S. F. Williamson: Sárkányok háborúja + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Sárkányok háborúja, S. F. Williamson nagysikerű Sárkányok nyelvén sorozatának folytatása, már magyarul is elérhető az Anassa Kiadó gondozásában, és ismét egy sárkányokkal, politikai intrikákkal és veszélyes küldetésekkel teli világba repíti az olvasókat. Vivien Featherswallow ezúttal a polgárháború közepén indul útnak, hogy felkutasson egy legendás sárkányfajt, amely talán véget vethet a pusztító konfliktusnak – miközben a saját múltjával és a rá nehezedő felelősséggel is szembe kell néznie. Tartsatok velünk a blogturné állomásain, ismerjétek meg ezt a lebilincselő fantasyregényt, és a turné végén akár ti is nyerhettek egy példányt a kötetből!

Vivien Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. De vajon a tudásával képes lesz véget vetni a háborúnak?  Polgárháború tombol egész Nagy-Britanniában, sárkányok és emberek harcolnak mindkét oldalon. Vivien pedig Wyvernmire miniszterelnök legyőzésével akaratlanul is a lázadás jelképévé, valamint az ország első számú ellenségévé vált. Csakhogy mit ér egy forradalmár, ha bujkálnia kell, és tehetetlenül nézi, ahogy a barátai harcolnak?  Vivien bizonytalanul, kételyek között indul a távoli skót szigetekre, hogy felkutasson egy különös, rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a kulcsot jelentheti a háború befejezéséhez egyszer s mindenkorra.

S.F Williamson sorozatának második részét már nagyon vártam. Bár nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatom az első résszel, a történet végül nagyon beszippantott és már tűkön ülve vártam a folytatást. Kíváncsian vártam, hogy miként alakul Viv és barátainak sorsa, illetve hogyan alakul majd a forradalom, illetve a sárkányok helyzete. Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, meglepődtem, hogy egészen hasonlóan éreztem, mint az első kötet olvasása során. A folytatás sem lett azonnal szerelem, egy darabig viaskodtam az érzéseimmel és aggódtam, hogy végül nem ér majd fel az első részhez. De ahogy az első rész, úgy a folytatás is rendkívül alattomos módon lopta be magát a szívembe. Csendben kúszott a bőröm alá, kettőt pislogtam és egyszer csak azt vettem észre, hogy szinte darálom a lapokat. Amikor pedig becsuktam a könyvet arra gondoltam, hogy bárcsak már a kezemben tarthatnám a folytatást. Nem volt szerelem első látásra, sokáig úgy éreztem, hogy kívül ragadok a történeten és nem szippant be, de a végére ismét elkapott a gépszíj és S. F. Williamson  levett a lábamról. Talán ez a második rész nem ütött akkorát, mint az első, de összességében kifejezetten szerettem olvasni. 

A kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. Vivien Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. Felismerte, hogy ezek a félelmetes lények, nem csak a nyelv szintjén kommunikálnak. Mikor azonban felismerte ennek fontosságát megfogadta, hogy soha nem árulja el senkinek ezt a tudást.

Polgárháború tombol egész Nagy-Britanniában, sárkányok és emberek harcolnak mindkét oldalon. Vivien pedig Wyvernmire miniszterelnök legyőzésével akaratlanul is a lázadás jelképévé, valamint az ország első számú ellenségévé vált. Csakhogy mit ér egy forradalmár, ha bujkálnia kell, és tehetetlenül nézi, ahogy a barátai harcolnak? Vivien bizonytalanul, kételyek között indul a távoli skót szigetekre, hogy felkutasson egy különös, rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a kulcsot jelentheti a háború befejezéséhez egyszer s mindenkorra. De mi van akkor, ha a győzelemhez el kell árulnia azt, amiben hisz? Képes arra, hogy megakadályozza a háborút? Vajon ez a fecske elhozhatja mindenki számára a hőn áhított békét?

A cselekmény szerintem rendkívül érdekes és izgalmas volt. Az írónő nagyon szépen építkezett, fokozatosan adagolta az izgalmakat, nagyon szépen készítette elő a végkifejletet és a lezárást. Továbbá szépen elkezdte adagolni, hogy mire is számíthat az olvasó majd a kötet harmadik részében. A végével pedig "csak" annyira borzolja fel a kedélyeket, hogy az ember legszívesebben azonnal nyúlna a folytatásért. Egy idő után az olvasó is úgy véli, hogy a szereplőknek tényleg nem volt más választása és a megfelelő módon oldották fel az adott konfliktust. Nem feltétlen értünk velük egyet, de egy idő után megértjük mindegyiket. A könyvben hangsúlyosan megjelenik a politika, különféle játszmák színesítik a történetét. Nagyon jól állt a történetnek ez a sötét és borongós hangulat, nagyon jól bemutatta a szerző, hogy mennyire kegyetlen és a "kisemberek" számára mennyire érthetetlen dolgok történnek a színfalak mögött. Tetszett, hogy a kötetben semmi nem volt fekete és fehér. Egy háborúban az emberek olykor kénytelenek morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hozni. Emberileg persze mondhatjuk azt, hogy nem értünk velük együtt, de ha jobban belegondolunk mindig van egyfajta logika az ilyesféle gondolatok mögött. 

Viv karaktere nehezen került hozzám közel. Bár az első rész után jobban megkedveltem, a folytatásban kicsit úgy éreztem, mintha visszaálltunk volna ismét a startvonalhoz. Sokáig zavart a viselkedése, néha olyan hülyeségeket tud csinálni, hogy csak fogom a fejem. Néha legszívesebben jól megráztam volna, hogy szedd már össze magad lányom. Viszont vitathatatlan, hogy lenyűgöző ívet jár be az ő karaktere. Az előző részben már levetkőzte a kissé önző és totálisan antihős leány képét és egy igen erős és kompetens karakterré változott. Itt pedig tovább épült a karaktere. Az első könyv eseményeinek hatására kicsit elvesztette önmagát. Hiszen ki is ő pontosan? Egy nyelvész? Lázadó? A Fecske? És hol a helye a világban? A kötet végére azonban rájön arra, hogy senkit sem lehet egy címkével jellemezni. Hiszen sokkal többek vagyunk ennél. A munkánk, a feladatunk ugyan meghatároz minket egy bizonyos szinten, de nem fedi le a teljes valónkat. 

A könyvben az érzelmek teljes skáláját átéltem, sokszor dühös és frusztrált voltam, amit leginkább Viv viselkedése váltott ki belőlem. De sokszor izgatott és lelkes, megkönnyebbült is voltam. Volt, hogy aggódtam és egy kicsit pityeregtem is. A könyv vége brutál ütősre sikeredett, csak úgy kapkodtam a fejemet. A sárkányok nagyon erősek, nem kedves és cuki fantasy lények, hanem kifejezetten könyörtelen szörnyetegek, akik ha úgy alakul, szembrebbenés nélkül gyilkolnak. Szerettem olvasni róluk és az egész világról.

Nagyon tetszett, hogy ezúttal a új színtéren zajlott a csatározás és a politikai hadviselés. Az első kötetből is megismert Canna szigetén. Nagyon tetszettek az új mellékszereplők, ugyanakkor örültem, hogy láthattam a régebbi kedvenceimet is. Kíváncsian várom, hogy miként alakul majd a történet, hogyan zárja le a szerző a sorozatot a trilógia harmadik részében.

A magyar kiadás csodaszép, egyszerűen imádom. Nagyon tetszik, hogy keménykötetes és kifejezetten szeretem az éldekorját is. A fordítás összességében tetszett, de azért egy-egy helyen bevallom, kicsit felvontam a szemöldököm.

Összességében bár az elején kicsit megijedtem, de a végére teljesen elsimultak a dolgok és megbarátkoztam a kötettel. Jövőre érkezik angolul a folytatás és reméljük, hogy magyarul is gyorsan a kezünkben tarthatjuk majd. A vége nagyon ütős lett, nem finomkodott a szerző. Már alig várom, hogy folytassam. Ha szeretitek a kreatív és izgalmas, sárkányos fantasy könyveket, akkor semmiképpen se hagyjátok ki S. F. Williamson regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték A nyereményjáték során azt teszteljük, mennyire ismeritek az első részt! Válaszoljatok helyesen az igaz-hamis kérdésekre, hogy bekerülhessetek a virtuális kalapba a folytatásért! (Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM

A koinámens a sárkányok közötti kommunikációt jelenti a kötetben.

A turné állomásai

07.17 Kitablar
07.19 Spirit Bliss Sárga könyves út
07.21 Könyv és más
07.23 Csak olvass! 

Read More

Rebecca Ross: Wild ​Reverence – Vad áhitat + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának előzménykötete, a Vad áhitat. Ebben a teljesen új történetben megismerhetjük közelebbről az isteneket és talán az is kiderülhet a kíváncsi olvasók számára, hogy honnan is származik a duológiából megismert írógépek varázslata. Tartsatok velünk, ismerjük meg Vincent és Matilda történetét, fedezzük fel közösen az istenek világát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Az igaz szerelem nagyobb hatalommal bír, mint bármelyik könyörtelen isten.

Az Alanti birodalom tűzfényes uradalmában született Matilda klánjának legifjabb istennője, aki szerény hírnöki mágiával bír. Azonban azon a tájon, ahol az istenek gyakran végeznek egymással, hogy elrabolják a másik hatalmát, és ahol a szövetségek éppen olyan fürgén bomlanak fel, mint amilyen fürgén köttetnek, Matilda kénytelen idejekorán felnőni. Meglehet, arról ismerik, hogy szavakat és leveleket szállít a birodalmak közt, azonban közben olyan titkokkal is bír, amiket még legkedvesebb szövetségesei elől is titkolni kényszerül, hogy életben maradhasson. És hogy még tovább bonyolódjon helyzete… létezik egy halandó fiú, aki annak ellenére is róla álmodik, hogy az ébrenlét világában még sohasem találkoztak.

Tíz évvel ezelőtt, életének legsötétebb éjszakáján, Vincent Beckett üzenetet írt Matildának – könyörögve kérte az istennőt, aki barátjává lett az álmaiban, hogy segítsen neki. Amikor fohászára nem érkezett válasz, Vincent továbblépett, és azzá a kérges szívű, az isteneket nem tisztelő folyami várúrrá lett, aki már rég elfeledte Matildát. Azonban minden megváltozik, amikor az istennő bezuhan szobájának ablakán egy neki szóló levéllel.

Sors úgy kívánta, hogy Matilda és Vincent az álmokon túl is egymásra leljen. Matilda talán képes lesz átírni az istenek véráztatta szokásait, azonban csakis hatalmas áldozat árán. Valami olyannal kell majd szembenéznie, amit még a hatalma elvesztésénél is jobban fél: kénytelen lesz sebezhetővé lenni és engedni, hogy végre szeressék.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. Wild Reverence - Vad áhitat az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint abból, hogy meggyőzzelek benneteket, hogy olvassátok el. Persze mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, hiszen ha ismertek tudtjátok, hogy a Divine Rivals a legnagyobb kedvencem. És tudjátok mit? Igazatok van, valószínűleg az vagyok. De kérlek higgyétek el nekem, hogy ahogy a duológia, így annak az előzménykötete is nagyszerű.

Nem most olvastam először a könyvet, a Wild Reverence a tavalyi évem legnagyobb kedvence volt. Teljesen beszippantott és imádtam a történetet úgy, ahogy van. Nagyon kíváncsian vártam, hiszen Rebecca Ross több interjújában is elmondta, hogy a duológia után 2 olyan dolog volt, amit mindenki kérdezgetett tőle: 1. Oké, de mit lehet tudni az istenekről? 2. Honnan származik az írógépek varázslata? Így nem is volt kérdés számára, hogy visszatér a Divine Rivals világába.

Gondolom nem lep meg senkit, ha azt mondom, hogy Rebecca Ross az egyik kedvenc szerzőm. Úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. 

A Wild Reverence egy igazán izgalmas történet egy fiatal istennőről és egy halandó fiúról, akiknek kapcsolata gyerekként az álmok világában kezdődött, felnőttként azonban a való életben is egymásra találnak. Matilda az Alanti birodalomban született, ő a legifjabb istennő a világában. Külön érdekesség, hogy ő az utolsó isten, aki megszületett, utána sem az Alantiak, sem pedig az Égiek birodalmába nem született új isten. A fiatal lánynak korán fel kellett nőnie és alkalmazkodnia kellett az istenek világához. A hatalom és az erő mindent felülír, bármikor megtörténhet, hogy egyik szövetséges isten lemészárolja a másikat a hatalmáért cserébe. Ugyan, arról ismerik, hogy szavakat és leveleket szállít a birodalmak közt, azonban közben olyan titkokkal is bír, amiket még legkedvesebb szövetségesei elől is titkolni kényszerül, hogy életben maradhasson, ráadásul létezik egy halandó fiú is, aki annak ellenére is róla álmodik, hogy az ébrenlét világában még sohasem találkoztak. Ugyan megszakad közöttük ez a kapocs és elveszítik egymást 10 egész hosszú évre, de egyikük sem feledte a másikat. Amikor újra egymása találnak egy háború kellős közepén, Matildának döntést kell hoznia, hogy melyik oldalon is áll és valami olyannal kell szembenéznie, amitől még a hatalma elvesztésénél is jobban fél: kénytelen lesz sebezhetővé lenni és engedni, hogy végre szeressék.

Vajon hogyan alakul a kapcsolatuk? Milyen az Alantiak és az Égiek világa? Képes Matilda segíteni a fiút a különböző birodalmokon átílve is? Milyen veszély fenyeget egy ifjú istennőt is ki akarja a halálát?

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A nyelvezetét imádtam, egyszerűen jó érzés volt olvasni. Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot.

Imádtam az összefonódásokat a duológiával és tényleg csomó kérdésre választ kaphattak az olvasók. Ha azon gondolkodtatok egészen idáig, hogy Dacre és Enva szerepel-e a könyvben, akkor egy kis spoilert engedjetek meg nekem: IGEN! Rengeteg olyan istent megismerhetünk ebben a kötetben, akiket név szerint említettek a duológiában. Ilyen például Alva, vagy Luz. De persze rengeteg új karaktert is kapunk. Az én személyes kedvencem például Bade, aki amúgy képzeljétek, eredetileg bele sem került a regénybe, egy későbbi verzióban találta őt ki Rebecca. És ha már ezeknél a kis fun facteknél vagyunk, akkor mesélek még valamit. Eredetileg úgy tervezte az írónő, hogy csupán Matilda szemszögéből írja meg a történetet, de az első néhány fejezet után rájött, hogy ez így ebben a formában nem működőképes. Szóval újrakezdte és úgy döntött, hogy Vincent fejébe is bepillantást nyerhetnek az olvasók. 

Van még egy karakter, akit érdemes kiemelni, ő pedig Warin. Nem azért beszélek róla, mert kedveltem, éppen ellenkezőleg. Ha van valaki, akit szívből utáltam, akkor az ő. Érdekes és izgalmas karakter volt, aki nagyban hozzájárult a cselekményhez, nagyon jó volt utálni őt. Úgy tűnik Rebecca ebben is nagyszerű, tökéletes főszereplőket és főgonoszokat alkot meg.

A történet vége keserédes volt számomra. Sokszor meghatódtam, pityeregtem, izgultam és borzasztóan szerettem. Az érzelmek teljes skáláját átéltem, dühös voltam, kiakadtam, reménykedtem, féltem és boldog voltam. Nincsenek rá szavak, hogy mit jelent számomra ez a sorozat a duológiával együtt. 

Nem tudom, hogy meséltem-e már itt a blogon, de képzeljétek, tavaly találkoztam Birminghamben az írónővel. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy soha nem izgultam még ennyire egy szerzővel való találkozás előtt sem. Annyira izgatott volt a kis csapatunk, hogy képzeljétek végül mi lettünk az elsők a sorban, így közvetlenül a színpad előtt, középen foglalhattunk helyet. Óriási élmény volt. A fotózás előtti beszélgetés remek volt, sok érdekes és izgalmas információt tudtunk meg az akkor megjelent Wild Reverence című kötetről, az alkotási folyamatról és a világról. Bár a fények nem voltak annyira jók, de azért hoztam néhány képet az eseményről:

A borító nekem nagyon tetszik, de őszinte leszek, engem kicsit zavar, hogy az alakos verziót választotta a kiadó. Persze, nekem is jobban tetszik a UK kiadás, mint a US. Ez nem is kérdés, sőt igazából bevallom, nekem mindkettő megvan és ezen kívül az FL kiadás is. De ha a duológiánál a növényes (US) változatot hozták, akkor itt is azt kellett volna. Még szerencse, hogy beszereztem a Libri Könyvesboltok kiadását is, így azért valamennyire passzol a sorozathoz. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Matilda és Vincent kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt (és a Dungeon Crawler Carlt) válasszátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/55555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A Vad áhitat című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM

Matilda egy halandó álmát tartalmazó tekercset kap Alvától. Kinek az álmát látja a lány?

Állomások

Blogturné Klub

07.22.: Csak olvass!

