A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: General Press. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 20., szombat

Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt + Nyereményjáték


Sziasztok!

Jessamine Pike élete egészen megváltozik, amikor egy bájos kis házikó felújításába kezd Cornwallban. Hogy ez az önkényesen beköltöző kandúrnak vagy a helyet körbelengő misztikumnak köszönhető, kiderül Lily Hayward legújabb karácsonyi történetéből! Tartsatok bloggereinkkel a Macska a karácsonyfa alatt című történet blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani se, mert a General Press Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

A karácsony már az ajtón kopogtat, Jessamine Pike élete pedig hamarosan örökre megváltozik.

Amikor Jess beköltözik Enysyule-ba, egy régi házikóba Cornwallban, nappal a felújításnak szenteli az idejét, éjszaka pedig a regényét írja szorgalmasan. Mindehhez remek társasága is akad: egy gyönyörű, arrogáns kandúr, aki úgy járkál ki-be, mintha az övé lenne a hely. Ám csakhamar kiderül, varázslat lengi körül a kis birtokot…
Jess belebotlik egy ősi monolitba és egy több száz éves történetbe a földről, a szerelemről, a barátságról, a karácsony ünnepéről… és egy figyelemre méltó macskáról. Ahogy telik az idő, a nő lassan felfedezi Enysyule múltjának kincseit, és belekeveredik a jövőjéért folyó küzdelembe is, miközben egyre jobban megkedveli a helyieket. Arra azonban nem számít, hogy karácsony közeledtére az ő szíve sem marad érintetlenül.


Nagyon szeretek az ünnepek és évszakok alapján olvasmányt választani, így karácsony környékén általában a télies és karácsonyi könyveket részesítem előnyben. Szóval nagyon vártam, hogy sorra kerítsem a Macska a karácsonyfa alatt című kötetet. A fülszöveg azonnal felkeltette a figyelmemet, a finom varázslat és múlt-jelen összekapcsolódása mind-mind olyan hívószó, melyekkel engem meg lehet venni kilóra. 

A Macska a karácsonyfa alatt egy végtelenül kedves és szerethető történet egy több száz éves földről, a szerelemről, a barátságról, a karácsony ünnepéről… és egy igazán figyelemre méltó macskáról. Egy történet az újrakezdésről, és arról, hogy olykor ott találunk otthonra, ahol nem is sejtettük korábban. Egy könyv szívről, lélekről és egy csipetnyi varázslatról, és egy kis házról, mely az idilli Cornwallban található. 

A történet szerint Jess, a nagyvárosi lány egy szakítás után költözik be Enysyule-ba, egy régi házikóba Cornwallban. A helyik furcsán néznek rá, régóta nem költözött új ember a kis faluba. Jess nappal a felújításnak szenteli az idejét, éjszaka pedig a regényét próbálja szorgalmasan írni. Mindehhez remek társasága is akad: egy gyönyörű, arrogáns kandúr, aki úgy járkál ki-be, mintha az övé lenne a hely.
Ahogy Jess egyre jobban berendezkedik, egyre otthonosabban mozog a lakásban, úgy tárul fel előtte Enysyule múltja. Ám csakhamar kiderül, varázslat lengi körül a kis birtokot, a varázslat pedig nemcsak Jessre, hanem magára az olvasóra is hatással van. A cornwalli vidék, a kelta kultúra nagyon szép keretet ad a történetnek. A könyvben hangsúlyosan jelen van az ott élő két család a Roscarrow és Tremennor viszálya, mely évszázadokra nyúlik vissza. Jess hirtelen ennek a vitának a kellős közepén találja magát, ez pedig nem tesz jót kezdetben a beilleszkedési folyamatnak. Nemcsak őt ítélik meg rosszul emiatt, hanem ő is tévesen ítél meg másokat. Ahhoz, hogy végre megtalálja a helyét nemcsak Enysyule történetét kell megismernie, hanem a szívét is követnie kell.  

Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, de aztán bevallom, egy idő után kicsit visszaesett ez a túláradó lelkesedésem. Nem mondom, hogy nem szerettem a Macska a karácsonyfa alatt című regényt, mert maga a történet nagyon tetszett, de összességében mégsem ragadott magával a kötet hangulata és emiatt sajnos új kedvencet sem tudtam avatni. A karakterek bár érdekesek voltak és nagyon tetszett a fejlődésük története, valahogy mégsem tudtam őket igazán a szívembe zárni. Nem éreztem, hogy magával sodornának az események, inkább egy lépés távolságból szemléltem a dolgokat.
Pedig összességében Jess és Jack is abszolút szerethető karakter és nagyon szerettem, ahogy végül egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A legnagyobb problémám talán magával a kötet stílusával volt. Nem volt könnyű az előző hét számomra, így nehéz volt koncentrálnom is a könyvre. Az pedig csak rontott a helyzeten, hogy nincsenek benne fejezetek, így nem tudtam mihez igazodni. Nem tudom, hogy ti is így olvastok-e, de én például nagyon szeretem, ha egy könyvben vannak fejezetek. Általában mindig fejezettől-fejezetig olvasok. Nem szeretem random helyen abbahagyni az olvasást. Itt azonban nem tudtam mihez igazodni. A könyvben nem csak a jelen, hanem a múlt egy darabkái, zöngéi is megjelennek. Imádtam az ilyen részeket, viszont borzasztóan zavart, hogy nem volt megfelelően jelezve, így mivel fáradt voltam, néha két-háromszor is el kellett olvasnom az adott részt, hogy rájöjjek, hogy ez most a jelen, vagy a múlt. 

Ezt leszámítva azonban tényleg nagyon élveztem a történetet. Kicsit utánaolvastam annak, hogy mások mit gondolnak róla és láttam, hogy sokan a szerző másik könyvéhez hasonlítják. Azt írják, hogy nagyon hasonlít a két kötet egymásra. A díszlet ugyan más, de maga a történet elég hasonló. Így ha olvastátok a szerző másik, magyarul megjelent regényét ne lepődjetek majd meg azon, hogy hasonlóságot fedeztek fel a két történet között. Én nem olvastam, így nagyon tudtam szeretni ezt a szálat, újdonság volt számomra. Bár bevallom, kicsit aggódom, mert a tbr listámon szerepel a másik kötet is. De legfeljebb majd inkább jövőre olvasom el, addigra már fakul valamelyest az élmény úgyis. 

Bármikor beköltöznék Elysyule-ba én is, de azt kívánom, hogy az én változatomban egy fehér kiskutya legyen, aki minden korban a házhoz tartozik. Ez egy olyan típusú varázslat, amiért megérni elvonulni a nagyvárosi életből. 

Ha szeretitek a szívmelengető történeteket, akkor mindenképpen érdemes esélyt adni a Macska a fagyöngy alatt című kötetnek is. Bár nem lett a legnagyobb kedvenc, de miután megszoktam a stílusát kifejezetten szerettem olvasni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 
 

Nyereményjáték

Játékunk ezúttal egészen könnyű lesz: olvasnotok kell! A regény beleolvasóját elolvasva válaszoljatok az állomásokon található kérdésekre, és máris játékban vagytok Lily Hayward legújabb karácsonyi történetéért!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Milyen sötét és ragadós dolog lapul az üvegekben, amiket Jess talál?


