Mielőtt kicsit értékelném a könyvet, beszéljünk egy kicsit arról a
nézetről, hogy a világban mindig, és minden okkal történik. Hogy minden apró
kis mozzanat egy nagyobb dolog felé terel minket.
Mindennek van értelme…attól
függetlenül, hogy a jelenben még nem értjük…biztos, hogy hatással lesz a
jövőnkre. Nevezhetjük ezt a Sorsnak vagy akár Végzetnek. Egy aprócska momentum
az életünkben akár romba a döntheti egész addig elképzeléseinket, összetörheti
az álmainkat, de akár megváltoztathatja az egész addigi életünket. Akár egy pillanat alatt megismerhetsz
valakit, aki nélkül ezek után létezni sem tudsz, és ugyanúgy egy pillanat elég
lehet ahhoz is, hogy örökre elveszíts valakit/valamit, ami nélkül eddig el sem
tudtad képzelni az életedet.
A Nap is csillag című könyv, ezt a kérdéskört boncolgatja.
A történet szerint Natasha egy fiatal
lány, aki családjával él New Yorkban és 12 óra választja el őket a
kitoloncolástól. Natasha él-hal a tudományért, az észérvekért, a racionalitásért
és minden követ megmozgat annak érdekében, hogy ne kelljen nekik visszamenni
Jamaicába, hiszen az ő otthona New York, itt vannak barátai, itt éli az egész
életét.
Daniel egy fiatal koreai fiú.
Szülei azt szeretnék, hogy biztosítva legyen az élete, ezért kiemelkedően jó
egyetemre szeretnék járatni fiukat, és azt akarják, hogy orvos legyen
belőle. Daniel teljes mértékben Natasha
ellentettje. Romantikus, álmodozó lélek, aki hisz az egymásnak rendeltetésben,
a sorsban és a végzetben.
A két fiatal találkozik, és ez
megváltoztatja az egész addig életüket. Fontos találkozás mindkettejük számára,
az együtt töltött nap hatására mindkét fiatal élete teljesen megváltozik.
Natasha megtanulja nem szögletesen látni a világot, felismeri, hogy az élet nem
csupán tudományosan leírható és megközelíthető tényekből áll, hanem létezik pár
láthatatlan, megfoghatatlan tényező is, amelyek legalább akkora hatással vannak
életünkre, mint akár egy fizikai törvény. Daniel pedig a könyv végére eljut arra a
szintre, hogy felismeri, hogy nem élheti a szülei álmait. Szükséges, hogy
legyenek saját vágyai, saját tervei a jövőjét nézve. Ha őt nem teszi boldoggá a
család által preferált cél, akkor muszáj lépnie, és kiszakadnia ebből a
környezetből.
A történet egy rendkívül kedves
és bájos olvasmány különlegesnek mondható történetvezetéssel. A könyvben az
adott fejezetekben mindig egy bizonyos szereplő gondolatvilágát ismerhetjük
meg, és így haladunk a történetben
előre. Kifejezetten jó ötlet, hogy a mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük,
ezáltal nagyobb betekintést nyerhetünk az ő életükbe is. Ezzel a típusú történetvezetéssel véleményem
szerint hihetetlenül jól szemlélteti a könyv egyik fő mondanivalóját…a dolgok,
a szituációk, a történetek, de akár az életek is összefüggnek egymással. Semmi
sem értelmezhető függetlenül, minden kapcsolódik mindennel. Nekem kifejezetten tetszik az a típusú lezárás,
amit Nicola Yoon ebben a könyvében is, és a Minden, mindenben is meglépett. Imádom, hogy ennyire „bátor volt”. Szeretem,
ha valami az én fantáziámra van bízva. J
A könyv borítója mellett sem
lehet elmenni szó nélkül, szerintem hihetetlenül szép.
Ha valaki az a típusú
ember, aki szeret a borító alapján könyvet választani, akkor szerencséjére azért
nem jár rosszul a könyvvel. (Ilyet nyilván nem tesz senki, de a rend kedvéért
azért leírtam. J)
Mivel a karaktereket azon az egy
napon követjük végig, ezért az életükbe csak részlegesen látunk bele. A
történetek, elmesélések alapján van viszonyítási alapunk, hogy ki honnan indult
és a személyiség fejlődés milyen szakaszára jutott el a könyv végére, azonban én mindezek ellenére sem tudtam azonosulni egyik karakterrel sem.
Nekem egy
kicsit túl sok volt ez az egész, hogy hirtelen…egyik pillanatról a másikra
olyan mértékben szerelmes lehetek valakibe, hogy ez a momentum az életemet
megváltoztatja, de a mondanivalója ennek ellenére azért tetszett a könyvnek. Az
a gondolat, hogy minden pillanatban tudatosan jelen kell lennünk az életünkben,
hiszen egy apró mozzanat megváltoztathat mindent, szerintem hihetetlenül nagy
igazság, abszolút tudok vele azonosulni. Maga az alaptörténet és csomagolás
valószínűleg azért nem hatott rám kellő mértékben, mert talán már túl „öreg”
vagyok ehhez a könyvhöz. J
De ennek ellenére abszolút tudom javasolni mindenkinek. Azoknak is, akik
szeretnének egy apró kis könnyed „mesét” olvasni felnőttként a témáról és
azoknak a fiataloknak is, akik éppen abban a korban vannak, amikor az ilyen
jellegű történetek mély benyomást tudnak tenni rájuk.