07.24.: Readinspo

07.26.: Könyv és más

07.28.: Kitablar

07.30.: Veronika's Reader Feeder

08.01.: This is my (book) universe.

08.03.: Dreamworld

Read More

Elizabeth Lim: Hamisított ​Sors + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek jóvoltából az ázsiai fantasy rajongók egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Ismerjük meg együtt Truyan Saigast, aki tehetséges képhamisítóként ugyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt. Legyünk társai a sárkányok birodalmába, lépjünk be közösen Ai'longba és a titokzatos sárkánynagyúr otthonába. Derítsük ki közösen, hogy vajon képesek lesznek-e megvalósítani merész tervüket és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Truyan Saigas nem szélhámosnak készült, de miután az apja eltűnt a tengeren, neki kell eltartania édesanyját és két húgát. Tehetséges képhamisítóként, Truyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt.

Mivel nem igazán van más választása, Tru házassági szerződést köt egy titokzatos sárkánynagyúrral, aki új kezdetet ajánl a húgainak és az édesanyjának, az apja eltűnésével kapcsolatban pedig nehezen megfogható válaszokat kínál, ha hajlandó elkísérni őt elhagyatott tengeralatti palotájába. De ez még nem elég: csatlakoznia kell a rejtelmes nagyúr küldetéséhez, hogy beszivároghasson a zsarnoki sárkánykirály belső köreibe, és megfesse a jövőt, amivel olyan hatalmas felségsértést követ el, amely felforgatja mind a halandók, mind a halhatatlanok birodalmát.

A Hamisított Sors egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet arról, hogy mire képes az ember azokért, akiket szeret, és arról, hogy néha nem minden az, aminek elsőre látszik. Egy történet a tengeristenről, egy átokról és arról, hogy a boldogság néha a legváratlanabb formában talál ránk. 

A mese a Szépség és a Szörnyeteg című mesére építkezik, azt azonban egy teljesen más szintre emeli. Az ázsiai atmoszféra nagyon jót tett a mesének, egyszerűen imádtam. A sors fonala már A lány, aki a tenger alá esett című mesében elvarázsolt, szerettem, hogy itt is nagy szerepet kap. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. 

A regény egyik legnagyobb erőssége a hangulata. A keleti ihletésű világ, a művészet és a mágia különleges elegye szinte életre kel a lapokon. Különösen tetszett, ahogyan a festészet és az alkotás a történet szerves részévé vált, hiszen így a művészet nem csupán háttérelem, hanem a cselekmény egyik legfőbb mozgatórugója is. A szerző gyönyörű leírásai könnyen magukkal ragadják az olvasót, és olyan érzést keltenek, mintha egy varázslatos mesében járnánk. Ai'long világa már más regényekben is elvarázsolt, így nagyon szerettem újra, hogy bepillanthattunk a tenger alatti világba. A csillogás és csodás világ mellett azonban bepillantást nyerhettünk a szomorú valóságba is. Nazayun, a sárkánykirály ugyanis rettegésbe tartja az embereit. Nem volt ő mindig rossz, de sajnos elvesztette az irányítást a józan esze felett, így az alattvalói félnek tőle. Elongnak pedig az a célja, hogy megbuktassa őt, és ezáltal visszatérjen a béke Ai'longba. Tru házassági szerződést köt vele, a segítségéért cserébe pedig kincseket és válaszokat ígér a félig sárkány, félig ember férfi. Vajon képesek lesznek-e megvalósítani merész tervüket?

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, imádtam Truyan és Elong történetét. Elong karaktere már nem ismeretlen azok számára, akik olvasták anno a Hat bíborszín darumadár duológiát, az alakja és a hozzá hűséges teknős hadsereg a sorozat második részében már felbukkant. A kötetből anno kiderült, hogy Elong félig ember, félig sárkány és mivel nincs gyöngye, így nincs szíve sem. Bár többször is úgy tűnt, hogy elárulja Seryut, végül mégis kiderült, hogy megbízható. Ebben a részben jobban megismerhetjük őt. Megtudhatjuk, hogy miért nincs sárkánygyöngye, miért lett megátkozva és az is, hogy milyen sorsot szánnak neki az istenek. Elong egy nehezen kiismerhető karakter, sokáig Truyan sem tud mit kezdeni vele. A történet másik főszereplője Truyan, a fiatal lány, aki tehetséges festő. Hamisítóként keresi a kenyerét. Igazából bármire képes azért, hogy megvédje a családját. Édesapja eltűnt a tengeren, édesanyja pedig káros szenvedélyeknek kezdett el hódolni, így csak ő maradt a húgainak. Egy nap azonban minden félresikerült, neki pedig az egyetlen esélye, hogy látszatházasságot kössön Elonggal. Nincs könnyű helyzetben, hiszen Elong sokszor elviselhetetlen. De minél több időt tölt a tenger alatt, egyre erősebb lesz benne is a küldetéstudat.  Elong igyekszit őt folyamatosan távolt tartani magától, de persze ahogy haladunk szép lassan előre a történetben, egyre nehezebb és nehezebb ezt megoldania, hiszen ahogy ez lenni szokott, azért egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. 

Érdekes volt még számomra Shani karaktere is. Ő az a forrófejű vízdémon, a fajtájából az utolsó. Eleinte eléggé kiszámíthatatlannak tűnik az alakja. A történet előrehaladtával azonban kiderül, hogy sokkal összetettebb szerepe van, mint azt elsőre gondolnánk.

Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül a kötet egy másodpercig sem volt unalmas számomra, nagyon szerettem olvasni. Ugyan néha kissé túlírtnak éreztem a szöveget és nem mindig éreztem logikusnak a szereplők viselkedését, de annyira elvitt a kötet hangulata és a szereplők közötti dinamika, hogy egyszerűen nem tudtam emiatt haragudni. Azt vettem észre, hogy Elizabeth Lim könyvei mindig nagyon berántanak. Igazi komfortszerző számomra, akinek mindig élvezettel olvasom a regényeit. 

Nagyon tetszik, hogy a szerző egy adott univerzumban alkot. Hiába olvashatók külön-külön a regényei, sorozatai, mégis valahogy összekapcsolódnak. Egy-egy apró utalás itt, egy cameo ott, valahogy mindig elrejt benne egy-egy apróságot. Nekem ettől még kerekebb az egész világ, amit ő megalkotott. 

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Menő és Manó Könyvek kínálatában már több Elizabeth Lim kötet is megjelent. Most minden állomáson találtok egy idézetet egy könyvből, melyet ő írt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott könyv címét beírni a megfelelő helyre. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete. )

AZ ÉN IDÉZETEM

“A lányom vagy, nem a vérem, hanem a szívem szerint.”

Állomások

Blogturné Klub

06.24.: Csak olvass!

06.28.: Utószó

06.29.: Könyv és más

06.30.: Dreamworld

07.02.: Kelly és Lupi olvas

07.04.: Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Margaret Rogerson: Vespertine – Holtak tisztítója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A holtak szellemei nem nyugszanak...

Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.

Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.

Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. 

A Vespertine - Holtak tisztítója című kötet a negyedik elolvasott könyvem a szerzőtől. Eddig kissé felemás tapasztalataim voltak vele. A Könyvek varázslatát és annak a kiegészítő könyvét nagyon szerettem, a Hollók varázslata azonban kissé csalódás volt számomra. Így bevallom, kicsit izgultam, hogy milyen lesz majd a legújabb, magyarul megjelent könyve. 

Nem tudom, hogy tudtátok-e, de képzeljétek a Vespertine - Holtak tisztítója című kötet eredetileg egy hosszabb történet első része lett volna, hiszen duológiának, vagy trilógiának tervezte a szerző. Margaret Rogerson az interjúk és bejegyzései során többször utalt arra, hogy ezt a különleges világot és Artemisia karakterét további kötetekben szerette volna kibontani. A regény azonban a világjárvány idején született, egy olyan időszakban, amikor az írónő súlyos depresszióva és mentális problémákkal küzdött. Később azt nyilatkozta, hogy a könyv megírása annyira összefonódott ezzel a nehéz életszakasszal, hogy képtelen visszatérni ehhez a történethez, így a Vespertine egyelőre önálló kötet marad.

Ami különösen szomorú hogy azért bőven maradtak elvarratlan szálak, és kiaknázatlan lehetőségek. Ilyen például Artemisia múltja, a visszatérő eredete, de amúgy a köztük kialakuló különleges kapcsolat is tovább mélyülhetett volna a rész(ek) során. A könyv vége igazából kettős, működik működik önálló történetként, de érezhető, hogy egy nagyobb ív kezdete is lehetett volna.

A kötet alapja, a történet kerete szerintem zseniális és rendkívül egyedi volt. A történet szerint Artemisia Szürke Nővérnek, vagyis olyan apácának tanul, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. A szellemeket különböző rendekbe lehet sorolni, minél magasabb fokozatú egy szellem, annál erősebb és veszélyesebb. Az, hogy ki-milyen rendbe tartozik attól függ, hogy mi miatt hunyt el. A gyermekek szellemei például ártalmatlanok, ők tartoznak az egyes rendbe. De például, ha valaki gyilkosság áldozata lesz, vagy mondjuk súlyos betegségben hal meg, akkor máris veszélyesebb lesz. 

Artemisia múltja rendkívül sötét és fájdalmas, ezért szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak. Amikor zárdáját szellemek által megszállt katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz. Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. Vajon képesek lesznek arra, hogy összedolgozzanak? Egy papnő, aki eddig a hitéből merített erőt hogyan képes szövetségre lépni egy gonosz szellemmel? Vajon tényleg olyan rosszindulatú és gonosz visszajáró? Miként lehet gyümölcsöző a kapcsolatuk?

Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy Artemisia és a visszatérő kapcsolata kicsit olyan, mint Venom és Eddie kapcsolata. Ha ismeritek a Marvel filmeket, akkor biztosan tudjátok, hogy miről beszélek. De ha nem, akkor leírom azt is, hogy miért jutott a Venom film eszembe. Ugyanúgy két különálló tudat osztozik egy testen, a szereplők folyamatos belső párbeszédet folytatnak és rendszeresen csipkelődnek egymással. Egyikük egy átlagos ember, a másikuk pedig egy potenciálisan pusztító lény, aki képes lenne arra, hogy emberek ezreit mészárolja le. Egy idő után azonban sajátos módon elkezdenek egymáshoz kötődni, megtanulnak együttműködni és kialakul közöttük egy sajátságos dinamika. Külföldön amúgy többször is úgy emlegették ezt a könyvet, hogy olyan, mintha Jeanne d’Arc történetének és a Venomnak lenne a szerelemgyereke. Én pedig ezt abszolút imádtam. A könyv egyik nagy, ha nem a legnagyobb erőssége kettejük kapcsolata és dinamikája. 

A másik, amit fontos kiemelni, az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Ha nem is tökéletes ez a könyve, akkor is le a kalappal előtte. Rendkívül kreatív a kötet alapja, a szellemek rendekbe való osztása, a velük való harc igazán frissítő volt a sok hasonló fantasy kötet után. 

Ugyan ez a könyv egy sötétebb stílusú fantasy történet, mégis úgy éreztem, hogy a traumákkal való megküzdés, a magány és a hőssé válás ára állt a középpontban. Nagyon tetszett Artemisia karakterfejlődése, a történet során ugyanis megváltozik a viszonya a saját múltjához, az emberekhez és még a visszatérőhöz is. A történet egy pontján például hasonlóságot fedez fel kettejük között és hagyja őt "tombolni", mert tudja, hogy azért csinálja, mert soha senki nem nyugtatta és szerette őt, így csak ebben a formában tudja kiadni magából a frusztrációját. 

