2026. augusztus 24., hétfő

Katherine Applegate: Ruby, a legkisebb


Sziasztok!

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Ruby, a legkisebb. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják miként alakult Ruby, az elefánt élete miután átköltözött egy vadvédelmi parkba. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Miután a hurrikán elpusztította az állatkertet, ahol Ruby és barátai éltek, az állatokat egy vadvédelmi parkba költöztették. A kis elefánt boldog itt, de örömét beárnyékolja valami. Közeleg az agyarnap, amikor megünneplik, hogy kibukkantak az agyarai, felnőtt. Mindenki izgatottan várja a nagy eseményt, kivéve Rubyt. Rengeteg érzés kavarog benne, és nem tud rendet tenni közöttük. Miközben próbálja megúszni a közelgő ünnepséget, meglátogatja Jabori, aki az afrikai elefántházban nevelte őt, még egészen pici korában. A férfival való találkozás Rubynak a vadaspark és a cirkusz előtti életének egyszerre örömteli és szomorú emlékeit idézi fel, így mesélni kezd Ivannak és Bobnak az afrikai szavannán töltött időkről. Mindeközben pedig rájön, a felnőtté válás nem is igazán az agyarakhoz kapcsolódik, hogy a csorda valójában nem létszámfüggő, hanem szeretetből és a barátság erejéből áll össze, és hogy sokkal bátrabb, mint ahogy azt hitte. Ha pedig ez idáig sohasem menekült, hát most sem fog. 

A 2021-es évem két nagy kedvence volt Ivan és Bob története. Katherine Applegate sorozata azonnal belopta magát a szívembe és bár rettentően sokat kellett várni a folytatásra, nem is volt kérdés, hogy Ruby könyvét is elolvasom majd. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy imádni fogom a könyvet és persze így is lett. A Ruby a legkisebb című kötet egy csodaszép történet a családról, a közösségről a szeretetről és arról, hogy az élet nem könnyű, sokszor történnek fájdalmas dolgok velünk, az viszont csupán rajtunk áll, hogy miként küzdünk meg velük és hogyan állunk fel, ha elesünk és összetörünk. 

Napjainkban a különböző állatvédelmi mozgalmak egyre nagyobb szerepet kapnak a társadalomban. A hírekben gyakran látni bántalmazott, rossz körülmények között tartott állatokról készült képeket. Legyen szó elhanyagolt, bántalmazott háziállatról, vagy minősíthetetlen módon tartott és megkínzott vadállatokról, az emberek egyre érzékenyebben reagálnak ezekre a hírekre. Az orvadászokat megbüntetik és rengeteg ember dolgozik azon, hogy a vadon élő állatok biztonságban legyenek.  Manapság már nem fér bele, hogy egy cirkuszi mutatvány sikerességében érdekében sebesre korbácsoljanak egy védtelen elefántot, vagy addig kínozzanak egy állatot, amíg sikeresen be nem tanulja a megfelelő koreográfiát. Rossz emberek sajnos mindenhol vannak, de szerencsére az emberek többsége már nem fordítja el a fejét az igazságtalanságok láttán és méltó büntetést követelnek az állatkínzóknak. Egyre divatosabb a bio, öko és zöld kifejezés. Egyre több embernek számít, hogy megóvja a bolygót és az állatokat. 

Arra, hogy mennyire tetszett a könyv, szerintem egyszerűen nincsenek szavak. Ruby története a szívem közepéig hatolt, imádtam minden egyes oldalát. Igazán csodálatos és legnyűgöző történet volt és nagyon örültem annak, hogy a kis elefánt végül megtalálta az otthonát és elindulhatott a gyógyulás útján. Bár egészen kicsi, de szörnyű dolgokkal találkozott, nem indult könnyen az élete. Afrikában elvesztette a családját, orvadászok támadtak rá és az anyukájára, majd mikor azt hitte, hogy végre biztonságban lehet, újra elragadták őt és csempészáruként először a cirkuszba, majd a Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterembe került. Mennyi fájdalom ilyen rövid idő alatt. Ruby azonban nem adta fel, szerencséjére mindig volt valaki mellette, aki tartotta benne a lelket. És bár ebben a részben végre tényleg biztonságba érezheti magát, hiszen a parkban dolgozók számára fontos az ott élők jólléte, Ruby mégsem érzi jól magát. Az Agyarnapja inkább fájdalommal, mint örömmel tölti őt el. Nem érti, hogy miért is kell valami olyasmit ünnepelni, ami ennyi veszélyt hozhat egy elefánt fejére. Amikor azonban találkozik egy régi gondozójával, Ivannak és Bobnak felidézi, hogy miként került a központba. A történet pedig elhozza neki a gyógyulást is.  Rájön, hogy a felnőtté válás nem is igazán az agyarakhoz kapcsolódik, és csorda valójában nem létszámfüggő, hanem szeretetből és a barátság erejéből áll össze, és hogy sokkal bátrabb, mint ahogy azt hitte. Békére lel új csordájában, melynek nem csak az elefánt kifutóban lévők, hanem Ivan és Bob is a tagja.

Ó istenem, ez a könyv tényleg egy kincs. Nem lehetek elég hálás azért, hogy elolvashattam. Katherine Applegate egy igazi csodát alkotott. A kötet stílusa lehengerlő, a rövid és tömör mondatok még ütősebbé teszik a történetet.  Katherine Applegate a humor és a megrendítő érzelmek tökéletes elegyét hozta létre regényében. Bár elvileg könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, bevallom én egyszer-kétszer megálltam olvasás közben egy kicsit gondolkodni és pityeregni. 

Ruby amúgy tökéletes főszereplő. Egyszerűen nem lehet őt nem imádni. A szívem egy darabját rabul ejtette és azóta sem engedte el. Természetesen ebben a részben is kapott egy kis szerepet Ivan és Bob is, de inkább csendes szemlélői és támogatói Ruby felnövésének. Imádtam a hármasukat, az egyik nagy kedvencem az egész sorozat. De persze az elefántokat is a szívembe zártam. Bölcsességük mély nyomokat hagyott bennem. 

A könyv célközönsége a fiatal, tizenéves korosztály, de úgy gondolom, hogy ezt a történetet felnőttként is élvezetes olvasni. A legjobb talán az, ha az ember közösen olvassa el gyermekével és utána kicsit beszélgetnek az állatvédelemről is. 

Azt kell mondanom, hogy én egyszerűen nem tudok, de amúgy nem is igazán akarok rosszat mondani erről a kötetről. Katherine Applegate története egy igazi kincs, melyet mindenkinek teljes szívemből ajánlok. Ha eddig nem ismertétek Ivan, Bob és Ruby történetét, akkor mindenképpen olvassátok el. Higyjétek el, szem nem marad szárazon. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Mostani játékunk során Rubyhoz hasonlóan olyan hazai, állatkerti elefántokat keresünk, akik lakóhelyükről tovább költöztek. Minden állomáson találtok egy rövid bemutatkozót az adott elefánttól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogyan hívhatják őket. 
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

KI VAGYOK ÉN?

Becslések szerint 1967-ben láttam meg a napvilágot, a vadonban. Hollandiából érkeztem Budapestre, ahol Zitta barátnőmmel éltem együtt. Ám Zitta halálát követően nem találtam a helyemet, sem Angele, sem Assam nem jelentett valódi társaságot számomra. Ezért 20 évnyi ittartózkodást követően a szakemberek új helyet kerestek nekem. 2014-ben végül Marosvásárhelyre költöztem és azóta is itt élek Tania társaságában. Életkorommal a matuzsálemi elitbe tartozom. Ki vagyok én? 


A turné állomásai

08/24 Csak olvass!