Állomáslista

12/18 - Csak olvass!
12/21 - Könyv és más
12/23 - Hagyjatok! Olvasok!




2025. december 8., hétfő

Ruff Orsolya: A Bánatos Madonna (Dámajáték 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ruff Orsolya ezúttal felnőttek számára írta a legújabb regényét - a Bánatos Madonna egy rejtélyes rablás köré szerveződik, de itt érkezik el a csavar. Ugyanis három idős hölgy indul el a bűn és a bűnüldözés útján, amivel megmutatják, hogy a kor csak egy szám: leleményes és belevaló bárki lehet. Egy szobor, egy gyilkosság és három barátnő, akik nem ismernek lehetetlent. Egy igazi, kikapcsolódó cozy mystery! Tarts te is a bloggereinkkel, hiszen a turné végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!

“Vera, Kamilla és Adél a középiskola óta legjobb barátnők. Az elmúlt ötven évben jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, és immár a nyugdíjasok kissé unalmas, de legalább szabad életét élik. Egy nap azonban ez az élet a feje tetejére áll, amikor Vera véletlenül kihallgat egy beszélgetést. Valaki ugyanis szemet vetett a margitvárosi múzeum egyik legértékesebb műkincsére, a Bánatos Madonnára. És rengeteg pénzt fizetne érte. Vera és a barátnői pedig igazán tudnák mire használni azt a pénzt – ráadásul az akció némi izgalmat is csempészne az eseménytelen életükbe.A bonyodalmak azonban csak azután kezdődnek, hogy a szobrot valóban eltulajdonítják: a rendőrség nyomozni kezd, a biztonsági őrt pár nappal később holtan találják, ráadásul a rejtélyes megbízó ismét jelentkezik, hogy volna a barátnők számára egy újabb megbízatása…”


Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés, általában védett környezetben történik. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy, vagy több lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.
A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra A Bánatos Madonna című kötet, ahol nemcsak egy szobor eltűnése, hanem egy gyilkosság is korbácsolja a kedélyeket. 

Ruff Orsi regénye érdekes és izgalmas olvasmány volt, az idei éveim egyik nagy kedvence lett a maga műfajában. És ezt nem azért mondom, mert kedvelem Orsit és mindig öröm vele a találkozás. Egyszerűen tényleg szerettem olvasni, szórakoztató volt és kíváncsian vártam, hogy miként kuszálja, majd egyenesíti ki végül a szálakat. 

Orsi stílusa könnyed, könnyen és gyorsan lehetett haladni az olvasással. Vera, Kamilla és Adél hármasa  nagyszerűen kiegészítette egymást. A fülszövegen is olvasható volt, hogy már középiskola óta barátnők, így azért előre lehetett sejteni, hogy nagyszerűen működik majd a kémia közöttük. Egy nap Vera véletlenül kihallgat egy beszélgetést, és rájön arra, hogy valaki el akarja rabolni a margitvárosi Bánatos Madonnát. Vera és a barátnői is tudnának mit kezdeni azzal a sok pénzzel, ami a sikeres akció után ütheti a markukat, így arra jutnak, hogy megcsinálják ezt a melót. A bonyodalmak azonban csak akkor kezdődnek, mikor Pistát, a biztonsági őrt holtan találják. Ez csak véletlen? Vagy valami sokkal sötétebb ügy húzódik a háttérben? A rendőrség persze csak sötétben tapogatózik. Úgy gondolják, hogy a két ügy nem lehet véletlen, a gyilkosságnak és a rablásnak össze kell függnie. A lányok (egyszerűen nem tudom őket néninek, vagy hölgynek hívni) azonban egy dologban biztosak. A Bánatos Madonnát ugyan ők vitték el, de az, hogy Pistát nem ők ölték meg, az biztos. Így hát nyomozásba kezdenek és közben próbálnak rájönni arra is, hogy miért akar egy egyszerűnek tűnő munkát rájuk lőcsölni a megbízó. Vajon valamit a nyakukba akarnak varrni? Mibe keveredtek? És tényleg összefügg a két ügy, vagy teljesen más van a háttérben? Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A karakterek érdekes és izgalmasak, imádtam, hogy majd 70 éves hölgyek a főszereplők. Mindegyiket egytől-egyik megkedveltem, hiába vitték el a Bánatos Madonnát, egyszerűen nem lehetett haragudni rájuk, annyira emberiek voltak. Nagyon érdekes volt olvasni a láthatatlanságukról, ez eszembe juttatta a Könyvfesztiválon is a beszélgetést. Ott is szóba került, hogy egy bizonyos kor felett az emberek egyszerűen már nem veszik észre a nőket. Mintha a klimax után már elvesztette volna a társadalom az érdeklődését irántuk. Erre itt van három nagymama korú nő, akikre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tipikus nagymamák. Igazi egyéniség mindegyik, szinte lesétálnak a könyv lapjairól, egyszerűen nem hiszi el az ember, hogy rajtuk bárki is átnézne. És persze a láthatatlanság jól jön egy a múzeum termében, ahol az emberek csak elsétálnak a teremőr mellett, így izgalmas beszélgetéseknek lehet a fültanúja, illetve az sem hátrány, ha egy bűntény során először senki sem a 70 év körülieket kezdi el gyanúsítani, de mégiscsak szomorú ebbe belegondolni. Vera, Kamilla és Adél azonban bebizonyítja, hogy ennek nem kell így lennie. Hiszen az élet nem ér véget a nyugdíjjal, azután is várhatnak ránk kalandok. Persze nem arra gondolok, hogy be kell törni egy múzeumba és el kell vinni egy műtárgyat, hanem arra például, hogy egy nyugdíjas is lehet sikeres krimi szerző, vagy elutazhat oda, ahova csak vágyik. Élhet aktív szexuális életet és még a Tindert is használhatja (persze csak akkor, ha kötélből vannak az idegei). Hiszen az életkor csak egy szám, mi vagyunk azok, akik ezt a számot mágikus hatalommal ruházzuk fel.

Lehet tévedek, de én felfedezni véltem egy kis tisztelgést a klasszikus krimik irányába. Nem sok Agatha Christie könyvet olvastam (ezt a hiányosságomat igyekszem pótolni folyamatosan) de eddig minden Poirot történetben volt egy pillanat, amikor a nyomozó meghívta a gyanúsítottakat és ott mindenki előtt oldotta meg az ügyet, szembesítve a gyilkost és a gyanúsítottakat az ügy részleteivel. Ebben a kötetben is volt egy hasonló jelenet, ezek után pedig talán nem is nagy meglepetés ha elmondom, hogy ez volt az egyik kedvenc részem. Nagyon jó kis csavar volt és bár bevallom én a zsigereimben éreztem, hogy ki lesz a gyilkos és sejteni véltem magát az indítékot is, de imádtam, ahogy le lett vezetve a megoldás és ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerültek. 

A borítót is nagyon szeretem, jól illik a történethez. Ráadásul a könyv kapott egy sorozatcímet is, Dámajáték 1., ami azt sejteti, hogy lesz következő rész is. Én pedig már tűkön ülve várom, ugyanis úgy érzem, hogy még nem vagyok kész elszakadni Vera, Adél és Kamilla hármasától. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A nyereményjátékunkban híres szobroké a főszerep! Nektek viszont nem az lesz a feladatotok, hogy ellopjátok, elég a Tallyba beírni az alkotás nevét.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN SZOBROM



A turné állomásai

12.05 Kitablar
12.08 Csak olvass!
12.09 Könyv és más 



2025. november 28., péntek

L. K. Steven: Ezüstköpeny + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megjelent L.K. Stevens nagy sikerű regénye, az Ezüstköpeny. A történetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha velünk játszol, a kötet egy példányát is megnyerheted.

Romba döntheti a világot…
…és romba döntheti a vezér fiát.

Egy különleges világban, amelyben a varázslat a fájdalomra és a gyönyörre épül, egyedül az Ezüstköpenyesek harcolnak a bűn ellen, az igazságért.

A hatéves Saffron Killorannak idilli gyermekkora van: az édesapja varázslatokra tanítja, az édesanyja pedig mágiával gyógyítja a betegségeket. A mindent átszövő varázslatot a fájdalom és a gyönyör erősíti fel, ám a külvilág veszélyei az otthonukba is betörnek. Amikor a szüleit brutálisan meggyilkolják, Saffron megfogadja, hogy bosszút áll a gyilkos Vérholdakon.

Húsz évvel később erre alkalma is nyílik, amikor beáll az Ezüstköpenyesek feddhetetlen csapatába, ám mielőtt kiállhatná a végső próbát, próféciát lát: a gyűlölt Vérholdak vezetőjének rettegett fiát szúrja le, miután szenvedélyes, érzelmekkel teli csókot vált vele… Saffron kénytelen árulónak kiadni magát, és beépülni a gyűlölt szervezet tagjai közé. Ám lehet, hogy az igazsághoz vezető út a szerelme holttestén át vezet?

Az Ezüstköpeny című kötet bevallom, először szépséges borítójával vett le a lábamról, később aztán mikor elolvastam a fülszöveget, biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet el akarom olvasni. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én minden olyan könyvnél, ami felkelti a figyelmemet rákeresek Goodreadsen és ha nem tetszik, amit ott látok, akkor sokszor inkább elengedem. Ennál a könyvnél azonban nem is az sokkolt, amit ott láttam, hanem az, hogy én ezt a szerzőt ismerem már, sőt olvastam is egy ifjúsági könyvét. L. K. Steven ugyanis nem más, mint Laura Steven, aki a Menő Könyvek gondozásában megjelent Our Infinite Fates - Végtelens sorsunk című könyvet írta. Ugyan az a kötet nem lett kedvenc, de nagyon tetszett a szerző stílusa és kreativitása, így mindenképpen esélyt akartam adni a felnőtt fantasy könyvének is. 

Az Ezüstköpeny egy ízig-vérig dark fantasy műfajba sorolható, egy kevés romantikával fűszerett fantasy, mely krimiszerű elemeket is tartalmaz: van benne bőven mágia, van bosszú, van bűnözés és sok-sok rejtély. 

Engem összességében abszolút vitt magával a történet, a regény tempójára tényleg nem lehet panasz, a sztori az én figyelmemet végig fenntartotta. A világépítés szerintem kellően komplex volt, nagyon izgalmasnak és merésznek gondolom: a mágiarendszer koncepciója nagyon egyedi, ilyet még más könyvben nem is nagyon láttam, ezért erről is végig érdeklődéssel olvastam.

A regény főhőse Saffron Killoran. A regény konfliktusa, hogy gyermekkorában Saffron szüleit meggyilkolják: ez a tragédia határozza meg az ő jövőbeli döntéseit. Felnőttként Saffron belép a rendnek számító Ezüstköpenyesek közé — akik az igazságért harcolnak a mágiával és a bűnnel szemben. A történet fontos fordulata, hogy mielőtt Saffron kiállhatná a végső próbát, lát egy próféciát, miszerint megöli a fő ellenség, a Vérholdak vezetőjének fiát — miután csókolózik vele. Ez bonyolult helyzetbe hozza őt: a bosszú, a beépülés és az árulás végigkíséri a karakterívét az egész könyvben. 

A regény több fontos témát is feszeget, ilyen például a bosszú és az igazság: Saffron eredeti célja a szülei meggyilkolásáért való megtorlás. De a beépülés és az árulás miatt az egyszerű bosszú lehetősége erkölcsi dilemmákat szül: vajon meddig megy el az igazságért? Hol van az a bizonyos határ? Ezen kívül még az identitás kérdése is felmerül, hiszen amikor valaki beépül — azaz másnak adja ki magát, mint aki valójában — az állandó színlelés, hazudozás, megalkuvás elkerülhetetlen. Az ilyen szerepek mindig kockázattal járnak: az ember maga is elvesztheti, hogy ki is ő valójában.

A karakterek nem egyszerűen feketék vagy fehérek: a főhős sem feltétlenül “jó” vagy “rossz”, a szereplők sokszor esendők és következetlenek, emellett sokszor morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoznak, de éppen ezek miatt a morális dilemmák miatt elgondolkodtató és visz folyamatosan magával a történet. Emellett felmerül a kérdés: én vajon az ő helyükben hogyan döntöttem volna?

A borító szerintem nagyon jól sikerült, és az éldekorálás is szemet gyönyörködtető, a könyvespolcunk egyik újabb éke lesz. Bízom benne, hogy az ezüst színezés sem fogja megadni magát, és nem kezd el magától lekopni.

Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam L.K. Steven új regényét, az Ezüstköpenyt. A világépítés és a mágiarendszer egyedi, a karakterek kellően izgalmasak (bár sokszor következetlenül viselkednek és a motivációjuk sincs minden esetben megfelelően kibontva) és a történet is végig vitt magával egészen a mindent elsöprő fináléig. Szerintem erősebb lett a felnőtt regénye a szerzőnek, így ha esetleg az ifjúsági kötet annyira nem jött be, ennek szerintem még adjatok egy esélyt. Ha pedig azt is imádtátok, akkor szerintem ezt is szeretni fogjátok. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Ezüstköpeny a General Press kiadó gondozásában jelent meg. A mostani játékunk során a kiadó könyveiből találtok egy-egy idézetet, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a Tally megfelelő sorába, hogy melyik bloggerünk melyik General Press-kötetből idézett.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Átölel,
és úgy érzem,
hogy ő tartja össze a testem
a karjaival,
hogy a csontjaim szilánkokra
törnek a földön,
ha elenged,
hogy maga a lelkem
el fog párologni,
én pedig
darabokra
hullok
nélküle."

A turné állomásai

12.26. - Dreamworld
11.28. - Csak olvass
11.30. - Milyen könyvet olvassak?
12.01. - Könyv és más


2025. november 23., vasárnap

Amanda Peters: Áfonyaszedők + Nyereményjáték

Sziasztok!

Amanda Peters első magyarul megjelent regénye a ‘60-as években, Amerikában játszódik, ahol Maine államba érkezik egy indián család idénymunkára áfonyát szedni. Egy nap a legkisebb gyermek eltűnik. A tragédia napról napra emészti fel a családot, mégis sok év múltán is él bennük a remény, hogy a szeretett Ruthie egyszer hazatér. A könyv egy érzelmekkel teli utazás, melyben egyetlen rossz döntés hatással van két család életére is. Tartsatok bloggereinkkel és a General Press Kiadó jóvoltából esélyetek nyílik nyerni egy példányt a könyvből!

Az egyik család legnagyobb vesztesége.
Egy másik legsötétebb titka.
Mi lesz, ha kiderül az igazság?

1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.

Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.

Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.

Az Áfonyaszedők bensőséges történet arról, mekkora pusztítást végez egy családban egy gyermek eltűnése. Peters gyönyörűen írja le ezt egy többrétegű elbeszélésben arról, hogyan befolyásol egyetlen irracionális tett számtalan sorsot, még az elkövetőékét is. Ez egy csodálatosan megírt, érzelmekkel teli regény, lenyűgöző olvasmány egy új tehetség tollából. - Michelle Good

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Vannak könyvek, amelyek elborzasztanak, mások pedig erős érzéseket közvetítenek és még erősebb érzelmeket váltanak ki az olvasóból. Az Áfonyaszedők pedig valami ilyesmi hatással volt rám is. Nem biztos, hogy a legjobb könyv, amit mostanában olvastam, de mégis nagyon erős érzéseket váltott ki belőlem. 

Az Áfonyaszedők egy igazán szívszorító regény családról, összetartozásról, titkokról, veszteségről és arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy egy gyermek eltűnése milyen romboló hatással van a családra és mekkora fájdalmat okoz. Illetve arról, hogy egy nő mennyi mindenre képes azért, hogy gyermeke legyen. 

A könyv fülszövege azonnal levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, de nem sejtettem, hogy ilyen elemi érzéseket szabadít majd fel bennem. Borzasztóan mérges voltam, miután elolvastam és bár minden idegszálammal szerettem volna kapcsolódni Norma családjához, de inkább borzasztóan dühős vagyok rájuk, mint megértéssel fordulok feléjük. Egy másodpercig sem tudtam szánni őket. Ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen az, amikor nem jön a várva várt gyermekáldás. De ilyet akkor sem lehet csinálni, amikor az ember a legnagyobb poklot járja át. 

Amanda Peters gyönyörűen írja le a többrétegű elbeszélésben, hogy miként befolyásol egyetlen irracionális tett számtalan sorsot, még az elkövetőékét is. Egy nagyon erős érzelmekkel operáló történet, komoly kérdések és dilemmák jelennek meg benne. Az egy másodpercig sem kérdés, hogy morálisan kinek van igaza, vagy mennyire elítélendő, ami Normával történt. Az első pillanattól kezdve annak drukkol az olvasó, hogy megtalálja a helyét és fel tudja dolgozni, ami vele történt. 

1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára. Mikor egy szomorú estén bátyja is meghal teljesen szétesik, hibát hibára halmoz. Elzüllik, elhagyja családját és csak akkor tér haza, mikor kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Családja azonban úgy várja haza, mint a tékozló fiút várják a Bibliában. Szeretettel és odadással gondoskodnak róla. Ruthie szülei azonban példaértékűek voltak. Túlélték a túlélhetetlent. Elvesztették kislányukat, az egyik fiúkat, majd másik gyermekük is elhagyta a családot. Mégis méltósággal viselték a sorsot, amelyet Isten rájuk mért és mindig hittek abban, hogy kislányuk hazatér. 

Ezzel szemben Norma szülei, akik felnevelték őt, végig aggodalomban éltek, túlféltették őt és megfojtották a szeretetükkel. A kislány ugyan nem értette, de az olvasó számára az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy mi motiválja őket. A sok fejfájás, az eldugdosott üvegek, az állandó témaváltás mind-mind hatással volt a lány életére. Hiába érezte, hogy szeretik...mégis ki kell mondani, hogy toxikus légkörben nevelkedett. 

A könyvben leginkább Joe és Norma fejébe nyerhetünk bepillantást. Megtudhatjuk, hogy miként változott meg Joe élete és sorsa Ruthie eltűnése után. Illetve megtudhatjuk, miként alakult Norma gyermekkora és felnőttkora. Megtudjuk, hogy milyen viszontagságukkal kellett szembenézniük az életük során. Hogy egyetlen hibás döntés mennyire meghatározta a két család sorsát. 

Ugyan nem kapott nagy szerepet, de szerettem, hogy a szerző beemelte az indián kultúrát. 

Nagyon tetszett a kötet vége, melyben kiderül, hogy mi adott keretet a könyvnek. A kötet szereplői érezhetően nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Vannak, akiknek szerintem megbocsáthatatlan a bűne. Norma szülei például abszolút ebbe a kategóriába esnek. De amúgy Joe bűne szintén súlyos, mégis mivel az idő begyógyította a sebeket, könnyebb szánni és elfogadni őt, mint Norma szüleit. 

Összességében úgy érzem, hogy nagyon meghatározó olvasmány volt számomra az Áfonyaszedők. Talán nem tökéletes, de olyan erős érzéseket váltott ki belőlem, hogy nem tudok egyszerűen rosszat mondani rá. Csak ajánlani tudom, olvassátok, szeressétek!

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 


Nyereményjáték

Játékunk során az Áfonyaszedők történetéhez hasonlóan családregények címeit kell kitalálnotok minden állomásunkon. A helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába tudjátok beírni. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN CÍMEM
S_i_r_ _ó     M_li_u


A turné állomásai

11.21. Kitablar
11.23. Csak olvass!
11.25. KönyvParfé










2025. október 2., csütörtök

A. B. Poranek: Ahol megdermed a sötét + Nyereményjáték



Sziasztok!

A.B. Poranek regénye, az Ahol megdermed a sötét egy veszélyes világba kalauzol el bennünket, egy sötét erdő mélyére, ahol a rettegett leszy él - de ő maradt egyedül Liska utolsó reménye arra, hogy megszabaduljon a mágiájától. Ám ahhoz egy évet az erdőben kell töltenie a leszy mellett. Vajon megéri ez a csere? Tudd meg te is, hiszen a blogturné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Mindent megtenne hát, hogy szabaduljon a veleszületett varázslattól. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a több száz éves, ámde ifjú arccal bíró leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől.
Liska azonban hamarosan nyugtalanító felfedezést tesz a leszy romos és meglehetősen hóbortos udvarházában: nem ő az első, aki alkut kötött a démonnal, és minden elődje rejtélyes módon eltűnt. Ha a lány túl akarja élni a kialkudott évet, fel kell fednie szófukar házigazdája titkait, és szembe kell néznie a múltja szellemeivel. Mert valami ébredezik az erdőben, valami halálos és könyörtelen, amely még a leszyt is megrémíti… És csak úgy győzhetik le, ha Liska megtanulja elfogadni a benne rejlő mágiát, amitől mindig is szabadulni próbált.