Tetszett, ahogy a szerző a hősökről/szentekről gondolkodik. A hősök ugyanis nem feltétenül a legbátrabb és legerősebb emberek a világon, sokkal inkább azok, akik a félelmeik ellenére is mennek tovább. Artemisia soha nem vágyott dicsőségre, nem akart kiválasztott lenni, sőt, egész életében arra törekedett, hogy észrevétlen maradjon. A körülmények azonban újra és újra arra kényszerítik, hogy másokért áldozatot hozzon, még akkor is, ha ezért saját biztonságát vagy önmagát kell kockára tennie. Artemisia nem egy klasszikus hős. Nem csak a lelkébe voltak óriási törések, a gyermekkori események a testére is hatással voltak. Kézfején a sebeket és ujjait mindig kesztyű alá rejtette, hogy ne figyeljenek fel rá mások. A visszatérővel való kényszerű összezártság azonban sok mindenre megtanítja. Rájön arra, hogy nincs egyedül, és talán nem is olyan nehéz barátokat szereznie, mint ahogy régebebn gondolta. A könyvben azonban nem csak Artemisia változik és fejlődik. A visszatérőre is hatással van a lány. 

A cselekmény szerintem érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Amikor lassabban folydogáltak az események, akkor is mindig találtam valamit, ami lekötött olvasás közben. A kötet hangulata, az elgondolkodtató üzenet bőven kárpótolt engem az üres járatokért. Tetszett az is, hogy nem volt kiszámítható a történet, okozott némi meglepetést is. Artemisia és a visszatérő karakterével én összességében elégedett vagyok, de kaphatott volna kicsivel több mélységet is mindkét karakter. Ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. Nagyon megkedveltem Marguerite személyét, örültem volna, ha kicsit több lehetőséget kapott volna.

Ugyan nem tökéletes ez a könyv, de én kifejezetten szerettem. Engem abszolút magába szippantott és szívesen olvasnék még a szereplőkről. Mérhetetlenül sajnálom, hogy jelenleg úgy áll, hogy nem kap folytatást, rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt ebben a történetben, de bízom benne, hogy egyszer hátha mégis meggondolja magát az író. A borító teljes szerelem, tökéletesen hozza a kötet hangulatát. 

Szerintem ez a kötet egy igazi hangulatkönyv. Ha elkapod a hangulatot és tudsz rezonálni a történettel, nagyon fogod szeretni, ha azonban nem, kívülállónak fogod magad érezni. Engem nagyon vitt magával a hangulat és a történet. Összességében abszolút ajánlom, érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,1

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen szellem kötődött Szent Eugénia relikviájához?

A turné állomásai

06/02 Dreamworld - Idézetek

06/04 Csak olvass! 

06/07 Könyv és más

06/10 Dreamworld

Read More

T. Kingfisher: Holtak mozgatója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó újabb zseniális regényt hozott el T. Kingfishertől, ezúttal egy horror regényt, amely erős atmoszférájával és emlékezetes karaktereivel biztosan beszippantja a műfaj rajongóit. Tarts bloggereinkkel a turné során, játssz a nyereményjátékunkkal, és akár megnyerheted a Holtak mozgatója egy példányát is!

Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet.

Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri.

Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.

A Hugo-, Locus- és Nebula-díjas T. Kingfisher regénye Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása.

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a harmadik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Holtak mozgatója című könyvét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása. Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellája talán joggal mondható, hogy a gótikus irodalom egyik legismertebb klasszikusa. A történet narrátora  Roderick Usher meghívására érkezik az elszigetelt, komor Usher-kúriába, ahol a férfi különös betegségtől szenved, miközben ikertestvére, Madeline haldoklik. Ahogy a ház falai között egyre nő a feszültség, a valóság és a természetfeletti határa elmosódik, mígnem a család és a kúria sorsa tragikus módon összefonódik. A novella a pusztulás, az elszigeteltség és az öröklött terhek témáit járja körül, nyomasztó hangulatával pedig máig meghatározó alkotása a gótikus horrornak. T. Kingfisher pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy újragondolja ezt a történetet. A könyvből kiderül, hogy a szerző imádja Edgar Allan Poe klasszikusát, de mindig is hiányolta a műből a miérteket. Így egy kicsit újragondolta a klasszikust és megpróbálta úgy az olvasó elé tárni a történetet, hogy az Usher ház bukására, a betegségre magyarázatot kaphassunk. 

A történet szerint a visszavonult katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, ezért Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet. Arra azonban legvadabb álmaiban sem számított, hogy milyen állapotban találja majd barátait. Rodericket rejtélyes idegbetegség gyötri, de még nála is aggasztóbb Madeline állapota. A fiatal lány rendkívül gyengének tűnik, olyan, mintha már nem is élnie. Bőre sápadt, haja szinte fehér. Sokkal inkább tűnik kísértetnek, mint embernek. Éjjelente alvajár, és amikor Alex beszélni akar vele, akkor rendkívül furcsa hangon szól. A ház körül és az erdőben gombák burjánzanak, a nyulak pedig roppant furcsán viselkednek. Mintha valamilyen sötét erő munkálkodna a vidéken. Vajon mi történik az Usher házban és környékén? Milyen betegség gyötri a lakókat? Alex és Denton (Roderick sebész barátja) még megmenekülhet, vagy a ház pusztulása az ő halálukat is okozza? 

Azt hiszem, már az elején le kell szögeznem, hogy alapjáraton a könyv, és a horror világa nem annyira az én világom. Jogosan merül fel a kérdés akkor bennetek, hogy akkor miért olvastam el a könyvet. A válaszom pedig az, hogy egyrészről imádtam eddig T. Kingfisher könyveit, másrészről pedig szeretek kilépni a komfortzónámból. És ó te jó ég, milyen jó, hogy sorra kerítettem. A könyv bár rövid, mégsem éreztem egy másodpercig sem, hogy felszínes lenne. A Holtak mozgatója egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus horror kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés merül fel az olvasóban. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Egyes részei szerintem kifejezetten parák voltak. Valami miatt a gombás sztorikat amúgy is erősebben élem meg, kifejezetten ijesztőnek találom őket. Így olykor igencsak kerekedett itt is a szemem. 

Forrás: goodreads

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Szerencsére a folytatásra sem kell sokat várni, már alig várom, hogy sorra keríthessem azt is. Amúgy nézzétek, mennyire para már az angol nyelvű kötet borítója. 

Kicsit örülök, hogy nálunk máshogy jelent meg. Ha ránézek erre a képre, konkrétan a hideg futkos a hátamon. Tökéletesen illik amúgy hozzá, de nagyon para. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak. Ne aggódjatok, ha nem olvastátok még Poe klasszikusát, így is érthető a könyv. Arra azonban számítsatok, hogy ezután garantáltan be akarjátok majd azt is szerezni. 

Nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, és biztosan nem is ez volt az utolsó. Egyszerűen imádom ezt a nőt, kicsit félnék attól, hogy belépjek az agyába, mert elképzelni sem tudom, hogy mi van ott. De az biztos, hogy kreativitása nem ismer határokat. Ha olvastátok a szerző többi magyarul megjelent könyvét, akkor ennek is adjatok esélyt mindenképpen. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték:

A Holtak mozgatójában fontos szerepet kapnak a gombák. Épp ezért mostani játékunkban gombákat kell felismernetek az állomásokon található képek alapján, az adott gomba nevét pedig a Tally form megfelelő sorába írhatjátok be.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADVÁNYOM

A turné állomásai

05.31. Utószó

06.02. Csak olvass!

06.04. Könyv és más

06.06. Olvasónapló

06.08. Milyen könyvet olvassak?

Read More

Catherine Doyle – Katherine Webber: Burning Crowns – Tűzkoronák + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Burning Crowns - Tűzkoronák Catherine Doyle és Katherine Webber nagysikerű sorozatának befejező kötete, amely méltó lezárást ígér az eddig kibontakozó történethez. A regényben a királyság sorsa végleg eldől, miközben a főhősöknek nemcsak az ellenségeikkel, hanem saját múltjukkal és döntéseik következményeivel is szembe kell nézniük. A tét minden eddiginél nagyobb: hatalom, árulás és szerelem fonódik össze egy lélegzetelállító fináléban. Vajon ki kerül ki győztesen a trónért vívott harcból, és milyen árat kell fizetni a békéért? Tartsatok velünk a blogturné során, ahol a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy példányt is megnyerhettek a kötetből!

Háború közeleg. És a királyság sorsa két testvér szívében dől el.

Wren és Rose, az ikerkirálynők túlélték a csatát, visszahozták a mágiát, és visszaadták a reményt a birodalomnak. Ám Eana egén ismét sötét árnyak gyülekeznek, és egy olyan ősi ellenség készül visszakövetelni a trónt, aki semmitől sem riad vissza célja elérése érdekében.

Wrent nyugtalanság gyötri. Egy tiltott varázslat következményeként veszélyes kötelék alakult ki közte és a férfi között, akit mindennél jobban szeretne elfelejteni. Együtt útra kelnek az északi hegyek felé, hogy megtalálják a gyógyírt, mielőtt mindkettőjüket felemészti az átok.

Rose eközben kénytelen szembenézni élőhalott őse fenyegető figyelmeztetésével: mondjon le a koronáról, vagy a háború mindent elemészt, ami fontos számára. Miközben kétségbeesetten keresi a megoldást, szövetségei meginognak, és a szíve is veszélybe kerül.

Ahogy egyre közeleg a végső összecsapás, az ikreknek minden erejükre szükségük lesz, hogy megmentsék a birodalmat. És lehet, hogy olyan áldozatot kell meghozniuk, amire egyikük sincs felkészülve…

Mindig furcsa és felemás érzés, amikor egy sorozat lezárul. Az ember egyrészről nagyon lelkes, hiszen végre megtudja, hogy miként zárul az általa megszeretett karakterek élete, de közben nehéz szívvel is mondunk nekik búcsút. És bár talán nem ez a kedvenc fantasy sorozatom, összességében azért mégis megkedveltem a szereplőket. A Tűzkoronák (és a többi része is a sorozatnak) egy rendkívül izgalmas és szerethető fantasy volt két fiatal lánnyal a középpontban, akik bár nagyon hasonlítottak egymásra, nem is lehettek volna különbözőbbek. A történet nagyon érdekes és fordulatokban gazdag volt, a szerzők által megteremtett világ rendkívül különleges és izgalmas. 

A történet pontosan ott folytatódott, ahol az előző véget ért. Wren és Rose, az ikerkirálynők túlélték a csatát, visszahozták a mágiát, és visszaadták a reményt a birodalomnak. Ám Eana egén ismét sötét árnyak gyülekeznek, és egy olyan ősi ellenség készül visszakövetelni a trónt, aki semmitől sem riad vissza célja elérése érdekében. 

Wrent nyugtalanság gyötri. Egy tiltott varázslat következményeként veszélyes kötelék alakult ki közte és a férfi között, akit mindennél jobban szeretne elfelejteni. Együtt útra kelnek az északi hegyek felé, hogy megtalálják a gyógyírt, mielőtt mindkettőjüket felemészti az átok. Az viszont korántsem biztos, hogy sikerrel járnak. Hiszen olyan ősi mágia ez, mellyel még a legtapasztaltabb boszorkányok sem találkoztak. 

Rose eközben kénytelen szembenézni élőhalott őse fenyegető figyelmeztetésével: mondjon le a koronáról, vagy a háború mindent elemészt, ami fontos számára. Miközben kétségbeesetten keresi a megoldást, szövetségei meginognak, és a szíve is veszélybe kerül.

Ahogy egyre közeleg a végső összecsapás, az ikreknek minden erejükre szükségük lesz, hogy megmentsék a birodalmat. És lehet, hogy olyan áldozatot kell meghozniuk, amire egyikük sincs felkészülve…

Az előző részekhez hasonlóan ebben a kötetben is külön-külön követhetjük végig a testvéreket. Váltakoznak a fejezeteik, így hol Rose, hol pedig Wren cselekményszálába nyerhetünk bepillantást. Az igazán érdekes pedig az volt, hogy egyik szálat sem szerettem jobban, vagy kevésbé. Ugyanolyan izgatottan vártam mindkét oldalt. Ez pedig szerintem nagyon ritka, mert általában azt vettem észre, hogy ilyen esetekben azért az ember mindig jobban húz az egyik, vagy másik irányba. Itt viszont egyformán izgatottan vártam mindkettőt.

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, meglepetésekben sem volt hiány. Alapjáraton nagyon tetszett a kötet, abszolút olvastatta magát, viszonylag kevés olyan dolog van, ami miatt felvontam a szemöldökömet. Bevallom nektek, a legjobban Wren és Alarik kettőse idegesített a legjobban. Nem tetszett, hogy egy furcsa szerelmi háromszögben találtam meg. Kicsit erőltetett volt számomra, pedig amúgy abszolút volt logika abban, hogy miért kerültek közelebb egymáshoz a kötetben. Tudjátok, ez az a típusú dolog, "mint az értem én, csak le*arom". Értem, csak inkább ne. De például egy kicsit az is zavart, hogy az elején megjelenő karakter is olyan furcsán lógott számomra a levegőben. A főszereplők összességében jól kidolgozottak, de a mellékszereplők szerintem nagyon sematikusak voltak, nem volt bennük mélység. Még a szerelmi szálak esetében is ezt éreztem. Sem Shen, sem pedig Tor karaktere nem lett elmélyítve. 

A lányok nagyszerűen kiegészítették egymást. Wren egy nagyon erős karakter, akit egész életében arra neveltek, hogy átvegye majd a hatalmat és a boszorkányok megmentője legyen. Túl sok fejlődést nem éreztem a karakterében, még mindig kissé meggondolatlannak tartom őt. Az azonban biztos, hogy bármire képes azért, hogy megvédje a testvérét. Ez pedig fordítva is igaz. Rose egy visszafogottabb karakter, akit a világért sem nevezhetünk gyengének, ám az ő ereje nem a harciasságában mutatkozik meg, hanem abban a csendes magabiztosságban, amelyet áraszt magából. Ebben a részben azonban neki is meg kell mutatnia, hogy milyen erő lakik benne. Olyanok ők mint a Jing meg a Jang, az éjszaka meg a sötétség. Két ellenpólus, tökéletesen kiegészítik egymást. Gondolom nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy én azért Rose karakterét jobban csípem.

Az előző rész után nagyon kíváncsi voltam Alarik karakterére, de bevallom becsületesen, ebben a részben kicsit idegesített. Az azonban szuper hír, hogy íródott egy kiegészítő kötet, abban pedig ő a főszereplő. Már alig várom, hogy elolvassam, mert biztos vagyok benne, hogy sok meglepetést tartogat még a karaktere. 

A könyv amúgy abszolút olvastatta magát, de most valahogy nehezen hangolódtam rá a kötet hangulatára. Nem volt rossz, vagy ilyesmi, csak egyszerűen valahogy nem ütött számomra akkorát, mint amire számítottam. Összességében szerintem jól lezárták a fő cselekményt, a kiegészítőkönyvek pedig tökéletes lehetőséget biztosítanak az univerzum bővítésére. Azt már mondtam, hogy Alarik is kapott egy könyvet, de azt nem említettem, hogy van egy másik kiegészítő kötet is. Marino személye biztosan belopta magát sokatok szívébe, megértem, én is kedveltem őt. De ne aggódjatok, az emlegetett kötet róla szól, így jobban is megismerhetjük majd a karakterét. 

Mivel ez egy ya sorozat, így nem lenne fair felróni neki, hogy túlságosan idealisztikusra sikeredett a vége. De azért titokban így érzem magam. Ne értsetek félre, nem vágynék senki halálára, de egy sorsfordító összecsapáson, ahol a teljes birodalom léte a tét azért elvárná az ember, hogy kicsit erőteljesebbre sikeredjen. Nem volt rossz, tök jó kis sorozat, csak én összességében többet vártam volna tőle. Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy ízlések és pofonok. 

Számomra nem lett akkora kedvenc a sorozat és a harmadik résszel sem voltam maradéktalanul boldog. De ez simán lehet, hogy csak azért van, mert fáradtabb voltam, amikor olvastam. Valahogy nem tudtam elmerülni a sorozatban. Annak örültem, hogy a legtöbb szálat elvarrta a szerző, és annak is, hogy összességében pozitív élmény volt számomra a kötet és a teljes sorozat. Ha már olvastátok az első két részt, akkor ne hagyjátok ki a harmadikat sem. Ha pedig eddig nem vágtatok bele a kalandba, akkor ez egy jel ahhoz, hogy esélyt adjatok neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában most híres filmes ikerpárok állnak - mi megnevezzük őket, nektek pedig le kell írni, melyik filmből vagy sorozatból vannak.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN SZEREPLŐIM

Hallie & Annie

A turné állomásai,

05.04 Kitablar

05.06 Csak olvass!

05.08 Könyv és más

05.10 Dreamworld

05.12 Hagyjatok! Olvasok! 

Read More