Csudi, a pacsirta kalandjai folytatódnak! A lehetetlen csak egy szó történetei után a Móra Könyvkiadó már el is hozta a magyar gyerkőcöknek Alex Donovici újabb mesekönyvét, melyben Csudi a tél megmentésére siet. Az első könyvben megismert pajtások mellé pedig ebben a kötetben új barátok is csatlakoznak. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, ismerd meg a két történetet, és a turné végén tiéd lehet egy példány a Kiadó felajánlásában.
Az erdő lakóinak életét rekkenő hőség és fullasztó füst nehezíti meg, holott már mindenki a telet várja. A szokatlan időjárás kinyomozása György úrnak, a hiú pulykának köszönhető, aki színes kupakokból készült nyakláncával felhívja magára az erdőlakók figyelmét. Vajon hova jár kincsgyűjtő portyájára György? És vajon mi minden van még ott?
A TÉL MEGMENTŐJE mesekönyvben ismét találkozhatunk Csudival, a kicsi, ám roppant bátor pacsirtával, Villámgyors úrral, a száguldozó csigával, akinek háza tele van könyvekkel, Buhuval, a vegetáriánus bagollyal és Séggel, a rettegő hollóval. Sőt megismerkedhetünk új barátjukkal is, Hópehellyel, a mindenkin segítő, titokzatos és magányos kismadárral.
A megható történetből megtudhatjuk, hogy mekkora ereje van a közösségnek, az összefogásnak és az elfogadásnak.
Nagyon szeretem az olyan mesekönyveket, amelyeknek nem csak a története, az illusztrációja, de a mondanivalója is elvarázsol. Csudi a pacsirta története pedig abszolút ilyen típusú történetnek tűnt. Már a fülszöveg megvett magának, egy igazán remek és tanulságos mesekönyvre számítottam, melynek a középpontjában az elfogadás és a környezetvédelem áll. Kiemelten fontosnak tartom, hogy minőségi könyveket ajánljak a legkisebb korosztály számára is, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Fontosnak tartom, hogy a legkisebbek megtanulják tisztelni a társaikat, hogy a különbözőségeiket ne problémaként, hanem sokkal inkább lehetőségként éljék meg. A környezetvédelem pedig egy olyan kérdés, amellyel szerintem jó, ha minél fiatalabb korban találkozik a gyerkőc, így felnőve a mindennapjainak a részévé válhat az erdő, és a környezet tisztelete.
Csudi, a pacsirta története egy igazi hiánypótló kötet a gyermekirodalomban. A meseregény elfogadásra és empátiára tanít minket. Megmutatja, hogy nem szabad a külsőségek alapján megítélni a másikat és bebizonyítja, hogy attól még, hogy valaki egy kicsit más, mint a többiek, ugyanúgy élhet teljes életet. Ráadásul a mese rávilágít arra is, hogy nem szabad csupán az előítéleteink alapján megítélni valakit. Sokkal többet számít, hogy miként viselkedik a társaival az adott illető. Fontos, hogy a kicsik megtanulják, hogy attól még, hogy valaki más, mint ők, még nyugodtan lehet vele játszani. Attól még, hogy hiányzik mondjuk néhány ujja, lehet vele ugyanúgy focizni. Vagy ha furcsán jár, lehet vele hintázni és homokvárat építeni. A sötétebb bőr, pedig nem jelenti azt, hogy az illető automatikusan úgy fog viselkedni, mint ahogyan azt a sztereotípiák súgják az embernek. Lehet, hogy valaki nem ugyanúgy néz ki, lehet, hogy mások a képességei és másként mozog, de valószínűleg ugyanúgy rajong A Mancs őrjáratért, és a Disney hercegnőkért. Csudi és kis barátainak , pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy ilyen módon edukálja a legkisebbeket. És ha ez nem lenne elég, ebben a történetben egy olyan súlyos kérdés is górcső alá került, mint a környezetvédelem.
Az, akinek fontos, hogy megóvja a környezetét biztosan nem újdonság, de vitathatatlan tény, hogy a földünk és tulajdonképpen a teljes élővilágunk óriási veszélyben van. Az emberek néha azt gondolják, hogy nem probléma, ha egy-egy műanyagzacskó a kuka mellett landol, vagy a partról a vízbe esik. Nem tisztelik az állatokat, pusztítják az élőhelyüket. Egyre több és több állatot fenyeget a kihalás veszélye, ez pedig a mi közös felelősségünk. Azt szokták mondani, hogy a földet nem nagyszüleinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Mégsem vagyunk képesek arra, hogy vigyázzunk a természetre és a jó öreg bolygónkra. Sokan csak legyintenek a különböző környezetvédelmi problémákra, nem baj, ha nem használunk vászontáskát és az sem árt senkinek, ha néhanapján egy-egy cigi csikk a földre esik. Nem baj, ha kihal az adott állat, úgysincs semmi haszna. Az ember egy igazán érdekes faj. Képes arra, hogy csodát alkosson, de a pusztítás és a rombolás sem áll tőle messze. Napjainkban rengeteg káros anyaggal szennyezzük környezetünket ez pedig hatással van a bolygónkra. A változáshoz rengeteg egyszerű, átlagember, átlagos cselekedetére lenne szükség. Ha csak néhány ember hordana magánál rendszeresen vászontáskát a bevásárláshoz, vagy zsákokat a zöldség/gyümölcs leméréséhez, már több tonnányi szeméttől óvnánk meg a bolygónkat. Kötelességünk megóvni, hiszen ha nem lesz több fa, nem lesznek tiszta vizeink, mi lesz velünk emberekkel? Csudi történet pedig pontosan erre hívja fel a figyelmet.
A történet szerint az erdő lakóinak életét rekkenő hőség és fullasztó füst nehezíti meg, holott már mindenki a telet várja. A tél azonban valami miatt késik. Vajon mi történt az erdőben és kik azok a furcsa sárkányok, amelyek a tűzgödör járnak nap mint nap?
Ugyan az első kötet még nem nyert meg 100%-ig magának, de a folytatást nagyon imádtam, Alex Donovici végül engem is levett a lábamról. Annyi hitetlenül fontos dolog kapott helyet ebben a mesében, hogy csak na. A fentebb is vázolt témák mindegyike megfelelő mélységgel van tálalva az ifjú olvasók, és kisebbek számára. Könnyen érthető és jól feldolgozható az élethelyzet, biztosan minden gyermek számára azonnal világossá válik az üzenet.
Magát a könyvet én nem feltétlenül esti mesének ajánlom, sokkal inkább egy délutáni, bekuckózós naphoz tudom elképzelni. Annyi minden van benne, amiről érdemes és fontos beszélni a gyermekkel, hogy szerintem jobban jár a szülő, ha nem az alvásidőben kezd bele. Így ott lehet az egész délelőtt, és könnyen át lehet beszélni a felmerülő kérdéseket. Így pedig még több minőségi időt tölthet együtt a gyermek a szüleivel.
Ebben a történetben a már ismert szereplők mellett két újabb karakterrel ismerkedhetünk meg. Hópehellyel a szelíd kismadárral, akiről senki sem tudja, hogy milyen fajtájú. De mindig fehér por lepi a tollazatát és György úrral, a kevély pulykával, aki imádja csodálni önmagát. Mindketten érdekes és izgalmas színfoltjai az erdőnek, Hópehely a személyes kedvencemmé is vált a mese végére.
Az illusztráció nagyon kedves, engem teljesen levett a lábamról. Sokat hozzáadnak a szöveges részhez, így biztosan remek élmény lesz az elolvasása. A folytatásokra pedig nagyon kíváncsi vagyok, biztos vagyok benne, hogy Csudi és a többiek még sok-sok kalanddal kápráztatnak el minket.
Összeségében csak ajánlani tudom ezt a szuper kedves mesekönyvet, tökéletes választás a téli hónapokra, vagy csak úgy. Ha az első részt szerettétek, szerintem ezt még jobban fogjátok. Ha pedig most találkoztok először a kötettel, mindenképpen adjatok egy esélyt Csudinak és barátainak.
Értékelés: 5/5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Csudi történetének nyereményjátékán minden állomáson elrejtünk nektek egy-egy karaktert a meséből a sorok közé. A feladatotok, hogy rátaláljatok az állatkákra (illetve a betűikre), és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Kalandra fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A turné állomásai
- 11.07. Szembetűnő
- 11.09. Könyv és más
- 11.11. Spirit Bliss Sárga könyves út
- 11.13. Csak olvass!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése