R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Sziasztok!

A nyár az egyik kedvenc évszakom. Egyrészről akkor van a szülinapom (na jó…ez az egyik leggyengébb érv, de ha egyszer tényleg így van….), másrészről pedig imádom a meleget, a napsütést. Hajlamos vagyok arra, hogy minden gondolkodás nélkül, rendkívül impulzív módon vásároljak, így simán megesik, hogy csak úgy minden előzetes megfontolás nélkül veszek magamnak egy könyvet…vagy kettőt….vagy hármat….ne is folytassuk a sort.

Mostanában döbbentem rá, hogy én nem is olvasok csajos könyveket, ezért elkezdtem nyitni egy kicsit a műfaj irányába. Semmi bajom nincs a kis kedves habkönnyű romantikus történetekkel…az ilyen típusú filmeket például nagyon szeretem. Teljes mértékben kapcsolják az agyamat és melengetik a szívemet. A könyvek esetében viszont valami miatt szigorúbb vagyok.

A Barcelona, Barcelona című könyv azonnal megfogott. Idén pont Barcelonába készültem nyaralni, így naná, hogy kötelező olvasmányként tekintettem a kötetre. Sokan írták, hogy olyan érzés a könyvet olvasni, mintha az ember a városban járna. Arra gondoltam, hogy ez igazán nagyszerű…akkor ezt fogom olvasni az odavezető úton. De hogy miről is szól a könyv? Lássuk!

Caroline Wood asszisztensként dolgozik egy londoni női magazinnál. Imádja a gasztronómiát, van egy blogja is. Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja. Mivel többre vágyik egy asszisztensi pozíciónál ezért úgy dönt, hogy tenni kell valamit az álmai megvalósításáért. Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét felpörgeti, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát, teljesen totálisan egyedül. Barátai és családja ugyan féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét. Úgy dönt, hogy egy társkereső oldalon minden napra választ magának egy spanyol randipartnert. Minden nap mással és máshol vacsorázik majd, így két legyet üthet egy csapásra. Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Ez a történet teljes mértékben egy nyári, könnyed, csajos, strandolós, tengerparton napozós olvasmány. Igazán kellemes kikapcsolódást jelentett. Abszolút megugrotta az elvárásaimat. A könyv stílusa rendkívül gördülékeny, ez a kötet csak úgy olvastatja magát. A történet nagyon bájos és rendkívül pozitív. Megmutatja, hogy igenis van értelme hinni az álmainkban, mert a boldogság a legváratlanabb helyeken és legváratlanabb időben talál ránk.

Caroline egy teljesen átlagos londoni lány. Könnyen lehet azonosulni vele, abszolút hétköznapi problémákkal küzd. Egy rossz párkapcsolat vagy éppen a munkahelyi előrejutás problémája már mindenki életében okozott fejtörést.

A lány amúgy engem nagyon idegesített az elején, de ahogy haladtunk előre a történetben úgy kezdtem megkedvelni Caroline karakterét.

A szerző közvetett módon mutatja be a várost. A könyv nem tartalmaz komoly leírásokat a városról. A főszereplő szemén keresztül azonban olyan élmények és érzések jutnak el az olvasóhoz, hogy az ember legszívesebben azonnal útnak indulva.  Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen mikor olvastam tudtam, hogy pár óra múlva már ugyanazokat a helyszíneket fogom végigjárni, mint Caroline. (Persze a pasikat és az éttermeket kihagytam a buliból, Miklós mosolya nem lett volna feltétlenül őszinte. J)

Mivel Caroline szenvedélyesen kötődik a gasztronómiához, így a helyi ételek egy részét is megismerhetjük a könyv által. Az olvasás közben konkrétan jegyzeteltem, hogy miket akarok majd én is megkóstolni. J

A regény fő célja a szórakoztatás. Nagyon könnyed olvasmány, de nem szabad elmenni a  mondanivaló mellett sem. A legszembetűnőbb problémakör a párkeresés nehézségei.

Nagyon fontos, hogy csak olyan embernek adjunk helyet az életünkben, aki megérdemli. Soha nem szabad hagyni, valaki játsszon velünk és az érzéseinkkel. Legyen önbecsülésünk, és higgyük el, hogy megérdemeljük a törődést és a szeretet. Nem szabad ragaszkodni egy rossz kapcsolathoz. Mindenki megérdemli a boldogságot! Az ember huszonévesen még nagyon könnyen alakít ki kapcsolatokat. Az egyetemen hasonló emberek között vagyunk, rengeteg új embert ismerünk meg. Nem véletlen, hogy nagyon sokan ott találják meg a párjukat. Erről amúgy szociológusként egy csomót tudnék még nektek írni, de most megkímélek mindenkit az eszmefuttatástól. Csak annyit mondok, hogy minél idősebb az ember, annál szűkebb az a kör, ahol új embereket ismerhetünk meg. Egyre csökken annak a lehetősége, hogy az ember párt találjon magának, így egy idő után, ha csak nem hiszünk abban, hogy a szőkehercegfehérlovon ránk néz a metrón, majd ezt követően a Pesten Hallottamban születik egy „keresem azt a lányt” típusú bejegyzés, akkor muszáj alternatív megoldásokban is gondolkodni. Nem véletlenül népszerűek a különböző társkereső platformok. Ezek az oldalak számos veszélyt rejtenek magukban. Amúgy nagyon sok olyan ismerősöm/barátom van, aki ilyen oldalon találta meg azt az embert, aki mellett igazán boldognak érezheti magát, de látom, hogy sok embernek van rengeteg negatív tapasztalata. Rengeteg buktató lehet az online ismertségek világában. A könyvben Caroline is jól megszívatta magát, sikerült a lehető legrosszabbul választania a társkeresőn: minden férfi, akivel Barcelonában találkozott, teljesen rácáfolt az első benyomására. Mindegyik férfi más tulajdonsággal lett felruházva, így az internetes társkeresős több buktatójára is felhívja a figyelmet az írónő.

A könyv vége kiszámítható, de nekem nagyon tetszett. Igazából vártam ezt a végkifejletet. Összességében nekem nagyon tetszett ez a történet. Könnyed, humoros, nagyszerű olvasmány, mely tényleg Barcelonába repíti az olvasóját. Ha egy laza olvasmányt kerestek a nyaralásra, vagy a szabadságotok idejére, akkor bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek.