augusztus 2018 ~ Csak olvass!

Instagramon sokan írtátok, hogy szívesen olvasnátok egy kisebb szösszenetet a Nagy Napunkról, ezért most egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem nektek.

2018.07.07-én valami olyan történt velem, ami nagyon sok lány dédelgetett álma...férjhez mentem. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az előtte levő napok legalább olyan izgalmasan teltek, mint az Esküvő.

Az esküvő előtti hét tiszta idegbaj. Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy éreztem, hogy ennek az egésznek már soha nem lesz vége. Egyre több gond és probléma adódott.

Na lássuk csak ezeket szépen sorjában.

A világ legrosszabb dolga, mikor az esküvő hetén mondja le valaki a részvételt, ilyet soha de soha ne csináljon senki. Gondoljatok bele az milyen remek, amikor valaki 1 nappal előtte szól, hogy bocsi mégsem jövök. Velünk ez megtörtént. Az esküvő előtti nap 3 ember is bejelentette, hogy nem jön. Rossz, és kellemetlen érzés, már nem igazán tudsz vele mit kezdeni, és igazából fájdalmas...nem mondod, nem mutatod, mert kisebb nagyobb bajod is van akkor, de azért gáz. Szóval soha ne csináljatok ilyet!

Az esküvő hetén derült ki, hogy mégsincs a polgári szertartáson hangosítás. Rendkívül izgalmas pénteken olyan embert keresni, aki vállalja, hogy megcsinálja. Ja nem.

És ami a legfőbb tanácsom esküvőre...soha de soha ne szervezzétek úgy, hogy a grillázstorta 3 nappal előbb érkezzen meg. Rajtam kívül álló okok miatt alakult így és hát te jó ég. Borzalmas volt, instant sírógörcs. A torta csütörtökön érkezett meg hozzánk annak ellenére, hogy mi szerettük volna ezt elkerülni, de hátna, így alakult a dolog. Az egész olyan volt mint a 22-es csapdája. Szállítás közben megsérült a szépség, és alul kicsit megtört. Mivel alul megtört így egyre kevésbé bírta el a súlyt és elkezdett dőlni. Mivel elkezdett dőlni, egyre csak repedt és repedt...és végül teljesen eltört. Egy menyasszonynak sem kívánom ezt az állapotot, 3 nap múlva esküvő, tiszta idegállapotban vagy és még a grillázstorta is kettétörik.

Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal a hátunk mögött kezdtünk neki a szombati napnak. Szép időnk volt, hála égnek nem ez az überbrutál meleg volt, ki sem bírtam volna a ruhámban, ami valljuk be. nem volt egy kis darab.

Az esküvő amúgy Veszprémben volt, leginkább az én kérésem miatt. Életem első 20 évet ott töltöttem, onnan kerültem fel az egyetem miatt Budapestre, azóta vagyok csak nagyvárosi leányzó. Veszprém egy szép és bájos város, egyszerűen imádom, ráadásul oda kötnek a gyökereim. A Férjem (elég fura ezt a szót használni még mindig) szerencsére rendkívül megértő volt ezen a téren (is), így ott tarthattuk az esküvőt, ahol az én kis szívem igazán kívánta. A meghívottak száma 60-70 fő volt. A násznép a rokonságból és a közeli barátokból állt.

Az egyházi szertartás a veszprémi Szent Mihály Székesegyházban volt a várban. Ünnepélyes, bájos, csodálatos...nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám illetni az egyházi szertartásunkat. Károly atya maga volt a megtestesült tökély, jobbat nem is kívánhattunk volt. Kedves volt, személyessé és meghitté tette a szertartást. Nagyon szép volt minden.

Mondjuk amikor a próbán kiderült, hogy nekünk is olvasni kell a szertartás alatt a mosolyunk nem volt őszinte (sőt...teljesen kétségbeestünk), de szerencsére minden jól sült el.

A bevonuló zenénk a klasszikus nászinduló volt, a kivonuló pedig a "May it be", hiszen a Férjem (még mindig fura) hatalmas Gyűrűk Ura fan. Gondolkodott a Trónok harca intrón is, de sajnos (jaj de sajnálom én is 😁) egy barátunk esküvőjén pont az volt a bevonuló zene, így nem akartuk őket másolni.

A polgári szertartás rendhagyó módon nálunk a lagzi helyszínén, így a veszprémi Gizella Hotelben volt. Az anyakönyvvezető egyszerűen zseniális volt. Szépen beszélt és nagyon kedves volt. Egyszerűen mindenki el volt tőle ájulva.

Annak érdekében, hogy a szertartás igazán személyes legyen, mi készítettünk egy személyre szóló kiskönyvet, amit aztán felolvasott a szertartás alatt. Mindenki imádta. Pontosan olyan volt az egész, mint amilyenek mi vagyunk. Nem volt kommersz, elcsépelt...tényleg azt érezhettük, hogy minden rólunk szól. A szertartásra a zenét mi válogattuk össze, Disney dalokból. (Hiába...soha nem növök fel. 😏👑😊 ) A bevonuló zene itt a Bájoló volt (Szabó Balázs bandája előadásában).

Mielőtt rátérnék a lakodalomra egy valamiről még mindenképpen írnom kell nektek, ami nem más, mint a dekoráció. Egyszerűen csodálatos volt. Minden pont olyan volt, amilyet szerettünk volna.

A dekoráció fő színe tulajdonképpen a púderrózsaszín volt, ez ölelt fel mindent. Mi imádtuk. Ízléses, bájos, konkrétan tökéletes. A virágokat sem szabad elfelejteni. Nagyon szépek voltak, a menyasszonyi csokrot konkrétan imádtam. Minden csodaszép volt. A virágok tényleg frissek voltak, még napokig megőrizték pompájukat.

A lakodalom egyik legnagyobb attrakciója a polaroid vendégkönyv volt. Mindenki oda meg vissza volt érte. Nagyon sok fotó és kedves emlék köthető hozzá.

Úgy voltunk vele, hogy szívesebben nézegetnénk fotókat is a kedves sorok mellett, így született ez az elhatározásunk. Visszagondolva az egyik legjobb döntésünk volt. Most ha belenézünk, nem csak az emberek jókívánságait látjuk, hanem azokat is, akik írták. Egyszerűen imádjuk. Azt javaslom, ha tehetitek csináljatok ti is fényképes vendégkönyvet. Nem fogjátok megbánni, a vendégek pedig imádni fogják.

A lakodalom szerencsére nagyon jól sikerült, mindenki remekül érezte magát. A zene egyszerűen remek volt, bátran állíthatom a világ legjobb esküvői zenekarát sikerült kifogni. A hangulat oltári volt, még hajnali fél 5-kor is legalább 20 ember volt a parketten, ami a vendégeink harmadát jelenti.

Volt menyasszonyrablás, sok sok nevetés és még ennél is több tánc.

A közös keringőt a "Tale as old as time"-ra ment, mert egyszerűen imádom a Szépség és a Szörnyeteget és amúgy is szerintem csodálatos az a dal.

Amiről még érdemes beszélni a tortánk és a menyasszonytánc.

A torta egyszerűen csodálatos volt, minden képzeletet felülmúlt. Álmomban sem hittem, hogy tényleg olyan lesz, mint amilyen képet mutattunk. Én imádtam és csak áradozni tudok róla. Ami a legfontosabb, hogy nem csak gyönyörű, hanem eszméletlenül finom is volt, konkrétan 2 szelet maradt belőle másnapra nekünk. A három szint három különböző ízű volt - málnás brownie, mimóza (vaníliás krém eperdarabokkal) és Oreo kekszes.

A menyasszonytánc amúgy nagyon strapás dolog. Főleg ha az ember a nagy ruhájában nyomja le. Nagyon elfáradtam, alig vártam, hogy átöltözhessek. A menyasszonytánc amúgy nálunk rendhagyó módon zajlott, nem pénzt, hanem kaparós sorsjegyeket kértünk, így tettük igazán izgalmassá a következő napokat, amik lázas kaparászással teltek.

A piros ruha hála égnek egy kicsit (sokkal) könnyebb darab volt, kicsit fellélegezhettem a tánc után.

Amúgy itt el kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam az esküvői ruhám. Igaz, hogy nagy volt...nehéz volt cipelni, de hihetetlenül illett hozzám. Igazi Disney hercegnőnek éreztem magam.

Összességében mindenki nagyon jól érezte magát (igen, még mi is 😊). Senkit nem kellett kimenteni a szökőkútból, senki nem fulladt az étterem melletti patakba, azt kell mondanom, hogy nem lesz belőlünk sem tanmese, sem pedig vicces sztori a következő pároknak.

Nálunk minden a lehető legnagyobb rendben zajlott.

A kreatív fotózás sem maradhat ki a leírásból. Hétfőn mentünk fotózni, mert képzeljétek, előtte nem találkoztunk a vőlegénnyel, mert ő csak a templomban látta meg a ruhámat, mint a romantikus filmekben. Ez viszont azt jelentette, hogy bizony újra fel kellett venni a ruhát és menni benne nagyon, nagyon, nagyon sokat. Hétfőn olyan meleg volt, hogy csak na...3 órát volt rajtam a ruha, de konkrétan örökkévalóságnak tűnt. És ami a legrosszabb...hatalmas migrénnel keltem aznap, így az egész fotózást brutális fejfájással csináltam végig. A képeken szerencsére ez abszolút nem látszik, nagyon jól sikerült a fotózás. Mutatok is nektek párat a kedvenceim közül: