PSziasztok!
Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
.jpg)
Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.
Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.
Már sokan tudjátok rólam, hogy imádom a japán szerzők könyveit, így nagyon megörültem, mikor szembejött velem Kavasiro Szaki regénye Az exem kedvenc receptje. A fülszöveg igazán érdekesnek tűnt, így tűkön ülve vártam, hogy végre sorra kerítsem. Talán nem lett akkora kedvenc, mint amire előzetesen számítottam, de azért összességében tetszett a kötet és abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen rengeteg szép és fontos gondolat volt benne az életről.
Az exem kedvenc receptje egy igazán kedves és szerethető történet veszteségről, fájdalomról és az újrakezdésről. Egy kötet az elengedésről és arról, hogy az ember igenis képes arra, hogy maga mögött hagyja a múltját. Legyen szó toxikus exről, egy soha nem viszonzott szerelemről, vagy éppen gyászról mindannyian küzdünk azzal, hogy túllépjünk a fájdalmunkon.
Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyekről bizonyos emberek, élethelyzetek jutnak eszünkbe. Egy étel, amelyet szívesen főztünk a volt párunknak, vagy valami, amit nekünk főztek sok-sok évvel ezelőtt. Egy étel, amelyet azóta nem is fogyasztottunk, hogy nem tartjuk a kapcsolatot volt szerelmünkkel/családunkkal. Ha pedig még rossz érzést kelt bennünk a dolog, akkor az lehet abszolút annak a jele, hogy még nem zártunk le magunkban ezt a kapcsolatot. Lehet a szerelem már elmúlt, de maradhattak tüskék. Terápiás jelleggel pedig izgalmas gondolat ezeket az ételeket megfőzni, elfogyasztani és közben jól kibeszélni magunkból a sérelmeinket. Hiszen az, ha van mellettünk valaki és teret biztosít arra, hogy megéljük érzéseinket, az olykor aranyat érhet. Az exem kedvenc receptje pedig pontosan ebből indul ki. Teret és lehetőséget biztosít péntek esténként azok számára, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.
Momoko egy nap ittas állapotban tér be Amamija kávézójában. A lány megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el. Ezzel pedig egy hagyományt teremt, hiszen péntek esténként szívesen várják azokat, akik szeretnék "eltemetni" az exeikkel kapcsolatos érzéseiket. Nagyon tetszett ez az elgondolás és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy én vajon milyen étel miatt keresném fel őket és mi miatt kérném a segítségüket. De őszinte leszek veletek, sajnos engem nem ragadott magával a történet annyira, amennyire szerettem volna. Amamija, Momoka és Kuroda nagyon fura hármast alkotott, mégis tökéletesen működött a kis szövetségük. Bár Momoka néha kicsit idegesített, de összességében nagyon megkedveltem mindkettejüket.
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A szereplők nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk, olykor forgatjuk a szemünket vadul, máskor pedig egyszerűen csak fájdalmat és sajnálatot érzünk miattuk.
A könyvben nyolc különálló történet van. Mindegyik egy konkrét ételhez, ezáltal pedig nyolc különböző megbízóhóz kötődik. Az első három történet kicsit megijesztett és aggódni kezdtem, hogy csupán toxikus szakítások lesznek majd benne. Majdnem el is vette a kedvemet az olvasástól. De aztán a negyedik történetnél átkattant valami és elkezdtem jobban élvezni az olvasást. Így talán nem is annyira meglepő, ha azt mondom, hogy nem az első történetek voltak a kedvenceim. A leginkább Kimura úr (a könyvesboltos bácsi), Amamija (a kávézó vezetője) és Kuroda (egy törzsvendég) történetét zártam a szívembe. Az idős bácsié az elhunyt feleségéről, a Amamijáé egy viszonzatlan szerelemről, Kurodáé pedig egy szomorú családi helyzetről szólt. Érdekes és izgalmas volt látni a különböző embereket és a különböző élethelyzeteket. Tetszett, hogy a szerző nem ítélkezett egy másodpercig sem, még a legfurcsább helyzetekre is volt egy-egy bátorító és kedves gondolata.
A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és ami külön pirospont, minden fejezet végén megtalálható a recept is, ami az adott étel elkészítéséhez kell. Ez egy igazán remek ötlet és biztos vagyok benne, hogy én is elkészítem majd valamelyiket, mert nagyon megjött hozzá a kedvem.
A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Kavasiro Szaki regényének. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/3,9
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Addig vagy valaki, amíg mások tartanak valamire.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése