Maja Lunde gyönyörű, új kötetében egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol az emberek örök félhomályban élnek, már régóta nélkülözniük kell a Nap ragyogó fényét. Főhősünk, a tizenéves Lilja fullasztónak érzi ezt a mozdulatlanságot, de minden megváltozik, amikor egy titos ösvényre bukkan. Tartsatok velünk A Nap őrzője blogturnéra, ismerjétek meg a Lisa Aisato által illusztrált, kívül-belül csodaszép kötetet, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!
Lilja a gyermekkor és a kamaszkor határán nagy változásokon megy keresztül, de körülötte a természet olyan eseménytelen, mint mindig. A lány csak halványan emlékszik a ragyogó Napra, az általa ismert világ esőtől nehéz és sötét. A vizes földben semmi sem nő, az örök félhomályban egyetlen növény sem érzi jól magát.
Lilja árva, a nagyapjával él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üvegházhoz, észrevesz valamit, ami mindent megváltoztat.
Titkos ösvényt pillant meg, amely az erdőbe vezet, ahová gyerekek nem mehetnek. A kíváncsi Lilja azonban a többi gyerekkel ellentétben elfojtja a félelmét, és egyedül elindul az ösvényen. Odabent, a sötét fatörzsek között egy másik, virágzó világot fedez fel, ahol hatalmas kaland vár rá. Szembe kell néznie legnagyobb félelmével, ugyanakkor szeretetet és boldogságot is talál ott – és nem utolsósorban a tavasz reményét.
A norvég Maja Lunde–Lisa Aisato szerzőpáros magyarul is nagy sikert aratott Hónővér c. könyve után az A Nap őrzője is csodálatos mese gyerekeknek és felnőtteknek.
Maja Lunde neve nem ismeretlen számára, de bevallom még nem igazán olvastam a műveit. A Hónővér című könyve ugyan a polcomon csücsül, de még nem volt időm elolvasni. Viszont rengeteg jót hallottam már a munkásságáról és feltett szándékom minden magyarul megjelent művét elolvasni.
A Nap őrzője egy lenyűgöző kötet kívül és belül is, a központi témája pedig a veszteségek, azok feldolgozása, az új élet reménye áll, az egészet pedig egy rendkívül különleges atmoszféra lengi át. Ha pedig ez nem lenne elég, a képzeletbeli "I"-re az teszi a pontot, hogy a szerzőpáros kiemelt figyelmet fordít a bolygónk megóvásának fontosságára is.
Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt A Nap őrzője is. Már az első pillanattól kezdve nagy kedvenc lett Lilja története, ami határozottan az egyik legjobb és legértékesebb mese volt, amit az utóbbi időben olvastam. Nagyon szeretem a meséket, de néha elgondolkodom azo, hogy talán már túl idős vagyok az ilyesmihez, de aztán az élet elém sodor egy olyan csodát, mint amilyen Maja Lunde könyve és rájövök, hogy mindegy mennyi idős az ember, a mese ereje mindenkit elér. Legyen a kedves olvasó 10,30,60, vagy akár 80 éves, ez a könyv garantáltan belopja magát az ember szívébe.
Ez a könyv egy igazi csoda, lenyűgöző kívül és belül. Szavak sincsenek rá, hogy mennyire értékes olvasmány, A Nap őrzője tényleg egy olyan kötet, mely nem hiányozhat senkinek sem a polcáról. Egyszerűen imádtam.
A Napnak különleges szerepe van az életünkben. Szeretünk úgy gondolni rá, hogy a Nap kedves, mosolygós és barátságos arcát fordítja felénk és arra is emlékeztet minket, hogy fénye, melege és éltető, gyógyító ereje milyen sokat jelent számunkra. A Napnak azonban van egy szigorú arca is. A sugara olyan erővel süthet ránk, amelynek pusztító ereje megkérdőjelezhetetlen. Az élet kialakulásának és fennmaradásának a Földön egyik nélkülözhetetlen természeti feltétele az ózonréteg kialakulása volt, amely a Napból érkező, az életet veszélyeztető és pusztító ultraibolya (UV) sugarakkal szemben védelmet nyújtott a növényeknek, állatoknak és később az embereknek is. Az elmúlt évtizedekben azonban ez a védőréteg – egyértelműen az emberi tevékenység következtében – megsérült. Ennek következtében világszerte nő a daganatos megbetegedések és halálozások száma. A természetbe történt beavatkozásnak egyre több áldozata van, és a jövőben ennek a számnak további növekedésére számíthatunk. Emiatt kulcsontosságú, hogy óvjuk a bolygónkat, tulajdonképpen a saját életünk a tét.
A történet során Lilja megismerkedik Fiúval és Kutyával, akik végig társai lesznek ezen a rendkívül izgalmas és olykor veszélyes úton. A Nap őrzője című mesében duplán is megtapasztalhatjuk, hogy mennyire is fontos a Nap az életünkben. Mind a hiánya, mind pedig a túlzott jelenléte veszélyt jelent számunkra. Lilja az egyetlen, aki segíthet megoldani a kialakult helyzetet.
A fiatal lány rövidke élete alatt már nagy veszteségeket szenvedett el. Mikor megpillantja a titkos ösvényt és felfedezi azt a világot, amikor mindig is álmodott nagy döntés elé állítja a sors. Amikor elhatározza, hogy kiszabadítja a Napot még nem sejti, hogy micsoda kalandokban lesz majd része és hogy van rosszabb annak hiányánál.
A könyv tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Mindenkinek vannak sebei, az élet soha nem könnyű, egy valami azonban biztos, muszáj kihoznunk belőle a legtöbbet. Nem tarthatnak vissza minket a félelmeink és fájdalmunk, hiszen tartozunk önmagunknak azzal, hogy talpra állunk és megteszünk mindent annak érdekében, hogy éljünk. A tavasz az újrakezdés időszaka.
A könyv nyelvezete rendkívül élvezetes, az olvasás minden egyes másodperce öröm volt. A meseregény atmoszférája igen erős, a szerzőpáros által megalkotott világ teljesen magával ragadott. A meseszép illusztrációknak köszönhetően teljesen elvesztem a lapok között és bizton állíthatom, hogy azóta sem találtam magára. Lisa Aisato munkásságára azt hiszem, hogy egyszerűen nincsenek szavak. Ilyen meseszép könyvet talán még soha nem fogtam a kezemben. A képek és az illusztrációk nagyon élethűek és kifejezők, nem is tudok mást mondani, csak hogy bravó. Nem minden nap lát napvilágot egy ilyen csoda.
Egy történet akkor élvezhető igazán, ha a fordítás során sem veszít semmit a bájából. Patat Bence azt hiszem, hogy egy igazi profi, aki nélkül biztosan nem lenne ilyen minőségű ez a könyv. Nagyszerűen ültette át a történetet a mi nyelvünkre, köszönet neki ezúton is a remek munkájáért.
A kötetet kicsit nagyobb gyermekeknek (és persze felnőtteknek) ajánlom, óvodás és kisiskolás korban nem vagyok biztos benne, hogy a mély és összetett mondanivalót megértik. A meseregény felnőttek számára is élvezhető én például óriási rajongó lettem és már most lelkesen várom a szerzőpáros többi művének megjelenését. Ez a könyv tényleg egy igazi csoda, olvassátok és szeressétek.
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A Cser Kiadó kínálatában izgalmas és érdekes regényekkel találkozhatunk, mostani nyereményjátékunk is ezekhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok a könyvek címét, amiből származnak, a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Visszahúzódtam a városok és csődületek zűrzavarából, s bölcs könyvek között töltöm életemet, amelyeken mint kiváló szellemek fényével megvilágított ablakokon át szemlélem a földi életet.”
Gimesi Dóra legújabb könyvével a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A történet főszereplője Emma, egy igazán csendes kislány, aki nehezen találja a hangot az emberekkel. Borzasztóan megviselik a különböző éles hangok és zajok, különösen az iskolába. Az egyetlen hely, ahol igazán jól érzi magát, az az akvárium, ahol tengerbiológus szülei dolgoznak. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Emma történetét és kedves kis tengeri barátait és ha nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Emma épp két hete, három napja és tíz perce jár iskolába. Más, mint az osztálytársai: különösen érzékeny a zajokra, és retteg, ha meg kell szólalnia mások előtt. De az állatok között jól érzi magát. „A halakat értem. Meg a bálnákat, delfineket, lamantinokat, rozmárokat, narválokat, rákokat, szivacsokat, tengeri csillagokat.”
Egy nap legyengült kardszárnyú delfin érkezik az akvárium állatkórházában. Fülöp, a kis delfin nem találja a helyét a többi állat között, de nem maradhat a kórházban, hiszen láthatóan semmilyen betegsége nincsen. Egyedül Emma képes megérteni őt, csak ő tud segíteni rajta. De ehhez le kell győznie önmagát. Nem lehet többé kicsi, láthatatlan tengeri uborka az akvárium fenekén.
Nagyon szeretem az olyan mesekönyveket, amelyeknek nem csak a története, az illusztrációja, de a mondanivalója is elvarázsol. Az Emma csöndje pedig teljes mértékben megfelel ennek a három kívánalmamnak. Egy nagyon kedves és szerethető történet egy kislányról, aki végre megtalálja a saját hangját, kinyílik az új környezetben és elindul a barátszerzés rögös útján. A könyvben Emmának szembe kell néznie a külvilág kihívásaival, le kell győznie a félelmeit, hogy segíteni tudjon a barátain.
Gimesi Dórát eddig csak névről ismertem, még nem olvastam semmit az ő tollából. Az Emma csöndje című mesekönyve ellenben azonnal levett a lábamról. Az utóbbi időben egyre fontosabb számomra, hogy olyan minőségi mesekönyveket ismerhessek meg, amelyek nem csak szórakoztatják a legkisebb korosztályt, de edukálja is őket.
Az, akinek fontos, hogy megóvja a környezetét biztosan nem újdonság, de vitathatatlan tény, hogy a földünk és tulajdonképpen a teljes élővilág óriási veszélyben van. Az emberek néha azt gondolják, hogy nem probléma, ha egy-egy műanyagzacskó a kuka mellett landol, vagy a partról a vízbe esik. Nem baj, ha nem használunk vászontáskát és az sem árt senkinek, ha néhanapján egy-egy cigi csikk a földre esik. Az ember egy igazán érdekes faj. Képes arra, hogy csodát alkosson, de a pusztítás és a rombolás sem áll tőle messze. Napjainkban rengeteg káros anyaggal szennyezzük környezetünket. A vizekbe beleengedik a tisztítatlan szennyvizet. A gyárak, a közlekedési járművek és minden ami szén-dioxidot bocsát ki szennyezi a levegőt. A talajt pedig a mezőgazdaság teszi tönkre, a rengeteg vegyszerrel és műtrágyával. A tengeri katasztrófák is súlyos pusztuláshoz vezethetnek, ugyanis a víz felszínén úszó olaj nem oldódik és elzárja az oxigént az élőlényektől, így azok elpusztulnak. Rengeteg állat sérül meg az emberi butaság, felelőtlenség, vagy nemtörődömség miatt. Azt hiszem, hogy ezt a felsorolást talán a végtelenségig tudnám folytatni. A változáshoz rengeteg egyszerű, átlagember, átlagos cselekedetére lenne szükség. Ha csak néhány ember hordana magánál rendszeresen vászontáskát a bevásárláshoz, vagy zsákokat a zöldség/gyümölcs leméréséhez, már több tonnányi szeméttől óvnánk meg a bolygónkat. Régi mondás, hogy a földet nem szüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Kötelességünk megóvni, hogy a jövő generációja is élvezhesse a vízpartokat, a hűs erdei sétányokat, a tiszta levegőt és az iható csapvizet.
A bolygó jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a legkisebbek is értékeljék a természetet és a tengeri élőlvilág sokszínűségét is. Az olyan apróságok, mint a kulacs használata palackos víz helyett, vagy a vászontáska nagyszerű nagyszerű példával szolgálhat a kisebbek számára, akiknek a későbbiekben teljesen természetessé válhat ezáltal a környezet védelme. A közös mesélés egy nagyszerű lehetőség arra, a gyermekek számára még közelebb hozhassuk a környezetvédelem, vagy a tengeri élővilág helyzetét. Az együtt töltött percek nem csak a közösen eltöltött minőségi idő, vagy a szorosabb szülő-gyermek kapcsolat miatt kiemelkedően fontos, hanem általa olyan tudást és fontos kompetenciákat sajátíthat el a gyermek, amely elősegíti, hogy tudatos és a környezetére aktívan odafigyelő állampolgárrá váljon. Az Emma csöndje című mesekönyv pedig nagyszerű választás minden olyan szülő számára, akinek fontos a környezetvédelem kérdése. A mese után rengeteget lehet beszélgetni a tengeri, vagy vízi élővilágról és a különböző állatokról. (Csak aztán vigyázzatok majd, mert még a végén annyira jól sikerül a gyermek érdeklődésének a felkeltése, hogy aztán minden vasárnap a Tropicáriumba kell majd mennetek. :) )
A történet azonban nem csak azért fontos. Emma egy igazán csendes kislány, aki nehezen találja a hangot az emberekkel. Láthatóan nem találja a helyét, sokkal szívesebben tölti az ideit az akváriumban, ahol a barátai élnek. A lányt nagyon megviselik az éles hangok és csak nehezen tud koncentrálni az iskolában a sok furcsa zaj miatt. Sokszor érzi szinte láthatatlannak, vagy feleslegesnek magát. Csak a tengeri barátaival beszélget, úgy érzi, hogy csak ők értik meg igazán. A kislánynak azonban minden bátorságára szükség lesz, ha szeretné az új lakó, egy kedves kis delfin életét megmenteni. Ki kell lépnie a komfortzónájából és hallatni kell a hangját, hiszen csak ő segíthet. A kérdés pedig csupán annyi, vajon képes lesz arra, hogy kiálljon abban, amiben hisz? Vajon felül tud majd emelkedni a félelmein?
A mese nyelvezete élvezetes, könnyen érhető és értelmezhető, ellenben egyáltalán nem butácska. Garantáltan nagyszerű élmény lesz az olvasása a gyerkőc és a szülők számára is. Külön tetszett, hogy a mesekönyv elején megismerhetjük az összes könyvben szereplő állatot, így azoknak a gyerekeknek sem lesz teljesen ismeretlen a mesében az adott állat, aki még soha nem hallott a narválokról, vagy éppen lamantinokról. Az illusztrációk hihetetlenük aranyosak voltat, az pedig nagyon tetszett, hogy egy-egy mondat kiemelésre került.
Az interneten barangolva azt láttam, hogy a mesekönyv alapjában készült egy bábszínházas darab is Kolibri színház jóvoltából. Ha esetleg még jobban szeretnétek elmerülni Emma világában, akkor mindenképpben lessétek meg. Ugyan a műsor még nem érhető el, de bízom benne, hogy szeptembertől ismét megtekinthető lesz a darab. Addig is, nézzétek meg a videót, amit találtam róla:
Nálam óriási kedvenc lett Gimesi Dóra mesekönyve, biztosan ajánlani fogom majd minden ismerősöm számára. Nagyszerű, minőségi olvasmány, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Azt hiszem, hogy ilyen a tökéletes mesekönyv.
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a mesekönyvbe.
Nyereményjáték
Ebben a játékban a különböző tengeri állatokra fogunk koncentrálni. Minden állomáson elrejtettük, egy a könyvben is szereplő állat nevét. Nektek nincs más dolgotok, mint az adott bejegyzésben megkeresni az általunk kiemelt betűket és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik állat nevét tudjátok kirakni az adott betűkből. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Stacey Halls a boszorkányos témájú, Familiárisok című regényével robbant be a magyar könyvpiacra két évvel ezelőtt, és tette rajongójává a 21. Század Kiadó olvasóit. A Mrs. England már a harmadik regénye, amelyet olvashatunk tőle magyar fordításban. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk az írónő legújabb szerzeményéről!
Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.
A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.
Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.
Stacey Halls neve nem volt számomra ismeretlen, az írónő már belopta magát a szívembe korábbi regényeivel. Mikor megláttam, hogy megjelenik magyarul is egy újabb, hihetetlenül lelkes lettem, és már alig vártam, hogy a kezembe foghassam ezt a csodát.
A Mrs. England című könyv egy nagyszerű és magával ragadó regény, mely a korabeli Angliába kalauzolja az olvasóját. A kötet középpontjában Ruby, az okleveles végzettségű dadus és az általa szolgált England család áll. Külön érdekesség, hogy a fiatal lány alakját és élettörténetét egy valós személy ihlette.
A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja az olvasóját és nem ereszti. Az írónő által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír. Azt hiszem, hogy én végérvényesen beleszerettem a stílusába. A harmadik regényét olvasván most már bizton állíthatom, hogy nagyon szeretem a munkásságát. A könyvben végig tapintható a feszültség. A furcsa és megmagyarázhatatlan jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy Ruby, úgy mi is elbizonytalanodunk és szép fokozatosan megkérdőjelezzük azokat a dolgokat, amiket eddig biztosan tudni véltünk. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba, míg végül a kirakós darabkái a helyükre kerülnek és megérjük a karakterek viselkedésének mozgatórugóit. De vajon milyen titkok rejlenek a ház falai között? Meddig határozhatják meg egy ember életét a gyermekkori traumák? Mi miatt olyan furcsa Mrs. England viselkedése és talán a legfontosabb kérdés, vajon Mr. England tényleg olyan tökéletes, mint amilyennek elsőre gondolnánk?
A könyv tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Érdekes és izgalmas, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megismerjük Ruby múltját és Mrs. England karaktere is egyre közelebb és közelebb kerül hozzánk. Olykor semmi sem az, aminek látszik. Néha az embernek a dolgok mélyére kell látnia ahhoz, hogy megértse az adott dinamikát. A történet vége kifejezetten idilli, és én ezt nagyon imádtam. Jól esett a lelkemnek ez a kissé gyors, ám szívet melengető lezárás.
Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. A regény rendkívül olvasmányos, nagyszerű a nyelvezete. Azt hiszem teljesen beleszerettem az írónő stílusába. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben olvashatunk még tőle. A borító maga a csoda, egészen lenyűgöző. Ennél szebb könyvet nem fogtam mostanában a kezemben. Egyszerűen imádom. A három megjelent mű csodaszépen mutat a polcon egymás mellett, szavakkal el sem tudom mondani, hogy mennyire imádom ezeket a kiadásokat. A könyvet nem feltétlenül a vadító izgalmak, vagy a pörgő események teszik igazán különlegesssé, sokkal inkább az emberek, az érzelmek dominálnak. A komor hangulat és a rejtélyes események pedig még érdekesebbé teszik a történetet. Bevallom nektek, nekem nem okozott akkora meglepetést Mrs. England története, valahogy sejtettem, hogy az élete nem egy habostorta. (Rengeteg dolgot tudnék írni erről, de ez óriási spoiler lenne, ezért visszafogom magam és egyáltalán nem beszélek róla.) Az viszont nagyon meglepett, hogy Ruby milyen titkot rejteget. Már előtte is szimpatizáltam vele, hiszen a lehető legjobb tudása szerint foglalkozott a gyerekekkel, de azt követően még inkább a szívembe zártam. Minden családban vannak titok, de néhány esetében ezek sötétebbek és fájdalmasabbak, mint amire az ember számítana. Egyik család sem tökéletes. Egy valamiben hasonlítanak, hogy mindegyik tökéletlen.
A karakterek rendkívül érdekesek és izgalmasak. Ruby, Mrs. és Mr. England alakja is remekül lett felépítve. Olyanok ők tulajdonképpen, mint egy hagyma. Rengeteg réteg szükséges ahhoz, hogy teljesen megismerhessük őket. A rengeteg különös esemény arra kényszeríti az olvasót is, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. Végül eljutunk az igazsághoz és az események teljes megismeréséhez.
Összességében nagyon szerettem Stacey Halls legújabb magyarul megjelent könyvét és, talán nem ez lett tőle a kedvencem, de ez mit sem vont le a kötet értékéből. Az általa megteremtett atmoszféra, az érdekes és izgalmas karakterek, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a könyvmoly szívem elégedetten csukja be a könyvet az utolsó oldal után. Ha szerettétek az írónő eddig könyveit, vagy csak rokonszenveztek a fülszöveggel, mindennképen adjatok egy esélyt a Mrs. England című regénynek. Olvassátok, szeressétek.
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe.
Nyereményjáték
Könyvünk helyszíne az angliai Yorkshire. Játékunkban az a feladatotok, hogy végigfussatok az állomások bejegyzésének szövegén, és keressétek meg, mely szó alá linkeltünk be egy fotót a yorkshire-i tájról. Minden állomáson ugyanazt a fotót látjátok majd.
A Rafflecopter dobozba azt a szót írjátok, amely alatt a linket találtátok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi a Blogturné Klubnál mindig lelkesen várjuk a 21. század kiadó KULT-könyveinek megjelenését. Ezúttal egy olyan, gyönyörűséges példányt volt szerencsénk elolvasni és értékelni, amit maga Stacey Halls ajánlott az olvasóknak. A téma boszorkányos, borzongatós, ami frissítően hat a meleg, nyári estéken. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk róla.
Ébren van…
Norfolk, 1643. Angliát polgárháború szabdalja, Thomas Treadwater, a katona kelletlenül veszi tudomásul, hogy a húga hazahívja, mert azzal vádolja az egyik szolgálójukat, hogy gondatlanul bántj özvegy édesapjukkal. Mire Thomas hazaér, az édesapjuk már magatehetetlen, szélütést kapott, és az új szolga börtönben van, boszorkánysággal vádolják.
Thomas szereti azt hinni magáról, hogy észelvű, modern ember, de a történteket kibogozva nem pusztán babonaságokba botlik, hanem valami ősi, sötét titokba, amely egy korábbi hajótöréssel függ össze.
Ami eddig szunnyadt, most már nem hajlandó tovább pihenni.
Három dologgal tudja egy könyv felkelteni az érdeklődésemet. Az első (tudom, gyarló ember vagyok) a csodaszép külső. Egy mesés borító azonnal elvonja minden másról a figyelmemet. A második az ígéretes fülszöveg, a harmadik pedig egy ajánló a könyvön egy nagy kedvencemtől. Stacey Halls neve számomra egyet jelent a minőséggel, az eddig magyarul megjelent könyveit imádtam, így ha ő azt mondja valammiről, hogy Igéző, akkor azt biza olvasnom kell. Mivel összeállt a mesterhármas, egy másodpercig sem tétováztam és belevetettem magam A Leviatán világába.
Rosie Andrews regénye egy igazi gótikus, misztikus olvasmány, mely méltán kapott helyet a KULT könyvek sorozatban. Nagyon szeretem a kiadó munkásságát és a sorozatot is, hiszen igazi gyöngyszemeket találhat az olvasó. Az igényes szépirodalmi művek a gyengéim, a kiadó pedig abszolút az élen jár ezen a téren. Mindig nagyszerű és csodálatos történetekkel rukkolnak elő, ezalól pedig ez a regény sem jelent kivételt.
A Leviatán egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. Ízig vérig áthatja a vallás, a hit és a gonosz nyomasztó jelenléte. Nem az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Őszinte leszek veletek, nálam nem ért el akkora hatást az írónő, mint Stacey Halls, de azért így is nagyszerű olvasmányélménynek bizonyult a kötet. Nem lett kedvenc, de különleges élmény volt és határozottan bánnám, ha nem adtam volna esélyt neki.
Kicsit megvezetett az írónő, a fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, de nagyszerűen emelte be a misztikus/horror szálat és ezzel teljesen megvett magának. A Leviatán nem egy sablonos történet, abszolút nem kiszámítható a cselekménye. Amikor azt ember azt hiszi, hogy mindent ért, rájön, hogy ahogy Thomas, úgy az olvasó is nagyon csúnyán meg lett tévesztve, az igazság pedig még borzalmasabb, mint amit kezdetben hittünk. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba. Szép lassan kibontakozik előttünk Thomas múltja, jelene és jövője.
A történet tulajdonképpen két idősíkon keresztül játszódik. Az egyikben, ahogy a fülszöveg is jelzi, az 1643-ban játszódó eseményeket ismerhetjük meg. Minden akkor kezdődött, amikor a házba megérkezik Chrissa, az új szolgáló. Ez a momentum indukálja az eseményeket, melyeknek hatása még 1703-ra (vagyis a könyvben jelzett másik idősíkra) sem múlik el. Mindkét idősík főszereplője és egyben a történet elbeszélője Thomas, aki a frontról visszatérve a dolgok sűrűjében találja magát azonnal és még 60 évvel később sem tud szabadulni az árnyéktól, ami őt körülveszi.
Thomas egy igazi modern, felvilágosult ember, aki nem hisz a boszorkányok létezésében és a babonákban, de szép lassan meg kell tanulnia, hogy a sötétség bármilyen alakot ölthet. A történetet kibogozván nem csak egy régi, családi titokra derül fény, hanem egy sokkal ősibb és mérgezőbb erő is felüti a fejét. Vajon hogyan függ ez az egész össze Thomas családjával? És van lehetősége a megoldásra?
A regény nyelvezete hihetetlenül élvezetes, a hangulata pedig lenyűgöző. Rosie Andrews mesterien bánik a szavakkal, a kanapéhoz szögezi az olvasóját, aki egyszerűen képtelen elszakadni a könyvtől. Engem is teljesen magába szippantott a kötet és egy másodpercre sem lankadt a figyelmem. Ehhez természetesen hozzájárul a fordító munka is, Borbély Judit Bernadett nagyszerű munkát végzett, remekül ültette át nyelvünkre a történetet.
Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A Leviatánnak pedig egyik téren sem kell szégyenkeznie. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. A külső csodaszép, az egyik legszebb kötet a polcomon. Az egyetlen bajom csak annyi, hogy az aranyozás a cím körül valami miatt elkezdett lekopni.
Összességében nagyon kedveltem Rosie Andrews regényét, az első oldaltól kezdve egészen az utolsóig óriási lelkesedéssel faltam a lapokat. A sajátos hangulat és stílus, a nyelvezet teljesen beszippantott. A regény kicsit meglepő fordulatot vett, én totálisan meglepődtem, hiszen teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de ez egyáltalán nem zavart. Talán így még jobban is tetszett a történet. Ha szeretitek a sötétebb, misztikus hangulatú, gótikus regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A Leviatánnak.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mivel a turnés könyvünk is a kiadó KULT könyvek sorozatának tagja, az állomásokon idézeteket találtok ezekből az olvasmányokból. A feladatotok, hogy kiderítsétek, melyikből származnak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
"– Egy leánygyermek élete ugyanaz, mint egy feleségé – épp csak egy másik férfi mondja meg, mit csinálj."
Elena Armas első regénye hatalmas sikert aratott a romantikus könyvek rajongóinak körében. A XXI. Század Kiadónak köszönhetően már magyarul is olvashatjuk ezt a humoros chick litet, ami világszerte meghódította a könyvmolyok szívét. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen blogturnénk során egy szerencsés olvasó megnyerheti a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.
Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.
Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.
Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.
De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.
Bevallok Nektek valamit, a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Mióta aktív Netflix felhasználó lettem teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jól esik csak úgy bekuckózni a Stitch-es takarómmal a kanapén és elindítani egy kedves kis romantikust. Nem mondom, hogy Miklós mosolya ilyenkor őszinte, de hát ez van, néha kell az ilyen is. Amikor megláttam a Spanyol szerelmi átverést című könyvet, azonnal tudtam, hogy nekem ezt a regényt egyszerűen muszáj elolvasnom. A fülszöveg és a cím azt sugallta, hogy egy igazán nagyszerű és vicces romantikus történettel lesz dolgom, ráadásul már több könyvmoly barátom is elolvasta a kötet és nagyon elismerően nyilatkozott róla. Nagyon vártam, hogy végre elolvashassam és bár én nem imádtam annyira, mint ők, mégis összességében elismerően tudok nyilatkozni a regényről.
Vannak könyvek, melyeket az ember nem azért olvas, mert komoly és mély mondanivalót vár el tőle, hanem egyszerűen csak szórakozni és mosolyogni akar. Pontosan ezt adta nekem a Spanyol szerelmi átverés című könyv is. A cselekmény nem túl bonyolult és kissé kiszámítható, tipikus chick lit kötet. Tudjátok, az a típus, amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral. Abszolút kedvelhető és szórakoztató történet volt, mely tökéletes olvasmány nyárra, szabadság alatt, vagy csak egy laza hétvégére. Bevallom, nálam nem lett kedvenc, de összességében kellemes élmény volt az olvasása és bátran ajánlom minden romantikus rajongó számára.
A romantikus könyvek nem számítanak nálam nagy kedvencnek (még akkor sem, ha a moly szerint romantika rajongó vagyok), vagy lehet, hogy pontosabb lenne azt mondani, hogy a chick lit könyvek nem tartoznak annyira a kedvenceim közé. Időnként azonban elcsábulok még én is egy-egy ilyen jellegű kötetre. Néha szzükségem van a romantikára, a cukiságra és arra, hogy ne kelljen gondolkodnom olvasás közben. A bőrömből azonban nem tudok kilépni, szeretem, ha egy könyvnek komoly és mély tartalma van vagy társadalmi problémákat/kérdéseket feszeget. A Spanyol szerelmi átverés azonban csak részben felelt meg ennek a követelménynek. Nagyon tetszett a munkahelyi hímsovonizmus kérdésköre, vagy a tanár-diák viszony nőkre gyakorolt hatásának a megemlítése, de ezeket csak fellibbentette az írónő, komoly hangsúlyt nem fektette rá. Ha kicsit jobban elmélyedt volna ezekben a témákban, akkor valószínűleg engem is annyira elvarázsolt volna a történet, mint a barátaimat.
Kissé nehezen indult a regénnyel a kapcsolatom. Nem utáltam, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem találtunk egymásra. Szórakoztató élmény volt, de csak sokára barátkoztam meg Lina személyiségével. Nehezen tudtam azonosulni vele, zavart a viselkedése és idegesítettek az okfejtései. De aztán ahogy haladtunk előre a történetben, úgy kezdtem egyre jobban és jobban megkedvelni, végül teljesen átéreztem a helyzetét és szívből drukkoltam neki, hogy leessen végre a tantusz. Aaron karakterét az első pillanattól kezdve kedveltem. Már az elején éreztem, hogy nem közömbös számára Lina, és nagyon drukkoltam, hogy végre megértesse magát a lánnyal. Rendkívül figyelmes és törődő szereplő, aki végre kibújt a csigaházából és megmutatta igaz valóját Catalina számára is. Szerettem a a két főszereplő között dúló harcot és a csipkelődéseket. Jókat mosolyogtam a beszólogatásokon.
A regény abszolút olvastatta magát, én egy nap alatt kvázi le is daráltam. Voltak jelenetek, ahol konkrétan hangosan felnevettem, igazán szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Azt kicsit sajnáltam, hogy nem kaptam többet Spanyolországból, imádom az országot és a kultúrát. És egyszerűen szomjaztam a különböző kulturális utalásokra. Imádtam, hogy több spanyol mondat is helyet kapott a regényben, így igazán hiteles volt a kommunikáció, de sajnos nem mindig lehetett a szövegkörnyezetből kitalálni, hogy mit is jelentett pontosan az adott írás. Talán jó megoldás lett volna a lábjegyzet, hogy ne kelljen esetleg rákeresni az egyes mondatokra. Viszont az biztos, hogy még jobban megerősített abban, hogy egyszer szeretnék spanyolul megtanulni. Imádom a nyelvet, remélem lesz időm/energiám/lehetőségem az elsajátítására.
A borító nekem nagyon tetszett, nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát. A regényt pedig bármikor megnézném filmen is, biztos nagyon jó kis adaptációt lehetne belőle készíteni.
Összességében nekem kifejezetten tetszett ez a könyv, kellemes időtöltés volt, abszolút nem bántam meg az elolvasását. A cselekmény kicsit kiszámíthatható, de nincs ezzel semmi baj, hiszen pontosan azt adja, amit várunk tőle. Egy igazi könnyed, romantikus regény, mely garantáltan kellemes olvasmánynak bizonyul majd. Bár nálam nem lett óriási kedvenc, de még így is nyugodtan és lelkesen ajánlom nektek. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen olvassátok el ezt a regényt is.
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy szeretnéd a könyvet mindenképpen a polcodon tuni, akkor ITT veheted meg a kötetet.
Nyereményjáték
Mostani játékünk során pár, a történetben jelentőséggel bíró szót emeltünk ki, amelyekből kihagytuk a magánhangzókat. A ti feladatotok kitalálni, hogy melyik szóra gondoltunk, ezt a szót pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A Móra Könyvkiadó új mesegyűjteményében népszerű és kevésbé ismert, csodaszép mesék ötperces változatait olvashatjuk. Az élményt Láng Anna gyönyörű illusztrációi teszik teljessé, így varázsolva el kicsiket és nagyokat egyaránt. Tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!
Mondasz egy mesét? – hangzik a kérés esténként a kiságyból. Amolyan kisebb szertartás ez, amely segít lezárni a napot, ellazulni, és felkészülni arra, hogy belépjünk az álmok világába. Ehhez a különleges utazáshoz pedig olyan mesékre van szükség, amelyek képesek elvarázsolni a gyerekeket, tele vannak felejthetetlen szereplőkkel, izgalmas és varázslatos kalandokkal, mégis szívmelengetők és megnyugtatók egyben. E könyv történeteiben nincsenek olyan jelenetek, amelyek rémületet kelthetnek bennük, vagy elszomoríthatják őket. Valamennyi történet közös tulajdonsága a rövidsége: mindegyik elolvasható öt perc alatt, így nem húzódik el sokáig az a pillanat, amikor a kicsik végre álomba szenderülnek. E mesék tökéletesen alkalmasak arra, hogy segítségükkel estéről estére édes álomba ringassuk gyerekeinket.
Még el sem olvastam a fülszöveget, bele sem lapoztam a könyvbe, de már előre tudtam, hogy szerelembe estem. Ahogy megláttam Láng Anna nevét a borítón egy másodpercig sem teketóriáztam és azonnal a csatlakozás mellett döntöttem. Az első oldal után éreztem, hogy egy igazán remek mesegyűjteményt tartok a kezeim között és az egyik legjobb döntést hoztam, hogy elolvastam. Ez a könyv szerintem egy csoda. Az egyik legszebb, amit mostanában olvastam. A mesék rövidek, és rendkívül tanulságosak. Ami nekem igazán tetszett, hogy a mesekönyv a kisfiúk és a kislányok számára is igazán élvezhető, teljesen univerzális, nagyszerű választás azon családok számára is, ahol a gyerekek különböző neműek. A kötet nyelvezete a kicsik számára is igazán érthető, tökéletes olvasmánynak tartom. Akár esti meseként, akár csak egy sima közös olvasásként kerül elő ez a kötet a polcról, garantáltan jó érzés lesz lapozgatni.
Az 5 perces történetek típusú könyvek amúgy már ismerősek lehetnek a gyakorlott olvasó szülőknek, hiszen a magyar kiadók gondozásában, már több ilyen jellegű kötet is megjelent. Ezen történetek nagy előnye, hogy rövidek, színesek és könnyen olvashatóak, így tökéletes esti olvasmányként szolgál a gyerkőcöknek. Az pedig tudvalevő, hogy esti mesék rendkívül fontosak, hiszen ezek számos pozitív hatással bírnak a gyermekekre. Manapság már számos tanulmány igazolja, hogy a mesének meghatározó szerepe van a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésében. A mesélés rengeteg szempontból hasznos dolog, hiszen tartalmas időtöltésnek számít és komoly hatással van a lurkók szókincsére is. Továbbá akaratlanul olyan kompetenciákat és attitűdöket sajátíthatnak el a gyerkőcök, melyek a későbbiekben is fontos lesz számukra….ilyen lehet például az empátia, kitartás, problémamegoldás, önbizalom stb. Mindezek tudatában tényleg nagyon fontos, hogy a gyerekeknek rendszeresen meséljenek a szüleik. Mivel mindegyik fejezet elolvasható 5 perc alatt, így még a legelfoglaltabb szülő is nyugodtan a kezébe veheti a könyvet, hiszen ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen a mesélésre. Egyes történetek olyan kis rövidek, hogy akár kettő is beleférhet az esti rutinba.
A könyv 70 rövid mesét tartalmaz. A mesék egy részét már ismertem, más forrásból, vagy éppen hosszabb verzióban, de jó részük eddig ismeretlen volt számomra, így még izgalmasabb volt az olvasása. Nem minden mese tetszett egyformán, volt néhány, ami a rövidsége miatt számomra kissé összecsapottnak tűnt, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás a részemről, hiszen a mese megértését és élvezetét az igazi célközönség számára ez abszolút nem fogja befolyásolni. A kedvenc meséim azok közül kerültek ki, amiket már ismertem. Ez talán nem fair, de sajnos nem tudok egyszerűen elvonatkoztatni. Az eddig ismeretlen történeteket is imádtam, de be kell vallanom, A rendíthetetlen ólomkatonát semmi sem tudja nálam letaszítani a trónról. Az egyik legkedvesebb mesém és azzal, hogy ebben a gyűjteményben is helyet kapott automatikusan a kedvencemmé vált.
A kötetet rejtő mesék számos fontos tanulsággal szolgálnak a jövő generáció számára. A becsületesség fontos erény, de néha nem árt, ha az ember kellően ravasz is tud lenni. A család, a barátok nagyon fontosak, és ha valami jót cselekszünk, akkor bizony elnyerjük méltó jutalmunkat. A mesék segítségével számtalan kalandot élhetnek át a gyermekek és a meséknek köszönhetően talán elindulhatnak a könyvmolysághoz vezető csodálatos úton. A mesék szeretete, a történet élvezete hatására talán felnőttek is szívesen fordulnak majd a könyvekhez, ha egy kis kalandra, vagy kikapcsolódásra vágynak. A közösen eltöltött minőségi idő pedig garantáltan kedves emlék lesz majd számukra.
A mesék esetében nem csak a történet, hanem a tökéletes illusztráció is fontos, hiszen a legkisebbek még nem ismerik a betűket csupán a szülők segítségével tudják átélni a történetek varázslatos világát. A rajzok viszont egyértelmű jelek számukra, segítségükkel ugyanúgy át tudják élni a meséket, mintha csak olvasnák a történetet. Egy kedves illusztráció, egy szép rajz nem csak remek kiegészítőül szolgál, hanem a kedvet is meghozza az adott kötethez. Láng Anna munkássága egy csoda, és garantáltan nem csalódik az ember az alkotásaiban. Mindig elvarázsol tehetségével és tudásával és már az is garantáltan óriási élmény kicsiknek-nagyoknak egyaránt, ha csak lapozgatják a könyvet.
Összességében én nagyon szerettem ezt a gyűjteményt, az egyik nagy kedvencemmé vált. Bátran és tiszta szívből ajánlom minden kisgyermekes szülőnek, aki éppen azon gondolkodik, hogy új könyvet vásároljon gyermekének (és persze azoknak is, akik eddig nem gondolkodtak rajta, remélem sikerül titeket is elcsábítani).
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban a kötetben szereplő mesék címeit keressük. Minden állomáson találtok összekevert betűket - anagrammák formájában-, ezeket kell a helyes sorrendbe tenni, és beírni a mesék címeit a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Hana Tooke: Leleményes lelencek című gyerekkönyve, mely Európa-szerte számos díjat nyert, a middle grade korosztály új kedvence. Öt 12 éves árváról szól a történet, akiknek menekülniük kell egy gonosz örökbefogadó elől, ám épp ez a kaland segítheti hozzá őket, hogy szerető családra találhassanak. Kövesd a négy állomásos blogturnét, és játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
1880 őszén öt csecsemőt találnak a Kis Tulipán Árvaházban nagyon szokatlan körülmények között. Ők Adele, Ludvig, Ánizs, Kornelis és Milou. Az álnok és szívtelen gondozónő „örökbefogadhatatlannak” titulálja a gyerekeket, akik azonban teljesen tisztában vannak azzal, hogy éppen nem mindennapi egyéniségük teszi őket különlegessé. Elhatározzák, hogy ha törik, ha szakad, ők együtt maradnak. Amikor egy gonosz, alvilági figura megpróbálja őket a karmai közé kaparintani, az árvák összefognak, és vakmerő menekülésbe kezdenek Amszterdam befagyott csatornáin. Rengeteg kalandba keverednek, és sok csávából sikerül kihúzniuk egymást. S még az is lehet, hogy mindeközben sikerül igazi otthonra és igazi családra lelniük.
Az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a gyermek- és ifjúsági irodalom műfaja. Ezek a végtelenül kedves és szerethető történetek mindig rabul ejtik a szívemet és a lelkemet. Hajlamos vagyok arra, hogy leginkább a szépirodalmi és történelmi regényeket részesítsem előnyben, így olykor tudatosan "kényszerítem" magam arra, hogy könnyedebb műfajban is olvassak, igyekszem visszaszorítani a nehezebb témájú és fájdalmas regényeket. Ha megnézitek az elmúlt hónapok termését jóval színesebb palettával találkozhattok nálam és remélem, ezt a jövőben is tudom majd biztosítani számotokra. És persze az sem utolsó szempont, hogy talán a hangulatom is kevésbé lesz letört és nyomasztó, ha több kellemesebb, vidámabb és szórakoztatóbb könyvet olvasok, mint szomorút. Persze az ember nem tud kilépni a saját bőréből, így természetesen megmarad fő zsánernek ez a két műfaj, de igyekszem jobban elosztani az olvasmányaimat.
Hana Tooke regényének fülszövege már az első pillanatban levett a lábamról. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Szerencsére a kötet olvastatta magát, izgalmakban nem volt hiány, így rekordidő (tulajdonképpen egy délután) alatt el is olvastam.
A Leleményes lelencek összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, mely nem véletlenül zsebelt már be számos európai díjat. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. A nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Nincsenek benne hosszú és értelmezhetetlen mondatok, ideális első önálló olvasmány egy gyerkőc számára. A könyv egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább kalandosnak és fantáziadúsnak mondanám. Nagyszerű választás a nyári szünetre fiúknak és lányoknak egyaránt.
Ebben a kötetben minden benne van, ami egy mai fiatal számára érdekes és izgalmas lehet:
kalandok ✅
veszélyek ✅
enyhe misztikum ✅
A nagyszerű és szerethető karakterek és a kellően antipatikus "ellenség" pedig igazán teljessé teszi a történetet. Persze minden sokkal könnyebb, ha az embernek vannak barátai és nem egyedül kell szembenézni a nehézségekkel. Hana Tooke regényében egyszerre 5 főszereplőt kapunk, akik közül Milou emelkedik ki. Mindannyian a Kis Tulipán Árvaház lakói, életük 12 éve komoly nélkülözésekkel telt. Egy nap, amikor egy kétes alak mindannyiukat örökbe akarja fogadni elmenekülnek és úgy döntenek, hogy megkeresik Milou szüleit, hogy ők majd menedéket biztosítsanak számukra. Az út azonban rengeteg veszélyt rejt számukra. Adele, Ludvig, Ánizs, Kornelis és Milou elhatározza, hogy együtt marad és bármi történik, közösen oldják meg a problémákat. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg egyre jobban a gyerekeket. Szép fokozatosan mindannyiukat a szívünkbe zárjuk és drukkolunk nekik, hogy végre révbe érjenek. Egy gyermek sem érdemli meg, hogy egyedül maradjon, vagy hogy kihasználják őt, nyerészkedjenek rajta. Szerencsére azonban ők ott vannak egymásnak, bármi is történik, vigyáznak a másikra és nem hagyják, hogy bajuk essen. Nagyon szívmelengető volt látni, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz. Ahogy írtam, Milou az, aki a leginkább kiemelkedik közülük, őt ismerjük meg a legjobban. Bepillantást nyerhetünk a titkos füzetébe is, amibe a különböző teóriáit vetette papírra, hogy vajon mi miatt voltak kénytelenek a szülei elhagyni. Soha nem nyugodott bele ebbe, évről évre várta, hogy betoppannak érte és végre hazaviszik. A többiek kicsit mások, de titokban ők is vágynak arra, hogy szeressék őket. Tulajdonképpen mindannyian egy igazi családra vágynak, azt azonban nem is sejtik, hogy ez közelebb van, mint gondolnák.
A kedvencem Ánizs volt, nagyon szerettem a természet és az állatok iránti rajongását, de igazából mindenkit megkedveltem. Adele tudásványa, Milou hite és elhivatottsága rendívül példaértékű. Persze a fiúkat sem szabad elfelejteni, Ludvig és Kornelis is remek karakterek, akik nélkül nem is lennének olyan érdekesek ezek a leleményes lelencek. Mindannyian különlegesek, mindenki rendkívül tehetséges valamiben, együtt pedig igazán nagyszerű csapatot alkotnak.
A legfontosabb kérdés a könyvben, amely időről-időre megjelenik, a család kérdése. Vajon mi is az a család? Lehet azt egyáltalán definiálni? (És most ne menjünk bele a politikai, társadalmi szociológia, vagy éppen pszichológiai magyarázatba) Csupán vérségi kapcsolat esetében beszélhetünk családról, vagy az emberek olykor megválaszthatják családtagjaikat?
Nagyon tetszett, hogy a könyvben vannak illusztrációk, szeretem az ilyen típusú ifjúsági regényeket. Bár a stílus nem a szívem csücske, de ez igazából nem von le semmit a kötet értékéből. Csupán arról van szó, hogy én sokkal jobban kedvelem a lágyabb és ívesebb rajzokat, itt meg ha jól megnézitek a borítót sokkal élesebbek a körvonalak. Ez persze igazán semmiség, és semmi köze a történethez, csupán az én egyéni ízlésemet tükrözi.
Összességében én nagyon megkedveltem a Leleményes lelencek című könyvet és bátran ajánlom mindenki számára. Gyerekként, kiskamaszként, de akár felnőttként is élvezetes olvasmány. Ha valami nagyszerű olvasmányt kerestek a nyári szünetre, vagy csak úgy, akkor mindenképpen jusson eszetekbe ez a kötet is a könyvesboltban, vagy a virtuális shopping során. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe.
Nyereményjáték
A kisregény Amsterdamban és környékén játszódik, így a játékunk is ehhez a városhoz kötődik. Minden állomáson egy-egy állítást olvashattok, el kell dönteni, hogy igaz vagy hamis. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a választ!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) Sok szerencsét!
ÁLLÍTÁS
A Nemo Tudomány Múzeumban 5 szinten számtalan interaktív kiállításon vehetnek részt a gyerekek és a felnőttek.
A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro Ne engedj el… című regénye újabb kiadásban jelenik meg a Helikon Kiadó jóvoltából. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, 2010-ben pedig a filmvásznon is megjelent Kathy, Ruth és Tommy története. Ismerjük meg együtt Hailsham titkait, tartsatok bloggereinkkel, és ha mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is – bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan –, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán „adományozhassanak”.
De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van „lelkük” – és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból.
Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával.
A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.
Nem most találkoztam először Kazuo Ishiguro munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott Kathy, Ruth és Tommy története, az író által alkotott világ magába szippantott, elgondolkodtatott és mélyen elborzasztott. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet (és most bevallom töredelmesen, hogy azóta is szerelmes vagyok Andrew Garfieldba) és ritkán mondok ilyet, de az adaptáció is nagyon tetszett. Ezt követően még olvastam néhányszor a regényt, de az elmúlt 10 évben valahogy nem került sor az ismétlésre. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).
Vannak olyan történetek, melyek bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Számomra pontosan ilyen Ne engedj el... is. Ennyi idő távlatából mit sem halványult bennem a lelkesedés és a rajongás, minden egyes újraolvasásnál ugyanolyan Kathy, Ruth és Tommy története. Hailsham világa és az ott élő gyerekek szerepe és a társadalomra gyakorolt hatása talán még erősebb nyomokat hagyott bennem. A mű tulajdonképpen egy disztópia, de egyáltalán nem nevezhetű tipikusnak. Legalábbis az én fejemben, ha meghallom azt a szót, hogy disztópia, teljesen más típusú művek ugranak be. Az én fejemben a műfajra az elembertelenedés (bár ez teljes mértékben megállja a helyét ennél a könyvnél is), atomháború, elnyomó, totalitárius rendszerek uralma, természeti vagy társadalmi katasztrófa jellemzi, amely a társadalom drámai hanyatlásához vezet. Gyakran ínség, szegénység, elnyomás, erőszak, járványok, szennyeződések lépnek fel. A Ne engedj el... azonban teljesen más. Az író által megalkotott világra ugyan illik az elembertelenedés fogalma, mégsem valósul ez meg teljes valójában. A Hailshamben élő gyerekek megtapasztalhatják a jólét érzését is, bár ahogy nőnek egyre inkább felismerik, hogy nem mindenki számára volt ennyire kényelmes a gyerekkor. Ez az iskola olyan, mint egy kísérlet, ahol megnézik, hogy az adományozásra kijelölt személyekre (akiknek a társadalmi helyzetük teszi ezt "indokolttá") milyen hatással van, ha biztosítják számukra a normális/átlagos gyermekkort.
A Ne engedj el.. alatt egy igazán nagyszerű és felejthetetlen történet, mely komoly és mély témákat dolgoz fel. Nem egyszerű olvasmány, de higgyétek el, megéri elolvasni. Egy rendkívül izgalmas és megrendítő regény életről, annak teljességéről, a halálról és az emberek egymáshoz fűződő viszonyáról.
Szívszorító és felemelő történet egy disztópikus világ azon gyermekeiről, akiknek az életének az egyetlen célja az "adományozás" és ezáltal a társadalom szolgálata.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban megértjük, hogy mit is jelent az "adományozás" fogalmra. Elborzadunk és szinte fuldoklunk a gondolattól, hogy mire kényszerítik ezeket az embereket. Olvasás közben rengeteg dolog eszembe jutott. A történelem során rengetegszer előfordult már, hogy néhány csoport magasabb rendűnek tartja saját magát és az alacsonyabb rendűekre egyfajta "haszonállatként" tekint, akinek az életének az egyetlen célja, hogy kiszolgája a ranglétra magasabb szintjein álló személyeket. De vajon mi teszi ezt indokolttá? Miként lehet egy emberi életet alacsonyabb, vagy magasabb rendűnek kikiáltani? Hiszen mindannyian emberek vagyunk, ugyanazokkal az álmokkal és vágyakkal. Ez egy rendkívül érdekes és izgalmas dilemma, ami nagyon hangsúlyosan jelen van a történetben. A másik kérdésem az, hogy a társadalmi piramis alján élő emberek vajon mi miatt fogadják el a betöltött szerepüket? Miért olyan egyértelmű ez? Ennek csak a neveléshez lehet köze és a tanult tehetetlenség fogalmához. Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, reménytelenség és a passzív viselkedés. Vélhetően tudják, hogy a sorsukat semmiképpen sem kerülhetik el, így megprólnák együtt élni a dologgal és a lehetőségekhez mérten "normálisan" élni.
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják és nem eresztik az olvasót. Persze vannak benne sokkoló szituációk, néha pedig csak úgy kapkodtam a fejemet a történések miatt, de valahogy nem ezek maradtak meg bennem. Képtelenségnek éreztem, hogy lassan haladjak a kötettel. Egyszerűen mágnesként vonzott a történet. Bevallom hősiesen egy kicsit pityeregtem is.
A regény szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Bár a társadalomban betöltött szerepük miatt sokan talán emberként sem tekintenek rájuk, mégis bizonyítják, hogy pontosan olyanok, mint bárki más. Jelen van az életükben a szeretet és szerelem, vannak álmaik, de talán ami még ennél is fontosabb, szeretnék, ha lehetne jövőjük. Ha pontosan olyanok lehetnének, mint minden ember. Vagy ha ez nem valósulhat meg, akkor csupán egy kis időre szeretnének elmenekülni az előre megírt sorsuk elől.
A könyv E/1-ben íródott, a mesélő pedig Kathy, így tulajdonképpen még jobban beleláthatunk az ő és a hailshami diálok életébe. Ugyan Ruth karakterét nem sikerült még most sem megkedvelnem (úgy látszik ehhez 3 olvasás és a film is kevés), de Tommyt továbbra is nagyon bírom (nem, nem csak Andrew Garfield miatt).
Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt és már ezer éve tervezem, hogy az író más műveivel is megismerkedem, az újraolvasás pedig úgy érzem, hogy végre elindított ezen az úton. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok a Ne engedj el...-nek is esélyt.
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Ebben a játékban Kazuo Ishiguro műveire koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy az író melyik könyvéből származik az adott idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.”
A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Matt Haig Az egér, akit Mikának hívnak c. regénye, mely A fiú, akit Karácsonynak hívnak sorozatból ismert kisegér történetét meséli el. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Mika kalandokkal és új barátokkal teli életét, melyben a kis hősnek el kell gondolkodnia azon, vajon mit képes feláldozni a mennyei sajtért.
A fiú, akit Karácsonynak hívnak szerzőjétől
Emlékszel Mikára, a kisegérre, aki Nikolasszal együtt indult útnak a Messzi Északra? Ha nem, sebaj, mert ez a könyv itt az ő nagy történetét meséli el. Csupa fontos dologról szól: a barátságról, a bátorságról, a különbözőség fontosságáról, önmagunk felvállalásáról.
Mika élete Koboldfalván tele van sajttal és finom illatokkal, de ami a legjobb, végre egérbarátra talált. Bátor Brittával nem mindenben értenek egyet, de mégiscsak hasonszőrű teremtmények. Amikor az egérlány belerángatja élete legőrültebb kalandjába, Mikának el kell gondolkodnia azon, hogy mit képes feláldozni a mennyei Urga-burga sajtért…
A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.
Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt Mika története is. Már A fiú, akit Karácsonynak hívnak óta nagy kedvencem volt a kisegér, így óriási lelkesedéssel vártam Matt Haig ezen írását is. Már az első pillanattól kezdve nagy kedvenc lett Mika könyve, ami határozottan az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. Néha elgondolkodom azon, hogy talán már túl idős vagyok az ilyesmihez, de aztán mindig rájövök, hogy mindegy mennyi idős az ember, a mese ereje mindenkit elér. Legyen a kedves olvasó 10,30,60, vagy akár 80 éves, ez a könyv garantáltan belopja magát az ember szívébe.
Matt Haig neve már jó ideje nem ismeretlen számomra, az elmúlt évek során az egyik legkedvesebb írómmá nőtte ki magát. Több regényét is olvastam már és egyszerűen odavagyok az írói stílusáért. Először a Miért érdemes életben maradni című könyve talált rám, azóta pedig falom a történeteit, nem számít, hogy gyermekeknek, vagy éppen felnőtteknek szóló írása kerül a kezembe, minden egyes alkalommal elveszek a lapok között. Alapjáraton hajlamos vagyok arra, hogy olykor kissé depresszíven és borongósan álljak hozzá a dolgokhoz és azt érzem, hogy Matt Haig is így van ezzel. Engem teljesen megvett magának, így mindig óriási lelkesedéssel várom az írásait.
Az egér, akit Mikának hívnak egy rendkívül kedves és szerethető történet az őszinteségről és arról, hogy mindig adjuk saját magunkat. Egy remek mese arról, hogy mi vagyunk önmagunk legjobb változata, nincs értelme annak, hogy hazudjunk igaz valónkról. Az, aki csak azért szeret minket, mert úgy viselkedünk, ahogy neki tetszik, az nem is igaz, őszinte barát. Meg kell találnunk azokat, akik szívből ragaszkodnak hozzánk és nem csak azért vannak velünk, mert úgy érzik előnyt kovácsolhatnak a kapcsolatunkból.
Az ember társas lény, fontos számára, hogy legyenek körülötte. Ez persze nem jelenti azt, hogy olykor ne esne jól a magány, de alapjáraton azért lássuk be, szeretjük, ha van kihez szólni, ha van kivel közösen programot szervezni, játszani, filmet nézni, vagy csak úgy egyszerűen együtt lenni. Amikor van valaki mellettünk, legyen az a családunk, vagy a barátaink, akkor úgy érezzük, hogy semmi sem állíthat meg minket. Ám amikor az ember egyedül van és nincs senki, aki törődne vele, akkor egy jó szóért akár a lelkét is eladná. A magány olykor a legmélyebb gödörbe taszít minket és csak nagyon nehezen tudunk onnan kievickélni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valaki kedves velünk, akkor mindent is megteszünk neki csak azért, hogy nehogy újra egyedül maradjunk. Még akkor is, ha valahol mélyen legbelül tudjuk, hogy kihasznál minket, de addig sem vagyunk teljesen magányosak. Így van ezzel Mika is. Bár szerető emberek veszik körül, mégis magányosnak érzi magát. Nikolas nagyon elfoglalt a tanáccsal és egyszerűen nincs olyan sok ideje a kisegérre, mint régen. Így hát nagyon megörül, mikor találkozik Bátor Brittával, aki a barátjává fogadja. Ez a kapcsolat azonban korántsem nevezhető ideálisnak és Mikának szép fokozatosan rá kell jönnie, hogy mi is a fontos az életében.
Őszinte leszek veletek, én szavakkal el sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire imádtam ezt a történetet. Olvasás közben sokszor mosolyogtam, olykor csóváltam a fejem, máskor pedig kissé szomorúan néztem magam elé és azon gondolkodtam, hogy milyen szívesen adnék a kedvenc sajtomból Mikának és úgy megölelgetném, amennyire csak egy kis egeret meg lehet ölelgetni. Hihetetlenül bájos és tanulságos volt az egész, Matt Haig egyszerűen nem tud az én szememben hibázni.
A történet egy másodpercre sem ereszti olvasóját, végig izgalmas, egy másodpercre sem válik unalmassá, vagy éppen vontatottá. Az író nagyszerűen építette fel a regény cselekményét, szépen fokozatosan építkezett. A meseregény hangulata és atmoszférája lenyűgöző, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Matt Haig a sorozatával egy olyan világot alkotott, ahova kicsik és nagyok egyaránt el tudnak menekülni a mindennapok zord valóságából. Mika története egy nagyszerű írás, mely minden olvasójára garantáltan hatással lesz.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre magabiztosabbá Mika és szép lassan rájön arra, hogy ki is ő valójában. Egy nagyon bátor és kedves kisegér, aki bármit megtenne a barátaiért. Nem kell szégyenkeznie, vagy másnak megfelelnie, ő pontosan úgy jó, ahogy van.
Külön simogatta a lelkemet, hogy Igazmondó Glimpi is feltűnt a történetben, bevallom, nekem ő az egyik legnagyobb kedvencem. Nincs szegénynek könnyű dolga, hiszen az igazság sokszor nem népszerű. Én alapjáraton nem szeretem azt, ha valaki nem őszinte, kevés dolgot tolerálok ennél rossszabbul, talán ezért is áll ő ilyen közel a szívemhez.
Ahhoz, hogy ennyire élvezetes legyen a magyar kötet természetesen Rádai Andrea munkája is elengedhetetlen volt, aki nagyszerűen ültette át az egyes kifejezéseket a nyelvünkre. A rajzok nagyszerűen kiegészítették a történetet, Chris Mould illusztrációi remekül sikerültek.
Összegzésképpen csak annyit írhatok, hogy olvassátok és szeressétek Mika történetét. Azok, akik imádták Matt Haig sorozatát, és az Igazmondó Glimpi könyvét, ebben a regényben sem fognak csalódni.
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a Mikához hasonló kisegereké a főszerep. Minden állomáson elcsíphettek egy híres mesefilmes egeret, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevét, majd beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kedves Látogató! Ezen az oldalon találkozhatsz LMBTQ+ címkével jelzett könyvekkel! Ezeket minden esetben címkemegjelöléssel jelzem is az adott köteteknél!