Sziasztok!
A nyár az egyik kedvenc
évszakom. Egyrészről akkor van a szülinapom (na jó…ez az egyik leggyengébb érv,
de ha egyszer tényleg így van….), másrészről pedig imádom a meleget, a
napsütést. Hajlamos vagyok arra, hogy minden gondolkodás nélkül, rendkívül
impulzív módon vásároljak, így simán megesik, hogy csak úgy minden előzetes megfontolás
nélkül veszek magamnak egy könyvet…vagy kettőt….vagy hármat….ne is folytassuk a
sort.
Mostanában döbbentem rá,
hogy én nem is olvasok csajos könyveket, ezért elkezdtem nyitni egy kicsit a
műfaj irányába. Semmi bajom nincs a kis kedves habkönnyű romantikus
történetekkel…az ilyen típusú filmeket például nagyon szeretem. Teljes
mértékben kapcsolják az agyamat és melengetik a szívemet. A könyvek esetében
viszont valami miatt szigorúbb vagyok.
A Barcelona, Barcelona
című könyv azonnal megfogott. Idén pont Barcelonába készültem nyaralni, így
naná, hogy kötelező olvasmányként tekintettem a kötetre. Sokan írták, hogy
olyan érzés a könyvet olvasni, mintha az ember a városban járna. Arra
gondoltam, hogy ez igazán nagyszerű…akkor ezt fogom olvasni az odavezető úton. De
hogy miről is szól a könyv? Lássuk!
Caroline Wood asszisztensként
dolgozik egy londoni női magazinnál. Imádja a gasztronómiát, van egy blogja is.
Az
álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke
előtt sem titkolja. Mivel többre vágyik egy asszisztensi pozíciónál ezért úgy
dönt, hogy tenni kell valamit az álmai megvalósításáért. Úgy dönt, hogy
karrierjét és szerelmi életét felpörgeti, ezért gondol egy merészet, és egy
nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát, teljesen totálisan
egyedül. Barátai és családja ugyan féltik a magányos utazástól, de Caroline
biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre
szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról,
mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét. Úgy dönt, hogy egy társkereső
oldalon minden napra választ magának egy spanyol randipartnert. Minden nap
mással és máshol vacsorázik majd, így két legyet üthet egy csapásra. Erősen
hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói
álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…
Ez a történet teljes
mértékben egy nyári, könnyed, csajos, strandolós, tengerparton napozós
olvasmány. Igazán kellemes kikapcsolódást jelentett. Abszolút megugrotta az
elvárásaimat. A könyv stílusa rendkívül gördülékeny, ez a kötet csak úgy
olvastatja magát. A történet nagyon bájos és rendkívül pozitív. Megmutatja,
hogy igenis van értelme hinni az álmainkban, mert a boldogság a legváratlanabb
helyeken és legváratlanabb időben talál ránk.
Caroline egy teljesen
átlagos londoni lány. Könnyen lehet azonosulni vele, abszolút hétköznapi
problémákkal küzd. Egy rossz párkapcsolat vagy éppen a munkahelyi előrejutás
problémája már mindenki életében okozott fejtörést.
A lány amúgy engem nagyon
idegesített az elején, de ahogy haladtunk előre a történetben úgy kezdtem
megkedvelni Caroline karakterét.
A szerző közvetett módon
mutatja be a várost. A könyv nem tartalmaz komoly leírásokat a városról. A
főszereplő szemén keresztül azonban olyan élmények és érzések jutnak el az
olvasóhoz, hogy az ember legszívesebben azonnal útnak indulva. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen
mikor olvastam tudtam, hogy pár óra múlva már ugyanazokat a helyszíneket fogom
végigjárni, mint Caroline. (Persze a pasikat és az éttermeket kihagytam a
buliból, Miklós mosolya nem lett volna feltétlenül őszinte. J)
Mivel Caroline
szenvedélyesen kötődik a gasztronómiához, így a helyi ételek egy részét is
megismerhetjük a könyv által. Az olvasás közben konkrétan jegyzeteltem, hogy
miket akarok majd én is megkóstolni. J
A regény fő célja a
szórakoztatás. Nagyon könnyed olvasmány, de nem szabad elmenni a mondanivaló mellett sem. A legszembetűnőbb
problémakör a párkeresés nehézségei.
Nagyon fontos, hogy csak
olyan embernek adjunk helyet az életünkben, aki megérdemli. Soha nem szabad
hagyni, valaki játsszon velünk és az érzéseinkkel. Legyen önbecsülésünk, és
higgyük el, hogy megérdemeljük a törődést és a szeretet. Nem szabad ragaszkodni
egy rossz kapcsolathoz. Mindenki megérdemli a boldogságot! Az ember huszonévesen még
nagyon könnyen alakít ki kapcsolatokat. Az egyetemen hasonló emberek között
vagyunk, rengeteg új embert ismerünk meg. Nem véletlen, hogy nagyon sokan ott
találják meg a párjukat. Erről amúgy szociológusként egy csomót tudnék még
nektek írni, de most megkímélek mindenkit az eszmefuttatástól. Csak annyit
mondok, hogy minél idősebb az ember, annál szűkebb az a kör, ahol új embereket
ismerhetünk meg. Egyre csökken annak a lehetősége, hogy az ember párt találjon
magának, így egy idő után, ha csak nem hiszünk abban, hogy a
szőkehercegfehérlovon ránk néz a metrón, majd ezt követően a Pesten
Hallottamban születik egy „keresem azt a lányt” típusú bejegyzés, akkor muszáj
alternatív megoldásokban is gondolkodni. Nem véletlenül népszerűek a különböző
társkereső platformok. Ezek az oldalak számos veszélyt rejtenek magukban. Amúgy
nagyon sok olyan ismerősöm/barátom van, aki ilyen oldalon találta meg azt az
embert, aki mellett igazán boldognak érezheti magát, de látom, hogy sok
embernek van rengeteg negatív tapasztalata. Rengeteg buktató lehet az online
ismertségek világában. A könyvben Caroline is jól megszívatta magát, sikerült a
lehető legrosszabbul választania a társkeresőn: minden férfi, akivel
Barcelonában találkozott, teljesen rácáfolt az első benyomására. Mindegyik
férfi más tulajdonsággal lett felruházva, így az internetes társkeresős több
buktatójára is felhívja a figyelmet az írónő.
A könyv vége
kiszámítható, de nekem nagyon tetszett. Igazából vártam ezt a végkifejletet. Összességében nekem
nagyon tetszett ez a történet. Könnyed, humoros, nagyszerű olvasmány, mely
tényleg Barcelonába repíti az olvasóját. Ha egy laza olvasmányt kerestek a
nyaralásra, vagy a szabadságotok idejére, akkor bátran ajánlom ezt a történetet
mindenkinek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése