Sziasztok!
Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Snöfrid rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a sorozat harmadik részére sem. Bár mindannyian tudjuk, hogy Snöfrid nagyon szereti a csendet, de mostanra már le sem tagadhatná, hogy a kalandok bizony a lénye részévé váltak. Ebben a részben egy mesés óriásfát ismerhetünk meg, melynek ágai között különböző fantasztikus lények tanyáznak. De vajon milyen titkok és kalandok várnak Snöfridre ebben a könyvben? Tartsatok öt bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
Ha van olyan mesesorozat, aminek a folytatását tűkön ülve várom, akkor Snöfrid kalandjai biztosan ilyen. Már az első részben belopta magát a szívembe ez a kedves kis lény és antikalandorként kezdte pályafutását, most mégis a legnagyobb hősök egyikeként emlegetik őt. Már az első két rész is remek volt, szóval biztos voltam benne, hogy a harmadik rész sem fog majd csalódást okozni. De amikor megláttam, hogy egy egyszarvú is van a borítón, hát emberek, én felnőtt, érett, harmincas nőként esküszöm, szinte felsikítottam, hogy egy UNIKORNIS!!! Szóval hát igen, nagyon vártam, hogy elolvassam ezt a mesekönyvet és megtudjam, hogy milyen titkokat is rejt valójában az óriásfa.
Az óriásfa teljesen fantasztikus titka című kötet abszolút hozza az első két kötet szintjét. Egy igazán kedves és kalandos mesekönyv, melyben rengeteg veszély leselkedik kis hősünkre. Bár vitathatatlan, hogy mindannyiunk kedvenc snöfride szereti a nyugalmat és a csendet, de nem tagadhatja, hogy az elmúlt kalandok nyomot hagytak rajta ás formálták a személyiségét. A kalandok egyszerűen a lénye részeivé váltak, így amikor az északiak elűzik őt Virágvölgyből, Snöfrid és hűséges bagolybarátja, Björn ismét veszélyes útra indulnak. Kezdetben csak Asgrimurt, a másik snöfridet szeretnék figyelmeztetni a közelgő veszélyről, de végül valami sokkal nagyobb és szövevényesebb kalandban találják magukat, mint eddig bármikor. Amikor Snöfrid egy hatalmas, mesés fa tövében találja magát, amelynek ágai között trollok, egyszarvúak és más fantasztikus lények téblábolnak. Igencsak zavaros és rázós helyzetben találja magát, ráadásul azt is ki kell bogoznia valahogy, ki is a valódi ellenség. Hiszen olykor nem minden az, aminek látszik.
A mesekönyv három fő részből és összesen harminc fejezetből áll. Az első részben megtudhatjuk, hogy Snöfridnek miért kellett elhagyni az otthonát és megismerkedik a Hangtalan Erdővel. A második részben elkezdi megmászni az óriásfát, régi és új barátokkal találkozik majd felfedezi, hogy kik is az igazi rosszfiúk ebben a történetben. A harmadik részben pedig megmenti barátait és megelőzi a nagy csatát, mely veszélybe sodorná az egész vidéket.
Minden egyes fejezet egy rövid kis leírással kezdődik, melyben röviden megtudhatjuk, hogy miről is szól az adott rész. Az egyes oldalakon rendszeresen kommunikál az olvasóval a szerző, többször kiszól az oldalakról, magyarázatokat fűz egy-egy részhez. A könyv nyelvezete a kicsik számára is igazán élvezhető, tökéletes olvasmánynak tartom. Akár esti meseként, akár csak egy sima közös olvasásként kerül elő ez a kötet a polcról, garantáltan jó érzés lesz lapozgatni. Az a jó benne, hogy az egyes fejezetvégekkel nem törik meg a mese lendülete. Vannak részek, amelyeket úgy kezd, hogy ugye emlékszünk még rá, hogy mi történt előzőekben. Nekem ez nagyon tetszett, mert így még személyesebb volt a kötet, abszolút el tudnám gyerekként képzelni, hogy ez eset ténylegesen megtörtént és így adják tovább nekünk a történetet.
A mese fontos tanulsága, hogy mennyire komoly problémákat okoz a világban a kapzsiság és a hataloméhség. Vannak emberek, vagy jelen esetben trollok és méhek, akik bármire képesek azért, hogy egy kis hatalmat szerezzenek. Nem számít semmi, nem érdekli őket, hogy milyen károkat okoznak, csak mennek előre, mint a buldózer. Mindig többet akarnak, mint amennyire szükségük van, és nem szeretnek osztozni másokkal. A kapzsiság miatt az ember önzővé válik, és nem figyel arra, hogy másoknak is jusson. Így elveszítheti a barátait, és végül hiába van sok mindene, magányos marad. Mert mit ér a hatalom és a sok-sok pénz, ha végül egyedül vagyunk és senki sem akar velünk beszélgetni? Úgy érzem, hogy hihetetlenül fontos erről beszélni gyermekeinkkel, a mai rohanó világunkban az ember hajlamos arra, hogy mindent csak összeharácsoljon, míg az igazi értékek, mint a szeretet, a béke, a barátság pedig olykor elveszni látszik. Sokszor nem törődünk egymással, elmegyünk egymás mellett, szótlanul végignézzük, hogy mások szenvednek. Persze-persze...a könyv nyilván nem váltja meg a világot, de szeretném azt hinni, hogy mikor az emberek felolvassák gyermekeiknek, levonják a megfelelő tanulságot és elbeszélgetnek majd a téma fontosságáról. És akkor talán a világunk is szép lassan egy kicsit jobb hely lesz.
Imádom Andreas stílusát. Szeretem, hogy milyen kreatív módon tartja a kapcsolatot az olvasóival. Egy-egy elejtett mondat, egy megjegyzés, mely az elbeszélő-hallgató közötti kapcsolatra utal teszi teljessé az élményt. Így tényleg olyan érzés olvasni a mesekönyvet, mintha egy barátunk mesélné el az élményeit.
A szereplők hihetetlenül kedvesek és igazán szerethetőek, folyamatosan mosolyogtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy minden kisgyerek imádni fogja. Egy snöfrid plüssnek például nagyon tudnék örülni, és igen, ezt lehet az összes bejegyzésben leírtam eddig, de még mindig így érzem. A világnak szüksége van egy snöfrid plüssre.
Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet. A képek meseszépek, színesek, mosolygás nélkül nagyon nehéz olvasni. A lapok minőségiek, kellően vastagok, szerencsére nem a nagyon könnyen tépődős fajta, így egy túl lelkes gyerkőc sem tudja könnyen elszakítani a lapokat.
Ahogy néztem, Snöfrid kalandjai itt még nem érnek véget, már nagyon várom a többi kötetet, biztosan sorra fogom keríteni azokat is.
Összességében én csak ajánlani tudom ezt a csodás mesekönyvet, az egyik legizgalmasabb és legaranyosabb, amit mostanában olvastam. Ha szeretitek Andreas H. Schmachtl munkásságát, akkor mindenképpen adjatok esélyt Snöfridnek is. Olvassátok, szeressétek!
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban Andreas H. Schmachtl könyveiből szemezgettünk. Minden állomáson megtaláljátok egy általa írt könyv fülszövegét nektek pedig nincs más dolgotok, hogy a könyv címét beírjátok a megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Alma Magdi, a bodzavirágfehér színű templomi egérke a világon mindennél jobban szeret énekelni. Leghőbb vágya, hogy a templomi kórus tagja lehessen, ám apró termeténél fogva a hangja is túl vékony. Amikor szenteste a kórus tagjainak egyik napról a másikra egy hang sem jön ki a torkán, Alma Magdinak nagyszerű ötlete támad, hogyan menthetné meg az ünnepet, megteremtve ezzel egy igazi karácsonyi csodát...
Állomáslista
10.06.: Csak olvass!
10.07.: Szembetűnő
10.09.: KönyvParfé
10.11.: Könyv és más
10.12.: Veronika's Reader Feeder
.png)
