Király Anikó: A ​bazilika titka (Az Éjféli Rémmondó 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyvek gondozásában jelent meg Király Anikó legújabb regénye, amely egyenesen az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe repít vissza minket. Fedezzük fel közösen a bazilika titkát, az Éjféli Rémmondó mögött húzódó igazságokat és hazugságokat. Legyünk társai a Fausztusz családnak, akik megesküdtek, hogy megóvják a világunkat és Hedvignek, aki nehezen viseli, hogy meg akarják neki mondani, hogy milyen életet is kellene élnie. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

1898-ban járunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia Sissi temetésére készül, Ferenc József pedig kézhez kapja az általa gyűlölt kiadványt, az Éjféli Rémmondó legújabb számát. A lap olyan hátborzongató lényekről ad hírt, amelyek a legtöbb esetben a képzelet szüleményei. Ám vannak olyan teremtmények, amelyek valósak és veszélyesek: az éj leple alatt emberekre vadásznak.

A Fausztusz család megbízatása évtizedek óta az, hogy ezeknek a nyomában legyen, és vigyázzanak, ne derüljön fény a létezésükre. Hűséget fogadtak a császárnak, ám ez a hűség most megtörni látszik.

Levente, a legifjabb Fausztusz bármire képes lenne, hogy gyógymódot találjon édesanyja rejtélyes betegségére, még akár arra is, hogy lepaktáljon természetfeletti erőkkel. Eközben Lili, a húga, akire elrendezett házasság vár, olyan sorsfordító titkot tud meg, mely szökésre készteti. A Fausztusz családnak nem csupán a jelenét, de a múltját is ködbe burkolt történések szegélyezik.

Mindeközben Lőrinczi Hedvig, egy talpraesett lány, akinek fogalma sincs arról a világról, amelyet Fausztuszék rejtegetnek, egyetlen dologra vágyik, arra, hogy olyan szabadon élhessen, mint eltűnt nagyanyja, akit halottlátó szeánszai miatt mindenki sarlatánnak nevezett. Hedviget, a lázadó természete azonban bajba sodorja, s hamarosan egy szigorú bécsi intézetben találja magát.

E fiatalok sorsát pedig mintha egy láthatatlan kéz összefonná.

Vannak, akik az igazságot keresik, és vannak, akik elfedik azt. A két világ határán pedig ott magasodik az esztergomi bazilika, amelynek mélységes titka mindannyiuk életét felforgatja.

A bazilika titka című regény már a hetedik elolvasott Király Anikó regényem és biztosan állíthatom, hogy nem is az utolsó. Nagyon kedvelem a stílusát és humorát, igazi komfortszerző számomra. 

Nehéz időszak van mögöttem, annyira nem tudtam az olvasásra koncentrálni, a legtöbb könyvet csak tologattam magam előtt, nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy elmerüljek a könyvek világában. Így kicsit nehezen szántam rá magam arra, hogy bármit is a kezembe vegyek. A bazilika titka így egy elég leterhelt időszakban került sorra. És bár összességében kedvtelen, stresszes és frusztrált voltam, gyorsan berántott a történet és az utolsó oldalig el sem eresztett. Tudtam, ha valaki képes arra, hogy kirángasson ebből az állapotból, az Anikó, és szerencsére nem is kellett csalódnom. 

A bazilika titka egy igazán érdekes és izgalmas fantasy történet, melynek középpontjában valamilyen módon a Természetfeletti Hivatal és igazából az Éjféli Rémmondó áll. A lap olyan hátborzongató lényekről ad hírt, amelyek a legtöbb esetben csupán a képzelet szüleményei. Ám vannak olyan teremtmények is, amelyek valósak és veszélyesek: az éj leple alatt emberekre vadásznak. A történet azonban nem csak róluk szól. Szól még a családról és annak fontosságáról, az elvárásokról és arról, hogy miként köthetik azok gúzsba az ember szívét és lelkét, de szól arról is, hogy mire képes az ember azokért, akik fontosak számukra. 

A regényen szerintem nagyon érezhető, hogy egy sorozatkezdő kötet. Talán nem tökéletes, akadnak hibái, de mindenképpen remek indítás. Az elején kicsit nehezen vettem fel a fonalat, néha kicsit elvesztem a szereplők között, de aztán ahogy haladtam az olvasással úgy kerültek hozzám egyre közelebb és közelebb. A szálak szép lassan összeérni látszottak, a kirakósok darabkái a helyükre kerültek és megértettem, vagy legalábbis megérteni véltem, hogy melyik karakter milyen módon kapcsolódik a történethez.

A történet kevésbé cselekményközpontú, sokkal inkább a karakterekre és az aktuális élethelyzetre koncentrál. Sokat megtudhatunk a főszereplőinkről, az életükről és arról, hogy miféle sorsot szánnak nekik, a cselekmény azonban inkább csak csordogál. A bazilika titka olyan, mint egy bevezető kötet. Abszolút látom benne a potenciált és az erőt, de egyértelmű, hogy Anikó a későbbi részekre tartogatja majd a fő izgalmakat. Nekem kicsit hiányzott belőle a pörgés, de a könyv hangulata és a szereplők személyisége azért kárpótolt valamelyest. Talán a tébolydáról és az ottani történésekről olvastam volna egy kicsit többet, meg arról az elképzelésről, ami az ott tartózkodó karakter szeretett volna megvalósítani. Egyértelműen érződik, hogy ez fontos eleme lesz majd a konfliktusnak és későbbi cselekménynek, szóval biztos vagyok benne, hogy nem marad el a kifejtése, csak na, mondjuk ki, amit ki kell, telhetetlen vagyok. A kedvemet abszolút meghozta a könyv, semmi kétség. Biztos vagyok benne, hogy a folytatásra is azonnal lecsapok. Csak egy fokkal még lelkesebb lennék, ha a bevezetőnél egy kicsit többet kaphattam volna. 

Ugyan a kötet nem annyira cselekményközpontú, azt azonban nem mondhatjuk, hogy nem tartogat izgalmakat az olvasó számára. Több olyan pontja is volt, amely meglepett, alig várom már a folytatást. A természetfelettiség miatt talán egy kicsivel több misztikus lényt és vadászatot vártam, Dante és a domojov megjelenése azonban ezt a hiányt ellensúlyozta. A gyilkosságok és a norák megjelenése volt a kedvenc részem a kötetben, remélem a folytatásban majd kicsit többet kapunk belőlük. 

