Mariana Zapata: From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mariana Zapata legújabb regénye, a Lukovtól, szeretettel a jégkorcsolya világába kalauzol el bennünket. Jasmine Santos utolsó lehetősége a karrierjében az, ha Ivan Lukov párjaként lép a jégre. Ezzel csak az a probléma, hogy ő teljesen kiállhatatlan. Arrogáns, nagyképű és Jasmine egy cseppet sem bízik benne - de azt meg kell hagyni, hogy a valaha élt egyik legjobb a szakmában. Vajon sikerül a lánynak félretennie az ellenszenvét a karrierje érdekében? És ha igen, a szíve vajon veszélybe kerül? Tartsatok velünk, és a turné végén nektek is lehetőségetek nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A pályán kívül ellenségek… De vajon a jégen érzett szenvedélyük lángra lobbanthatja a fagyos szívüket?

Ha valaki megkérné a 26 éves Jasmine Santost, hogy jellemezze egy szóban az élete elmúlt néhány évét, az biztosan egy négybetűs szó lenne.

Tizenhét év – és számtalan törött csont és megszegett ígéret – után tudja, hogy a lehetőségeinek hamarosan vége a versenyszintű műkorcsolyázásban.

Ám ekkor életre szóló ajánlatot kap egy arrogáns idiótától, akit legszebb álmaiban egy mozgó busz elé lökne, mióta csak először találkoztak tíz éve.

Jasmine-nek talán mindent újra kell gondolnia. Beleértve Ivan Lukovot is.

Mariana Zapata neve már nem volt ismeretlen számomra, még 4 éve olvastam a Dear Aaron című könyvét egy másik könyve pedig már évek óta a tbr listámon csücsül. Mivel a Dear Aaron anno nagy kedvencem volt, a From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel pedig egy barátnőm kedvenc könyve, így nem is volt számomra kérdés, hogy elolvassam-e ezt a kötetet. 

Mindig is szerettem a lassabban kibontakozó, úgynevezett "slow burn romance" típusú könyveket, amikor a főszereplők hosszabb utat járnak be és nem esnek azonnal szerelembe egymással. Valahogy sokkal jobban beszippantanak az ilyen típusú történetek és jóval életszerűbbek is számomra. Ezért borítékolható volt már az elején számomra, hogy Mariana Zapata regényét is kedvelni fogom. Ugyan a kötet nem lett akkor kedvenc nálam, mint a szerző korábbi regénye, de összességében szerettem Jasmine és Ivan történetét. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle, könnyed és szerethető stílusukkal gyorsan leveszik általában az embert a lábukról. A From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel című kötetet azonban sok mindennek nevezném, de könnyednek egyáltalán nem. Rengeteg komoly és fontos kérdés jelenik meg benne. Ez a történet szól az élsportról és arról, hogy mennyi lemondással jár, ha valaki igazán komolyan vesz egy sportot. Arról, hogy mennyire nehéz így kapcsolódni másokhoz, mennyire nehéz barátokat szerezni. Arról, hogy csak mennyire fontos a támogató családi légkör és arról, hogy mennyire fontos a bizalom, ha az ember párban versenyzik valakivel. 

Jasmine és Ivan jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már régóta ismeri egymást, hiszen Ivan testvére és Jasmine nagyon jó barátnők, de valahogy még sem jöttek ki jól egymással. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. Ugyanakkor borzasztóan zavart, hogy olykor nem érezték, hogy hol van az a bizonyos határ. Ez a csipkelődős, haveri stílus akkor működik jól, ha a másik fél is vevő rá. És az esetek nagy részében persze egyenrangú felekként szívatták egymást, de azért volna rá rendesen példa, hogy egy-egy viccesnek szánt beszólás azért sokkal fájdalmasabb módon csapódott le. Ez pedig eléggé elmérgesítette a viszonyukat. 

A cselekmény jelentős részét, nagyjából a 80%-át tulajdonképpen a felkészülés teszi ki és az, hogy miként hangolódik egymásra a két szereplő. A kezdeti állandó vitatkozás és veszekedés, miként alakul át valami bensőségesebbé. Tetszett, hogy kapcsolatuk jellege akkor sem változik meg, mikor közelebb kerültek egymáshoz. Később is ugyanúgy beszólogattak egymásnak, csak már jobban figyeltek arra, hogy mit és hogyan mondanak. 

Jasmine karaktere kicsit felemás volt számomra. Egyrészről nagyon idegesített a viselkedése, másrészről azonban felnéztem az erejére is kitartására. Sokszor nagyon szerencsétlenül reagált, és néha fejbe vertem volna egy péklapáttal, de nagyon durva belegondolni abba, hogy mennyi fájdalmat cipelt a lelkében. Nem volt könnyű gyerekkora, a tanulás is nehezen ment számára, ráadásul magát hibáztatta szülei válása miatt is. Az egyetlen dolog, amiben örömét lelte, az a korcsolya. Azt viszont nagyon nehezen viselte, hogy soha nem sikerült olyan eredményt elérnie, amire igazán vágyott. Olvasás közben eszembe jutott Simone Biles (a tornászlány) karaktere, aki felhívta a sportrajongók figyelmét is arra, hogy mennyire fontos a mentális egészség. Ahogy a torna, úgy a korcsolya is egy igazán veszélyes sport, ha az ember zaklatott és ezer dologgal tele van a feje, könnyen megsérülhet. Sokszor eszembe jutott, hogy mikor Jasmine küszködött a sporttal és nem találta a helyét,  nem jöttek a helyezések sem, akkor az azért volt, mert elvesztette önmagát is. Korábbi partnerével nem alakultak fényesen a dolgok, ez pedig hatással volt a teljesítményére is. 

Jasmine hamar megszokta, hogy ő az erős, hiszen annyi mindent feláldozott érte a családja, egyszerűen úgy érezte, hogy nem hagyhatja őket cserben. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Amikor Ivan partnere lesz nehéz volt beismerni önmagának is, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Ivan a sikeres korcsolyázó, mindenki szereti és mindenki kedveli. Egyedül Jasmine társaságában tudja elengedni magát és ő az, aki felveszi a kesztyűt vele. Ahogy írtam azonban, sokszor zavart, hogy nem vette a lapot és amíg nem ismerte meg igazán Jasmine sebezhető oldalát, addig hajlamos volt arra, hogy igazán bántó dolgot mondjon neki. 

Érdekes és izgalmas volt Jasmine édesapjának karaktere, aki azokat a személyeket testesítette meg, akik a versenysportot nem veszik komolyan, nem érzik biztos megélhetési pontnak. Sokáig nem álltak közel egymáshoz, de miután robbant a bomba és ütköztetésre kerültek a vélemények, elkezdtek szép lassan nyitni egymás irányába. Jasmine családját kedveltem, de nekem túl sok volt az ízlésemnek a szívatás és beszólogatás. Jobban szeretem a kedves és csendes családi légkört. De mivel Jasmine eleve egy ilyen családban nőtt fel, gondolom ezért is működött olyan jól ez a szeretetteljes csipkelődés Ivannal is (ami nyilván csak egy bizonyos szint után vált szeretetteljessé, előtte inkább irritáló volt számára a fiú).

Nevezzünk reménytelen romantikusnak, de a kedvenc részem az epilógus volt. Szerettem, ahogy végül lezárta ezt a könyvet a szerző. Simogatta a lelkemet az a néhány oldal. 

Összességében bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis nagyon szerettem olvasni. Ha szeretitek Mariana Zapata könyveit, vagy a korcsolyát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 

Nyereményjáték

Mariana Zapata írónőnek számos könyve megjelent már a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában itthon is. Az állomásokon magyarul is olvasható regényeinek szereplőit találjátok, de anagramma formájában. A ti feladatotok megfejteni a rejtvényt, és beírni a megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ANAGRAMMA

aabilMnooRrtssSuy 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21 Kitablar

05.24 Angelika blogja

05.27 Csak olvass!

05.29 Hagyjatok! Olvasok!

06.02 Veronika's Reader Feeder

Read More

Sarah Adams: Add ​nekem, vagy elveszem! (Ha Rómában jársz 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Sarah Adams könyvei a hazai piacon is nagy sikernek örvendenek, különösen a Ha Rómában jársz sorozata, a kisvárosi románcok kedvelőinek kötelező olvasmánya. Most visszatérhettek bloggereinkkel a Kentucky államban található Rómába, ha pedig mellétek áll a szerencse nyerhettek egy példányt a kötetből! 

Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába. 

Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.

Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar… 

Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.

Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.

Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?

Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Alapjáraton nem vagyok egy tipikus romantika rajongó (bár igen, ha megnézitek a moly oldalamat, akkor ott virítana a romantikarajongó pecsét), inkább a szomorkásabb, drámaibb romantikus írásokat kedvelem. Szeretem, amikor összetöri a szívemet egy kötet. Jobban szeretek sírni a könyveken, mint nevetni rajtuk. Az utóbbi időben azonban igyekszem olykor vidámabb és könnyedebb történetekkel is körbevenni magam. Nagyjából fél éve találkoztam először Sarah Adams nevével, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát. Rájöttem, hogy imádom a "small town romance" típusú könyveket, rá kellett jönnöm, hogy ez az egyik kedvenc típusom, így hihetetlenül lelkes lettem, mikor megláttam, hogy visszatérhetek a Kentucky-beli Rome városkába. 

Az Add nekem, vagy elveszem című kötet egy igazán szerethető történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy megmutassa az igaz valóját a világnak, hogy merje felvállalni és megélni a saját érzéseit. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba, hogy bár nagyon fájdalmas tud lenni, ha elhagynak minket, mégis megéri vállalani a kockázatot, hiszen ahhoz, hogy boldogok legyünk, ahhoz ki kell kell lépni a komfortzónánkból. Arról, hogy gyermekkori traumáink mennyire meghatároznak minket még évekkel később is és arról, hogy mennyire nehéz levetkőzni egy parentifikált és egy nárcisztikus szülővel megáldott gyermeknek a korábbi berögzült és jól bevált túlélési stratégiáit. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sorozat sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Emily és Jack jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már egyetemista koruk óta ismerik egymást, de egy szerencsétlen találkozás miatt majdnem egy életre megutálták a másikat. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak.

Emily karaktere mindig is felemás volt számomra. A karaktere nem volt ismeretlen számomra, hiszen Noah és Annie történetét már olvastam, de igazán itt mélyül el, a saját könyvében a személye. Ahol végre nem saját életének a mellékszereplője, hanem végre megéli azt. A testvérek nagyon fiatalon elvesztették a szüleiket és Emily volt az a ragasztó, aki összetartotta a családját. Mindössze 8 évesen arra kényszerült, hogy felnőjön és ezzel magára vállalta a családfő szerepét. Mindig ő volt az erős, mindenkinek ő oldotta meg a problémáit. Ez a szerep azonban olyan testhezállóvá vált számára, hogy már nem tudta elengedni magát. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Mikor a városba költözik Jack, régi nemezise, a világja teljesen a feje tetejére állt. Mindent meg tudott tervezni, azzal azonban nem számolt, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Jack pedig az a típusú karakter, aki túlságosan jó ahhoz, hogy igaz legyen. Mindenki szereti és mindenki kedveli, mert mindig azt mondja, amit a másik hallani akar. De ez nem csupán abból fakad, hogy ő ennyire jófej, hanem egy megküzdési stratégia számára, amit a nárcisztikus apja mellett fejlesztett ki. Kettejük kapcsolata kicsit kinyis és enyhén toxikus, mégis úgy látják egymást, mint senki más. Szerettem, amikor szép lassan elkezdtek megnyílni egymás irányába és bíztam abban, hogy rájönnek, hogy ez a sok frusztráció és hülyeség, amit egymáshoz dobálnak, valami sokkal egészségesebb módon is megnyilvánulhat, mondjuk a hálószobában. 

Jó volt látni, hogy Emily és Jack megnyílik egymásnak. Emily végre megtanulta magát elengedni és megtapasztalta, hogy milyen az, ha van egy társunk, aki mindig mellettünk áll, történjen bármi is. Ráadásul én is büszke vagyok rá, hogy a mindig rendezett és skatulyából előhúzott nő mert élni az álmainak és kimászott a csigaházából. Bár az általa írt könyveket tutira nem olvasnám el, de imádom, hogy végül nagyközönség elé szeretne állni vele. Jack pedig szintén kilépett a komfortzónájából és már nem hagyja, hogy ismert apja meghatározza a karrierjét. 

Talán nem ez lesz a kedvenc részem, A Ha rómában jársz és a Gyakorlat teszi a mestert is jobban tetszett mégis szívembe zártam Emily és Jack történetét is. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah és Annie és Will karaktere üde színfolt volt a regényben, de bevallom nagyon bízom abban, hogy a következő történet Maddie-re koncentrál már, és nem lepne meg, ha egy már megismert férfi szereplő lenne mellette a másik központi karakter. Imádnám szerintem azt a kötetet is. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek Az add nekem, vagy elveszem kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném ,de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. A Ha Rómában jársz után és a Gyakorlat teszi a mestert után szinte kötelező olvasmány. Ha esetleg még nem olvastátok egyiket sem, akkor inkább azt javaslom, hogy először azokat kerítsétek sorra, mert ugyan csak lazán, de azért mégiscsak összefügg a három kötet egymással. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékunkban az írónő magyarul megjelent köteteinek címeit rejtettük el  bejegyzésben, nektek pedig ki kell rakni a betűkből, hogy az egyes állomások melyik címet rejtik és a Rafflecopter doboz helyes sorába beírni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.14. This is my (book) universe
05.16. Angelika blogja
05.18. Fanni’s Library
05.20. Csak olvass!
05.22. Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Kirsty Greenwood: Holtomiglan-holtodiglan + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press kiadó egy igazán különleges romantikus regényt hozott a magyar olvasóknak. A Holtomiglan-holtodiglan tele van humoros szituációkkal, csodás karakterekkel, de legfőképpen élettel. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok mit gondolnak a hamburgeren fulladozó Delphie történetéről. Ha pedig fortuna mellétek áll és helyesen megoldjátok a feladványokat, akkor akár tiétek lehet a kiadó által felajánlott 1 példány is a könyvből.

Hogyan találjunk meg egy pasit tíz nap alatt?

Amikor az egyedüllétre berendezkedett Delphie egy hamburgerfalatka okozta fulladás miatt a túlvilágon találja magát, azt gondolja, ennél váratlanabb fordulat már nem következhet a számára. A bizarr helyszínen azonban belebotlik a legdögösebb férfiba, akit valaha is látott, és akiben minden bizonnyal megtalálta a lehetséges lelki társát.

Az idillnek azonban egy csapásra vége szakad, amikor valaki beront, és végzetes hibára hivatkozva visszaküldi a férfit a földre. A kétségbeesett Delphie kap egy második esélyt: ő is visszatérhet az élők sorába, ha tíz napon belül eléri, hogy a titokzatos idegen önszántából megcsókolja. Ahhoz azonban, hogy megtalálja a férfit egy milliók lakta városban, Delphie-nek a szívére kell hallgatnia, és meg kell tanulnia segítséget kérni…

Nincs könnyű dolga az embernek, ha könyves bloggereket és tartalomgyártókat követ a közösségi médiában. Nem elég, hogy saját maga követi a különböző megjelenéseket, ha esetleg valami mégis elkerülné a figyelmét, azonnal egy tucat ember ajánlja neki az adott kötetet. Így jártam én is Kirsty Greenwood regényével. Láttam, konstatáltam, hogy érdekesnek tűnik a fülszövege, de valahogy mégsem terveztem lecsapni rá. Aztán kedves könyves barátnőm, Fanni egy csomót áradozott a könyvről és Helén is mondogatta, hogy szerinte szeretni fogom, szóval végül utolsó pillanatban csatlakoztam a könyv turnéjához. Nem kellett túl sokat győzködni, mert amúgy éreztem, hogy megbánom, ha nem olvasom el ezt a regényt. És azt kell mondanom, hogy csak hálás lehetek a lányoknak ezért, mert ha nem vesznek rá, lehet azóta is halogatnám, hogy sorra kerítsem, pedig az utóbbi idők legkedvesebb romantikus regénye lett számomra a Holtomiglan-holtodiglan. 

Kirsty Greenwood regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet az életről és arról, hogy az ember olykor mennyire profi tud lenni abban, hogy falakat emeljen maga köré. Egy történet az újrakezdésről és arról, hogy soha nincs késő kibújni a csigaházunkból és persze arról, hogy akkor sem dől össze a világ, ha segítséget kérünk mástól. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A Holtomiglan-holtodiglan nem csupán egy romantikus könyv, így nemcsak a történet, de maga a mondanivalója is elvarázsolt. Delphie gyerekkorában iskolai zaklatás áldozata volt, ez pedig az egész életére hatással volt. Ráadásul a kapcsolata az édesanyjával sem volt felhőtlen, elhagyta őt és külöldre költözött, hogy megvalósítsa a saját álmait. Delphie pedig tulajdonképpen egyedül maradt. Egy idő után pedig úgy érezte, hogy nincs is szüksége másokra, így a szociális élete, kapcsolatai nagyjából a nullával voltak egyenlők. Egyedüli barátja az idős szomszédja, akihez átjár rendszeresen főzni, tulajdonképpen ő gondoskodik róla. Amikor meghal és az élete lepereg a szeme előtt rájön arra, hogy mennyire elveszett volt. Hiába lélegzett, hiába volt élő, tulajdonképpen mégsem élt igazán. Amikor találkozik álmai férfijával a túlvilágon, aki kiderül, hogy potenciálisan az ő lelki társa arra gondol, hogy talán nem is olyan rossz dolog halottnak lenni. Az idillnek azonban egy csapásra vége szakad, amikor valaki beront, és végzetes hibára hivatkozva visszaküldi a férfit a földre. A kétségbeesett Delphie kap egy második esélyt a túlvilágó segítőjétől, aki amúgy romkom rajongó. A lánynak tíz napja lesz arra, hogy megtalálja a férfit, és a titokzatos idegen önszántából megcsókolja őt. Vajon képes lesz arra, hogy Londonban ráakadjon álmai férfijára? 

Delphie nagyon hamar ráébred arra, hogy egyedül esélye sincs arra, hogy ráakadjon álmai férfijára, így szép lassan megtanul segítséget kérni munkatársaitól és az idegesítő, nőfaló szomszédjától Coopertől is. A fiatal nő csupa-csupa olyan dolgot tesz ezalatt a 10 nap alatt, amire már évek óta nem volt példa. Barátokat szerez, eljárkál otthonról, újra alkotásra adja a fejét. Talán még soha nem érezte ennyire élettel telinek magát. Ahogy haladunk előre és üldözzük a titokzatos férfit, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá számunkra, hogy az élet bizony kiszámíthatatlan. A szerelmet néha nem ott találja meg az ember, ahol elsősorban számítana rá. De mit tehet az ember lánya, ha csupán 10 napja van még a földön? Mi van akkor, ha egy idő után már nem is az idegen, hanem az élet iránti vágy hajtja őt? 

Ahogy haladunk előre a történetben előre, úgy bújik ki Delphie a csigaházából. A nő rengeteget fejlődik, a szemünk előtt válik a saját romantikus történetének főszereplőjévé. A gyermekkori traumái beárnyékolják az egész életét. A fiatal nő képtelen arra, hogy segítséget kérjen, érzelmileg a saját családtagjaitól is elszigetelte magát. Halála utána azonban minden megváltozott, ahogy visszatér az élők közé ráébred arra, hogy soha nem élt igazán. Egyre közelebb kerül ahhoz, hogy képes legyen megélni az érzelmeit, szép lassan lebontja a saját maga által teremtett. Mikor megjelenik Cooper, az idegesítő szomszédja, akiről egészen eddig csak annyit tudott, hogy úgy néz ki, mintha Timothée Chalamet rendkívül idegesítő testvére lenne ráébred arra, hogy talán túl szigorú volt a férfihoz. De hogy igazságosak legyünk, az ellenszenv úgy tűnik azért sokáig, hogy abszolút kölcsönös közöttük. Amikor Delphie kisegíti a férfit a családja előtt, majd ő is besegít a titokzatos idegen felkutatásában szép lassan ráébrednek arra, hogy talán nem is utálják egymást annyira. Talán még barátokká is válhatnak. 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem feletkezik meg a mellékszereplőkről sem. Bár azt nem mondom, hogy minden karakter tökéletes ki lett bontva, de érezhetően nagy gonddal alkotta meg mindegyiküket. A kötet szereplői érezhetően nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Delphie munkatársai a gyógyszertárból, Mr. Yoon a szomszédból, Frida, de Aled és Cooper családja is nagyon szerethető. Merritt karakterét pedig egyszerűen imádtam. Hihetetlenül szürreális volt, ahogy megjelent és előremozdította a cselekményt. Viszonylag ritkán olvashat az ember romkom kedvelő túlvilági terapeutáról. Nagyon szerettem a sok-sok irodalmi utalást a kötetben, ezek többsége is az ő nevéhez köthetőek. 

Nagyon szerettem, ahogy Kirsty Greenwood szőtte a szálakat, egyszerre volt humoros, tartalmas, mulatságos mégis szívbemarkoló a regény. Bevallom, a kötet egy pontján egy könnycseppet is elmorzsoltam, annyira nagy hatással volt rám az adott fejezet. Tetszett, hogy a szerző beemelte az egyes zsánereket a regényébe, ezek számontartása nagyon népszerű az utóbbi időben. Sokak kedvence az ellenségekből szerelmesek típusú történetek, az egy ágyon való osztozkodás, vagy éppen a kamu randizásról szóló regények, így vicces volt olvasni, hogy miként jelennek meg ezek a regényben, illetve hogyan reflektálnak rájuk a karakterek. 

Összességében úgy érzem, hogy óriási hiba lett volna kihagyni ezt a könyvet. Végtelenül szerethető és szórakoztató történet volt, hihetetlen gyorsan elolvastam. Ha szeretitek a romantikus könyveket akkor mindenképpen ajánlom nektek ezt a regényt, de akkor is, ha kicsit ódzkodtok tőlük. A mélyebb mondanivalója és írásmódja miatt igazán élvezetes olvasmány, szóval akkor is érdemes esélyt adni neki, ha csak ritkán forgattok romantikus köteteket. Nálam nagy kedvenc lesz, biztosan ott lesz az idei legjobb olvasmányaim között. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A könyvben sok könyves és filmet utalás szerepel, mi most a könyves utalások közül szemezgettünk néhányat. Az lesz a feladatotok, hogy a szövegben elrejtett betűkből összeraknotok egy-egy említett könyv címét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Egy kis segítség: A nagybetűvel kiemelt betű nem a véletlen műve. Még az is lehet, hogy ez az első betűje a címnek. :)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

02.24. This is my (book) universe

02.26. Csak olvass!

02.28. Olvasónapló

03.02. Hagyjatok! Olvasok! 

Read More

Ashley Poston: Hét ​év távolság + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Magnólia Kiadó jelentette meg Ashley Poston: Hét év távolság című regényét, mely egy varázslatos időutazásra visz, megmutatja hogyan találkozhat a múlt és a jelen a szerelem segítségével. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted ezt a megható, egyben felemelő történetet a kiadó felajánlásában. 

Megtörténhet, ​hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.

Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Ashley Poston neve már nem volt ismeretlen számomra, a tavalyi évben olvastam a Halott romantika című regényét és az évem kedvenc romantikus regénye lett. Emiatt nagy várakozásokkal tekintettem a Hét év távolságra is. Mindig veszélyes, ha az ember elvárásokat támaszt egy regénnyel szemben, hiszen így könnyen csalódhat, de szerencsére ebben az esetben erről szó sem volt. 

Ashley Poston könyve teljesen levett a lábamról. Mikor elolvastam a fülszöveget, azonnal az egyik kedves romantikus filmem (Ház a tónál) ugrott be, így egy másodpercig sem volt kétséges számomra, hogy elolvasom-e a Hét év távolságot. Nemcsak a történet, de maga a mondanivalója is elvarázsolt. Annyira imádtam, hogy miután elolvastam, felhívtam az anyukámat, hogy legközelebb mikor megyek haza, viszem is neki a könyvet. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Ashley Poston nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. A könyv az időzítés fontosságáról, és a szerelemről szól. Arról, hogy egy veszteség után miként találhatunk önmagunkra és arról, hogy néha el kell engednünk a dolgokat ahhoz, hogy aztán újra rátalálhassunk. 

Clementine egy kiadó sajtósaként dolgozik, teljesen beletemetkezik a munkájába. Már fiatalon elhatározza, hogy egészen a csúcsra tör és a szakmája egyik legjobbja lesz. Hét évet tölt a munkahelyén és mikor már kartávolságra kerül az álompozíció szép lassan ráébred arra, hogy talán mindvégig rossz nyomon járt. Régen sokat kalandozott nagynénjével (Analeával), kalandoztak és esőben táncoltak. Tőle tanulta meg, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni és azt, hogy minden körülmények között kergesse a holdat. Clementine azonban mégis inkább úgy döntött, hogy két lábbal áll a földön és a szakmaiságot helyezi előtérbe. Már nem tartott minden utazásra a nagynénjével, de azért szántak időt arra, hogy közösen kalandozzanak valahova. Amikor azonban Analea elhunyt, Clementine még jobban begubózott. Amikor azonban beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában  meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes. Az egyetlen gond csak az hogy a férfi a múltban él és az egyetlen kapocs közöttük a lakás. A lakás ugyanis nem más, mint egy furcsa időhurok, ami hét évvel a múltba, vagy hét évvel a jövőbe repíti az embert. Csupán az itt és most van, ahogy elhagyják a lakást, a varázslat megszűnik és ki tudja mikor kerülnek vissza újra ugyanarra a síkra. A lakásban csak két szabály van. Az első, hogy amikor belép az ember, mindig vegye le a cipőjét. A második pedig az, hogy soha ne essen az ember szerelembe a lakásba. Clementine az első szabályt már megszegte és vészesen közel kerül ahhoz, hogy a másodikat is áthágja. Vajon szövődhet igaz szerelem két olyan ember között, akik csupán néhány napot tölthettek el közösen a négy fal között? Vajon lehet még jó az időzítés Clementine és Iwan számára, találkozhatnak valamikor a lakáson kívül is? 

Nagyon szerettem, hogy Clementine az irodalmi világhoz kötődik. Mindig jó érzés olyan könyvet a kezembe venni, melyben az olvasás és a könyvek a szereplők szerves részét képezik. A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. És bár nagyon furcsa ezt mondani, de rendkívül életszagú a történet is (igen, még úgy is, hogy mágikus realizmus a műfaja). Úgy gondolom, hogy sokan tudunk azonosulni azzal a problémával, amikor úgy érezzük, hogy megrekedünk, hogy elveszítjük a kapcsolatot régi önmagunkkal. A Hét év távolság nem csak egy nagyszerű romantikus történet, hanem egy igazán kerek és remek írás arról, hogy miként fedezhetjük fel újra a régi énünket. 

Clementine rengeteget fejlődik, a szemünk előtt válik a saját romantikus történetének főszereplőjévé. Ahogy haladunk előre a regényben, egyre közelebb kerül ahhoz, hogy képes legyen megélni az érzelmeit, szép lassan lebontja a saját maga által teremtett falakat. Iwan karaktere is nagyon szerethető. Sokáig aggódtam Clemetinenal együtt, hogy micsoda változásokon is ment át hét év alatt, de ahogy Clementine, úgy az olvasó is szép lassan ráébred arra, hogy semmi sem lehet állandó. És az, hogy valaki megváltozik hét év alatt, még nem jelenti azt, hogy teljesen kifordult önmagából. Egyszerűen csak meg kell látni újra benne azt, amit akkor. Hiszen a lényeg úgysem változik. Lehetnek új céljaink, esetleg új karrierünk és új dolgokba kezdünk, de a személyiségünk és a lényünk valójában nem, vagy csak alig változik. Természetesen az élet formál minket, mindannyian fejlődünk és változunk, de az alapszemélyiségünk az örök. 

Nagyon szerettem a könyv végén látható bónusz tartalmakat, az olvasói kalauzt és az írónő könyvlistáját. Nagyon elgondolkodtatott az a gondolat, hogy a könyvek tulajdonképpen olyanok, mint az időkapszulák, hiszen a szerző, aki megírta az adott könyvet, jelen esetben Ashley Poston a Hét év távolságot, már korántsem ugyanaz a személy, mint amikor befejezte anno a kötet kéziratát. A személyiségének egy darabját kapszulába zárta és megőrizte a regény. Nagyon tetszik nekem ez a gondolat. 

Óriási dicséret illeti a fordítót, Heinisch Mónikát, aki meglépte azt, amit sokszor nem mernek a fordítók és Clementine becenevét (Lemon) nem fordította le. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy nem akarta megerőszakolni és úgy érezte, hogy az eredeti formában is érthető. Köszönöm!

Az élfestés nagyon cuki, tökéletesen illik a regényhez. Nagyon tetszik. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet. Azt hiszem, hogy tényleg megtaláltam végre a kedvenc romantikus szerzőm. Biztosan nem most olvastam utoljára a szerzőtől, most már minden könyvét sorra szeretném keríteni. Ha egy igazán jó, szerethető mégis komolyabb mondanivalóval bíró romantikus regényre vágytok, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A regény meghatározó jellemzője az idősíkok keveredése, mely népszerű téma a filmek között is. Találjátok ki a képek alapján a film illetve sorozat címeket! A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

AZ ÉN KÉPEM

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.09 Kelly & Lupi olvas

12.11 Olvasónapló

12.13 Fanni’s Library

12.15 Zakkant olvas

12.17 Hagyjatok! Olvasok!

12.19 Utószó

12.21 Csak olvass!

Read More

Laura Wood: A ​Single Thread of Moonlight – Egyetlen szál holdfény + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Laura Wood: A Single Thread of Moonlight - Egyetlen szál holdfény regényét, mely egy történelmi romantikus köntösbe bújtatott, a késő viktoriánus időkbe repítő Hamupipőke retelling. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted Iris és Nicholas történetét a kiadó felajánlásában. 

Iris Grey idilli otthona hét évvel ezelőtt mostohája kezére került, és a lány a szolgasortól menekülve megszökött. Most az ország leggazdagabb hölgyeinek varr ruhákat, ahelyett, hogy egy lenne közülük. Egy nap a rideg, káprázatosan jóképű Nicholas Wynter bukkan fel Iris ajtajában, hogy tálcán kínálja a bosszút. Vajon a lány képes kilépni az árnyékból, és újra elfoglalni az őt megillető helyet a társadalomban? A viktoriánus korban játszódó pompás Hamupipőke-regény, mely egy merőben új és imádni való formában meséli újra a történetet. Ez a Hamupipőke nemcsak szép, de okos, elbűvölő, és küzd az álmaiért. De ha nem vigyáz, a szerelem könnyen az útjába állhat…

Ha mondanom kell az idei évben egy könyvet, amit igazából minden várakozás nélkül vállaltam be és csak úgy sodródtam az árral a turnéhoz való csatlakozással, akkor az biztosan az Egyetlen szál holdfény lenne azzal. A fülszöveg érdekesnek tűnt, de féltem attól, hogy a cselekmény semmitmondó lesz és végül csalódni fogok. Végül úgy döntöttem, hogy elolvasom és úristen, milyen jó, hogy így tettem. Az egyik legszerethetőbb kötet, ami az elmúlt időszakban a kezembe került. Laura Wood nagyszerű mesélő, szerettem nagyon az írását. Hamupipőke régi nagy kedvencem, a retelling történetek kiapadhatatlan forrása, így kíváncsian vártam, hogy miként is alakul majd Iris története. 

Az Egyetlen szál holdfény egy igazán szerethető történet arról, hogy a szerelem olykor akkor talál az emberre, amikor a legkevésbé számít rá. Arról, hogy a bosszú és a harag ugyan rossz tanácsadó, de néha muszáj megleckéztetni azokat, akik folyamatosan visszaélnek a hatalmukkal és befolyásukkal. Arról, hogy a látszat néha csal, az első benyomás, balítéleteink olykor félre vihetnek minket és persze az is benne van a pakliban, hogy valakinek olyan erényeket tulajdonítunk, amelyinekkel nem rendelkeznek, mert nagyon jó színészek. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha egy fiatal nő és férfi összefog azért, hogy bosszút álljanak azon, aki megkeserítette az életüket, egy történet arról, hogy "Hamupipőke" kezébe veszi az irányítást és dacol a mostohája által szánt sorssal. 

A kötet hátulján az áll, hogy azoknak ajánlják a könyvet, akik még több Bridgertonra, vagy Büszkeség és balítélre, és évődésre vágynak. Nem tudom, hogy mikor értettem utoljára egyet ilyen jellegű ajánlással, de ennél a könyvnél 100%-osan így éreztem én is. A Bridgerton vibe-ot egyértelműen a viktoriánus korszak, a különböző társadalmi események, a házasságszerzés  biztosítja. Persze mondhatjátok, hogy a Büszkesés és balítélet is ebben az időszakban játszódik, és abszolút igazatok is van. Nyilván emiatt is hozza azt az érzést az olvasása, de sokkal inkább Iris és Nicholas, személyisége , kapcsolatának alakulása és évődése miatt jutott eszembe Jane Austen klasszikusa. Iris rendkívül okos és talpraesett fiatal lány, aki amúgymég olvasni is szeret. Nicholas sokáig nem mutatja meg lelkének mélységeit. A herceggel szemben támasztott ellenérzése nagyon hasonló Darcy és Wickham közötti kapcsolathoz. Szóval tényleg, abszolút hihettek a fülszövegnek. 

A cselekmény kicsit olyan, mint egy brazil szappanopera. Gondoljunk csak bele, a fiatal árva lány otthagyja a mostoháját, majd évek múltán visszatér az otthonába, hogy bosszút álljon rajta és végül visszaszerezze azt, ami őt illeti. Szerintem nagyon mókás, hogy igazából tényleg ennyi az egész, mégis brutál jól működik, olvastatja magát és odaláncolja az olvasóját. Én együltő helyemben elolvastam, annyira élveztem a hangulatát és a szereplők közötti évődést. Hihetetlenül okos történet, amely  hozza a Hamupipőke életérzést, mégis nagyon más az egész. Műfajában szerintem abszolút kimagasló, igazán kreatív és remek történet. Laura Wood engem abszolút megvett magának, biztos vagyok benne, hogy nem most olvatam utoljára tőle, vannak még történetek, amelyeket tuti sorra kerítek tőle. 

Iris az egyik legszerethőbb könyves karakter, az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra. Érdekes volt látni, ahogy miként csöppen vissze hét év után abba a világba, amely származása jogán alapból járt volna neki. Hogy miként veszi az akadályokat és hogyan fogadja azokat a csontvázakat, amelyek a nyomozása során kiesnek a szekrényből. Sokat változott a regény során, szembe kellett néznie azzal, hogy édesapja talán nem volt teljesen olyan, ahogyan ő emlékezett rá. Minden embernek eljön az életében az az időszak, amikor szembesül azzal, hogy a szülei nem tökéletesek, így neki is fel kellett ezt valahogy dolgoznia. Szerettem, hogy milyen okosan szimatolt és nyomozott de a legjobban azt szerettem, ahogy egyre közelebb és közelebb került Nicholashoz. 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem felejtkezik meg a mellékszereplőkről sem. Bár azt nem mondom, hogy minden karakter tökéletes ki lett bontva, de érezhetően nagy gonddal alkotta meg mindegyiküket. Cassie, Sophie és Jack is nagyszerű karakter, sőt, úgy érzem, hogy Cassie karakterében még  rengeteg potenciál van. Imádnám, ha ő is kapna egy saját történetet, egy olyat, ahol ő is megtalálja a boldogságot. 

A borítót imádom, örülök, hogy megtartotta az eredetit a kiadó, tökéletesen passzol a regényhez, sajnáltam volna, ha másikkal érkezik. Nem sűrűn láttam még ezt a könyvet a közösségi médiában, amit sajnálok, szóval remélem, hogy a turnéval meghozzuk a kedveteket hozzá. Ha egy kedves, egyszerű, de mégis nagyszerű viktoriánus korban játszódó Hamupipőke retellinget kerestek, akkor az Egyetlen szál holdfény a ti könyvetek. Kreatív és nagyszerű újragondolása az eredeti mesének, én nagyon szerettem. Nem fantasy regény, nincs benne varázslat, ha esetleg a címről ilyesmire asszociálnátok és erre vártok, akkor el kell, hogy keserítselek benneteket. Az Egyetlen szál holdfény inkább egy romantikus mese a viktoriánus korból, ahol a jók elnyerik a jutalmukat, a rosszak a büntetésüket. Egy történet, amelyen rengeteget lehet nevetni, mosolyogni, amelyet egyszerűen csak nagyon jó olvasni. Tökéletes társ egy nehéz hét után. Talán nem tökéletes, de annyira kedves és szerethető, hogy nem lehet róla rosszat mondani. Én csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Mi az a dátum, amikor Irist hivatalosan is halottá nyilvánítják?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.24 Kelly & Lupi olvas

11.26 Olvasónapló

11.28 Ambivalentina

11.30 Spirit Bliss Sárga könyves út - extra idézetek

12.02 Utószó

12.04 Hagyjatok! Olvasok!

12.06 Spirit Bliss Sárga könyves út

12.08 Csak olvass!

12.10 Dreamworld

Read More

Stefanie Neeb: Coming ​Home For Christmas – A karácsony összehoz + Nyereményjáték

Sziasztok!

Advent beköszöntével megérkeznek a karácsonyi turnék is a blogjainkra, Stephanie Neeb történetével pedig egyenesen egy svéd szállodába repülünk. Egy kalandvágyó zongorista lány és egy csupa szív srác történetét ismerhetjük meg a Menő könyveknek hála ebben a gyönyörű élfestett kiadásban. 

Svea utálja a hotelszobákat. Tokió, Lisszabon, Berlin… híres szüleivel koncertezve bejárta a világot, de sehol sem érzi igazán otthon magát. A lány mindennél jobban vágyik egy hagyományos, a kandalló előtt süteményt majszolós karácsonyra, és amikor a nagymamája testvére meghívja magához Svédországba az ünnepekre, úgy tűnik, végre teljesül az álma.

Azonban közbeszól egy hóvihar és egy félreértés miatt ismét egy hotelben találja magát, de ezúttal az alkalmazottak között. Ehhez fogható helyen azonban még sosem járt: valóságos mesevilágba csöppen, amelytől képtelenség elszakadni. Vagy inkább a tulajdonos jóképű fia miatt nem akarja tisztázni a helyzetet? Vajon mihez kezd szobalányként egy túlféltett zongorista, akinek még az asztalt sem volt szabad megterítenie soha?

Stefanie Neeb vicces, romantikus regénye egy igazi bevackolós olvasmány, amely egy hamisítatlan, havas svéd karácsonyba repít.

Tudjátok már rólam, hogy a romkomok a gyengéim. Végtelenül szórakoztatók számomra, még akkor is, ha általában nem túl fantáziadús a cselekményük. A karácsonyi időszakban ez a rajongásom teljesen új szintre emelkedik, mert élek-halok a karácsonyi romantikus történetekért, valahogy mindig melegséggel és boldogsággal töltik el a kis szívemet. Amikor megláttam Stefanie Neeb regényének fülszövegét, azonnal beleszerettem, tudtam, hogy nekem ezt a kötetet egyszerűen muszáj elolvasnom. Általában a nehéz témájú könyveket részesítem előnyben, de néha kibújik a rózsaszín királylányos énem, és valami kedves, aranyos romantikus történetre vágyom. Régóta megfogadtam, hogy minden karácsonykor időt szánok az ünnepi történetekre is, így ezt a regényt sem hagyhattam ki a karácsonyi időszakban. Idén már több mesekönyvet és egy middle grade krimi műfajú regényt is olvastam az adventi készülődés jegyében, így izgatottam vettem kezembe ezt a kötetet is. Szerencsére nem kellett csalódnom, Stefanie Neeb regénye egy végtelenül szórakoztató és szerethető olvasmány. Az a fajta, amit az ember bármikor megnézne Netflixen is. 

A történet alapja az, hogy Svea (a történet főszereplője) bejárta már az egész világot a szüleivel, de sehol sem érezte igazán otthon magát. Mindennél jobban vágyik egy igazán hagyomáyos karácsonyra. Vágyik arra, hogy gyökeret eresszen, hogy legyen egy hely, ahol igazán önmaga lehet. Egy hely, ahol átadhatja magát a karácsonyi készülődésnek. Egy véletlen folytán azonban egy igazi téli mesevilágba csöppen és bár fogalma sincs arról, hogy hogyan kell megteríteni, vagy éppen rendbe tenni egy szállodai szobát, mégis úgy érzi, mintha hazaért volna. Ezzel szemben Kjell (a történet másik főszereplője) pontosan a másik véglettel küzd. Úgy érzi, hogy szülei szállodája megfojtja őt. Nem tud kitörni a mókuskerékből. Szeretné megvalósítani a saját álmait, ugyanakkor hű szeretne maradni a saját gyökereihez. Kettejük találkozása sorsszerű. A lány, aki szenved attól, hogy nem tudott sehol gyökeret ereszteni a fiú pedig attól, hogy nem tud elszakadni azoktól. 

Stafanie Neeb regénye könnyen olvasható, kedves történet. A cselekmény fő vonala kellemesen kiszámítható, nincsenek benne vadító izgalmak, ugyanakkor tetszett, hogy a szerző mennyire kreatívan oldotta meg az egyes apró konfliktusokat, volt olyan például, amire abszolút nem számítottam és ez rendkívül üdítően hatott rám.

Bár a karácsony összehoz az a típusú könyv, amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral mégis sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Hamisítatlan karácsonyi hangulatot áraszt, riktán kapom meg ezt az érzést és nem gondoltam volna, hogy egy ifjúsági könyvben találok majd rá. A történet Svédországban játszódik és külön piros pont, hogy ténylegesen van szerepe a helyszínnek. Itt arra gondolok, hogy ezt a történetet tényleg csak Svédországban tudom elképzelni, mert rengeteg svédi karácsonyi szokást és mesét ismerhettünk meg. Sokszor van úgy, hogy egy egy ország/város csupán kirakat funkciót tölt be, de a történet igazából bárhol játszódhatna. Itt szerencsére abszolút nem ez a helyzet. Svea olyat adventi időszakot és karácsonyt kap a regényben, amelyre mindannyian vágyunk. Rengeteg hó, karácsonyi vásár, karácsonyfa díszítés, csúnya pulcsi verseny. A karácsonyi hangulat abszolút a maximumon pörög és én annyira nagyon imádtam ezt. Talán a regény nem tökéletes, én mégis nagyon szerettem olvasni. Kedveltem a szereplőket és azt is, hogy mennyire aranyosan egymásra találtak. A találkozások sorsszerűsége, Svea és Kjell kapcsolatának alakulása őszintén simogatta a lelkemet. Abszolút a legjobbat hozzák ki egymásból, nagyszerű párost alkotnak. 

Ahogy haladunk előre, úgy ismerjük meg jobban Sveát és Kjellt is. Megértjük, hogy Svea miért érzi olyan jól magát a szállodában és miért érzi egyre nehezebbnek és nehezebbnek, hogy elmondja, igazából nem tartozik ide. Svea a szállodában barátokra lel és. Életében először úgy érzi, mintha tartozna valahova, ezért nem is siet, hogy tisztázza a félreértést. Ahogy azonban sejtjük, nem lehet ezt az egészet a végtelenségig húzni, a kérdés már csak az, hogy vajon mi történik akkor, ha kiderül a titka. 

A karácsony összehoz az a típusú romantikus könyv, amit szívesen a kezébe adnék egy 13-15 éves romantikára vágyó leányzónak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy 30 éves fejjel nem élvezhető. Nekem például az elmúlt néhány évem legkedvesebb karácsonyi romantikus könyve lett.) Minden megvan benne, ami szerintem egy jó romantikus könyv ismérve, imádnám az adaptációt belőle. Inkább az érzelmek és érzések dominálnak benne, a szexualitáson abszolút nincs fókusz. A szereplők rendkívül pozitívak, kedvelhetők igazából szerintem nem is tudnék rosszat mondani róluk. Ráadásul nagyon emberinek éreztem őket, így abszolút könnyen lehet velük azonosulni. 