Ha van könyv, aminek az olvasását nagyon vártam, akkor az biztosan A. B. Poranek regénye. Anno angolul is beszereztem és már alig vártam, hogy sorra kerítsem. De valahogy soha nem jött el a megfelelő idő. Mikor megláttam, hogy a General Press kiadó megjelenteti a könyvet, akkor nagyon lelkes lettem, de bevallom, először nem tetszett a borító és hálát adtam az égnek azért, hogy az angol kiadásom máshogy néz ki. De aztán kézbe vettem, elkezdtem olvasni és nemcsak, hogy elfogadtam, de igazán meg is szerettem. 

Az Ahol megdermed a sötét egy igazán érdekes és izgalmas történet. A.B. Poranek rengeteg szláv mitológiai és népi elemet használ fel, főleg lengyel folklórból, és ezeket keveri a fantasy elemeivel. Hangulata kissé sötét, de ijesztőnek, vagy horrorisztikusnak azért nem mondanám. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy az általa megalkotott világban, miként keverednek a fantasy, a mitológia, a babona és a kereszténység elemei. Az utóbbi miatt egy kicsit idézte nekem A medve és a csalogány hangulatát is, hiszen eddig csak abban a regényben találkoztam azzal, hogy milyen is az, amikor az egyház és a népi hitvilág szemben áll egymással. A karakterek belső konfliktusai, traumái, valamint a mágia elnyomása / elfogadása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mitológia és a folklór ne csak dekoráció vagy üres díszlet legyen, hanem aktív szerepet töltsön be a történet szempontjából. 

A regényben központi szerepet kap az erdő, mely egy igazán misztikus és veszélyes helynek számít. Aki csak teheti, igyekszik elkerülni, hiszen szellemek és különböző mágikus lények élnek ott. Védtelen lelkekre vadászik például a rusáłka – vízi tündérszerű alak –, aki a vízbe csábítja az embereket, vagy a strzyga, egy démoni, vérszívó teremtmény, aki kegyetlenül lemészárolja azokat, akik az útjukba kerülnek. De persze ott él a leszy is, aki az erdő szelleme. Egyszerre védelmező és fenyegető az alakja. 

A történet világában a pogány hiedelmek és a keresztény hit elemei együtt léteznek: a varázslat, a boszorkányság és a babonás védekező praktikák (amulettek, szalagok, fákhoz kötődő szokások) mind a mindennapok részei. Az emberek ugyanakkor templomba járnak és boszorkányt kiáltanak, ha valami megmagyarázhatatlant tapasztalnak.

A történet főszereplőjét Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Egész életében rettegett igaz valójától és arról, hogy megsejtsék, hogy miféle titkot rejteget. Igyekezett tökéletesnek lenni, megtenni mindent, amit szülei kérnek tőle. De sajnos sokáig nem rejtőzhetett az álcája mögött, hiszen amit elnyomnak, az egyszer valamilyen módon utat tör magának és kirobban. Egy igazán szerencsétlen eset után Liska elszánja magát, hogy végérvényesen megszabadul varázserejétől. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől. A leszy azonban olyan titkot rejt, ami nemcsak Liska, de az egész erdő életére hatással lehet. Vajon képesek lesznek összefogni és megmenteni az erdőt attól a veszélyes erőtől, ami éledezni kezdett? És vajon mi volt a leszy valódi indoka, mi miatt fogadta be Liskát? De talán a legfontosabb kérdés, Liska vajon elfogadja önmagát és az erejét, vagy végül feladja és megpróbál beilleszkedni a falusiak közé?

Huhh, hát sejtettem, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, de arra nem számítottam, hogy ennyire elkap majd a hangulata. Legszívesebben csak olvastam és olvastam volna. Egyrészről nagyon szerettem volna sietni, másrészről pedig azt kívántam, hogy soha ne legyen vége. Nagyon megfogott Liska és a leszy karaktere, szerettem a történetüket. A.B. Poranek írásmódja lírai és nagyon érzékeny, de közben nem fél megmutatni az élet sötétebb árnyalatait sem: a kitaszítottság, a magány, a másság  és a vágy érzetét szövi össze a misztikummal.

A könyv abszolút olvastatta magát, a nyelvezete is igazán szerethető volt. Szerettem a leírásokat, nekem nagyon tetszett a szerző stílusa és maga a fordítás is. A cselekmény kellően izgalmas volt, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Tökéletes volt az egyensúly, a sötétebb, gótikusabb részeket mindig egy-egy könnyedebb pillanat/párbeszéd váltotta fel. 

Liska és a leszy tökéletes főszereplő. Mindketten óriási utat jártak be. Megtört lelkek, akik küzdöttek a múlt árnyaival. Liska a varázserejével és azzal, hogy szeretne normális lenni. A leszy pedig azzal, hogy az erdő őrzése és régi alkuja milyen súllyal nehezedik rá. Nagyon szerettem a kettősüket. 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem feletkezik meg a mellékszereplőkről sem. Jaga és Maksio karaktere üde színfoltja volt a történetnek, a Berkenye házat pedig egyszerűen imádtam. Mindig elvarázsolnak az ilyen különleges házikók. 

A történet nagyon tetszett és bevallom, abszolút nem számítottam arra, hogy ennyire keserédes lesz a vége. Persze ki tudok vele egyezni, de azért az utolsó oldalakon azért elmorzsoltam egy kósza könnycseppet. 

A hangulata miatt tökéletes választás az őszi bekuckózós időszakra, örülök, hogy ezzel nyitottam meg az őszies olvasmányaimat, magasra tette a lécet, az biztos. Ha szeretitek az ilyen jellegű könyveket, vagy csak egy igazán remek történetre vágytok, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe. 
 

Nyereményjáték

Barangoljuk be a General Press kiadó választékát! A mostani nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint megfejteni, hogy az állomásokon található fülszövegrészlet melyik kötethez tartozik! A regény szerzőjét és címét írjátok be a megfelelő állomáshoz! 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

RÉSZLET
“Egy menekülő nő. Egy csapat rettenthetetlen harcos. Egy tiltott szerelem. És a titok, amely mindannyiukat fenyegeti.” 

A turné állomásai

09.27 Kitablar
10.01 Csak olvass!
10.03 Fanni's Library
10.05 Milyen könyvet olvassak?
10.07 Utószó
10.09 Könyv és más 
10.11 Spirit Bliss - Sárga könyves út
10.13 Dreamworld
10.15 Sorok Között 


2025. július 25., péntek

Demi Winters: A Csontok útja + Nyereményjáték


Sziasztok!

A General Press kiadó egy izgalmas, skandináv mitológiával átitatott romantasy történettel kápráztat el most bennünket: megérkezett A csontok útja, amelyben egy fiatal lány történetét követhetjük végig, aki vállalkozik a lehetetlenre. Tartsatok ti is velünk, és ismerjétek meg Silla útját a végzete felé! És ne feledjétek, hogy a turné végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!

Egy menekülő nő. Egy csapat rettenthetetlen harcos. Egy tiltott szerelem. És a titok, amely mindannyiukat fenyegeti.
Íseldur királynéja harcosokat küld, hogy Sillát, a fiatal lányt a színe elé vigyék, ahol halál vár rá. Amikor az apját megölik, a férfi utolsó szavai kockázatos küldetésre indítják Sillát: utazzon végig a veszedelmes Csontok útján – ahol zsoldosok, ijesztő lények és egy titokzatos gyilkos portyázik –, és menjen a királyság északi részébe, Kopa városába, ahol végre biztonságban lesz.
 Miután alig éli túl az első útszakaszt, a kétségbeesett Silla elrejtőzik a hírhedt Véresbárdú Banda szekerén. Ahhoz, hogy eljusson Kopába, maga mellé kell állítania Bárdszeműt, a harcosok mogorva vezetőjét, miközben el kell kerülnie Farkast, a zavarba ejtően jóképű jobbkezét. A királyné kegyetlen bérgyilkosának azonban más tervei vannak, és megszállottan vadászik a lányra.
 Vajon Silla épségben eljut az úti céljához? Vagy a Csontok útjának áldozatává válik?


A Csontok útja című kötet olyan, mint egy középkori díszlettel megáldott skandináv történet, mely nem véletlenül kapott annyi trigger warningot. Nem csak mérete, hanem brutalitása is lefegyverző lehet, az olvasó már az első oldalakon tapasztalja, hogy miféle brutalitás is jellemző az adott világra és korszakra. A nyilvános kivégzések miatt kicsit erősen indult a történet, és később sem veszített a kötet az erejéből. Az események ugyan lassan indulnak be, a szerző szépen tégláról téglára építkezik, de egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. A kötet jelentős részében utaznak a szereplők, még sem éreztem annyira "road trip" jellegűnek a kötetet. Annyi minden történt benne, hogy bőven feledtette velem a "road trip" sztorik iránti ellenérzésemet. 

A karakterek nem romantikus hősök, hanem sokkal inkább kegyetlen harcosok, akik nem árulnak egy másodpercig sem zsákbamacskát. Minden szereplőnek van valami problémája, senki sem egy kerek egész, mindannyian fájdalmat, sötét titkokat és frusztrációkat hordoznak. Nem kedvesek, még amikor romantikusnak vélt érzelmeket táplalnak, akkor is inkább agresszív és birtokló módon viselkednek. Talán ez a szál tetszett nekem amúgy a legkevésbé, az tény, hogy a spicy jeleneteknek megadta az alaphangulatát, de alapvetően nem szeretem, amikor egy férfi saját birtokaként tekint egy nőre. Ez a darkosabb vonal kicsit távol áll tőlem. A világnak azonban nagyon jól állt ezt a sötét hangulat és sötét korszak. A mágiarendszer izgalmas, a főgonosz pedig kifejezetten érdekes. Ebben a könyvben semmi sem fekete, vagy fehér. Minden sötétszürke. A moralitás teljesen mást jelent, az elítélendő dolgok mögé lehet látni és ha meg nem is értjük és nem tudunk azonosulni vele, de általánosságban vélve érteni véljük, hogy miért cselekedett az adott karakter úgy, ahogy. 

A szerző honlapjáról kiderül (amit amúgy nagyon ajánlok nektek, mert rengeteg érdekes információ található meg rajta), hogy 2021 június óta dolgozik ezen az 5 részes fantasy sorozaton. A Csontok útja a sorozat első része, a 20 éves Silla Nordvig történetét követi nyomon, aki a Véresbárdú Banda tagjaival utazik együtt a Csontok útján. A történet egy Íseldur nevű kitalált világban játszódik, amelyet Izland zabolázatlan tájai ihlettek. A vulkánok, gleccserek, fekete homokos strandok és fjordok igazán feltüzelték a szerző kreativiását! Egy Izland ihlette világ pedig természetesen a vikingekhez és a skandináv mitológiához vezetett. A kötet megírása rengeteg kutatást igényelt az ételek, italok, fegyverek, beszédmódjuk, kulturális szokásaik és hiedelmeik terén. De képzeljétek, a szerzőt például A szolgálólány meséje is inpirálta oly módon, hogy annak hallgatása közben jutott eszébe a brutális és nyilvános kivégzések ötlete. A könyvben szereplő beceneveket pedig izlandi költeményekből és történetekből merítette. A szerző azonban a saját életéből is merített. Amikor írni kezdte a könyvet, éppen egy erős kiégeses időszakon ment keresztül, így ezeket az érzéseket és élményeket is megjeleníteni a kötetben. Silla karaktere segített neki felfedezni az erőt, amely az ő esetében nem feltétlen fizikai erőt jelent, hanem sokkal inkább a rugalmasságát és talpraesettségét. A szerző továbbá egész életében küzdött a függőségével, így fontos volt számára, hogy ez realisztikus módon jelenjen meg a kötetben, hiszen ezek az események örökre megváltoztatják az embert, és az igazi erő az, ha az ember képes újra megtalálni önmagát azután is, hogy maga a függőség milyen következményekkel járt számára. 

Silla
Forrás https://demiwinters.com/art-maps/

Silla a kortárs romantikus regények iránti szeretetéből született a szerzőnek. Bizonyos szempontból ő egy tipikus romantikus hősnő, akit egy sivár, halálos világba ültettek át. Úgy érezte, hogy jó móka lenne egy olyan hősnőt a lapokon látni, aki teljesen ellentétben áll a Véresbárdú Banda tagjainak brutalitásával. De csak azért, mert gyengének látszik, ez nem jelenti azt, hogy Silla nem kemény csajszi a maga egyedi módján. Érdekes amúgy, hogy a kötetben rendkívül változatos szereplőkkel találkozunk. A tökéletes vikingektől kezdve, Sidra karakterén túl megismerhetjük Hekla és Sigrún karakterét. Hekla például protézist hord, Sigrún pedig nem beszél, jeleléssel kommunikál. A szerző leírta a honlapján, hogy mivel a világunk tele van mindenféle emberrel, azt akarta, hogy Íseldur is ezt képviselje. És ha belegondolunk, egy brutális, háború sújtotta országban rengeteg ember küzd sérülésekkel. A sorozat során pedig majd megértjük és felfedezzük Hekla és Sigrún múltját és sérüléseik eredetét. 

A kötetben rengeteg érdekes és izgalmas dolgok derült ki. Vannak, amelyekre azért számít az olvasó, de olyan is volt, ami őszintén meglepett. Érdekes és izgalmas kötet volt, és bár a 600+ oldalával kicsit ijesztőnek hathat, de könnyen és gyorsan lehet haladni vele. A kötet végén amúgy van egy szószedet, ami nagyon hasznos olvasás közben. 

Rey
Forrás: https://demiwinters.com/art-maps/

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd a kötet, de teljesen beszippantott. Alig várom már, hogy olvassam a folytatását. Nagyon megkedveltem Rey és Hekla karakterét, remélem hasonlóan fontos karakterek lesznek majd a folytatásban is, mint amennyire az első részben. Bevallom, nekem a karakterek túl nagy meglepetést nem okoztak, a pozitív és negatív fejleményekre is számítottam. Volt olyan karakter, akit már az elején sem kedveltem és olyan is, akiről végig sejtettem, hogy igazából egy megbízható és szerethető alak a hibái ellenére is. 


