Michael Engler: Mi ​ketten + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Móra Kiadó újdonsága, a Mi ketten című mesekönyv egy igazán megható és szerethető történet a barátságról. Michael Engler meséje és Joëlle Tourlonias illusztrációja azonnal levett minket a lábunkról. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a nyúl és a sün történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kiadó jóvoltából. 

Tudod, kik a legeslegjobb barátok az erdőben? Mi ketten: a nyúl meg a sün. A barátságunk szívmelengető, mint a kakaó, édes, mint a méz, és hatalmas, mint a kék ég felettünk. Minden nehézség dacára kitartunk egymás mellett. Jöhet téli álom, egy új bújócskabajnok erdőlakó, két gyanús idegen vagy akár egy csúnya megfázás - a lényeg, hogy mi ketten örökké ott vagyunk egymásnak.

Michael Engler, a népszerű német meseíró négy meghatóan szép állattörténetét Joëlle Tourlonias tüneményes rajzai teszik még szerethetőbbé.

A barátság az egyik legfontosabb dolog az emberi kapcsolatokban. A legtöbb ember számára barátok nélkül az élet szinte elképzelhetetlen. Egy barát nem attól válik baráttá, hogy folyamatosan velünk van, hanem attól, hogy tudjuk és teljes szívből érezzük, hogy mindig és minden körülmények között mellettünk áll. Amikor szomorúak, vagy letörtek vagyunk egy nehéz nap után ő lesz az első, aki megpróbál minket jobb kedvre deríteni. A barátunk előtt elengedhetjük magunkat, a legőrültebb énünket sem kell elrejteni. Egy csodálatos kötelék két ember között, melyet senki és semmi nem tehet tönkre. Természetesen mindig vannak döccenők, olyan nincs, hogy valaki soha ne vitázzon a másikkal, de ha két embernek igazán fontos a másik, akkor ezek a hullámvölgyek nem jelentik a barátság végét. A barátság fontosságát a legkisebbek is érzik. Persze ebben a korban még teljesen másként viszonyulnak a kicsik egymáshoz, a barátság általában a közös játék, az osztozkodás és az együtt mókázás szintjén valósul meg. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermekek is megismerjék és megtanulják, hogy ez a kapcsolat a folytonos kölcsönösségen alapul. Ha adok valamit, akkor egy másik időpontban majd én kapok valami mást. Lehet, hogy ma megosztja a csokiját a legkedvesebb óvodai cimborájával, következő nap meg a kis barátja hoz neki egy nyalókát a kedvességéért. Ha elesik és megvigasztalja, akkor biztos lehet abban, hogy legközelebb ő is kap majd kedves szavakat a másiktól. Persze a barátok néha veszekednek és haragszanak egymásra, de ez nem jelenti azt, hogy megszűnnek barátok lenni. Meg kell tanulniuk, hogy az egyensúly átmeneti felbomlása nem jelenti a kapcsolat végét, csupán egy újabb döccenő, amin közösen túl kell lendülni. 

A nehezen megfogható dolgokról, gondolatokról, érzésekről mindig nehéz beszélni, hiszen a legkisebbek még nem rendelkeznek olyan szókinccsel és tudással, hogy ezeket a dolgokat megértsék. Michael Engler bájos mesekönyve sokat segít abban, hogy a gyermekek jobban átérezzek a barátság fontosságát. 

A mesekönyvben egy süni és egy nyuszi barátságába nyerhetünk bepillantást. Nagyon tetszett, hogy ez a kapcsolat egyáltalán nincs túlidealizálva, olykor követnek el mindketten hibát. Van, hogy hirtelen cselekszenek és sokszor meggondolatlanul reagálnak bizonyos szituációkra. De aztán mindketten belátják, hogy hibáznak, és megegyeznek abban, hogy a barátságuknál nincsen fontosabb a világon. A négy kedves mese alatt bepillanthatunk hőseink életébe. Ahogy az évszakok változnak, úgy jönnek az újabb és újabb kihívások az életükben. Fontos, hogy már ilyen fiatal korban megtanulják a gyerekek az odafigyelés, a kommunikáció fontosságát, hiszen ezen alapok segítségével tudnak majd később tartalmas kapcsolatokat, barátságokat kötni. 

A mesekönyv 3 év felettieknek ajánlott, szóval alapjáraton az óvodásokat célozza meg. A nyelvezete könnyen értelmezhető, nincsenek benne bonyolult mondatok, így biztosan érthető és értelmezhető a szövege minden óvodás korú gyermeknek. Bevallom, nekem egy helyen azonban elég fura volt a kötet szóhasználata. Igaz, hogy könnyen és jól értelmezhető a mese nyelvezete, de volt egy rész, ahol  "hülye" szót használták a mesében. Persze nincs kizárva, hogy ebben nincsen semmi furcsa és a kisgyerekek is teljesen természetesen használják ezt a kifejezést, mindenesetre én meglepődtem rajta. A kontextusba tökéletesen illik, ezzel nincs semmi gondom, de nem biztos, hogy ezzel a szóval olvasnám fel a mesét a kisgyerekemnek. 

Az illusztráció szuper aranyos és kedves, Joëlle Tourlonias csodás munkát végzett. A süni és a nyuszi karaktere rendkívül bájos lett, én imádom csak simán lapozgatni is a kötetet. Az egyik legcukibb kiadvány, ami mostanában a kezem ügyébe akadt. 

Összességében én nagyon szerettem Michael Engler mesekönyvét, bátran ajánlom mindenkinek. Tökéletes ajándék óvodás korú gyermek számára, garantáltan nagyszerű élmény lesz a közös olvasás. Ha a gyerkőc szereti az állatos meséket, és/vagy olyan mesekönyvet kerestek, amely a barátság témáját dolgozza fel, akkor mindenképpen szerezzétek be ezt a hihetetlenül kedves és szerethető kötetet. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A Mi ketten című kötet egy rendkívül bájos és szerethető történet a barátságról. Így ebben a játékban most olyan könyvekre koncentrálunk, amelyekben szintén meghatározó szerepe van a barátságnak. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy melyik könyvből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Olyan sok minden van az életben, amire nem tudunk hatással lenni.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.30.: Csak olvass!
10.03.: Könyv és más
10.06.: Veronika's Reader Feeder

B. B. Alston: Amari ​és a sötét erők (Amari 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim kiadó legújabb gyerekeknek szóló kalandos fantasyjában eljuthatunk a Természetfeletti Ügyek Hivatalának kalandtáborába Amarival, aki vakon hiszi, hogy bátyja életben van. Bár a kiközösített kislány elég magányos, ráadásul a világot egy gonosz varázsló fenyegeti, Amari mégsem adja fel a kutatást Quinton után! Tartsatok velünk a blogturnén, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a kiadó jóvoltából olvasóinknak lehetősége lesz megnyerni a kiadvány egy példányát.

Amari Peters mindig hitt abban, hogy Quinton, a bátyja él. Ezért amikor a szekrényében felfedez egy ketyegő borítékot, benne egy nevezési lappal a Természetfeletti Ügyek Hivatalának kalandtáborába, már biztos benne, hogy ez a titkos szervezet a kulcsa a bátyja eltűnésének. Miközben a világot egy gonosz varázsló fenyegeti, az osztálytársai pedig ellenséget látnak benne, Amari iszonyúan magányosnak érzi magát. Ha viszont feladja, és nem megy át a kalandtábor vizsgáján, talán soha nem fogja megtudni, mi is történt a bátyjával.

Ismét egy újabb ifjúsági kötettel találtam szemben magam és mint egy rendes, rajongó könyvmoly azonnal is kapva kaptam a lehetőségen és elolvastam Amari történetét. Már tudjátok biztosan sokan, imádom a gyermek- és ifjúsági irodalom műfaját. Ezek a végtelenül kedves és szerethető történetek mindig rabul ejtik a szívemet és a lelkemet. Egyre tudatosabban nyúlok ehhez a zsánerhez, ezért mindig óriási lelkesedéssel monitorozom az újdonságokat. Az Amari és a sötét erők című könyv azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Szerencsére a kötet olvastatta magát, izgalmakban nem volt hiány én pedig azt hiszem, hogy méltán mondhatom, hogy új kedvencet avattam. A kötet a Maxim Kiadó Delfin könyvek sorozatában kapott helyet. Bevallom én egyszerűen imádom ezeket a regényeket, hiszen igazán igényes és csodálatos történeteket ismerhettem meg a sorozat keretei között. 

Ó istenem, igen igen és igen! Végre egy olyan ifjúsági kötet, amire tényleg azt tudom mondani, hogy imádtam. Bár az utóbbi időben rengeteg remek történetet olvastam, amely a fiatalabb korosztálynak (13-15 éves) íródott, de úgy éreztem, hogy valami mindegyikből hiányzott. Nem kell nagy dologra gondolni, egyszerűen csak egy kis minimális pluszra gondolok, ami miatt igazán felejthetetlenné válik a kötet. Amari története szerencsére pontosan ilyen volt. Bevallom kicsit félve álltam neki az olvasásnak, hiszen akarva akaratlanul nagy elvárásokat támasztottam a kötettel szemben. Mindig úgy választok olvasmányt, hogy előtte lecsekkolom a Goodreads-et (ha már régebben megjelent könyvről van szó, akkor a moly.hu-t is) és csak akkor vágok bele az olvasásba, ha elfogadhatónak tartom az értékelését. B.B. Alston írása 4,44-en ál, ami rendkívül magas, így eleve úgy álltam neki az olvasásnak, hogy ennek jónak kell lennie és kész. De aztán nagyon gyorsan minden félelmem eloszlott és az első oldaltól az utolsóig imádtam ezt a kötetet. 

Az Amari és a sötét erők összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, mely nem véletlenül kapott ilyen sok 5 csillagos értékelést. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. B.B. Alston nagyszerűen építette fel regényét, a Természetfeletti Ügyek Hivatalának zegzugos folyosói, a varázslat és a sok természetfeletti dolog ugyanúgy lenyűgözi az olvasót, ahogy Amarit is. A könyv egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább kalandosnak és fantáziadúsnak mondanám. Tökéletes választás első komoly olvasmánynak fiúknak és lányoknak egyaránt. 

Ebben a kötetben tényleg minden benne van, ami egy mai fiatal számára érdekes és izgalmas lehet, számtalan kalanddal és veszéllyel kell megküzdeni hősünknek, a varázslatos helyszín pedig csak tovább emeli az olvasó lelkesedését. Ahogy a fülszöveben is olvashatjátok, az egész történet alapját az adja, hogy Amari bátyja Quinton eltűnik. A lány nem igazán ismerte testvérének másik énjét, de amikor bepillantást nyer végül a Természetfeletti Ügyek Hivatalának kalandtáborába tudja, hogy végre kiderítheti, hogy mi történt testvérével. Eddig rejtve volt számára a természetfeletti világ, így nem csak az újdonság érzésével, hanem osztálytársai rosszallásával is meg kell küzdenie. A kérdés pedig csak annyi, vajon képes lesz kiállni az összes próbát és megtalálni a testvérét? Ki az igazi ellenség? 

A nagyszerű és szerethető karakterek és a kellően misztikus ellenség teszi teljessé a történetet. Amari nagyon szerethető figura, az első pillanattól kezdve drukkol neki az olvasó. Soha nem volt könnyű dolga, mindig kívülállónak érezte magát, így nem volt számára újdonsára a természetfeletti világ furcsa hozzállása. Ha kétségek gyötörték akkor is felállt és ment tovább, hajtotta az a vágy, hogy végre megtudja, mi történt a testvérével. Igazán erős karakter, én nagyon megkedveltem őt. 

A kedvencem a történetből Amari képessége és az ezzel való megküzdése volt. Nagyszerűen érzékeltette az író a lánnyal és képességével kapcsolatos előítéleteket és igazán érdekes volt azt látni, hogy a fiatal lány hogyan küzd meg vele. Ennél azonban nem mondok többet, mert erőteljesen spoileres bekezdés lenne és szeretném, ha ti is úgy élvezhetnétek a regény olvasását, ahogy én tettem. 

B. B. Alston regénye nagyszerű kezdésnek bizonyult, igazán magasra tette a lécet, szóval én már tűkön ülve várom a folytatásokat. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek a könyvet, az utóbbi idők nagy ifjúsági irodalmi kedvencem lett. Ha eddig szemeztetek ezzel a friss megjelenéssel, akkor bátorítalak titeket, hogy mindenképpen adjatok egy esélyt neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A Maxim kiadó könyvei között szép számmal akadnak olyan gyerekeknek szóló történetek, amelyek főszereplői vagány fiatal lányok! Minden állomáson ilyen könyvekből találtok egy-egy fülszöveg részletet, amelyet felismerve be kell írnotok a KÖNYV CÍMÉT a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

FÜLSZÖVEG RÉSZLET

“(...) ​kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 
 
[Blogturné Klub]
26 - Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)
28 - Csak olvass!
30 - Könyv és más
2 - Hagyjatok! Olvasok! 
4 - Kelly és Lupi olvas

Joya Goffney: Bocs, ​hadd bőgjem ki magam + Nyereményjáték

Sziasztok!

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

Érezted már valaha úgy, hogy kicsúszik a lábad alól a talaj? Hogy egyszerűen tehetetlen vagy, és nem tudod irányítani az életed? Ha igen, nem vagy egyedül...

Quinn Jackson:
fekete
tizennyolc éves
vegetáriánus
krónikus listaíró
nehezen barátkozik
hazugságban él
megzsarolták
szembe kell néznie az igazsággal

Quinn mindenről listát vezet az életében - a napokról, amikor bőgött; a fiúkról, akiket megcsókolna, és a dolgokról, amiket sosem vallana be senkinek. Azzal, hogy kiírja magából a problémáit, nem kell megbirkóznia velük a való életben. Egészen addig, amíg valaki el nem lopja a naplóját...

JOYA GOFFNEY egy kelet-texasi kisvárosban, New Waverlyben nőtt fel. Középiskolás korában folyton kihívások elé állította magát rizikós listákkal, amelyekben olyan ijesztő dolgok szerepeltek, minthogy: "ölelj meg egy random fiút" vagy "egyél meg egy tücsköt" - ez inspirálta a Bocs, hadd bőgjem ki magam megírására is. Szenvedélyesen érdeklődik a feketék szociálpszichológiája iránt, így beiratkozott a Texasi Egyetemre, és Austinba költözött, ahol a mai napig él. 

Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Bocs, hadd bőgjem ki magam, ami egy fiatal, lány kissé kaotikus életébe enged bepillantást nyerni. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége az egyedi nézőpontja, vagyis tulajdonképpen az, hogy a főszereplő lány, Quinn színesbőrű. Emiatt erőteljesen megjelenik a "fekete identitás" és emellett a rasszizmus kérdése is a kötetben. Bár számunkra talán nehezen érezhető át az írónő narratívája, hiszen európaiként és fehérbőrűként nem tapasztalunk ilyen jellegű problémákat, mégis hihetetlenül fontos könyvnek tartom, mert rendkívül fontos a témát ölel át és úgy gondolom, hogy beszélni kell róla a fiataloknak. 

Mikor ilyesmit olvasok, mindig rájövök, hogy mennyire buborékben élek és igazából nincs igazán rálátásom a feketék helyzetére Amerikában. Rengeteg filmet láttam már, ott van például "A számolás joga", "A segítség", vagy éppen a "12 év rabszolgaság", de mivel Európa, vagy éppen Magyarország kultúrájának nem képezi alapját a feketék helyzete, a rabszolgaság kérdését is csak a történelem könyvekből ismerjük, ezért nagyon nehéz beleképzelni magunkat a helyzetükbe. Jelen könyvben nincsenek rendőri túlkapások, vagy éppen támadások a fekete főszereplők személye ellen, mégis érezhető a rasszizmus kérdése a lapokon. A viccesnek szánt beszólások, vagy az "n" betűs szó rendszeres használata éppolyan bántó tud lenni, mint egy pofon. Joya Goffney regénye pedig pontosan ezt az érzést hozza közelebb az olvasójához. 

Bevallom Nektek én nem tudtam, hogy ennyire súlyos a helyzet. Azt hittem, hogy az Amerikában észlelhető konfliktus, vagy a rasszizmus kérdése már csak alig van jelen és nem képezi a társadalom alapját. Persze sejtettem én, hogy vannak rasszista gyökerek (hol nincsenek?), de nem gondoltam, hogy ennyire erős hatással van még mindig a feketék életére. Három dolog ébresztett rá ennek az ellenkezőjére. 

1. Biztos most sokan fogtok meglepődni, hogy ez az egyik példám egy tipikus trash sorozathoz köthető, de egy másodpercig sem szégyellem, hogy néztem/szerettem ezt a műsort. A Netflixen futott a "Love is blind" című sorozat, melynek lényege az, hogy a szereplők vakon kommunikálnak és ismerkednek egymással. Két külön szobában ülnek és egy spéci fal választja el őket egymástól, így tudnak kommunikálni. A műsor lényege az, hogy bizonyítsák, hogy a külső olykor csak elvonja a másik figyelmét és hogy ebben a formában könnyebben és jobban lehet tartós kapcsolatot kialakítani. Az első évadban a szereplők közül sokan nem voltak szimpatikusak, de volt egy fiú és egy lány, akiket azonnal megkedveltem. A lány fekete és eddig soha nem randizott fehér fiúkkal, ezért igazán érdekes volt az ő kapcsolatuknak az alakulását végig kísérni. A legmeghatározóbb pillanat a szülőkkel való találkozás volt, ahol a lány apukája a kezdetben kissé nehezményezte, hogy lánya egy fehér fiúval jött össze. Rengeteg érvet sorakoztatott fel, hogy szerinte miért nem működőképes egy ilyen kapcsolat: rasszizmus, eltérő kulturális gyökerek. Érezhetően bizonytalan volt és féltette a lányát. Nem tudott mit kezdeni a fiú bőrszínével, hiszen az egész életében elkülönítette magát. Ez volt az első meglepő dolog számomra a témával kapcsolatban, itt kezdtem el a témán gondolkodni. 

2. Néhány éve olvastam Roxane Gay: A rossz feminista írását. A hölgy szintén fekete és az egyik fejezetben az iskolai élményeiről vallott. Elmondta, hogy feketeként mindig háromszor olyan keményen kellett dolgoznia, mint a többieknek. Ha valami sikert ért el, vagy éppen amikor bekerült a doktori iskolába azonnal azzal jöttek a körülötte élők, hogy na persze, biztos a pozitív diszkrimináció miatt. Az lényegtelen volt, hogy több publikációja volt, mint bárki másnak, vagy hogy a belét is kidolgozta. Egyszerűen degradálták az eredményeit és csupán a származásának tudták be, így megfosztották őt tulajdonképpen a siker érzésétől.

3. A harmadik példámon azonban biztos nem lepődik meg senki, hiszen egy egész világ ismerte meg George Floyd nevét. Halála óriási nemzetközi felháborodást kiváltó incidens volt Minneapolisban és az egész világban. Az esemény során Derek Chauvin fehér rendőrtiszt indokolatlanul erőszakos módon lépett fel vele szemben,  aminek következtében a férfi életét vesztette. Az ügy hatására egy egész világ ismerte a Black Lives Matter mozgalmat és munkásságát. Rengeteg indulatot váltott ki az ügy, melyre sokan, sokféleképpen reagáltak. A zavargások és tüntetések óriási károkat okoztak az üzletekben, mindenki hallatni akarta a hangját, legyen ennek bármi is az ára. 

 Ez a három példa ébresztett rá arra, hogy ma is rendkívül aktuális a téma és nagyon fontos beszélni róla. A különböző előítéletek sajnos minden társadalomban jelen vannak, igaz, hogy a feketék helyzete nem domináns náluk, de minden országban van egy kisebbség, legyen az etnikai, vagy éppen vallási, akik hasonló előítéletekkel küzdenek. Ezért olyan fontos ez a könyv, hiszen edukál és segít abban, hogy megértsük, hogy az ember bőrszíne, vagy éppen származása az identitásának a része, ezen pedig nem szabad senkinek sem élcelődnie. 

Quinn, a regény főszereplője egy olyan fiatal lány, aki kényszeresen írja a listáit. Tulajdonképpen ez egy menekülőút neki. Fél átadnia magát az érzéseknek, ezért inkább leírja őket és mélyen eltemet mindent magában. Nem mer szólni az iskolában senkinek, hogy bántóak a rasszista megjegyzések, képtelen szembenézni szülei nagymamája betegségével, vagy éppen azzal, hogy milyen érzéseket kelt benne a legjobb barátja. Amikor azonban eltűnik a napló és egy zsaroló át akarja venni az irányítást a lány élete felett Quinn-nek nagy döntést kell hoznia. Továbbra is félelemben él tovább, vagy megpróbálja végre tudatosan irányítani az életét. 

Szerencsére nincs egyedül az úton, újdonsült barátai mindent megtesznek azért, hogy a lista továbbra is titok maradjon. Ezért elkezdik közösen kipipálni az egyik lista elemeit, hiszen ha bármi is kimarad, azzal a leleplezést kockáztatják. Amikor egyre közelebb és közelebb kerül Carterhez, az egyik iskolai csoporttársához egy idő után felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire azonos hullámhosszon vannak, vagy vajon a fiú olvasta Quinn összes jegyzetét? Vajon képes arra, hogy kipipálja az összes tételt a listán? És talán ami a legfontosabb kérdés, vajon csak a lelepleződéstől való félelem motiválja a lányt, vagy egy idő után már önmagáért teszi meg azokat a bizonyos lépéseket?

A könyv cselekménye könnyen követhető. Nem mondom, hogy vadító izgalmak történnek benne, de azért teljes mértékben át tudjuk érezni Quinn problémáit. Biztos vagyok benne, hogy sokan írtunk naplót az életünk egy szakaszában. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha a volt évfolyamtársam megtudta volna, hogy teljesen belezúgtam. (Igen, szerelmes voltam Daniba...azt hiszem, hogy most már úgysincs ennek tétje, és valószínűleg se Dani, sem pedig senki akit ismernék abból az évfolyamból nem olvassa a bejegyzéseimet.) 

A könyv témája rendkívül aktuális, minden fiatalnak meg kell(ene) tanulnia, hogy soha senkit sem szabad bántani a származása, bőrszíne, vallása, vagy úgy összességében bármi miatt. Mindannyian úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk. A különbözőségeink tesznek minket különlegessé. Quinn a regény lapjain rendkívül hosszú jár be. Meg kell tanulnia elfogadni önmagát úgy, ahogy van és meg kell barátkoznia a fekete identitásával is. Szembe kell néznie azzal, hogy a bőrszíne eltér az iskola tanulóinak többségétől, ez azonban nem teszi őt rosszabbá, csupán egy kicsit más. Hiszen a különbségek éppen olyan értékesek tudnak lenni, mint amilyenek a hasonlóságok az emberekben. 

A romantikus szálat nagyon kedveltem,sokkal jobban csípem az ilyen típusú történeteket, ahol inkább az érzelmek dominálnak. A szexuálisan túlfűtött regények annyira nem az én világom, sokkal jobban fekszenek ezek az ifjúsági regények. A kötet tökéletesen illik a POV könyvek világába, nagyszerűen edukálja a fiatalságot. 

Összességében nagyon kedveltem a regényt és már alig várom, hogy megismerjem a kiadó többi kötetét a sorozatban. Eddig összesen kettőt olvastam el és azt hiszem, hogy új kedvencet avattam. Nagyszerű kezdeményezés, remélem a jövőben is remek olvasmányélményekkel gazdagodhatok majd a kiadónak hála. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Amúgy tudtad, hogy a pillanat pontos időmértékegység? Egy másodperc század része, szóval… ráérsz pár egymást követő pillanatra?"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

Telihold volt aznap

09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas

09.15. - Kelly & Lupi olvas

Bocs, hadd bőgjem ki magam

09.19. - Fanni's Library
09.21. - Sorok Között
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
09.29. - Könyvvilág

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott regénye, most a Helikon Kiadó jóvoltából újra megjelent országunkban. A kötet nem csak  olvasók ezreinek, hanem bloggereink szívét is meghódította. A Rém hangosan és irtó közel egy csodálatos regény a szeretetről és a gyászról. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Oskar Schell történetét és ha nektek kedvez a szerencse akkor nyerhettek is egy példányt a kiadó jóvoltából. 

Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.

Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.

Nem most találkoztam először Jonathan Safran Foer munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott a történet és igazán mély nyomokat hagyott bennem. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet amit szintén a szívembe zártam. Évek teltek el és én már alig gondoltam arra a bizonyos borítékre Black felirattal, szeptember 11-re, vagy Oskarra, a különös ám rendkívül szerethető kisfiúra. Talán ez volt az egyik első olyan regény, amit léptem nyomon ajánlgattam a barátaimnak. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).

Az olvasás közben néha legszívesebben rém hangosan felkiáltottam volna és irtó közel voltam hozzá, hogy végérvényesen összetörjem a lelkemet. Vajon egy ember mennyi szomorúságot bír ki. Néha felteszem magamnak ezt a kérdést. Aztán rájövök arra, hogy minél jobban szétesek, annál csodálatosabb élményben lehet részem. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Rém hangosan és irtó közel is.  Jonathan Safran Foer regénye összetört, megríkatott, konkrétan nyomorba döntött én mégis imádtam az olvasás minden egyes pillanatát. Bár a szeptember 11-i tragédia szerves részét képezi a történetnek, mégis sokkal többről szól ez a regény, mint egy kisfiúról, aki elveszíti az édesapját a terrortámadásban. A Rém hangosan és irtó közel egy lenyűgöző történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról és a túlélésről. Nem egy könnyen és egyszerűen olvasható történet. Nem lehet vele rohanni, az embernek lépten nyomon meg kell állnia, hogy egy kicsit összeszedje magát és képes legyen folytatni a történetet. Soha nem hittem volna, hogy egy az a kérdés, hogy "Ott vagy?" valaha ennyire összetöri a lelkemet.  

A történet vázát az adja, hogy Oskar, a kilencéves kisfiú elveszíti édesapját a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban. Kettejük kapcsolata rendkívül szoros volt, az édesapja nagyszerűen kezelte fia állapotát. Nemcsak megtalálta vele a közös hangot, hanem motiválta és játékosan igyekezett fejleszteni a fiú szociális készségeit is. Mikor édesapja holmija között egy "Black" feliratú borítékot talál megpróbálja kideríteni annak eredetét és azt, hogy mi köze lehet ennek az édesapjához. Ez a különleges kaland rengeteg tapasztalattak gazdagítja majd Oskart és segít neki elindulni a gyógyulás utján. Persze ez a veszteség, mely érte a családját feldolgozhatatlan, de egy idő után talán képes lesz ő és édesanyja is együtt élni a fájdalommal. Ez az út azonban nem könnyű és ahhoz, hogy Oskar végre békére leljen hangosan is ki kell mondania azt, ami igazán a szívét nyomja. 

A fő történetszál azonban a regénynek csupán egy részét adja. A különböző fejezetek segítségével megismerhetjük Oskar családjának a történetét is. Jonathan Safran Foer több generációnyi fájdalmat és veszteséget vonultatott fel a könyvében. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre magabiztosabban mozogtam az egyes történetszálak között, de az elején még nagyon kapaszkodnom kellett, hogy ne essek ki a lendületből és hogy valami értelmet találjak az egyes részek között. Sokat segített a helyzetemen, hogy nem most találkoztam először a regénnyel, így nagyjából emlékeztem, hogy kinek milyen szerepe van a történetben, hogy mi lesz a kulcs sorsa és, hogy ki is a nagymama titokzatos bérlője, de így sem veszített semmit a regény a varázsából. 

A regény szerkezete igazán izgalmas, a különleges oldalak még élvezetesebbé teszik az olvasást. Az egyik kedvenc részem a könyv elején van, amikor is a lapok a papírboltokban található firkálós lapok mintájára készültek el. Tudjátok, a tollak környékén mindig vannak ilyen lapok, hogy a vásárló ki tudja próbálni, hogyan is fog az íróeszköz. Nos néhány oldal ennek a hangulatát adja vissza. De az is nagyon erős, amikor szuggesztív módon egy-egy mondat szerepel az adott oldalon. Jonathan Safran Foer a szavak mestere, a regény minden egyes mondata a szívembe hatolt. Persze ahhoz, hogy a mű ilyen szinten élvezhető legyen, ki kell emelnem Dezsényi Katalin munkáját, aki nélkül biztosan csak feleennyire lenne élvezetes a mű. Nagyszerű munkát végzett, csak dicsérni tudom. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Bár nem könnyű olvasmány, de garantáltan örök emlék lesz Oskak története. Aki szereti a hasonló történeteket, mindenképpen adjon egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el édesapját. Az irodalom sokszor szolgál gyógyírként az emberek lelkére, segítheti a feldolgozás folyamatát és az áldozatok emlékének az ápolását. Ezért ebben a játékban azoké a regényeké lesz a főszerep, amelyekben szintén megjelenik a terrortámadás. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy melyik könyvből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Emlékszel, amikor azt mondtam, semmi sem változtat meg mindent? Azt hiszem, tévedtem. Egy apró momentum is megváltoztathat mindent. Sosem tudhatjuk, mi fog történni, és talán jobb is így.”

a Rafflecopter giveaway

Állomás

09.19.: Csak olvass!

09.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út

09.22.: Könyv és más

Kasie West: Helyek, ahol még sosem jártunk + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb ifjúsági romantikus regénye, a Helyek, ahol még sosem jártunk. A könyvben Norah és Skylert történetét ismerhetjük meg, akik gyerekkorukban legjobb barátok voltak, ám egy költözés elszakította őket egymástól. Most azonban egy közös családi utazás során lehetőségük van ott folytatni, ahol abbahagyták, ám Norah legnagyobb csalódására úgy tűnik, Skyler másképp vélekedik erről. Amennyiben felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok velünk és játsszatok a könyv egy példányért.

Norah évek óta nem látta gyerekkori barátját, Skylert.

Amikor a fiú elköltözött, sokat beszélgettek, de az utóbbi időben kapcsolatuk arra korlátozódott, hogy lájkolják egymás Instagram-posztjait. Norah éppen ezért alig várja a családjuk nyárra tervezett közös lakóautó-útját.

De amikor Skyler végre megérkezik, úgy tűnik... mintha szívesebben lenne bárhol máshol. Norah megbántottan és zavarodottan reagál. A gyerekkori barátságuk mintha a semmibe tűnt volna.

Egy váratlan, országszerte autózással töltött nyár új utakra és új felfedezésekre vezeti Norah-t és Skylert. Nemsokára ismét más megvilágításban látják egymást. Változhat-e a barátságból fakadó rivalizálásuk valami többé?

Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Untam őket és valahogy nem is igazán tartottam sokra ezeket a köteteket. Eléggé csőlátású voltam, csak bizonyos típusú könyveket olvastam. Aztán ahogy elkezdtem a Bookstagram oldalamat és a blogomat sokkal nyitottabb lettem és más stílusú köteteket is elkezdtem olvasni. Most már abszolút nincs bennem semmi gát és rossz érzés, a meséktől kezdve a YA irodalmon át nagyjából mindenféle könyv megfordul a kezemben. Annyira örülök, hogy sikerült levetkőzni ezt a gondolkodásmódot, hiszen így igazán színes, változatos olvasmányélményeim vannak, nem utolsó sorban pedig talán érdekesebb vagyok számotokra is.  

Kasie West neve már nem volt ismeretlen számomra, a Szerelem karnyújtásnyira című kötetét már olvastam, ami összességében kellemes élményként maradt meg bennem. Könnyed és kellemes kikapcsolódás volt a fiatalok, vagy az erre fogékony felnőttek számára. Mikor megláttam a Helyek, ahol még sosem jártunk című kötetet, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen időnként szeretek az ifjúsági könyvek iránti újkeletű szenvedélyemnek hódolni és úgy éreztem, hogy talán nem lőhetek mellé az írónő legújabb, magyarul megjelent regényével. 

Szerencsére nem kellett csalódnom, a Helyek, ahol még sosem jártunk című kötet egy hihetetlenül kedves romantikus történet, ami igazi komfortolvasmánynak bizonyult számomra. Nagyon szerettem olvasni, sokszor hangosan felnevettem a szereplők élcelődésein. Kasie West regénye pontosan azt adta, amit vártam tőle. Nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult és tökéletesen hozta az ifjúsági regényekkel kapcsolatos életérzést. Sokan érzik úgy, hogy felnőttként már kinőttek a tinirománcok világából és a komoly és felnőtt énem abszolút megérti ezt. De az örök álmodozó felem egyszerűen oda meg vissza van az ilyen típusú írásokért. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Kasie West regénye tökéletes, de engem még így is teljesen levett a lábamról. A Helyek, ahol még sosem jártunk egy igazán szerethető regény az újrakezdésről és a barátság erejéről. 

A történet két főszereplője Norah és Skyler, akik gyerekként elválaszthatatlan barátok voltak, de miután a fiú elköltözött a családjával kapcsolatuk egy kissé megváltozott. A két család 4 év után egy lakókocsi túra keretein belül egyesül újra, Norah pedig lelkesen várja a pillanatot, hogy újra találkozhasson régi barátjával. Skyler azonban rendkívül furcsán viselkedik, így roppant hűvösen indul a nyaralás. Ahogy haladunk előre az időben szép lassan felszínre kerülnek a régi sérelmek és talán a két fiatal újra képes lesz bízni a másikban. Egy nagy titok azonban rányomja a bélyegét az egész útra. Vajon mit titkolhatnak a szülők? Képes lesz Norah és Skyler megbocsátani a másiknak és vajon fejlődhet a kapcsolatuk?

A cselekmény nem túl bonyolult, ellenben nagyon szerethető, egy igazán kellemes nyári történet. Kasie West rendkívül olvasmányosan ír, a nagyszerű fordítás pedig még gördülökényebbé tette az olvasást.  Nagyon szeretem a "road trip" típusú történeteket, mindig érdekes és izgalmas dolgok kerekednek ki az utazások apropóján. Norah és Skyler rengeteget fejlődik, látszik, hogy jó hatással vannak egymásra. Mindketten képesek lesznek kilépni a komfortzónájukból és elindulnak egy úton, mely talán a felnőtté válás kezdő lépése lehet. 

Nagyon tetszett, hogy Norah visszaemlékezéseivel egy kicsit jobban megismerhettük a két fiatalt 13 évesen is. Így még erősebben érezhető volt a kettejük közötti különleges kapocs és már alig vártam, hogy végre tényleg egymásra találjanak és megbeszéljék régi sérelmeiket. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Paisley, Ezra, Willow mind-mind olyan személy, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Vicces megjegyzéseikkel gondoskodtak arról, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

A borító nagyon hangulatos, tökéletes hozzá a "road trip" életérzést, én nagyon szeretem. Hihetetlenül jól illik a történethez és a két főszereplő személyiségéhez. 

Összességében nagyon szerettem Kasie West regényét, az utóbbi idők nagy kedvence lett a műfajában. Végre találtam egy igazán bájos és szerethető romantikus történetet, amit tényleg tiszta szívből tudok ajánlani mindenkinek. Nekem ez nagyon bejött, még akkor is, ha csak 17 évesek a főszereplők és semmi világmegváltó dolog nem történik benne. Ha szeretitek a hasonló regényeket, vagy esetleg Kasie West eddig megjelent regényeit, akkor mindenképpen adjatok esélyt a Helyek, ahol még sosem jártunk című írásának is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Kasie West írónőnek már több könyve is megjelent itthon, a játék során ezekből fogunk idézni minden állomáson. A feladat, hogy kitaláljátok melyik könyvéből származik az idézet és beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

"Csak azért, mert nem látod a jövőt, azért még létezik. Nem kell, hogy az ember már most mindent tisztán lásson, és pontosan tudja, merre tart ahhoz, hogy haladni tudjon."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

09.12. Könyvvilág

09.14. Csak olvass!

09.16. Hagyjatok! Olvasok!
09.18. Kelly és Lupi olvas

Kirsten Boie: Telihold volt aznap + Nyereményjáték

Sziasztok!

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

#POV - Nézd új szemszögből a világot!

"Még ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes."

1945. április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.

Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.

De vajon születhet-e ilyen körülmények között őszinte szerelem?

A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.

A regény megtörtént eseményeken alapul.

Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Telihold volt aznap című kötet, mely a náci Németországban kalauzol el bennünket. A megtörtént események alapján íródott regény Penzberg városának 1945. április 28-i véres éjszakáját jeleníti meg az olvasó előtt. 

Gondolom már senki sem lepődik meg azon a tényen, hogy az oldalamon ismét egy történelmi regényről olvashattol. A Telihold volt aznap című regény azonnal levett a lábáról a fülszövegével, hihetelen lelkesedéssel vártam a recenziós csomagot, alig vártam, hogy végre kézbe vehessem és megismerhessem Kirsten Boie regényét. Amikor végül megérkezett és láttam milyn kis rövidke, egy kicsit csalódott lettem. Hogyan lehet 100 oldalba belesűríteni bármit is? Egy kicsit szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, féltem, hogy felszínes és semmitmondó lesz a regény és végül semmilyen érzelmet nem vált majd ki belőlem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy túlságosan előítéletes voltam és az írónő bebizonyította nekem, hogy 100 oldalban is lehet zseniálisat alkotni. Olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy még mindig keresem a szavakat. Az utóbbi időben rengeteget olvasok a témában és még mindig úgy érzem, hogy vajmi keveset tudok. Egyrészről teljesen elborzaszt a háborúk brutalitása, másrészről viszont lenyűgöz az a bátorság, amikor valaki megmarad embernek a farkasok között. 

A Telhold volt aznap a rövidsége ellenére egy igazán remek ifjúsági regény a második világháború egy kevésbé ismert éjszakájáról Peznberg városában. Az amerikai erők bevonulása előtt 2 nappal játszódik a történet. Amikor az emberek már elkezdtek hinni abban, hogy véget érnek a borzalmak és ismét biztonságos lesz a kisvárosuk. Az egykori polgármester visszatér, maga köré gyűjti a bizalmasait és megpróbálják megakadályozni a "Néró parancsot", mely értelmében a német hadseregnek minden a Birodalomhoz tartozó területet (legyen akár gyár, vagy bánya, vagy egy kisváros) le kell rombolni, hogy minél kevesebb dolog jusson az ellenségnek. A megszegése hazaárulásnak minősült. Penzberg volt polgársmestere és a támogatói a bánya felrobbantását akadályozták meg, és az egyetlen bűnük az volt, hogy hittek az amerikai erőkben és a közelgő szabadság hírének. A tettük azonban végzetes következményekkel járt. Hitler hő hívei és egy fanatikus földalatt szervezet, a Vérfarkasok a hazaárulok nyomába eredtek és egyesével levadászták őket. 

A történet abszolút valós eseményeken alapul, az írónő csupán néhány szereplőt emelt be a történetbe. Maria, Schorsch és Gustl személye csupán a képzelet szüleménye. Hármuk alakja mégis kulcsfontosságú a regényben, hiszen a három fiatal mentén érhetjük meg leginkább, hogy mennyire nehéz és bonyolult dolog volt abban az időben a bizalom kérdése. A szerelem az egyik legszebb és legtisztább emberi érzés, ugyanakkor kérdés az, hogy egy olyan világban, ahol talán senkinek és semminek nincs jövője, ahol a falnak is füle van és ember embernek a farkasa, rábízhatja-e valaki a lelkét és az életét egy másik emberre. Főleg akkor, ha esetleg ideológiailag más nézeteket vallanak. Egy ponton döntenie kell mindenkinek, hogy mi az, ami igazán fontos számára. 

Ahhoz képest, hogy a regény mennyire vékony, minden benne van, amit az ember elvárna egy történelmi regénytől. Nagyon meglepődtem, de végül elégedetten és persze rendkívül idegesen és mérgesen csuktam be a kötetet. Mindig elborzaszt az emberi kegyetlenség, ráadásul még soha nem hallottam Penzberg városáról, így nagyon mélyen megrendültem. Persze, jogosan teszitek fel azt a kérdést, hogy ha ennyire mélyen érintenek és ennyire szétesek egy-egy ilyen regény olvasása után, akkor ugyan minek is kínzom magam. A válaszom roppant egyszerű. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el sem őket, sem pedig a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Valahogy küldetésemnek érzem, hogy ilyen módon is tisztelegjek a(z) (névtelen) áldozatok emléke előtt. 

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és őszintén mondom, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a második világháború iránt. Kirsten Boie-nek hála egy újabb szeletét ismerhettem meg a történelemnek. Ilyen típusú könyvet még nem olvastam és Penzberg városának története is ismeretlen volt előttem, így nem is kérdéses, hogy tud-e valami újat mutatni a regény. Rengeteget olvastam már a holokauszt és a gettókban élő emberekről és vitathatatlan, hogy ezek rendkívül fontos témák, hiszen nem csak a feldolgozást segítik, hanem talán biztosítják, hogy ilyen borzalom ne történhessen még egyszer a világban. De azokról a németekről, akik nem akartak behódolni Hitler parancsának és bízni mertek a felszabadításban és egy jobb világ eljövetelében még csak keveset. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, mindenképpen olvassátok el Kirsten Boie regényét. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– A kard fogva tart téged, Nimue. Tudom, hogy te is érzed. Én is éreztem. Arra kényszerít, hogy gyilkolj. Hogy legyőzz mindenkit. De ez az út a feledés felé vezet. A kardnak hatalma van, de válaszai nincsenek. A vezér ne csupán bátor legyen, de bölcs is."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

Telihold volt aznap

09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas

09.15. - Kelly & Lupi olvas

Bocs, hadd bőgjem ki magam

09.19. - Fanni's Library
09.21. - Sorok Között
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
09.29. - Könyvvilág

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Delia Owens nagy sikerű regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek végre megkapta a filmes adaptációját, amit itthon is játszanak a mozik. Ennek örömére turnézunk ismét a kötettel, ahol négy tagunk meséli el a könyvvel kapcsolatos élményeit. Kövesd végig a turnét, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a regény egy filmborítós példányát.

"TITKOT LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI."

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és '60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt...

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő "Lápi Lányra" terelődik.

Az Ahol a folyamik rákok énekelnek című kötet ezer éve a várólistámon csücsült. A megjelenése után anno azonnal beszereztem, a csodálatos borító és a fülszöveg teljesen magával ragadott. Aztán szép lassan teltek a napok, a hetek aztán pedig a hónapok és nekem még mindig sikerült sorra kerítenem a kötetet. Először az időhiány, később pedig a félelem akadályozott meg az olvasásban. Rengeteg vélemény látott napvilágot, voltak akik elismerően nyilatkoztak róla, mások pedig kritizálták. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem igazán van középút. Valaki vagy szereti, vagy pedig nem...az ilyen könyvektől pedig általában félek. Annyira vágytam rá, hogy elolvassam, de közben rettegtem a csalódástól. A problémát végül az adaptáció oldotta meg. Újra eszembed juttatta a regényt és immáron kellő magabiztossággal láttam neki az új kiadásnak. 

