Liz Braswell: Vár ​rám a föld + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően.

Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Öt év telt el, mióta a gonosz Ursula legyőzte a kis hableányt... és elvette Triton király életét. Ariel most Atlantica néma királynője, Ursula pedig Eric herceg királyságát vezeti a szárazföldön. Amikor azonban Ariel rájön, hogy az apja talán még mindig életben van, visszatér egy olyan világba, amiről azt gondolta, sosem látja többé - és ezzel együtt esélye nyílik rá, hogy a hercegét is viszontlássa.

Ariel hamarosan megtudja, hogy Ursula mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja hercegnői pozícióját: összeesküvéseket szervez, ármánykodik, és nyílt háborúkat indít a szomszédos királyságok ellen. Amikor pedig az álcázott tengeri boszorkány tudomást szerez Ariel felbukkanásáról, azzal fenyegetőzik, hogy mind a vízalatti, mint a szárazföldi világot elpusztítja. Vajon képes lesz Ariel megbuktatni a gyilkos gonosztevőt, akinek eltökélt szándéka, hogy elpusztítsa az otthonát, és a világot, amelynek egykor mindennél jobban szeretett volna a részévé válni?

A kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. A későbbiekben több feldolgozás is készült belőle, talán az 1989-es Disney animációs rajzfilm változat a legismertebb. A mese óriási sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében, máig is az egyik leghíresebb Andersen-mesefeldolgozásként ismerik. Többek közt ez a film indította el az úgynevezett Disney-reneszánsz korszakot, amely egészen a 2000-es évek végéig tartott. A Disney-féle feldolgozást számos híres folytatás követte és televíziós sorozat, 2008-ban pedig élő szereplőkkel színházi darabként a Broadway-n adták elő, 2023-ban pedig a sokak által kritizált élőszereplős változata is megjelent. 

A Sorsfordító történetek sorozat az első pillanattól kezdve a szívem csücske. Nagyon szeretem a koncepcióját, mindig érdekes és izgalmas arról olvasni, hogy mennyire meg tud változni egy-egy jól ismert történet, ha valami máshogy történne az eredeti elgondoláshoz képest. A Manó Könyvek gondozásában megjelent legújabb sorsfordító történet Ariel meséjére koncentrál. Ugyan nekem nem Ariel a kedvenc hercegnőm, de összességében mindig is kedveltem a karakterét. Nagyon csípem azokat az álmodozó hercegnőket, akik nem csak egy másfajta életről álmodtak, hanem bele is vágtak bátran annak megvalósításába és a szememben Ariel is ilyen. Óriási bátorság volt tőle elhagyni a jól ismert vízi közeget, és emberként szárazföldre lépni annak érdekében, hogy megismerje és magába bolondítsa a herceget. 

Liz Braswell regényében arra kaphatunk választ, hogy mi lett volna, ha Ariel és Eric herceg nem győzi le Ursulát. A történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár még főhőseinkre, hogy végül megmentsék a földi és a vízi királyságot. 

A történet alapja nekem nagyon tetszett. Rendkívül érdekes gondolat, hogy Ursula nehezebb ellenfélnek bizonyul az eredeti meséhez képest, így éveket kell várni ahhoz, hogy végre győzedelmeskedhessenek felette a jók. Érdekes volt látni, hogy mennyire a hatalom megszállottja lett és mennyire kreatív tudott lenni még varázslat és mágia nélkül is. Jól kiismerte az embereket, szépségével és éleslátásával könnyen meg tudott vezetni mindenkit. Nem volt másra szüksége, mint egy kis pénzre és már is követték a kapzsi urak. Szomorú, de igazából tényleg mindenre képes volt egy kis arannyal a kezében. 

Érdekes volt látni azt is, hogy miként alakult Eric és Ariel élete. A hableánynak meg kellett tanulnia, hogy mi is az igazi felelősség, hiszen apja helyett ő lépett a trónra. Már egy egész királyság függött tőle, nem dönthetett a szeszélyeinek megfelelően. A fiatal, tinédzser naiva helyett kapunk egy erős és kompetens királynőt, ami ugyan jól áll a történetnek, de talán még jobb lett volna, ha Ariel megerősödése nem vezetett volna Eric teljes kiheré, elnyomásához. A fiatal herceg ugyan az eredeti mesében sem volt túlságosan acélos karakter, de ebben a történetben számomra teljesen elveszett. Egy gyenge, és teljesen inkompetens karakter lett, aki mások erejére hagyatkozik, és ezt sajnos nem magyarázza a rajta ülő varázslat sem. Kevés volt, gyenge és kissé egybites. Kár érte, mert egy nő lehet úgy is erős, hogy kompetens férfi karakter van mellette, nem kell a másik nemből bugyuta alakot kreálni. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, de talán egy kicsit hosszabb a kelleténél. Néha kicsit túlírtnak éreztem, néhány jelenetet és párbeszédet simán elhagyatott volna írónő, hogy feszesebb legyen a történetszál. Azt viszont kifejezettem szerettem, hogy nem csak Ariel, Eric és Ursula kapott hangot a történetben, hanem a mellékszereplők is. A kis hableány egyik legnagyobb erőssége szerintem a  szerethető társak (nem igazán tudom, hogy magyarul mi erre a megfelelő szó, de angolul az animal sidekicks). Ficánka, Sebastian, Hablaty elhagyhatatlan, így nagyon örültem, hogy az írónő róluk sem felejtkezett el. 

A könyvben többször is utalt az írónő az eredeti mesére. Pirospont, hogy nem mentek el felesleges oldalak ennek a felidézésére. Egy rendkívül okos és kreatív utat választott az előzménytörténet bemutatására és prezentálásra,  De emellett természetesen a szereplők párbeszédei is utalnak az eredeti mesére. Meg kell hagyni, tényleg zseniális ötletei vannak ennek a nőnek. Kár, hogy végül mindig középszerű írást ad ki a kezeiből. Talán egy új szerkesztőt kellene keresnie, aki jobban felhívja a figyelmét a hiányosságaira. Pedig olyan sok potenciál van benne. 

A Vár rám a föld című regénye az írónőnek szerintem teljesen jól belesimul a munkásságába. Az Aranyhajas írása szerintem mérföldekkel jobb, de Ariel története semmiképpen sem rosszabb Csipkerózsika és Jázmin történeténél. A következő ilyen jellegű kötet remélem a Szépség és a Szörnyeteg lesz szintén Liz Braswelltől, de a Pán Péter sztorinak is nagyon örülnék. A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Vár rám a föld című könyv olvasása. Ugyan nem ez a kedvenc sorsfordító történetem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Arielt, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor szerintem érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások listája

Blogturné Klub

10/15 Szembetűnő

10/16 Csak olvass!

10/18 Utószó

10/20 Dreamworld

Kate Thompson: A ​remény könyvtára + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kate Thompson regényében egy kis óvóhelyen működő könyvtár kerül a középpontba és az azt kezelő könyvtárosok. Londonban a háború idején igencsak fontos szerepet kaptak a könyvek és az olvasás, s a Libri Kiadó által megjelenített kötet bár fikció de rengeteg történelmi tényen alapul. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kis háborús könyvtár mindennapjaival, s ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott könyvet is.

„A ​könyvek segítenek embernek maradni egy embertelen világban.”

London, 1944

A II. világháború idején a befejezetlen Bethnal Green metróállomás csaknem ötezer embernek nyújt menedéket: a légiriadók elől a város lakói az alagutakba menekülnek, és az ott kialakított bunkerekben húzzák meg magukat. Az állomás azonban sokkal több egyszerű óvóhelynél: színháznak, kávézónak, orvosi rendelőnek, óvodának és egy könyvtárnak is helyet ad.

A könyvtár szíve és lelke a fiatal özvegyasszony, Clara Button, akinek a férje Dunkerque-nél esett el. Clara és barátnője, Ruby arra teszik fel az életüket, hogy minden rászorulónak segítsenek. Mindent elkövetnek, hogy az otthonaikból evakuáltak, a több műszakban dolgozó munkások vagy éppen a bántalmazott nők vigaszra és reményre találjanak a föld alatti könyvtárban. Ám ahogy egyre inkább elhúzódik a háború, és egyre inkább próbára teszik őket a körülmények, nehéz erősnek maradniuk, és lehet, hogy épp a hozzájuk legközelebb állókat nem tudják majd megmenteni…

„Szívmelengető történet arról, hogy a legnehezebb időkben milyen megtartóereje van a barátságnak és az írott szónak.”

Janet Skeslien Charles, A párizsi könyvtár szerzője

Ismertek már, tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem a háborús regényeket és azt is többször említettem már, hogy különösen kedvesek a szívemnek azok a kötetek, melyekben az olvasás és a könyvmolyság áll a középpontban. A remény könyvtára című kötet elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert azt a két dolgot ötvözte, melyek a legnagyobb gyengéim. 

Rengeteg II. világháborús történetet olvastam már, de örömmel konstatáltam, hogy még mindig rengeteg olyan történet van, amely el tud kápráztatni és meg tud lepni. Kate Thomson írása,  a Bethnal-Greeni-i  Könyvtár lenyűgöző története egészen elvarázsolt. Hihetetlen és lenyűgöző az a gondolat, hogy mennyi időn keresztül tudott ez a kis könyvtár üzemelni a föld alatt és mennyi ember életét változtatta meg. 

Egy igazán nagyszerű regény, melyben tökéletes egyensúlyban van a történelem és a fikció. Clara és Ruby történeten keresztül megismerhetjük a második világháború korabeli, Blitz utáni Londot. Megismerhetjük a mindennapjaikat, hogyan éltek az óvóhelyen és azt, mit jelenthet az olvasás az. ember számára. Egy igazán kedves és szerethető történet egy könyvtárosról és arról, hogy az olvasás miként segíthet a legsötétebb időkben is. Arról, hogy a fájdalom és a gyász milyen hatással lehet az emberre és milyen nehéz elindulni a gyógyuláshoz vezető úton. 

Mindig balzsam a léleknek olyan könyvet olvasni, amelyet átitat a történetek iránti mély szenvedély és az olvasás szeretete. Ez akkor is igaz, ha történelmi és háborús regényről van szó. Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk és az egész világ lángban áll, a katonák méltatlan körülmények között elesnek és az emberi brutalitás a tetőfokára hág, egy jó kötet mindig segít abban, hogy elmeneküljön az ember a szörnyű hétköznapok gyötrő valóságából.  Amikor már nincs mit mondani, amikor elnémulnak a leghangosabbak is, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Amikor a világ lángol és emberek halnak meg a bombázásokban, egy kedves  történet segíthet megőrzi a reményt. A reményt, hogy egyszer véget ér a háború, újra biztonságos lesz kézenfogva andalogni az utcákon, hogy az alagútban élő gyermekek, akik közül sokan, csak ezt az életet ismerik, futkozhassanak a parkokban. A reményt, hogy egyszer újra mosolyognak majd az emberek és szabadon, aggodalmak nélkül olvashatnak egy villamoson, egy parkban, vagy éppen egy kávézó teraszán, anélkül, hogy bombariadó zavarja meg a napjukat. De vajon a második világháborús események közepette képes egy maroknyi ember és egy könyvtár arra, hogy felvegye a harcot a világ eseményeivel szemben? Képes egy elszánt könyvtáros megtartani a pozícióját és a könyvtár szellemiségét egy olyan alakkal szemben, aki meg akarja mondani, hogy mit olvassanak a tagok?

A remény könyvtára egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy a könyvek szeretete és az olvasás még a legsötétebb időben is lámpásként világíthat a háború zord fellegei felett. A bátorság, a remény, a szeretet, a megbocsátás és az újrakezdés története. Egy csodálatos tisztelgés egy nagymúltú könyvtár fennállásának 100. évfordulójára és maga a könyvtáros szakma előtt is. Mert kevés csodálatosabb dolog egy könyvtárnál, egy olyan létesítménynél, melyben faltól falig állnak a könyvnek. A könyvtárosok pedig ennek a csodálatos helynek az őrzői. 

A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat. Az ember, ha szereti ezt a témát, rengetet történetet talál a különböző háborús eseményekről és az emberek mindennapjairól. Mikor újra és újra ilyen regényt vesz az ember a kezébe, óhatatlanul is eszébe jut, hogy talán van-e még olyan szelete a történelemnek, amelyet eddig nem vetettek papírra. De aztán minden egyes alkalommal megállapítom magamban, hogy a történelem kiapadhatatlan forrás a szépirodalom számára. A remény könyvtára pedig egy teljesen új szeletét mutatja be a történelemnek. Őszintén szólva még soha nem hallottam a könyvtárról, vagy ennek a fontosságáról de minden egyes oldalnál azt éreztem, hogy valami csodálatos újdonságnak lehetek a tanúja. Egy másodpercig sem untam a történetet, ámulatba ejtett a rengeteg irodalmi utalás és a történelmi események láncolata. Kate Thompson regényének minden oldaláról süt a könyvtárak, a könyvek és az olvasás iránti szeretet és tisztelet. Óriási élmény volt olvasni, még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Hihetetlen nemes és csodálatos feladatot tűztek ki maguk elé. 

Szerettem nagyon, ahogy megjelenik benne az elitista és sznob hozzáállás a könyvekkel és olvasással kapcsolatban, mert hihetetlen izgalmas volt látni, hogy mekkora hülyeség ez az egész. Hiszen nem csak a szépirodalom az egyetlen elfogadható irodalom. Az olvasás mindenki számára egyfajta menedék, függetlenül attól, hogy melyik műfajt forgatja a legszívesebben. Megjelenik benne a romantikus könyvek lenézése és a női olvasók becsmérlése. Szerencsére ma már más időket élünk és senki nem gondolja úgy, hogy a nők kezébe  nem való olvasmány. De úgy érzem, hogy a romantikus könyveket még a mai napig lenézés  övezi. Pedig  maga a romantikus műfaj sem ér kevesebbet a többinél, rengeteg szerethető és élvezhető könyv kering a nagyvilágban. 

A karakterek nagyon emberiek és szerethetők voltak.  Clara és Ruby nagyszerű főszereplő, mindkettejüket megkedveltem. Clara egy fiatal özvegy,  aki ugyan 4 éve vesztette el férjét, de még mindig gyászol. Családja óriási nyomást helyez rá, neheztelnek rá amiatt, mert dolgozik. Vajon képes lesz a jövőjére koncentrálni,  vagy végleg  a múlt fogságában ragad? Ruby is komoly nehézségeken ment keresztül, a gyász mély sebeket ejtett rajta. Mindenki egy élvhajhász, laza és könnyen kapható nőnek látja, de ez csupán az álca, amely segít abban, hogy legalább az alkohol mámorában elfelejtse a fájdalmát. Vajon képes lesz továbblépni? 

Összességében kifejezetten érdekes történetnek bizonyult A remény könyvtára és egy másodpercig sem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, ezt is ajánlom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel a regényben minden fejezetet egy könyvtárakról szóló idézettel indítanak, a játékunkban is ilyeneket találtok. Megfejtésként az idézet szerzőjét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

"Mi lehet biztonságosabb kikötő, mint egy könyvtár?"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

10.09. Olvasónapló

10.11. Readinspo

10.13. Csak olvass!

10.15. Könyv és más

Stephanie Garber: A ​soha többé balladája (Volt egyszer egy összetört szív 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Volt egyszer egy összetört szív című regény világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk a sorozat második részét, melyben Jacks és Evangeline kalandjai tovább folytatódnak a Fenséges Északon. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt a Valorok titkát és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

A Volt egyszer egy összetört szív folytatása

Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen?

Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta.

Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást.

A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak.

Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…

A tavalyi évemben határozottan a Volt egyszer egy összetört szív című kötet volt az elsőszámú kedvencem a fantasy műfajában. Több szempontból is különleges volt a szívemnek a regény. Egyrészről imádtam a Caraval sorozatot és Jacks karakterét, így tűkön ülve vártam az írónő újabb triológiáját, másrészről az első olyan könyv volt, amit úgy olvastam angolul, hogy nem olvastam még magyarul. Eddig csak olyan angol könyveket olvastam, amelynek már ismertem a magyar változatát, de ez volt az első könyv, hogy rászántam magam, hogy végre belevágjak az ismeretlenbe és az angol nyelvű könyvek világába. 

A soha többé balladája esetében is így tettem. Még januárban olvastam a könyvet angolul, de mivel mazochista és kíváncsi lélek vagyok, elolvastam még egyszer magyarul is. No nem azért tartom magam bolondnak az újraolvasás miatt, mert rossz lenne ez a regény, hiszen arra szavak sincsenek, hogy mennyire imádtam. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet is. Ugyan Stephanie Garber már januárban összetörte a szívemet, szóval tudtam mire vállalkozom az újraolvasnál. De valahogy úgy voltam vele, hogy jó oké, tudom mi fog benne történni, fel tudok lelkileg készülni rá, nem fogok annyira kikészülni, mint év elején. Hát basszus, tévedtem. Hiába tudtam minden egyes mozzanat után, hogy mi fog történni, második alkalommal is összetörte a szívemet az írónő, a padlóra dobta majd jól meg is taposta. Hiba volt nem számítani arra, hogy a magyar változat esetében máshogy lesz majd. Olvasás közben teljesen magával ragadott a történet és bár valami miatt nekem angolul jobban tetszik a történet, magyarul is teljesen elkapott a flow élmény olvasás közben és egyszercsak azt vettem észre, hogy mindjárt befejezem. Nagyszerű ez a történet és az az igazság, hogy nem is igazán tudok rosszat mondani róla. Egyszerűen imádom az egészet úgy, ahogy van.

A trilógiák sokszor veszélyesek tudnak lenni. Rengetegszer írtam, hogy a második részek cselekménye sokszor olyan, mint egy 'road trip'. Igazából nem történik semmi, csak A pontból eljutnak B-be, hogy aztán a harmadik részben jöhessen a csattanó. Szerencsére azonban megnyugtathatok mindenki, hogy Stephanie Garber könyvében erről szó sincs. Úgy pörögnek az események, hogy csak na. A cselekmény fordulatokban gazdag, hihetetlenül izgalmas. A történet semmit sem vesztett a varázsából, sőt az én szememben egy teljesen új szintre lépett. Nem tudnám megindokolni, de a második rész még talán jobban is tetszett, mint az első. Stephanie Garber nagyon jó érzékkel alkotta meg ezt a világot is, a Fenséges Észak egyszerűen elvarázsolt, bármikor szívesen ellátogatnék én is oda. A történet rendkívül érdekes és izgalmas, én csak úgy faltam a lapokat, ráadásul csavarokban sem volt hiány. Az izgalmas nyomozás, Jacks és Evangeline karaktere és az évődéseik, a mellékszereplők és a Valorok titka mind mind hozzájárul ahhoz, hogy az olvasót odaszegezze a történethez. 

A történet tulajdonképpen pontosan ott folyatódik, ahol az előző véget ér. Jacks és Chaos legfontosabb célja, hogy Evangeline végül kinyissa a Valorok Kapuját. De vajon a fiatal lány kötélnek áll? A folytatásban Evangeline-t gyilkos átok (vagy inkább átkok?) sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől talán okosabb lenne óvakodnia. A Szívek Hercege azonban rendkívül meggyőző tud lenni, ha szeretne valamit, azt biztosan el is éri. De vajon mire is vágyik igazából? Talán tényleg csak egy esélye volt a boldogságra, vagy érhet vajon más véget a története? És Evangeline-nek hogyan alakul a kapcsolata Apolloval? A boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú happy end, vajon vonatkozhat rájuk is? És talán a legfontosabb, vajon tényleg ezt szeretné a fiatal lány? Vagy a szíve mélyén valami teljesen másra vágyik?

Evangeline nekem még mindig egyértelműen a kedvenc Stephanie Garber karakterem és nem csak azért, mert rózsaszín a haja. Nagyon megkedveltem a gondolkodását, és szerettem, hogy mennyire szeretne hinni az igaz szerelem csodájában és a boldog befejezésben. Néha kicsit  naiv és bevallom nem egyszer forgattam a szemem a furcsaságai miatt, de számomra ettől lesz igazán emberi az ő karakter

Jacks tulajdonképpen maga a hidegség és kimértség. Egy másodpercig sem egyértelműek a szándékai, egy hihetetlenül érdekes és komplex karakter. Nagyon érdekes kapcsolat kezdett el kibontakozni közte és Evangeline között, imádtam a kettejük közötti dinamikát a kémiát, szerettem az évődéseiket és azt, az érzést, hogy egyre kevésbé tudom őket elválasztani fejben egymástól. Nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul majd az életük a továbbiakban, főleg ezután a befejezés után. 

Nem akarom belétek tenni az ideget, ha még nem olvastátok a könyvet, de az utolsó oldalak engem teljesen kikészítettek. Konkrétan legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, miközben azt mondogattam, hogy miafa*, nagyjából végtelenítve. Konkrétan büntetni kéne az ilyen lezárásokat. Szerintem a pokolban külön bérelt helye van azoknak az íróknak, akik ilyen cliffhangerrel zárják a regényüket. De komolyan. Na jó, nem...tök izgalmas a vége, csak én nehezen viselem a várakozást. Tudjátok, én az az ember vagyok, aki például a sorozatokat is darálja a Netflixen, vagy HBO-n, vagy akárhol. Nem várogatok én heteket a részekre, megvárom aztán bumm, mehet is az egész egyszerre. Emiatt kifejezetten nehezen viselem az évadzárókat, vagy esetünkben az egyes kötetek lezárását. Főleg akkor, ha az írónő kegyetlen és egy olyan csavarral fejezi be, amitől a gyanútlan könyvmoly eldobja az agyát. Még nem tudtam eldönteni, hogy most emiatt utálom, vagy imádom őt. De valószínű, hogy valahol a kettő között félúton. Az egyetlen szerencsém, hogy a hónap végén érkezik angolul a trilógia záró kötete. Bár nem bízom Stephanie-ban és nagyjából biztos vagyok benne, hogy ki fogok készülni, de már tűkön ülve várom, hogy sorra keríthessem. 

Nagyon tetszett, hogy egyik karaktert sem éreztem elhanyagolva. Mint a kirakós darabkái, úgy idomulnak egymáshoz az emberek. Nem csak léteznek egymás mellett, jelentős hatást gyakorolnak egymás életére ki kisebb, ki pedig nagyobb mértékben. Szerettem, ahogy végre elkezdtek összeérni a szálak és szép lassan kiderül, hogy kinek mi a szerepe ebben a történetben. 

A legkevésbé szerencsétlen Apollot kedvelem ebben az egészben, valahogy irritál az ő karaktere. Még Luc is kevésbé zavart, mint ő. Mindenesetre kíváncsi leszek a szerepére a harmadik részben, alig várom, hogy megtudjam milyen meglepetéseket tartogat még a karaktere. 

A könyv borítója egyszerűen lenyűgöző, imádom ezt a változatot. Örülök, hogy ezzel került kiadásra, mert angolul más borítóval van meg nekem, így nem érzem annyira rosszul magam, hogy ebben a verzióban is a polcomon csücsül, mert nem teljesen ugyanaz. A fordítás bár tetszik, de valahogy engem angolul jobban magával ragadott a történet. Mindenesetre Sepsi László szerintem jó munkát végzett. Magyarul is elkapott a flow, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizonyos neveket például Chaos és Little Fox képtelen voltam magyarul felolvasni a fejemben, végig az angol változat jelent meg a lelki szemeim előtt. Ennek nyilván inkább az az oka, hogy az angol változattal jobban meg kellett küzdenem, így nagyobb nyomokat is hagyott bennem a nyelvezete és furcsa lett volna számomra ennyire magyarosítani. 

Összességében én IMÁDTAM ezt a regényt és már alig várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást.  Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5555555555555555555555555555555555555555555555555555555

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a sorozat első részére fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy szereplőt aki valamilyen formában megjelent a regényben, de a nevek betűi sajnos összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy kinek a nevét ismertétek fel a feladványban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV

UCL ARRAVON

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

10.10.: Csak olvass!

10.12.: Kelly és Lupi olvas

10.14.: Hagyjatok! Olvasok! extra

10.16.: Fanni's Library

10.18.: Dreamworld

10.20.: Hagyjatok! Olvasok! értékelés

Alice Oseman: Solitaire ​– Pasziánsz (Pasziánsz 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Végre megjelent Alice Oseman, a Heartstopper írójának első regénye magyar nyelven is, bloggereink pedig alig várták, hogy belevethessék magukat a képregényekből már jól ismert Tori Spring történetébe. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ráadásul most kétféle különleges borítóval is beszerezhető a Solitaire – Pasziánsz, sőt, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát, ha velünk játszotok!

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből. 

A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.

Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.

Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.

Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!

Nem titok, hogy a Heartstopper az egyik legkedvesebb sorozatom. Nagyon megszerettem a fiúkat és a többi szereplőt is. Az egyik kedvencem határozottan Tori volt, így kíváncsian vártam a regényt, hiszen tudtam, hogy ennek ő lesz a főszereplője. 

Őszinte leszek veletek. Sok dologra fel voltam készülve,  de arra, amit kaptam egy kicsit sem. Egyáltalán nem olvastam utána a kötet hátterének. Úgy voltam vele, hogy Alice Osman már bizonyított, így nem lőhetek mellé vele. Ráadásul ahogy írtam, nagyon szerettem Tori karakterét, szóval őszintén bíztam abban, hogy valami igazán kedves, romantikus regénnyel varázsol majd el engem az írónő. A Heartstopper miatt nem is igazán gyanakodtam, gondoltam, ha meg is jelennek benne nehéz témák, azért megmarad a történet bája. Hogy én mekkorát tévedtem. Te jó ég! Akkorát koppantam, hogy arra nincsenek szavak. 

No nem azért, mert a Solitaire (Pasziánsz) egy rossz regény lenne, csak engem brutálisan lehozott az életről. Míg a Hearstopperben minden nehézség ellenére is ott volt Nick és Charlie cukisága, addig Tori történetét nem törte meg semmi. Szinte végig érzékelhető volt a depresszió és a kilátástalanság, a mély deprimáltság érzése, ezzel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Engem is teljesen maga alá temetett és napokig nem találtam a kiutat belőle. Talán az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. 

Rendkívül mély nyomokat hagyott bennem Tori története, de az első és legfontosabb kérdés, ami már anno Charlie esetében is felmerült bennem, hogy oké oké, de hol vannak a szülők? Miért nem veszik észre, hogy mekkora a baj?  Pedig nem viccelek, mindkét gyerekről ordít, hogy valami nagyon nincs rendben velük. Charlie esetéről most nem szeretnék írni, így vegyük csak Torit górcső alá. 

Mérhetetlenül sajnáltam őt. Olykor mindannyian küzdünk problémákkal, ezért kiemelten fontos, hogy egy támogató családi/baráti kör vegyen körbe minket. Hiszen ha elesünk, szükségünk van valakire, aki felemel minket a földről. Úgy éreztem, hogy ez Tori számára nem adatott meg. Nem igazán értettem, hogy a szülei miért nem tudnak mit kezdeni vele. Szívszorító érzés volt arról olvasni, hogy nem képes kapcsolatot létesíteni az anyukájával. Őszintén szeretném hinni, hogy ha valaha lesz kamasz gyermek, észre fogom fenni, hogy problémái vannak. A fiatal lány az elmúlt időszakban úgy érezte, hogy egyáltalán nem önmaga. Kicsit elveszett és nem találta már a közös hangot a kortársaival és barátaival. Egyre jobban eltávolodott és szép lassan elkezdte őt felemészteni ez a helyzet. Ráadásul egyértelműen látszik, hogy a családjukban történt nehézségekkel sem tudott megbirkózni. Egy nagyon erős önvád alakult ki benne, felelősnek érzi magát a történtekért. Amikor azonban felbukkant az iskolájában a Pasziánsz és Michael Holden minden megváltozott. Egyre furcsábbnál furcsább dolgok történnek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Torinak valahogy köze lehet az esetekhez. De vajon ki áll a furcsa és hajmeresztő csínytevések között? És miért érzi olyan jól magát Michael Holden közelében?

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Nekem nagyon hiányzott a képi világ, bár tudom, hogy eredetileg ezek a történetek korábban íródtak. De valahogy a képregényes forma eddig adott nekem egy olyan pluszt, amit most sajnos nem találtam meg. Talán azért is hiányoltam ennyire, mert a szöveg néha elviselhetetlenül nyomasztó volt számomra. Voltak pillanatok, amikor konkrétan félre kellett tennem és mennem egy kört a lakásban. A képek talán egy kicsit enyhítettek volna a szorongásomon. De persze azt is tudom, hogy így sokkal erőteljesebb és érzelemdúsabb volt a kötet, hiszen nem vonta el semmi és senki a figyelmemet Toriról. Az első pillanattól kezdve érezhetők a lány problémái, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy mégis mekkora a baj. Tori tényleg egy átlagos tini, egy olyan fiatal lány, aki bármelyikünk lehetne. Mindannyian küszködtünk a tini éveinkben, vannak akikben ez az időszak mélyebb nyomot hagyott, mások könnyebben túllendültek a nehézségeken. Úgy érzem, hogy sokan tudnak vele majd azonosulni. Bevallom, egy kicsit én is magamra ismertem benne. 

Érdekes volt olvasni, hogy a Pasziánsz ezen változata már egy átdolgozott kiadás. Az írónő lehetőséget kapott arra, hogy kicsit módosítson a szövegen, hiszen a cselekménye a Heartstopper részek után játszódik. Így most már szépen összesimul a két történet. Jó érzés volt Nick és Charlie karakterét újra látni, bár ebben a regényben úgy éreztem,  hogy sokkal hétköznapibb párként vannak lefestve, mint a többi kötetben. Kicsit úgy éreztem, hogy piedesztálra vannak emelve. Szóval érdekes volt látni, hogy amúgy ők is átlagosak. Néha hülyeségeket beszélnek, összevesznek, vagy éppen kibékülnek. 

Összességében bevallom, engem teljesen sokkolt Tori története, én nem számítottam, hogy ennyire fájdalmas olvasmányélmény lesz. Ha szeretitek a hasonló, nehéz témákat feldolgozó regényeket és szerettétek Tori karakterét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Pasziánsznak. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A Solitaire-ben számos, a Heartstopperből ismert szereplő is megjelenik, sőt, maga Tori is feltűnik a képregény lapjain. Mostani nyereményjátékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy ismeritek-e ezeket a karaktereket. Minden állomáson egy képet találtok, a ti dolgotok pedig csak annyi, hogy megnevezzétek a megadott karaktert, és a választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 29. Utószó – extra
10. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 03. Csak olvass!
10. 05. Könyv és más
10. 07. Sorok között
10. 09. Dreamworld
10. 11. Hagyjatok! Olvasok!
10. 13. Dreamworld – extra
10. 15. Utószó

Colleen Hoover: Finding Perfect – Megvan a tökéletes (Reménytelen 2,6) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.

Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Colleen Hoover New York Times bestsellersorozatának, a Reménytelennek a negyedik része olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak.

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből

az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

A legteljesebb olvasmányélményért olvasd el mind a négy könyvet, melyek együtt alkotják ezt a szívmelengető történetet: Hopeless – Reménytelen, Losing Hope – Reményvesztett, Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! és All your Perfects – Minden tökéletesed.

Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Szerencsére most már nincsenek semmilyen akadály előttem, lenyomtatm a Finding Cinderellát (Helló, Hamupipőke) és a Hopelesst is. Így tökéletesen képbe kerültem, hogy vajon milyen módon kapcsolódhat egymáshoz a két történet. 

Őszinte leszek veletek, óriási nagy elvárásokkal vágtam bele a novella elolvasásába. De nem a cselekmény miatt. Egyszerűen annyit akartam tudni, hogy Quinn és Graham megkapja azt a befejezést, amiben annyira reménykedtem. 

Tavaly november végén azt írtam nektek, hogy talán még soha nem volt ilyen nehéz számomra a bejegyzés megírása. Quinn és Graham történetének elolvasása igazi húsba vágó élmény volt, még soha nem tudtam ennyire azonosulni egy szereplővel sem, mint Quinn karakterével. Összeköt minket a remény, a csalódás és az az eleven fájdalom, amivel minden egyes hónapban szintén szembesülni kényszerülök. Furcsa visszanézni, hogy már tavaly novemberben azt írtam, hogy megértem és átérzem a házaspár helyzetét, pedig még jócskán az út elején jártunk. Utólag visszagondolva azt kell hogy mondjam, hogy nem tudtam még semmit. Nem tudtam, hogy milyen érzés minden nap injekciózni magam (úgy, hogy masszív tűfóbiám van). Ugyan azt már tudtam, hogy milyen érzés hónapról hónapra csalódni a saját testemben, de ez a kezelések alatt egy teljesen új szintre emelkedett. Mert persze, az ember még el tudja fogadni azt, hogy segítségre van szüksége. De mi van akkor, ha minden hónapban szembesülni kell azzal, hogy még a segítséggel sem mennek egyszerűen a dolgok. November óta több sikertelen beavatkozáson is túl vagyunk (inszeminációk és lombikok is) és azt kell mondanom, hogy az út egyre nehezebb és nehezebb. Egyre nehezebb felállni és továbbmenni. Mosolyogni, küzdeni és úgy tenni, mintha nem szakadna minden egyes percben meg a szívem, amikor azt látom, hogy a családomban és a környezetemben mindenki másnak sokkal könnyebben megy a dolog. Ne értsetek félre, senkitől nem sajnálom a boldogságot. Csak borzasztóan fáj, hogy nekem még nem adatott meg. 

Emiatt is, Quinn és Graham története igazán az elevenembe talált tavaly. És bár szerintem nagyon szép befejezést kaptak, hiszen a main napig úgy gondolom, hogy a legszebb befejezés akkor az volt számukra, hogy meg tudták menteni a házasságukat. De sorstársként tudtam, hogy nem vagyok képes elengedni a kezüket. Mert a zsigereimben éreztem, hogy mennyire vágynak arra, hogy végre szülők lehessenek. 

Amikor elolvastam a fülszöveget, és megláttam, hogy az írónő egy olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak, azonnal megdobbant a kis szívem. Azóta, hogy elolvastam a Finding Cinderella című könyvet, nagyjából 1000000%-ig biztos voltam abban, hogy mi lesz ebben a történetben a csavar, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor elolvastam az utolsó betűt is. Érzem magamon, hogy borzasztóan részrehajló vagyok, szóval igyekszem nagyjából egyenlő mértékben beszélni a szereplőkről. 

Először is beszéljünk Six és Daniel párosáról. Ha már olvastátok a történetüket, akkor tudjátok, hogy milyen nehézséggel kellett megküzdeniük. Kicsit olyan leszek ebben a bejegyzésben, mint a macska, aki kerülgeti a forró kását. Nem merem leírni nekek a konkrét élethelyzetetet. Mert ha nem ismeritek őket, akkor hihetetlenül nagy újdonság lesz ez a történet számotokra és nem akarom elvenni tőletek az ÁHÁÁÁÁÁ élményt. No de visszatérve rájuk, egy másodpercig sem irigyeltem őket. Bevallom, én nem tudtam megélni a helyzetüket, hiszen én jelenleg maximum az érem másik oldalán állhatnék. De még így is mélyen érintett a helyzetük. Sixnek egy olyan döntést kellett meghozni 18 évesen, ami valószínűleg örökre nyomot hagyott a lelkén. Mindezt segítő és támogató családi és baráti közeg nélkül. Persze, a lány saját maga alakított így a helyzetét, de ez semmit sem von le abból, hogy igazán nagy lelki fájdalmakat kellett átélnie, miután Olaszországból visszaköltözött az Államokba. Szerencsére egy idő után Danielnek meg tudott nyílni, de ebben a részben válik igazán nyilvánvalóvá az ő fájdalma. Vajon képesek lesznek ők ketten felülemelkedni a dolgokon? Tudnak változtatni az élethelyzetükön és találnak gyógyírt a fájdalmukra?

Quinn és Graham a másik két főszereplő. Ugyan ez nincs kimondva a fülszövegben, de gondolom ez mindenki számára egyértelmű, aki olvasta a történetüket. Ahogy néhány bekezdéssel feljebb írtam, óriási hatással volt rám a történetük, így hihetetlenül vártam, hogy mit tartogat számukra a sors. Már a Finding Cinderella második felét, ahol körvonalazódni kezdett a szituáció végigzokogtam és őszinte leszek veletek, a novella elolvasása közben is eleredtek a könnyeim. Quinn levele pedig abszolút kihúzta a lábam alól a talajt. Ne értsetek félre. Nem mondom azt, hogy a Finding Perfect egy tökéletes novella. Őszinte leszek veletek, én nem is igazán tudom ezt megfelelőn értékelni. Nem érdekelt a cselekmény, a karakterfejlődés...egy valamit akartam tudni, hogy a megérzéseim helyesek-e.

Azt hiszem, hogy az vitathatatlan, hogy ez a novella egy tökéletes jutalomjáték mindkét páros részére, akik végül megkapják azt a befejezést, amira az olvasók vártak. Minden éremnek két oldala van, és CoHo ebben az írásában nagyon szépen megjeleníti mindkettőt. Six és Daniel ugyan nem került hozzám annyira közel, de megértettem és átéreztem a fájdalmukat. A másik oldalon pedig ott áll Quinn és Graham, akik viszont olyanok, mintha az én lelkemből szólnának. Így bevallom, engem az ő történetszáluk egy kicsit jobban elvitt. Mindezt úgy, hogy maga a novella érzésem szerint nem igazán rájuk koncentrál. Mindenesetre bátran kijelenthetem, hogy ez a történet így volt kerek. Mindkét páros nagyszerű lezárást kapott. 

Ugyan ez a történet nagyon rövid, mégis rendkívül fontos. Hiszen magában hordozza a reményt és annak a csodáját. Nem csak amiatt, mert drukkolunk a szereplőknek. Hanem talán érintettként, magunk is érezzük. Az igazán rossz időszakokban ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, de számomra a kötet legfontosabbb üzenete, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt. Akkor sem, ha minden sötétnek látszik. Ha úgy érezzük, hogy már nem bírjuk tovább. Össze kell kapaszkodni és egyszeűen bízni. Bízni abban, hogy közösen túlélünk. Bízni abban, hogy elérjük az álmainkat. Bízni abban, hogy felépülünk a megrázkódtatások után, vagy éppen bízni abban, hogy ha úgy döntünk, hogy ketten is elegek vagyunk egymásnak, azt tiszta szívből ki tudjuk jelenteni majd. 

A külföldi cím szerintem tökéletesen visszaadja, hogy a Finding Cinderella és az All Your Perfects folytatása valamiképpen. Én nagyon szeretem ezt a kettőséget benne. A borító szerintem nagyon szépen jelképezi a történetet. A cselekmény egy igazi ajándék a szereplők számára és magának az olvasónak is. 

Ha szerettétek az All Your Perfects című regényt, akkor mindenképpen olvassátok el a Finding Perfectet is, hiszen így kerek ez a világ. Ha pedig adtok egy esélyt ennek a novellának, akkor kérlek ne hagyjátok ki a Finding Cinderellát sem. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. Nincsen semmi baj, ha nem érdekel titeket a Hopeless, bevallom én ha visszamehetnék az időben, simán kihagynám. Számomra a Finding Cinderella sokkal inkább kötődik az All Your Perfects világához, mint a Hopeless könyvek. (Ha szeretitek a Hopelesst kérlek ne bántódjatok meg azon, hogy ezt mondom. Én kimondhatatlanul nem szerettem, de tudjátok, ízlések és pofonok. Soha ne szégyelljétek, hogy valamit szerettek. Akkor sem, ha az másnak nem tetszik. Jogotok van a véleményetekhez. ) 

Csillagozni nem tudom, mert őszinte leszek veletek, ha csak az az egy levél lett volna benne is imádtam volna. Ennek pedig pontosan az az oka, hogy abszolút azt kaptam, amit vártam. Kicsit hosszú lett ez a bejegyzésem, de nézzétek el nekem. Igazából már csak annyit szeretnék mondani, hogy Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.

Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Megígérem, hogy jobban foglak szeretni a viharban, mint a tökéletes napokon.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor fáj neked valami, mint akkor, amikor boldog vagy.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor szegények vagyunk, mint amikor dúskálunk a javakban.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor sírsz, mint amikor nevetsz.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor beteg vagy, mint amikor egészséges.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor utálsz, mint amikor szeretsz.

És megígérem… esküszöm… hogy jobban foglak szeretni, amikor elolvasod ezt a levelet, mint akkor, amikor megírtam.

Alig várom, hogy veled éljem le az életemet. Alig várom, hogy rávilágítsak mindenre, ami tökély benned.

Szeretlek."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.24. - Sorok Között

09.26. - Kelly & Lupi olvas

09.28. - Sorok Között exra állomás

09.30. - Csak Olvass! extra állomás

10.02. - Csak olvass!

Colleen Hoover: Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! (Reménytelen 2.5) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.

Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.

A hatvan perc elteltével a lány épp úgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.

Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Sixszel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet élete megoldásával. Sőt, talán távolabb is visz tőle.

A múlt elképesztően sötét titka vajon árnyékot vethet Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentsék  egymást?

Biztosan sokatok számára meglepő, hogy ennek a könyvnek az értékelésével jelentkezem. Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Aztán megláttam, hogy ez a műve erőteljesen összefügg a Finding Cinderellával (Helló,Hamupipőke) ami meg összefügg a  Hopeless-szel (Reménytelen), én viszont ezeket még nem olvastam. A teljes élmény miatt semmiképpen sem akartam kihagyni a Finding Cinderellát, így azt beszereztem. Aztán Lilla (Dreamworld bloggerinája) felhívta a figyelmemet, hogy ha egyszer a Hopelesst is sorra szeretném keríteni, akkor ez a kisregény elspoilerezi, szóval így végül arra is rávettem magam. Szóval durva belegondolni is, de ahhoz, hogy Quinn és Graham történetét végül le tudjam a szívemben zárni, elolvastam még két másik könyvet is érte. Igen, ennyire elhivatott voltam. Arról most nem szeretnék beszélni, hogy a Hopeless milyen hatással volt rám. Egyrészről úgy érzem, hogy ez egy erősen népszerűtlen vélemény lenne, másrészről pedig még össze kell szednem a gondolataimat, hogy ne csak annyiból álljon az értékelésem, hogy he? meg wtf. Egyértelműen öreg vagyok már CoHo első regényeihez, így a véleményemet is ez fogja majd tükrözni. 

No de térjünk is rá a lényegre, vagyis a Finding Cinderella című kisregényre. Nehéz lesz róla írnom, hiszen én már olvastam az All Your Perfects című regényt, így nagyjából 100%-osan biztos vagyok, hogy mi lesz a kapcsolat a két történet között. Így pedig nagyon nehéz objektívan írnom Six és Daniel kapcsolatáról, akik amúgy egészen addig érdektelenek voltak számomra, amíg ki nem derült Six titka. Őszinte leszek veletek, Mikor a vélt kapcsolódási pont körvonalazódni látszott, sírva fakadtam és konkrétan percekig zokogtam és még most is fojtogatja a torkomat a sírás, mikor ezeket a sorokat írom. Azt, hogy miért majd a Finding Perfect című írásnál kifejtem, de elöljáróban annyit szeretnék csak mondani, hogy a gondolataim előreszaladtak és realizálódott bennem, hogy ez mit is jelenthet pontosan. Ugyan én sajnos ezt még nem éltem át, de teljes szívemmel éreztem, hogy milyen hatással lesz majd rájuk. És ez meghatott, már most. Szóval minden esély megvan arra, hogy a Finding Perfect című kötetet végig fogom sírni.

Most viszont megpróbálok a lényegre szorítkozni és egy kicsit írni nektek Six és Daniel történetéről. Őszintén szólva számomra kissé semleges volt, sokáig nem tudtam érzelmileg kapcsolódni hozzájuk és szerintem ha nem ismerném Quinn és Graham regényét talán nem is jött volna létre a kapcsolat. Egészen eddig abban a hitben éltem, hogy én szeretem a tini románcokat és azokat történeteket, melyekben gimnazisták a szereplők, de kezd egyértelművé válni számomra, hogy CoHo korai regényei nem ebbe a kategóriába származnak. Minden esély megvan arra, hogy ha 10 éve olvasom ezeket az írásait, akkor szerelem lenne számomra is, de felnőtt nőkét valahogy most nem találtam a fiatalokhoz vezető utat. 

Six pedig objektíven szemlélve egy igazán érdekes és szerethető karakter. Őszintén sajnálom, hogy csak keveset kaptunk belőle, érdekes lett volna, ha jobban megismerjük őt és a lelkét. A Hopeless alapján annyit tudtunk meg róla, hogy sokan ribancnak gondolják őt, hiszen több fiú is megfordult már a szobájában, de azt nem tudtuk meg róla, hogy vajon mi motiválja őt abban, hogy így éljen? Talán kisebbségi komplexus és szeretné érezni, hogy mások csodálják? Szeretethiány? Vagy csak simán élvezte a fiúk figyelmét? Érdekes lett volna megtudni, hogy mi miatt viselkedett így, hiszen a Finding Cinderellában már teljesen más képet kapunk róla. Egyértelműen látszik, hogy a múltban történetek vele dolgok, amelyek megváltoztatták őt, de nekem jobban tetszett volna, ha még jobban kinyílik az ő karaktere. Persze értem én, hogy ez csak egy kisregény, és csak kiegészítésül szolgál a fő csapásvonal mellett, de engem nagyon érdekeltek volna ezek a kérdések. A kapcsolata kezdetben Daniellel számomra kissé szürreális volt. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a "tiltott gyümölcs" és "szerelem? első látásra" gondolattal. Számomra kicsit gyors volt az egész. Mert persze, van olyan, hogy találkozunk valakivel és olyan érzés a társaságában lenni, mintha már ezer éve ismernénk egymást. De valahogy 1 nap után túlzásnak éreztem az ő reakcióikat. Persze az is lehetek, hogy már nem látok ki a kis kényelmes buborékomból és elfelejkeztem a tini énemről, de valahogy ez a vonal eléggé távol állt tőlem. Daniel karakteréről sem tudunk meg amúgy túlságosan sok mindent, pedig igazán érdekes lett volna megismerni őt. Engem kifejezetten irritáltak a becenevei, ezek nem igazán tették őt szimpatikussá. Nekem soha nem volt ilyen emberke a baráti társaságomban, így a poénjaival nem tudtam azonosulni. Biztos valamilyen mögöttes, belső poénok alapján született mindegyik, de engem inkább taszítottak. 

Mindezek ellenére mégis tudtam kedvelni kettejük párosát, érezhető volt közöttük a kémia és bár az én ízlésemnek túlságosan gyorsan történtek a dolgok, mégis el tudom róluk képzelni, hogy remek párost alkossanak, vagy azt, hogy egy hosszútávú és igazán bennsőséges kapcsolat alakuljon ki közöttük. 

Tudom, hogy ez egy kisregény és inkább kiegészítés, így nem is lehet elvárni tőle, hogy olyan mélység legyen benne, mint egy 300-400 oldalas történetben, nekem mégis hiányzott belőle Six és Daniel lelke. Érdekes érzés, mert biztos vagyok benne, hogy ez a történet örökre velem marad majd. De nem a Hopeless vonatkozásában, hanem sokkal inkább az All Your Perfects-ében. 

Még nem olvastam el a Finding Perfectet, mert féltem, hogy még jobban befolyásolná a véleményemet Sixről és Danielről vagy úgy összességében a szerepükről Quinn és Graham életében, de már tűkön ülve várom, hogy megtudjam, hogy vajon igazam volt-e és hogy megismerjem végre Daniel tolmácsolásában a történetet. 

A kiadó oldalán szerepel, hogy a Finding Cinderella önállóan is olvasható. És ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha titeket nem érdekel a Hopeless és a Losing Hope (Reményvesztett) történet, akkor bátran ugorjatok neki ennek a kisregénynek is az All Your Perfects után. Ha csak kicsit is szerettétek Quinn és Graham történetét, és kíváncsiak vagytok arra, hogy miként végződik az ő történetük, akkor szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni Six és Daniel történetének is. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. 

Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, még úgysem, hogy vannak vele szemben fenntartásaim. Korántsem tökéletes, de megadta számomra a remény érzését, hogy az egyik legkedvesebb regényem szereplőinek, még a korrekt és szerintem szép lezárását követően is tartogat csodákat az élet. Ennek fényében őszintén tudom azt mondani, hogy olvassátok és szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.

Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– A jövőben… ha valami csoda folytán megint abban a helyzetben találod magad, hogy képes leszel beleszeretni valakibe… akkor légy szíves, belém legyél szerelmes!"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.24. - Sorok Között

09.26. - Kelly & Lupi olvas

09.28. - Sorok Között exra állomás

09.30. - Csak Olvass! extra állomás

10.02. - Csak olvass!