Sziasztok!
Rowan és Citra kalandos története a Kaszások kora sorozat második részében folytatódik! Tartsatok bloggereinkkel a Viharszem blogturnéján, ismerjétek meg Lucifer kaszást, aki a rossz útra tért kaszásokat iktatja ki, és Anasztaszija kaszást, aki belülről próbálja helyretenni a Kaszáskört! Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet a Lampion Könyvek kiadónak hála!
A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, Neal Shusterman végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szintentartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a pasi. Ezekről azonban nem szeretnék írni nektek, mert úgy lesz igazán hatásos a kötet, ha a cselekményről semmit sem tudtok.Még csak most fejeztem be a regényt, de már a folytatásért epedezem. Főleg úgy, hogy az ilyen típusú befejezéseket szerintem eleve büntetni kellene. Legszívesebben mindent eldobnék és azonnal a harmadik részre ugranék. Neal Shusterman már az első résszel megvett kilóra, és szerencsére a folytatás sem okozott csalódást.
Bevallom, bár nagyon szerettem a második részt, azért voltak olyan dolgok is, amelyek kissé furcsák voltak a számomra, Tyger történetszálán például erőteljesen ráncoltam a szemöldökömet. Valahogy ez nekem teljesen kilógott, erőltetettre sikerült. Ne értsetek félre, nem az a bajom, ami történt, hanem sokkal inkább az, ahogy megtörtént. Ráadásul Faraday kaszás nyomozása is csak lógott nekem a levegőben, kicsit nagyobb súlyt fektettem volna rá is. Remélem a folytatásban azért nagyon szerepet kap. Tudom tudom, ez a néhány mondat most egy kicsit olyan nesze semmi fogd meg jól módjára sikeredett. De higgyétek el, tényleg nem jó, ha bármit is megtudtok a cselekményről. Ez a néhány gondolat viszont kikívánkozott belőlem.
A karakterek még mindig nagyon szimpatikusak. Bár Rowen hajlamos arra, hogy fejjel menjen a falnak, mégis nagyon kedvelem az ő karakterét. Citra és ő tökéletes párost alkotnak, bár ebben a részben csak kevés közös jelenetük van. Citra, vagyis Anasztaszija kaszás az egyik legkedvesebb karakterem. Hihetetlenük okos és bátor karakter, aki nagy dolgokra hivatott. Biztos vagyok benne, hogy a folytatásban sokat várhatunk tőlük. Bár vitathatatlanul fontos szereplők a regényben, ebben a részben úgy éreztem, hogy mégsem ők vannak a középpontban. A folytatásban megismerhetünk egy új szereplőt, Greysont, aki legalább annyira fontossá válik, mint Rowen és Citra. Nagyon szerettem őt és biztos vagyok benne, hogy sokat várhatunk még tőle. Curie kaszás még mindig a szívem csücske, az egyik nagy kedvencem az előző rész óta. Anasztaszija mentoraként ismerhettük őt meg, ebben a részben pedig barátként is támogatja a lányt. Úgy érzem, hogy a könyv egyik legerősebb jelenete is hozzá köthető.
A kötetben hangsúlyosan megjelenik az ármánykodás, a politikai csatározás és a hatalomra jutás problematikája. Az egész kötetet átjárják a hatalmi játszmák, érezhetően a fő céja, hogy megágyazzon a harmadik résznek, vagyis a nagy finálénak. Láthatjuk, hogy akármilyen utópisztikus is az a világ, melyet a Viharszem működtet, az emberek soha nem tudnak kilépni a saját bőrükből. Egy idő után menetrendszerűen felüti a fejét a romlottság. Bár Viharszem mindent kézben tart, egy idő után el kell gondolkodnia azon, hogy mi szolgálja az emberiség fejlődését. Az emberek már megszokták, hogy az AI mindent megtesz helyettük, de vajon mi történne a világgal, ha visszavonulna és többé nem lehetne rá számítani?
Az egyes fejezetek között Viharszem gondolataiba nyerhetünk bepillantást. A mesterséges intelligencia rendkívül pontosan látja az emberiséget, a különböző problémákat és a kaszáskörben megjelenő ellentéteket. Továbbá azzal is tisztában van, hogy ez milyen következményekkel járhat. Közbe viszont nem léphet, hiszen ez súlyosan megsértené a törvényeket. Ez a könyv pontosan annyira az ő története, mint Anasztaszija kaszásnak, vagy éppen Rowennek. Rendkívül érdekes volt megismerni őt, hihetetlenül kíváncsi vagyok, hogy miként folytatódik majd a történet. Az utolsó néhány oldal magasra teszi a lécet és egy nagyon érdekes és brutálisan izgalmas záró kötetet helyez kilátásba.
Összességében remek olvasmányélménynek bizonyult a Viharszem is, mondhatni Neal Shusterman hozta a kötelezőt. Már alig várom a folytatást, remélem hamarosan azt is a kezünkben tarthatjuk majd.
Ha szerettétek az első részt, akkor mindenképpen olvassátok el a második kötetet is. Olvassátok, szeressétek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése