Paige Toon: Ha bárhová mehetnél + Nyereményjáték

Sziasztok!

Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz? Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménykötet!

…te ​hová utaznál?

Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

Paige Toon neve nem volt már ismeretlen számomra, egyik legkedvesebb booksta és blogger barinőm, Fanni (Fanni"s Library) rengeteget áradozott nekem az írónő egy másik könyvéről, az Öt év múlva címűről, ezért nagy örömmel konstatáltam, hogy megjelenik az írónő egy újabb regénye magyarul. Már a címe is elgondolkodtatja az embert. Hova mennétek, ha megtehetnétek? Ha bárhova ellátogathatnátok, mi lenne az úticélotok? Nekem minden kétséget kizáróan az első utam Izlandra vezetne, majd visszamennék Spanyolországba, Olaszországba, ellátogatnék Londonba és még rengeteg mesés hely van a listámon. Szóval el kell mondanom, hogy jó érzésekkel álltam neki az olvasásnak, és ha összességében nem is ez lett életem legjobb és legmaradandóbb olvasmánya, mégis pozitív a véleményem a regényről és biztos vagyok abban, hogy ezentúl kiemelt figyelemmel követem majd az írónő munkásságát és bepótolom az eddig megjelent köteteinek az olvasását is. 

A Ha bárhova mehetnél egy nagyon szerethető történet az olasz életérzésről, gyászról, megbocsájtásól és újrakezdésről. Paige Toon regényére nem a kedves és aranyos romantikus cselekmény jellemző. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemző erre a történetre, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő,a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Sem Angie, sem pedig Alessandro nincs a helyzet magaslatán. Mindketten óriási veszteséget éltek át, ám a gyász mindenkire teljesen máshogyan hat. Mindkettejüknek meg kell békélnie önmagával, maguk mögött kell hagyniuk a múlt sötét árnyait egy fényesebb és ragyogóbb jövő érdekében. Meg kell tanulniuk, hogy mindig van előre, csupán elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy rátérjünk a megfelelő útra. 

A szereplők érdekesek voltak, Angie viselkedése bár talán sok embernek furcsának hathat, én mégis tudtam vele azonosulni. Van egy nagyon rossz szokásom (már ha ezt lehet rossz szokásnak nevezni) hajlamos vagyok arra, hogy mindig másokat helyezzek előtérbe magam helyett. Az önérvényesítő képességem nagyjából a béka segge alatt. Példának okáért, ha van egy utolsó szelet torta, és én imádom azt a tortát, de látom, hogy valaki más kéri, nem fogom elvenni. Vagy ha valakinek segítségre van szüksége, akkor is segítek, ha éppen nem fér bele az időmbe. De már arra is volt példa, hogy hitelben bevásároltam valakinek egy osztrák boltban, mert tudtam, hogy nagyon szeretne néhány terméket, én pedig szerettem volna mosolyt csalni az arcára. Igen, sokszor érzem azt, hogy palimadár vagyok, de közben meg képtelen lennék máshogyan viselkedni, kevésbé kedvesnek lenni, mert az már nem én lennék. Valahogy így van ezzel Angie is. Mérhetetlenül, szinte felfoghatatlanul kedves másokkal. Azt hiszem talán az altruista lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés. Igazi támasz és saját vágyait háttérbe szorítva az ausztrál kisvárosban ragadt és csak képeslapok segítségével kalandozik a világban. Amikor azonban lehetősége lesz kirepülni a családi fészekből, lelkiismeretfurdalással vegyített izgalommal indul el az útra. Az embernek, ha sokáig az ápolás körül forog az élete, nehezen kezd új életet. Egyrészről várja, hogy új kalandokat éljen át, másrészről bántja a tudat, hogy ez egy végzetes és fájdalmas esemény hatására "szabadult" ki. Nincs nehezebb dolog annál az érzésnél, mikor az ember egyrészről megkönnyebbül, hogy már nincs óriási teher a vállán, másrészről pedig haragszik önmagára, hogy ez a gondolat megfordul egyáltalán a fejében. Nehéz ez a helyzet és igazán talán csak azok értik meg, akik voltak már hasonló helyzetben. Alessandro ezzel szemben teljes más kategória, ő a múlt sötét árnyait próbálja maga mögöt hagyni. Kicsit olyan ő, mint a hagyma. Ahogy haladunk előre az olvasásban egyre több és több réteget fejtünk meg a személyiségéből míg végül eljutunk oda, hogy megértsük a viselkedését és lássuk milyen szenvedésen is megy keresztül. A fájdalom és a gyász nagyon maga alá tudja gyűrni az embert, olykor elveszi a realitásérzékét is. Nehéz ilyenkor segíteni, hiszen az illető tudatosan elhatárolja magát másoktól, hogy ezzel is szenvedést okozzon magának, mert nem érdemli meg, hogy szeressék. Kettejük találkozása sorsfordító, már csak az a kérdés, hogy milyen mértékben tudnak segíteni egymáson. 

A cselekményt átjárja az ízig vérig olasz hangulat. Nagyon szerettem, meg is jött a kedvem egy itáliai kiruccanáshoz. Olvasás közben úgy éreztem, hogy én is ott vagyok, együtt szívom be a szereplőkkel az igazi olasz kávé illatát. Anno Miklóssal Olaszországba mentünk a nászútunkon, ezért mindig extra lelkesedéssel faltam azokat a lapokat, amelyek Róma, Velence szépségeiről szóltak. Kellemes élményt nyújtott, még ha nem is ez volt az év legjobb olvasmánya, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. A hangulata és úgy összességében az egész történet nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult. 

Fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem hibátlan a regény, vannak kisebb-nagyobb hibái. A történet végével nem tudtam azonban megbarátkozni. Túlságosan gyorsan és egyszerűen oldódtak meg a dolgok, ezért nehezen barátkoztam meg vele. Természetesen vágytam a happy endingre, de mégsem tetszett az, ahogy elénk tárta az írónő. 

Összességében pozitív az első benyomásom az írónőről, és biztos vagyok abban, hogy nem most olvastam tőle utoljára. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Ha bárhova mehetnél című regénynek is. 

Értékelés: 5/4 (de ebből is az erősebb fajta)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti feladatotok pedig beírni az adott hely nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 28. – Fanni’s Library

05. 30. – Csak olvass!

06. 01. – Kelly és Lupi olvas

Read More

Emma Robinson: A férjem lánya + Nyereményjáték

Sziasztok!

Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!

Egy ​hideg péntek estén kevéssel tíz után csöngetnek Rebecca és a férje, Jack ajtajánál. Egy nő áll odakint, Cara, aki Jack exbarátnőjeként mutatkozik be. És egy reszkető, kék szemű, négyéves kislány kezét szorongatja. Aki az állítása szerint Jack lánya.

Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.

Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.

Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe?

Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A férjem lánya egy igazán szívszorító regény az anyaságról és arról, hogy olykor a legváratlanabb dolgok következtében történnek a legnagyobb változások az ember életében. Arról, hogy az igazi szeretet soha nem múlik el és hogy egy édesanya meddig képes elmenni azért, hogy biztonságban legyen a gyermeke. 

A könyv fülszövege már az elő olvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és Emma Robinson írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

Az, hogy mit jelent az anyaság és milyen érzés anyának lenni talán nem is igazán lehet szavakba önteni. Ezt az ember csak akkor fogja fel igazán, ha életet ad egy aprócska lénynek. Mindenkinek vannak elvárásai és különböző gondolatai, hogy milyen is lesz majd a szülői lét, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek az elképzelések ténylegesen megvalósulnak. Van amikor az anyaság egy csoda, de akár azt is érezheti az ember, hogy egy borzasztó rémálomba került. A szülői lét egy folyamatos tanulás, egy állandó készenléti állapot. Mindegy, hogy a gyerkőc 3 hónapos, 3, vagy esetleg 30 éves. Amint az a baba beteszi a lábát a családba, örökre a szüleinek a szeme fénye lesz. A férjem lánya című könyvben két teljesen eltérő személyiségű nővel, és tulajdonképpen anyával találkozunk. Rebecca az a típus, aki mindent előre tervez, a törölközők élére vasalva kerülnek a szekrénybe és semmi sem mozdíthatja őt ki a tökéletesen megreált komfortzónájából. Minden pontosan úgy és akkor történik, ahogy ő azt előzetesen kitalálta. Cara és Sophie megjelenésével azonban felfordul az egész élete. Alapjaiban remeg meg a világról alkotott képe. Soha nem szeretett volna gyermeket, élvezte a szabadságot és függetlenséget, ám mikor kiderült, hogy a féjének van egy gyermeke minden összezavarodott benne. Nehezen találja meg a közös hangot anyával és lányával és sokáig el sem tudja képzelni, hogyan is tudná beilleszteni a mindennapok sűrűjéba a kislányt. Vajon képes arra, hogy megváltozzon? Képes arra, hogy kötődni kezdjen a gyermekhez és egy teljesen új életformát alakítson ki? Ezzel szemben Cara imádja a kislányát és bármire képes azért, hogy megóvja őt. Anyatigrésként küzd azért, hogy Sophie számára megfelelő körülményeket tudjon teremteni, de egy idő után sajnos nem tudja már vállalni a gyermek egyedül nevelését, ezért egyszercsak minden előzmény nélkül megjelenik Jack (Rebecca férjének) az ajtaja előtt. Egy fájdalmas titkot őriz, az olvasó is sokáig csak sötétben tapogatózik, de valahol a szívünk mélyén azért sejtjük, hogy miről is lehet pontosan szó. 

Rengeteg nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál a szerző. A tudatos gyermektelenség és az anyaság kérdése is megjelenik. Mindkető téma komoly érzelmeket vált ki az emberből. A tudatos gyermektelenség tulajdonképpen arról szól, hogy valaki eldönti, hogy bizonyos okok miatt nem szeretne gyermeket vállalni. A különböző egészségügyi okoktól kezdve, a szabadságérzés megtartásán át, a különböző traumatikus élményekig rengeteg féle indok merül fel az emberekben, mikor arról beszélnek, miért nem szeretnének gyermeket vállalni. Az utóbbi időben egyre többen hangoztatják, hogy a bolygó védelme érdekében szeretnének gyermektelenek maradni, vagy éppen úgy érzik, hogy erre a világra nincs értelme gyermeket szülni. Bármi is az indok, ez egy döntés, amit mindenkinek el kell fogadni. Nem való minden szülőnek, még akkor sem, ha a környezet, vagy éppen maga a társadalom megpróbálja változásra bírni ezen emberek gondolkodását. Az anyaságnak nem szabad egy kívülről kényszerített, megoldandó/kipipálandó feladatnak lenni, hanem egy belső késztetésnek kell lennie, amit az ember vagy érez, vagy nem. Én az a típusú nő vagyok, aki mindennél jobban szeretne gyermeket és epekedve várja azt az időpontot, amikor végre, nagy küzdelmek árán megfogan a gyermeke. Ugyanakkor soha, eszembe sem jutna elítélni azokat, akik erről a kérdésről máshogyan vélekednek. Persze beszélhetünk ennek a dolognak a társadalomra gyakorolt hatásáról és arról, hogy mi történik demográfiailag egy országban, ha nem születik elég gyermek (szociológusként órákat tudnék erről is beszélni) de van, hogy egyszerűen csak csendben kell maradni és elfogadni a másik döntését. Bár Cara mentalitásával nem tudok azonosulni, mégis érdekes volt látni az ő álláspontját. A különböző mellékszereplőkön keresztül megismerhettük az ilyen emberekre gyakorolt társadalmi nyomást is. Rengetegen próbálják megváltoztatni ezeknek az embereknek a gondolkodását és rendszeresen reklámozzák a szülőséget, vagy éppen arra próbálnak rávilágítani, hogy később majd biztosan megbánják a döntésüket. De miért elképzelhetetlen az, hogy valaki egyáltalán nem szeretne gyermeket? Miért nehéz elhinni, hogy vannak olyan párok, akik úgy érzik, hogy egy gyermek csak bonyolulttá és nehézkessé tenné az életet? A tudatos gyermektelenséggel szemben, pedig az anyaság van. Az anyaság egy rendkívül nehéz munka, folyamatos, 24 órás készültséggel. Sosem csupán móka és kacagás, néha az emberek a poklok poklát járják meg, kikészülnek, fáradtak és elcsigázottak. De a jobb napokon olyan mérhetetlen szeretetben van részük, amit soha nem cserélnének el semmiért. Ha már az anyaságnál tartunk, Emma Robinson érinti az anya és a mostohaanya szerepét is. Mérhetetlenül nehéz, amikor egy anya úgy érzi, hogy osztoznia kell a gyermekén egy másik nővel. Cara és Rebecca is nagyon nehezen hangolódik egymásra, kapcsolatuk egyáltalán nem indul zökkenőmentesen, Sophie érdekében azonban kénytelenek fokozatosan közeledni egymáshoz. 

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Cara viselkedésének a mozgatórugóit, vagy Rebecca folyamatos fejlődésének tanúi leszünk eljutunk oda, hogy kötődni kezdjünk a karakterekhez. Fokozatosan megismerjük a családi dráma minden részletét, és ezzel párhuzamosan az olvasó szíve is atomjaira hullik. Bevallom, olvasás közben olykor el is pityeredtem, a nagyon megható részeknél. Nagyon mélyen érintett a regény, teljesen összetörte a szívemet és vasmarokkal tartja a lelkemet. Az egyik legijesztőbb helyzettel szembesíti az olvasót, amivel valaha egy szülő találkozhat. Nem könnyű olvasmány, örülök, hogy nem tömegközlekedésen olvastam a nagy részét, biztosan furán néztek volna rám az emberek. 

Kicsit furcsa volt látni, hogy Jack, mellékszereplővé vált, azt hittem fontosabb szerepe lesz, mint apa, de az írónő határozottan a két női karakter köré építette fel a történetet. Érdekes és izgalmas lett volna látni a férfi vivódásait, jobb lett volna, ha hangsúlyosabban jelen van  a történet során.  Talán szerencsésebb lett volna, ha kicsit kidolgozattabb a karaktere és az írónő nem csak a két női főszereplőre koncentrál. 

Sophie a szívem csücske volt, egy rendkívül kedves és bájos kislány, aki szerencsére a legkevésbé sem nehezítette meg a felnőttek életét. Talán kicsit túl ideálisnak is tűnhet a viselkedése, de ez nem von le semmit abból, hogy az utóbbi idők legkedvesebb gyermek karakterévé vált a szememben. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet és bátran ajánlom mindazok számára, akik szeretik a drámaibb, szomorkásabb hangvételű írásokat. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 16. – Fanni’s Library

05. 19. – Kelly és Lupi olvas

05. 22. – Könyvvilág

05. 25. – Csak olvass!

05. 27. – Könyv és más

Read More

Elisabetta Gnone: Talányka (Olga, a papírlány 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Olga Papel különleges kislány. Ismeri a fák és az állatok titkait, rendkívül érzékeny a körülötte lévő világ rezdüléseire, de ami talán ennél is fontosabb, fantasztikus történeteket tud mesélni a barátainak. Meséinek egyik főhőse a szintén Olga névre hallgató papírlány, aki varázslatos utazásra indul, hogy hús-vér emberré válhasson. Tartsatok három bloggerünkkel, ismerjétek meg Elisabetta Gnone csodálatos könyvsorozatát, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából az eddig megjelent három kötetet!

Mit jelent magunk mögött hagyni a gyerekkort? Egyáltalán miért kell felnőnük? – kérdezi Olgát barátnője. A papírlány, hogy megnyugtassa a kétségektől gyötrődő Mimmát, elmesél neki egy olyan történetet, amelynek főhőse folyton menekül a valóság és a változás elől. A mesebéli lány végül mégis megtalálja helyét a világban úgy, hogy közben rájön, felnőni azt jelenti, hogy megőrizzük magunkban a gyermeket.

Ezzel a bejegyzéssel meg is érkeztem a sorozat harmadik és egyben legújabb megjelenéséhez. Olga Papel végérvényesen belopta magát a szívembe és többé nem is ereszt. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a sorozat is. Nagy elvárásokkal álltam neki a harmadik résznek, és szerencsére egy kicsit sem csalódtam. Az első két kötethez hasonlóan, a Talányka című regény is a szívem csücskévé vált.  Nagyszerű, különleges és minőségi olvasmány, egy igazi kincs a gyermek és ifjúsági irodalomban.  Már az első két résznél sem találtam igazán a szavakat, és most is nagy bajban vagyok. Elvarázsolt, lenyűgözött, magával ragadott és azóta sem eresztett ez a könyvecske, azt hiszem, hogy új kedvenc sorozatot avattam a kategóriában. 

A Talányka című kötet szintén a middle grade korosztályt célozza meg, egy rendkívül érdekes, izgalmas és szerethető történettel, mely garantáltan belopja magát az olvasó szívébe. Egy nagyszerű kötet amely a felnövés kérdését és problematikáját járja körbe. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel a témával, de az én kedvenc pizsimen ez a felirat található: "I'm done adulting! Let's be princesses!" magyarul talán így fordítanám: Belefáradtam a felnőtt létbe! Inkább legyünk hercegnők! Ez írja le talán a legjobban az életemet. A felnőtt élet végtelenül fárasztó tud lenni, néha legszívesebben elbújnék a saját kis ágyamba, és napokig elő sem bújnék. A szürkeséget muszáj ellensúlyozni némi játékossággal és fantáziával, ezért hajlamos vagyok arra, hogy elmerüljek a saját kis világomban. Az a típusú felnőtt vagyok, aki soha nem nő fel igazán, erre pedig mérhetetlenül büszke vagyok. A varázslatok színtere a gyermeki gondolkodás egyik sajátossága. A legkisebbek még nem tudnak különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, így azt gondolják, hogy bármi megtörténhet, csak kívánni kell. A gyermeki gondolkodásmód mágikus elemekre és hiedelmekre épül, amelyeknek pontosan ugyanaz a szerepe, mint a babonáknak: tudás nélkül is képesek magyarázatot nyújtani. A hiányzó űrt a képzeletük segítségével töltik ki, így képesek arra, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokat találjanak ki olyan egyszerű kérdésekre, mint például arra, miért riadunk fel éjszaka, vagy honnan érkezhet a hűvös szellő, mely miatt hirtelen megborzongunk. Felnőttként persze tisztában vagyunk a zord valósággal, ám ha egy kicsit visszalépünk saját gyermekkorunkba és teret engedünk a bennünk lakozó gyermeknek, akkor mi is megőrizhetünk valamit a gondolataink mindenhatóságából, hiszen a csoda mindenkiben ott lakozik. A fantázia világa nem csak a gyermekek kiváltsága, bár vitathatatlan tény, hogy olykor jobban boldogulnak ebben a mesés, kitalált univerzumban, mint mi, felnőttek. Soha nem szabad elfelejteni játszani és örökké őrizni kell azt a kislányt/kisfiút, aki a lelkünk mélyén lakozik. Ki mondta azt, hogy egy felnőtt nem merülhet el igazán a fantázia világában? Miért ne képzelhetnénk el, hogy egy kalózhajón utazunk, vagy éppen egy izgalmas felfedezésen veszünk részt? A határ a csillagos ég és csak rajtunk múlik, hogy a gondolatok erejével milyen kalandokban veszünk részt. 

A gyermekeket meg kell hagyni gyermeknek, a felnőtteknek pedig emlékezni kell arra, hogy egykor ők is voltak gyerekek. Ez volt az első gondolatom az olvasás után. Az egészséges gyermekkor része, hogy olykor elesnek, aztán felállnak. Hogy fára másznak, felvesznek egy szőlőszemet a földről és gyorsan a szájukba tömik. Hogy pocsolyákban ugrálnak és hogy hangosan nevetnek. Futkároznak, játszanak, énekelnek és hangoskodnak. Persze mindennek megvan a határa, fontos, hogy legyenek szabályok minden gyermek életében, de érdemes abba is belegondolni, hogy a túl sok szabály, olykor azt eredményezi, hogy a gyermekeink idejekorán felnőnek és nem tudják élvezni a gondttalan gyermekkor apró-cseprő örömeit. Soha nem szabad átesni a ló túloldalára, soha ne engedjük, hogy idejekorán kihunyjon a gyermeki fény, sőt, kérjük meg gyermekeinket, hogy segítség őrizni a saját fényünket. 

A cselekmény lebilincselő és roppant tanulságos, a szereplők szerethetők, a nyelvezet pedig rendkívül élvezetes. A három rész közül, talán ez volt a legizgalmasabb számomra. Olga az első részhez hasonlóan itt is egy összefüggő történetet mond el, amely különleges erővel bír. A nehéz helyzetben igazi menedék a kis csapat számára, segítségével könnyebben át tudják vészelni a veszélyt. Ez a könyv egy igazi kis csoda, egy gyémánt a gyermekirodalom égiszén. Tulajdonképpen mese a mesében, hiszen egyszerre két történet elevenedik meg lelki szemeink előtt. Olga, a kislány meséli el barátainak Talányka meséjét. 

 A történet során egy új szereplővel ismerkedhetünk meg, Mirinával, aki Mimma nagymamájánal van vendégségbe. Az előző részben egy levélből megtudhatjuk, hogy ő az a kislány, akivel Mimma megismerkedett a városban. A barátságuk jeleként pedig nyáron meghívta kis barátnőjét Balicóba egy rövid időre, hogy megismerkedhessen a vidéki élet szépségéfel és persze Olga történeteivel. A történet elején egy tipikus nyafka nebáncsvirág, aki képtelen elengedni magát a faluban. Nem ül le a földre, nem mászik fára, nem eszik a bokorról, tulajdonképpen minden meg van neki tiltva, ami az ott élő gyerekek számára mindennapos dolog. Ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy változik meg a kislány gondolkodása is. A közösen átélt kaland és veszélyek közepette rátalált saját gyermeki énjére és szép lassan képessé válik arra is, hogy élvezze az egyszerű, mindennapi dolgokat. Már nem sír, ha egy állat megközelíti és a többiekkel is barátságosabban és empatikusabban kezd el viselkedni. Vele párhuzamosan, az Olga által mesélt történetben, Talányka és barátai is fontos tanulságot sajátítanak el. Rájönnek arra, hogy a felnőtté válás nem jelenti azt, hogy hátra kell hagynunk gyermeki énünket, sőt...pontosan ennek az ellenkezője az, meg kell őrizni a bennünk élő gyermeket. 

A történet végtelen kedves és szerethető. A nyelvezete hihetetlenül élvezetes, én még felnőtt fejjel is imádtam olvasni. Kétségtelen, hogy a fiatalabb korosztály a célközönsége, de bizton állíthatom, hogy ha esetleg esti meseként kerül a szülő kezébe, ő is élvezni fogja a mesét. Talán még az egy nap egy fejezet típusú szabályt is megszegné, mert Olga története egyszerűen minden korosztályt magával ragad. Én egyszerűen imádtam és már alig várom, hogy egy lelkes lurkó számára, végre felolvashassam ezt a bájos sorozatot. Nem tudom, hogy várható-e folytatás a kötetekhez, de én bármikor szívesen visszatérnék a falu lakói közé és akármikor meghallgatnék egy újabb mesét a kislánytól. 

Az első részhez hasonlóan itt is imádtam a könyvben megbúvó színes oldalakat, és azt kívántam bárcsak kicsit több lett volna belőlük, tökéletes élményt nyújtottak, bár néha kicsit összezavarodtam, mert a többségük nem ott kapott helyet, ahol a szövegben írtak róla. Ez persze nem vont le semmit a varázslat erejéből, vagy az olvasás élményéből, csak egy apró megfigyelés részemről. 

Összességében én nagyon szerettem az egész sorozat és a harmadik részt is. Olgának bérelt helye lett a szívemben és innentől kezdve minden ismerősömnek ajánlani fogom ezt a szívmelengető, bűbájos regényt. Engem megvett kilóra, olvassátok és szeressétek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Olga jól ismeri erdő-mező élőlényeit, ezért most ilyeneket keresünk mi is a nyereményjátékunkban. Minden bejegyzésben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, melyeket helyes sorrendbe kell tennetek és beírni őket a rafflecopter-doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

05.03. Könyv és más - A különleges utazás

05.06. Csak olvass! - A különleges utazás

05.09  Könyv és más - Jum, a sötét szerzet 

05.12. Csak olvass! - Jum, a sötét szerzet 

05.15. Könyv és más - Talányka

05.18. Csak olvass! - Talányka

05.21. Spirit Bliss Sárga könyves út - A különleges utazás

05.24. Spirit Bliss Sárga könyves út - Jum, a sötét szerzet 

05. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út - Talányka

Read More

Shunmyo Masuno: Nyugalom + Nyereményjáték

Sziasztok!

A 21. Század Kiadónak hála nemrég csodás kiadásban jelent meg Shunmyo Masuno NYUGALOM című könyve! A kerttervezőként is dolgozó japán szerzetes második magyarul megjelent könyvében segít olvasóinak megszabadulni felesleges félelmeitől, szükségtelen szorongásaitól. Tartsatok bloggereinkkel az elfogadáshoz vezető úton, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet!

Félsz?

Tartasz ​valamitől?

Szorongsz?

Shunmyo Masuno könyvéből kiderül, hogy aggodalmaid többsége egyszerűen nem igazolódik be.

Gondolj bele: hányszor fordul elő, hogy a mindennapjaidat megmérgezi egy rossz sejtelem, de amitől féltél, végül nem következik be!

Az életedet jobbá, szebbé, élvezetesebbé teheted pusztán azzal, hogy megszabadulsz felesleges félelmeidtől.

• Ne hasonlítsd magadat másokhoz – a nyugtalanságod oroszlánrésze máris elillan;

• Szabadulj meg a felesleges dolgoktól, a lehető legegyszerűbb életet éld;

• Ne keresgélj, ne rohanj, ne hagyd, hogy megszállottságok legyenek úrrá rajtad;

• Értelmezd pozitívan a dolgokat – egyedül rajtad múlik a döntés, hogy boldog vagy, vagy boldogtalan;

• Ne áraszd el magadat túl sok információval;

• Szállj ki a versengésből – a zen így kerüli a stresszt;

• Aggódás helyett inkább cselekedj – ezáltal kétségtelenül jobbra fordulnak a dolgok.

Ez a könyv eszköz, amelynek 48 leckéje és csaknem 30 zen szólásmondása segít abban, hogy elfogadd magadat, és örömödet leld a korábbinál nyugodtabb, higgadtabb, pozitívabb énedben.

Nagyon fontosnak tartom a mentális egészséget, hiszen csak akkor élhetünk teljes életet, ha a fizikai jólétünk mellett lelkileg is jól vagyunk. Az utóbbi időben nem voltam annyira acélosan, teljesen elvesztem és úgy éreztem, hogy kicsúszott alólam a talaj. Összecsaptak a fejem felett a hullámok, frusztrált, stresszes és nyugtalan voltam. Rengeteg mindent kellett volna egyensúlyban tartanom munka/blog/magánélet, végül úgy jártam, hogy semmit sem tudtam megfelelően kézben tartani. A magánéleti krízisem szép lassan átvette minden felett az irányítást, és egy idő után minden más teendőmet elkezdtem hanyagolni, vagy legalábbis nem a már megszokott minőségben folytatni. 

Azt mondják, ha az ember lelkileg nincs jól, akkor fizikailag is lerobban. Ezt pedig a saját bőrömön is tapasztaltam. Egyre rosszabb lett a közérzetem, a fejem pedig egyre többet fájt, úgy éreztem, hogy szép lassan elveszítem önmagam. És ha ez nem lenne elég, az utóbbi időben ledöntött a lábamról a koronavírus és volt egy kisebb műtétem is. Azt hiszem, hogy teljes egészében kijelenthetem, nem életem legfényesebb időszakát élem. Elméletben nagyon jól hangzik, hogy pozitívan gondolkodjak és ne görcsöljek a múlton, vagy éppen a jövőmön, de összesséségében bitang nehéz dolog ez. Kicsit olyan ez, mint egy hullámvasút, egyszer fent..egyyszer pedig lent. Igyekszem motiváló kötetekkel és üzenetekkel körbevenni magamat, elhatároztam, hogy nem süllyedek el az önsajnálat végtelen mocsarában (ami vagy sikerül, vagy nem), tudomásul veszem a problémákat, és a szomorkodás helyett a megoldásra koncentrálok. A Blogturné Klubos pályafutásom egyik legnagyobb hibája volt, hogy nem vettem részt Shunmyo Masuno másik kötetének  (Az ​egyszerű élet művészete) a turnéján. Még egy hibát nem szerettem volna elkövetni, szóval óriási lelkesedéssel álltam neki a Nyugalom című kötet elolvasásának. 

Mivel az utóbbi időben a nyugalom és a kiegyensúlyozottság nem jár velem kéz a kézben, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Shunmyo Masuno kötete nem az a típusú írás, amit az ember a kezébe vesz és azonnal ledarál. Lapozgatni kell, ízlelgetni, meg-megállni egy pillanatra, elgondolkodni, továbbmenni, majd visszatérni. Vannak részei, amit többször is átolvastam, más részeket, gyorsan a hátam mögött hagytam. Nem tudom, hogy ti mennyire hisztek a különböző jelekben, vagy inkább mindent a véletlennek tudtok be...talán még én sem döntöttem el, hogy melyik csoportba tartozom. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy minden esetben a 11. tanításnál nyílik ki a kötetem, amelynek a címe: Fogadd pozitívan a nehézségeket - Nem baj, ha néha padlóra kerülsz, csak állj talpra mielőbb. Azt hiszem, hogy ez az én fejezetem. Persze rengeteg más dolgot is tudok hasznosítani a könyvből, de ez az a rész, ami a legnagyobb hatással volt rám. 

A kötetben rengeteg érdekes és hasznos dolgot olvastam, legyen szó a (megfelelő) kapcsolatok ápolásáról, az időgazdákodásról, az elfogadásról, vagy éppen a megfelelő légzésről. Rengeteg minden van a világon, ami az embert megborítja, a szorongás és a félelem a rohanó világunk egyik legsajnálatosabb következménye. A kötet segít abban, hogy az ember egy kicsit lecsendesítse az elméjét és a jelenre fókuszájon. Hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat, még meg sem történt velem a dolog, de fejben már lejátszom a lehető legrosszabb forgatókönyveket, ez pedig nem csak az én, hanem a környezetem életét is megmérgezi. A zen gondolkodás egy kicsit segít abban, hogy egyszerűbben lássuk a dolgokat és egyszerűbben éljük az életünke. Ha sikerül megszabadulnunk a felesleges kétségek és aggodalmak súlyától, akkor egy sokkal élhetőbb környzetet teremtünk önmagunk számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk semmivel és senkivel, sokkal inkább azt, hogy pontosan annyira foglalkozunk mindennel, mint amennyire szükség van. Se nem többet, se nem kevesebbet. 

A kötetben 48 lecke található, melyek 5 részre lettek elosztva. Kivétel nélkül minden lecke elgondolkodtatja az olvasóját. Számomra minden tanítás újdonság volt, hiszen kevés ilyen típusú kötettel találkoztam eddig. Rengeteget gondolkodtam és igyekeztem elraktározni magamban a dolgokat. Persze tudom, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra a változás, de már az is óriási lépésnek számít, ha az ember elindul az úton. 

A könyvben található illusztrációk önmagukban is megállnák a helyüket, színvilágukkal nyugalmat árasztanak, számomra már az is gyógyító erejű, ha csak úgy lapozgatom és egy-egy mondatot elolvasok. Tökéletesen lecsendesítette az elmémet, és rengeteg pozitív gondolattal gazdagodtam. 

Összességében engem teljesen lenyűgözött Shunmyo Masuno kötete, biztos vagyok benne, hogy még sokszor leemelem a polcról, ha egy kis nyugalomra, vagy éppen erőre lenne szükségem a szürke mindennapok legyűréséhez. 

 Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Japán csodálatos ország telis-tele olyan helyekkel, amik örömöt és pihenést hoznak a szívünkbe, akkor is, ha csak képen nézzük őket. Minden állomáson találtok egy ilyen helyet (épületet, tavat, hegyet, etc.), és szeretnénk, ha kitalálnátok a várost vagy a prefektúrát, ahol található! Helyes válaszaitokat a rafflecopterbe várjuk! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

11 - Booktastic Boglinc

13 - Fanni's Library

15 - Csak olvass!

17 - Nem félünk a könyvektől

19 - Hagyjatok! Olvasok!

21 - Könyv és más

23 - Spirit Bliss Sárga könyves út

25 - Kelly és Lupi olvas 

27 - Readinspo

Read More

Jane Austen: A ​mansfieldi kastély + Nyereményjáték

 Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen  életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri A mansfieldi kastély legújabb kiadását!

Íme egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Jane Austen lenyűgöző regényei szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesélnek, miközben gyakran ironikus képet festenek a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Thomas Bertram bárónak, a mansfieldi kastély dölyfös urának, két fia és két lánya van; önző, nemtörődöm feleségének pedig két nővére - az egyik túltesz rajta önzésben, rosszindulatban, a másik, Mrs. Price viszont szerény körülmények között neveli kilenc gyermekét.

Bertramék magukhoz veszik Mrs. Price egyik kislányát, a kedves, szerény Fannyt, akit sohasem kezelnek egyenrangúként. Fanny Price tízéves, amikor Mansfield Park befogadja, tizennyolc, amikor az olvasó búcsúzik tőle. E nyolc év története kel életre a regény lapjain, attól a naptól kezdve, amikor a félénk és zárkózott kislány az új otthonába érkezik. Fanny nénjeinek zaklatása ellenére is megállja helyét, és hamarosan nélkülözhetetlen tagja lesz a mansfieldi háznak. Jó modorát, feddhetetlen erkölcsét akkor is megőrzi, amikor a kastély urának távollétében Mansfieldet hangos dáridók, zűrzavaros amatőr színielőadások zaja veri fel.

Mindig is szerettem az angol irodalmat, Jane Austen neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. Mivel még nem olvastam el minden regényét, így elhatároztam, hogy szép lassan megismerkedek minden magyarul megjelent regényével. A Büszkeség és balítélet és az Értelem és érzelem után, most A mansfieldi kastély című írásával ismerkedtem meg az írónőnek. 

A mansfieldi kastély (Mansfield Park) Jane Austen angol írónő 1814-ben megjelent regénye, az összes műve közül a legvitatottabb. A korabeli kritikusok dicsérték a regény erkölcsösségét, de a modern olvasók közül sokakat idegesít Fanny szelídsége és az, hogy a regény azt sugallja, Fanny jobb ember, mert gyermekkorát szegénységben töltötte. Más kritikusok szerint Fanny összetett személyiség, éles megfigyelőképességű, de ábrándozó, és a történet második felében bátorságnak is tanújelét adja, valamint önbecsülése is növekszik. A történetben jelen van a társadalmi szatíra, főként a két nagynéni jellemzésekor. A regény gyakran használ szimbólumokat, kritikusai közül erre elsőként Virginia Woolf mutatott rá. A regényben szereplő színdarab előadása például előrevetíti a szereplők jövőbeli viselkedését. Még a kártyajátszma is tekinthető szimbólumnak, melyben Mary játszik és Edmund a tét.

A regény főszereplője Fanny Price, egy sokgyermekes szegény család leánygyermeke, akit gazdag nagynénje, Lady Bertram, és annak férje, Sir Thomas Bertram vesznek magukhoz a másik nagynéni, Mrs. Norris bíztatására. Fanny a Bertram család négy gyermekével, Tommal, Edmunddal, Mariával és Juliával együtt nő fel, de hozzájuk képest mindig másodrendűként kezelik, egyedül Edmund bánik kedvesen vele. A család négy gyermeke más -s más személyiség. A lelkésznek készülő Edmund rendkívül kedves, empatikus és erkölcsös természetű. Tom, a legidősebb gyermek felelőtlen és tékozló, akitől nem áll távol a szerencsejáték sem. A két leányzó, Maria és Julia és kissé felszínes és elkényeztetett, akik bár megfelelő oktatásban részesültek, de az empátia és a felebaráti szeretetet nem képezte sajnos a tananyagot. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a Bertram gyerekek személyisége, vagy éppen annak a hiánya. Mikor a gyermekek felnőnek, Sir Thomas egy évre antiguai ültetvényére utazik. Bertramék falujába megérkezik a gazdag Crawford testvérpár, Henry és Mary, és nővérüknél szállnak meg, az ő jelenlétük pedig igencsak felkavarja az állóvizet és Fanny érzelmei is egyre nyilvánvalóbbá válnak. De vajon megtalálja őt a boldogság? És mi lesz a Bertram családdal?

A könyv nagyjából 8 évet ölel át, Fanny 10 éves korában kapcsolódunk a történetbe és ez a fiatal lány 18 éves koráig tart. A regényben rendkívül hangsúlyos szerepet kap az erkölcs és erkölcsiség kérdése és érezhetően éles véleményt fogalmaz meg Austen az érdekházassággal kapcsolatban is. Írásmódja kissé szatírikus, rendkívül jókat mosolyogtam olvasás közben az apróbb, vagy éppenséggel nagyobb szúrkálódásokon. Mrs. Norris karaktere volt számomra a legirritálóbb ráadásul nem tudtam úgy elolvasni a nevét, hogy ne a Harry Potterből is jól ismert macska jelenjen meg a lelki szemeim előtt. Nem tudom, hogy ez csak nekem újdonság-e, de amikor utánaolvastam egy kicsit a könyvnek, nagyon érdekes dologra bukkantam az interneten. J. K. Rowling ugyanis pontosan erről a karakterről formázta Mr. Frics macskáját. Most hogy elolvastam a könyvet, meg sem lepődöm a választásán. A hölgy egy rendkívül kotnyeles szereplő, aki mindenbe is beleüti az orrát, ráadásul rosszindulatú és gonosz. Mindig jó színben próbálja meg felüntetni magát, de a környezete számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy ő az a típusú ember, aki addig kegyes és nagylelkű, amíg beszélni kell a dologról, ha cselekedni kell, mindig talál valami kibúvót. Mindig áldozatnak, mártírnak állítja be önmagát, de közben meg tömény rosszindulat lengi át minden viselkedését. Fannyt a legkisebb mértékben sem kedveli, de az idősebb Bertram leányzót, Maria-t csak ajnározni tudja, ez pedig a legkisebb mértékben sem válik a hölgy hasznára. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. A kötetet nem a vadító izgalmak teszik érdekessé, hanem a hangulata és a stílusa az, ami igazán magához láncolja az olvasóját. Kicsit felemás érzéseim vannak. Vannak részei a könyvnek, amelyek nagyon tetszettek és rekordgyorsasággal faltam a lapokat, más részeken pedig kicsit untam magam és alig vártam, hogy végre ismét érdekesebb részhez érjek. Fanny személyisége az én ízlésemnek sokszor túlságosan naiv volt, szerettem volna, ha kicsit jobban ki tudna áll magáért, de persze vitatathatatlan a jellemfejlődése és ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre erősebb és erősebb. Végül pedig igazán a szívembe zártam a karakterét. A többi szereplő közül talán még Edmund és a regény vége felé Sir Thomas került közel hozzám, a többiek azonban inkább idegesítettek, nem tudtam szimpatizálni velük. Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc Jane Austen regényem, de rendkívül boldog vagyok, hogy végre elolvastam. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az újabb és újabb kiadásokat a sorozatból. 

Összességében tetszett A mansfieldi kastély című regény, de sajnos neki sem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök az írónő többi regényére. Ha szeretitek Austen munkásságát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Fanny történetének is. 

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_mansfieldi_kast%C3%A9ly

https://www.hp-lexicon.org/character/mrs-norris/

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a női főszereplő alapján, hogy Jane Austen melyik írására gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik regényben bukkan fel az adott női karakter. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KARAKTEREM

Elizabeth Bennet

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.14.: Csak olvass!

05.16.: Readinspo

05.19.: Dreamworld

05.22.:Spirit Bliss Sárga könyves út

05.25.: Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Elisabetta Gnone: Jum, ​a sötét szerzet (Olga, a papírlány 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Olga Papel különleges kislány. Ismeri a fák és az állatok titkait, rendkívül érzékeny a körülötte lévő világ rezdüléseire, de ami talán ennél is fontosabb, fantasztikus történeteket tud mesélni a barátainak. Meséinek egyik főhőse a szintén Olga névre hallgató papírlány, aki varázslatos utazásra indul, hogy hús-vér emberré válhasson. Tartsatok három bloggerünkkel, ismerjétek meg Elisabetta Gnone csodálatos könyvsorozatát, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából az eddig megjelent három kötetet!

Beköszöntött a tél, Balicót vastag hótakaró borítja, közeleg a karácsony. A falubeliek vacognak a mindent átható fagytól, ezért Olga meséivel próbálja felmelegíteni a szívüket. Van egy új története, amely a kivágott erdő helyén tátongó ürességből született. Ez az űr eszébe juttat valakit, akire hűséges kutyája, Valdo is emlékszik. Nem csoda, hiszen, aki egyszer találkozik Jummal, a sötétségből szőtt lénnyel, az többé nem felejti el őt. Ennek az alaktalan, lomha lénynek nincs se keze, se lába. Öblös hangja egy feneketlen kút visszhangjához hasonlítható. Egész lénye maga a sötétség és az üresség. Az üresség, amely akkor támad bennünk, amikor elveszítünk valakit, aki, vagy ami nagyon kedves volt számunkra. Jumhoz több olyan történet is kapcsolódik, amitől sokan ódzkodnak. Pedig mindegyik történet egy-egy ajándék Olga részéről azok számára, akiknek szükségük van rá. Mert ezek a mesék vígasztalnak, felemelnek, egyszóval világosságot hoznak életünkbe.

Az első rész elolvasása után Olga Papel és különös történetei örökre belopták magukat a szívembe. Teljesen elvesztem, és óriási lelkesedéssel vágtam neki a sorozat folytatásának. Egy kicsit azonban féltem is, hiszen tartottam attól, hogy nem ér majd fel az első kötethez, ráadásul a moly.hu-s értékelése is alacsonyabb. Szerencsére azonban nem kellett csalódnom, őszintén szólva nem is értem, hogy miért nem fut magasabb százalékkal ez a regény. Nagyszerű, különleges és minőségi olvasmány, egy igazi kincs a gyermek és ifjúsági irodalomban.  Már az első résznél sem találtam igazán a szavakat, és most is nagy bajban vagyok. Elvarázsolt, lenyűgözött, magával ragadott és azóta sem eresztett ez a könyvecske. Ha a harmadik részt is ennyire szeretni fogom, akkor azt hiszem, hogy új kedvenc sorozatot avattam a kategóriában. 

A Jum, a sötét szerzet című kötet szintén a middle grade korosztályt célozza meg, egy rendkívül érdekes, izgalmas és szerethető történettel, mely garantáltan belopja magát az olvasó szívébe. Egy nagyszerű kötet a nehézségekről, a fájdalomról, a kilátástalanságról és arról, hogy a szívünkben élő sötétségre az egyetlen gyógyír, ha megpróbálunk kitörni a kilátástalanság és fájdalom mocsarából. Persze ez sokszor nem egyszerű, olykor mindannyian elkeseredünk és úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk továbbmenni. Ilyenkor sokszor sírunk és azt gondoljuk, hogy minden elveszett. Ilyenkor Jum akár több ezer kilométerről is kiszagolja könnyeinket és szép lassan degeszre issza magát velük. De ahogy a mondás is tartja, borúra derű, vagyis egyszer minden rossz véget ér. Ha az apróságoknak is tudunk örülni, vagy ha képesek vagyunk arra, hogy megrázzuk magunkat és továbbmenjünk Jum is eliszkol mellőlünk. De vajon ki is az a Jum? Tényleg valós lény, aki rettegésben tartja az egész világot? Félnünk kellene tőle? A falusiakhoz hasonlóan nekünk is őrséget kell állítanunk és vadászokat küldeni kell rá, hogy elfogja? Erről szó sincs. Jum a bennünk élő sötétség, a fájdalom, ami nem hagyja, hogy ismét nevessünk. Aki azonnal mellénk szegődik, ha elveszítünk valakit, vagy valamit, ha elhagy minket az ihlet, vagy ha éppen elveszettnek érezzük magunkat. Bizonyos szempontból ő tényleg maga a sötétség, de az a típus, ami a lelkünket nyomja egy-egy nehéz helyzet, vagy nap után. 

A cselekmény lebilincselő és roppant tanulságos, a szereplők szerethetők, a nyelvezet pedig rendkívül élvezetes. Az egyik legkülönlegesebb írás, amit mostanában olvastam. Az előző résztől eltérően, itt Olga nem egy összefüggő mesét mond el, hanem apró és rövid történetekkel szemlélteti Jum, a sötét szerzet igaz valóját. Ahogy az előző részben is, így itt is teljesen megőrülnek a falusiak, ha mesélni kezd a kislány, ha kell, akár tetőre is másznak, hogy jobban hallják az igazán izgalmas és tanulságos történeteket. Olykor mindannyian szomorúak vagyunk és úgy érezzük, hogy minden elveszett. Így vannak ezzel Balicó lakosai is.  Olga minden egyes meséjében felismerhetők a településen élő emberek. Ezek azonban nem egyszerű elbeszélések, hanem sokszor igazi gyógyírként hatnak a magányos, zaklatott lelkekre. 

A történet szerves részét képezi a babonás félelem, mely erőteljesen rányomja a bélyegét Balicó lakóira. A mesék hatására egyre többen félnek Jumtól és egyre furcsábban kezdenek viselkedni az emberek. Nem látják a mesék valódi tartalmat és értelmét, szó szerint vesznek mindent, így a saját félelmük és tévképzeteik csapdájába esnek. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy változik az egész falu hangulata is. Szép lassan minden a helyére kerül és karácsony estére Jum bizonyosan olyan messzire elkerülte a falu lakóit, hogy csak na. 

A kötet hangulata kissé komor és baljós, Jum jelenléte kissé nyugtalanítóan hathat az olvasók számára, de semmiképpen sem mondanám ijesztőnek, az viszont bizonyosan kijelenthető, hogy nem egy könnyed történet. A történet azonban végtelen kedves és szerethető. A nyelvezete hihetetlenül élvezetes, én még felnőtt fejjel is imádtam olvasni. Kétségtelen, hogy a fiatalabb korosztály a célközönsége, de bizton állíthatom, hogy ha esetleg esti meseként kerül a szülő kezébe, ő is élvezni fogja a közös olvasást. Az érzelmekről mindig nehéz beszélni, minden szülő és felnőtt kínosan érzi magát, amikor nehezen megfogható dolgokról kell beszélnie. Ilyenkor általában keresik a megfelelő szavakat, hiszen a saját kis szintjükön szeretnének beszélni erről a témáról, de ez nagyon nehéz feladat. Elisabetta Gnone regénye talán könnyen érthetővé és befogadhatóvá teszi negatív érzelmeket is. Bemutatja, hogy a sötétséget a nevetés, a jókedv és a tettrekészség tudja a legegyszerűbben elkergetni.  

Fontos kiemelnem, hogy nagyon helyén kell azért kezelni a történetet szerintem, ha a szülő óvodás korú gyermekkel olvassa. Alaposan át kell beszélni a történetet és azt is, hogy ki is Jum valójában. Amit meg gondolom le sem kellene írnom, de azért megemlíteni, hogy nem szabad ijesztegetni vele, hogy ne sírj, mert jön Jum és megissza a könnyeidet, mert annak beláthatatlan következményei lennének a gyermek lelki világára. Ez egy igazán remek és nagyszerű könyv, amit tényleg csak ajánlani tudok mindenkinek, de kisgyermekekkel, akik számára Jum valóságos lehet, nagyon óvatosan kell bánni, hiszen a varázslatok színtere a gyermeki gondolkodás egyik sajátossága. Mivel még nem tudnak különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, így azt gondolják, hogy bármi megtörténhet, csak kívánni kell. A gyermeki gondolkodásmód mágikus elemekre és hiedelmekre épül, amelyeknek pontosan ugyanaz a szerepe, mint a babonáknak: tudás nélkül is képesek magyarázatot nyújtani. (Ne felejtsük el, hogyan reagáltak a falusiak Jum karakterére.) A hiányzó űrt a képzeletük segítségével töltik ki, így képesek arra, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokat találjanak ki olyan egyszerű kérdésekre, mint például arra, miért riadunk fel éjszaka, vagy éppen mi/ki miatt borzongunk. Felnőttként persze tisztában vagyunk a valósággal, és azzal, hogy Jum tulajdonképpen egy tökéletes metafora, de a kicsiknek ez magyarázatra szorul. 

Nagyon szerettem a könyvben megbúvó árnyoldalakat, tökéletes élményt nyújtottak.  Olga meséinek a betűtípusa kicsit nehezebben olvasható talán, de nekem ez nem jelentett problémát, könnyedén ki tudtam venni a betűket még úgy is, hogy a kötet felét buszon olvastam. Annak azonban akit ez zavar érdemes előre felkészülnie erre. 

Összességében én nagyon szerettem a sorozat második részét és nagyon kíváncsian várom a harmadik kötetet is. Egy biztos, Olgának bérelt helye lesz a szívemben és innentől kezdve minden ismerősömnek ajánlani fogom ezt a szívmelengető, bűbájos regényt. Engem megvett kilóra, olvassátok és szeressétek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Olga jól ismeri erdő-mező élőlényeit, ezért most ilyeneket keresünk mi is a nyereményjátékunkban. Minden bejegyzésben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, melyeket helyes sorrendbe kell tennetek és beírni őket a rafflecopter-doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

05.03. Könyv és más - A különleges utazás

05.06. Csak olvass! - A különleges utazás

05.09  Könyv és más - Jum, a sötét szerzet 

05.12. Csak olvass! - Jum, a sötét szerzet 

05.15. Könyv és más - Talányka

05.18. Csak olvass! - Talányka

05.21. Spirit Bliss Sárga könyves út - A különleges utazás

05.24. Spirit Bliss Sárga könyves út - Jum, a sötét szerzet 

05. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út - Talányka

Read More

Colleen Hoover: Maybe Not – Talán mégsem + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Colleen Hoover nagysikerű sorozatának, az Egy nap talánnak kiegészítő kötete Maybe Not - Talán mégse címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Warren és Bridgette szenvedélyes történetét, melyből kiderül, hogy vajon a gyűlölet képes-e szerelemmé alakulni. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Aki ​szenvedéllyel képes gyűlölni, az a szerelemben is szenvedélyes lehet?

Amikor Warren megtudja, hogy női lakótárs költözne hozzájuk, kapva kap az alkalmon. Izgalmas lehetőségnek ígérkezik.

Vagy talán mégsem.

Főleg, mivel a jövevény az elsőre ridegnek és számítónak tűnő Bridgette. A kettejük közti feszültség egyre erősödik, az indulat a tetőfokára hág, míg végül már alig bírnak egy helyiségben megmaradni. De Warrennek van egy elmélete Bridgette-ről: aki ilyen szenvedéllyel képes gyűlölni, az a szerelemben is éppilyen szenvedélyes lehet. És ki máson tesztelhetné legjobban az elméletet, mint saját magán? Vajon Bridgette hajlandó közel engedni magához Warrent, és végre megismerni az igazi szerelmet?

Talán. Vagy talán mégsem.

COLLEEN HOOVER, a világszerte rajongva szeretett szerző, a Reménytelen-sorozat, az Egy nap talán-sorozat, a Velünk véget ér, az All Your Perfects, a Layla és sok más kirobbanóan sikeres regény írójának újabb letehetetlen kötete. Add át magad a varázsának!

Nagyon kedvelem Colleen Hoover munkásságát, bár őszinte leszek, nem olvastam még az összes könyvét. A Rubin Pöttyös kötetek általában nem a szívem csücskei, de az írónő regényei különleges helyet foglalnak el a szívemben. Szép lassan haladok, az eddigi kedvenceim a Confess (Vallomás) és a Maybe Someday (Egy nap talán). Mikor megláttam, hogy az egyik kedvenc CoHo regényem kiegészítő kötet hamarosan olvasható magyarul is nagyon boldog lettem, hiszen a szereplők igazán belopták anno magukat a szívembe és még nem éreztem késznek magam arra, hogy elengedjem őket. Tűkön ülve vártam a folytatást és nagyon bíztam abban, hogy a Maybe Not című regényt legalább annyira a szívembe zárom, mint az első részét. A másik két kötetben Warren és Bridgette volt számomra a két legviccesebb karakter. Jellemükkel és viselkedésekkel számtalanszor csalnak mosolyt az ember arcára. Én egyszerűen imádtam őket, ezért nagyon kíváncsian vártam a megismerkedésük történetét. 

Colleen Hoover legtöbb könyve (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) nem a kedves és aranyos romantikus cselekményeiről ismertek. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemzi történeteit, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő, a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Nincs ez másként ebben a regényben sem. A könyvben határozottan volt bizonyos szintű érzelmi mélység, de a komoly drámai hangvétel egyáltalán nem jellemző rá. Egy igazán könnyed olvasmány, mely nem nélkülözi az erotikát és a túlfűtött jeleneteket sem. 

A regény középpontjában az előző részektől eltérően egy teljesen más párost ismerhetünk meg közelebbről. Warren és Bridgitte mindkét megjelent kötetben megjelent, színes szócsatáikkal és vicces megszólalásaikkal tovább emelték a regények fényét. Ebben a részben ők kerülnek rivaldafénybe és a kapcsolatuk alakulását követhetjük végig. Persze régi kedves karaktereink is megjelennek, az első rész eseményei köszönnek vissza az oldalakon, kicsit más fókusszal. 

A Maybe Not - Talán mégsem című kötet tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet, melyben egy fiatal lány megtanulja, hogy milyen érzés szeretni és szeretve lenni. Warren és Bridgette párosa nagyszerű, nem véletlenül lett a rajongók kedvence, így természetesen sokan voltak kíváncsiak a fiatalok viharos és a külső szemlélő számára furcsa kapcsolatára. Nem véletlen tehát, hogy megszületett ez a kötet.  

A két főszereplő esetében elmondható, hogy az első pillanattól kezdve megvan közöttük a kémia, de Warennek egyáltalán nincs egyszerű dolga. Bridgitte a külső szemlélő számára pontosan olyan, mint egy mérges sündisznó. Nehezen megközelíthető, és ahogy megsimogatnád azonnal kiereszti a tüskéit. A nehéz és hányattatott gyermekkor sebeket ejt az ember lelkén és ha nincs senki az illető mellett, akkor nagyon nehéz kiegyensúlyozott és boldog életet élni a későbbiekben. Így volt ezzel Bridgette is. A nehéz élete során nem volt senki, aki mellette állt volna és biztosította volna őt szeretetérő és elfogadásáról, nem tanult meg bízni másokban, nem ismerte a feltétel nélküli szeretet fogalmát. Ahogy azonban haladunk előre a történetben, úgy lesz egy jobb és jobb a kapcsolata Warrennel. 

A kötet rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, én teljesen meglepetten vettem tudomásul, hogy már be is fejeztem. Bár alapjáraton nem igazán számít nálam komfortolvasmánynak ez a kötet, de mivel kedveltem a két fiatalt, így nagyon szerettem volna elolvasni a hozzájuk kötődő írást is. Ebben a kötetben az írónő nem spórol a szexualitással, szóval jó pár ilyen jelenetet olvashatunk. Nem mondom azt, hogy Colleen Hoover csak a felszínt kapirgálta, mert a mű rövidségének ellenére azért nagyszerű munkát végzett, de valahogy nekem valami hiányzott a regényből. A cselekmény nem vált ki erős és mély érzelmeket az olvasóból, talán egy kicsivel több szívfájdalmat el tudtam volna még viselni, vagy néhány olyan jelenetet, ahol még jobban beleláthattunk volna Bridgette lelkébe. Szívesen olvastam volna még a kapcsolatuk alakulásáról, de persze nem panaszkodom, a semminél még így is több és mindezek ellenére tényleg egy kifejezetten szerethető kötetről van szó. 

Talán nem ez lesz a kedvenc kötetem, de mindenképpen jó élmény volt elolvasni. Ha szeretitek az írónő munkásságát és nektek is nagy kedvencetek volt Warren és Bridgette, akkor mindenképpen olvassátok el. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Maybe Someday - Egy nap talán sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kitől származhat, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN IDÉZETEM

“Nagyobb szüksége van rád, mint a levegőre.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]

05/04 Sorok Között

05/06 Veronika’s Reader Feeder

05/08 Csak olvass! - Idézetek

05/10 Csak olvass!

05/12 Dreamworld - Borítók

05/14 Dreamworld

Read More