A szereplők nagyszerűek, élettel teliek és Anikó humora is többször megcsillant. Egy kicsit sem lepett meg, mikor egy interjúban olvastam, hogy Dante a kedvenc karaktere. Azt kell mondanom, hogy látszik.  Ha lehet ilyet mondani, abszolút ő a legkirályanikósabb karakter. :) Nagyon szerettem még Lilit is, kettejüket kedveltem meg a legjobban, kíváncsi vagyok miként alakul majd a sorsuk a folytatásban. Levente és Hedvig még kicsit távolabb áll tőlem, de abszolút érzem bennük is a lehetőséget, biztos vagyok benne, hogy mindketten sok meglepetést tartogatnak majd. 

A történetnek nagyon jót tett, hogy az 1800-as évek végén, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében játszódik. A nyelvezete és a hangulata is nagyon jól idomul az adott korhoz. Tetszett, hogy nem a modern korban játszódik, hogy beemelte Ferenc József karakterét és Sisi királyné temetését, mert így abszolút hiteles tudott maradni és az olvasó abszolút el tudja képzelni magát a macskaköves utcákon Levente, Hedvig, Lili vagy éppen Dante társaként. Látjuk magunkat a bazilika alatti folyosókon és érezzük magunkon a Fausztusz család örökségét és kötelességének súlyát. 

Nem tudom tudjátok-e, de a borító és az előrendelések mellé megkapott Éjféli Rémmondó is Anikó munkáját dicséri. A borító nagyszerű, szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. A füzetke remek, jól kiegészíti a kötetet.

Összességében egy nagyon jó kis ifjúsági kötet, abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem ismét teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. Ha szeretitek Anikó munkásságát, akkor ebben a könyvben sem fogtok csalódni. A bazilika titka talán nem hibátlan, de nagyon jó kis bevezető könyv, én már most tűkön ülve várom a folytatását. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A bazilika titka című kötet Király Anikó első fantasy regénye, a szerzőnek azonban korántsem ez az első könyve. A mostani játékunkon ezekre a kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Ha a jövő miatt aggódnék, nem jutna időm a mostra. Pedig ez a mostani most igazán közel áll a szívemhez.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.17.: Csak olvass!

07.19.: This is my (book) universe.

07.21.: Szembetűnő

07.22.: Könyv és más

Read More

Lynette Noni: A ​ketrec (A gyógyító 2.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer-sorozat első része, A gyógyító. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a folytatásra és idén nyárn megjelent a trilógia következő része. Izgatottan vettem kezembe a történetet, nagyon kíváncsi voltam arra miként is alakul Kiva története, de mielőtt rátérnék a véleményemre, lássuk miről is szól a második rész. 

Kiva ​egyik kalitkából a másikba kerül, amikor megszökve egy halálos börtönből egy megtévesztő palotában találja magát. Kiva Meridan igazi túlélő. Nem csak a Zalindov börtönét élte túl, hanem a halálos Végzet Próbáját is. Most azonban többre vágyik a túlélésnél – ugyanis eljött a bosszú ideje. Az utóbbi tíz évben más célja sem volt, mint hogy ismét együtt lehessen a családjával, és hogy elpusztíthassa azokat, akik tönkretették az életüket. Most azonban, hogy kiszabadult a Zalindovból, küldetése minden korábbinál bonyolultabbá vált.

Ahogy Kiva megkezdi új életét a fővárosban, rádöbben, hogy nem egyedül ő szenvedett, míg a Zalindovban volt – a testvérei, és az ő nézeteik is megváltoztak. Így hát Kiva hamarosan azon kapja magát, hogy nem csak az ellenségei, hanem a saját családja előtt is titkolózik.

A városfalakon kívül egyre csak nő a feszültség, ahogy a lázadók gyülekeznek, az északi királyságok pedig egyre nagyobb fenyegetést jelentenek. Még sosem volt ilyen fontos, hogy Kiva kihez is hűséges, azonban lassan a lány maga is kezdi megkérdőjelezni, ki mellé is kéne állnia. Ahhoz, hogy ezt túlélje, Kiva kénytelen lesz még azelőtt kiigazodni hazugságainak bonyolult hálóján, hogy mindkét oldal ellene fordulna és mindent elveszítene.

Emlékszem, tavaly nagyon lelkesen vártam a sorozat első részét. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak és bár féltem a hype miatt. Bár nem voltam maradéktalanul elégedett, de összességében nekem kifejezetten tetszett a sorozat nyitó kötete. Rengeteg kérdés maradt még bennem és nem mondom, hogy ez egy tökéletes és hibátlan fantasy sorozat első része, de engem abszolút megfogott így nem is volt kérdéses, hogy a folytatást is szeretném-e sorra keríteni. 

A ketrec pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Kiva megmenekült Zalandivból és készen áll arra, hogy megszerezze a családját illető koronát. Ellenérzéseit és bosszúvágyát tíz éven át dédelgette magában, ezért roppont nehéz helyzetbe kerül, mikor egyre közelebb és közelebb érzi magát a királyi családhoz és legfőképpen Jarenhez. Átértékelődik benne minden, ami ezelőtt természetes volt számára, azt teljesen új fényben kezdi el látni. A bosszúhadjárat már nem tölti őt jóleső érzéssel, emberileg egyre jobban kötődik a herceghez és a többiekhez is. A családjának azonban úgy érzi, hogy nem fordíthat hátat. Ugyan olyan, mintha nem is ismerné a testvéreit, mert az évek során ők is óriási változáson mentek keresztül, egy dolog azonban mégis összeköti őket, a vérük. Ez pedig Kiva szerint szent és sérthetetlen. Hiszen nem fordíthat hátat a családjának, még akkor sem, ha a szíve teljesen mást súg. Egy darabig megpróbál középen egyensúlyozni, de szép lassan rájön arra, hogy döntenie kell. Marad a bosszúnál és annak a harcnak szenteli az életét, amihez tulajdonképpen nem is kötődik annyira, vagy képes lesz hátat fordítani nekik és a saját sorsának kovácsává válik. 

Bár talán az angol címe jobban leírja ezt, de Kiva tulajdonképpen egyik ketrecből egy teljesen másik ketrecbe sétál. Csupán Zalindovot lecserélte egy másikra. Ugyan a palota megbecsült vendége, de árgus szemmel figyelik minden mozdulatát. Ugyanakkor saját gondolatai is csapdába ejtették őt. Az utóbbi tíz évben más célja sem volt, mint hogy ismét együtt lehessen a családjával, és hogy elpusztíthassa azokat, akik tönkretették az életüket, azonban szabadulását követően egyre többre vágyik. Arra, hogy gyógyító lehessen, hogy rendes és nyugodt életet élhessen. De közben ott van az a sürgető tudat, melyet édesanyjától örökölt, hogy egy Meridannak kell ismét a trónra kerülni. 

