Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amie Kaufman és Ryan Graduin közös regénye, A pislantások közötti világ. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a két unokatestvér, Marisol és Jake hihetetlen kalandokkal és élményekkel teli utazását egy olyan varázslatos világban, ami az elveszett dolgoknak, lényeknek, embereknek ad otthont. Kövessétek a turnét, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
Marisol és Jake vonzza a kalandokat. Ezt néhai nagymamájuknak köszönhetik, a legendás utazónak és kincsvadásznak. Amikor Nana halála után a kiterjedt család még egyszer összegyűlik a nagymama tengerparti otthonában, a két unokatestvér belevág egy rendkívüli utazásba. Egy térkép alapján, amit a házban találnak, titokban kihajóznak egy közeli világítótoronyhoz – és egy másik világban találják magukat.
A Pislantások közötti világ varázslatos hely, itt lyukad ki minden, ami a mi világunkban elveszik. Jake és Marisol lépten-nyomon olyan emberekbe és tárgyakba botlik, akikről és amikről a történészek nem tudják, hova tűntek. Mint például Amelia Earhart pilóta vagy az elsüllyedt Atlantisz. De a férfi, aki a hazatérésük kulcsa lehetne, nem akarja, hogy megtalálják őt, és ha a gyerekek nem kerítik kézre gyorsan, örökre az elveszettek világában ragadhatnak.
Vessz el te is e csodás világban!
Az utóbbi időben egyre több olyan típusú könyvet olvasok, amelynek célközönsége a middle-grade korosztály, rengeteg izgalmas és nagyszerű történetet ismertem meg az elmúlt időszakban. A történetek nagy része felnőtt fejjel is rendkívül élvezetes, egy hosszú nap, vagy egy igazán komoly olvasmány után tökéletes esti kikapcsolódás.
Amie Kaufman neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen több olyan fantasyt is fel tudnék sorolni kapásból, aminek az írásában ő is részt vett. Ne kövezzetek meg, de írás közben eszembe jutott egy tökéletes gondolat a munkásságával kapcsolatban. Bár most, hogy rákerestem, láttam, hogy érkezik egy önálló műve és jegyez egy saját sorozatot is, de nem tudtam elmenni amellett a gondolat mellett, hogy kicsit olyan ő számomra, mint Pitbull a rapper, aki önmagában nagyjából nem is létezik, mindig duettezik valakivel és emiatt ismerik a nevét. Na pontosan ilyen nekem Amie Kaufman is. Ránézek a polcomra az olvasatlan könyveimre és azt látom, hogy ő mindenkivel csak párban áll. Csak amiatt ismerem a nevét, mert Jay Kristoff és Meagan Spooner társaságában írt könyveket. Persze ez nem jelent semmit és természetesen teljes értékű szerzőként tekintek rá, csak egyszerűen jót mosolyogtam ezen a vicces felismerésen.
Amie Kaufman és Ryan Graudin regényének fülszövege már az első pillanatban levett a lábamról. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Bár kicsit bevallom, döcögősen indult a kapcsolatom a történettel, de összességében nagyon megkedveltem a Pislantások közötti varázslatos világot, továbbá Marisol és Jake karakterét.
Maga az elképzelés és az alapgondolat nagyon tetszett. A Pislantások között világ amúgy nekem erőteljesen eszembe juttatta J. K. Rowling, A karácsony malac című művét. No persze nem azt mondom, hogy a két könyv kísértetiesen hasonlít egymásra, hiszen erről szó sincs. De a Pislantások közötti világ, ahova az elveszett tárgyak, épületek és emberek kerülnek pont ugyanazon az elképzelésen alapul, mint Rowling könyvében az Elveszettek Birodalma. Maga a megvalósítás élesen elkülönül egymástól, hiszen az egyikben csupán tárgyak és érzések, a másikban pedig akár városok és emberek is élhetnek. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy ismét egy olyan mágikus helyről olvashatok, ahova az elkeveredett dolgaim kerülnek. Mennyivel jobban hangzik, mint hogy elvesztettem.
Egy másik könyv bevezetőjében olvastam egy nagyszerű gondolatot Kádár Annamáriától, ami tökéletesen illik ehhez a kötethez is. Azt írja, hogy a varázslatok színtere a gyermeki gondolkodás egyik sajátossága. Mivel még nem tudnak különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, így azt gondolják, hogy bármi megtörténhet, csak kívánni kell. A gyermeki gondolkodásmód mágikus elemekre és hiedelmekre épül, amelyeknek pontosan ugyanaz a szerepe, mint a babonáknak: tudás nélkül is képesek magyarázatot nyújtani. A hiányzó űrt a képzeletük segítségével töltik ki, így képesek arra, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokat találjanak ki olyan egyszerű kérdésekre, mint például arra, hogy mi történik a tárgyakkal, ha eltűnnek. Hova kerül a fél pár zokni a mosógépből, mi lesz az elvesztett bérlettel, kulcscsomóval, vagy legkedvesebb játékainkkal? Hova tűnnek az emberek, akiket sehol nem találnak? Felnőttként persze tisztában vagyunk a zord valósággal, ám ha egy kicsit visszalépünk saját gyermekkorunkba és teret engedünk a bennünk lakozó gyermeknek, akkor mi is megőrizhetünk valamit a gondolataink mindenhatóságából. És nekem pontosan ez jutott eszembe az olvasás közben is, milyen jó volt néhány napig gyereknek érezni magamat, jó volt hinni a Pislantások közötti világban. Sokkal szebb arra gondolni, hogy egy másik dimenzióban mindenki éli boldogan az életét.
Maga a cselekmény rendkívül érdekes, ugyanakkor ahogy említettem, kissé döcögősen indult a kapcsolatom vele. Nem igazán tudom, hogy mi lehet az oka, de nehezen rázódtam bele az olvasásba. Az elején egyáltalán nem szippantott be a könyv, Marisol és Jake karaktere sem került hozzám túlságosan közel. De aztán ahogy egyre többet kalandoztunk hőseinkkel a Pislantások közötti világban, miközben kergettük a titokztatos férfit, aki a két gyerek hazatésérének a kulcsa lett volna, valahogy észrevétlenül a szívembe zártam a történetet. A megalkotott világ egyszerűen zseniális, imádtam, ahogy az eltűnt városok megjelentek benne. Egy olyan univerzum, amelyet én is szívesen meglátogatnék. Remélhetőleg csak egy kicsit vesznék el, így könnyedén hazatérhetnék onnan. Marisol és Jake küldetése rendkívül nehéz, és kicsit olyan, mintha a két gyerek egymás ellenpólusa lenne. Vajon melyiküket vonzotta magához ez a furcsa világ? Marisolt, akinek az a különleges képessége, hogy könnyedén megtalál dolgokat? Amiatt fedezték fel a világot, mert az ő mágikus módon rátalált? Vagy azért, mert Jake szívesen elfelejtene néhány dolgot. Rengeteg mindent kellett már maga mögött hagynia a sok költözés miatt, így nem bánná, ha néhány dolgot (leginkább a fájdalmas búcsúkat) kitörölhetné az agyából. A Pislantások közötti világban, pedig szép lassan mindenki elfelejti az életét, csupán az itt és most marad számára. Vajon ő érezte elveszettnek magát és sóvárgott a felejtésre, azért kerültek ebbe a furcsa, párhuzamos világba?
Talán egyik feltevés sem igaz, de az is lehet, hogy mindkettő egyszerre. Az biztos, hogy az unokatestvérek tökéletesen kiegészítik egymást, és sokat tanulhatnak egymástól. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy változik meg a két fiatal hozzáállása az élethez és a különböző problémákhoz. Marisol rájön arra, hogy egyszerűen képtelenség mindenhez ragaszkodni, néha el kell engedni a dolgokat. Jake pedig megtanulja, hogy a felejtés nem old meg semmit. Vannak dolgok, amiket nem lehet és nem is szabad elfelejteni, hiszen az tesz minket azzá, akik vagyunk. Szerettem a párosukat és azt is, hogy mennyire kötődtek a nagymamájuk emlékéhoz és házához. A végkifejlet rendkívül izgalmas és csavarokban sincs hiány. Mikor kiderül, hogy ki is az a titokzatos férfi és mi miatt teremtett ekkora káoszt maga körül. Egy idő után én bevallom én számítottam csavarra de ez semmit sem vont le a meglepetés erejéből. Imádtam, hogy a páros ebbe az irányba mozdította a törénetet, a lezárás pedig különösen kedves volt a szívemnek. Külön pirospont, hogy a regény nem lett függővéges. A páros szépen lezárta a történetet, ugyanakkor éreztette, hogy még korántsincs vége a kalandnak. Én pedig már tűkön ülve várom a folytatást, mert végül annyira magával ragadott a történet, hogy mindenképpen tudni akarom, hogyan folytatódik ez a kaland.
A kötet rengeteg izgalmas eltűnt várost, személyt és tárgyat vonultat fel. Ráadásul ha véletlenül nem ismernénk az adott dolgot, a kötet végén szereplő kurátori akták segítségével megtudhatunk néhány információt mindegyikről. Ez remekül kiegészíti az olvasást és közelebb éreztem magamhoz az egyes elveszett dolgokat. A legkedvesebb mellékszereplőm egyértelműen Amelia Earhart volt, szerettem nagyon, ahogy beleszőtte az írópáros a történetbe. Remélem a folytatásban is szerepet kap.
Összességében bár nehezen indult a kapcsolatunk, de a végére nagyon megkedveltem A Pislantások közötti világ című kötetet. Remek regény a 10-14 évesek számára, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy akár felnőtt fejjel is élvezetes az olvasása. Besorolás szempontjából én inkább a Kaméleon könyvekhez sorolnám, a Vörös Pöttyös kategória kissé túlzás számomra. Ha egy izgalmas, mégis szerethető könyvet kerestek ebben a műfajban, vagy egy remek olvasmányt a 10-14 éves gyerkőcnek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Amie Kaufman és Ryan Graudin történetének. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
A Pislantások közötti világ egy varázslatos hely, ott lyukad ki minden, ami a mi világunkban elveszik. Mostani játékunk során pedig mi másé is lehetne a főszerep, mint a történetben fontos szereppel bíró elveszettek megtalálásáé? Minden állomáson olvashattok egy hosszabb-rövidebb leírást a keresendő személyről, lényről, helyről vagy épületről, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kire-mire gondoltunk és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
LEÍRÁS
A repülés amerikai származású női úttörője, az első jelentős női pilóta. Sok olyan utat tett meg Lockheed Vega monoplán gépével, mely férfiak számára is erőt próbáló lett volna.
Váratlan eltűnése és a sikertelen roncskeresés miatt számtalan teória született halálával kapcsolatban. Több egyéni kutatás is indult az eset felderítésére, de ezidáig nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy megtalálták volna az eltűnés pontos helyét. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a repülőgép navigációs hiba miatt elkerülte a szigetet, kifogyott az üzemanyaga, majd a mély vízbe zuhant.
Állomások
02/27 Dreamworld
02/28 Könyv és más
03/01 Spirit Bliss Sárga Könyves út - Idézetek
03/02 Csak olvass!
03/03 Hagyjatok! Olvasok!
03/04 Spirit Bliss Sárga Könyves út
03/05 Sorok Között
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése