozatnak, egy szavam sem lehet. Néha felmerül a könyves közösségben az a kérdés, hogy a hosszú, vagy a rövidebb történeteket szeretjük-e. Én mindig azt mondom ilyenkor, hogy néha egy rövid könyv is rém hosszúnak tűnik, ha nem tetszik és egy nagyon hosszú kötet is rövidnek érződhet, ha az ember imádja. El kell mondanom nektek, ha ez a könyv még több száz oldalon keresztül hozta volna azt a minőséget, amit a 700 oldal alatt kaptunk, még akkor is kevésnek érezném. Egy igazi kalandregény a szó legnemesebb értelmében. Néha talán sok is volt az izgalmakból, de én egyszerűen imádtam, hogy mindig történik valami a főszereplőkkel. Én tövig rágtam a körmöm, nagyon izgultam és aggódtam mindenki testi épségéért és életéért.
A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, az írónő végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szintentartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a nő. Bevallom nektek, én az érzelmek teljes skáláját átéltem olvasás közben. Izgultam, drukkoltam, kiakadtam, pityeregtem, szomorkodtam, ujjongtam, mosolyogtam....reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy minden szívemnek kedves szereplő elnyeri azt a happy endet, amit igazán megérdemel.
A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni (kivéve akkor, ha az ember akkora rajongó, hogy néha csak azért félre teszi, hogy néhány nappal meghosszabbítsa az olvasás élményét). Ebben a részben kicsit jobban megismerhetjük Winter hercegnőt, azt a fiatal lányt, aki kénytelen együtt élni a palotában Levana királynővel. A fiatal lány tévképzetek és hallucinációk gyötrik, sokan dilisnek tartják, de csak Jacin a palotaőr (akit már az előző részben megismerhettünk és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy sokan nem zártuk őt a szívünkbe), a hercegnő bizalmasa az, aki látja, hogy valójában milyen erős a lány. Hófehérke soha nem tartozott a kedvenc meséim közé, Winter mégis teljesen elrabolta a szívemet. Nagyon megkedveltem a tisztaszívű és mély érzésű lányt, aki mindig másokat helyezett előtérbe, önmagát nem kímélve vállalt részt a lázadásból is. Kulcsfontosságú lesz a karaktere, az egyetlen kérdés csak az, hogy sikerül-e letaszítani Levana királyntő a trónról.
Azt hiszem, ez volt az első olyan kötet, ahol egy kicsit bepillantást nyerhettünk a királynő múltjába is. Nagyon örülök annak, hogy egy teljes, különálló kötetet szentelt neki az írónő (ahogy néztem ez a 3,5 rész), hiszen a negyedik rész után mindenképpen szeretném azt is sorra keríteni majd. Ahogy általában ez lenni szokás, ő sem született eredendően gonosznak. Ám a múltjában történt sorozatos fájdalmak eltorzították a lelkét és végül teljesen kifordult önmagából. A lelke mélyén azonban csupán egy kislány maradt, aki szeretetre vágyik. Annyira vágyik arra, hogy elismerjék és szeressék ,hogy képes egy egész világot leigázni ennek érdekében. Annyira vágyik mások szeretetére, hogy nem válogat az eszközök között és gondolkodás nélkül gyilkol, ha a helyzet éppen úgy kívánja. Nem ismeri fel a különbséget a kikényszerített hűség és őszinte odaadás között, vagy talán felismeri, de nem számít neki. Amíg követi őt a nép (és az mindegy, hogy önszántukból, vagy félelemből), addig ő boldog. Bár ebben a részben nem kapott igazán mélységet a karaktere, de végre felvillant valami a múltjából és remélhetőleg a Fairest című kötet segítségével még jobban megismerhetjük őt.
Minden egyes oldalon úgy éreztem, hogy kiszakad a szívem egy darabja, amikor valami váratlan baleset, vagy nehezítő tényező akadályozta a főszereplőket a terveik megvalósításában. Mindenkit régi kedves ismerősként köszöntöttem, Cinder, Kai, Scarlet, Farkas, Cress, Thorne, Winter, Jacin és persze Iko is a szívem csücske, így amikor valaki az életükre tört, vagy éppen megsebesítette, azt személyes sértésnek fogtam fel. Egyre jobban és jobban gyűlöltem a holdbéli arisztokrata népet, és egy idő után egy Trónok harca idézet villogott az agyamban: "Burn them all!" Nagyon aggódtam mindenki testi épségéért, néha a sírás szélére sodródtam, de végül összességében azt kell mondanom, hogy nagyszerű lezárást kapott a történet és már alig várom, hogy az új novellát elolvassam, ami az esküvőről szól és ahogy láttam az olvasó is aktív szerepet játszik majd a történet alakításában.
A kedvenceim Cress és Thorne, imádom a párosukat és a személyiségüket. Már az előző rész óta drukkoltam nekik, és bíztam abban, hogy végre egymásra találnak. Azt persze nem árulom el, hogy mi történik velük, de azt megsúgom, hogy a rajongók vélhetően elégedettek lesznek.
A borító meseszép, tökéletesen illik Winterhez és az egész történethez. Nekem nagy kedvenc, örülök, hogy ebben a kiadásban jelenteti meg a Kiadó.
Rengeteg dolgot tudnék mondani a regényről, de azt hiszem, hogy ez az pont, ahol megálljt parancsolok magamnak. Akárhogy csűrhetem, csavarhatom a dolgokat, a lényeg az, hogy én imádtam a könyvet, imádom a sorozatot és tényleg minden ismerősömnek csak ajánlani fogom. (És ha most néhány olyan barátom is olvassa ezt a bejegyzést, akik már ezer éve ígérik, hogy elolvassák a könyveket most érezzék magukat megszólítva.) Csak szuperlatívuszokban tudok mesélni a sorozatról. Igazán kiemelkedő, hogy 4 részen keresztül megtartotta az írónő ezt a magas szintet. Egyik kötetnél serm éreztem, hogy a minőség csökkent volna. Egyre jobbak és jobbak lettek a részek, a végén pedig egy hatalmas tűzijáték kíséretében elvarrt minden egyes szálát. Én bevallom, azért őszintén remélem, hogy az összes kiegészítő kötet megjelenik majd kis hazánkban is és azt, hogy majd valamilyen csoda folytán még olvashatunk kedvenc szereplőinkről. Addig is, olvassátok és szeressétek Winter történetét. Szívből remélem, hogy nektek sem okoz majd csalódást és ugyanolyan lelkesen meséltek majd róla, mint amilyen lelkesen írtam nektek.
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
Mivel a kötet jelentős része a Holdon játszódik, így most a játékunk is ehhez az égitesthez kötődik. Minden állomáson elrejtettünk egy képet a Holdról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni azt a szót, ahol megtaláltátok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomások
06.05.: Sorok között
06.07.: Csak olvass! - értékelés
06.09.: Csak olvass! - könyvjelzők
06.11.: Booktastic Boglinc - borítók
06.13.: Csak olvass! - fanartok
06.15.: Booktastic Boglinc - értékelés
06.17.: Hagyjatok! Olvasok! - idézetek
06.19.: Kelly és Lupi olvas
06.21.: Readinspo
06.23.: Hagyjatok! Olvasok! - értékelés
06.25.: Fanni's Library
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése