Király Anikó: A ​bazilika titka (Az Éjféli Rémmondó 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyvek gondozásában jelent meg Király Anikó legújabb regénye, amely egyenesen az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe repít vissza minket. Fedezzük fel közösen a bazilika titkát, az Éjféli Rémmondó mögött húzódó igazságokat és hazugságokat. Legyünk társai a Fausztusz családnak, akik megesküdtek, hogy megóvják a világunkat és Hedvignek, aki nehezen viseli, hogy meg akarják neki mondani, hogy milyen életet is kellene élnie. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

1898-ban járunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia Sissi temetésére készül, Ferenc József pedig kézhez kapja az általa gyűlölt kiadványt, az Éjféli Rémmondó legújabb számát. A lap olyan hátborzongató lényekről ad hírt, amelyek a legtöbb esetben a képzelet szüleményei. Ám vannak olyan teremtmények, amelyek valósak és veszélyesek: az éj leple alatt emberekre vadásznak.

A Fausztusz család megbízatása évtizedek óta az, hogy ezeknek a nyomában legyen, és vigyázzanak, ne derüljön fény a létezésükre. Hűséget fogadtak a császárnak, ám ez a hűség most megtörni látszik.

Levente, a legifjabb Fausztusz bármire képes lenne, hogy gyógymódot találjon édesanyja rejtélyes betegségére, még akár arra is, hogy lepaktáljon természetfeletti erőkkel. Eközben Lili, a húga, akire elrendezett házasság vár, olyan sorsfordító titkot tud meg, mely szökésre készteti. A Fausztusz családnak nem csupán a jelenét, de a múltját is ködbe burkolt történések szegélyezik.

Mindeközben Lőrinczi Hedvig, egy talpraesett lány, akinek fogalma sincs arról a világról, amelyet Fausztuszék rejtegetnek, egyetlen dologra vágyik, arra, hogy olyan szabadon élhessen, mint eltűnt nagyanyja, akit halottlátó szeánszai miatt mindenki sarlatánnak nevezett. Hedviget, a lázadó természete azonban bajba sodorja, s hamarosan egy szigorú bécsi intézetben találja magát.

E fiatalok sorsát pedig mintha egy láthatatlan kéz összefonná.

Vannak, akik az igazságot keresik, és vannak, akik elfedik azt. A két világ határán pedig ott magasodik az esztergomi bazilika, amelynek mélységes titka mindannyiuk életét felforgatja.

A bazilika titka című regény már a hetedik elolvasott Király Anikó regényem és biztosan állíthatom, hogy nem is az utolsó. Nagyon kedvelem a stílusát és humorát, igazi komfortszerző számomra. 

Nehéz időszak van mögöttem, annyira nem tudtam az olvasásra koncentrálni, a legtöbb könyvet csak tologattam magam előtt, nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy elmerüljek a könyvek világában. Így kicsit nehezen szántam rá magam arra, hogy bármit is a kezembe vegyek. A bazilika titka így egy elég leterhelt időszakban került sorra. És bár összességében kedvtelen, stresszes és frusztrált voltam, gyorsan berántott a történet és az utolsó oldalig el sem eresztett. Tudtam, ha valaki képes arra, hogy kirángasson ebből az állapotból, az Anikó, és szerencsére nem is kellett csalódnom. 

A bazilika titka egy igazán érdekes és izgalmas fantasy történet, melynek középpontjában valamilyen módon a Természetfeletti Hivatal és igazából az Éjféli Rémmondó áll. A lap olyan hátborzongató lényekről ad hírt, amelyek a legtöbb esetben csupán a képzelet szüleményei. Ám vannak olyan teremtmények is, amelyek valósak és veszélyesek: az éj leple alatt emberekre vadásznak. A történet azonban nem csak róluk szól. Szól még a családról és annak fontosságáról, az elvárásokról és arról, hogy miként köthetik azok gúzsba az ember szívét és lelkét, de szól arról is, hogy mire képes az ember azokért, akik fontosak számukra. 

A regényen szerintem nagyon érezhető, hogy egy sorozatkezdő kötet. Talán nem tökéletes, akadnak hibái, de mindenképpen remek indítás. Az elején kicsit nehezen vettem fel a fonalat, néha kicsit elvesztem a szereplők között, de aztán ahogy haladtam az olvasással úgy kerültek hozzám egyre közelebb és közelebb. A szálak szép lassan összeérni látszottak, a kirakósok darabkái a helyükre kerültek és megértettem, vagy legalábbis megérteni véltem, hogy melyik karakter milyen módon kapcsolódik a történethez.

A történet kevésbé cselekményközpontú, sokkal inkább a karakterekre és az aktuális élethelyzetre koncentrál. Sokat megtudhatunk a főszereplőinkről, az életükről és arról, hogy miféle sorsot szánnak nekik, a cselekmény azonban inkább csak csordogál. A bazilika titka olyan, mint egy bevezető kötet. Abszolút látom benne a potenciált és az erőt, de egyértelmű, hogy Anikó a későbbi részekre tartogatja majd a fő izgalmakat. Nekem kicsit hiányzott belőle a pörgés, de a könyv hangulata és a szereplők személyisége azért kárpótolt valamelyest. Talán a tébolydáról és az ottani történésekről olvastam volna egy kicsit többet, meg arról az elképzelésről, ami az ott tartózkodó karakter szeretett volna megvalósítani. Egyértelműen érződik, hogy ez fontos eleme lesz majd a konfliktusnak és későbbi cselekménynek, szóval biztos vagyok benne, hogy nem marad el a kifejtése, csak na, mondjuk ki, amit ki kell, telhetetlen vagyok. A kedvemet abszolút meghozta a könyv, semmi kétség. Biztos vagyok benne, hogy a folytatásra is azonnal lecsapok. Csak egy fokkal még lelkesebb lennék, ha a bevezetőnél egy kicsit többet kaphattam volna. 

Ugyan a kötet nem annyira cselekményközpontú, azt azonban nem mondhatjuk, hogy nem tartogat izgalmakat az olvasó számára. Több olyan pontja is volt, amely meglepett, alig várom már a folytatást. A természetfelettiség miatt talán egy kicsivel több misztikus lényt és vadászatot vártam, Dante és a domojov megjelenése azonban ezt a hiányt ellensúlyozta. A gyilkosságok és a norák megjelenése volt a kedvenc részem a kötetben, remélem a folytatásban majd kicsit többet kapunk belőlük. 

A szereplők nagyszerűek, élettel teliek és Anikó humora is többször megcsillant. Egy kicsit sem lepett meg, mikor egy interjúban olvastam, hogy Dante a kedvenc karaktere. Azt kell mondanom, hogy látszik.  Ha lehet ilyet mondani, abszolút ő a legkirályanikósabb karakter. :) Nagyon szerettem még Lilit is, kettejüket kedveltem meg a legjobban, kíváncsi vagyok miként alakul majd a sorsuk a folytatásban. Levente és Hedvig még kicsit távolabb áll tőlem, de abszolút érzem bennük is a lehetőséget, biztos vagyok benne, hogy mindketten sok meglepetést tartogatnak majd. 