Nagyon szeretem a kiadást, az élfestés is nagyon cuki, jól mutat a polcomon. Már a külseje is hamisítatlan karácsonyi hangulatot áraszt, ezért extrán boldog voltam, hogy a belseje is ennyire megfogott. 

Összességében én nagyon szerettem Stefanie Neeb regényét, biztosan mindenkinek ajánlani fogom majd a környezetemben. Olvassátok, szeressétek!

(Ez a mondat azért áll itt, hogy valamilyen módon legyen egy bónusz "ny" betű is a bejegyzésben.

Értékelés: 5/4,8

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

 

Nyereményjáték

A mostani játékunkban a szövegben kiemelt betűkből kell összeolvasni karácsonyi filmek címeit (a magyar nyelvű címet) beírni a raffle dobozba. Kis segítség, hogy az újabb, streaming platformokon látható filmekből válogattunk. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

12.05. Csak olvass!

12.07. Readinspo

12.08. Kelly és Lupi olvas

12.09. Könyv és más

12.11. Szembetűnő

12.13. Utószó

12.15. This is my (book) universe

Read More

Janice Hadlow: A ​másik Bennet lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jane Austen talán legnépszerűbb regényének számos folytatást, átgondolást alkottak az elmúlt kétszáz év során; Elizabeth és Mr. Darcy szerelmét számtalanszor papírra vetették vagy épp vászonra vitték. Ismerjük Lydia és Mr. Wickham viharos házasságát, és Jane vonzalmát Mr. Bingley-hez. Mi történt a harmadik, középső nővérrel, Maryvel? Vajon tényleg vénlányként élte életét, mint ahogy azt a Büszkeség és balítéletből sejthetjük? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, s ismerkedjetek meg a másik Bennet lány történetével. A turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

Jane Austen is büszke lenne rá – Mary Bennet története.

Mary, a Büszkeség és balítélet öt Bennet nővérének rút kiskacsája előbújik az árnyékból.

Janice Hadlow brit szerző újragondolta Mary Bennet sorsát: mi lenne, ha Mary élete másképp alakulna, mint ami az eddigi történetéből következik? Mi van, ha a könyvekbe menekülő középső lány végre rátalál önmagára, és megvalósítja azt, amit csinosabb, magabiztosabb testvérei már elértek?

Mary útja olyan, mint minden Austen-hősnőé. Meg kell tanulnia, hogy akkor számíthat a vágyott életre, ha képes elfogadni magát olyannak, amilyen. Le kell bontania magáról az elvárásokat, hogy kibontakozzon valódi énje – csak akkor van esélye a boldogságra és látja tisztán, hogyan válhat méltóvá a szerelemre.

Elsöprő erejű első regény, amely minden Austen-rajongónak szívből ajánlott!

Mindig is szerettem az angol irodalmat, a Büszkeség és balítélet pedig óriási kedvencem. Azon kevés kötetek egyike, amelyet már számtalanszor elolvastam és minden egyes újraolvasás ugyanolyan élvezetes, számonra mint amilyen az első volt. Talán ez a történet Jane Austen életművének egyik  legismertebb és legjelentősebb darabja, rengeteg feldolgozást és fiktív folytatást kapott. 

Több regényt is olvastam már, melyben Lizzy, Lydia és Jane életébe nyerhettünk bepillantást, de Mary és Kitty karakterét azonban sokszor elhanyagolták a szerzők. Kitty valahogy mindig Lydia vonatkozásában került megemlítésére, hiszen a két fiatal testvér gyermekként is elválaszthatatlan volt egymástól, de Marynek sokszor még ennyi sem jutott. Olyan volt, minha  mindenki elfelejtkezett volna róla. 

Középső testvérnek lenni soha nem egyszerű, főleg akkor nem, ha valaki ennyire más, mint a többiek. Míg a többi Bennet lány megnyerű külsejű volt, és pezsgő személyiségükkel (Kitty, Lydia), elmés megszólalásaikkal (Lizzy), vagy pedig szelíd természetükkel (Jane) azonnal magukra vonták mások figyelmét, addig Mary nem volt ennyire szerencsés. A többiekhez képest sápadtabb és átlagosabb kinézettel és sokkal szorongóbb személyiséggel áldotta, vagy a családja szerint inkább verte őt meg a sors. Nem volt könnyű dolga, hiszen édesanyja már korán levette róla a kezét és minden megmozdulásával azt éreztette, hogy középső gyermeke nem ér annyit, mint a többiek. Mary egyre jobban magába fordult, ezzel pedig szép fokozotosan önmagát is kizárta mindenből. Szomorú szívvel olvastam, hogy mennyire kevésre becsüli magát, rossz volt látni, hogy igazából szövetségesek nélkül kellett élnie az életét, ráadásul állandóan gúny tárgyává vált a családban. 

Érdekes volt látni az ő szemüvegén keresztül a Bennet családot és a régi kedvenc szereplőimet. Mr. és Mrs. Bennet személyisége és alakja már a Büszkeség és balítélet lapjain is elgondolkodtattak, Janice Hadlow regényében azonban már nem lehet egy legyintéssel elintézni őket, sokkal nagyobb súllyal jelennek meg. Mellbevágó élmény volt látni, hogy Mrs. Bennet mennyire megveti középső gyermekét csupán azért, mert nem volt annyira csinos, mint a többi lánytestvére. Ráadásul Mary az édesapjához sem tudott igazán kötődni, hiszen ő is csupán Lizzy társaságát kereste. Az egész élete arról szólt, hogy bizonyítson nekik, mégis folyamatosan elbukott. Szociális skilljei nem annyira erősek, valahogy sikerül neki minden helyzetből a legrosszabbat kihoznia. Sokáig az egész élete, olyan mint egy önbeteljesítő jóslat. Egész életében nem hallott mást, csak azt, hogy soha senkinek sem fog kelleni. Hogyan is hihetné el így, hogy boldog élet vár rá? Rendkívül toxikus volt az a légkör amiben nevelkedett, de szerencsére egy idő után ki tud lépni a saját árnyékból és talán mégis tartogat valamit számára a sors. Ebben a könyvben, tényleg ő a főhős, így az olvasó rendületlenül várja, hogy mikor is fordul jobbra Mary élete. 

A könyv eleje bevallom, nekem kicsit nehezebben csúszott, a történet kissé dagályos, az én ízlésemhez képest is túlírt. Sokszor éreztem azt, hogy Janice Hadlow túlmagyarázza a dolgokat, így egy idő után kicsit unalmas volt számomra a történet. A könyv eleje nagyjából a Büszkeség és balítélet cselekményét eleveníti fel, de leginkább Mary szemszögéből ismerhetjük meg a különböző eseményeket. Nagyon tetszettek a kis kikacsintások és utalások az eredeti kötetre, a nyelvezete is visszaidézte számomra Jane Austen regényének hangulatát. Izgalmas volt látni Charlotte és Mary barátságának kialakulását és tetszett, hogy választ kaphatunk arra is, hogy vajon miért lehetett az, hogy Mr. Collins végül őt vette el feleségül és miért nem Maryt. Charlotte alapvetően nem akart soha rosszat Marynek, mégis sokszor éreztem azt, hogy csak lehúzza a lányt. A vénkisasszonyság szelleme már akkor ott lebegett miatta a lány szeme előtt, amikor még a közelében sem volt ennek a sorsnak. Sokkal motiválóbb lett volna, ha inkább bíztatja és bátorítja a lányt, ahelyett, hogy azt erősíti benne, hogy hunyászkodjon meg és törődjen bele abba a sorsba, hogy szerelmi házasságot soha sem köthet majd. 

Mary életében igazi pálfordulás akkor következi be, amikor a regény egy későbbi pontján Mr. és Mrs. Gardiner otthonában vendégeskedik. Ebben a részben végre közelebb került hozzám a személye és a karaktere és magát az olvasást is sokkal jobban élveztem. Szerettem, ahogy egyre egészségesebbé vált a gondolkodása önmagáról. Megtapasztalhatta az elfogadást és az őszinte szeretetet. Rájött, hogy igenis szeretetre méltó egyéniség. 

A kötet atmoszférája nagyon tetszett, jó volt ismét elmerülni az austeni világban. Úgy érzem, hogy Janice Hadlow nagyon jól megragadta a szerző stílusát, a hibái ellenére is az egyik legjobb fiktív folytatás, amit olvastam a Bennet lányok valamelyikéről. Ha szeretitek a Büszkeség és balítéletet, vagy Jane Austen munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                            

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan természetesen a Büszkeség és balítélet világában maradunk, és Jane Austen regényéhez és annak adaptációihoz kapcsolódóan találtok kérdéseket az egyes állomásokon. Az Austen-kedvelőknek biztosan a kisujjában lesznek a válaszok. Irány Pemberley!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉRDÉS

 Ki alakította az 1800-as és a 2000-es években is Mr. Darcy szerepét a filmvásznon? 

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

09.18. Szembetűnő

09.20. Csak olvass!

09.22. Dreamworld

09.24. Olvasónapló

09.26. Dreamworld (extra)

Read More

Erdős Zsuzsanna, Király Anikó: Palacsinta ​éjfélkor + Nyereményjáték

Sziasztok!

Király Anikó és Erdős Zsuzsanna alakját már nem kell bemutatni a hazai közönség számára. A két szerző, most egy közös regénnyel örvendezteti meg a rajongókat. A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető kamaszregény, mely bloggereink szívét is rabul ejtette. Mira gondolatait Erdős Zsuzsanna, míg Máté karakterét Király Anikó szólaltatta meg. Tartsatok velünk, pillantsunk be együtt két kamasz kollégiumi életébe, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Bár ​ugyanabban a kollégiumban laknak, és valószínűleg már jó párszor elmentek egymás mellett a folyóson, mégis az álmatlanság és az éhség intézi úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást. Hol máshol, mint a konyhában, éjfélkor.

Bár szokatlan a szituáció, mégis beszélgetni kezdenek. Nem sokban hasonlítanak egymásra, de az első estét követi a második, a harmadik, majd hamarosan rendszeressé válnak az éjszakai gasztro randik.

Odaégett palacsinták, kőkemény rizs és ehetetlen mártások szegélyezik az átvitatkozott éjszakáikat, de ahogy a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan arra is, hogy milyen remek párost alkothatnának ők ketten…

Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó, egy elpuskázott hétvégi buli… Miközben mindezekkel szembenéznek, vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

Az ízig-vérig kamaszregény két hangja két kiváló író négykezes játékából született: Mira gondolait és érzelmi vívódásait Erdős Zsuzsanna, míg Máté poénjait Király Anikó szólaltatta meg.

Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Most meg tökéletes komfortolvasmányok számomra. 

A Palacsinta éjfélkor című kötet igazából két dolog miatt került fel a radaromra. Az első ilyen a palacsinta, hiszen ki ne imádná ezt az ételt? Mindegy, hogy lekvárral, túróval, kakaóval, nutellával vagy teljesen más finomsággal készül, mindegyik formájáért rajongok. A könyv olvasása közben amúgy durván meg is kívántam, szóval nem kizárt, hogy a hétvége folyamán sütök is néhányat. A másik pedig Király Anikó neve, akinek a balszerencsés babák sorozata az egyik legnagyobb kedvencem a magyar szerzős ifjúsági regények között, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy ezt a kötet is sorra fogom keríteni. 

A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető történet a kamaszlétről, szerelemről, barátságról, gyászról és újrakezdésről. Arról, hogy hogyan ismerjül fel igaz barátainkat és arról, hogy olykor valaminek véget kell érnie ahhoz, hogy valami sokkal jobb dolog kezdődhessen. A változás van, hogy jót tesz az embernek.

A regény tökéletes komfortolvasmány volt számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet, szerethető karakterekkel és olyan érzésekkel és érzelmekkel, amelyekkel mindannyian tudunk azonosulni. Azok a fiatalok, akik ebben a korban vannak és az olyan gyermeklelkű harmincasok is, mint én, akik a történetet olvasva nosztalgiával gondonak vissza tizenéves, vagy éppen kollégista éveire. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó és Erdős Zsuusanna humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mira és Máté története abszolút belopta magát a szívembe, de bevallom az elején kicsit tartottam a regénytől. Érdekes és izgalmas ötlet, hogy az egyik szerző a női, a másik pedig a férfi karaktert szólaltatja meg, de nagyon kell figyelni ilyenkor arra, hogy a szöveg ne tűnjön töredezettnek. A két stílusnak amennyire el kell különülnie, ugyananyira össze is kell csengenie, hiszen mégiscsak egy történetről beszélünk. Nem lóghat ki egyik fél sem, összhangot kell teremteniük. Az első néhány fejezet után örömmel konstatáltam, hogy mind Erdős Zsuzsanna, mind pedig Király Anikó jól vette ezt az akadályt. A fejezeteik szépen egymásba simulnak, nagyszerűen reagáltak egymás fejezeteire is ötleteire. Mira és Máté nagyszerű párost alkottak, bár sok mindenben különböznek, végül mégis tökéletes párost alkotnak. Bár a két fiatal ugyanabban a kollégiumban él, szinte biztos, hogy nem keresztezték volna egymás útját, ha nem találnak egymásra az éjféli gasztro"randikon". Míg Mira azzal küzd, hogy valahogy feldolgozza szülei válását és hűvös magatartását, addig Máté elhunyt nagymamája és családja költözése miatt szenved. Bár mindketten máshogy küzdenek meg a problémáikkal, az álmatlanság mindkettejüket kínozta, így futottak össze éjjel a konyhában. Találkozás találkozást követett, végül pedig talán maguknak sem vallották be, de nagyon is megkedvelték egymást. Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó és egy törött kar, egy elpuskázott hétvégi buli. Vajon a két fiatal képes lesz szembenézni a problémák hadával? Rátalálnak önmagukra és a helyükre a világban?

Mira és Máté is kedvelhető karakter volt, szerettem nagyon a jellemfejlődésüket. Külön piros pont, hogy a mellékszereplőiket sem hanyagolták el, így igazán megszerettem Mario, Luigi, Edina, Kata és Kinga karakterét is. Azt bevallom, kicsit sajnáltam, hogy Voltnincs Peti karakterének nem volt akkora szerepe végül, de izgalmas volt azon agyalni, hogy vajon mikor bukkan fel újra a történetben. 

Az epilógust imádtam, szerettem, hogy ilyen lezárást kapott a történet, a receptek pedig még hangulatosabbá tették az egészet. Bármikor elolvasnám Máté nagymamájának a szakácskönyvét. 

Összességében nagyon kedveltem Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös regényét. Ha szeretitek az ifjúsági irodalmat, akkor csak ajánlani tudom nektek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Ebben a játékban most a palacsintáé a főszerep és azt szeretnénk megtudni, hogy ti hogyan viszonyultok ehhez az ételhez. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a válaszotokat. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Melyik a kedvenc palacsinta tölteléked?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.04.: Csak olvass!

07.06.: Könyv és más

07.08.: Könyv és más (extra)

Read More