A borító amúgy nekem nagyon tetszik, az éldekor pedig dicséretet érdemel. Nem szeretem, amikor a borító köszön vissza, jobban tetszik, mikor kiegészíti inkább azt. A nyelvezete szerintem teljesen rendben volt, élvezetes volt magyarul is az olvasása. A folytatást már most tűkön ülve várom és biztos vagyok benne, hogy abban sem fogok csalódni majd. 

Ha egy igazán erős és sötét fantasy könyvre vágytok, akkor csak ajánlani tudom A Csontok útját. Ha a spicy jelenetek kicsit megriasztanak, akkor se csüggedjetek, ki lehet bírni abszolút, én sem vagyok nagy rajongója. A történet érdekes és izgalmas, a cselekmény pedig feszültséggel teli. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Ezúttal azt teszteljük, milyen jól ismeritek a skandináv mitológiát! Nincs más dolgotok, mint helyesen megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, és a megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Hogyan nevezik az emberek lakta világot?


a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.11 Kitablar - extra
07.17 Readinspo
17.18 Kitablar 
07.24 Dreamworld
07.25 Csak olvass! 

2025. május 12., hétfő

Samuel Burr: A ​Rejtvénykészítők Társasága

Sziasztok!

Az General Press Könyvkiadónak hála én is elolvashattam Samuel Burr regényét A Rejtvénykészítők Társaságát. Az elmúlt időben teljesen rákattantam a cozy mystery műfajra, így nagyon sajnáltam, hogy anno végül kimaradtam a könyv turnéjából. A cím láttán azonnal a nyomozásra és rejtvényekre asszociáltam, de arra nemszámítottam, hogy ennyire elvarázsol majd Clayton útkeresésre. 

De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

VENI, VIDI, SOLVI.
JÖTTEM, LÁTTAM, MEGOLDOTTAM.

Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagyják egy kalapdobozban. A kisfiú, akit a különc rejtvénykészítők korosodó csoportja magához vesz, és saját gyermekeként nevel fel, mit sem sejt a származásáról, és a társaság tagjai számára is ő lesz az egyetlen megoldatlan feladvány.

Amikor Pippa Allsbrook, Clayton fogadott édesanyja és a társaság alapító-elnöke elhuny, egy utolsó rejtvényt hagy örökül a fiúra, amelyből fény derülhet minden titokra. A kalandos utazás azonban nemcsak a múltra ad válaszokat, hanem a jövőre is, és fenekestül felforgatja Clayton és a fogadott családja életét is.

A Rejtvénykészítők Társasága szívhez szóló történet a szeretetről és a családról, valamint arról, mit jelent szövetségeseket találni az életben – kortól függetlenül.

Samuel Burr regénye először borítójával, utána pedig érdekesnek tűnő fülszövegével hívta fel magára a figyelmemet. Nagyon szeretem a rejtélyeket, a rejtvényeket és az olyan könyveket, melyek középpontjában az útkeresés áll. A Rejtvénykészítők Társasága pedig pontosan ezt a két általam nagyon szeretett dolgot ötvözi. 

Van az a fajta könyv, ami első pillantásra kalandot, rejtélyt és izgalmat ígér – aztán, ahogy haladsz benne, rájössz, hogy igazából valami sokkal többről szól. A Rejtvénykészítők Társasága ilyen regény: egy történet, amely a megfejtendő nyomokon túl a szív legmélyebb kérdéseit feszegeti – ki vagyok én, honnan jövök, és hová tartozom?

A történet két szálon fut. A jelenben Clayton útját követhetjük végig, amely nem csupán nyomozás a múlt darabkái után, hanem igazi önfelfedezés. Egy belső utazás, ahol a megoldásra váró rejtvények nemcsak külső kihívások, hanem belső metaforák is: mit jelent felnőni, elengedni, hinni valakiben – és újra hinni önmagunkban. A múltban pedig a társaság megalakulásának  és működésének történetét ismerhetjük meg egészen odáig, hogy valaki Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagy. 

Nagyon szerettem a társaságról olvasni és mivel nagyon foglalkoztat az örökbefogadás gondolata is, így sokat jelentett az a gondolat is, hogy a család nem csupán vér szerinti köteléket jelent. Sokkal inkább emlékeink, kapcsolataink, és azok a finom szálak, amik láthatatlanul, mégis erősen kötnek össze minket másokkal. A regény érzékenyen, mégis finom humorral beszél a veszteségről, az újrakezdésről, a családi múlt súlyáról, és arról a különös vágyról, hogy valahol otthon érezzük magunkat – még ha az az otthon néha egy térkép hiányzó darabjaiban rejlik is.

A történet hangulata különleges: melankolikus, de nem szomorú. Inkább olyan, mint egy őszi séta – a levegőben van valami megmagyarázhatatlan, amitől egyszerre érezzük magunkat elveszettnek és megtaláltnak. A szereplők nem tökéletesek, de éppen ettől válnak valódivá: tépelődnek, kérdeznek, néha hibáznak, elesnek majd felállnak és újra továbbmennek – mint mindannyian. 

Clayton karakterét nagyon közel éreztem magamhoz. Hajlamos vagyok én is eltűnni a saját kis csigaházamban és olykor kifejezetten nehéz kimozdítani engem otthon. Biztonsági játékos vagyok, nehezen viselem a változást és az őrült meglepetések is zavarba tudnak hozni. Jó érzés volt látni, ahogy kimerészkedik a saját kis buborékából, hogy kockáztat egy kicsit és megnyílik mások előtt. Mivel a fiút  különc rejtvénykészítők korosodó csoportja vette magához, nem igazán volt vele egykorú társasága, ezért Pippa nem is tehetett volna jobbat vele, mint hogy elindítja őt az ismeretlenbe. Olykor nem is a megoldás, hanem maga az út a legfontosabb. Az pedig vitathatatlan, hogy Clayton óriási utat tesz meg, nem csak a származását ismerhette meg, hanem végre ténylegesen elkezdhetett élni. 

A Rejtvénykészítők Társasága nem egy klasszikus kalandregény – hanem egy csendes, mégis hatásos történet a kapcsolódásról, az útkeresésről és arról, hogyan válhatnak a legkisebb dolgok is kulcsfontosságúvá, ha elég mélyre ásunk.

Ez a történet leginkább azoknak szól, akik szeretik az emberi történeteket és az izgalmas rejtvényeket. Azoknak, akik hisznek abban, hogy néha egy kérdés többet ér egy válasznál – és hogy a valódi rejtvények nem papíron, hanem bennünk születnek meg. Olvassátok, szeresssétek!

Értékelés: 5/4,2

A recenziós példányt szeretném megköszönni az General Press Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 




2025. március 10., hétfő

Cécile Pivot: Néha kiderül az ég + Nyereményjáték

Sziasztok!

Cécile Pivot neve már ismerős lehet a magyar könyvmolyok számára, hiszen korábban már lefordításra került A kis francia könyvesbolt című regénye. Ezúttal egy jóval eltérőbb és nehezebb témával rukkol elő a szerző, tartsatok velünk, hogy kiderítsétek, mit gondolnak a könyvről a bloggereink, és persze ne felejtsetek el játszani a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!

Másképp szálltunk alá a pokolba, csupán ennyi történt.
Izia csendben végignézi, ahogy a férje összepakol, és elhagyja a lakást, amelyben egyetlen gyermeküket, a nyolcéves Zoét nevelték, akit néhány hónappal korábban elgázolt egy részeg sofőr. A nő megkönnyebbül, amikor egyedül marad a bánatával, és bezárkózhat a kislány érintetlen szobájába.
Ám ahogy telnek a hetek, visszatér belé az éhség, a vágy a napsütés és a friss levegő után. Különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást.
Felvesz egy fiatal segítőt, Samuelt, aki zavarba ejtően őszinte, meghatóan érzékeny, és maga is pontosan ismeri a gyász természetét. Izia fokozatosan tér vissza az életbe, és végül ráébred, hogy bár a fájdalom felemésztő, néha azért kiderül az ég.



Cécile Pivot neve már nem volt ismeretlen számomra, 2023-ban olvastam A kis francia könyvesbolt című kötetet, ami ugyan nem lett kedvenc számomra, de összességében kedveltem. Így kíváncsian vártam, milyen hatással lesz rám a Néha kiderült az ég című regénye. Már a fülszöveg elolvasása után érzékeltem, hogy egy igazán nehéz és fájdalmas írás, és biztos voltam benne, hogy nagy hatással lesz majd rám. A hatás végül elmaradt, vagy talán nem is maradt el, csupán teljesen máshogy jelentkezett, mint ahogy vártam. 

A történet szerint Izia és férje külön válnak egymástól, miután nyolcéves kislányuk Zoé egy balesetben életét veszi. A nő megkönnyebbül, amikor egyedül marad a bánatával, és bezárkózhat a kislány érintetlen szobájába. Ám ahogy telnek a hetek, visszatér belé az éhség, a vágy a napsütés és a friss levegő után. Különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást.
Felvesz egy fiatal segítőt, Samuelt, aki zavarba ejtően őszinte, meghatóan érzékeny, és maga is pontosan ismeri a gyász természetét. Izia fokozatosan tér vissza az életbe, és még az is lehetséges, hogy újra egymásra találhatnak a férjével. 

A Néha kiderült az ég egy igazán fájdalmas és komor történet a gyászról és arról, hogy mennyire nehéz feldolgozni azt, ha valaki elveszíti egy szerettét. Azt ugyan mindannyian tudjuk, hogy aki megszületik, az bizony egyszer meg is fog halni, tisztában vagyunk azzal, hogy ez a dolgok természetes rendje. De ehhez a természetes rendhez az is hozzátartozik az ember fejében, hogy mi végignézzük, ahogy a gyermekünk felcseperedik. Nézzük, ahogy elkövet egy-két hibát, ahogy elesik, majd feláll. Ott vagyunk, amikor lediplomázik, családot alapít. És amikor mi már öregek és fáradtak vagyunk, egy nap elalszunk és majd a mennyből tekintünk le rájuk. Mosolyogva nézzük, ahogy teljes, és szép hosszú életet élnek. A dolgok természetes rendje az, hogy először a szülő megy el. Kevés nagyobb tragédia van annál, amikor egy gyermek hagyja el először a világunkat. Erre a fájdalomra még szavunk sincs. Amikor valakinek meghal a házastársa, özvegy lesz. Amikor a szülei, akkor árva. De arra egyszerűen nincs szavunk, amikor a gyermek hal meg és a szülő marad egyedül. Talán azért, mert ez akkora fájdalom, amit egyszerűen képtelenség szavakkal kifejezni. 

Izia és Étienne a balesetet követően nem csak a kislányát, hanem önmagunkat is elveszítették. A világuk a feje tetejére állt és képtelenek voltak szabadulni, a fájdalom fojtogató markából. Nem azért váltak külön, mert mérgesek voltak egymásra, vagy mert már nem szerették egymást. Egyszerűen nem tudták, hogyan kapcsolódjanak a másikhoz. Kislányuk elvesztése alapjaiban rengette meg a világukat, és ahhoz, hogy újra egymásta találjanak, önmagukat kellett először megtalálni. 

A gyász ábrázolása szerintem nagyon hiteles volt mindkét karakter részéről, a szerző bemutatta, hogy nincs egyféle recept. Minden ember más és más, mindannyian máshogy dolgozzuk fel a veszteséget. Ez a gondolat ráadásul nem csak a két főszereplő történetében, hanem Izia vállalkozására is igaz. Izia egy igazán különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást. Segítsége Samuel, a kissé különc fiú, akivel hamar megtalálják a közös hangot és a ritmust. Összeköti őket a gyász és a fájdalom. Ám mikor Samuel megnyílik a nőnek és Izie nem viszonozza, a barátságuk is veszélybe kerül. Vajon képes lesz arra, hogy ismét nyisson az emberek felé és megtapasztalja azt, hogy bármennyire is fojtogató a bennünk lakozó fájdalom, az ég néha azért mégiscsak kiderül. 

Mikor elolvastam a fülszöveget, arra számítottam, hogy a fájdalom majd bekúszik a bőröm alá és majd én is ott állok Izie és Étienne mellett megsemmisülten, összetört szívvel. Ez végülis megtörtént, mert kétségtelenül összetört a szívem, de valahogy mást nem éreztem olvasás közben. Nem voltam részese a történetnek, csupán az első oldaltól az utolsóig mélységesen sajnáltam őket. Nagyon fájdalmas volt bepillantani a fejükbe, az életükbe, de azonosulni és igazán magamba szívni a hangulatot nem tudtam. Sokáig gondolkotam azon, hogy milyen értékelést írjak majd a kötetről, hány csillagot adjak rá. Majd végül megláttam egy értékelést, melyben egy olvasó csak annyit írt, hogy ez a könyv pontosan az ő életét írja le. És akkor jöttem rá, hogy mi a legnagyobb baj ezzel a kötettel. Az, aki már átélt ilyen fájdalmat, minden idegszálával kapcsolódik majd a kötethez, nekik olyan ez, mintha a lelkükből szólna. Az esetemben azonban inkább olyan ez, mintha egy üvegen keresztül nézném az egészet. Természetesen hatással van rám, fáj, de nem éreztem a zsigereimben. Mintha valami hiányzott volna belőle. De az is lehet, hogy igazából semmi sem hiányzik, és a hitelessége a legnagyobb erénye. 

A borító nagyon szép, de bevallom, nekem előbb jut az eszembe róla egy romantikus történet. 

Csillagos értékelést nem fogok adni a könyvre, mert képtelen vagyok számszerűsíteni a gondolataimat és érzéseimet, így álljon csak itt ez a szöveges értékelés. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor jó szívvel tudom ajánlani nektek.

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a könyvbe. 
 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során pár kérdésre kell válaszolnotok, amelyekre a megoldást a könyv beleolvasójában találjátok. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Melyik volt Étienne kedvenc festménysorozata? 


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

03. 08. Kitablar
03. 10. Csak olvass!