A történetnek nagyon jót tett, hogy az 1800-as évek végén, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében játszódik. A nyelvezete és a hangulata is nagyon jól idomul az adott korhoz. Tetszett, hogy nem a modern korban játszódik, hogy beemelte Ferenc József karakterét és Sisi királyné temetését, mert így abszolút hiteles tudott maradni és az olvasó abszolút el tudja képzelni magát a macskaköves utcákon Levente, Hedvig, Lili vagy éppen Dante társaként. Látjuk magunkat a bazilika alatti folyosókon és érezzük magunkon a Fausztusz család örökségét és kötelességének súlyát. 

Nem tudom tudjátok-e, de a borító és az előrendelések mellé megkapott Éjféli Rémmondó is Anikó munkáját dicséri. A borító nagyszerű, szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. A füzetke remek, jól kiegészíti a kötetet.

Összességében egy nagyon jó kis ifjúsági kötet, abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem ismét teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. Ha szeretitek Anikó munkásságát, akkor ebben a könyvben sem fogtok csalódni. A bazilika titka talán nem hibátlan, de nagyon jó kis bevezető könyv, én már most tűkön ülve várom a folytatását. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A bazilika titka című kötet Király Anikó első fantasy regénye, a szerzőnek azonban korántsem ez az első könyve. A mostani játékunkon ezekre a kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Ha a jövő miatt aggódnék, nem jutna időm a mostra. Pedig ez a mostani most igazán közel áll a szívemhez.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.17.: Csak olvass!

07.19.: This is my (book) universe.

07.21.: Szembetűnő

07.22.: Könyv és más

Read More

Anne Brontë: Agnes Grey + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Anne Brontë Agnes Grey című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg az önéletrajzi ihletésű történetet és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykötet is. 

Anne Brontë első regényének főhőse, Agnes Grey egy lelkészcsalád legkisebb gyermekeként szeretetteli környezetben nő fel, ahol a lelki és erkölcsi értékek többet érnek a kézzel fogható javaknál. Ezt a szemléletet kívánja továbbadni nevelőnőként az arisztokrata családok elkényeztetett gyermekeinek is. A visszafogott, de mindig őszinte Agnest a munkája során szerzett fájdalmas tapasztalatok egyre erősebbé teszik, és végül érett, önálló nőként veszi kézbe saját sorsát.

Az önéletrajzi ihletésű mű a viktoriánus korabeli Angliában játszódik, a szerző valósághű ábrázolással mutatja be az akkori társadalmi viszonyok visszásságait. Az elgondolkodtató és a mai olvasó számára is különleges élményt nyújtó fejlődésregény egy nő életét mutatja be, aki a megpróbáltatásokon keresztül jut el saját értékeinek felismerésééig, és végül érzelmeit felvállalva az őszinte szerelmet is megtalálja.

Nem most találkoztam először a Brontë nővérek munkásságával. Charlotte méltán híres és ismert regényét a Jane Eyre-t kétszer-háromszor is olvastam, Emily alkotását az Üvöltő szeleket, pedig még ennél is többször olvastam. Anne Brontë egy másik művét, a Wildfell asszonyát pedig 2022 decemberében kerítettem sorra. A műve az egyik legkedveltebb Brontë regényemmé vált és bár az Üvöltő szelek rendületlenül az első helyen csücsül, a Wildfell asszonya azonban csupán egy hajszállal van lemaradva mögötte. A Brontë nővérek abszolút belopták magukat a szívembe és a legnagyobb kedvenceimként tartom őket számon, így nem is volt kérdés, hogy az Agnes Grey című kötetet is sorra kerítem-e. 

Az Agnes Grey Anne Brontë angol írónő 1847-ben kiadott, önéletrajzi ihletésű regénye. A valóságban a három Brontë lány közül Anne volt az egyetlen, aki sikeresen dolgozott nevelőnőként. Művében nagyban épített arra, hogy mit tapasztalt munkája során. Ahogy Agnes, Anne is tizenkilenc évesen helyezkedett el első munkahelyén, az Ingham családnál, 1839 áprilisában. A fegyelmezetlen gyerekek nevelésével sok gondja akadt, már abban az évben, decemberben távozott (kilenc hónap után, ahogy Agnes). Azt ugyan nem tudni, ő mondott fel vagy elküldték, de a regény az utóbbit sugallja. Agneshez hasonlóan Anne is fél évvel később kap új állást, ezúttal a Robinson családnál, Thorp Greenben.

William Weightman, aki Anne apjának, a segédlelkésze volt, ugyanebben az időben Thorp Green közelében töltött némi időt. Anne és Weightman egymás iránti érzelmeire, közvetett bizonyítékokból lehet csak következtetni, úgymint Anne verseiből, Charlotte egy leveléből és az Agnes Greyből. Weightman jegyese egy Agnes Walton nevű nő volt, Anne talán ezért választotta ezt a nevet regényhősnőjének, akit önmagáról mintázott. Weightman 1842-ben kolerában meghalt, és Anne másik álma, a nővéreivel közösen nyitott iskola sem vált valóra; az Agnes Greyben azonban az utolsó fejezetek – a regény egyetlen nagyrészt fiktív része – legalább a regényhősnő számára valóra váltják írója álmait az édesanyjával nyitott iskola, majd a Westonnal kötött házasság formájában.

Az Agnes Grey egy nagyszerű stílusban, E/1-ben megírt regény, melyben a főszereplő életének egy szakaszát és fejlődését követhetjük végig. A kötet nagyon olvasmányos, naplószerű, így az olvasó azt érezheti, hogy az elbeszélő ott ül mellette egy kandallónál és úgy hallgatja a történetet. A visszafogott, de mindig őszinte Agnest a munkája során szerzett fájdalmas tapasztalatok egyre erősebbé teszik, és végül érett, önálló nőként veszi kézbe saját sorsát, megtalálja azt, ami célt adhat az életének és a boldogság is rátalál. 

Az Agnes Grey rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak. Agnes nevelőként szeretné a jóság, a szelídség, szerénység eszméjét megismertetni neveltjeivel. Szeretné megtanítani nekik, hogy az erkölcsi értékek többet adnak a kézzelfogható javaknál, ám a családok elkényeztetett gyermekei kevéssé fogékonyak a jóságra.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz és nevelői munka bemutatása. Nekem egy kicsit Kisasszonyok hangulata volt a kötetnek, valahogy inkább azt juttatta eszembe, mint Charlotte vagy Emily munkásságát. 

A könyv nagyon elgondolkodtató, érdekes volt látni, hogy milyen lehetett az arisztokrata családoknál nevelőként dolgozni. Az elkényeztetett gyermekek sokszor verték ki nálam a biztosítékot, nagyon furcsa volt látni, hogy egy-egy családban mit meg nem engedhettek a gyermekek maguknak.

