Andreas H. Schmachtl: Egy igazán hősies küldetés a három pecsét nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Snöfrid rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a sorozat negyedik részére sem. Bár mindannyian tudjuk, hogy Snöfrid nagyon szereti a csendet, de mostanra már le sem tagadhatná, hogy a kalandok bizony a lénye részévé váltak. Bár nagyon jól érzi magát a Paradicsomban a többi snöfriddel együtt, mégis nagyon hiányzik neki az otthona. Ráadásul egy újabb kaland vár rá, meg kell mentenie Északföldét is. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen olykor még abban sem bízhat, amit a két szemével lát. Vajon milyen igazságok rejlenek a legendákban? Hogyan alakul Snöfrid újabb kalandja? Tartsatok három bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Snöfrid tényleg nagyon szereti a nyugalmat. De egy igazi hősnek szüksége van egy kis izgalomra is néhanapján, így egy percet sem habozik, amikor a Snöfrid Tanács tagjai arra kérik, nézzen utána mi zajlik Északföldén. Miért bukkannak fel mindenhol gonosz trollok? Vajon tényleg el akarják űzni a tündéremberek királyát? És mi van az évszakok eltűnésével?

,,Hm", gondolkodik Snöfrid, aztán hű társával, Björnnel és kedvesével, Rosalie-val együtt hősiesen és félelem nélkül beleveti magát eddigi legizgalmasabb kalandjába.

Ha van olyan mesesorozat, aminek a folytatását tűkön ülve várom, akkor Snöfrid kalandjai biztosan ilyen. Már az első részben belopta magát a szívembe ez a kedves kis lény, aki antikalandorként kezdte pályafutását, most mégis a legnagyobb hősök egyikeként emlegetik őt. Az eddig megjelent könyveket egytől-egyig a szívembe zártam, így kíváncsian vártam, hogy milyen kalandokba bonyolódik a kedvenc snöfridem. 

Az Egy igazán hősies küldetés a három pecsét nyomában című kötet a sorozat negyedik része. Egy igazán kedves és kalandos mesekönyv, melyben rengeteg veszély leselkedik kis hősünkre és barátaikra. Talán ez eddig a legveszélyesebb kalandja, hiszen rendkívül komplex problémát kell megoldania Snöfridnek és barátainak és csak rajtuk áll, hogy végül miként alakul Északfölde sorsa. 

Bár vitathatatlan, hogy mindannyiunk kedvenc snöfride szereti a nyugalmat és a csendet, de nem tagadhatja, hogy az elmúlt kalandok nyomot hagytak rajta és formálták a személyiségét. A kalandok egyszerűen a lénye részeivé váltak, így hiába élhetett volna nyugalomban a Paradicsomban, mégis hiányzott neki az otthona és kalandozás. Szóval gondolhatjátok, egy egy percet sem habozik, amikor a Snöfrid Tanács tagjai arra kérik, nézzen utána mi zajlik Északföldén. Miért bukkannak fel mindenhol gonosz trollok? Vajon tényleg el akarják űzni a tündéremberek királyát? És mi van az évszakok eltűnésével? Ahogy haladunk előre a történetben Snöfrid igencsak zavaros és rázós helyzetben találja magát, ráadásul azt is ki kell bogoznia valahogy, ki is a valódi ellenség. Hiszen olykor nem minden az, aminek látszik. 

A mesekönyv három fő részből és összesen harminc fejezetből áll. Az első részben megtudhatjuk, hogy milyen kalandra indul Snöfrid és Björn, majd furcsábbnál furcsább helyzetekben találjuk magunkat vele és egyre inkább érezzük, hogy valami rendkívül furcsa ebben a küldetésben. A második részben megtudjuk, hogy ki az igazi ellenség, a harmadik részben pedig Snöfrid szembeszáll vele és megmenti Északföldét. 

Minden egyes fejezet egy rövid kis leírással kezdődik, melyben röviden megtudhatjuk, hogy miről is szól az adott rész. Az egyes oldalakon rendszeresen kommunikál az olvasóval a szerző, többször kiszól az oldalakról, magyarázatokat fűz egy-egy részhez. A könyv nyelvezete a kicsik számára is igazán élvezhető, tökéletes olvasmánynak tartom. Akár esti meseként, akár csak egy sima közös olvasásként kerül elő ez a kötet a polcról, garantáltan jó érzés lesz lapozgatni. 