A történet jelentős része tulajdonképpen Kiva dilemmájáról szól, arról, hogy melyik úton szeretne továbbindulni. Egyértelműen erős érzelmi szálak kötik a királyi családhoz, talán nem is sejtette, hogy ennyire megkedveli őket. De természetesen fontos számára a családja is, még akkor is, ha nővére (Zuleeka) egyre furcsábban viselkedik és láthatóan titkolózik előtte és tulajdonképpen bátyja (Torell) előtt is. Testvérei bár együtt vezetik a lázadók hadát, de Kiva úgy érzi, hogy kettejük közül a nővére az elhivatottabb, ő az, aki mindenáron (akár testvérei testi épségének figyelmen kívül hagyásával) trónra akar kerülni. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy Zuleeka bármire képes és talán veszélyesebb is, mint ahogy Kiva elsőre gondolta.

Mivel a könyv nagyban Kiva dilemmájára épít, így a könyv első részében viszonylag kevés dolog történik. Utólag visszagondolva rengeteg apró jelet rejtett el a szerző, amiből következtetni lehet a cselekmény további alakulására. Ugyan voltak olyan fordulatok, amelyek megleptek, de azért a legtöbb dolog nem ért meglepetésként. A kötet első felével viszonylag lassan haladtam, mert kevés érdekes és izgalmas dolog történik benne, azon kívül, hogy Kiva bolyong és vívódik magában, túl sok dolgot azért nem csinált. Ugyanakkor szerintem rendkívül hitelesre sikeredett Kiva vívódása. Tetszett, hogy morális válságba került, furcsa lett volna az is, ha egyszerűen továbblép és elfelejt hirtelen mindent, ami tíz éven át életben tartotta őt a börtönben. De az is életidegen lett volna, ha nem kezd el erőteljesen kötődni a királyi családhoz. Abszolút átérezhető, hogy mennyire nehéz helyzetbe került az olvasó pedig csupán tehetetlenül szemléli, hogy egyik oldalról a másikra csapódik. Ahogy azonban felpörögnek az események, igazán érdekessé válik a történet. Rengeteg izgalmas dolog derül ki az egyes szereplőkről. A kötet vége pedig ismét erősre sikeredett, és gondolom senkit sem lep meg ha azt mondom, hogy függővéget kapott. És nem Lynette, attól még, hogy bocsánatot kérsz a köszönetnyilvánításban nincs bocsánat, szégyelld magad rendesen. Nem szép dolog mindig függővéggel operálni, szegény olvasókat csúnya dolog így tönkretenni. :D 

A szereplők talán kissé klisésnek tűnnek első látásra, de jellemük és viselkedésük azért jócskán meglepi az olvasót. Vannak karakterek, akiket egy kicsit jobban megismerhetünk és beleláthatunk a lelkükbe, de igazán kellő mélységgel senkit sem ismerhetünk meg. Nekem talán ez hiányzott egy kicsit, hogy még több lelket vigyen bele a szerző. Hogy egy kicsit jobban megérthessük a szereplők életét és viselkedését. És bár Kiva személyét és vívódását jól megjeleníti a szerző, de a többiekre jóval kevesebb gondot fordított. Remélem a harmadik részben jobban megismerhetjük-e Zuleekat, mert engem például igazán kíváncsivá tett az ő személye. Nagyjából értjük és látjuk, hogy mi mozgatja őt, hogy mi van a felszínen De vajon milyen mélyebb rétegei vannak? Bár ebben a részben érezhetően elnyomta őt Zuleeka, de úgy érzem ,hogy a harmadik részben Torell is fontosabb szerepet kap majd, kíváncsian várom, hogy miként alakul majd a sorsa. 

Az egyik legnagyobb meglepetés talán a legklisésebb fordulat a könyvben. És bár ez talán egy furcsa oximoronnak tűnik, tényleg az. A palotai kém személye bár meglepett, mégis borzasztóan bosszantott. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerepe lesz a harmadik részben. 

A kötet abszolút olvastatja magát, a nyelvezete is tetszett, nem éreztem magyartalannak, vagy furcsának a szövegét. A borító nagyon szép, örülök, hogy nem változtatott rajta a kiadó.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, biztosan azt is sorra kerítem majd. Már csak ki kell várnom, hogy érkezzen a folytatás (vagy be kell szereznem angolul, hogy azonnal folytathassam). Ha az első részt szerettétek, akkor a második részt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

Read More

Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Megérkezett Judy I. Lin Teák könyve duológiájának várva várt lezárása, melyben nem csak az emberi viszályokkal kell főószereplőinknek megküzdenie, de egy ősi gonosz is ébredezni látszik! Tartsatok velünk a Dáxi királyságba ezen az epikus fantasy blogturnén, melynek a végén a Next21 Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Sötét, édes bájital című regényt!

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.

Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.

Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.

A tavalyi év augusztásában olvastam Judy. I. Lin regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, és bár nem lett kedvenc, a hibái ellenére is megkedveltem a történetet és a karaktereket, így nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Már az első pillanattók kezdve éreztem, hogy ez a regény sem a nagy izgalmaival, feszes tempójával, vagy éppen az akciódús cselekményével fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Sőt, azt kell mondanom, hogy összességében jobban tetszett ez a kötet az első résznél. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, és a teához, teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett benne. Lehet, hogy egyszerűen csak jobbkor talált meg a kötet, de sokkal jobban élveztem a folytatás olvasását. Pedig igazából ha a szívemre teszema  kezemet, ebben sem történt sokkal több minden. 

A Sötét, édes bájital  egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy hatalomára jusson, milyen messzire merészkedik a gonosz, hogy testet öltsön és arról, hogy milyen áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy a jó felülkeredhessen végül a csatában. Egy történet jóslatokról, rémálmokról és arról, hogy olykor meg kell adnia az ellenségnek azt, amire vágyik, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk. Arról, hogy mire képes egy fiú azért, hogy büszkévé tegye az apját, az apa pedig arra, hogy megvédje őt. Arról, hogy a szeretteink iránt érzett szeretetünk, olykor elhomályosítja az értékítéletünket és arról, hogy milyen fontos elfogadni önmagunkat és felismerni a bennünk lakozó érzelmeket, hiszen csak így tudunk továbblépni és fejlődni. 

Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről, szeretetről, szerelemről de legfőképpen arról, hogy a gonosz mindig ott leselkedik az árnyékban és várja, hogy kitörhessen a fényre. 

Ning az előző rész végén képes volt meggyógyítani a testvérét, de a hercegnővel együtt menekülni kényszerült. Egyetlen lehetőségük, hogy embereket toborozzanak és valahogy visszaszerezzék a trónt a betolakodótól. Eközben a palotában furcsa dolgok történnek, az új herceg pedig egyre kevésbé bízik a kancellárban és abban, hogy apja tisztán gondolkodik. Vajon a két fiatal még egymásra találhat, megmenthetik közösen Dáxi népét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. 

A könyv nagyjából háromnegyede Ningék utazásáról és Kang palotabeli észleléseiről és kételyeiről szól. Váltott fejezetek segítségével pillanthatunk bele főhőseink fejébe. Kezdetben mindkét szereplőnek megvan a maga saját történetszála, de ahogy haladunk előre az időben, szép lassan összeáll minden egy teljes egésszé, kialakul a fő konfliktus és a cselekmény tetőpontján pedig megismerhetjük az ellenség igazi arcát. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó, de így maradok az erős 4 csillagnál. 

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert rengeteg emlékezetes momentum van benne, akár a megtámadott területekre, az erekléykre, a sötét szemű harcosokra, vagy éppen a titokzatos tanítónő otthonára gondolok. Az előző kötettel ellentében most jobban bele tudtam helyezni magam a történetbe és kevésbé zavart ez a lassúság, de némi hiányérzet most is maradt bennem. 

A történet középpontjában most is inkább a politika és a hatalom áll, az én kedvenc jeleneteim mégis azok voltak, amikor Ning teát főzőtt és a mágiáját használta. Engem nagyon megfogott ez a fajta varázslat, imádtam róla olvasni. A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplőket a folytatásban sokkal jobban megkedveltem, Kang és Ning karaktere is közelebb került hozzám. Szerettem olvasni a belső vívódásaikról, így valahogy sokkal emberibbek lettek számomra. Nem túlromantizált karakterek, hanem hús-vér emberek, átélhető és átérezhető emberi érzelmekkel. Szép volt látni, hogy Ning mennyira ragaszkodik testvéréhez és jó volt, hogy az olvasó társa lehet azon az úton, amikor felismeri és elfogadja azt, hogy nem szabad, hogy az egész univerzum terhe az ő vállát nyomja, hagyja, hogy testvére saját döntéseket hozzon és nem utolsó sorban pedig felismeri, hogy értékes a személye. Kang sokáig az apja árnyékban élt, egyetlen célja az volt, hogy büszkévé tegye őt. De végül sikeresen felülkerekedik ezen a frusztrációján és megtalálja a saját újtát. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

A Sötét, édes bajátil nekem sokkal jobban tetszett az első résznél, a hibái ellenére is jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Korántsem tökéletes munka, de egyszerűen jó volt olvasni és jó volt elmerülni ebben a különleges világban. Ha szerettétek az első részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!.

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkhoz ezúttal kell némi rafinéra, ugyanis minden állomáson találtok egy idézetet, amiből “eltűnt” 1-1 szó. A ti feladatotok felkutatni és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az emberi kéz hibázik, _____, de ezeket a kezeket az istenek adták nekünk. Arra használjuk, hogy helyrehozzunk valamit, hogy jót cselekedjünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06/27 - Csak olvass!

06/29 - Utószó

07/01 - Hagyjatok! Olvasok!

07/03 - Könyv és más

07/05 - Dreamworld

Read More

Elizabeth Lim: A ​sárkány ígérete (Hat bíborszín darumadár 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, duológiájának második része, A sárkány ígérete. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt hogyan folytatódik a történet és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

"Az ígéret nem holmi csók a szélben, amivel csak úgy dobálózunk. Egy darab saját magunkból, amit odaadunk valaki másnak, és nem kapjuk vissza, amíg nem teljesítjük a fogadalmunkat."

Vannak azonban ígéretek, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni. Egy elátkozott sárkánygyöngy visszajuttatása a jogos tulajdonosának pont ilyen feladat. Különösen, ha a szóban forgó gyöngyöt a világ összes nagy hatalmú sárkánya, varázslója és démona magának akarja. És ha ez nem lenne elég, a roppant erővel rendelkező varázstárgy rendkívül szeszélyes is... Shiorinak el kell utaznia a sárkányok tenger mélyén rejtőző királyságába, démonokkal és szellemekkel kell harcolnia, és haza kell juttatnia a gyöngyöt, mielőtt az teljesen kettétörik, és elpusztítja a világot.

De maga Shiori vajon hazatalál-e valaha? El tudják-e fogadni az emberek az ereiben csörgedező varázserőt, vagy elszabadult papírsárkányként kell kóborolnia a világban, távol az apjától, a testvéreitől, a szerelmétől?

A Hat bíborszín darumadár folytatásában Kiata hercegnőjének minden varázserejét és leleményességét be kell vetnie, ha túl akarja élni a rá váró megpróbáltatásokat, és nem akarja, hogy elszakadjon a sors fonala, amely az igaz szerelméhez köti.

A Hat bíborszín darumadár a tavalyi év végének az egyik legkedvesebb története volt, így nagyon örültem neki, hogy kevesebb, mint fél évet kellett várnom a folytatásra. Bár az első résznek szerencsére nem volt erősen függő a vége, de mégis nagyon vártam a folytatást. Kíváncsi voltam, hogy a szerző miként alakítja a történetet és a sokat emlegetett sorsfonál miként köti majd össze a szereplők életét. 

A sárkány ígérete egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet az emlékekről, az ígéretekről és arról, hogy még a legsötétebb időkben sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Egy történet arról, hogy minden hősnek szüksége van egy társra, vagy akár többre is és arról, hogy milyen fontos a család, hiszen kire támaszkodjunk, ha nem rájuk, amikor a szükség úgy hozza. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális, teljesen rákattantam az ázsiai történetekre, szóval biztos vagyok benne, hogy nem most utoljára olvastam Elizabeth Limtől, az egyik nagy kedvencemmé avanzsálódott. Az írásmódja, ahogyan bánik a mitológiai történetekkel és szavakkal engem teljesen levett a lábamról, alig várom, hogy a kiadó gondozásában még többet olvashassak tőle. 

A kötettel kapcsolatban kicsit felemásak az érzéseim, úgy éreztem, hogy talán a szerző túl sokat akart, túl sok mindent próbált meg egy történetbe/kötetbe zsúfolni. És bár őszintén szólva én faltam a lapokat, és egy délután alatt fejeztem be a történetet, valahogy mégis zavaró volt számomra ez a sok dolog. Az események egyes részei kissé túlírtak, más részei azonban talán több figyelmet igényeltek volna. Ritkán mondok ilyet, mert sok trilógiának az a baj, hogy a középső rész full felesleges, és jobban működnének duológiaként. Ez a kötet azonban talán trilógiaként jobban működött volna. 

Az első kötet végén Shiori ígéretet tett mostohaanyjának arra, hogy visszaszolgáltatja a sárkányszívet a jogos tulajdonosának. Az ígéretének megtartásához azonban rögös út vezet. A szóban forgó gyöngyöt a világ összes nagy hatalmú sárkánya, varázslója és démona magának akarja. Földön, vízen, levegőn át vezet útja, a siker pedig korántsem garantált. Démonnal, szellemekkel kell harcolnia, ráadásul apja palotájában sincs biztonságban, hiszen a varázstudókra halál várt Kiatában. Ráadásul a gyöngy kissé szeszélyes is, így nem mindig számíthat a segítségére. Shiorinak meg kell találnia a gyöngy tulajdonoság, mielőtt az teljesen kettétörik, és elpusztítja a világot. De vajon képes lesz rá? 

Shiori óriási utat járt be. Felelőtlen és talán kissé elkényeztetett hercegnőként indult, de végül olyan erős karakterré változott, aki kész arra, hogy megmentse az egész családját és a császárságot is. Az események megkeményítették, de nem vált szívtelenné. Egy igazán erős és kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. 

Takkan (ó Takkan 💓) tökéletesen kiegészíti őt. Egy igazán erős és kedves karakter, szinte valószínűtlenül nagyszerű. Erős, kedves, művészi jellem, aki nem retten meg a harcoktól sem. Egy másodpercig sem kérdéses számára, hogy mindenben segíti Shiorit. És bár a tenger mélyére nem tudta őt követni, de megvárta és a szárazföldön és még az égben is végig a lány mellett maradt. Nagyon drukkoltam annak, hogy boldog véget érjen a történetük, hogy a megpróbáltatásuk után teljes életet élhessenek. A nagy tettek olykor nagy áldozatokkal is járnak és nagyon boldog voltam, hogy Elizabeth Lim a regényében egyáltalán nem ezüsttálcán kínálta a szereplőinek a megoldást, komoly és felelősségteljes döntést kellett hozniuk, nagy áldozatot kellett vállalniuk azért, hogy Kiata megmeneküljön. 

Shiori testvéreit nagyon megkedveltem, szerettem, ahogy összetartottak. Imádtam a nagy közös családi jeleneteket, nagy evéseket, szerettem volna én is bemászni a könyvbe, hogy együtt lehessük velük, hogy a bőrömön is megtapasztaljam a dolgot. 

A kötet első felében Seryu karaktere is felbukkan, a személyét már az első részben megkedveltem így bíztam benne, hogy ebben a kötetben is megjelenik majd. Ugyan az eseményeket közvetlenül csupán az első néhányszáz oldalon befolyásolja, nagy szerepe van a végkifejletben is. Új szereplőként Gen karakterét ismerhetjük meg, akivel Shiori a tengerek mélyén találkozik. A fiatal fiú varázsló, de mivel éveken át raboskodott a sárkányok birodalmában, így megőrizte gyermeki alakját, miközben a szárazföldön évtizedek teltek el. És persze ott van még Elong is, a félig ember, félig sárkány lény, akinek nincs szíve, nincs sárkány gyöngye. 

A kiadó egy eseményén volt szerencsém részt venni Ruff Orsolya és Elizabeth Lim beszélgetésén, ahol a szerző elmondta, hogy a következő regénye is ebben a világban fog majd játszódni. Olvasás közben eljátszottam azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha Seryu, Elong, és Gen kerülne a következő kötetben a főszerepbe és a küldetésüknek az lehetne a célja, hogy Elongnak találják meg a sárkány gyöngyét. De most legszívesebben amúgy Raikama történetét olvasnám, aki még mindig az egyik legérdekesebb és legizalmasabb karakternek tűnik számomra. Remélem hamarosan a kiadó megörvendeztet minket azzal a kötettel is, én biztosan az elsők között csapok majd le rá. 

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. A könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Könnyen és gyorsan lehet vele haladni és bár nem a legvékonyabb kötet a polcomon, mégis csak úgy faltam a lapokat és egyszer csak azt vettem észre, hogy már az epilógus következik. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. A hangulata elvarázsolt a kötetnek és bár néha zavart a sok esemény, mégis jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Ha szerettétek az első részt, akkor a folytatást se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Seryu mellett ki Shiori társa az úton?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.28.: Sorok között

04.30.: Milyen könyvet olvassak?

05.02.: Csak olvass!

05.04.: Fanni's Library

05.06.: Utószó

05.08.: Readinspo

05.10.: Könyv és más

05.12.: Hagyjatok! Olvasok!

05.14: Spirit Bliss Sárga könyves út

05.16.: Dreamworld

Read More

Catherine Doyle, Katherine Webber: Twin ​Crowns – Ikerkoronák (Ikerkoronák 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Catherine Doyle és Katherine Webber közösen írt romantikus fantasy regénye, a Twin Crowns - Ikerkoronák. Légy részese te is Wren és Rose, a két hercegnő kalandjainak, és tudd meg, ki ül végül Eana trónjára! És ha velünk tartasz, követed az állomásokat, akkor lehetőséged nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott könyvpéldányt is!

Két ​hercegnő. Egy trón. Mi baj lehet belőle?

Nagy tét forog kockán az ikerhercegnőkről szóló fantasy-romkomban. A lányokat születésükkor elválasztották egymástól – az egyiket koronahercegnőként nevelik, a másikat pedig még csecsemőként elrabolják.

Wren Greenrock mindig is tudta, hogy egy napon majd csellel fog trónra lépni. Születésétől fogva arra képezték ki, hogy visszatérjen a palotába, és megbosszulja szülei halálát, ezért

 mindent megtesz, hogy királynő legyen, és megvédje a boszorkányok közösségét, ahol felnőtt. Vagyis megtenne, ha egy bizonyos katona vonzó külseje nem terelné el folyton a figyelmét, és ha a vakmerő varázslatai nem sodornák állandóan bajba…

Rose Valhart hercegnő tudja, hogy a hatalommal felelősség is jár – és nem hagyja, hogy olyan apróságok a kötelessége útjába álljanak, mint hogy a sivatagban ébred egy rendkívül szemtelen (és nagyon jóképű) bandita társaságában. A palotán kívüli élet azonban szebb és zabolátlanabb, mint azt valaha is képzelte volna, és még az is lehet, hogy a rettegett boszorkányok személyében megkapja azt a családot, amire mindig is vágyott.

Ám ahogy közeledik a koronázás napja, egy régi ellenségük azon munkálkodik, hogy egyik hercegnőnek se sikerüljön elérni a célját.

Vajon végül ki ragadja magához a hatalmat, és kinek a fejére kerül a korona?

A Twin ​Crowns – Ikerkoronák című kötet egy jó ideje már a tbr listámon csücsült, tulajdonképpen azóta, hogy az egyik külföldi dobozban (Fairyloot) megkaptam a sorozat első részét. Az olvasást mindig csak halogattam és halogattam, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a kötet megjelenik nálunk is, így végül a magyar változatot kerítettem sorra. 

Az Ikerkoronák című kötet egy rendkívül izgalmas és szerethető fantasy két fiatal lányról, akik bár nagyon hasonlítanak egymásra, nem is lehetnének különbözőbbek. A történet nagyon érdekes és fordulatokban gazdag, a szerzők által megteremtett világ rendkívül különleges és izgalmas. Bár talán kicsit nehezen kaptam el a fonalat és lassabban zártam a szívembe a kötet két főszereplőjét Roset és Wrent, de végül azt hiszem, hogy nagyon megkedveltem őket és már alig várom, hogy a folytatást is sorra kerítsem. 

Catherine Doyle és Katherine Webber egy olyan világba kalauzolják az olvasót, ahol kezdetben a mágia és a különleges képességgel megáldott egyének szabadon és minden korlátozás nélkül élhettek. Ahol a boszorkányoknak nagy hatalma volt, és nemcsak egyenjogú tagjai voltak a társadalomnak, de egyenesen megbecsült tagjainak számítottak. Az országot egy boszorkány királynő vezette és senkinek sem kellett félni, hogy a képességei miatt a társadalom peremére kerül. Egy véres háborút követően azonban minden megváltozott. A királynőt meggyilkolták a boszorkányok pedig veszíteni kezdtek az erejükből. Ezt követően már nem volt számukra biztonságos az ország, elkezdtek vadászni rájuk, egy gonosz csel folyamán pedig rájuk fogták az akkori király és királyné halálát, így a biztonságuk érdekében száműzetésbe kerültek. A királyi párnak ugyan ikrei születtek, de erről az udvar mit sem tud. A gonosz merénylő csupán az egyik gyermekről tudott, ő a palotában élte tovább az életét. A másik gyermeket azonban elvitték egy biztonságos helyre, a boszorkányok közé, 18 évvel később pedig szembe kell néznie a két lánynak egymással, a múltjuk titkaival és azzal a ténnyel, hogy mindketten a koronára pályáznak. Vajon végül kinek a fejére kerül? Képesek lesznek megküzdeni a nehézségekkel? Felismerik azt az erőt, amit az a bizonyosság adhat, hogy immáron nincsenek egyedül a világban, mert ott vannak egymásnak és kéz a kézben küzdhetnek a jó ügyért?

A boszorkányok világa nagyon izgalmas, tulajdonképpen öt típusuk létezik: igéző, gyógyító, látó, fergeteg és harcos. A könyvben ugyan mindegyik típus képviselteti magát, de egyértelműen a két lány áll a középpontban. Olvasás közben nekem többször is eszembe jutott Amy Harmon: A madár és kard című regénye, főleg azért, mert nagyon hasonlónak éreztem az alapkonfliktust, hiszen abban a kötetben is veszélyes dolog, ha valaki kapcsolatba kerül a mágiával, hiszen a félelem és hatalomvágy miatt üldözik őket is.  De abszolút nem érzem, hogy koppintás lenne, vagy ilyesmi. Csak egyszerűen feltűnt ez a hasonlóság az alapkonfliktusban. Mindenesetre ebben a könyvben is megbizonyosodhatunk arról, hogy a félelem mekkora úr, és ha démonszálunk egy társadalmi csoportot, akkor milyen könnyen ellenük irányulhat a közhangulat. Még az alaptalan vádaskodások és kivégzések sem ritkák ilyenkor, ha valakire csak rávetül a gyanú jele, máris könnyen az életével fizethetett érte. 

A lányok nagyszerűen kiegészítették egymást. Wren egy nagyon erős karakter, akit egész életében arra neveltek, hogy átvegye majd a hatalmat és a boszorkányok megmentője legyen. Muszáj keménynek és erősnek maradnia, a gyengeségnek még a jele sem mutatkozhat rajta, hiszen a az óvatlan boszorkány halott boszorkány. Ezzel szemben Rose egy visszafogottabb karakter, akit a világért sem nevezhetünk gyengének, ám az ő ereje nem a harciasságában mutatkozik meg, hanem abban a csendes magabiztosságban, amelyet áraszt magából. Ami miatt elhisszük neki, hogy nagyszerű királynő válna belőle. Nincs könnyű dolga, hiszen minden amit eddig tudott a boszorkányokról és tulajdonképpen a családjáról hibásnak és hamisnak bizonyult. Rövid idő alatt fel kellett dolgoznia a sokkot, meg kellett barátkoznia a valós énjéve, ez pedig akárhogy is nézzük, elég lenyűgöző teljesítmény. Igazából mindkét lány rengeteget fejlődött. Wren megtanulta, hogy nem csupán az erőszak az egyetlen út, és közösen kezdett el tervet kovácsolni a testvérével. Rose személyéről pedig kiderül, hogy korántsem egy nebáncsvirág, igenis képes arra, hogy vezetővé váljon, hiszen tulajdonképpen erre készült egész életében. Olyanok ők mint a Jing meg a Jang, az éjszaka meg a sötétség. Két ellenpólus, melyek tökéletesen kiegészítik egymást. 

A két lány mellé kapunk két igazán szerethető és kedvelhető férfi karaktert is, akikkel az első pillanattól kezdve megvolt a kémia. Szerettem a romantikus jeleneteket, de annak még jobban örültem, hogy a regény nem csupán erre a szálra koncentrált, a romantika bár jelen van, de abszolút nem dominálja le a cselekményt és a történetet.

A könyv vége rendkívül izgalmas, és bár maradtak benne lezáratlan dolgok és nem sértődnék meg, ha valaki hozzám vágná azonnal a folytatást, szerencsére nem akkora cliffhanger, hogy tövig rágjam a körmömet. Ezzel a lezárással még talán együtt tudok élni. 

Ahhoz képest, hogy kicsit nehezebben indult a regény és nehezen kaptam el a fonalat, összességében nagyon megkedveltem a sorozatot és már alig várom a folytatását. Az Ikerkoronák egy igazán izgalmas és szerethető ifjúsági fantasy, igazából én csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A történet főszereplője egy ikerpár: Wren és Rose. Ezért a nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy melyik könyvből való az idézet, amiben szintén megjelenik fő- vagy mellékszereplőként egy-egy ikerpár. A megoldást pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Tudod, mi a gond a hősökkel és a szentekkel, Nyikolaj? – kérdeztem, ahogy becsuktam az atlaszt, és az ajtó felé indultam. – Hogy végül mindig meghalnak.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

 

04.03. Kitablar

04.05. This is my (book) universe

04.07. Könyv és más

04.09. Dreamworld

04.12. Csak olvass! - extra

04.15. Hagyjatok! Olvasok!

04.17. Csak olvass!

Read More

Bea Fitzgerald: Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

Sziasztok!

Nagyon szeretem a görög ihletésű regényeket, így azonnal megakadt a szemem Bea Fitzgerald regényén. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a megjelnés előtt elolvashattam a Menő Könyvek jóvoltából a Pokolba a szerelemmel! című kötetet. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget. 

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

Az idei évem egyik nagy meglepetésévé vált Bea Fitzgerald regénye. Egy könnyed Hádész és Perszephoné szerelmi történetre számítottam, de végül sokkal többet kaptam.

A Pokolba a szerelemmel című kötet egy romantikus, görög eposzba rejtett, erőteljes feminista fennhanggal rendelkező történet, egy erős női karakter felemelkedéséről. Arról, hogy egy lánynak sem lenne szabad rosszul éreznie magát az ambíciói miatt, ha arra vágyik, hogy vezető legyen, akkor szabadon erre az útra léphessen, ha pedig arra, hogy az otthon melegét őrizze, akkor azzal se legyen baj. Egy történet arról, hogy milyen egy egyenlőségen alapuló párkapcsolat ahol a férfi nem uralkodik a nőn, hanem maga mellé emeli, aki ugyan az egész világot felperzselné érte, de a nő igényeit is szem előtt tartja. Egy olyan regény, melyben a toxikus maszkulinitás ellenében megjelenik az érző és szerető férfi karakter.

A történet érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A nyelvezete rendkívül könnyed, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással.

A regény tulajdonképpen egy fejlődéstörténet, amely Korét helyezi a középpontba. Ugyan a kötetben megjelenik a romantika, de talán sokkal fontosabb, hogy miként válik Koré az Alvilág királynéjévé miként válik erős és kompetens karakterré egy férfi oldalán úgy, hogy soha egy másodpercig sem kívánta a házasságot. A könyv nem egy klasszikus Hádész és Perszephoné történet, a szerző egy igazán érdekes csavarral álmodta meg a regényét, vagyis azzal, hogy Korét nem elrabolták, hanem önként érkezett az Alvilágba.

Az írónő remekül bánt a karakterekkel, a mellékszereplők is izgalmasak, látszik, hogy őket is nagy gonddal formálta meg. Koré egy rendkívül érdekes karakter, akinek sokat kellett fejlődnie és tanulnia, hogy végül rátaláljon arra az életcélra és útra, amelyen komfortosan érzi magát. A regény első felében kissé idegesítő a személye, sokáig nem tud kilépni az „ÉN ÉN ÉN”-ből, úgy gondolja, hogy csak az az egyetlen irány létezik, amelyet ő képvisel. Sokszor nem látja a fától az erdőt, ellenségesen áll Hádészhoz.  Kissé fennhéjázó, öntelt a stílusa, úgy gondolja, hogy nincs másra szüksége. Hádész csupán egy eszköz, hogy biztonságban tudhassa magát egy ideig. Azonban ahogy haladunk előre, úgy változik meg a stílusa és a viszonya is az Alvilággal. Egyre inkább úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Ehhez pedig természetesen hozzátartozik Hádész szeméje is. Ahogy szép lassan megtapasztalja, hogy a „MI” nem teszi őt gyengévé, hanem erősebb általa, kinyílik a személye és szimpatikusabb szereplővé is válik. Megtapasztalja, hogy mit jelent egy valódi társ és rájön arra, hogy a házasság nem feltétlen jelent börtönt.

Nagyon tetszik, hogy a szerző tudatosan egymás mellé tett két olyan szereplőt, akik az aktuális társadalmi konvenciókkal szemben, teljesen mások, mint amit elvárnának tőlük. Koré a feminista jellem, aki többre vágyik annál, mint ami az adott világban egy lánynak osztályrészül juthat. Egy olyan nő, aki az egész világra vágyott, de sokáig úgy hitte, hogy annak csak egy kis szeletét kaphatja meg. Vele szemben ott van Hádész, aki egy igazi művészlélek, aki a kreativitást többre becsüli a csata hevénél és zajánál. A regény nem csupán azt mutatja meg, hogy egy nő bátran várhat többet az életénél, mint a házasság, hanem érinti a férfiak helyzetét is. Bemutatja, hogy a toxikus maszkulinitás nem csupán a nőkre, hanem a férfiakra is káros hatással fel. Az írónő többször is utal a regényében a szuperférfiakra, akiknek dagad az izma és úgy hiszik, hogy mindenki a lábuk előtt hever, de együtt bebizonyítja az olvasójának, hogy egy férfi nem attól lesz férfi, hogy erős, vagy jelen esetben harcos vadállat, aki az alvilág ura, hanem attól, hogy tudja, hogy tudja mit szeretne.

Engem nagyon megfogott Hádésznak ez a mondata: „Nekünk nem jutnak érzések, nem jut semmi más, csak a bujaság. És még csak nem is a vágy, csupán a trófeákkal való kérkedés. És ha nem vagy hajlandó ebben részt venni, akkor gyenge és értéktelen vagy, és…” Nagyon jól ábrázolja, hogy ez a típusú férfiábrázolása tényleg mennyire káros. Olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fiúknak/férfiaknak is vannak érzéseik, elvárásokat támasztunk velük szemben és ha ezeket esetlegesen nem ugorják meg, akkor férfiatlannak aposztrofáljuk őket. Bea Fitzgerald azonban megmutatja a regényében, hogy egy érzelmes férfi is lehet erős, továbbá megmutatja, hogy milyen is egy kompromisszumokon alapuló, egyensúlyra törekvő, egészséges párkapcsolat. Ahol a két fél nem elnyomja, hanem kiegészíti egymást.

