A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 20., péntek

Janice Hadlow: A ​másik Bennet lány + Nyereményjáték



Sziasztok!

Jane Austen talán legnépszerűbb regényének számos folytatást, átgondolást alkottak az elmúlt kétszáz év során; Elizabeth és Mr. Darcy szerelmét számtalanszor papírra vetették vagy épp vászonra vitték. Ismerjük Lydia és Mr. Wickham viharos házasságát, és Jane vonzalmát Mr. Bingley-hez. Mi történt a harmadik, középső nővérrel, Maryvel? Vajon tényleg vénlányként élte életét, mint ahogy azt a Büszkeség és balítéletből sejthetjük? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, s ismerkedjetek meg a másik Bennet lány történetével. A turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

Jane Austen is büszke lenne rá – Mary Bennet története.

Mary, a Büszkeség és balítélet öt Bennet nővérének rút kiskacsája előbújik az árnyékból.

Janice Hadlow brit szerző újragondolta Mary Bennet sorsát: mi lenne, ha Mary élete másképp alakulna, mint ami az eddigi történetéből következik? Mi van, ha a könyvekbe menekülő középső lány végre rátalál önmagára, és megvalósítja azt, amit csinosabb, magabiztosabb testvérei már elértek?

Mary útja olyan, mint minden Austen-hősnőé. Meg kell tanulnia, hogy akkor számíthat a vágyott életre, ha képes elfogadni magát olyannak, amilyen. Le kell bontania magáról az elvárásokat, hogy kibontakozzon valódi énje – csak akkor van esélye a boldogságra és látja tisztán, hogyan válhat méltóvá a szerelemre.

Elsöprő erejű első regény, amely minden Austen-rajongónak szívből ajánlott!

Mindig is szerettem az angol irodalmat, a Büszkeség és balítélet pedig óriási kedvencem. Azon kevés kötetek egyike, amelyet már számtalanszor elolvastam és minden egyes újraolvasás ugyanolyan élvezetes, számonra mint amilyen az első volt. Talán ez a történet Jane Austen életművének egyik  legismertebb és legjelentősebb darabja, rengeteg feldolgozást és fiktív folytatást kapott. 

Több regényt is olvastam már, melyben Lizzy, Lydia és Jane életébe nyerhettünk bepillantást, de Mary és Kitty karakterét azonban sokszor elhanyagolták a szerzők. Kitty valahogy mindig Lydia vonatkozásában került megemlítésére, hiszen a két fiatal testvér gyermekként is elválaszthatatlan volt egymástól, de Marynek sokszor még ennyi sem jutott. Olyan volt, minha  mindenki elfelejtkezett volna róla. 

Középső testvérnek lenni soha nem egyszerű, főleg akkor nem, ha valaki ennyire más, mint a többiek. Míg a többi Bennet lány megnyerű külsejű volt, és pezsgő személyiségükkel (Kitty, Lydia), elmés megszólalásaikkal (Lizzy), vagy pedig szelíd természetükkel (Jane) azonnal magukra vonták mások figyelmét, addig Mary nem volt ennyire szerencsés. A többiekhez képest sápadtabb és átlagosabb kinézettel és sokkal szorongóbb személyiséggel áldotta, vagy a családja szerint inkább verte őt meg a sors. Nem volt könnyű dolga, hiszen édesanyja már korán levette róla a kezét és minden megmozdulásával azt éreztette, hogy középső gyermeke nem ér annyit, mint a többiek. Mary egyre jobban magába fordult, ezzel pedig szép fokozotosan önmagát is kizárta mindenből. Szomorú szívvel olvastam, hogy mennyire kevésre becsüli magát, rossz volt látni, hogy igazából szövetségesek nélkül kellett élnie az életét, ráadásul állandóan gúny tárgyává vált a családban. 

Érdekes volt látni az ő szemüvegén keresztül a Bennet családot és a régi kedvenc szereplőimet. Mr. és Mrs. Bennet személyisége és alakja már a Büszkeség és balítélet lapjain is elgondolkodtattak, Janice Hadlow regényében azonban már nem lehet egy legyintéssel elintézni őket, sokkal nagyobb súllyal jelennek meg. Mellbevágó élmény volt látni, hogy Mrs. Bennet mennyire megveti középső gyermekét csupán azért, mert nem volt annyira csinos, mint a többi lánytestvére. Ráadásul Mary az édesapjához sem tudott igazán kötődni, hiszen ő is csupán Lizzy társaságát kereste. Az egész élete arról szólt, hogy bizonyítson nekik, mégis folyamatosan elbukott. Szociális skilljei nem annyira erősek, valahogy sikerül neki minden helyzetből a legrosszabbat kihoznia. Sokáig az egész élete, olyan mint egy önbeteljesítő jóslat. Egész életében nem hallott mást, csak azt, hogy soha senkinek sem fog kelleni. Hogyan is hihetné el így, hogy boldog élet vár rá? Rendkívül toxikus volt az a légkör amiben nevelkedett, de szerencsére egy idő után ki tud lépni a saját árnyékból és talán mégis tartogat valamit számára a sors. Ebben a könyvben, tényleg ő a főhős, így az olvasó rendületlenül várja, hogy mikor is fordul jobbra Mary élete. 

A könyv eleje bevallom, nekem kicsit nehezebben csúszott, a történet kissé dagályos, az én ízlésemhez képest is túlírt. Sokszor éreztem azt, hogy Janice Hadlow túlmagyarázza a dolgokat, így egy idő után kicsit unalmas volt számomra a történet. A könyv eleje nagyjából a Büszkeség és balítélet cselekményét eleveníti fel, de leginkább Mary szemszögéből ismerhetjük meg a különböző eseményeket. Nagyon tetszettek a kis kikacsintások és utalások az eredeti kötetre, a nyelvezete is visszaidézte számomra Jane Austen regényének hangulatát. Izgalmas volt látni Charlotte és Mary barátságának kialakulását és tetszett, hogy választ kaphatunk arra is, hogy vajon miért lehetett az, hogy Mr. Collins végül őt vette el feleségül és miért nem Maryt. Charlotte alapvetően nem akart soha rosszat Marynek, mégis sokszor éreztem azt, hogy csak lehúzza a lányt. A vénkisasszonyság szelleme már akkor ott lebegett miatta a lány szeme előtt, amikor még a közelében sem volt ennek a sorsnak. Sokkal motiválóbb lett volna, ha inkább bíztatja és bátorítja a lányt, ahelyett, hogy azt erősíti benne, hogy hunyászkodjon meg és törődjen bele abba a sorsba, hogy szerelmi házasságot soha sem köthet majd. 

Mary életében igazi pálfordulás akkor következi be, amikor a regény egy későbbi pontján Mr. és Mrs. Gardiner otthonában vendégeskedik. Ebben a részben végre közelebb került hozzám a személye és a karaktere és magát az olvasást is sokkal jobban élveztem. Szerettem, ahogy egyre egészségesebbé vált a gondolkodása önmagáról. Megtapasztalhatta az elfogadást és az őszinte szeretetet. Rájött, hogy igenis szeretetre méltó egyéniség. 

A kötet atmoszférája nagyon tetszett, jó volt ismét elmerülni az austeni világban. Úgy érzem, hogy Janice Hadlow nagyon jól megragadta a szerző stílusát, a hibái ellenére is az egyik legjobb fiktív folytatás, amit olvastam a Bennet lányok valamelyikéről. Ha szeretitek a Büszkeség és balítéletet, vagy Jane Austen munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                            

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan természetesen a Büszkeség és balítélet világában maradunk, és Jane Austen regényéhez és annak adaptációihoz kapcsolódóan találtok kérdéseket az egyes állomásokon. Az Austen-kedvelőknek biztosan a kisujjában lesznek a válaszok. Irány Pemberley!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉRDÉS
 Ki alakította az 1800-as és a 2000-es években is Mr. Darcy szerepét a filmvásznon? 

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

09.20. Csak olvass!
09.22. Dreamworld
09.24. Olvasónapló
09.26. Dreamworld (extra)

2024. július 4., csütörtök

Erdős Zsuzsanna, Király Anikó: Palacsinta ​éjfélkor + Nyereményjáték


Sziasztok!

Király Anikó és Erdős Zsuzsanna alakját már nem kell bemutatni a hazai közönség számára. A két szerző, most egy közös regénnyel örvendezteti meg a rajongókat. A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető kamaszregény, mely bloggereink szívét is rabul ejtette. Mira gondolatait Erdős Zsuzsanna, míg Máté karakterét Király Anikó szólaltatta meg. Tartsatok velünk, pillantsunk be együtt két kamasz kollégiumi életébe, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Bár ​ugyanabban a kollégiumban laknak, és valószínűleg már jó párszor elmentek egymás mellett a folyóson, mégis az álmatlanság és az éhség intézi úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást. Hol máshol, mint a konyhában, éjfélkor.

Bár szokatlan a szituáció, mégis beszélgetni kezdenek. Nem sokban hasonlítanak egymásra, de az első estét követi a második, a harmadik, majd hamarosan rendszeressé válnak az éjszakai gasztro randik.

Odaégett palacsinták, kőkemény rizs és ehetetlen mártások szegélyezik az átvitatkozott éjszakáikat, de ahogy a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan arra is, hogy milyen remek párost alkothatnának ők ketten…
Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó, egy elpuskázott hétvégi buli… Miközben mindezekkel szembenéznek, vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

Az ízig-vérig kamaszregény két hangja két kiváló író négykezes játékából született: Mira gondolait és érzelmi vívódásait Erdős Zsuzsanna, míg Máté poénjait Király Anikó szólaltatta meg.


Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Most meg tökéletes komfortolvasmányok számomra. 

A Palacsinta éjfélkor című kötet igazából két dolog miatt került fel a radaromra. Az első ilyen a palacsinta, hiszen ki ne imádná ezt az ételt? Mindegy, hogy lekvárral, túróval, kakaóval, nutellával vagy teljesen más finomsággal készül, mindegyik formájáért rajongok. A könyv olvasása közben amúgy durván meg is kívántam, szóval nem kizárt, hogy a hétvége folyamán sütök is néhányat. A másik pedig Király Anikó neve, akinek a balszerencsés babák sorozata az egyik legnagyobb kedvencem a magyar szerzős ifjúsági regények között, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy ezt a kötet is sorra fogom keríteni. 

A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető történet a kamaszlétről, szerelemről, barátságról, gyászról és újrakezdésről. Arról, hogy hogyan ismerjül fel igaz barátainkat és arról, hogy olykor valaminek véget kell érnie ahhoz, hogy valami sokkal jobb dolog kezdődhessen. A változás van, hogy jót tesz az embernek.

A regény tökéletes komfortolvasmány volt számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet, szerethető karakterekkel és olyan érzésekkel és érzelmekkel, amelyekkel mindannyian tudunk azonosulni. Azok a fiatalok, akik ebben a korban vannak és az olyan gyermeklelkű harmincasok is, mint én, akik a történetet olvasva nosztalgiával gondonak vissza tizenéves, vagy éppen kollégista éveire. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó és Erdős Zsuusanna humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mira és Máté története abszolút belopta magát a szívembe, de bevallom az elején kicsit tartottam a regénytől. Érdekes és izgalmas ötlet, hogy az egyik szerző a női, a másik pedig a férfi karaktert szólaltatja meg, de nagyon kell figyelni ilyenkor arra, hogy a szöveg ne tűnjön töredezettnek. A két stílusnak amennyire el kell különülnie, ugyananyira össze is kell csengenie, hiszen mégiscsak egy történetről beszélünk. Nem lóghat ki egyik fél sem, összhangot kell teremteniük. Az első néhány fejezet után örömmel konstatáltam, hogy mind Erdős Zsuzsanna, mind pedig Király Anikó jól vette ezt az akadályt. A fejezeteik szépen egymásba simulnak, nagyszerűen reagáltak egymás fejezeteire is ötleteire. Mira és Máté nagyszerű párost alkottak, bár sok mindenben különböznek, végül mégis tökéletes párost alkotnak. Bár a két fiatal ugyanabban a kollégiumban él, szinte biztos, hogy nem keresztezték volna egymás útját, ha nem találnak egymásra az éjféli gasztro"randikon". Míg Mira azzal küzd, hogy valahogy feldolgozza szülei válását és hűvös magatartását, addig Máté elhunyt nagymamája és családja költözése miatt szenved. Bár mindketten máshogy küzdenek meg a problémáikkal, az álmatlanság mindkettejüket kínozta, így futottak össze éjjel a konyhában. Találkozás találkozást követett, végül pedig talán maguknak sem vallották be, de nagyon is megkedvelték egymást. Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó és egy törött kar, egy elpuskázott hétvégi buli. Vajon a két fiatal képes lesz szembenézni a problémák hadával? Rátalálnak önmagukra és a helyükre a világban?

Mira és Máté is kedvelhető karakter volt, szerettem nagyon a jellemfejlődésüket. Külön piros pont, hogy a mellékszereplőiket sem hanyagolták el, így igazán megszerettem Mario, Luigi, Edina, Kata és Kinga karakterét is. Azt bevallom, kicsit sajnáltam, hogy Voltnincs Peti karakterének nem volt akkora szerepe végül, de izgalmas volt azon agyalni, hogy vajon mikor bukkan fel újra a történetben. 

Az epilógust imádtam, szerettem, hogy ilyen lezárást kapott a történet, a receptek pedig még hangulatosabbá tették az egészet. Bármikor elolvasnám Máté nagymamájának a szakácskönyvét. 

Összességében nagyon kedveltem Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös regényét. Ha szeretitek az ifjúsági irodalmat, akkor csak ajánlani tudom nektek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  


Nyereményjáték

Ebben a játékban most a palacsintáé a főszerep és azt szeretnénk megtudni, hogy ti hogyan viszonyultok ehhez az ételhez. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a válaszotokat. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Melyik a kedvenc palacsinta tölteléked?


a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.04.: Csak olvass!
07.06.: Könyv és más
07.08.: Könyv és más (extra)


2024. április 14., vasárnap

Christina Lauren: Szerelem ​és egyéb szavak + Nyereményjáték

Sziasztok!

Christina Lauren neve már ismerősen csenghet a romantikus regények rajongóinak, hiszen a Szerelem és egyéb szavak az írópáros kilencedik, magyarul is megjelent kötete. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Macy és Elliot történetéről, és ne feledjétek, hogy tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány is!

Ami a szívben megtörténik, azt soha nem lehet kiradírozni.
Macy beleszokik a hajtós, de élményszegény menetrendbe: gyakornok lett a gyermekklinikán, tervbe vette, hogy összeházasodik egy idősebb, jómódú férfival. Lehajtott fejjel halad előre, nem törődik azzal, mit súg a szíve.
De amikor véletlenül összefut Elliottal – élete első és egyetlen szerelmével –, a nagy odafigyeléssel létrehozott buborék kipukkad. Elliot a világot jelentette Macynek – együtt nőttek fel, a nyurga fiúból, aki állandóan a könyveket bújta, az évek során férfivá serdült, aki elrabolta Macy szívét. Mellette állt, amikor a lány elvesztette az édesanyját. Annak idején Elliot szerelmet vallott Macynek, de rögtön aznap össze is törte a szívét.
Az emlék sok évvel később is ugyanolyan fájó – vajon képesek lesznek feldolgozni? Lehetnek még együtt boldogok?


Bár alapvetően a romantika nem az én világom, de mostanában egyre többször szeretek bele a fülszöveg alapján egy-egy ilyen műfajú történetbe is. Nem ez volt az első Christina Lauren könyvem, így kíváncsian vártam, hogy ebben a kötetben mivel rukkol majd elő az írópáros. Ugyan talán nem ez lett a kedvencem tőlük és sokáig úgy éreztem, hogy nem igazán az én olvasmányom, de a vége azért kárpótolt és összességében jó kis élményként marad meg bennem. 

A Szerelem ​és egyéb szavak egy rendkívül kedves és szerethető történet, melynek legnagyobb varázsa a szereplők közötti kémiában és a gyermekkori szerelem varázsában rejlik. A történet két szálon fut, a múltban tanúi lehetünk Macy és Elliot megismerkedésének, kapcsolata mélyülésének, majd későbbi törésének. A jelenben pedig végigkövethetjük, hogy hogyan alakul az életük, amikor egy évtized után újra találkoznak. Vajon tudnak csak barátok lenni? A múlt árnyai vajon megmérgezik a jelent is? Túl tudnak lépni azon a régi törésponton, ami megpecsételte a sorsukat? 

A könyv nyelvezete kellően élvezetes, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. A cselekmény bár javarészt kiszámítható, de én mégis szerettem az olvasás minden egyes másodpercét. Sokáig úgy éreztem, hogy nem az én regényem lesz, de a vége felé egy momentum meglepett és az sokat javított a véleményemen is. Ez a rész akkora hatással volt rám, hogy kicsit felhúzta a történetet és így talán jobb szívvel is gondolok rá. A háromnegyede számomra kissé sablonos volt, de az utolsó oldalak miatt úgy érzem, hogy talán maradandó olvasmányélmény lesz. 

Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Elliot és Macy nagyszerű párosnak bizonyult a múltban, az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia és a az, hogy a sors egymásnak teremtette őket. Engem ugyan egy kicsit zavart és idegesített a viselkedésük, de igazából rájöttem arra, hogy a kamaszlét tényleg nem egyszerű. Sokáig talán maguk előtt sem ismerték be, hogy az érzelmeik nem csupán a baráti szeretre korlátozódik. Ennek ellenére a jelenben nagyon drukkoltam nekik, mert biztos voltam benne, hogy őket tényleg egymásnak teremtették. Olyanok voltak, mint a borsó meg a héja. És bár Elliot tényleg nagy marhaságot csinált, és nem vagyok biztos benne, hogy könnyen elfogadható az a magyarázat, amit adott a fiú, de el tudom fogadni, hogy nem menthetetlen a helyzet és azt, hogy talán lehet közös jövőjük. 

Macy karaktere igazán kedvelhető, de engem bevallom egy kicsit zavart, hogy kicsit keveset tudunk meg a jelenjéről és arról, hogy mit is dolgozik pontosan. Engem nagyon érdekelt volna néhány történet a kórházból, ez sokat hozzáadott volna szerintem a történethez. Még akkor is, ha ez egy kicsit más vizekre terelte volna a cselekményt. Elliot jelenbéli karakteréről is keveset tudunk meg, érezhető, hogy a szerző inkább a múltra koncentrál. Jó volt látni, hogy mennyire szerettek olvasni egy olyan mini könyvtárszobát, mint amilyen a lánynak volt én is el tudnék viselni. Bár talán nekem olyan sok könyvem van, hogy el sem férnének a gardróbba. 

Christina Lauren regényeit bármikor megnézném a Netflixen, vagy akár moziban is. Imádom, hogy mennyire jól bánnak a karakterekkel. A mellékszereplők is nagyszerűek, Elliot családja például azonnal belopta magát a szívembe. De emellett nagyon megkedveltem Macy barátnőjét is. 

Összességében kifejezetten szerettem Christina Lauren néven publikáló páros regényét. Egy igazán szerethető romantikus történet, mely tökéletes hétvégi olvasmány. Kellemes kikapcsolódást nyújt. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki ezt a regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Jelenlegi játékunkat a Christina Lauren által megalkotott fiktív párosokra építjük. Minden állomáson találtok egy karakternevet, a ti dolgotok pedig beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába az adott karakter PÁRJÁNAK a nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KARAKTERNÉV
River Pena

a Rafflecopter giveaway A turné állomásai

04. 12. Olvasónapló
04. 14. Csak olvass!
04. 16. Veronika’s Reader Feeder
04. 18. Hagyjatok! Olvasok!

2024. február 8., csütörtök

Sarah Turner: Stepping ​Up – Beth felnő + Nyereményjáték


Sziasztok!

Sarah Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Eddig senkinek nem kellett gondját viselnie.
Ezentúl másképp lesz.

Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.

Aztán egy reggelen tótágast áll a világa – egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért – nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki.

Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmagakcsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helytállni.

Sarah Turner neve ugyan nem volt ismerős számomra, de a Next21 Kiadónál megjelent regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet az érdekesnek tűnő fülszövegével. Szeretem azokat a könyveket, amelyek kicsit összetörik a szívemet és a lelkemet és a fejlődéstörténetek is nagy kedvencek nálam, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy elolvasom-e a kötetet. És bár bevallom, nem vagyok maradéktalanul elégedett, de összességében kifejezetten kedveltem Beth történetét. 

A Beth felnő című regény egy igazán szívbemarkoló és kedves kötet egy fiatal, harmincas nőről, aki egy tragédiát követően arra kényszerül, hogy felnőjön. Egy megható történet a gyászról, a megküzdésről és arról, hogy mennyire fontos a támogató közeg, ha egy ilyen volumenű eset történik egy családban. 

A történet főszereplője Beth, aki ugyan már betöltötte a harmincat, de ezt a viselkedése alapján senki nem mondaná meg. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért, több munkahelye volt már az élete során, mint amit az embernek be merne vallani. Még mindig a régi szobájában lakik és a párkapcsolatok terén sem túl sikeres. Olyan, mint egy nagy gyerek, egyszerűen képtelen volt felnőni. Egy nap azonban váratlan tragédia rázza meg a családot és hirtelen ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Vajon képes lesz arra, hogy megfelelő otthont biztosítson a gyerekeknek és fel tud nőni a feladathoz? 

A könyv nyelvezete kellően élvezetes, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Bevallom, sokszor hangosan felnevettem rajta, máskor pedig rendkívül elgondolkodtatott a történet és olyan is volt, hogy elmorzsoltam egy-egy könnycseppet olvasás közben. Sarah Turner nagyon jól egyensúlyozott a komoly és könnyedebb részek között. A szomorkásabb részek összetörték a szívemet, más részek pedig csordultig töltötték a kis lelkemet. Beth karaktere engem nagyon magával ragadott. 
Bár nem hasonlítunk egymásra, mégis nagyon megfogott az élete. Szerettem a stílusát, a viselkedését és még akkor sem tudtam haragudni rá, mikor kissé idegesítően viselkedett. Nagyon inspiráló volt látni, ahogy átlépett önmagán, levetkőzte a saját korlátait és a gyerekek kedvéért megtanult felelősségteljesen élni. Persze sokszor és sokat hibázott, de nem adta fel. Képes volt felállni és továbbmenni, és közben végig hitt és bízott abban, hogy a dolgok jobbá válhatnak. 

Az írónő remekül bánt a karakterekkel, a mellékszereplők is nagyszerűek, imádtam az idős szomszéd Albert és Ted (a bölcsis kisfiú) karakterét a szívembe zártam mindkettejüket. Egyedül talán Beth anyukáját nem tudtam sokáig megkedvelni, számomra túlságosan merev volt a karaktere és egyáltalán nem tetszett, hogy mennyire nem támogatta a lányát ebben a nehéz és embert próbáló időszakban. Sokszor éreztem azt, hogy Beth karakterét nagyon visszafogta az, ahogy az emberek őt látták. Ha az iskolában egy gyermekre azt mondják a tanárai, hogy buta és ostoba és képtelen megoldani egy-egy feladatot, akkor egy idő után tényleg eljut arra a szintre, hogy nem csinálja meg azokat. Hiszen mi értelme annak? Ha próbálkozik és rosszul csinál valamit...leszidják. Ha nem szenved vele...leszidják. Ha ugyanaz lesz a végkifejlet, akkor minek dolgozzon és küzdjön? A végeredményen úgysem változtat. Valahogy így láttam én Betht is. Minek próbálkozzon felelősségteljesen élni, ha egy-egy hibája után mindig csak megrázta mindenki a fejét, hogy igen-igen..a mi Bethünk már csak ilyen. Nem azt mondták neki, hogy küzdjön és próbálkozzon. Sajnos egy ilyen szörnyű tragédiának kellett történnie ahhoz, hogy legyen motivációja és ereje változtatni. 
Nagyon szerettem, ahogy Jorival alakult a kapcsolata, ugyan el tudtam viselni több romantikus jelenetet, de végtére is ez a történet Bethről és az ő fejlődéséről szól. Örültem neki, hogy nem vitte el az írónő egy gicces, romantikus történet irányába a szálat. Hiszen egyszerűen hiteltelen lett volna, ha a kialakult élethelyzetben a főszereplőnek a szerelmi élete lett volna a legfontosabb tényező. 

A könyv vége tetszett is meg nem is, én személy szerint úgy érzem, hogy csak félig kaptam meg a feloldozásomat. És igen-igen..tudom. Fentebb azt írtam, hogy Bethről szól ez a történet így ő a legfontosabb szereplő, de olyan boldog lettem volna, ha kórházas történetszál is feloldódott volna. Nekem ez nagyon hiányzott, maradt bennem némi hiányérzet ezzel kapcsolatban. 

Összességében kifejezettem szerettem Sarah Turner regényét, jó kis olvasmánynak bizonyult. Ugyan nem lett nagy kedvenc és maradt is bennem egy kisebb hiányérzet, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek a szívbemarkoló és kedves regényeket, akkor csak ajánlani tudom Beth történetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

A kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a kötet címe. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway


Állomások

02.08.: Csak olvass!
02.10.: Szembetűnő
02.12.: Betonka szerint a világ...
02.14.: KönyvParfé

2024. január 23., kedd

Mörk Leonóra: A ​Hellinger-Madonna + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mörk Leonóra, A Hellinger-Madonna című könyve szemet gyönyörködtető, új és bővített kiadásban jelent meg újra a Jaffa Kiadó kínálatában. Tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra Németországban, ismerjük meg közösen a Madonna-kép rejtélyét és merüljetek el velünk a regény világában. Ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Kata, ​az elegáns pesti galéria művészettörténésze a szakmájában sikeres, a szerelemben kevésbé. Egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.
Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.
Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.

Mörk Leonóra neve már korántsem ismeretlen számomra, eddig ez a harmadik regény, amit olvasok tőle. A Hellinger-Madonna bevallom nektek először a csodaszép borítójával hívta fel magára a figyelmemet, az érdekes fülszöveg pedig csak ezt követően fogott meg. Anno a Törött tulipánok és a Szentjánosfű esetében is pontosan ez történt. Nekem nagyon bejön ez az új irány, ahogy láttam az írónő egy másik kötetete a Holdfény-szonáta is hasonlóan szépséges új külsőt kapott már. Szépek nagyon ezek a  virágos kiadások, kifejezetten tetszenek. 

Az általam olvasott könyvekhez hasonlóan ezt a történetet is egy festmény ihlette, de az eddigi írásoktól eltérően, ez a kötet nem Hollandiában, hanem Németországban játszódik. A regényben kiemelt szerepet kap a festészet, a szerelem és az a kérdés, hogy vajon milyen mértékben határozzák meg sorsunkat őseink és magunkban hordozhatjuk-e elődeink traumáit. 

Olvasás során eszembe jutott Orvos-Tóth Noémi könyve, az Örökölt sors, melyben a transzgenerációs elméletről is olvashatunk. Az elmélet szerint minden generáció meghatározza az utána jövő generációk sorsát, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük felmenőink történetét annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat. Nagyon fontos tehát, hogy megtudjuk, milyen szituációkat, szokásokat örököltünk őseinktől, hiszen minél inkább tisztában vagyunk felmenőink sorsával, annál szabadabban élhetjük meg életünket, a traumák ugyanis sejtszinten öröklődnek egyik generációról a másikra. A transzgenerációs elmélet alapja tehát, hogy minden generáció mélyen meghatározza az utána jövő generációk sorstörténetét. Vagyis, ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, miért úgy érezzük magunkat, ahogy, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni. Meg kell nézni, hogy a szüleink, nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink generációja milyen veszteségeket élt meg, milyen küzdelmeik voltak, de azt is például, hogy milyen megoldásokat találtak egy-egy problémára, találtak-e egyáltalán, vagy elfogadták, és egyszerűen beletörődtek az adott élethelyzetbe. A felmenőink élményei, hitrendszere, fájdalmai, de megoldókulcsai is hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez, de arra is, hogy milyen kapcsolati rendszert alakítunk ki magunk körül. 

Az ilyen jellegű transzgenerációs traumákhoz és veszteségek nagyban megnehezítik az ember életét ezek feloldására egy megoldás lehet a hellinger módszer, amely Bert Hellinger után kapta a nevét (de gyakrabban ismerik családállításként vagy családfelállításként). A Hellinger féle családállítás terápiás módszer, valahol a spiritualitás és a pszichoterápia határterületén helyezkedik el. Segítségével különböző problémák lehetséges generációkon átívelő okai, az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái, az egyénre gyakorolt hatásai válnak láthatóvá és megtapasztalhatóvá. A módszer szerint az alkalmazott terápia folyamán láthatóvá és megtapasztalhatóvá válnak az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái és ezek egyénre gyakorolt hatásai. Ezzel a módszerrel mélyreható betekintést nyerhetünk azokba a generációkon átívelő okokba, melyek a problémáink hátterében állhatnak.

A történet főszereplője Kata, aki egy elegáns pesti galériában dolgozik. Magánéletében nem túl szerencsés, nehezen tud kötődni és nehezen adja át magát az érzéseinek, ez pedig a kapcsolatain is nyomot hagy. Egy fájdalmas szakítást követően úgy dönt, hogy kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol felismeri azt, hogy talán minden kérdésére a múlt rejti a válaszokat. Kata régóta kutat egy olyan festmény után, mely régen a családja birtokában volt, de sokáig nem volt semmiféle nyom, amin elindulhatott volna. Egy nap azonban váratlanul felbukkan a festmény Németországban, ő pedig odautazik, hogy találkozhasson a tulajdonosáva. Johannes, a weimari ügyvéd ugyan nem hajlandó megválni a képtől, ám felajánlja, hogy Kata segíthet a kép restaurálásában, így a fiatal nő egykettőre azon kapja magát, hogy ideiglenesen Németországba költözik. Közösen kezdik el felderíteni a festményt övező rejtélyt. Nyomozómunkájuk egészen Lucas Cranach festőig vezetnek vissza az 1500-as évekbe, ahol egy nap egy titokzatos fiatal nő kap menedéket a festő otthonában. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor megfesti a lányt, egy olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki. Vajon mi kötheti össze a két képet egymással? Vajon kiderítik, hogy mi az a családi titok, mely generációkon keresztül mérgezi a nők lelkét Kata családjában? Johannes és Kata hamar rájön arra, hogy hasonló az érdeklődésük és szívesen töltik az időt egymás társaságában. De vajon a férfi képes lesz arra, amire eddig még senki és meg tudja érinteni Kata szívét?

A kötet rendkívül olvasmányos, a stílusa nekem nagyon tetszett, szeretem azokat a történeteket, ahol két szálon fut a cselekmény. A regény tulajdonképpen három részből áll. Az első részben megismerhetjük Katát, Johannest és megkezdődik kettejük nyomozása. A középső részben Lucas Cranach házát Matthiast és a titokzatos, szomorú fiatal lányt, Lénát ismerhetjük meg. Tanúi lehetünk a Madonna kép elkészülésének és elkezdjük megérteni, hogy vajon mi is köti össze ezt a képet Kara örökségével. A harmadik részben bizonyosságot szerezhetünk, megismerjük Kata dédnagymamájának történetét és végigkövethetjük, ahogy a fiatal nő szép lassan levetkőzi a béklyókat, melyek eddig gúzsba kötötték szívét és lelkét. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, így nekem a középső rész és a nyomozás tetszett a legjobban, de persze az első pillanatól kezdve drukkoltam Katának is, hogy végre révbe érjen. 

Engem végig lázban tartott a nyomozás, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi köti össze a szereplőket. Egy idő után persze egyértelművé válik az a bizonyos családi titok, de ezt követően sem ül le a regény cselekménye. Nekem nagyon tetszett a kötet dinamikája és szépen fonódott egymásba a három karakter sorsa. 

Összességében tetszett Mörk Leonóra legújabb regénye. Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egy ideje szemeztek a könyvvel, akkor csakis arra tudlak buzdítani benneteket, hogy adjatok neki egy esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték


Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a könyv középpontjában egy festmény áll. Így ebben a játékunkban mi is a festészetre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik festő készítette azt. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások


Blogturné Klub

01.23.: Csak olvass!

01.26.: Szembetűnő

01.29.: Spirit Bliss Sárga könyves út


2023. december 21., csütörtök

Ali Hazelwood: Sakk-matt + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó jelentette meg Ali Hazelwood: Sakk-matt című regényét, mely a napokban nyerte meg a 2023 évi Goodreads Choice Awards díjat a Young Adult Fiction kategóriábant. A népszerű szerző ezúttal a fiatal sakkozók világába repíti az olvasókat, de természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a regényből. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 


Mallory ​Greenleafnek elege van a sakkozásból. Manapság minden lépés számít; miután a sport négy évvel korábban tönkretette a családját, Mallory most az anyjára, a testvéreire és a zsákutcába vezető állására összpontosít, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ez egészen addig működik is, amíg vonakodva bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági versenybe, ahol véletlenül letörli a táblát a hírhedt „királygyilkos” Nolan Sawyerrel, a sakk jelenlegi világbajnokával és uralkodó rosszfiújával.
Nolan veresége egy ismeretlen kezdővel szemben mindenkit sokkol. Ami még ennél is zavarba ejtőbb? A vágya, hogy újra gyalogokat keresztezzen. Milyen vezércselt játszik Nolan? Az lenne az okos lépés, ha Mallory elsétálna. Ha lemondana. A játéknak vége. De Mallory győzelme megnyitja az ajtót a szükséges pénznyereményekhez, ráadásul nem tud nem vonzódni a rejtélyes stratégához…
Miközben felfelé száguld a ranglétrán, Mallory azért küzd, hogy a családját biztonságosan el tudja választani attól a játéktól, amely eleve tönkretette. És ahogy kezd újra fellángolni a szeretete a sakk iránt, amit annyira meg akart utálni, Mallory hamar rájön, hogy a játszmák nem csak a táblán zajlanak, a reflektorfény fényesebb, mint képzelte, és a verseny kemény tud lenni (… valamint vonzó… és intelligens… és dühítő…).

Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, és bármennyire is szerettem az írónő első két magyarul megjelent könyvét, el kell mondanom, hogy A szerelem elmélete című kötet is ebbe a kategóriába tartozik. Engem ezzel az írásával nagyon nem nyűgözött le Ali Hazelwood, őszintén bíztam benne, hogy ez csak egy apró megtorpanás a közös kis kapcsolatunkban, de most, hogy elolvastam a legújabb magyarul megjelent könyvét már látom, hogy a Sakk-matt című regény sem fog a kedvenceim közé tartozni. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Az a helyzet, hogy egyre inkább azt érzem, hogy egy toxikus kapcsolatban élek Ali Hazelwoddal. A szereplői egyre jobban idegesítenek, a történeteit egyre kevésbé érzem kreatívnak és úgy gondolom, hogy képtelen megújulni, mégsem mondtam le teljesen a szerzőnőről és úgy éreztem, hogy megérdemel még egy újabb esélyt. Kitartottam mellette és arra gondoltam, hogy ez a könyv majd nagyon más lesz, hogy egy kicsit visszaadja a hitemet, hogy majd Ali Hazelwood újra elvarázsol. És bár aláírom, hogy ez a regénye tényleg egy kicsit más, mint a többi, azért kreatívnak és újszerűnek nem nevezném. 

A Sakk-matt című regénye szerencsére nem a STEM világában játszódik, teljesen új vizekre evezünk. A sakkozók világába nyerhetünk bepillantást és követhetjük végig Mallory és Nolan kapcsolatának alakulását. Őszinte leszek veletek, nekem úgy hiányzott ez a váltás, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Azt érzem, ahogy amit lehetett, azt már elmondta (többször is és mindig ugyanúgy) a női tudósok életét övező nehézségekről, így izgatottan vártam, hogy ez az új sakkos dimenzió hogyan frissíti fel, mennyire lesz más a történet. Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak az írással kapcsolatban. 

Egyrészről a sakk világa nekem nagyon tetszett, Polgár Judit említése pedig igencsak megmelengette a kis szívemet. Érdekes és izgalmas volt kezdetben látni, hogy a női versenyzőknek milyen nehézségekkel kell megküzdenie ebben a maszkulin mezőnyben. Aztán rájöttem, hogy ez a regénye is pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége és a fő konfliktus is rendkívül hasonló. A főszereplő lány bár nagyon okos és kiváló stratéga, de valahogy a jó isten még sem áldotta meg őt túl sok józan paraszti éssszel. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy nem veszi észre, hogy a fiú vágyódik iránta. Aki amúgy ugyanúgy seggfejnek tűnik egészen addig, amíg meg nem ismerjük őt, mert akkor kiderül, hogy a szíve vajból van és bármire képes azért, hogy megóvja a lányt. A karakterek összevesznek, majd kibékülnek és mindenki boldog. Na jó, egy kicsit talán sarkosan fogalmaztam, de tényleg úgy érzem, hogy függetlenül az új díszlettől, azért ez mégiscsak ugyanaz a történet, csak más lett a körítése. 

De persze nem akarok igazságtalan lenni, mert sok érdekes és izgalmas dolog van azért ebben a könyvben, bár úgy éreztem, hogy egy kicsit felszínesen nyúlt ezekhez a kérdésekhez az írónő. Mallory karaktere nagyon érdekesés bár tény, hogy tökéletesen belesimul Ali Hazelwood hősnői közé, azért egy dolog mégiscsak kiemeli őt a sokaságból. Bár csak 18 éves, mégis az egész családja megélhetésnek a súlyát cipeli. Magára kényszerítette a felnőtt szerepet, elsődlegesen családfenntartóként tekint magára, elvesztette gyermeki mivoltát. Önvád marcangolja, hiszen úgy érzi, hogy miatta esett szét a családja. Közben pedig nem érti, hogy testvérei miért kezdenek elhidegülni tőle. Nem látja, hogy ez a szerepváltozás nem csak az ő, hanem a szerettei életére is nagy hatással van. 
Nyilván érzésekkel nem lehet vitatkozni, és nem is szép dolog értékítéletet mondani, de azt azért az első pillanattól kezdve látja az olvasó, hogy ez az állapot nonszensz. Logikátlan és full értelmetlen, hogy Mallory beszorította magát ebbe a szerepbe. Bár kétségtelenül jó szándék vezérelte, de egyszerűen elsüllyedt az önvád mocsarában és nem vette észre, hogy igenis lehet kiút ebből a helyzetből. Hátrahagyta az egyetlen dolgot, amit valaha igazán élvezett, mert félt, hogy ezzel olyan érzéseket hoz felszínre, amivel nem tud sem ő, sem pedig a családja megbírkózni. Borzasztóan szomorú, hogy éveken át küzdött ezzel a problémával és senki nem vett észre, hogy baj van. Bár őszintén bevallom, engem sokszor irritált ez a lány, állandóan forgattam a szemem olvasás közben. 

Érdekes volt látni, hogy Nolan miként változtatja meg a lányt, miként bújik ki Mallory a csigaháházból és miként érti meg végre, hogy nem kell elengednie azt a dolgot, amit szeret. Ez nem jelenti azt, hogy elárulja a családját. De vajon képes lesz lerakni azt a terhet, amelyet már 4 éve cipel? Milyen érzés lesz számára újra sakkozni és talán ami a legfontosabb, tényleg olyan idegesítő Nolan, vagy ez előítéletei alapján téves ítéletet mondott felette a fiatal lány?
Nolan karaktere egyáltalán nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag, első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Nolan jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így kevés meglepetéssel szolgált. Talán a szexualitáshoz fűződő viszonya volt egy kicsit meglepő. 

Mallory családját kár, hogy nem ismertük meg jobban. Testvéreiről annyit tudunk, hogy tipikus kamaszok, az anyukájáról pedig annyit, hogy nehézségekkel küzd. Bár elég fontos főszereplők, de igazán komoly mélységet sajnos nem kaptak (mondjuk igazán komoly mélységet talán senki más sem kapott). Mindenesetre a kisebbik lánytestvérét Darcyt nagyon kedveltem. 

A könyvnek van amúgy tanulsága is. Leginkább az, hogy merjük kezünkbe venni az irányítást és igenis legyünk saját sorsunk aktív kovácsai. Illetve az, hogy egy kapcsolatért (legyen az romantikus,vagy baráti) mindkét félnek tennie kell. Nem engedjük el a szívünknek kedves emberek kezét csak azért, mert félünk attól, hogy majd ők építenek le minket először. És talán a legfontosabb, hogy a kommunikáció mindennek az alapja. Lehet bármilyen nehéz az élet, fontos arról, hogy érzéseinket megosszuk a hozzánk közel állókkal, mert csak így tudjuk begyógyítani a sebeinket. 

Nekem most valahogy a könyv nyelvezete sem feküdt, bár a történet olvastatta magát, de azért rengeteg furcsa mondattal találkoztam olvasás közben. Ez nem feltétlenül a fordító hibája, mert az igazán érthetetlen mondatokat lecsekkoltam eredeti nyelven is és ott sem értettem. Ráadásul nem tudom, hogy a ti példányotok is ilyen-e, vagy csak én futottam bele egy furcsa kiadásba, de az első 60-70 oldalon néhány oldalon olyan volt, mintha a betűknek árnyéka lenne. Egy-egy ilyen oldal után extrém módon jojózni kezdett a szemem. Ez engem egy kicsit zavart, de szerencsére csak az eleje volt ilyen, a későbbi oldalakon már rendesen olvasható volt a szöveg. 

Mivel a könyv ifjúsági, ezért szerencsére a kínos szexjelenetek elmaradtak, az írónő a képzeletünkre bízza ezen jelenetek kiteljesedését. Én személy szerint ennek nagyon örültem, sokkal jobban tetszettek ebben a formában a romantikus jelenetek. 

A borító nagyon tetszik, talán ez a színvilág áll hozzám a legközelebb. Szeretem ezt a kellemes rózsaszínt és a sakkra utaló motívumokat. 

Bár nem utáltam a Sakk-matt című könyvet és üdvözítendőnek tartom az újítási próbálkozást, de engem sajnos nem nyert meg annyira magának, mint amennyire bíztam benne. 
Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől/vagy csak kevés könyvet, akkor jó választás lehet, hiszen így nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)

Értékelés: 5/3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték
Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Mi Mallory sakk-klubjának a neve?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.19 Dreamworld
12.21 Csak olvass!
12.23 Hagyjatok! Olvasok!
12.27 Fanni’s Library
12.29 Sorok között

2023. december 11., hétfő

Charlotte Brontë: Villette + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Charlotte Brontë Villette című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lucy Snowe történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is. 

A magány és elszigeteltség, valamint a viszonzatlan szerelem megindító regénye egy olyan hősnő tolmácsolásában, aki elhatározta, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére megőrzi függetlenségét.
Lucy Snowe, az egyedülálló hajadon kihajózik Angliából, hogy egy bentlakásos leányiskolában találjon munkát Villette kisvárosban. Az igazgatónő, Madame Beck ellenségeskedésével és saját összetett érzelmeivel is meg kell küzdenie, amikor először az iskola fiatal és jóképű angol orvosa, majd a szigorú professzor, Paul Emanuel iránt érez vonzalmat. Bár a férfi kezdetben parancsolgató és kritikus a lánnyal, de lassan kimutatja érdeklődését Lucy elméje és szíve iránt egyaránt. Megállapodnak, hogy a lány misszionáriusi munkája után eljegyzik egymás, azonban...



A Brontë nővérek nagy kedvencek számomra, így óriási lelkesedéssel vártam,  hogy sorra keríthessem Charlotte Villette című regényét is. A könyv először 1853-ban jelent meg, ez Charlotte Brontë negyedik, önéletrajzi indíttatású műve, amelyben saját, boldogtalan brüsszeli nevelőnői élményeire támaszkodik. Egyes kritikusok szerint ez a regénye a jóval ismertebb Jane Eyre-t is felülmúlja. Bár ugyan nálam nem lesz óriási kedvenc ez a mű, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Érdekes olvasmány volt, Lucy Snowe karakterét pedig a szívembe zártam.

A Villette című kötet nem egy könnyed olvasmány, sem méretében, sem pedig műfajában. A közel 600 oldalas regény nem éppen táskakompatibilis verzió, tömegközlekedésen csak nehézkesen lehet olvasni, nekem például kissé meg is fájdult a csuklóm tőle. A légkör nem annyira fájdalmas és fullasztó, mint mondjuk Thomas Hardy Egy tiszta nő című művében, de nem is egy tipikus lányregény. A fájdalom és a magány erősen jelen van a regényben, ez pedig kissé borongóssá teszi az egész könyvet. Ha összehasonlítom ezt a könyvet a többi általam olvasott Brontë regénnyel talán ez tetszett a legkevésbé, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne zseniális Charlotte munkája. 

A cselekmény az 1800-as években, a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Lucy Snowe egy rendkívül erős karakter, akinek rengeteg fájdalom és szenvedés jutott osztályrészül. Abban a korban, amikor általánosan elismert igazság volt, hogy ebben az erősen patriarchális rendszerben mi is egy nő feladata, rendkívül inspiráló gondolat volt a legidősebb Brontë nővértől, hogy egy olyan karaktert válasszon főszereplőnek, aki kénytelen gondoskodnia saját magáról. Hiszen Lucynak munkát kell vállalnia, hogy eltartsa magát. Útja Villette-be vezet egy francia kisvárosba, amelyet az írónő tulajdonképpen Brüsszelről mintázott.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz. Charlotte Brontë igazán érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében. A regényben megjelenik a függetlenségre törekvő, alacsonyabb rangú, de sorsába beletörődő angoltanárnő és a lecsúszott osztálybeli, de feltörekvő fiatal lány is. Emellett pedig nagyon érdekesen megjeleníti a protestáns és katolikus vallás közötti harcot is. 

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy nő élettörténetét meséli el annak legfontosabb állomásaival.  Lucyt 14 évesen ismerjük meg, később pedig a szemünk láttára vág neki az ismeretlennek. Angliát elhagyván Villette bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt találkozik a városban orvosként praktizáló, jóképű Johnnal, valamint a látszólag rideg irodalomtanárral, Paullal. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, ám a lánynak ebben hamarosan vetélytársai is akadnak. A regény romantikus bonyodalmai során végül tisztázódik, melyik férfihoz vonzódik teljes szívből, és melyikük viszonozza érzelmeit. Lucy Snowe jelleme és sorsa mely sok hasonlóságot mutat magával az írónőével azt láttatja, hogy a magány sivár pusztasággá képes változtatni mindent. Ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy nyílik ki Lucy karaktere egyre jobban és jobban. Lucy karaktere rendkívül inspiráló, hihetetlenül bátor és erős karakter, aki nem ismer félelmet. Remek megfigyelő, és igazán intelligens, magát mégis szürkének és jelentéktelennek érzi. Sokáig úgy gondolja, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot, de megnyílik a szíve és bár először viszonzatlanul marad a vonzalma, végül mégis esélyt kaphat a boldogságra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességébén én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Bár úgy néz ki, hogy a Villette nem válik igazán nagy kedvenccé, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A könyv nyelvezete és stílusa nagyszerű. Talán ha kicsit nyugalmasabb időszakban olvastam volna, még jobban el tudtam volna mélyedni benne. Ha szeretitek az Örök kedvencek sorozatot, vagy az angol irodalmat, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Villette című regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

A Villette című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.11.: Csak olvass!
12.13.: Szembetűnő
12.16.: Könyv és más
12.19.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. december 9., szombat

K. A. Tucker: Forever ​Wild – Örökké Vadon (Az egyszerű Vadon 2,5.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Az egyszerű Vadon sorozat kiegészítő (2,5) részeként a Forever Wild - Örökké vadon című kisregény K.A. Tucker tollából. A sorozat rajongói újból belepillanthatnak Calla és Jonah életébe, milyenek az ünnepek az alaszkai vadon közepén, milyen nehézségekkel küzdenek meg, ha mindkettőjük családját vendégül szeretnék látni? Tartsatok velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 


Az út, amiről soha nem is álmodott volna, folytatódik.

Calla és Jonah nyakában az ünnepek, és a fagyöngy meg a mézeskalács mellé egy nagy rakás családi dráma is jár. Jonah arra készül, hogy két hetet töltsön együtt a mostohaapjával, akit ki nem állhat. Calla pedig várja ugyan az anyja és Simon érkezését, de retteg a nyomástól, hogy ki kelljen jelölnie egy esküvői dátumot… Torontóban. És míg az egyik meggondolatlan szomszédjuk akaratlanul beleüti az orrát a dologba, a másik zsémbes szomszéd pedig a maga családi nehézségeivel küzd, a Trapper’s Crossing-i karácsony határozottan nem ígérkezik felhőtlennek.






Nagyon vártam K. A. Tucker legújabb magyarul megjelenő kisregényét. Calla és Jonah párosát kifejezetten kedvelem, az alaszkai táj újra és újra levesz a lábamról. A második rész anno sokkal jobban tetszett az elsőnél, így izgatottan vártam, hogyan alakul majd számukra a karácsony és miként ünnepelnek rég látott szeretteikkel. 

Ez a kisregény egy igazi jutalomjáték, Az Örökké vadon egy rendkívül kedves és szerethető történet a családról, a barátokról és arról, hogy az embernek olykor szüksége van egy kis noszogatásra a nagy döntések előtt. A cselekmény középpontjában tulajdonképpen a karácsonyi készülődés áll. Az ünnepek óriási meglepetéseket rejtenek leginkább Calla és Jonah, továbbá Roy életében. 

A karácsony nem érkezik zökkenőmentesnek, de Calla és Johan mindent megtesznek annak érdekében, hogy mindenki jól érezze magát. Bár a könyv igen rövidke, mégis rengeteg dolog történik benne. Megismerhetjük Jonah édesanyját és mostohaapját, akivel nincs túl jó viszonyban a férfi. Nehezen viseli, ahogy ugráltatja az édesanyját ez pedig számtalan konfliktus forrása közöttük. Érezhetően nem szimpatizál vele, minden alkalmat megragad, hogy odaszúrjon neki. De amikor igazán szükség van rá, szerencsére Björn is meg tudja mutatni, hogy milyen fából faragták és kellemes meglepetést okoz Jonahnak és a többi vendégnek is. Calla ugyan mindennél jobban várja az édesanyját és persze Simont is, de aggódik, hiszen még nem tűzték ki az esküvő időpontját. Fél, hogy az anyja nem tágít és mindenképpen Torontóban szeretné az esküvő tartani, a Calla azonban rendkívül bizonytalan. A családja és barátai ugyan Torontóhoz kötik valamilyen szinten, de az élete immár Trapper’s Crossing-ban folytatódik. Itt tölti a mindennapjait, itt építette fel közös életét Jonah-val és csodálatos, új barátokra tett szert. Vajon létezik jó döntés? Hol kellene tartania az esküvőt és talán, ami a legfontosabb, mire is vágyik pontosan? Tényleg nagy esküvőt szeretne, vagy egy meghitt összejövetel talán jobban illene hozzájuk? Vajon Jonah édesanyja és Björn ki tudja pihenni a hosszú út fáradalmait. Calla édesanyja képes lesz másról is beszélni, mint az esküvőről? Hogyan alakul Agnes és Mabel látogatása? 

Anno a második részben egyértelműen Roy volt, az ő megjelenésével teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Kicsit olyan volt nekem, mint Ove, Backman regényéből, csak mondjuk még talán nála is nehezebb eset lehetett. Akkor azt írtam, hogy remélem, hogy a folytatásokban is szerepet kap, és hab lenne a tortán, ha esetleg valamilyen módon fel tudná dolgozni a múlt fájdalmait. Szerencsére ebben a kisregényben a mogorva öregúr bizonyos szempontból középpontba kerül, igaz némi noszogatással és egy kevés segítséggel, de végre elindul egy olyan úton, amely garantáltan szebbé teszi az életét. 

Természetesen ebben a könyvben is akadnak bőven izgalmak, és nagyon örültem neki, hogy végre nem Jonah szolgáltatja azokat. Bár pilótának lenni veszélyes feladat, főleg az alaszkai vadonban, de harmadjára rendkívül béna lett volna ugyanezt eljátszani. Érdekes volt látni, hogy ki hogyan viselkedik vészhelyzet esetén, és talán a két legzsémbesebb karaktere okozza a legnagyobb meglepetést. 

Bár a könyv elején kicsit aggódtam, mégis úgy gondolom, hogy tökéletes és méltó folytatása a történetnek. A kötet nagyon hangulatos, nagyon szerettem az olvasás minden egyes másodpercét. Nagyon szépen alakította a szerző Calla és Jonah életét és őszintén bízom benne, ha mást nem, de kisebb morzsákat azért kaphatunk majd arról, hogy miként alakult pontosan az ő életük. Az epilógusból azért lehet következtetni a folytatásra, de remélem nem csak utalgatásokat kapunk, hanem némi konkrétummal is szolgál majd a következő rész annak ellenére, hogy a középpontban már nem ők lesznek. 

A könyvben ugyan akadnak erotikus pillanatok is, de abszolút elviselhető mennyiségben. Bevallom, néha forgattam a szemem olvasás közben, mert hát szép dolog a szerelem, de nem biztos, hogy jó ötlet szexikézni, ha az emeleten alszanak a szülők, vagy éppenséggel akkor, amikor mindenki a konyhában várja az embert és az emeletről minden is hallatszik. De mivel a szerző abszolút a jó ízlés határain belül ír a szexikézős jelenetekről, így igazából nem akadtam ki. 

Az alaszkai táj lenyűgözött, kedvem lenne elutazni, kibérelni egy házat jakuzzival. Csak úgy élvezném a természet csodáit (természetesen távol a medvéktől), iszogatnám a kis teámat, vagy kávémat. Még a hideg sem zavarna, ha láthatnám az északi fényt. Egyszerűen csodás lehet. Bár valószínűleg nem tudnék életvitelszerűen ott élni, de értem, hogy miért szeretnek bele az emberek a tájba. Lenyűgöző lehet. 

Összességében nézve nagyon szerettem a történetet és biztosan elolvasom majd a következő részt is. Ha szeretitek Calla és Johan párosát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a kisregényt, garantáltan imádni fogjátok. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Olvassátok el a regény beleolvasóját, és a feltett kérdésekre adott válaszokat írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


KÉRDÉS
Melyik városból érkezik Jonah anyja és mostohaapja?


a Rafflecopter giveaway

Állomások


Blogturné Klub

12.03. Kelly és Lupi olvas

12.06. Dreamworld - idézetek

12.09. Csak olvass!