A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 17., szerda

Christina Baehr: Wormwood-apátság (Ormdale titkai 1.) + Nyereményjáték



Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának első (és második) része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a meghitt hangulatú, gótikus fantasyt tele rejtéllyel, sárkányokkal és a barátság kihívásaival.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt... némelyiknek még fogai is vannak.

Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él.
Edith sok furcsasághoz hozzászokott már - végül is egy viktoriánus lelkész lánya -, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet.
A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét.
Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon.

Az ember néha már a borítója miatt beleszeret egy könyvbe, máskor pedig a fülszöveg varázsolja fel. Olykor ezeket a dolgok egyértelműen kézzelfoghatóak, ránézek és meg tudom mondani, hogy mi tetszett meg először az adott könyvben. És persze olyan is van, amikor nem is tudjuk igazán megmagyarázni, hogy miért szeretünk bele elsőre egy kötetbe. Valahogy így voltam én is az Anassa újdonságával. Ránéztem és egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez bizony jó lesz. Ezt biztosan szeretni fogom. Egyszerűen megszólított a könyv. A fülszöveg persze tovább fokozta a várakozásaimat és a lelkesedésemet. Őszintén bíztam benne, hogy a megérzésem nem fog majd csalni és tényleg szeretni fogom ezt a kötet. Szerencsére így is lett. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már most alig várom, hogy sorra kerítsem a folytatást is. 

A Wormwood-apátság egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával.  Egy regény egy apátságról, sárkányokról és egy családról, akik olyan titkokat rejtegetnek, melyek legalább olyan régre nyúlnak vissza, mint maga az apátság. Egy rendkívül szerethető történet a családról, kötelességről. Arról, hogy mennyire fontos a barátság és az, hogy megosszuk egymással a terheinket. Egy történet, ahol inkább maga a misztikum dominál. Ahol Edithtel együtt mi is sóvárogva várjuk, hogy kifürkésszük az apátság titkát és megismerjük a családunk rejtett titkait. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, az első kötetben a fantasy bélyeg leginkább a sárkányok miatt süthető rá a kötetre. Nekem nagyon tetszett a gótikus hangulat, amit áraszt és maga a korszak is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult. A sárkányok jellegzetes szokásait például egy 1608-ban megjelent bestiáriumból kölcsönözte. Ez érdekes és izgalmas fűszert adott a kötetnek. Nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós. Ahol nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk.

A szereplők rendkívül szimpatikusak, könnyen megszereti őket az olvasó. Edith karaktere azért is igazán izgalmas, mert édesapja ugyan templomi ember, ő mégis detektív regények írásával keresi a kenyerét. Egy igazi szabad szellem, aki nem fél attól, hogy kövesse a szívét. Nagyon megkedveltem Gwendolynt és persze Simont is. Üdítő volt látni, hogy a romantika mennyire nem kapott óriási hangsúlyt ebben a részben, a szerző hagy időt a karaktereinek és az érzelmek alakulásának. Persze már most érezhető, hogy szimpatizálnak egymással, de nekem egyáltalán nem hiányzott, hogy már most egymásba gabalyodjanak. Lesz még idő erre. 

A borító nagyon tetszik, tökéletes visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Imádtam elmerülni Christina Baehr regényében. Ugyan érezhető abszolút, hogy ez egy bevezető kötet, de mégsem volt unalmas, vagy éppen kevés. Abszolút olvastatta magát, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Az E/1 elbeszélés pedig tökéletes állt neki. Olyan érzés volt olvasni, mintha a kandalló mellett ülnék és Edith mesélné el nekem, hogy miként alakult az apátságban az elmúlt néhány nap. 

A kötetben több irodalmi utalás is volt, Jane Austen, vagy éppen a Bronte testvérek neve is többször felmerült. Igazából ezekkel is megvett a szerző kilóra. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet, az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt. Tutira felkerül majd az összegzőben a nagyon szerettem könyvek kategóriájába. Ha szeretitek a gótikus, cozy hangulatot árasztó történeteket, akkor a Wormwood-apátság tökéletes választás. Egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 
 


Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kötet beleolvasóját és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Hány lába van a sárkánykígyónak?

Állomások


Blogturné Klub
12/17 Csak olvass!

12/18 Utószó

12/19 Dreamworld







2025. december 3., szerda

Király Anikó: Az ​Ordasverem éneke (Az Éjféli Rémmondó 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Végre valahára kezünkben tarthatjuk Király Anikó Az Éjféli Rémmondó című sorozatának második részét Az Ordasverem énekét. Kövessük Leventét a Duna angyalához, nyomozzunk Garami Andrással együtt a titokzatos Eleonóra után, legyünk Lili és Dante társai az úton. Legyünk közösen tanúi annak, hogy miként alakul Hedvig és nagymamája találkozása. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Az Ordasverem kiégett romjai közt régóta elfeledett gyermekek kísértetei ébredeznek. A súlyos titkokkal szennyezett múlt utat talál a jelenbe, és az egész monarchia sorsát fenyegeti.

Fausztuszék a császár parancsára az Éjféli Rémmondó íróját és az Ördöghullámot keresik, ám a család minden tagjának másfelé húz a szíve. Van, akit a bosszúvágy hajt, van, akit a kíváncsiság és van, akit a szeretet. Tetteiket, legyenek azok helyesek vagy helytelenek, a saját igazukba vetett vak hit vezérli. Ám az ő igazukkal szemben állnak a természetfeletti lények. Vajon meddig képes a Természetfeletti Hivatal elhallgatni és elhallgattatni őket? Ahogy a Fausztusz család szétmorzsolódik, a két világ közti határ egyre inkább elmosódik.
Vérszívók, bőrváltók, halottlátók, garabonciások, táltosok, lidércek és emberek még nem is sejtik, hogy míg ők a saját céljaikért küzdenek, addig a gonosz kénye-kedve szerint szövögeti sorsuk fonalát.




Még tavaly novemberben olvastam a Éjféli Rémmondó sorozat első részét A bazilika titkát. Igazi jó kis komfortolvasmány volt számomra, így kíváncsi voltam, hogy mit tartogat majd a folytatása. Szóval nagy lelkesedéssel álltam neki Az Ordasverem énekének is. 

Tök durva, visszaolvastam a tavalyi bejegyzésem, és abban az elején leírtam nektek, hogy nehéz időszak volt mögöttem és nehezen ment az olvasás. Most teljesen ledöbbentem, mert igazából pontosan ugyanezt érzem most is, bár a két helyzet összehasonlíthatatlan, mégis nagyon hasonlóan vagyok. Elég ritkán vagyok beteg, most mégis elkapott egy nyavalya és hetek óta képtelen vagyok kigyógyulni belőle. Szóval nehezen csúsznak a könyvek. Így most is pontosan azt történik, hogy csak tologatom magam előtt a történeteket és szenvedek. De ahogy az időszak, úgy a gyógyír is nagyon hasonló. Mert most is gyorsan berántott a történet és az utolsó oldalig el sem eresztett. Tudtam, ha valaki képes arra, hogy kirángasson ebből az állapotból, az Anikó, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Biztosan írtam már, de nekem Anikó az egyik komfortszerzőm. Imádom a stílusát, és nagyon fekszik a humora. És ezt nem csak azért mondom, mert muszáj lenne jókat mondanom róla, vagy azért, mert egy napon van a névnapunk. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy a stílusa nagyon passzol hozzám. 

Az ​Ordasverem éneke egy igazán érdekes és izgalmas fantasy történet, melynek alapja az, a Természetfeletti Hivatal próbálja féken tartani a különgeges teremtményeket. Ám az Éjféli Rémmondó újság miatt a feje tetejére állt az egész világ. Ferenc József pedig azzal fenyegeti az őrzőket, vagyis a Fausztus családot, hogy ki lesznek végezve, ha nem fülelik le az újság íróit. A lap ugyan olyan hátborzongató lényekről ad hírt, amelyek a legtöbb esetben csupán a képzelet szüleményei. Ám vannak olyan teremtmények is, amelyek valósak és veszélyesek: az éj leple alatt emberekre vadásznak. 
 
Az előző részben megismertük a családot, és a szereplőket, ebben a részben pedig tovább követhetjük az életüket. Nem semmi feladat lehetett a koordinálásuk. Anikónak jó karmesterhez hűen kellett egyengetni a sorsukat és életüket. Talán nem tökéletes, akadnak hibái, de nagyon szerethető folytatás. 

Amit nagyon imádtam és ezúton is szeretném megköszönni, hogy a könyv elején van egy rövidke visszatekintés az első részre. Minden sorozatban kellene egy ilyen, de komolyan. 😀 Hiába telt el csak egy év az olvasás után, szükségem volt abszolút rá. Tökéletesen felfrissítette az emlékeimet, bár azért az elején kicsit nehezen vettem fel a fonalat, de aztán ahogy haladtam az olvasással úgy kerültek hozzám egyre közelebb és közelebb. A szálak szép lassan összeérni látszottak, a kirakósok darabkái a helyükre kerültek. 

A történet kevésbé cselekményközpontú, sokkal inkább a karakterekre és az aktuális élethelyzetre koncentrál. Sokat megtudhatunk a főszereplőinkről, az életükről és arról, hogy miféle sorsot szánnak nekik, a cselekmény azonban inkább csak csordogál. A sok szereplő miatt csak nagyon keveset tudunk meg arról, hogy kivel-mi a helyzet, de azért bőven akadnak érdekes  meglepetések. 

Kíváncsi vagyok, hogy a következő részben mire "kényszerítik" még a szereplők Anikót, arra viszik-e az eseményeket, amerre ő is akarja, engedelmeskednek majd neki? És ami a legfontosabb, vajon a harmadik rész címe tényleg az lesz, hogy a Duna angyala? 😀😀

Ugyan a kötet nem annyira cselekményközpontú, azt azonban nem mondhatjuk, hogy nem tartogat izgalmakat az olvasó számára. Több olyan pontja is volt, amely meglepett, alig várom már a folytatást. A szereplők nagyszerűek, élettel teliek és Anikó humora is többször megcsillant. 

A történetnek nagyon jót tett, hogy az 1800-as évek végén, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében játszódik. A nyelvezete és a hangulata is nagyon jól idomul az adott korhoz. Tetszett, hogy nem a modern korban játszódik. Anikó mesélt arról többször is, hogy szeret érdekes és korhű dolgokat beemelni a regénybe. Ugyan a kötet a képzelet szüleménye, de azért akadnak benne kis finomságok. Ilyen például az enyingi Rebeka sírja, akinek történetét megtaláljátok ti is az internetek, vagy éppen Bogár Imre, aki betyár volt az 1800-as években, miután elkapták pedig felakasztották. 



Olyan szerencsés vagyok, hogy a Könyvfesztiválon 3 könyvjelzőt is kaptam a könyv mellé, melyek a regényhez passzolnak teljesen. Nem tudom tudjátok-e, de ezek is Anikó kezemunkáját dicsérek. A borító nagyszerű, szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. 

Összességében egy nagyon jó kis ifjúsági kötet, abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes, könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem ismét teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. Ha szeretitek Anikó munkásságát, akkor ebben a könyvben sem fogtok csalódni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az Ordasverem éneke című kötet a sorozatnak már a második része, így a karaktereket régi kedves ismerősként köszönthetjük. A játékban most rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy nevet, de a betűi sajnos a nagy kavarodásban összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik szereplőre gondolhattunk. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN NEVEM
Rinclőzi Ghediv


Állomások

12.03.: Csak olvass!
12.05.: Könyv és más
12.07.: Spirit Bliss Sárga könyves út
















2025. november 28., péntek

L. K. Steven: Ezüstköpeny + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megjelent L.K. Stevens nagy sikerű regénye, az Ezüstköpeny. A történetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha velünk játszol, a kötet egy példányát is megnyerheted.

Romba döntheti a világot…
…és romba döntheti a vezér fiát.

Egy különleges világban, amelyben a varázslat a fájdalomra és a gyönyörre épül, egyedül az Ezüstköpenyesek harcolnak a bűn ellen, az igazságért.

A hatéves Saffron Killorannak idilli gyermekkora van: az édesapja varázslatokra tanítja, az édesanyja pedig mágiával gyógyítja a betegségeket. A mindent átszövő varázslatot a fájdalom és a gyönyör erősíti fel, ám a külvilág veszélyei az otthonukba is betörnek. Amikor a szüleit brutálisan meggyilkolják, Saffron megfogadja, hogy bosszút áll a gyilkos Vérholdakon.

Húsz évvel később erre alkalma is nyílik, amikor beáll az Ezüstköpenyesek feddhetetlen csapatába, ám mielőtt kiállhatná a végső próbát, próféciát lát: a gyűlölt Vérholdak vezetőjének rettegett fiát szúrja le, miután szenvedélyes, érzelmekkel teli csókot vált vele… Saffron kénytelen árulónak kiadni magát, és beépülni a gyűlölt szervezet tagjai közé. Ám lehet, hogy az igazsághoz vezető út a szerelme holttestén át vezet?

Az Ezüstköpeny című kötet bevallom, először szépséges borítójával vett le a lábamról, később aztán mikor elolvastam a fülszöveget, biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet el akarom olvasni. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én minden olyan könyvnél, ami felkelti a figyelmemet rákeresek Goodreadsen és ha nem tetszik, amit ott látok, akkor sokszor inkább elengedem. Ennál a könyvnél azonban nem is az sokkolt, amit ott láttam, hanem az, hogy én ezt a szerzőt ismerem már, sőt olvastam is egy ifjúsági könyvét. L. K. Steven ugyanis nem más, mint Laura Steven, aki a Menő Könyvek gondozásában megjelent Our Infinite Fates - Végtelens sorsunk című könyvet írta. Ugyan az a kötet nem lett kedvenc, de nagyon tetszett a szerző stílusa és kreativitása, így mindenképpen esélyt akartam adni a felnőtt fantasy könyvének is. 

Az Ezüstköpeny egy ízig-vérig dark fantasy műfajba sorolható, egy kevés romantikával fűszerett fantasy, mely krimiszerű elemeket is tartalmaz: van benne bőven mágia, van bosszú, van bűnözés és sok-sok rejtély. 

Engem összességében abszolút vitt magával a történet, a regény tempójára tényleg nem lehet panasz, a sztori az én figyelmemet végig fenntartotta. A világépítés szerintem kellően komplex volt, nagyon izgalmasnak és merésznek gondolom: a mágiarendszer koncepciója nagyon egyedi, ilyet még más könyvben nem is nagyon láttam, ezért erről is végig érdeklődéssel olvastam.

A regény főhőse Saffron Killoran. A regény konfliktusa, hogy gyermekkorában Saffron szüleit meggyilkolják: ez a tragédia határozza meg az ő jövőbeli döntéseit. Felnőttként Saffron belép a rendnek számító Ezüstköpenyesek közé — akik az igazságért harcolnak a mágiával és a bűnnel szemben. A történet fontos fordulata, hogy mielőtt Saffron kiállhatná a végső próbát, lát egy próféciát, miszerint megöli a fő ellenség, a Vérholdak vezetőjének fiát — miután csókolózik vele. Ez bonyolult helyzetbe hozza őt: a bosszú, a beépülés és az árulás végigkíséri a karakterívét az egész könyvben. 

A regény több fontos témát is feszeget, ilyen például a bosszú és az igazság: Saffron eredeti célja a szülei meggyilkolásáért való megtorlás. De a beépülés és az árulás miatt az egyszerű bosszú lehetősége erkölcsi dilemmákat szül: vajon meddig megy el az igazságért? Hol van az a bizonyos határ? Ezen kívül még az identitás kérdése is felmerül, hiszen amikor valaki beépül — azaz másnak adja ki magát, mint aki valójában — az állandó színlelés, hazudozás, megalkuvás elkerülhetetlen. Az ilyen szerepek mindig kockázattal járnak: az ember maga is elvesztheti, hogy ki is ő valójában.

A karakterek nem egyszerűen feketék vagy fehérek: a főhős sem feltétlenül “jó” vagy “rossz”, a szereplők sokszor esendők és következetlenek, emellett sokszor morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoznak, de éppen ezek miatt a morális dilemmák miatt elgondolkodtató és visz folyamatosan magával a történet. Emellett felmerül a kérdés: én vajon az ő helyükben hogyan döntöttem volna?

A borító szerintem nagyon jól sikerült, és az éldekorálás is szemet gyönyörködtető, a könyvespolcunk egyik újabb éke lesz. Bízom benne, hogy az ezüst színezés sem fogja megadni magát, és nem kezd el magától lekopni.

Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam L.K. Steven új regényét, az Ezüstköpenyt. A világépítés és a mágiarendszer egyedi, a karakterek kellően izgalmasak (bár sokszor következetlenül viselkednek és a motivációjuk sincs minden esetben megfelelően kibontva) és a történet is végig vitt magával egészen a mindent elsöprő fináléig. Szerintem erősebb lett a felnőtt regénye a szerzőnek, így ha esetleg az ifjúsági kötet annyira nem jött be, ennek szerintem még adjatok egy esélyt. Ha pedig azt is imádtátok, akkor szerintem ezt is szeretni fogjátok. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Ezüstköpeny a General Press kiadó gondozásában jelent meg. A mostani játékunk során a kiadó könyveiből találtok egy-egy idézetet, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a Tally megfelelő sorába, hogy melyik bloggerünk melyik General Press-kötetből idézett.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Átölel,
és úgy érzem,
hogy ő tartja össze a testem
a karjaival,
hogy a csontjaim szilánkokra
törnek a földön,
ha elenged,
hogy maga a lelkem
el fog párologni,
én pedig
darabokra
hullok
nélküle."

A turné állomásai

12.26. - Dreamworld
11.28. - Csak olvass
11.30. - Milyen könyvet olvassak?
12.01. - Könyv és más


2025. november 25., kedd

Katherine Rundell: A ​megmérgezett király (Hihetetlen teremtmények 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha Christopherhez hasonlóan ti is arról álmodtok, hogy visszatértek majd Archipelágóra, a titkos szigetvilágba, ahol még mindig élnek mitikus, varázslatos lények, akkor nem kell tovább várnotok, végre valahára eljött a várva várt pillanat. A Manó Könyveknek köszönhetően a külföldi megjelenést követően szinte azonnal olvashatjuk magyar nyelven a Hihetetlen teremtmények sorozat második részét, A megmérgezett királyt. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a kalandokban, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Christopher Forrester egy reggel arra ébredt, hogy egy apró sárkány harapdálja az orrát. A szíve majd kiugrott a helyéről az örömtől és a meglepetéstől. Hónapok óta arról álmodott, hogy egyszer visszatér majd Archipelágóra, a titkos szigetvilágba, ahol még mindig élnek mitikus, varázslatos lények. És íme, eljött a várva várt pillanat.
Ám azt álmában sem gondolta, hogy egy szfinx hátán repülve meg kell mentenie valakit, és hogy be kell jutnia egy sárkány barlangjába. Azt pedig végképp nem sejtette, hogy a korántsem veszélytelen kalandokban egy lány lesz a társa, akit mindenhova madarak követnek, zsebében egy fiókát rejteget, és akiben hajthatatlan vágy ég, hogy fényt derítsen az igazságra.




Még tavaly olvastam Katherine Rundell sorozatának első részét és azt kell mondanom, hogy nagyon megszerettem a világot és magát a történetet is. Így tűkön ülve vártam, hogy olvashassam a folytatást. Még szeptemberben jártam Londonban és pont akkoriban jelent meg a kötet ott, így csak remélni tudtam, hogy még idén, vagy 2026 elején hozza majd a kiadó. Arra azonban bevallom nem számítottam, hogy ennyire gyorsak lesznek és már ősszel a kezünkben tarthatjuk A megmérgezett király című kötetet. 

A Hihetetlen teremtmények egy igazán kedves és szerethető történet kapzsiságról, bosszúról és arról, hogy a harag nem biztos, hogy a legjobb tanácsadó. Egy történet egy megmérgezett királyról, sárkányokról és arról, hogy mennyire veszélyes lény is az ember. A regény azonban bebizonyítja, hogy mindig van remény, és ha többen összeállnak egy jó ügy érdekében, akkor nincs lehetetlen. Egy szerethető mese, melyben a gonosz végül elnyeri a büntetését, a jók pedig végre fellélegezhetnek.

Egy rendkívül magával ragadó és kreatív ifjúsági regény, mely ismét egy varázslatos utazásra hívja az olvasóját. Folytathatjuk utunkat Archipelágóba és további izgalmas lényekkel találkozhatunk. A történetben megjelennek a királyi gaganák, sárkányok, gyilkos kiméra, unikornis, egy hárpia és szfinx is. Imádom, hogy a szerző mennyi érdekes és izgalmas lénnyel operál. Ez igazán egyedivé és varázslatossá teszi. 

A cselekmény rendkívül érdekes és fantáziadús, Cristopher és Sonja kalandjai garantáltan elvarázsolják az olvasót. Archipelago az egyik legkülönlegesebb vidék, amiről mostanában olvastam. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy bárcsak a való világban is létezne ez a hely. Bevallom, nekem kicsit hiányzott Mal, de Sonja karakterét is megkedveltem. Már alig várom, hogy visszaérjen a Halhatatlan és ismét az események közepén találja majd magát. 

A kedves karakterek és a kellően antipatikus "ellenség" pedig igazán teljessé teszi a történetet. Sonja óriási fejlődésen megy keresztül, a történet során megtalálja a saját erejét és ráébred arra, hogy a bosszú nem mindig a legjobb tanácsadó. Szerencsére azonban nincs egyedül, vigyáznak rá az agganák, társául szegődik Cristopher, aki a való világ szülötte, Nighthand,  és persze ott van még Irian, a tudós is, aki szintén felfigyelt a világukat érintő furcsaságokra. Archipelago ugyanis ismét veszélyben van. Egy ismeretlen méreg ütötte fel a fejét, amely nem csak a címben is jelzett király halálát is okozta, hanem az egész vidékre hatással lehet. A sárkányok és a megmérgezett király sorsa összefonódott és csak főhőseinken múlik, hogy képesek lesznek-e megoldani ezt a problémát. Hiszen nem csak Sonja otthona, hanem egész Archipelagót veszélybe kerül. 

Akármennyire is szeretnénk óvni gyermekeinket, nem zárhatjuk el őket. Ugyanúgy érhetik őket veszteségek, szembesülhetnek a halállal és gyásszal, ugyanúgy szenvedhetnek a mindennapokban. A szerző pedig ezeket az érzéseket a regényében is megjeleníti. A nagy tettek olykor nagy áldozatokkal is járnak és nagyon boldog voltam, hogy Katherine Rundell a regényében egyáltalán nem ezüsttálcán kínálta a szereplőinek a megoldást, komoly és felelősségteljes döntést kellett hozniuk, nagy áldozatot kellett vállalniuk azért, hogy Sonja és édesapja megmeneküljön. A gyerekeknek meg kellett küzdenie minden egyes információmorzsáért, annak ellenére, hogy még kicsik, ugyanúgy nincsenek biztonságban, csak saját magukra, éles eszükre és barátaik segítségére számíthatnak. 

A kötet nagyon olvasmányos volt, könnyen és gyorsan lehetett haladni vele. A regény elején található bestiárium pedig egy teljesen új szintre emelte az élményt. Nagyon tetszett, hogy nem csupán szöveges leírást találhatunk az egyes teremtményekről, hanem vizuálisan is megjelentek benne a lények. Olvasás közben sokszor előrelapoztam és megpróbáltam magam elé képzelni az adott teremtményt. Vicces lehet, amikor a ratatoszkok pletykálkodnak és biztos megtornáztatná az én agyamat is a szfinxek találós kérdése. Ez a néhány oldal már az elején megalapozta a kapcsolatomat a regénnyel, szorosabbá vált általa, valahogy úgy érezhettem, hogy én is a történet részese vagyok. 

Tetszett nagyon a lezárás és már most tűkön ülve várom a folytatást, mert biztos vagyok benne, hogy lesz. Ilyen lezárással és információmorzsával biztos vagyok benne, hogy nem most hallottunk utoljára a szereplőkről. Szóval kicsit utánanéztem, és ha nem tévedek, akkor 2026 augusztusában jelenik meg majd az angol verzió, és ha a kiadó tartja az idei év tempóját, akkor nem kizárt, hogy jövő ősszel már mi is olvashatjuk a harmadik részt. 

A borító meseszép és a fordítás is nagyon tetszett, sikerült elkapni abszolút a kötet hangulatát, így magyarul is rendkívül élvezetes az olvasás.

A megmérgezett király az egyik legszerethetőbb és legkedvesebb middle grade fantasy regény, amit mostanában olvastam. Engem teljesen levett a lábamról. Ha az első rész tetszett, szerintem a másodikban sem fogtok csalódni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most Katherine Rundell könyveire koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik kötetből származik. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Ne várd, hogy a másik hibátlan legyen, mielőtt megengeded magadnak, hogy kedveld. Kedvelheted anélkül is.”



Állomások

Blogturné Klub
11.25.: Csak olvass!
11.26.: Spirit Bliss Sárga könyves út



2025. november 19., szerda

Sarah A. Parker: Holdkelte + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Sarah A. Parker nagysikerű regénye, a Holdkelte. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Raeve és Kaan Vaegor érzelmekkel és mágiával átszőtt történetét. Tarts velünk, ismert meg a könyv titkait, és ne felejts el részt venni a turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékon sem, ahol a kiadó jóvoltából egy példányt sorsolunk ki a játékosok között.

A Teremtők sosem gondolták volna, hogy szeretett sárkányaik a haláluk után az égbe emelkednek, és gömbbé görnyedve, a gravitáció határán túl lebegnek, sírkövekként szórva tele az eget. Holdakként.

Arra pedig végképp nem számítottak, hogy egyszer majd le is hullanak.

Raeve, a Fíur du Ath lázadó törzs megbecsült tagja, gyilkolásra született. Feladata: teljesíteni a parancsot lebukás nélkül. De amikor a Korona egy hírhedt fejvadászt bérel fel az Ath egyik tagjának elfogására, Raeve világa fenekestül felfordul. Vér ontatik, szívek szakadnak, és Raeve a Nemesek Testületének kezére kerül - azoknak a dupla gyöngyű elementáloknak, akik politikai jelképnek szánják őt. Csak a halál hozhat számára szabadulást. Gyászának súlya alatt roskadozva Kaan Vaegor lesújtott egy királyra, majd fejére tette annak megolvadt koronáját. Azóta megállás nélkül kutat valami után, ami elcsitíthatná mellkasában az örök fájdalmat. Egy holdszilánk nyomában jut el Gorum hírhedt börtönébe, ahol olyasmire bukkan, ami darabokra szaggatja mindazt, amit valaha valóságnak hitt: egy bilincsbe vert csodára, akinek tekintetében csak düh lobog... és vér szennyezi a kezét. A múlt visszhangjai ott vibrálnak közöttük. Történetük jóval több annál, mint amit a felszín mutat - de vannak igazságok, amelyek túl mérgezők ahhoz, hogy kimondjuk őket.

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok állva a sárkányos könyvekre, így azonnal beleszerettem a Holdkelte című kötet fülszövegébe. Még angolul olvastam a könyvet, és hát nem túlzok...életem legnehezebb angol nyelvű olvasmánya volt. Szerencsére a magyar változat is csodaszép lett, így kíváncsian vártam, hogy ezen a nyelven is elvarázsol-e majd a történet. Ugyan bevallom, a magyar cím annyira nem a szívem csücske, de bíztam benne, hogy a fordítás tetszeni fog majd összességében. Az biztos, hogy nem volt egyszerű dolga a fordítónak, hiszen tényleg nehéz olvasmány volt. Ráadásul Sarah A. Parker stílusa is igazán egyedi, nem igazán sorolható be a tucatfantasyk világába. Pontosan ettől olyan ambivalens az egész. A Holdkelte egy érdekes fantasy élmény, kifejezetten nehéz olvasmány. Sok rétege van, és ez időnként türelmet igényel az olvasótól. A szerző nagyon érzékletesen ír, engem azonnal megfogott a történet. Kicsit úgy érzem, hogy ez egy kifejezetten megosztó kötet. Valakit vagy nagyon elkap a hangulata és sodródik az árral, vagy egyáltalán nem. 

Én abszolút abba a kategóriába tartozom, akit elkapott a kötet, én csak úgy faltam a lapokat. Az egyik legerősebb kötet, amit idén olvastam. Majdnem ez lett a hónap kedvence, de végül más könyvet választottam, viszont tényleg csak egy hajszállal maradt alul. 

A történet szerint Raeve, a Fíur du Ath lázadó törzs megbecsült tagja. Egy igazi gyilkológép tulajdonképpen, a feladata, hogy lebukás nélkül teljesítse a parancsot, amit kap. Amikor azonban a Korona felbérel egy fejvadászt az Ath egyik tagjának elfogására, Raeve világa fenekestül felfordul. Börtönbe kerül, ahonnan Kaan Vaegor segítségével tud csak elszökni. Az első pillanattól kezdve olyan érzése van az olvasónak, mintha a két szereplőt egy láthatatlan fonal, kötné össze, az azonban csak később derül ki a történet során, hogy ennek az érzésnek van-e valamilyen racionális alapja. 

A történet abszolút olvastatta magát. Voltak jelenetek, amelyek sokkoltak, mások pedig gondolkodásra késztettek. Bevallom, a kötet elején én még egy kicsit pityeregtem is. Nem számítottam arra, hogy ennyire erősen bekezd majd a szerző. A világépítés nagyon egyedi, a mágiarendszer szerintem zseniális. Néha azonban úgy éreztem, hogy kissé bevezető szaga van a kötetnek. Az igazán érdekes és izgalmas dolgokat úgy érzem, hogy a folytatásokban kívánja majd megvalósítani. 

A kötet komplexitását nagyon jól mutatja, hogy egy családfa és egy szószedet is helyet kapott. A családfát viszont semmiképpen sem olvassátok el, mert benne van a pakliban, hogy úgy jártok, mint én és elspoilerezitek magatoknak az egyik legnagyobb csavart a kötetben. 

A szöveget néha egy-egy naplóbejegyzés színesíti, nekem amúgy ezek voltak a kedvenc részeim. Egyszerűen imádtam ezeket a részeket. És bár véletlenül elspoilereztem magamnak, hogy ez miként kötődik a fő történetszálhoz, összességében így is imádtam olvasni. 

Raeve nem biztos, hogy a legszimpatikusabb főszereplő, de ereje és kitartása megkérdőjelezhetetlen. Érezhető, hogy múltjában szörnyű dolgok történtek vele, ezeket pedig mélyen eltemette magában. Kíváncsian várom, hogy miként nyílik majd ki a karaktere. Kaan ezzel szemben egy sokkal szerethetőbb figura, vagy legalábbis én sokkal jobban kedveltem őt. Kettejük csipkelődése és szópárbaja kezdetben szórakoztató volt, a későbbiekben azonban már kicsit idegesített. Raeve már-már toxikusnak tűnt, szóval reménykedem abban, hogy a jövőben kiegyensúlyozottabb lesz majd a párosuk. 

A sárkányok nagyon érdekes szerepet kaptak, én egyszerűen imádom, hihetetlen kreatív módja ez a varázslények megjelenítésének, Slátra pedig nagy kedvencem lett. A mágia hihetetlenül érdekes és izgalmas. A Holdkelte nem egy klasszikus fantasy kötet, így csak azoknak ajánlom, akik már fekete öves fantasy olvasók/rajongók. Nem csak a nyelvezete, hanem a komplexitása is túlmutat az átlag könyvekén. Ezt azért fontos szerintem kiemelni, mert a romantasy kategóriába lett sorolva a kötet. Egy átlag romantasynél viszont jóval bonyolultabb történet. 

Ha esetleg amiatt aggódnátok, hogy túl sok spicy jelenet van benne, akkor megnyugtatlak titeket. Szerintem abszolút az elviselhető kategóriába esik, én sem szeretem a túlzott erotikus tartalmakat és a Holdkelte nekem még belefért a tolerálható szintbe. 

A könyv csodaszép. Nekem angolul a Fairyloot változat van meg, így eredetileg nem is terveztem beszerezni a magyar kiadást. De mikor megláttam, nem tudtam egyszerűen ellenállni neki. Egy igazi, minőségi kiadvány, emiatt pedig csak gratulálni tudok a kiadónak.

Nem hibátlan kötet, de van benne valami, ami miatt egyszerűen nem tudtam nem szeretni. Engem nagyon megvett magának Sarah A. Parker és már tűkön ülve várom a folytatást. 

Ha úgy érzitek, hogy a Holdkelte nektek való, akkor én azt mondom, hogy érdemes vele tenni egy próbát. Arra viszont készüljetek, hogy nem adja könnyen magát a történet, meg kell vele küzdeni egy kicsit. Engem abszolút megvett magának, szóval ha az enyémhez hasonló ízlésetek van, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 

NyereményjátékMostani játékunk során híres filmes-sorozatos sárkányokat keresünk. Minden állomáson láthattok egy sárkányos képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevét, és a Tally űrlap megfelelő sorába beírni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csakmagyarországi címre postáz.)

KÉP





A turné állomásai

11/09 Kitablar
11/11 Dreamworld extra
11/13 Csak olvass!
11/15 Dreamworld





2025. október 12., vasárnap

Margaret Rogerson: An ​Enchantment of Ravens – Hollók varázslata + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Margaret Rogerson rajongók legnagyobb örömére a Kossuth Kiadó jóvoltából egy újabb kötet jelent meg az írónőtől. Ha hozzánk hasonlóan titeket is elvarázsolt a szerző, akkor csatlakozzatok hozzánk és ismerjük meg közösen a Hollók varázslatát. Tartsatok velünk, legyünk társai Isobelnek és Varúnak és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Isobel művészi őstehetség, aki veszélyes ügyfeleknek dolgozik: vészjósló tündenépeknek, halhatatlan lényeknek, akik nem tudnak anélkül kenyeret sütni vagy tollal papírra írni, hogy ne omlanának porrá. Iszonyatosan vágynak az emberi kézművesség fortélyaira. Isobelt pártfogásába veszi egy királyi sarj, Varjú, az Őszi Herceg, azonban a lány szörnyű hibát követ el, ami a tünde életébe kerülhet.
 
Isobel és Varjú a túlélés érdekében egymásra vannak utalva. Kényszerű szövetségükből egyre erősödő bizalom sarjad, ami sérti a tündenépek könyörtelen törvényeit. Immár egyikük élete sem ér egy fabatkát sem, hacsak Isobel nem tudja a művészi tehetségét a tündebíróság ellen kamatoztatni.
 
Ha lenyűgözött a Könyvek varázslata vagy izgalomba hozott A Thorn-udvarház rejtélye, ezt a kötetet sem hagyhatod ki – Margaret Rogerson legújabb regényében ismét mesterien szövi a történet fonalát!

Margaret Rogerson neve már nem volt ismeretlen számomra, a Könyvek varázslatát és kiegészítő kötetét nagyon szerettem a hibái ellenére A történet és a karakterek is levettek a lábamról, így kíváncsian vártam, hogy legújabb magyarul megjelent kötete is elvarázsol-e majd. Bíztam benne, hogy a Hollók varázslata is remek olvasmányélmény lesz és Isobel és Varjú karaktere legalább olyan közel kerül majd hozzám, mint Elisabeth, Nathaniel és Silas. 

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy kicsit megijedtem. Az első része egyáltalán nem fogott meg, a road trip jellegű cselekményszál kifejezetten idegesített. Sokszor úgy éreztem, hogy a történetnek valahogy nincsen se füle, se farka. Úgy éreztem, hogy néhány dolog csak úgy lazán lóg a levegőben és hiába kerestem, egyszerűen nem találtam azt a fajta bájt és szerethetőséget, melyet a másik két kötetnél tapasztaltam. Olyannyira megijedtem, hogy utána kellett néznem, hogy mikori regénye ez az írónőnek, mert tényleg olyan érzés volt ez nekem, mintha ég és föld lenne valahogy a két kötet között. A válasz egyrészről ijesztő, másrészről azonban megnyugtató volt. Ha jól láttam, ez volt az első regénye az írónőnek, így nem annyira meglepők a hiányosságok és utólag már elmondhatjuk, hogy ennél bizony tud sokkal jobbat is a szerző. De aztán ahogy haladtam az olvasással, és végre befejezték a kóborgást úgy éreztem, hogy jobban berántott a történet. És bár nem voltam maradéktalanul boldog, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet. 

Ahogy fentebb említettem a kóborgáson kívül az első részben más nem igazán történt. Tényleg olyan volt ez a rész, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Aztán onnan tovább utaztak, hogy megérkezzenek egy másik helyre. A könyv második felében, amikor is Isobel és Varjú végül megérkezik tulajdonképpen a Tavasz hercegéhez végül beindulnak az események és már-már feszült, és izgalmas másodperceket okozott az írónő az olvasójának. A legtöbb csavar talán egy kicsit kiszámítható, de azért akadtak olyan váratlan fordulatok is a történet során, melyek megleptek engem is. Kicsit felemás érzéseim vannak. Mert a kötet első fele hangulatban erősebb volt, a második felében bár több izgalmas dolog történt, mégsem lehettem maradéktalanul boldog, mert ezáltal kicsit zavarosabbá vált a történet is. 

A könyv erőssége az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Az erdő leírása, a kötet hangulata összességében nagyon tetszett. Mikor a szereplőink az erdőt járták olyan érzés volt, mintha én is társuk lennék a megtett úton. Az erdő látványa, amikor megjelent az ellenség, a rothadás szaga szinte érezhető volt. 

Nagyon tetszett, ahogy a szerző megjelenítette a könyvében az embereket és tündéreket. Érdekes és izgalmas volt a szembenállásuk. Külön pirospont, hogy egy másodpercig sem romantizálta és idealizálta a tündéreket. Az első perctől kezdve érthető, hogy miért tart tőlük Isobel és az is, hogy mennyire fontos, hogy az ember pontosan ügyeljen szavaira és cselekedeteire, mikor szemben áll velük. 
A Fortélyok beemelése, ahogy az alkotás képességét nevezték a tündérek érdekes és izgalmas momentuma volt a történetnek. Különleges volt az is, hogy Isobel egy tehetséges portréfestő, így a művészet ezen eleme kapta a központi elemet. Viszont úgy éreztem, hogy ezt a szálat (sem) fejtette ki annyira pontosan az írónő. Bár valami ügyetlen magyarázatot kapunk a Fortélyokról, hatásukról és arról, hogy ez miért varázsolja el a tündéreket, de nem éreztem kellően megalapozottnak. Hiányzott belőle valami. 

Isobel és a tündérherceg, Varjú párosa ígéretesnek tűnt, és tagadhatatlan volt bennük valami báj, de a kapcsolatuk mégis kissé zavarosnak, már-már kapkodónak hatott számomra. Nem volt benne kellő mélység és erő. A vége pedig egy kissé triviálisra sikeredett, valahogy elveszett belőle a kreativitás. 

Nem tudom amúgy ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar, mikor a neveket lefordítják egy könyvben, még akkor is, ha amúgy az adott szónak van konkrét magyar megfelelője. Ez rendkívül szubjektív dolog, de engem valahogy mindig kibillent az olvasásból. A történetben van Bürök, Útifű, Pacsirta, Varjú..Május és Március...valahogy nekem ez nagyon idegennek hatott. Jobban zavart, mintha meghagyták volna angolul. Persze értem én azt, hogy miért szükséges, vagy miért született ez a döntés és nem is rovom fel hibának, csak számomra ez kicsit nehezítette az olvasást. 

Az jutott amúgy eszembe, hogy hálás vagyok nagyon a kiadónak, hogy nem ezt a könyvét hozta először a szerzőnek, mert szégyen ide-szégyen oda, ha ezt olvastam volna először, nem biztos, hogy lett volna kedvem elolvasni a többi regényét. Így viszont már tudom, hogy ő sokkal-sokkal többre képes, és a kötet hátulján beharangozott könyvét is biztosan el fogom majd olvasni. A borító szerintem nagyon szép, tökéletesen illik a kötethez. 
 
Összességében ahogy mondtam, nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnos új kedvencet nem avattam. Határozottan nem a legerősebb könyve a szerzőnek, de a hangulata miatt érdemes lehet esélyt adni neki. Őszre például szerintem kifejezetten jó választás. Viszont arra figyeljetek, hogy ne legyenek magas elvárásaitok vele szemben, mert sajnos nem éri el a Könyvek varázslatának szintjét. Olvassátok, szeresssétek!

Értékelés: 5/3,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték


Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mit kért Isobel fizetségként a portréért?

Állomáslista
10.12.: Csak olvass!
10.14.: Dreamworld
10.17.: Könyv és más


2025. október 10., péntek

Kristen Ciccarelli: Heartless ​Hunter – Szívtelen vadász + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is szeretitek a boszorkányosan jó könyveket, akkor ez a turné nektek szól. Kristen Ciccarelli népszerű sorozatának első része a Szívtelen vadász már magyarul is olvasható, ráadásul a kiadónak köszönhetően csodás, éldekorált formában jelent meg. Ismerjük meg együtt Runet és Gideont, akik mindketten a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet elvet követik, és derítsük ki közösen, hogyan alakul a történetük.  Tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Maxim Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Az éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.
Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.
Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?

Az idei évem egyik nagy kedvence volt Kristen Ciccarelli regénye. Még angolul olvastam februárban és annyira megszerettem, hogy az adott hónap kedvencének választottam. Pedig be kell vallanom, voltak aggályaim miatta. A címkék alapján már tudni lehetett, hogy egy "enemies to lovers" típusú történetről van szó és bár alapjáraton nincs bajom magával a koncepcióval, de sokszor csalódok az ilyen típusú regényekben. Először is nagyon sokszor csak azért kerül rá ez a címke egy kötetre, mert népszerű az olvasók körében, és sokszor nem értem, hogy ebben mi volt az "enemies" rész mert azért, ha néha civakodnak egyet a szereplők, vagy csak riválisok...mégis ráhúzzak ezt. A másik, ami nagyon idegesít az a felesleges kegyetlenkedés, bullying és/vagy szívatás. Mert őszintén mondom, hiába mondja nekem azt valaki, hogy na ez az igazi ellenségből szerelmes sztori, de ha valaki állandóan megaláz engem mások előtt, szívat, vagy éppen akár tettlegességig is fajul a dolog, akkor valahogy nehezen képzelem el azt, hogy később szerelmet vallanak egymásnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mert oké, persze azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet csak egy hajszál választja el, hiszen egyformán erős érzelmek...de na. Azért azt lássuk be, hogy ez kicsit toxik. A harmadik pedig, ami miatt aggódtam, az a szerelmi háromszög címke, mert ha van valami, amit utálok, akkor ez az. Ez a jaj istenem két tökéletes férfi/nő között nem tudok egyszerűen választani dologtól lekaparom az arcom. Szóval igen, aggódtam és végül azt kell mondanom, hogy minden félelmem teljesen alaptalan volt. Számomra ilyen a tökéletes enemies to lovers történet. Talán kevés ennél nyilvánvalóbb szintek vannak, hiszen egy boszorkány és egy boszorkányvadász áll szemben egymással. Nagyon tetszett, hogy mindketten erős és kompetens karakterek, akik tökéletesen meg vannak győződve a maguk igazának helyességéről. 


Ebben a világban üldözik a boszorkányokat, akiről kiderül, azt kivégzik függetlenül attól, hogy milyen idős és milyen társadalmi pozíciót tölt be. Rune az avatatlan szemek számára egy kissé szeleburdi, egyszerű nemeskisasszonynak tűnik, akinek semmi máson nem jár az agya, mint a ruhákon és a bálokon. Esténként azonban Bíbormolyként bebörtönzött és halálra ítélt boszorkányokat menekít ki és küld biztonságos vidékre. Gideon pedig egy ízig-vérig katonaember, akinek az a célja, hogy megtisztítsa otthonát a boszorkányok mételyétől. Mert egy valamiben biztos, mindegyik velejéig romlott és csak romlást és pusztulást hoznak. Ha jól megnézzük, tulajdonképpen semmi közös nincs bennük. Talán csak az, hogy Rune legjobb barátja, egyben Gideon öccse is...szóval legalább egy ember van, akit mindketten sokra tartanak és szeretnek. Kettejük szembenállása elkerülhetetlen, így Rune megpróbál közelebb férkőzni a fiúhoz, hogy információkat csaljon ki belőle. Gideon azonban egyre jobban gyanakszik arra, hogy Rune nem is olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát és úgy gondolja, tudhat valamit a Bíbormolyról így hasonló gondolatok által ő is megpróbál közel kerülni a lányhoz. Szóval igen, azt hiszem nem árulok zsákbamacskát ha azt mondom, hogy a feszültség garantált. Egy idő után sem a szereplők, sem pedig az olvasó nem tudja, hogy hol van a határ, mi a színjáték és mi az igazság. Igazi macska-egér harc ez. A kémia valami zseniális közöttük, a tűz szinte felperzseli a lapokat. Ez azonban nem vad szexualitásban, sokkal inkább a fojtott feszültségben jelenik meg. Ahogy játszanak egymással, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, az egyszerűen a lapokhoz szegezi az olvasót. 


A szerelmi háromszög részt amúgy értem a kötetben, de ne úgy képzeljétek el, mint például amilyen az Alkonyatban. Lehet, hogy a háromszög harmadik sarka kedveli Runet romantikus értelemben, de a lány ilyen típusú érzelmeket nem táplál az illető iránt. Fontos számára természetesen és talán még bele is menne egy kapcsolatba vele, de a történetnek csak olyan pontján, ahol minden veszni látszik a lány számára. Nagy vívódás és őrlődés nincs a fiúk között, mert egyszerűen nincsenek ugyanazon a szinten. Szerintem ebben a formában ez abszolút elviselhető és talán túlzás is szerelmi háromszögnek nevezni. 

Rune és Gideon motivációja is teljesen tiszta és bár éles ellentétben állnak egymással, mégsem tudunk oldalt választani. Céljuk abszolút érthető, traumáik és fenntartásaik teljesen valósak. Itt semmi sem fekete, vagy fehér. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyon tetszett benne a csavar is, bár én bevallom azért számítottam valami hasonlóra. Annyira nem lepődtem meg, azért ha az olvasó figyel az apró kis utalásokra, hamarabb össze tudja rakni a képet, mint ahogy robbanni fog. Az utolsó oldalak azonban még így is sokkoltak. 

A kötetnek szerintem nagyot jótt tett, hogy mind Gideon mind pedig Rune fejébe is beleláthattunk. Szerintem a szerző tökéletesen megtalálta a súlyokat is, sehol nem éreztem túl, vagy éppen alulírtnak az adott jelenetet. Pontosan olyan volt, mint amilyennek lennie kell. 



A borítóval felemás érzéseim vannak. Az alapváltozatot annyira nem szeretem, de a különleges Libri kiadást imádom. A kedvencem azonban természetesen a Fairyloot kötetem. Egy kis fun fact...képzeljétek, nagyon nehezen szoktam meg a kötet címét, mert ugye az angol kiadásomnak Crimson Moth a címe. És alapjáraton még most is így hivatkozom a kötetre és ha furán néznek rám, akkor javítom ki magam, hogy jaj igen-igen Heartless Hunter, vagy Szívtelen vadász. 

Szujer Orsi fordításait nagyon szeretem, szóval biztos voltam benne, hogy most sem okoz majd csalódást a magyar olvasóknak. 

Csak, hogy kicsit felcsigázzalak titeket, én amúgy már a második részt is olvastam és azt is nagyon szerettem. Talán az első rész szintjére nem pakol rá a szerző még egy lapáttal, de hozza simán ugyanezt a szintet. Engem abszolút levett a lábamról a duológia és az egyik legerősebb YA ellenségből szerelmesek típusú történet az én fejemben. 

Bevallom a többi magyarul megjelent könyvét még nem olvastam a szerzőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy sorra kerítem majd azokat is. 

Ha szeretitek Kristen Ciccarelli munkásságát, vagy egy remek fantasy könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 


Nyereményjáték

Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Ki Rune legrégebbi és egyben legjobb barátja? 


Állomáslista
Blogturné Klub 10.10.: Csak olvass! 10.13.: Kitablar 10.14.: This is my (book) universe. 10.15.: Könyv és más 10.18.: Dreamworld 10.20.: Sorok között