Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!
A Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője
Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.
A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.
Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.
2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.
15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.
19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.
40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.
75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.
90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.
Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.
Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.
Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.
Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.
Nagyon fontosnak tartom a mentális egészséget, hiszen csak akkor élhetünk teljes életet, ha a fizikai jólétünk mellett lelkileg is jól vagyunk. Nagy reményekkel vágtam neki 2024-nek és ugyan nem lehet okom panaszra, mert összességében úgy érzem, hogy jó életem van. Valahogy mégsem tudom azt mondani, hogy jó évem volt. Persze, történtek velem/velünk jó és csodás dolgok is, de amit a legjobban vártunk és amire a legjobban vágytunk, idén sem sikerült. Sokszor éreztem azt, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, frusztrált, stresszes és nyugtalan voltam. Rengeteg mindent kellett volna egyensúlyban tartanom munka/blog/magánélet, végül úgy jártam, hogy semmit sem tudtam megfelelően kézben tartani. A magánéleti krízisem szép lassan átvette minden felett az irányítást, és egy idő után minden más teendőmet elkezdtem hanyagolni, vagy legalábbis nem a már megszokott minőségben folytatni. Azt hiszem, hogy teljes egészében kijelenthetem, nem életem legfényesebb időszakát élem. Elméletben nagyon jól hangzik, hogy pozitívan gondolkodjak és ne görcsöljek a múlton, vagy éppen a jövőmön és egyszerűen csak engedjem el a negatív dolgokat, de összességében bitang nehéz dolog ez. Kicsit olyan ez, mint egy hullámvasút, egyszer fent..egyszer pedig lent. Igyekszem motiváló kötetekkel és üzenetekkel körbevenni magamat, elhatároztam, hogy nem süllyedek el az önsajnálat végtelen mocsarában (ami vagy sikerül, vagy nem), tudomásul veszem a problémákat, és a szomorkodás helyett a megoldásra koncentrálok.
Ha van olyan kötet, amire szükségem van az Shunmyo Masuno legújabb magyarul megjelenő kötete. Rendkívül nehezen engedem el a dolgokat. Képes vagyok órákon át görcsölni és magamat is frusztrálni az olyan dolgokkal, amiket egyszerűen képtelen vagyok letenni. Legyen szó emberi kapcsolatokról (egy barátról, aki úgy döntött, hogy nem szeretne velem többet barátkozni) egy munkahelyi krízisről, egy kellemetlen szituációról, vagy éppen egy felesleges tárgyról..nagyon nehéz számomra, hogy elengedjem. Ezért is nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is kell azzal foglalkozni, ami tényleg számít.
Shunmyo Masuno kötete nem feltétlen az a típusú írás, amit az ember a kezébe vesz és azonnal ledarál. Lapozgatni kell, ízlelgetni, meg-megállni egy pillanatra, elgondolkodni, továbbmenni, majd visszatérni. Vannak részei, amit többször is átolvastam, más részeket, gyorsan a hátam mögött hagytam.
A kötetben 99 hasznos tanácsot találunk az irányításról való lemondásról és önmagunk felszabadításához a fontosabb dolgok érdekében. A könyv összesen 5 fejezetre tagolódik. Az első részben a távolságtartásról olvashatunk, vagyis arról, hogy miként lehetnek kiegyensúlyozottabbak a kapcsolataink. Olvashatunk arról, hogy az embereket ugyan nem változtathatjuk meg, de azt, hogy miként reagálunk, azt igen, és arról is, hogy a kéretlen tanácsokat általában jobb megtartani magunknak, ne ártsuk bele magunkat más magánéletébe. Arról, hogy ne hagyjuk, hogy a közösségi média határozzon meg minket és arról, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Hogy ne szigetelődjünk el másoktól, de ne is klikkesedjünk. A második fejezet arról szól, hogy ne nyugtalankodjunk az apróságok miatt. Arról szól, hogy hogy ha valamiben nem lehetünk biztosak, akkor annak sincs értelme, hogy emésszük magunkat rajta. Elég akkor foglalkozni a problémával, ha már megesik. Hogy ne szomorkodjunk azon, ha egy szívességet nem viszonoznak, mert nem tudjuk befolyásolni a másik reakcióját, ellenben ha valaki kedveskedik nekünk, akkor azt soha ne felejtsük el. Hogy ne másokhoz mérjünk magunkat, hanem az előző napi önmagunkhoz, hiszen csak így kaphatunk hiteles képet a fejlődésünkről. A harmadik rész a megfontoltságról szól. Arról, hogy ha valamit nem tudunk, akkor azt merjük felvállalni, illetve arról, hogy ne avatkozzunk bele olyan dolgokba, amihez nincs semmi közünk. Hogy soha ne reagálunk, írjunk választ haragból, kicsit álljunk meg és gondolkodjunk el néhány percre, mielőtt megfogalmazzuk a mondandónkat. A negyedik rész arról szól, hogy ne pazaroljuk az energiánkat. Nézzük mindennek a jó oldalát, és igyekezzünk ne benne ragadni a negatív körbe, negatív spirálba. Hogy az itt és mostra koncentráljunk, adjuk önmagunkat, nehéz helyzetekben ne mondjuk le magunkról, de ne is váljunk elbizakodottá, ha jól fut a szekér. Az ötödik részben pedig arról olvashatunk, hogy a világ nem fekete és fehér. Hogy semmi sem eredendően jó, vagy rossz. Tapasztalásaink vannak és csak rajtunk múlik, hogy miként fogadjuk azokat. Arról, hogy senki sem normális, mert mindannyian mások vagyunk és ebben a formában a normalitás nem is értelmezhető.
És hogy miért fontos, hogy el tudjuk engedni a dolgokat? Az elengedésre képes ember nincs kiszolgáltatva a személyes kapcsolatainak. Nem érzi szükségét, hogy online legyen állandóan és nem montirozza állandóan a barátait. Tudja, hogy a mennyiségnél sokkal fontosabb a minőség. A képes arra, hogy elengedje a dolgokat ki tudja küszöbölni a munkahelyi zavaró tényezőket. Nem lehet megingatni és nem nyugtalankodik azon, hogy mit gondolnak róla mások. Képes arra is, hogy viszonylagos nyugalomba töltse a mindennapjait. Nem nyomasztja a megbánás és nem aggódik feleslegesen a jövő miatt. Nem gyötri magát és elengedi azokat a dolgokat, amelyekre van ráhatása. És nem utolsó sorban tudja, hogy mit kell elengednie. Így képes arra összpontosítani, ami igazán fontos az életben.
A kötetben rengeteg érdekes és hasznos dolgot olvastam. Rengeteg minden van a világon, ami az embert megborítja, a szorongás és a félelem a rohanó világunk egyik legsajnálatosabb következménye. A kötet segít abban, hogy az ember egy kicsit lecsendesítse az elméjét és a jelenre fókuszájon. A zen gondolkodás egy kicsit segít abban, hogy egyszerűbben lássuk a dolgokat és egyszerűbben éljük az életünke. Ha sikerül megszabadulnunk a felesleges kétségek és aggodalmak súlyától, akkor egy sokkal élhetőbb környzetet teremtünk önmagunk számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk semmivel és senkivel, sokkal inkább azt, hogy pontosan annyira foglalkozunk mindennel, mint amennyire szükség van. Se nem többet, se nem kevesebbet. Az egyes tanácsok úgy épülnek fel, hogy minden oldalpáron van egy tételmondat, majd a másik oldalon ez kerül kifejtésre. Én nagyon élveztem az olvasást és már első olvasás után is úgy érzem, hogy gazdagabb lettem. Persze ahhoz, hogy be tudjam építeni az egyes tanácsokat, még olvasgatni kell a könyvet, de úgy érzem, hogy már az is nagy segítség, ha csak azokkal foglalkozom első körben, amik így elsőre megragadtak.
Nem hiszem, hogy tudnék kedvenc tanácsot, vagy kedvenc fejezetet választani, mert mindegyik részben találtam olyan mondatot, ami úgy éreztem, hogy nekem szól. Ez a kötet egyszerűen csak úgy jó, ahogy van. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál majd olyan dolgot benne, amit tud hasznosítani. Még az is megtörténhet, hogy elviszem a családomnak is, hogy ők is profitálhassanak majd belőle.
Összességében engem teljesen lenyűgözött Shunmyo Masuno kötete, biztos vagyok benne, hogy még sokszor leemelem a polcról, ha egy kis nyugalomra, vagy éppen erőre lenne szükségem a szürke mindennapok legyűréséhez. Ha szerettétek a szerző másik két könyvét, akkor ezt se hagyjátok ki. Ne ez a kötet legyen, amit elengedtek. :) Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