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy igazán élvezetes regény a magányról, a kirekesztettségről és a vadon csodálatos világáról. Egy igazi fejlődésregény, hiszen Kya a szemünk előtt válik erős, független nővé, aki képes egyedül is boldogulni a lápon. Ezt az erőt azonban a kényszer szülte. Kislányként teljesen egyedül maradt rozzant viskójukban, hamar rá kellett jönnie, hogy csak magára számíthat. Létét és életet baljós mítosz övezi, a "Lápi Lány" nem csak társadalmi helyzete, hanem életmódja miatt is kitaszítottá vált. Felmerül a kérdés, hogy vajon van-e mentség a környéken élők tettére. Van-e mentség arra, hogy egy alig 10 éves kislányt mindenki a sorsára hagy. Mindannyian tudjuk, hogy az emberek sokszor kegyetlenek. Ha valaki nem illik bele abba a bizonyos sorba, akkor sokan elítélik és leírják őt. Hányszor hallottuk a gyerekeket, hogy csúfoltak valakit azért, mert szemüveges, mert túlsúlyos, vagy csupán azért, mert nem a legtrendibb ruhákat hordja. Valahogy így volt ez Kya életében is. Mindennél jobban szeretett volna valakihez tartozni, de a szegénysége és tudatlansága miatt teljesen megbélyegezték és kiközösítették. Ne felejtsük el, a történet az 1960-as években játszódik, amikor a fekete-fehér ellentét még markánsabban jelen volt Amerikában. Az emberek a legkisebb mértékig sem tolerálták a másságot, legyen szó bőrszínről, vagy éppen egy fiatal lány misztikumot és rémtörténeteket övező életéről. Igazi fordulat akkor következett be az életében, amikor Tate, a néhány évvel idősebb fiú olvasni kezdte el tanítani őt. Onnantól kezdve azonban nem volt megállás a lány számára, a lápi vidék és a természet igazi szakértőjévé vált. Olyan tudást birtokolt, amit csak kevesen néztek volna ki belőle. Az élet azonban ahogy kiskorában, úgy fiatal lányként sem volt kegyes Kyával. Hiába akarta elrejteni a szívét, többször is megsebezték. A kérdés csupán annyi, hogy képes lesz-e újra bízni és hogy lesz-e valaki olyan az életében, aki méltó a bizalmára. 

A regény cselekménye tulajdonképpen két szálon játszódik. Az 1969-70-es évek események főleg a halálesetre, a nyomozásra és az azt követő tárgyalásra koncentrálnak. A másik szál tulajdonképpen 1952 és 1969 között játszódik. Itt ismerthetjük meg Kya családjának majd elmagányosodásának történetét egészen a gyilkosságig. Egy idő után a két idősík összefonódik és ahogy haladunk előre a történetben úgy kerülünk egyre közelebb és közelebb az ügy megoldásáig. Az első pillanattól kezdve bízunk a "Lápi Lány" ártatlanságában, és átkozzuk a közösséget az előítéleteik és viselkedésük miatt. Vajon Kyának van valami köze a rejtélyes gyilkossághoz? Vagy talán véletlen baleset történt?

A Delia Owens által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír a lápról és az ott élő állatokról. Amikor Kya barangolásairól olvasunk, szinte mi is érezzük a talpunk alatt cuppogó sarat és a víz illatát. A felreppenő madarakat szinte látni véltem én is, és önkéntelenül is a az egyes madárfajok tollazatán elmélkedtem. Egy lenyűgöző és romlatlan világot alkotott, ami bár egyáltalán nem paradicsomi, Kya mégsem tudna nélküle létezni. Elképzeltem, ahogy a fű simogatja a lábamat és ahogy térdig gázolok a vízben. Magam előtt láttam a zegzugos vidéket és arra vágytam, hogy én is bekuckózhassak Kya és Tate titkos olvasókuckójába. Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy igazi természetrajz, és már csak azért megéri filmen meglesni az adaptációt, hogy vizuálisan is elém táruljon a láp vidéke. 

Tetszett, hogy Kya és Tate nem romantikus hős, hanem hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáztak. Kya a sok évnyi elszigeteltség után nehezen nyitja meg a szívét és ezen sajnos a csalódások sem segítenek. Hosszú út vezet odáig, hogy elhiggye magáról, hogy számít és hogy nem hagyják majd el. Tate egy igazi úriember, az egyik legkedvesebb karakter, akiről mostanában olvastam. Igaz követ el hibát, de beismeri és megpróbálja jóvátenni. De vajon visszatérhet még a gyermeki idill? Képes lesz Kya újra megbízni a fiúban és úgy nézni rá, mint amikor még olvasni tanította. 

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy szívvel-lélekkel megírt regény, melynek minden egyes oldalából süt a természet szeretete és tisztelete. A különböző írói képek, leírások és a versrészletek pedig még élvezetesebbé teszik az olvasást. Külön pirospont, hogy a regény elején helyet kapott egy kis térkép is, ahol minden fontos helyszín megnevezésre került. Így még jobban el tudja az olvasó képzelni a cselekményt és sokkal jobban felmérhetők a könyvben megtett távolságok is. Én nagyon megkedveltem Delia Owens stílusát. Persze egy könyv csak akkor élvezhető igazán, ha megfelelő módon van átültetve az ember anyanyelvére. Csonka Ágnes kivételes munkát végzett, csak dicsérni tudom őt.

Az egyetlen bajom a regénnyel a vége. A lezárás nekem sajnos egyáltalán nem tetszett. Lehet, hogy csak elfogult voltam és a fennmaradó kérdésekre másmilyen választ szerettem volna kapni, de az utolsó oldal elolvasása után úgy éreztem, hogy még a bizonytalanság is jobb választás lett volna ennél. Számomra kissé illúzióromboló volt és egy bennem teljesen felépített mítoszt egy pillanat alatt ledöntött. 

Bár az első borító jobban tetszett, és bevallom nem szeretem amikor az adaptáció plakátja kerül a könyvre, de úgy érzem, hogy az Ahol a folyami rákok énekelnek új kiadása egyáltalán nem panaszkodhat. Szerintem a filmes változat is nagyon szép, tökéletesen illik a regény hangulatához.

Összességében az Ahol a folyami rákok énekelnek egy igazán izgalmas és élvezetes olvasmány, mely tulajdonképpen egy igazi óda a természethez. Kya alakján keresztül mi is részeseivé válhatunk a természet csodájának és a helyiekkel együtt mi is végigizguljuk a rejtélyes gyilkosság nyomozásának minden egyes mozzanatát. A filmről eddig sok jót hallottam, szóval biztos vagyok benne, hogy annak is adok majd egy esélyt. Mindenesetre, ha még nem olvastátok a regényt, akkor csak bátorítani tudlak titeket, én nagyon kedveltem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Már a magyar mozikban is hódít az Ahol a folyami rákok énekelnek. A mostani feladatunkban a film főszereplő színészeiről látsz képeket, a te feladatod, hogy beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott színész nevét. A helyes megfejtők között a könyv egy filmborítós példányát sorsoljuk ki.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.06. - Sorok Között

09.09. - Betonka szerint a világ

09.12. - Csak olvass!

09.15. - Könyvvilág