Nagyon szerettem még Sztüx karakterét, aki közeli barátságot ápolt Koréval azóta, hogy megérkezett az alvilágba, tulajdonképpen a bizalmasa lett.

A mai világban rengeteg olyan ifjúsági regény jelenik meg, ahol a szexualitás központi elemként jelenik meg, továbbá sok olyan írás van, amelyekben a toxikus párkapcsolat jelenik meg. Nagyon tetszett, hogy a szerző egy egészséges kapcsolatot mutatott be a regénye segítségével, szerintem kiemelten fontos, hogy ilyen példák is megjelenjenek a fiatalok előtt. Hádész és Koré kapcsolata a barátságon alapul, majd fokozatosan alakult át valami többé. Mikor azonban (végre) rájöttek arra, hogy mindketten többet éreznek nem rontottak ajtóstul a házba, szép lassan fedezték fel egymást ezen a téren is. Szerintem ez egy rendkívül fontos, ugyanakkor sajnos hiánypótló üzenet.

A borító nekem nagyon tetszik, a rózsaszín élfestés pedig külön szerelem.

Ha szeretitek az ilyen jellegű írásokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki Bea Fitzgerald regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Read More

Holly Black: How ​the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket + Nyereményjáték

Sziasztok!

Bár A levegő népe trilógia már véget ért, egy különleges kiegészítő kötet révén most ismét visszatérhetünk Elfhonba, hogy ezúttal Cardan szemszögéből ismerhessük meg a történet néhány fontos momentumát, és azt is megtudjuk, hogy miért is vált olyan rideggé a későbbi nagykirály. A Könyvmolyképző Kiadó által megjelentetett, gazdagon illusztrált kötetet pedig akár te is megnyerheted, ha velünk játszol!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.

Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe. Izgalmas részletek a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothing – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatok A levegő népe-trilógiából – mind-mind Cardan szemszögéből.

A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez gyönyörű, megkapó, színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt

.

Szerezd meg, és hagyd, hogy magával ragadjon!

Talán már hihetetlennek tűnhet számotokra, de nagyon nehezen indult anno a kapcsolatom a fantasy kötetekkel. Sokáig nem voltam hajlandó ilyen típusú könyvet a kezembe fogni, úgy éreztem, hogy egyáltalán nem az én világom ez a zsáner.  Bevallom esélyt sem adtam az ilyen típusú történeteknek, és úgy összességében magának az ifjúsági irodalomnak. Most 30 felett sokkal több ifjúsági könyvet olvasok, mint 10-en, vagy akár 20-on éves koromban. Nagyon örülök, hogy váltottam, hiszen így teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jó elmenekülni a valóságból egy olyan világba, ahol bármi megtörténhet. Találkozhatunk sárkányokkal, lehetünk harcos hercegnők, vagy ravasz boszorkányok. Elutazhatunk a tündérek világába, akik olykor könyörtelenek, máskor romantikus hősök. Elmerülhetünk egy olyan világban, ahol vannak csodák, létezik a varázslat és bármi is történjen, bámilyen nehéz is legyen a megtett út, a jó felülkerekedik a rosszon. 

Holly Black sorozata az egyik első olyan fantasy volt, amit anno sorra kerítettem, és bár azóta vannak olyan könyvek, amelyek túlszárnyalták ezt, anno nagyon szerettem a történetet és a szereplőket. Emiatt nagyon kíváncsi voltam a Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket című kötetre is. Egyrészől nagyon érdekelt, hogy miként árnyalja a szerző Cardan karakterét, másrészről pedig tudtam, hogy ez egy illusztrált történet és nagyon kíváncsi voltam a rajzokra. 

Nem volt könnyű dolgom, utánanéztam és 3,5 éve olvastam az utolsó részét a sorozatnak, így őszintén szólva kicsi megkopott a tudásom. Kicsit féltem attól, hogy ez hatással lesz arra, hogy mennyire tetszik majd a történet, de szerencsére abszolút nem volt gond, így is remek élmény volt az olvasása. Úgy éreztem, hogy sokat hozzáadott az alaptrilógiához. 

A Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket című kötet egy könnyen és gyorsan olvasható történet, melyben a rajongók még többet tudhatnak meg Cardan karakteréről. A kötet amilyen kis rövid, olyan tartalmas. A történet fő szála alapvetően A semmi királynője után játszódik, de bepillantást nyerhetünk általa a múltba is. Megtudhatjuk, hogy gyermekként és fiatalként miként gondolkodott. Láthatjuk, hogy miként viszonyult Jude karakteréhez. 

Ahogy haladunk előre az olvasással, megértjük a mesék fontosságát és látjuk hogy ahogy a történet, úgy Cardan is változik. A trilógia rajongói már tudják, hogy mind Jude, mind pedig Cardan rajongói mekkora fejlődési utat járt be, ez pedig ebből a történetből is nagyon jól látszik. 

A kötet egy igazi jutalomjáték, biztos vagyok benne, hogy a rajongók szeretni fogják. Remek olvasmány, egy délután alatt simán be lehet fejezni. Az illusztrációk meseszépek, ezek teszik fel igazán a pontot az i-re. Sokat hozzáadott az olvasás élményéhez. A kötet igazán minőségi, a lapok vastagok, fényesek, jó érzés volt kézbe fogni. 

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet és abszolút nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Sokat hozzáadott a sorozathoz és örülök, hogy nem hagytam ki ezt az élményt. Ha ti is Holly Black rajongók vagytok, szeretitek A levegő népe sorozatot és imádjátok Cardan karakterét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                            

Nyereményjáték

Ha hozzánk hasonlóan te is végigolvastad A levegő népe trilógiát, akkor mostanra bizonyára jól ismered a főbb szereplőket. Ezért most egy is karakterfelismerésre hívunk: írd meg nekünk a fan artokon látható szereplők neveit a Rafflecopter dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

 

03. 20. Utószó

03. 22. Dreamworld – extra

03. 24. Readinspo

03. 26. Hagyjatok! Olvasok!

03. 28. Dreamworld

03. 30. Csak olvass!

Read More