Kristen Ciccarelli: Heartless ​Hunter – Szívtelen vadász + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is szeretitek a boszorkányosan jó könyveket, akkor ez a turné nektek szól. Kristen Ciccarelli népszerű sorozatának első része a Szívtelen vadász már magyarul is olvasható, ráadásul a kiadónak köszönhetően csodás, éldekorált formában jelent meg. Ismerjük meg együtt Runet és Gideont, akik mindketten a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet elvet követik, és derítsük ki közösen, hogyan alakul a történetük.  Tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Maxim Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Az éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.

Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.

Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?

Az idei évem egyik nagy kedvence volt Kristen Ciccarelli regénye. Még angolul olvastam februárban és annyira megszerettem, hogy az adott hónap kedvencének választottam. Pedig be kell vallanom, voltak aggályaim miatta. A címkék alapján már tudni lehetett, hogy egy "enemies to lovers" típusú történetről van szó és bár alapjáraton nincs bajom magával a koncepcióval, de sokszor csalódok az ilyen típusú regényekben. Először is nagyon sokszor csak azért kerül rá ez a címke egy kötetre, mert népszerű az olvasók körében, és sokszor nem értem, hogy ebben mi volt az "enemies" rész mert azért, ha néha civakodnak egyet a szereplők, vagy csak riválisok...mégis ráhúzzak ezt. A másik, ami nagyon idegesít az a felesleges kegyetlenkedés, bullying és/vagy szívatás. Mert őszintén mondom, hiába mondja nekem azt valaki, hogy na ez az igazi ellenségből szerelmes sztori, de ha valaki állandóan megaláz engem mások előtt, szívat, vagy éppen akár tettlegességig is fajul a dolog, akkor valahogy nehezen képzelem el azt, hogy később szerelmet vallanak egymásnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mert oké, persze azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet csak egy hajszál választja el, hiszen egyformán erős érzelmek...de na. Azért azt lássuk be, hogy ez kicsit toxik. A harmadik pedig, ami miatt aggódtam, az a szerelmi háromszög címke, mert ha van valami, amit utálok, akkor ez az. Ez a jaj istenem két tökéletes férfi/nő között nem tudok egyszerűen választani dologtól lekaparom az arcom. Szóval igen, aggódtam és végül azt kell mondanom, hogy minden félelmem teljesen alaptalan volt. Számomra ilyen a tökéletes enemies to lovers történet. Talán kevés ennél nyilvánvalóbb szintek vannak, hiszen egy boszorkány és egy boszorkányvadász áll szemben egymással. Nagyon tetszett, hogy mindketten erős és kompetens karakterek, akik tökéletesen meg vannak győződve a maguk igazának helyességéről. 

Ebben a világban üldözik a boszorkányokat, akiről kiderül, azt kivégzik függetlenül attól, hogy milyen idős és milyen társadalmi pozíciót tölt be. Rune az avatatlan szemek számára egy kissé szeleburdi, egyszerű nemeskisasszonynak tűnik, akinek semmi máson nem jár az agya, mint a ruhákon és a bálokon. Esténként azonban Bíbormolyként bebörtönzött és halálra ítélt boszorkányokat menekít ki és küld biztonságos vidékre. Gideon pedig egy ízig-vérig katonaember, akinek az a célja, hogy megtisztítsa otthonát a boszorkányok mételyétől. Mert egy valamiben biztos, mindegyik velejéig romlott és csak romlást és pusztulást hoznak. Ha jól megnézzük, tulajdonképpen semmi közös nincs bennük. Talán csak az, hogy Rune legjobb barátja, egyben Gideon öccse is...szóval legalább egy ember van, akit mindketten sokra tartanak és szeretnek. Kettejük szembenállása elkerülhetetlen, így Rune megpróbál közelebb férkőzni a fiúhoz, hogy információkat csaljon ki belőle. Gideon azonban egyre jobban gyanakszik arra, hogy Rune nem is olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát és úgy gondolja, tudhat valamit a Bíbormolyról így hasonló gondolatok által ő is megpróbál közel kerülni a lányhoz. Szóval igen, azt hiszem nem árulok zsákbamacskát ha azt mondom, hogy a feszültség garantált. Egy idő után sem a szereplők, sem pedig az olvasó nem tudja, hogy hol van a határ, mi a színjáték és mi az igazság. Igazi macska-egér harc ez. A kémia valami zseniális közöttük, a tűz szinte felperzseli a lapokat. Ez azonban nem vad szexualitásban, sokkal inkább a fojtott feszültségben jelenik meg. Ahogy játszanak egymással, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, az egyszerűen a lapokhoz szegezi az olvasót. 

A szerelmi háromszög részt amúgy értem a kötetben, de ne úgy képzeljétek el, mint például amilyen az Alkonyatban. Lehet, hogy a háromszög harmadik sarka kedveli Runet romantikus értelemben, de a lány ilyen típusú érzelmeket nem táplál az illető iránt. Fontos számára természetesen és talán még bele is menne egy kapcsolatba vele, de a történetnek csak olyan pontján, ahol minden veszni látszik a lány számára. Nagy vívódás és őrlődés nincs a fiúk között, mert egyszerűen nincsenek ugyanazon a szinten. Szerintem ebben a formában ez abszolút elviselhető és talán túlzás is szerelmi háromszögnek nevezni. 

Rune és Gideon motivációja is teljesen tiszta és bár éles ellentétben állnak egymással, mégsem tudunk oldalt választani. Céljuk abszolút érthető, traumáik és fenntartásaik teljesen valósak. Itt semmi sem fekete, vagy fehér. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyon tetszett benne a csavar is, bár én bevallom azért számítottam valami hasonlóra. Annyira nem lepődtem meg, azért ha az olvasó figyel az apró kis utalásokra, hamarabb össze tudja rakni a képet, mint ahogy robbanni fog. Az utolsó oldalak azonban még így is sokkoltak. 

A kötetnek szerintem nagyot jótt tett, hogy mind Gideon mind pedig Rune fejébe is beleláthattunk. Szerintem a szerző tökéletesen megtalálta a súlyokat is, sehol nem éreztem túl, vagy éppen alulírtnak az adott jelenetet. Pontosan olyan volt, mint amilyennek lennie kell. 

A borítóval felemás érzéseim vannak. Az alapváltozatot annyira nem szeretem, de a különleges Libri kiadást imádom. A kedvencem azonban természetesen a Fairyloot kötetem. Egy kis fun fact...képzeljétek, nagyon nehezen szoktam meg a kötet címét, mert ugye az angol kiadásomnak Crimson Moth a címe. És alapjáraton még most is így hivatkozom a kötetre és ha furán néznek rám, akkor javítom ki magam, hogy jaj igen-igen Heartless Hunter, vagy Szívtelen vadász. 

Szujer Orsi fordításait nagyon szeretem, szóval biztos voltam benne, hogy most sem okoz majd csalódást a magyar olvasóknak. 

Csak, hogy kicsit felcsigázzalak titeket, én amúgy már a második részt is olvastam és azt is nagyon szerettem. Talán az első rész szintjére nem pakol rá a szerző még egy lapáttal, de hozza simán ugyanezt a szintet. Engem abszolút levett a lábamról a duológia és az egyik legerősebb YA ellenségből szerelmesek típusú történet az én fejemben. 

Bevallom a többi magyarul megjelent könyvét még nem olvastam a szerzőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy sorra kerítem majd azokat is. 

Ha szeretitek Kristen Ciccarelli munkásságát, vagy egy remek fantasy könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Ki Rune legrégebbi és egyben legjobb barátja? 

Állomáslista

Blogturné Klub 10.10.: Csak olvass! 10.13.: Kitablar 10.14.: This is my (book) universe. 10.15.: Könyv és más 10.18.: Dreamworld 10.20.: Sorok között 

Read More

Emily J. Taylor: The ​Otherwhere Post – A Világjáró Posta

Sziasztok!

Maeve Abenthy álnév alatt kezd el tanonckodni a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják, de főszereplőnk igazi célja, hogy fényt derítsen édesapja múltjára! Az egyetlen, aki segíthet Maeve-nek, a mentora, aki tudja, hogy a lány hazudott a kilétéről, ezért jogosan bizalmatlan…

Tartsatok bloggereinkkel A Világjáró Posta blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani se, mert a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri a Menő Könyvek Kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Hét évvel ezelőtt Maeve Abenthy elvesztette az apját és vele együtt a nevét is. Kétségbeesetten próbál elmenekülni apja bűnei elől, ezért álnéven él, és soha nem marad egy helyen túl sokáig.

Egy nap titokzatos levelet kap apja állítólagos barátjától, aki azt állítja, Jonathan Abenthy ártatlan.

Hogy kiderítse az igazságot, Maeve tanoncnak adja ki magát a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják – arra a veszélyes mágiára, amely lehetővé teszi a futárok számára, hogy leveleket varázsoljanak, és más világokba juttassák el azokat. Ám apja múltjának kutatása több figyelmet vonz, mint azt a lány remélte.

Titokzatos, dühítően jóképű mentora tudja, hogy hazudik a kilétéről, és az idő fogytán van, hogy meggyőzze a férfit, bízzon benne. Ami még rosszabb, fenyegető leveleket kap, hogy hagyjon fel a nyomozással.

Ahhoz, hogy Maeve megfejtse a hét évvel ezelőtt történtek rejtélyét, lehet, hogy több mindent kell feladnia, mint azt tervezte.

Emily J. Taylor neve korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen az első regényét már olvastam magyarul. A Hotel Magnifique után kíváncsi voltam, hogy A Világjáró Posta milyen izgalmakkal szolgál majd. A borítója csodaszép, a fülszöveg pedig kifejezetten izgalmasnak tűnt, így nagyon lelkesen álltam neki az olvasásnak. Egy ismerősöm egyszer azt mondta erről a könyvről, hogy olyan szintű érzéseket keltett benne a kötet, mint anno, amikor a Divine Rivalst olvasta, így óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam a regénnyel kapcsolatban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem, hogy miért mondta anno nekem ezt, mert bár tetszett a történet, de azért korántsem érte el nálam ugyanazt a szintet, mint Rebecca Ross regénye. Szerencsére viszonylag gyorsan tudtam függetleníteni magam ettől az érzéstől és bár a regény kicsit elmaradt attól, amit vártam tőle, de összességében jó kis olvasmánynak bizonyult, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Szerencsére olvastatta magát és izgalmakban sem volt hiány, így összességében elégedetten fejeztem be az olvasást. 

A világépítés összességében nagyon tetszett. Emily J. Taylor remek munkát végzett. A regény minden oldaláról árad a mágia és a varázslat. Az első pillanattól kezdve imádtam a kötet hangulatát, a varázslatot, amivel operált. Teljesen magával ragadott a könyv és összességében teljesen elvesztem volna a lapok között, ha Maeve karaktere nem idegesített volna annyira. Nagyon nehezen találtam meg vele a közös hangot annak ellenére, hogy értettem a belső motivációját és azt, hogy miért viselkedik ennyire bizalmatlanul másokkal. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy a szerző kicsit túlfeszítette ezzel kapcsolatban a húrt. A végén már inkább csak forgattam a szemem azon, hogy már megint elmenekül a csajos ahelyett, hogy értelmesen kommunikáljon. Azonban az vitathatatlan, hogy a történet fordulatos és izgalmas volt. 

A történet szerint Maeve egy olyan férfi lánya, akinek még 7 év elteltével is átkozzák a nevét. A világ úgy tudja, hogy neki köszönhetően haltak meg rengetegen egy igen mérgező, Szederindának nevezett lény mérgétől. Így Maeve álnéven kénytelen élni és boldogulni a világban, hiszen, ha kiderül, hogy ki az apja, senki sem alkalmazná őt. Ezekben az években megtanult láthatatlanná válni, és ha úgy érezte, hogy veszélyben forog, azonnal menekülőre fogta. Nem bízott senkiben és soha nem mondta el senkinek sem a valódi nevét. Egy nap titokzatos levelet kap apja állítólagos barátjától, aki azt állítja, Jonathan Abenthy ártatlan. Hogy kiderítse az igazságot, Maeve tanoncnak adja ki magát a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják – arra a veszélyes mágiára, amely lehetővé teszi a futárok számára, hogy leveleket varázsoljanak, és más világokba juttassák el azokat. Ám a nyomozás korántsem veszélyes és a lány élete veszélybe kerül. Vajon ki akarja a halálát és ki akarja eltávolítani őt az intézet falai közül? Lehetséges, hogy Jonathan tényleg ártatlan volt? De akkor ki az igazi bűnös és vajon Maeve képes lesz arra, hogy leleplezze? És vajon Tristan, a mentora képes lesz megbocsátani neki, ha megtudja, hogy ki is a lány valójában? 

Az izgalmas helyszínek, a mágia leheletnyi jelenléte és a nyomozás az, ami igazán érdekessé teszi a történetet. Ahogy haladunk előre, úgy tud meg Maeve egyre többet és többet a titokzatos levélíróról, majd végül eljut az igazsághoz is. Az igazsághoz vezető út azonban nem egyszerű, Maeve élete veszélyben forog és ha nem akar apja sorsára jutni meg kell tanulnia bízni az emberekben. Hiszen együtt, minden könnyebb. És hiába olyan idegesítő a szobatársa, és az ő mentora hiába zavarja őt Tristan...egy idő után ráeszmél arra, hogy szüksége van rájuk és arra. Hiszen egy ilyen veszélyes kalandot csak akkor élhet túl az ember, ha vannak barátai, akik mellette állnak. 

A kötet alapját maga a nyomozás adja. Mikor Maeve előtt felvillan annak az esélye, hogy apja ártatlan lehet a lány álnéven bűvírásleckéket kezd el venni a Világjáró Postán. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy ki volt a valódi tettes és mi is történt Maeve édesapjával azon a szörnyű napon. 

A karakterek összességében teljesen rendben vannak, de Maeve karaktere engem sokáig borzasztóan idegesített, de ezt már fentebb is írtam nektek. A bátorsága és a belső ereje azonban már az első pillanatban lenyűgözött. Nagyon sok mindent kellett már túlélnie, így az lett volna a meglepő, ha azonnal képes lesz kötődni. A bizalmatlanság, a paranoia és a menekülési vágy tökéletesen illett a karakteréhez, ezzel amúgy nincs is bajom. A probléma inkább az, hogy szerintem ez kicsit túl lett tolva az esetében. A végére azonban szerencsére megbarátkoztam a személyével.

Tristan alakja azonban már az első pillanatban szimpatikus volt, nagyon megkedveltem őt és jó volt látni, hogy mennyire álcatatosan próbál egyre közelebb és közelebb kerülni Maevehez. Szép fokozatosan nyerte el a bizalmát, nem rontott ajtóstul a házba. Szerettem a szócsatáikat, nagyon jót tett a regénynek az a könnyedség és játékosság, ami sokszor a beszélgetéseikből áradt. A regény bővelkedik izgalmas és szerethető mellékszereplőkben is, Nan karakterét például kifejezetten megkedveltem, még akkor is, ha olykor kicsit idegesítő volt a karaktere. A nyitottsága tökéletesen ellensúlyozta Maeve zárkózottságát. 

Szeretem, ahogy Emily J. Taylor felépítette a világát. A különböző igézetek, hogy miként lehet ezeket hatástalanítani nagyon tetszettek, szerettem azokat a részeket, ahol ezekről ír a szerző. Még közelebb hozta így hozzám az adott világot.

A borító meseszép, nagyon szeretem a kiadó munkásságát, mindig nagyszerű munkát végeznek ezen a téren (is). A fordítás is nagyon tetszett, igazán remek munkát végzett Cséplő Noémi is. Jól sikerült elkapnia a kötet hangulatát, így magyarul is rendkívül élvezetes az olvasás. 

Összességében szerettem A Világjáró Posta című kötetet és bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis kifejezetten jó kis olvasmányélményként könyvelem el. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Nem csak Maeve ered a rejtélyek nyomába, hanem Ti is, kedves olvasók! Minden állomáson találtok egy Menő/Manó Könyvek által kiadott fantasy regényt, ám valami történt a borítókkal, és segítenetek kell kitalálni a címüket! (Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

A turné állomásai

09.28 - Hagyjatok! Olvasok!

10.01 - Könyv és más

10.03 - KönyvParfé

10.05 - Milyen könyvet olvassak?

10.07 - Csak olvass!

10.09 - This is my (book) universe.

10.11 - Kitablar

Read More

Andreas H. Schmachtl: Az ​óriásfa teljesen fantasztikus titka (Snöfrid Virágvölgyből 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Snöfrid rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a sorozat harmadik részére sem. Bár mindannyian tudjuk, hogy Snöfrid nagyon szereti a csendet, de mostanra már le sem tagadhatná, hogy a kalandok bizony a lénye részévé váltak. Ebben a részben egy mesés óriásfát ismerhetünk meg, melynek ágai között különböző fantasztikus lények tanyáznak. De vajon milyen titkok és kalandok várnak Snöfridre ebben a könyvben?  Tartsatok öt bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Snöfrid szereti a csendet. Elméletileg. Ám már cseppet sem tagadja, hogy a kalandozás a lénye részévé vált. Amikor az északiak elűzik őt Virágvölgyből, Snöfrid és hűséges bagolybarátja, Björn ismét veszélyes útra indulnak, hogy figyelmeztessék Asgrimurt a rájuk leselkedő veszélyről. Nemsokára Snöfrid egy hatalmas, mesés fa tövében találja magát, amelynek ágai között trollok, egyszarvúak és más fantasztikus lények téblábolnak. ,,Hm" mondja Snöfrid, helyesen felismerve, hogy ismét egy új kaland...

Ha van olyan mesesorozat, aminek a folytatását tűkön ülve várom, akkor Snöfrid kalandjai biztosan ilyen. Már az első részben belopta magát a szívembe ez a kedves kis lény és antikalandorként kezdte pályafutását, most mégis a legnagyobb hősök egyikeként emlegetik őt. Már az első két rész is remek volt, szóval biztos voltam benne, hogy a harmadik rész sem fog majd csalódást okozni. De amikor megláttam, hogy egy egyszarvú is van a borítón, hát emberek, én felnőtt, érett, harmincas nőként esküszöm, szinte felsikítottam, hogy egy UNIKORNIS!!! Szóval hát igen, nagyon vártam, hogy elolvassam ezt a mesekönyvet és megtudjam, hogy milyen titkokat is rejt valójában az óriásfa. 

Az ​óriásfa teljesen fantasztikus titka című kötet abszolút hozza az első két kötet szintjét. Egy igazán kedves és kalandos mesekönyv, melyben rengeteg veszély leselkedik kis hősünkre. Bár vitathatatlan, hogy mindannyiunk kedvenc snöfride szereti a nyugalmat és a csendet, de nem tagadhatja, hogy az elmúlt kalandok nyomot hagytak rajta ás formálták a személyiségét. A kalandok egyszerűen a lénye részeivé váltak, így amikor az északiak elűzik őt Virágvölgyből, Snöfrid és hűséges bagolybarátja, Björn ismét veszélyes útra indulnak. Kezdetben csak Asgrimurt, a másik snöfridet szeretnék figyelmeztetni a közelgő veszélyről, de végül valami sokkal nagyobb és szövevényesebb kalandban találják magukat, mint eddig bármikor. Amikor Snöfrid egy hatalmas, mesés fa tövében találja magát, amelynek ágai között trollok, egyszarvúak és más fantasztikus lények téblábolnak. Igencsak zavaros és rázós helyzetben találja magát, ráadásul azt is ki kell bogoznia valahogy, ki is a valódi ellenség. Hiszen olykor nem minden az, aminek látszik. 

A mesekönyv három fő részből és összesen harminc fejezetből áll. Az első részben megtudhatjuk, hogy Snöfridnek miért kellett elhagyni az otthonát és megismerkedik a Hangtalan Erdővel. A második részben elkezdi megmászni az óriásfát, régi és új barátokkal találkozik majd felfedezi, hogy kik is az igazi rosszfiúk ebben a történetben. A harmadik részben pedig megmenti barátait és megelőzi a nagy csatát, mely veszélybe sodorná az egész vidéket. 

Minden egyes fejezet egy rövid kis leírással kezdődik, melyben röviden megtudhatjuk, hogy miről is szól az adott rész. Az egyes oldalakon rendszeresen kommunikál az olvasóval a szerző, többször kiszól az oldalakról, magyarázatokat fűz egy-egy részhez. A könyv nyelvezete a kicsik számára is igazán élvezhető, tökéletes olvasmánynak tartom. Akár esti meseként, akár csak egy sima közös olvasásként kerül elő ez a kötet a polcról, garantáltan jó érzés lesz lapozgatni. Az a jó benne, hogy az egyes fejezetvégekkel nem törik meg a mese lendülete. Vannak részek, amelyeket úgy kezd, hogy ugye emlékszünk még rá, hogy mi történt előzőekben. Nekem ez nagyon tetszett, mert így még személyesebb volt a kötet, abszolút el tudnám gyerekként képzelni, hogy ez eset ténylegesen megtörtént és így adják tovább nekünk a történetet. 

A mese fontos tanulsága, hogy mennyire komoly problémákat okoz a világban a kapzsiság és a hataloméhség. Vannak emberek, vagy jelen esetben trollok és méhek, akik bármire képesek azért, hogy egy kis hatalmat szerezzenek. Nem számít semmi, nem érdekli őket, hogy milyen károkat okoznak, csak mennek előre, mint a buldózer. Mindig többet akarnak, mint amennyire szükségük van, és nem szeretnek osztozni másokkal. A kapzsiság miatt az ember önzővé válik, és nem figyel arra, hogy másoknak is jusson. Így elveszítheti a barátait, és végül hiába van sok mindene, magányos marad. Mert mit ér a hatalom és a sok-sok pénz, ha végül egyedül vagyunk és senki sem akar velünk beszélgetni? Úgy érzem, hogy hihetetlenül fontos erről beszélni gyermekeinkkel, a mai rohanó világunkban az ember hajlamos arra, hogy mindent csak összeharácsoljon, míg az igazi értékek, mint a szeretet, a béke, a barátság pedig olykor elveszni látszik. Sokszor nem törődünk egymással, elmegyünk egymás mellett, szótlanul végignézzük, hogy mások szenvednek. Persze-persze...a könyv nyilván nem váltja meg a világot, de szeretném azt hinni, hogy mikor az emberek felolvassák gyermekeiknek, levonják a megfelelő tanulságot és elbeszélgetnek majd a téma fontosságáról. És akkor talán a világunk is szép lassan egy kicsit jobb hely lesz. 

Imádom Andreas stílusát. Szeretem, hogy milyen kreatív módon tartja a kapcsolatot az olvasóival. Egy-egy elejtett mondat, egy megjegyzés, mely az elbeszélő-hallgató közötti kapcsolatra utal teszi teljessé az élményt. Így tényleg olyan érzés olvasni a mesekönyvet, mintha egy barátunk mesélné el az élményeit. 

A szereplők hihetetlenül kedvesek és igazán szerethetőek, folyamatosan mosolyogtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy minden kisgyerek imádni fogja. Egy snöfrid plüssnek például nagyon tudnék örülni, és igen, ezt lehet az összes bejegyzésben leírtam eddig, de még mindig így érzem. A világnak szüksége van egy snöfrid plüssre. 

Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet.  A képek meseszépek, színesek, mosolygás nélkül nagyon nehéz olvasni. A lapok minőségiek, kellően vastagok, szerencsére nem a nagyon könnyen tépődős fajta, így egy túl lelkes gyerkőc sem tudja könnyen elszakítani a lapokat.

Ahogy néztem, Snöfrid kalandjai itt még nem érnek véget, már nagyon várom a többi kötetet, biztosan sorra fogom keríteni azokat is. 

Összességében én csak ajánlani tudom ezt a csodás mesekönyvet, az egyik legizgalmasabb és legaranyosabb, amit mostanában olvastam. Ha szeretitek Andreas H. Schmachtl munkásságát, akkor mindenképpen adjatok esélyt Snöfridnek is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni mindegyiket.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Andreas H. Schmachtl könyveiből szemezgettünk. Minden állomáson megtaláljátok egy általa írt könyv fülszövegét nektek pedig nincs más dolgotok, hogy a könyv címét beírjátok a megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG

Alma Magdi, a bodzavirágfehér színű templomi egérke a világon mindennél jobban szeret énekelni. Leghőbb vágya, hogy a templomi kórus tagja lehessen, ám apró termeténél fogva a hangja is túl vékony. Amikor szenteste a kórus tagjainak egyik napról a másikra egy hang sem jön ki a torkán, Alma Magdinak nagyszerű ötlete támad, hogyan menthetné meg az ünnepet, megteremtve ezzel egy igazi karácsonyi csodát... 

Állomáslista

Blogturné Klub
10.06.: Csak olvass!
10.07.: Szembetűnő
10.09.: KönyvParfé
10.11.: Könyv és más 
10.12.: Veronika's Reader Feeder

Read More

A. B. Poranek: Ahol megdermed a sötét + Nyereményjáték

Sziasztok!

A.B. Poranek regénye, az Ahol megdermed a sötét egy veszélyes világba kalauzol el bennünket, egy sötét erdő mélyére, ahol a rettegett leszy él - de ő maradt egyedül Liska utolsó reménye arra, hogy megszabaduljon a mágiájától. Ám ahhoz egy évet az erdőben kell töltenie a leszy mellett. Vajon megéri ez a csere? Tudd meg te is, hiszen a blogturné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Mindent megtenne hát, hogy szabaduljon a veleszületett varázslattól. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a több száz éves, ámde ifjú arccal bíró leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől.

Liska azonban hamarosan nyugtalanító felfedezést tesz a leszy romos és meglehetősen hóbortos udvarházában: nem ő az első, aki alkut kötött a démonnal, és minden elődje rejtélyes módon eltűnt. Ha a lány túl akarja élni a kialkudott évet, fel kell fednie szófukar házigazdája titkait, és szembe kell néznie a múltja szellemeivel. Mert valami ébredezik az erdőben, valami halálos és könyörtelen, amely még a leszyt is megrémíti… És csak úgy győzhetik le, ha Liska megtanulja elfogadni a benne rejlő mágiát, amitől mindig is szabadulni próbált.

Ha van könyv, aminek az olvasását nagyon vártam, akkor az biztosan A. B. Poranek regénye. Anno angolul is beszereztem és már alig vártam, hogy sorra kerítsem. De valahogy soha nem jött el a megfelelő idő. Mikor megláttam, hogy a General Press kiadó megjelenteti a könyvet, akkor nagyon lelkes lettem, de bevallom, először nem tetszett a borító és hálát adtam az égnek azért, hogy az angol kiadásom máshogy néz ki. De aztán kézbe vettem, elkezdtem olvasni és nemcsak, hogy elfogadtam, de igazán meg is szerettem. 

Az Ahol megdermed a sötét egy igazán érdekes és izgalmas történet. A.B. Poranek rengeteg szláv mitológiai és népi elemet használ fel, főleg lengyel folklórból, és ezeket keveri a fantasy elemeivel. Hangulata kissé sötét, de ijesztőnek, vagy horrorisztikusnak azért nem mondanám. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy az általa megalkotott világban, miként keverednek a fantasy, a mitológia, a babona és a kereszténység elemei. Az utóbbi miatt egy kicsit idézte nekem A medve és a csalogány hangulatát is, hiszen eddig csak abban a regényben találkoztam azzal, hogy milyen is az, amikor az egyház és a népi hitvilág szemben áll egymással. A karakterek belső konfliktusai, traumái, valamint a mágia elnyomása / elfogadása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mitológia és a folklór ne csak dekoráció vagy üres díszlet legyen, hanem aktív szerepet töltsön be a történet szempontjából. 

A regényben központi szerepet kap az erdő, mely egy igazán misztikus és veszélyes helynek számít. Aki csak teheti, igyekszik elkerülni, hiszen szellemek és különböző mágikus lények élnek ott. Védtelen lelkekre vadászik például a rusáłka – vízi tündérszerű alak –, aki a vízbe csábítja az embereket, vagy a strzyga, egy démoni, vérszívó teremtmény, aki kegyetlenül lemészárolja azokat, akik az útjukba kerülnek. De persze ott él a leszy is, aki az erdő szelleme. Egyszerre védelmező és fenyegető az alakja. 

A történet világában a pogány hiedelmek és a keresztény hit elemei együtt léteznek: a varázslat, a boszorkányság és a babonás védekező praktikák (amulettek, szalagok, fákhoz kötődő szokások) mind a mindennapok részei. Az emberek ugyanakkor templomba járnak és boszorkányt kiáltanak, ha valami megmagyarázhatatlant tapasztalnak.