Az első család nagyon idegesített, túlzás nélkül állíthatom, hogy borzasztóak voltak a gyerekeik. Nem csak a fiú, a kislányok is. És itt ne csak arra gondoljatok, hogy esetleg nem fogadtak szót, hiszen talán ez volt a legkisebb probléma. Sokkal rosszabb volt, hogy nem törődtek senkivel, önzők voltak és úgy érezték, hogy az egész világ körülöttük forog. Nem ismerték a tekintélyt, kegyetlenek voltak és hiúk. Hisztivel és manipulálással elérhettek bármit és ezzel tisztában is voltak. Sem embert, sem állatot nem tiszteltek, amikor pedig arról olvastam, hogy a kínzás sem áll messze tőlük, nagyon drukkoltam, hogy Agnes új munkát nézzen. 

A második család sem volt sokkal jobb, de mivel itt nagyobbak voltak már a gyerekek, így talán Agnes is jobban boldogult. A fiúk hamar kirepültek otthonról, a két kisasszony pedig ugyan hiú és sekélyes volt, de legalább nem voltak olyan kegyetlenek mint az első családban a kisgyermekek. Ugyan szimpatikussá ők sem váltak, de kissé szántam őket. Borzasztó lehet olyan családban élni, ahol a szülők nem szeretik feltétel nélkül a gyermeküket, ahol a szülők inkább a vagyon és rang alapján választanak férjet a lányuknak, nem pedig érzelmek irányítják őket. A szeretetlenség könnyen megnyomorítja az ember lelkét, hiszen hiába lehet szép háza az embernek, vagy sok-sok pénze, ha közben nyomorúságosan érzi magát, mert nincs a közelében senki, aki egy jó szót is szólhatna hozzá. 

Nagyon örültem, hogy Agnes végül megtalálta a hivatását és a saját hangját is. Sokszor háttérbe szorította önmagát, sokáig nem ismerte fel a saját értékeit, de a kötet végére eljutott oda, hogy értékesnek lássa saját személyét is. Igyekezett palástolni érzelmeit, sokszor érezte azt, hogy hiába reménykedik, de végül az őszinte szerelmet is megtalálta. Úgy örültem neki, hogy Agnes élete boldog fordulatot vett és csak azt sajnálom, hogy a kötet egyetlen fiktív része ez. Anne is megérdemelte volna ugyanezt a happy endet, őszintén sajnálom, hogy csak a regénye lapjain tapasztalhatta meg ezt a boldogságot. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességében én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Most már biztos vagyok benne, hogy Emily mellett, Anne is nagy kedvencemmé vált. A Wildfell asszonya talán egy kicsit jobban tetszett, de az Agnes Greyt is nagyon nagyon szerettem. A kötet könnyed stílusa miatt könnyen és gyorsan haladtam az olvasással, de néha meg-megálltam és elgondolkodtam egy-egy bölcs gondolaton is. Nagyon sok idézetet jelöltem be magamnak, biztos vagyok benne, hogy sokszor fellapozom majd a kötetet. 

A személyes kedvencemet is idemásolom nektek:

"Az emberi szív olyan, mint a gumi: egy kicsitől is feldagad, de a nagyon soktól sem pattan meg. Ha a semminél alig több is megzavarja, a mindennél alig kevesebb kell, hogy megtörje. Akárcsak testrészeinkben, szívünkben is elementáris életerő testesül meg, amely megvédi a külső erőszaktól. Minden ütés, amelybe belerezdül, csak megkeményíti a következő csapás elviselésére; pontosan úgy, ahogy az állandó munka is megkeményíti a kéz bőrét és megerősíti izmait ahelyett, hogy tönkretenné."

Ha szeretitek a Brontë nővéreket, akkor az Agnes Greyt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Agnes_Grey

Értékelés: 5/4,95

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Az Agnes Grey Anne Brontë angol írónő 1847-ben Londonban kiadott, önéletrajzi ihletésű regénye. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.03.: Csak olvass!

09.06.: Szembetűnő

09.10.: Könyv és más

09.12.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Erdős Zsuzsanna, Király Anikó: Palacsinta ​éjfélkor + Nyereményjáték

Sziasztok!

Király Anikó és Erdős Zsuzsanna alakját már nem kell bemutatni a hazai közönség számára. A két szerző, most egy közös regénnyel örvendezteti meg a rajongókat. A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető kamaszregény, mely bloggereink szívét is rabul ejtette. Mira gondolatait Erdős Zsuzsanna, míg Máté karakterét Király Anikó szólaltatta meg. Tartsatok velünk, pillantsunk be együtt két kamasz kollégiumi életébe, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Bár ​ugyanabban a kollégiumban laknak, és valószínűleg már jó párszor elmentek egymás mellett a folyóson, mégis az álmatlanság és az éhség intézi úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást. Hol máshol, mint a konyhában, éjfélkor.

Bár szokatlan a szituáció, mégis beszélgetni kezdenek. Nem sokban hasonlítanak egymásra, de az első estét követi a második, a harmadik, majd hamarosan rendszeressé válnak az éjszakai gasztro randik.

Odaégett palacsinták, kőkemény rizs és ehetetlen mártások szegélyezik az átvitatkozott éjszakáikat, de ahogy a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan arra is, hogy milyen remek párost alkothatnának ők ketten…

Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó, egy elpuskázott hétvégi buli… Miközben mindezekkel szembenéznek, vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

Az ízig-vérig kamaszregény két hangja két kiváló író négykezes játékából született: Mira gondolait és érzelmi vívódásait Erdős Zsuzsanna, míg Máté poénjait Király Anikó szólaltatta meg.

Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Most meg tökéletes komfortolvasmányok számomra. 

A Palacsinta éjfélkor című kötet igazából két dolog miatt került fel a radaromra. Az első ilyen a palacsinta, hiszen ki ne imádná ezt az ételt? Mindegy, hogy lekvárral, túróval, kakaóval, nutellával vagy teljesen más finomsággal készül, mindegyik formájáért rajongok. A könyv olvasása közben amúgy durván meg is kívántam, szóval nem kizárt, hogy a hétvége folyamán sütök is néhányat. A másik pedig Király Anikó neve, akinek a balszerencsés babák sorozata az egyik legnagyobb kedvencem a magyar szerzős ifjúsági regények között, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy ezt a kötet is sorra fogom keríteni. 

A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető történet a kamaszlétről, szerelemről, barátságról, gyászról és újrakezdésről. Arról, hogy hogyan ismerjül fel igaz barátainkat és arról, hogy olykor valaminek véget kell érnie ahhoz, hogy valami sokkal jobb dolog kezdődhessen. A változás van, hogy jót tesz az embernek.

A regény tökéletes komfortolvasmány volt számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet, szerethető karakterekkel és olyan érzésekkel és érzelmekkel, amelyekkel mindannyian tudunk azonosulni. Azok a fiatalok, akik ebben a korban vannak és az olyan gyermeklelkű harmincasok is, mint én, akik a történetet olvasva nosztalgiával gondonak vissza tizenéves, vagy éppen kollégista éveire. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó és Erdős Zsuusanna humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mira és Máté története abszolút belopta magát a szívembe, de bevallom az elején kicsit tartottam a regénytől. Érdekes és izgalmas ötlet, hogy az egyik szerző a női, a másik pedig a férfi karaktert szólaltatja meg, de nagyon kell figyelni ilyenkor arra, hogy a szöveg ne tűnjön töredezettnek. A két stílusnak amennyire el kell különülnie, ugyananyira össze is kell csengenie, hiszen mégiscsak egy történetről beszélünk. Nem lóghat ki egyik fél sem, összhangot kell teremteniük. Az első néhány fejezet után örömmel konstatáltam, hogy mind Erdős Zsuzsanna, mind pedig Király Anikó jól vette ezt az akadályt. A fejezeteik szépen egymásba simulnak, nagyszerűen reagáltak egymás fejezeteire is ötleteire. Mira és Máté nagyszerű párost alkottak, bár sok mindenben különböznek, végül mégis tökéletes párost alkotnak. Bár a két fiatal ugyanabban a kollégiumban él, szinte biztos, hogy nem keresztezték volna egymás útját, ha nem találnak egymásra az éjféli gasztro"randikon". Míg Mira azzal küzd, hogy valahogy feldolgozza szülei válását és hűvös magatartását, addig Máté elhunyt nagymamája és családja költözése miatt szenved. Bár mindketten máshogy küzdenek meg a problémáikkal, az álmatlanság mindkettejüket kínozta, így futottak össze éjjel a konyhában. Találkozás találkozást követett, végül pedig talán maguknak sem vallották be, de nagyon is megkedvelték egymást. Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó és egy törött kar, egy elpuskázott hétvégi buli. Vajon a két fiatal képes lesz szembenézni a problémák hadával? Rátalálnak önmagukra és a helyükre a világban?

Mira és Máté is kedvelhető karakter volt, szerettem nagyon a jellemfejlődésüket. Külön piros pont, hogy a mellékszereplőiket sem hanyagolták el, így igazán megszerettem Mario, Luigi, Edina, Kata és Kinga karakterét is. Azt bevallom, kicsit sajnáltam, hogy Voltnincs Peti karakterének nem volt akkora szerepe végül, de izgalmas volt azon agyalni, hogy vajon mikor bukkan fel újra a történetben. 

Az epilógust imádtam, szerettem, hogy ilyen lezárást kapott a történet, a receptek pedig még hangulatosabbá tették az egészet. Bármikor elolvasnám Máté nagymamájának a szakácskönyvét. 

Összességében nagyon kedveltem Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös regényét. Ha szeretitek az ifjúsági irodalmat, akkor csak ajánlani tudom nektek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Ebben a játékban most a palacsintáé a főszerep és azt szeretnénk megtudni, hogy ti hogyan viszonyultok ehhez az ételhez. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a válaszotokat. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Melyik a kedvenc palacsinta tölteléked?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.04.: Csak olvass!

07.06.: Könyv és más

07.08.: Könyv és más (extra)

Read More

Elizabeth Lim: A ​sárkány ígérete (Hat bíborszín darumadár 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, duológiájának második része, A sárkány ígérete. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt hogyan folytatódik a történet és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

"Az ígéret nem holmi csók a szélben, amivel csak úgy dobálózunk. Egy darab saját magunkból, amit odaadunk valaki másnak, és nem kapjuk vissza, amíg nem teljesítjük a fogadalmunkat."

Vannak azonban ígéretek, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni. Egy elátkozott sárkánygyöngy visszajuttatása a jogos tulajdonosának pont ilyen feladat. Különösen, ha a szóban forgó gyöngyöt a világ összes nagy hatalmú sárkánya, varázslója és démona magának akarja. És ha ez nem lenne elég, a roppant erővel rendelkező varázstárgy rendkívül szeszélyes is... Shiorinak el kell utaznia a sárkányok tenger mélyén rejtőző királyságába, démonokkal és szellemekkel kell harcolnia, és haza kell juttatnia a gyöngyöt, mielőtt az teljesen kettétörik, és elpusztítja a világot.

De maga Shiori vajon hazatalál-e valaha? El tudják-e fogadni az emberek az ereiben csörgedező varázserőt, vagy elszabadult papírsárkányként kell kóborolnia a világban, távol az apjától, a testvéreitől, a szerelmétől?

A Hat bíborszín darumadár folytatásában Kiata hercegnőjének minden varázserejét és leleményességét be kell vetnie, ha túl akarja élni a rá váró megpróbáltatásokat, és nem akarja, hogy elszakadjon a sors fonala, amely az igaz szerelméhez köti.

A Hat bíborszín darumadár a tavalyi év végének az egyik legkedvesebb története volt, így nagyon örültem neki, hogy kevesebb, mint fél évet kellett várnom a folytatásra. Bár az első résznek szerencsére nem volt erősen függő a vége, de mégis nagyon vártam a folytatást. Kíváncsi voltam, hogy a szerző miként alakítja a történetet és a sokat emlegetett sorsfonál miként köti majd össze a szereplők életét. 

A sárkány ígérete egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet az emlékekről, az ígéretekről és arról, hogy még a legsötétebb időkben sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Egy történet arról, hogy minden hősnek szüksége van egy társra, vagy akár többre is és arról, hogy milyen fontos a család, hiszen kire támaszkodjunk, ha nem rájuk, amikor a szükség úgy hozza. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális, teljesen rákattantam az ázsiai történetekre, szóval biztos vagyok benne, hogy nem most utoljára olvastam Elizabeth Limtől, az egyik nagy kedvencemmé avanzsálódott. Az írásmódja, ahogyan bánik a mitológiai történetekkel és szavakkal engem teljesen levett a lábamról, alig várom, hogy a kiadó gondozásában még többet olvashassak tőle. 

A kötettel kapcsolatban kicsit felemásak az érzéseim, úgy éreztem, hogy talán a szerző túl sokat akart, túl sok mindent próbált meg egy történetbe/kötetbe zsúfolni. És bár őszintén szólva én faltam a lapokat, és egy délután alatt fejeztem be a történetet, valahogy mégis zavaró volt számomra ez a sok dolog. Az események egyes részei kissé túlírtak, más részei azonban talán több figyelmet igényeltek volna. Ritkán mondok ilyet, mert sok trilógiának az a baj, hogy a középső rész full felesleges, és jobban működnének duológiaként. Ez a kötet azonban talán trilógiaként jobban működött volna. 

Az első kötet végén Shiori ígéretet tett mostohaanyjának arra, hogy visszaszolgáltatja a sárkányszívet a jogos tulajdonosának. Az ígéretének megtartásához azonban rögös út vezet. A szóban forgó gyöngyöt a világ összes nagy hatalmú sárkánya, varázslója és démona magának akarja. Földön, vízen, levegőn át vezet útja, a siker pedig korántsem garantált. Démonnal, szellemekkel kell harcolnia, ráadásul apja palotájában sincs biztonságban, hiszen a varázstudókra halál várt Kiatában. Ráadásul a gyöngy kissé szeszélyes is, így nem mindig számíthat a segítségére. Shiorinak meg kell találnia a gyöngy tulajdonoság, mielőtt az teljesen kettétörik, és elpusztítja a világot. De vajon képes lesz rá? 

Shiori óriási utat járt be. Felelőtlen és talán kissé elkényeztetett hercegnőként indult, de végül olyan erős karakterré változott, aki kész arra, hogy megmentse az egész családját és a császárságot is. Az események megkeményítették, de nem vált szívtelenné. Egy igazán erős és kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. 

Takkan (ó Takkan 💓) tökéletesen kiegészíti őt. Egy igazán erős és kedves karakter, szinte valószínűtlenül nagyszerű. Erős, kedves, művészi jellem, aki nem retten meg a harcoktól sem. Egy másodpercig sem kérdéses számára, hogy mindenben segíti Shiorit. És bár a tenger mélyére nem tudta őt követni, de megvárta és a szárazföldön és még az égben is végig a lány mellett maradt. Nagyon drukkoltam annak, hogy boldog véget érjen a történetük, hogy a megpróbáltatásuk után teljes életet élhessenek. A nagy tettek olykor nagy áldozatokkal is járnak és nagyon boldog voltam, hogy Elizabeth Lim a regényében egyáltalán nem ezüsttálcán kínálta a szereplőinek a megoldást, komoly és felelősségteljes döntést kellett hozniuk, nagy áldozatot kellett vállalniuk azért, hogy Kiata megmeneküljön. 

Shiori testvéreit nagyon megkedveltem, szerettem, ahogy összetartottak. Imádtam a nagy közös családi jeleneteket, nagy evéseket, szerettem volna én is bemászni a könyvbe, hogy együtt lehessük velük, hogy a bőrömön is megtapasztaljam a dolgot. 

A kötet első felében Seryu karaktere is felbukkan, a személyét már az első részben megkedveltem így bíztam benne, hogy ebben a kötetben is megjelenik majd. Ugyan az eseményeket közvetlenül csupán az első néhányszáz oldalon befolyásolja, nagy szerepe van a végkifejletben is. Új szereplőként Gen karakterét ismerhetjük meg, akivel Shiori a tengerek mélyén találkozik. A fiatal fiú varázsló, de mivel éveken át raboskodott a sárkányok birodalmában, így megőrizte gyermeki alakját, miközben a szárazföldön évtizedek teltek el. És persze ott van még Elong is, a félig ember, félig sárkány lény, akinek nincs szíve, nincs sárkány gyöngye. 

A kiadó egy eseményén volt szerencsém részt venni Ruff Orsolya és Elizabeth Lim beszélgetésén, ahol a szerző elmondta, hogy a következő regénye is ebben a világban fog majd játszódni. Olvasás közben eljátszottam azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha Seryu, Elong, és Gen kerülne a következő kötetben a főszerepbe és a küldetésüknek az lehetne a célja, hogy Elongnak találják meg a sárkány gyöngyét. De most legszívesebben amúgy Raikama történetét olvasnám, aki még mindig az egyik legérdekesebb és legizalmasabb karakternek tűnik számomra. Remélem hamarosan a kiadó megörvendeztet minket azzal a kötettel is, én biztosan az elsők között csapok majd le rá. 

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. A könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Könnyen és gyorsan lehet vele haladni és bár nem a legvékonyabb kötet a polcomon, mégis csak úgy faltam a lapokat és egyszer csak azt vettem észre, hogy már az epilógus következik. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. A hangulata elvarázsolt a kötetnek és bár néha zavart a sok esemény, mégis jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Ha szerettétek az első részt, akkor a folytatást se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Seryu mellett ki Shiori társa az úton?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.28.: Sorok között

04.30.: Milyen könyvet olvassak?

05.02.: Csak olvass!

05.04.: Fanni's Library

05.06.: Utószó

05.08.: Readinspo

05.10.: Könyv és más

05.12.: Hagyjatok! Olvasok!

05.14: Spirit Bliss Sárga könyves út

05.16.: Dreamworld

Read More

Orczy Emma: A ​Vörös Pimpernel (A Vörös Pimpernel 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek ebben az évben is gondoskodik róla, hogy klasszikus történeteink ne merüljenek feledésbe. A Blogturné Klub négy bloggere ezúttal Orczy Emma bárónő világhírű regényével, A Vörös Pimpernellel indul turnéra. Ismerkedj meg velünk Zorro és a további szuperhősök előképével, és a turné végén megnyerheted a regény egy példányát!

A francia forradalom idején járunk. Egy bátor kalandor, az álruhás Vörös Pimpernel életét kockáztatva arisztokratákat ment meg a guillotine alól. Szerelem, cselszövés és váratlan fordulatok szegélyezik útját az angol báltermektől Párizs terror sújtotta utcáin át, kockáztatva, hogy lelepleződik...

A magyar származású, Angliából világhírnevet befutó báró Orczy Emma regénye a külföldön legolvasottabb magyar könyv, amelynek számos feldolgozása készült, Vörös Pimpernel alakja pedig Zorro és a szuperhősök elődjének tekinthető.

Őszinte leszek veletek, Orczy Emma neve egészen addig ismeretlenül csengett számomra, amíg meg nem ismertem Ruff Orsolya Orczy Mimi sorozatát. Az első rész után azonnal szívembe zártam a karaktert és amikor megtudtam, hogy egy valós személy ihlette őt, rákerestem és teljesen ledöbbentem, hogy ő egy író, ráadásul nem is akármilyen. A legismertebb szerzőnk, mai napig a legtöbbet olvasott magyar író a világon, bár itthon sajnos kevesen ismerik a nevét és munkásságát. A könyve  az egyetlen olyan magyar irodalmi  alkotás, amelyet az Egyesült Államokban a világirodalom kétezer alapműve közé soroltak. Milliók ismerik Vörös Pimpernel nevét és alakját, én pedig csak idén hallottam róla. Minő szégyen rám nézve. No de szerencsére a Menő Könyvek jóvoltából egy teljesen új, csodaszép kiadásban jelent meg Orczy Emma regénye, így azonnal le is csaptam a lehetőségre és végre én is megismerhettem Vörös Pimpernel alakját. 

Ugyan ma már sokan ismerik az általa megalkotott karaktert, de a sikerhez vezető út rögös volt a bárónő számára.  Első próbálkozásai nem voltak sikeresek, de néhány detektívtörténete megjelent nyomtatásban. 1903-ban született meg A Vörös Pimpernel című regénye, sajnos könyv alakban először nem volt sikeres. A színpadi változatának viszont nagy siker volt 1905-ben Londonban, több mint 2000 előadása volt. A színpadi siker után a regény is elindult világhódító útjára. 14 nyelvre fordították le, majd több mint harminc mozi- és TV-film készült belőle, sőt mintául szolgált az amerikai Johnston McCulleynak Zorro nevű figurája megalkotásánál. Lenyűgöző eredmény, és őszintén remélem, hogy a csodás új kiadásnak köszönhetően sokan megismerik nevét és a műveit. 

A Vörös Pimpernel című kötet egy rendkívül izgalmas kalandregény, mely bár az 1900-as évek elején íródott, mai, modern szemmel is elvarázsolja az olvasóját. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét és tűkön ülve várom, hogy az írónő további írásait is megismerjem. A könyv rendkívül olvasmányos volt, izgalmas élmény volt olvasni a francia forradalomról és arról, hogy egy álruhás alak miként menti meg a francia arisztokraták tömegét a guillotine árnyékától. 

No de ki is az a rejtélyes Pimpernel, aki borsot tör minden alkalommal a francia hatóságok orra alá? Ki az a bátor brit úriember, akinek olyan sok arca van, hogy talán még a tulajdon felesége sem ismerne rá, ha szembetalálkoznának az egyik álruhás küldetése során? Vajon meddig tudja átverni a hatóságokat és képes lesz túljárni az ellenség eszén, akkor is, amikor egyre szorosabb és szorosabbá válik a hurok a nyakán? 

A cselekmény rendkívül izgalmas, szerelem, cselszövés, izgalmas és váratlanul fordulatok szegélyezik hősünk útját. Az első másodperctől kezdve szorít az olvasó azért, hogy a mozgalom és Vörös Pimpernel sikerrel járjon. Rendkívül szórakoztató látni, hogy miként jár minden egyes alkalommal túl a hatóságok eszén és miként dörgöli ezt az orruk alá. 

Őszinte leszek veletek, igazából a könyv harmadától kezdve sejteni kezdtem, hogy ki lehet a titokzatos és bátor alak, és bár végül a sejtelmeim beigazolódtak, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Szerettem, ahogy a szerző építkezett, egyre fokozta az izgalmakat, majd a végén összeértek a szálak és a cselekmény tetőfokán végül elsimultak a kisebb  és nagyobb hullámok. 

Olvasás közben teljesen lenyűgözött Orczy Emma stílusa és cselekményvezetése, úgy éreztem, hogy meghaladta a korát. A története magához láncolt és el sem eresztett. Ráadásul képzeljétek el, párhuzamosan egy másik könyvet is olvastam (Cara Hunter: Gyilkosság a családban) és az egyik oldalon egyszer csak megláttam Vörös Pimpernel nevét, hivatkoztak az alakjára. Egyrészről jót mosolyogtam rajta, hiszen vicces volt látni, hogy az egyik olvasott könyvem megjelenik egy másikban, másrészről azonban eszembe juttatta, hogy mennyire durva, hogy magyar származású, világhírű szerzőről van szó és alig ismerjük a nevét. Ha nem jelentette volna meg újra a kiadó a könyvét, ha Ruff Orsolya nem írta volna meg az Orczy Mimi sorozatot, akkor én sem tudtam volna hova tenni ezt a nevet. Ez pedig olyan szomorú, hiszen Orczy Emma már bebizonyította a világnak a tehetségét, szóval itt az ideje, hogy széles körben megismerjék nálunk is a nevét és ezáltal az összes regényét. Rajtam biztosan nem fog múlni a dolog, hiszen menthetetlen Orczy Emma rajongó lettem és már alig várom, hogy a Menő Könyvek a többi kötetével és megörvendeztessen minket. 

Ha szeretitek és ismeritek Zorro alakját, ha kedvelitek a kalandregényeket, vagy csupán csak ti is Orczy Mimi rajongók lettetek, akkor bátran ajánlom, hogy ismerkedjek meg közelebbről is Orczy Emma regényével és a Vörös Pimpernel alakjával. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Orczy Emma bárónő könyvei azon szerzőink közé tartozik, akik nem magyarul publikáltak, regényei közül még mindig akad olyan, melyet magyarul nem olvashatunk. A Vörös Pimpernelhez kapcsolódó játékunkban azonban most azoknak a történeteinek eredünk nyomába, melyek hazánkban is megjelentek. Minden állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig az, hogy írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába, a szerző mely könyvéből származik az adott gondolat.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

IDÉZET

"A szerelem azt jelenti, hogy úgy érezzük, egyek vagyunk valakivel a világon, aki egyenlő velünk bűnben és erényben. A szerelem azt jelenti nekünk, férfiaknak, hogy karunkba ölelünk egy nőt, érezzük, hogy ugyanúgy él és lélegzik, akárcsak mi, ugyanúgy szenved, mint mi, velünk együtt gondolkozik, velünk együtt szeret, és legfőképpen velünk együtt követ el bűnt."

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

04.19. Szembetűnő

04.21. Csak olvass!

04.22. Könyv és más

04.25. Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Bea Fitzgerald: Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

Sziasztok!

Nagyon szeretem a görög ihletésű regényeket, így azonnal megakadt a szemem Bea Fitzgerald regényén. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a megjelnés előtt elolvashattam a Menő Könyvek jóvoltából a Pokolba a szerelemmel! című kötetet. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget. 

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

Az idei évem egyik nagy meglepetésévé vált Bea Fitzgerald regénye. Egy könnyed Hádész és Perszephoné szerelmi történetre számítottam, de végül sokkal többet kaptam.

A Pokolba a szerelemmel című kötet egy romantikus, görög eposzba rejtett, erőteljes feminista fennhanggal rendelkező történet, egy erős női karakter felemelkedéséről. Arról, hogy egy lánynak sem lenne szabad rosszul éreznie magát az ambíciói miatt, ha arra vágyik, hogy vezető legyen, akkor szabadon erre az útra léphessen, ha pedig arra, hogy az otthon melegét őrizze, akkor azzal se legyen baj. Egy történet arról, hogy milyen egy egyenlőségen alapuló párkapcsolat ahol a férfi nem uralkodik a nőn, hanem maga mellé emeli, aki ugyan az egész világot felperzselné érte, de a nő igényeit is szem előtt tartja. Egy olyan regény, melyben a toxikus maszkulinitás ellenében megjelenik az érző és szerető férfi karakter.

A történet érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A nyelvezete rendkívül könnyed, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással.

A regény tulajdonképpen egy fejlődéstörténet, amely Korét helyezi a középpontba. Ugyan a kötetben megjelenik a romantika, de talán sokkal fontosabb, hogy miként válik Koré az Alvilág királynéjévé miként válik erős és kompetens karakterré egy férfi oldalán úgy, hogy soha egy másodpercig sem kívánta a házasságot. A könyv nem egy klasszikus Hádész és Perszephoné történet, a szerző egy igazán érdekes csavarral álmodta meg a regényét, vagyis azzal, hogy Korét nem elrabolták, hanem önként érkezett az Alvilágba.

Az írónő remekül bánt a karakterekkel, a mellékszereplők is izgalmasak, látszik, hogy őket is nagy gonddal formálta meg. Koré egy rendkívül érdekes karakter, akinek sokat kellett fejlődnie és tanulnia, hogy végül rátaláljon arra az életcélra és útra, amelyen komfortosan érzi magát. A regény első felében kissé idegesítő a személye, sokáig nem tud kilépni az „ÉN ÉN ÉN”-ből, úgy gondolja, hogy csak az az egyetlen irány létezik, amelyet ő képvisel. Sokszor nem látja a fától az erdőt, ellenségesen áll Hádészhoz.  Kissé fennhéjázó, öntelt a stílusa, úgy gondolja, hogy nincs másra szüksége. Hádész csupán egy eszköz, hogy biztonságban tudhassa magát egy ideig. Azonban ahogy haladunk előre, úgy változik meg a stílusa és a viszonya is az Alvilággal. Egyre inkább úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Ehhez pedig természetesen hozzátartozik Hádész szeméje is. Ahogy szép lassan megtapasztalja, hogy a „MI” nem teszi őt gyengévé, hanem erősebb általa, kinyílik a személye és szimpatikusabb szereplővé is válik. Megtapasztalja, hogy mit jelent egy valódi társ és rájön arra, hogy a házasság nem feltétlen jelent börtönt.

Nagyon tetszik, hogy a szerző tudatosan egymás mellé tett két olyan szereplőt, akik az aktuális társadalmi konvenciókkal szemben, teljesen mások, mint amit elvárnának tőlük. Koré a feminista jellem, aki többre vágyik annál, mint ami az adott világban egy lánynak osztályrészül juthat. Egy olyan nő, aki az egész világra vágyott, de sokáig úgy hitte, hogy annak csak egy kis szeletét kaphatja meg. Vele szemben ott van Hádész, aki egy igazi művészlélek, aki a kreativitást többre becsüli a csata hevénél és zajánál. A regény nem csupán azt mutatja meg, hogy egy nő bátran várhat többet az életénél, mint a házasság, hanem érinti a férfiak helyzetét is. Bemutatja, hogy a toxikus maszkulinitás nem csupán a nőkre, hanem a férfiakra is káros hatással fel. Az írónő többször is utal a regényében a szuperférfiakra, akiknek dagad az izma és úgy hiszik, hogy mindenki a lábuk előtt hever, de együtt bebizonyítja az olvasójának, hogy egy férfi nem attól lesz férfi, hogy erős, vagy jelen esetben harcos vadállat, aki az alvilág ura, hanem attól, hogy tudja, hogy tudja mit szeretne.

Engem nagyon megfogott Hádésznak ez a mondata: „Nekünk nem jutnak érzések, nem jut semmi más, csak a bujaság. És még csak nem is a vágy, csupán a trófeákkal való kérkedés. És ha nem vagy hajlandó ebben részt venni, akkor gyenge és értéktelen vagy, és…” Nagyon jól ábrázolja, hogy ez a típusú férfiábrázolása tényleg mennyire káros. Olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fiúknak/férfiaknak is vannak érzéseik, elvárásokat támasztunk velük szemben és ha ezeket esetlegesen nem ugorják meg, akkor férfiatlannak aposztrofáljuk őket. Bea Fitzgerald azonban megmutatja a regényében, hogy egy érzelmes férfi is lehet erős, továbbá megmutatja, hogy milyen is egy kompromisszumokon alapuló, egyensúlyra törekvő, egészséges párkapcsolat. Ahol a két fél nem elnyomja, hanem kiegészíti egymást.

Nagyon szerettem még Sztüx karakterét, aki közeli barátságot ápolt Koréval azóta, hogy megérkezett az alvilágba, tulajdonképpen a bizalmasa lett.

A mai világban rengeteg olyan ifjúsági regény jelenik meg, ahol a szexualitás központi elemként jelenik meg, továbbá sok olyan írás van, amelyekben a toxikus párkapcsolat jelenik meg. Nagyon tetszett, hogy a szerző egy egészséges kapcsolatot mutatott be a regénye segítségével, szerintem kiemelten fontos, hogy ilyen példák is megjelenjenek a fiatalok előtt. Hádész és Koré kapcsolata a barátságon alapul, majd fokozatosan alakult át valami többé. Mikor azonban (végre) rájöttek arra, hogy mindketten többet éreznek nem rontottak ajtóstul a házba, szép lassan fedezték fel egymást ezen a téren is. Szerintem ez egy rendkívül fontos, ugyanakkor sajnos hiánypótló üzenet.

A borító nekem nagyon tetszik, a rózsaszín élfestés pedig külön szerelem.

Ha szeretitek az ilyen jellegű írásokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki Bea Fitzgerald regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Read More

Adam Silvera - Becky Albertalli: What ​If It's Us? – Mi van, ha pont nekünk sikerül? (Mi van, ha pont nekünk sikerül? 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően ezúttal egy olyan könyvet olvashatunk Adam Silverától, amit nem egyedül írt, hanem Becky Albertallival közösen. Négy bloggerünk követte végig a történetet, hogy megtudja, az univerzum milyen sorsot szán Arthurnak és Bennek. Ha ti is velünk tartotok, egyikőtök a turné végén nyerhet egy példányt a könyvből.

ARTHUR csak a nyarat tölti New Yorkban, de ha valamit megtanult a Broadwayen, az az, hogy az univerzum akkor is képes elsöprő románcot produkálni, amikor a legkevésbé számítunk rá.

BEN úgy gondolja, hogy az univerzum inkább törődjön magával. Ha az univerzum az ő pártját fogná, akkor most nem egy dobozt kellene cipelnie a postára tele a volt barátja holmijaival.

De amikor Arthur és Ben csomagfeladás közben egymásba botlanak, akkor vajon pontosan mit is tartogat számukra az univerzum...?

Talán semmit. Végtére is, szakítanak.

Talán mindent. Végtére is, újra összejönnek.

De mi van akkor, ha háromszori újrakezdés után sem sikerül összehozniuk az első randit?

Mi van, ha Arthur túlságosan igyekszik, hogy működjön, Ben pedig nem eléggé?

Mi van, ha az élet tényleg nem olyan, mint egy Broadway-darab?

De mi van, ha mégis?

Mi van, ha nekünk sikerül?