A mese fontos tanulsága, hogy ne higgyünk el mindent elsőre. Olykor érdemes megállni és kicsit gondolkodni, mielőtt döntést hozunk. Nem minden az, aminek látszik. Fontos, hogy figyeljünk az apróságokra és azokra a jelekre, amelyek árulkodók lehettek. 

Az évszakok eltűnése, a jég olvadása pedig tökéletesen reflektál a korunk egyik legnagyobb problémájára a klímaváltozásra. Természetesen ez egy komplexebb téma és nem is kell tudományos szintű értekezéseket tartani a gyerekeknek a hatásáról, de szerintem fontos, hogy tudjanak róla, ismerjék és értsék a saját kis szintjükön, hogy milyen hatással van ez a világunkra. Szerencsére rengeteg mese van már, amely ezzel a témával foglalkozik, így Snöfrid kalandjai elolvasása után bővebben is lehet beszélgetni erről a témáról. Nem titok, nekem az egyik szívügyem ez a kérdés, így nagyon örültem, hogy az egyik kedvenc mesesorozatomban is megjelenik ez a probléma. És persze a kiváltó ok, majd annak a megoldása nagyon mesei, mégis nagyszerűnek tartom, hogy foglalkozott vele a szerző. 

Imádom Andreas stílusát. Szeretem, hogy milyen kreatív módon tartja a kapcsolatot az olvasóival. Egy-egy elejtett mondat, egy megjegyzés, mely az elbeszélő-hallgató közötti kapcsolatra utal teszi teljessé az élményt. Így tényleg olyan érzés olvasni a mesekönyvet, mintha egy barátunk mesélné el az élményeit. 

Az egyetlen kis negatívum talán annyi, hogy kicsit most kapkodósnak éreztem a mese lezárását. Valahogy az én ízlésemnek túl gyorsan oldódtak meg a dolgok, jobban tetszett volna, ha kicsivel több fejezetet hagy a szerző a végkifejletre. Nem rontott sokat ez az élvezeti faktoron, inkább egy kis szőrszálhasogatás ez a részemről. 

A szereplők hihetetlenül kedvesek és igazán szerethetőek, folyamatosan mosolyogtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy minden kisgyerek imádni fogja. Egy snöfrid plüssnek például nagyon tudnék örülni, és igen, ezt lehet az összes bejegyzésben leírtam eddig, de még mindig így érzem. A világnak szüksége van egy snöfrid plüssre. 

Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet.  A képek meseszépek, színesek, mosolygás nélkül nagyon nehéz olvasni. A lapok minőségiek, kellően vastagok, szerencsére nem a nagyon könnyen tépődős fajta, így egy túl lelkes gyerkőc sem tudja könnyen elszakítani a lapokat.

Ahogy néztem, Snöfrid kalandjai itt még nem érnek véget, már nagyon várom a többi kötetet, biztosan sorra fogom keríteni azokat is. 

Összességében én csak ajánlani tudom ezt a csodás mesekönyvet, az egyik legizgalmasabb és legaranyosabb, amit mostanában olvastam. Ha szeretitek Andreas H. Schmachtl munkásságát, akkor mindenképpen adjatok esélyt Snöfridnek is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni mindegyiket.

Nyereményjáték

Ha erre a turnéra tévedtetek, akkor le sem tagadhatjátok, ti bizony szintén Snöfrid rajongók vagytok. Ha pedig ez a helyzet, biztos nem jelent problémát nektek ez a játék. Ebben a játékban most a sorozatban szereplő karakterek neveire vagyunk kíváncsiak, de sajnos jött egy erős szél Északfölde irányából és összekeverte a betűket. A ti feladatotok, hogy sorba rendezzétek mindegyiket.  Minden állomáson találtok egy feladványt, nektek pedig nincs más dolgotok, hogy a könyv címét beírjátok a megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

Olerasi

Állomáslista

Blogturné Klub

06.08.: Csak olvass!

06.10.: Könyv és más 

06.12.: Veronika's Reader Feeder

Read More

Kim Hojon: Nagy remények kisboltja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kim Hojon Nagy ​remények kisboltja című regénye egy különleges és érzékeny történet egy nyugdíjas boltvezető és egy titokzatos, magányos csavargó találkozásáról, melyben központi szerepe van az elfogadásnak, az előítéleteknek, a türelemnek és a másokhoz való odafordulásnak. Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.

A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.

Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

Már tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem az ázsiai történeteket, így igyekszem mindig újabb és újabb gyöngyszemeket találni a műfajon belül. A Nagy remények kisboltja című kötetre a borítója és a fülszövege miatt figyeltem fel. Kedvelem az olyan típusú könyveket, melyekben az újrekezdés áll a középpontban, így kíváncsian vártam, hogy miként varázsol majd el Kim Hojon regénye. Mivel sok hasonló történetet olvastam már, így talán kicsit nehéz nekem újat mutatni, de igyekszem mindig elvárások nélküli kezdeni az olvasást. Kicsit aggódtam ugyan, de szerencsére nagyon szerettem ezt a könyvet. Ismerős, mégis teljesen új élmény volt a kötet olvasása. A legtöbb "feel good" típusú ázsiai történetben akad egy macska, ebben azonban képzeljétek, nem volt. Ez pedig igazán frissítő élmény volt számomra. Imádom a cicás könyveket, de jó volt valami újat olvasni a zsáneren belül.

A Nagy remények kisboltja egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a megakadásainkról és magáról az újrakezdésről. Egy történet arról, hogy egy apró kedvesség, egy hétköznapi jótett akár arra is képes lehet, hogy valaki egész életét megváltoztassa. Egy történet arról, hogy a kapcsolatoknak olykor gyógyító ereje van és megeshet az is, hogy a segítség a lehető legváratlanabb helyről érkezik hozzánk, mondjuk egy éjszakai műszakban dolgozó, hajléktalan férfitól. 

A Nagy remények kis boltja az utóbbi idők egyik nagy kedvence számomra, egy olyan történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A történet jelentős része a kisboltban játszódik, a regény kulcsfigurája pedig Tokkó. 

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Nem a profit motiválja, hiszen megélne simán a kis nyugdíjából, inkább azért akarja a boltot fenntartani, hogy ezzel munkát és stabilitást adjon az alkalmazottjainak. Egy nap azonban a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy hajléktalan férfi megtalálja, és visszaadja neki. Ez a találkozás pedig mindkettejük életére nagy hatással van. A boltban felmond az éjszakai eladó, így Jom asszony úgy dönt, hogy azzal tudja a leginkább meghálálni a hajléktalan segítségét, hogy munkát és ezzel egy új élet lehetőségét adja neki. A férfi nem emlékszik sem pontosan nevére, sem pedig arra, hogyan került az utcára. Annyit tud csupán, hogy Tokkónak hívják. De az, hogy ez a vezeték, vagy éppen a keresztneve, nem tudja. Ahogy a férfi munkába áll a boltban, szép fokozatosan be is indul a kötet cselekménye, ugyanis a regény a betérő vásárlók és ott dolgozó emberek életét mutatja be. 

A kisboltnak igazán sokszínű vásárlói és dolgozói köre van. Akad olyan részmunkaidős eladó, aki nem találja a közös hangot a gyermekével, de olyan is, aki egyszerűen csak fél, hogy megmutassa magát a világnak.  Vannak kedves és udvarias vendégek, de akad néhány PAH (púp a hátamra) ember is. Van olyan vevő, aki kreatív válságba került, más pedig elhidegült a családjától. Ők mindannyian a kisbolt új éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, új célokat, perspektívát kapnak. Eközben pedig természetesen Tokkó is fejlődik. Szép fokozatosan ismét önmagára talál, az utcát és az alkoholt elhagyva ismét embernek érezheti magát. Vajon emlékezni kezd a múltjára? Képes lesz szembenézni azzal? És mi lesz a kisbolttal? Hogyan alakul Jom asszony élete és kapcsolata a fiával? A vásárlók miként hasznosítják Tokko tanácsait?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet.  

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, én imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A szívembe zártam Tokkó személyét és nagyon drukkoltam azért, hogy ráleljen önmagára és legyen bátorsága szembe nézni a múltjával és tetteinek következményeivel. A kötet végén egy igazán fontos kérdés maradt megválaszolatlanul, így az utolsó szó elolvasása után az első dolgom az volt, hogy megtudjam, van-e a kötetnek folytatása. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző írt egy második regényt is. A főszereplője ugyan más, de a helyszín ugyanaz, és bár csak közvetetten, de választ fogok kapni a legfontosabb kérdésemre. Már alig várom, hogy olvassam, remélem megjelenik majd az a kötet is. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt. Az utóbbi idők egyik nagy kedvence lett számomra. A borító nekem szerelem, tökéletesen illik a történethez. Engem mindegyik karakter története megfogott, mindegyikkel abszolút együtt tudtam érezni, de mégiscsak Jom asszony és Tokko került hozzám a legközelebb. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az ember az emlékeit és a belőle fakadó érzelmeit csakis maga birtokolhatja és irányíthatja.”

Állomáslista

Blogturné Klub

06.02. Könyv és más

06.03. Pandalány olvas

06.05. Csak olvass!

06.07. Ambivalentina

Read More

Margaret Rogerson: Vespertine – Holtak tisztítója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A holtak szellemei nem nyugszanak...

Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.

Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.

Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. 

A Vespertine - Holtak tisztítója című kötet a negyedik elolvasott könyvem a szerzőtől. Eddig kissé felemás tapasztalataim voltak vele. A Könyvek varázslatát és annak a kiegészítő könyvét nagyon szerettem, a Hollók varázslata azonban kissé csalódás volt számomra. Így bevallom, kicsit izgultam, hogy milyen lesz majd a legújabb, magyarul megjelent könyve. 

Nem tudom, hogy tudtátok-e, de képzeljétek a Vespertine - Holtak tisztítója című kötet eredetileg egy hosszabb történet első része lett volna, hiszen duológiának, vagy trilógiának tervezte a szerző. Margaret Rogerson az interjúk és bejegyzései során többször utalt arra, hogy ezt a különleges világot és Artemisia karakterét további kötetekben szerette volna kibontani. A regény azonban a világjárvány idején született, egy olyan időszakban, amikor az írónő súlyos depresszióva és mentális problémákkal küzdött. Később azt nyilatkozta, hogy a könyv megírása annyira összefonódott ezzel a nehéz életszakasszal, hogy képtelen visszatérni ehhez a történethez, így a Vespertine egyelőre önálló kötet marad.

Ami különösen szomorú hogy azért bőven maradtak elvarratlan szálak, és kiaknázatlan lehetőségek. Ilyen például Artemisia múltja, a visszatérő eredete, de amúgy a köztük kialakuló különleges kapcsolat is tovább mélyülhetett volna a rész(ek) során. A könyv vége igazából kettős, működik működik önálló történetként, de érezhető, hogy egy nagyobb ív kezdete is lehetett volna.

A kötet alapja, a történet kerete szerintem zseniális és rendkívül egyedi volt. A történet szerint Artemisia Szürke Nővérnek, vagyis olyan apácának tanul, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. A szellemeket különböző rendekbe lehet sorolni, minél magasabb fokozatú egy szellem, annál erősebb és veszélyesebb. Az, hogy ki-milyen rendbe tartozik attól függ, hogy mi miatt hunyt el. A gyermekek szellemei például ártalmatlanok, ők tartoznak az egyes rendbe. De például, ha valaki gyilkosság áldozata lesz, vagy mondjuk súlyos betegségben hal meg, akkor máris veszélyesebb lesz. 

Artemisia múltja rendkívül sötét és fájdalmas, ezért szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak. Amikor zárdáját szellemek által megszállt katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz. Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. Vajon képesek lesznek arra, hogy összedolgozzanak? Egy papnő, aki eddig a hitéből merített erőt hogyan képes szövetségre lépni egy gonosz szellemmel? Vajon tényleg olyan rosszindulatú és gonosz visszajáró? Miként lehet gyümölcsöző a kapcsolatuk?

Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy Artemisia és a visszatérő kapcsolata kicsit olyan, mint Venom és Eddie kapcsolata. Ha ismeritek a Marvel filmeket, akkor biztosan tudjátok, hogy miről beszélek. De ha nem, akkor leírom azt is, hogy miért jutott a Venom film eszembe. Ugyanúgy két különálló tudat osztozik egy testen, a szereplők folyamatos belső párbeszédet folytatnak és rendszeresen csipkelődnek egymással. Egyikük egy átlagos ember, a másikuk pedig egy potenciálisan pusztító lény, aki képes lenne arra, hogy emberek ezreit mészárolja le. Egy idő után azonban sajátos módon elkezdenek egymáshoz kötődni, megtanulnak együttműködni és kialakul közöttük egy sajátságos dinamika. Külföldön amúgy többször is úgy emlegették ezt a könyvet, hogy olyan, mintha Jeanne d’Arc történetének és a Venomnak lenne a szerelemgyereke. Én pedig ezt abszolút imádtam. A könyv egyik nagy, ha nem a legnagyobb erőssége kettejük kapcsolata és dinamikája. 

A másik, amit fontos kiemelni, az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Ha nem is tökéletes ez a könyve, akkor is le a kalappal előtte. Rendkívül kreatív a kötet alapja, a szellemek rendekbe való osztása, a velük való harc igazán frissítő volt a sok hasonló fantasy kötet után. 

Ugyan ez a könyv egy sötétebb stílusú fantasy történet, mégis úgy éreztem, hogy a traumákkal való megküzdés, a magány és a hőssé válás ára állt a középpontban. Nagyon tetszett Artemisia karakterfejlődése, a történet során ugyanis megváltozik a viszonya a saját múltjához, az emberekhez és még a visszatérőhöz is. A történet egy pontján például hasonlóságot fedez fel kettejük között és hagyja őt "tombolni", mert tudja, hogy azért csinálja, mert soha senki nem nyugtatta és szerette őt, így csak ebben a formában tudja kiadni magából a frusztrációját. 

Tetszett, ahogy a szerző a hősökről/szentekről gondolkodik. A hősök ugyanis nem feltétenül a legbátrabb és legerősebb emberek a világon, sokkal inkább azok, akik a félelmeik ellenére is mennek tovább. Artemisia soha nem vágyott dicsőségre, nem akart kiválasztott lenni, sőt, egész életében arra törekedett, hogy észrevétlen maradjon. A körülmények azonban újra és újra arra kényszerítik, hogy másokért áldozatot hozzon, még akkor is, ha ezért saját biztonságát vagy önmagát kell kockára tennie. Artemisia nem egy klasszikus hős. Nem csak a lelkébe voltak óriási törések, a gyermekkori események a testére is hatással voltak. Kézfején a sebeket és ujjait mindig kesztyű alá rejtette, hogy ne figyeljenek fel rá mások. A visszatérővel való kényszerű összezártság azonban sok mindenre megtanítja. Rájön arra, hogy nincs egyedül, és talán nem is olyan nehéz barátokat szereznie, mint ahogy régebebn gondolta. A könyvben azonban nem csak Artemisia változik és fejlődik. A visszatérőre is hatással van a lány. 

A cselekmény szerintem érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Amikor lassabban folydogáltak az események, akkor is mindig találtam valamit, ami lekötött olvasás közben. A kötet hangulata, az elgondolkodtató üzenet bőven kárpótolt engem az üres járatokért. Tetszett az is, hogy nem volt kiszámítható a történet, okozott némi meglepetést is. Artemisia és a visszatérő karakterével én összességében elégedett vagyok, de kaphatott volna kicsivel több mélységet is mindkét karakter. Ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. Nagyon megkedveltem Marguerite személyét, örültem volna, ha kicsit több lehetőséget kapott volna.

Ugyan nem tökéletes ez a könyv, de én kifejezetten szerettem. Engem abszolút magába szippantott és szívesen olvasnék még a szereplőkről. Mérhetetlenül sajnálom, hogy jelenleg úgy áll, hogy nem kap folytatást, rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt ebben a történetben, de bízom benne, hogy egyszer hátha mégis meggondolja magát az író. A borító teljes szerelem, tökéletesen hozza a kötet hangulatát. 

Szerintem ez a kötet egy igazi hangulatkönyv. Ha elkapod a hangulatot és tudsz rezonálni a történettel, nagyon fogod szeretni, ha azonban nem, kívülállónak fogod magad érezni. Engem nagyon vitt magával a hangulat és a történet. Összességében abszolút ajánlom, érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,1

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen szellem kötődött Szent Eugénia relikviájához?

A turné állomásai

06/02 Dreamworld - Idézetek

06/04 Csak olvass! 

06/07 Könyv és más

06/10 Dreamworld

Read More

T. Kingfisher: Holtak mozgatója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó újabb zseniális regényt hozott el T. Kingfishertől, ezúttal egy horror regényt, amely erős atmoszférájával és emlékezetes karaktereivel biztosan beszippantja a műfaj rajongóit. Tarts bloggereinkkel a turné során, játssz a nyereményjátékunkkal, és akár megnyerheted a Holtak mozgatója egy példányát is!

Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet.

Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri.

Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.

A Hugo-, Locus- és Nebula-díjas T. Kingfisher regénye Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása.

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a harmadik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Holtak mozgatója című könyvét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása. Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellája talán joggal mondható, hogy a gótikus irodalom egyik legismertebb klasszikusa. A történet narrátora  Roderick Usher meghívására érkezik az elszigetelt, komor Usher-kúriába, ahol a férfi különös betegségtől szenved, miközben ikertestvére, Madeline haldoklik. Ahogy a ház falai között egyre nő a feszültség, a valóság és a természetfeletti határa elmosódik, mígnem a család és a kúria sorsa tragikus módon összefonódik. A novella a pusztulás, az elszigeteltség és az öröklött terhek témáit járja körül, nyomasztó hangulatával pedig máig meghatározó alkotása a gótikus horrornak. T. Kingfisher pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy újragondolja ezt a történetet. A könyvből kiderül, hogy a szerző imádja Edgar Allan Poe klasszikusát, de mindig is hiányolta a műből a miérteket. Így egy kicsit újragondolta a klasszikust és megpróbálta úgy az olvasó elé tárni a történetet, hogy az Usher ház bukására, a betegségre magyarázatot kaphassunk. 

A történet szerint a visszavonult katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, ezért Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet. Arra azonban legvadabb álmaiban sem számított, hogy milyen állapotban találja majd barátait. Rodericket rejtélyes idegbetegség gyötri, de még nála is aggasztóbb Madeline állapota. A fiatal lány rendkívül gyengének tűnik, olyan, mintha már nem is élnie. Bőre sápadt, haja szinte fehér. Sokkal inkább tűnik kísértetnek, mint embernek. Éjjelente alvajár, és amikor Alex beszélni akar vele, akkor rendkívül furcsa hangon szól. A ház körül és az erdőben gombák burjánzanak, a nyulak pedig roppant furcsán viselkednek. Mintha valamilyen sötét erő munkálkodna a vidéken. Vajon mi történik az Usher házban és környékén? Milyen betegség gyötri a lakókat? Alex és Denton (Roderick sebész barátja) még megmenekülhet, vagy a ház pusztulása az ő halálukat is okozza? 

Azt hiszem, már az elején le kell szögeznem, hogy alapjáraton a könyv, és a horror világa nem annyira az én világom. Jogosan merül fel a kérdés akkor bennetek, hogy akkor miért olvastam el a könyvet. A válaszom pedig az, hogy egyrészről imádtam eddig T. Kingfisher könyveit, másrészről pedig szeretek kilépni a komfortzónámból. És ó te jó ég, milyen jó, hogy sorra kerítettem. A könyv bár rövid, mégsem éreztem egy másodpercig sem, hogy felszínes lenne. A Holtak mozgatója egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus horror kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés merül fel az olvasóban. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Egyes részei szerintem kifejezetten parák voltak. Valami miatt a gombás sztorikat amúgy is erősebben élem meg, kifejezetten ijesztőnek találom őket. Így olykor igencsak kerekedett itt is a szemem. 

Forrás: goodreads

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Szerencsére a folytatásra sem kell sokat várni, már alig várom, hogy sorra keríthessem azt is. Amúgy nézzétek, mennyire para már az angol nyelvű kötet borítója. 

Kicsit örülök, hogy nálunk máshogy jelent meg. Ha ránézek erre a képre, konkrétan a hideg futkos a hátamon. Tökéletesen illik amúgy hozzá, de nagyon para. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak. Ne aggódjatok, ha nem olvastátok még Poe klasszikusát, így is érthető a könyv. Arra azonban számítsatok, hogy ezután garantáltan be akarjátok majd azt is szerezni. 

Nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, és biztosan nem is ez volt az utolsó. Egyszerűen imádom ezt a nőt, kicsit félnék attól, hogy belépjek az agyába, mert elképzelni sem tudom, hogy mi van ott. De az biztos, hogy kreativitása nem ismer határokat. Ha olvastátok a szerző többi magyarul megjelent könyvét, akkor ennek is adjatok esélyt mindenképpen. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték:

A Holtak mozgatójában fontos szerepet kapnak a gombák. Épp ezért mostani játékunkban gombákat kell felismernetek az állomásokon található képek alapján, az adott gomba nevét pedig a Tally form megfelelő sorába írhatjátok be.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADVÁNYOM

A turné állomásai

05.31. Utószó

06.02. Csak olvass!

06.04. Könyv és más

06.06. Olvasónapló

06.08. Milyen könyvet olvassak?

Read More