A történet főszereplőjét Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Egész életében rettegett igaz valójától és arról, hogy megsejtsék, hogy miféle titkot rejteget. Igyekezett tökéletesnek lenni, megtenni mindent, amit szülei kérnek tőle. De sajnos sokáig nem rejtőzhetett az álcája mögött, hiszen amit elnyomnak, az egyszer valamilyen módon utat tör magának és kirobban. Egy igazán szerencsétlen eset után Liska elszánja magát, hogy végérvényesen megszabadul varázserejétől. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől. A leszy azonban olyan titkot rejt, ami nemcsak Liska, de az egész erdő életére hatással lehet. Vajon képesek lesznek összefogni és megmenteni az erdőt attól a veszélyes erőtől, ami éledezni kezdett? És vajon mi volt a leszy valódi indoka, mi miatt fogadta be Liskát? De talán a legfontosabb kérdés, Liska vajon elfogadja önmagát és az erejét, vagy végül feladja és megpróbál beilleszkedni a falusiak közé?

Huhh, hát sejtettem, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, de arra nem számítottam, hogy ennyire elkap majd a hangulata. Legszívesebben csak olvastam és olvastam volna. Egyrészről nagyon szerettem volna sietni, másrészről pedig azt kívántam, hogy soha ne legyen vége. Nagyon megfogott Liska és a leszy karaktere, szerettem a történetüket. A.B. Poranek írásmódja lírai és nagyon érzékeny, de közben nem fél megmutatni az élet sötétebb árnyalatait sem: a kitaszítottság, a magány, a másság  és a vágy érzetét szövi össze a misztikummal.

A könyv abszolút olvastatta magát, a nyelvezete is igazán szerethető volt. Szerettem a leírásokat, nekem nagyon tetszett a szerző stílusa és maga a fordítás is. A cselekmény kellően izgalmas volt, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Tökéletes volt az egyensúly, a sötétebb, gótikusabb részeket mindig egy-egy könnyedebb pillanat/párbeszéd váltotta fel. 

Liska és a leszy tökéletes főszereplő. Mindketten óriási utat jártak be. Megtört lelkek, akik küzdöttek a múlt árnyaival. Liska a varázserejével és azzal, hogy szeretne normális lenni. A leszy pedig azzal, hogy az erdő őrzése és régi alkuja milyen súllyal nehezedik rá. Nagyon szerettem a kettősüket. 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem feletkezik meg a mellékszereplőkről sem. Jaga és Maksio karaktere üde színfoltja volt a történetnek, a Berkenye házat pedig egyszerűen imádtam. Mindig elvarázsolnak az ilyen különleges házikók. 

A történet nagyon tetszett és bevallom, abszolút nem számítottam arra, hogy ennyire keserédes lesz a vége. Persze ki tudok vele egyezni, de azért az utolsó oldalakon azért elmorzsoltam egy kósza könnycseppet. 

A hangulata miatt tökéletes választás az őszi bekuckózós időszakra, örülök, hogy ezzel nyitottam meg az őszies olvasmányaimat, magasra tette a lécet, az biztos. Ha szeretitek az ilyen jellegű könyveket, vagy csak egy igazán remek történetre vágytok, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe. 

 

Nyereményjáték

Barangoljuk be a General Press kiadó választékát! A mostani nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint megfejteni, hogy az állomásokon található fülszövegrészlet melyik kötethez tartozik! A regény szerzőjét és címét írjátok be a megfelelő állomáshoz! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

RÉSZLET

“Egy menekülő nő. Egy csapat rettenthetetlen harcos. Egy tiltott szerelem. És a titok, amely mindannyiukat fenyegeti.” 

A turné állomásai

Blogturné Klub

09.27 Kitablar

09.29 Hagyjatok! Olvasok!

10.01 Csak olvass!

10.03 Fanni's Library

10.05 Milyen könyvet olvassak?

10.07 Utószó

10.09 Könyv és más 

10.11 Spirit Bliss - Sárga könyves út

10.13 Dreamworld

10.15 Sorok Között 

Read More