Adam Silverát az elmút években fedeztem fel magamnak, eddig három regényét olvastam. A Mindketten meghalnak a végén és Az első, aki meghal a végén című írását nagyon szerettem, mindkét kötet összetörte a kis szívemet és úgy éreztem, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Mindkét kötetet a szívembe zártam és nagyon megszerettem a szereplőket. Ugyan a Csak emlékeket hagytál nekem című írása annyira nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de összességében korrekt olvasmányélménynek bizonyult. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni. Ráadásul a könyvet nem egyedül írta Adam Silvera, hanem Becky Albertallival közösen. Anno a Simon és a Homo sapiens lobbi nagy kedvencem volt. Emlékszem, csomó ideig nem is lehetett kapni a regényt, mert a kiadó nem adta ki újra és a kötetet kincsként őriztem a polcomon, mert engem teljesen levett a lábamról Simon és Blue története. Arra gondoltam, hogy ez a páros csak nagyszerűt alkothat és őszintén vártam, hogy végül milyen is lesz Adam Silvera és Becky Albertalli szerelemgyereke. 

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy sorra kerítsem végre Arthur és Ben történetét. Egy igazán kedves és szívmelengető romantikus történetre vágytam, és hát azt kell mondanom, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. A Mi van, ha pont nekünk sikerül című könyv egy igazán őszinte kötet, melyben a szerzők bebizonyítják, hogy ez élet tényleg nem olyan, mint Broadway-darab. A szereplők nem tökéletes, romantikus hősök, sokkal inkább valódi, hús vér tinik, amilyenek akár mi is lehetnénk, vagy éppenséggel olyanok, mint amilyenek mi is voltunk. Olykor hibáznak, elesnek, aztán pedig felállnak. Szoronganak, hülyeségeket mondanak, kínos randikon vannak túl és nem tudják, hogy mit is kezdjenek egymással. Esendőek, de erősek, mert képesek arra, hogy felálljanak és továbbmenjenek, képesek tanulni a hibáikból és fejlődnek. 

Ugyan bevallom, nem lett számomra kedvenc ez a történet, de sokkal többet adott, mint amire számítottam. Nagyon tetszett, hogy olyan, mint maga az élet, filterek és mindenféle szépítés nélkül. Arthur és Ben tényleg nem túl ideális romantikus hős, de hát hogyan is lehetnének? Gondoljunk csak bele abba, hogy a való életben, milyen is egy 16-17 éves fiatal. Vagy gondoljunk vissza arra, hogy mi milyenek voltunk ennyi idősen. Biztos vagyok benne, hogy visszagondolva sokan érezzük úgy, hogy nem ez volt életünk legfényesebb időszaka. Talán kínosnak és kicsit bénácskának érezzük magunkat utólag. Tele voltunk frusztrációval és szorongással, még nem voltunk teljesen felnőttek, de már nem is voltunk gyerekek. Előttük állt az egész világ, de még álltunk készen arra, hogy kitárjuk szárnyainkat és repüljünk. És talán pontosan emiatt ennyire hiteles ez a regény, mert a két főszereplőnk is pontosan ilyen. Két átlagos tini, egy teljesen átlagos élethelyzetben. Emiatt biztos vagyok benne, hogy rengetegen tudnak azonosulni a két főszereplő problémájával. 

Egyiküknek még soha nem volt párkapcsolata, a másiknak pedig éppen most ért véget. Az egyik úgy érzi, hogy túlságosan sok, sokat beszél és olykor hülyeségek hagyják el a száját. A másikuk pedig túlságosan kevésnek érzi magát, úgy érzi, hogy ő nem lehet elég jó. Az egyikük túlkompenzálja a tapasztalatlanságát, a másik látszólag nem tesz semmilyen nagy erőfeszítést. De vajon mit tartogat számukra az univerzum? 

Nem tudtam eldönteni, hogy Ben, vagy Arthur szimpatikusabb-e számomra. Nem voltak rossz főszereplők, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint amire számítottam. Úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Mindkét szereplő túlságosan távoli volt számomra, és bár sokszor eszembe juttatták tinikori önmagamat, de ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy berántsam engem a történet. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy milyen problémákkal szembesülnek a fiúk. Bár már abszolút kinőttem ebből a korból, de abszolút nosztalgikus hangulatban olvastam a kapcsolatuk alakulásáról. Abszolút felidézték a tini éveimet. Mivel én már kinőttem ebből a korból, így azonosulni nem tudtam a fiúkkal, de kedvesen, mosolyogva olvastam végig a történetüket. Bár kedvencet nem avattam, de kíváncsi vagyok a folytatásra is 

Több értékes gondolat is megmaradt bennem olvasás után, de amit igazán ki szeretnék emelni az egy olyan pont, ami az én életemben is jelen van. Ez minimális spoiler lesz ugyan, de mivel nem a fő cselekménnyel kapcsolatos, így nézzétek el nekem. A könyvben többször is felmerül az a kérdés, hogy vajon van-e értelme egy barátságot kockáztatni. Mi van akkor, ha két ember egy kicsit többet kezd el érezni egymás iránt? Ha nem működik a dolog, akkor hogyan tovább? Végül pedig levonják azt a konszenzust, hogy mindenképpen érdemes esélyt adni, hiszen lehet, hogy nem működik. De mi van akkor, ha igen? És bár ez a kérdés nem feltétlenül értelmezhető a tinik szempontjából, mert bár én is ismerek ellenpéldát, de azért lássuk be, 16-17 évesen azért az ember viszonylag ritkán találja meg az igazit, akivel leélheti az egész életét. De azt azért szeretném elmondani, hogy hasonlóan vélekedek én is. Mindenképpen érdemes kockáztatni, hiszen kevés jobb dolog van, mint amikor az embernek a legjobb barátja, lelkitársa egyben az élete párja is. Én már csak tudom, hiszen pontosan így voltunk Miklóssal is. Tudom tudom, ez nem tartozik annyira a történethez, de azért belőlem egy kicsit kikívánkozott a dolog. 

A kötet rendkívül könnyen és gyorsan olvasható, és bár nem pont azt a befejezést kaptam, amire vágytam, de összességében ki tudtam vele egyezni. Mondjuk annak azért örülök ,hogy van folytatás, így azért még bízom abban, hogy az univerzum úgy alakítja a dolgokat, ahogyan én azt elképzeltem. 

A Hamilton című musicalhez abszolút meghozta a kedvemet, de Dear Evan Hansen viszont már eddig is nagy kedvenc volt, szóval tuti meghallgatom a hétvégén újra az egész albumot. :)

Összességében bár nem lett nálam kedvenc, de azért tudom ajánlani nektek Adam Silvera és Becky Albertalli regényét. Egy igazán életszagú történet két fiúról, akiket összehozott az univerzum. Az pedig, miként alakult a történetük, már rajtuk múlik. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

LMBTQ+ történetekből keresünk ezúttal olyan párokat, akiket végül a viszontagságok ellenére összehozott az univerzum. A ti dolgotok annyi, hogy beírjátok a pár nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN PÁROSOM

Egy srác e-mailezni kezd egy másik titokzatos meleg sráccal, akiről csak annyit tud, hogy ugyanabba az iskolába jár, mint ő. A gondok akkor kezdődnek, amikor az iskolai gépen válaszol neki, és elfelejt kijelentkezni a levelezőrendszerből.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 12. Csak olvass!

01. 14. Sorok között

01. 16. Hagyjatok! Olvasok!

Read More