A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 21 Század Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 21 Század Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 20., kedd

Sarah Adams: Add ​nekem, vagy elveszem! (Ha Rómában jársz 3.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Sarah Adams könyvei a hazai piacon is nagy sikernek örvendenek, különösen a Ha Rómában jársz sorozata, a kisvárosi románcok kedvelőinek kötelező olvasmánya. Most visszatérhettek bloggereinkkel a Kentucky államban található Rómába, ha pedig mellétek áll a szerencse nyerhettek egy példányt a kötetből! 

Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába. 
Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.
Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar… 
Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.
Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.
Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?
Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Alapjáraton nem vagyok egy tipikus romantika rajongó (bár igen, ha megnézitek a moly oldalamat, akkor ott virítana a romantikarajongó pecsét), inkább a szomorkásabb, drámaibb romantikus írásokat kedvelem. Szeretem, amikor összetöri a szívemet egy kötet. Jobban szeretek sírni a könyveken, mint nevetni rajtuk. Az utóbbi időben azonban igyekszem olykor vidámabb és könnyedebb történetekkel is körbevenni magam. Nagyjából fél éve találkoztam először Sarah Adams nevével, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát. Rájöttem, hogy imádom a "small town romance" típusú könyveket, rá kellett jönnöm, hogy ez az egyik kedvenc típusom, így hihetetlenül lelkes lettem, mikor megláttam, hogy visszatérhetek a Kentucky-beli Rome városkába. 

Az Add nekem, vagy elveszem című kötet egy igazán szerethető történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy megmutassa az igaz valóját a világnak, hogy merje felvállalni és megélni a saját érzéseit. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba, hogy bár nagyon fájdalmas tud lenni, ha elhagynak minket, mégis megéri vállalani a kockázatot, hiszen ahhoz, hogy boldogok legyünk, ahhoz ki kell kell lépni a komfortzónánkból. Arról, hogy gyermekkori traumáink mennyire meghatároznak minket még évekkel később is és arról, hogy mennyire nehéz levetkőzni egy parentifikált és egy nárcisztikus szülővel megáldott gyermeknek a korábbi berögzült és jól bevált túlélési stratégiáit. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sorozat sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Emily és Jack jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már egyetemista koruk óta ismerik egymást, de egy szerencsétlen találkozás miatt majdnem egy életre megutálták a másikat. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak.

Emily karaktere mindig is felemás volt számomra. A karaktere nem volt ismeretlen számomra, hiszen Noah és Annie történetét már olvastam, de igazán itt mélyül el, a saját könyvében a személye. Ahol végre nem saját életének a mellékszereplője, hanem végre megéli azt. A testvérek nagyon fiatalon elvesztették a szüleiket és Emily volt az a ragasztó, aki összetartotta a családját. Mindössze 8 évesen arra kényszerült, hogy felnőjön és ezzel magára vállalta a családfő szerepét. Mindig ő volt az erős, mindenkinek ő oldotta meg a problémáit. Ez a szerep azonban olyan testhezállóvá vált számára, hogy már nem tudta elengedni magát. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Mikor a városba költözik Jack, régi nemezise, a világja teljesen a feje tetejére állt. Mindent meg tudott tervezni, azzal azonban nem számolt, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Jack pedig az a típusú karakter, aki túlságosan jó ahhoz, hogy igaz legyen. Mindenki szereti és mindenki kedveli, mert mindig azt mondja, amit a másik hallani akar. De ez nem csupán abból fakad, hogy ő ennyire jófej, hanem egy megküzdési stratégia számára, amit a nárcisztikus apja mellett fejlesztett ki. Kettejük kapcsolata kicsit kinyis és enyhén toxikus, mégis úgy látják egymást, mint senki más. Szerettem, amikor szép lassan elkezdtek megnyílni egymás irányába és bíztam abban, hogy rájönnek, hogy ez a sok frusztráció és hülyeség, amit egymáshoz dobálnak, valami sokkal egészségesebb módon is megnyilvánulhat, mondjuk a hálószobában. 

Jó volt látni, hogy Emily és Jack megnyílik egymásnak. Emily végre megtanulta magát elengedni és megtapasztalta, hogy milyen az, ha van egy társunk, aki mindig mellettünk áll, történjen bármi is. Ráadásul én is büszke vagyok rá, hogy a mindig rendezett és skatulyából előhúzott nő mert élni az álmainak és kimászott a csigaházából. Bár az általa írt könyveket tutira nem olvasnám el, de imádom, hogy végül nagyközönség elé szeretne állni vele. Jack pedig szintén kilépett a komfortzónájából és már nem hagyja, hogy ismert apja meghatározza a karrierjét. 

Talán nem ez lesz a kedvenc részem, A Ha rómában jársz és a Gyakorlat teszi a mestert is jobban tetszett mégis szívembe zártam Emily és Jack történetét is. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah és Annie és Will karaktere üde színfolt volt a regényben, de bevallom nagyon bízom abban, hogy a következő történet Maddie-re koncentrál már, és nem lepne meg, ha egy már megismert férfi szereplő lenne mellette a másik központi karakter. Imádnám szerintem azt a kötetet is. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek Az add nekem, vagy elveszem kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném ,de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. A Ha Rómában jársz után és a Gyakorlat teszi a mestert után szinte kötelező olvasmány. Ha esetleg még nem olvastátok egyiket sem, akkor inkább azt javaslom, hogy először azokat kerítsétek sorra, mert ugyan csak lazán, de azért mégiscsak összefügg a három kötet egymással. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékunkban az írónő magyarul megjelent köteteinek címeit rejtettük el  bejegyzésben, nektek pedig ki kell rakni a betűkből, hogy az egyes állomások melyik címet rejtik és a Rafflecopter doboz helyes sorába beírni. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.14. This is my (book) universe
05.16. Angelika blogja
05.18. Fanni’s Library
05.20. Csak olvass!
05.22. Hagyjatok! Olvasok!

2025. május 9., péntek

Liz Moore: Az ​erdő istene + Nyereményjáték

Sziasztok!

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent! Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött. Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.
Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.


Liz Moore neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen nagyon sok jót hallottam az előző, Hosszú, fényes folyó című regényéről. És bár azt végül nem olvastam, most úgy döntöttem, hogy a legfrissebb, Goodreads díjas könyvével kezdem az írónő munkásságával való ismerkedést.

Liz Moore: Az erdő istene című regénye egy tökéletes lélektani thriller, amely a 20. század közepének Amerikájában, az Adirondack-hegység erdőségeiben játszódik. A cselekmény középpontjában a Van Laar család áll, akik egy nyári tábort üzemeltetnek gazdag gyerekek számára. A látszólag jól működő vállalkozás mögött azonban egy mélyen traumatizált család áll, akik hosszú évtizedek alatt sem tudták feldolgozni súlyos veszteségeiket. 1975 augusztusában ugyanis eltűnik az alig 13 éves Barbara lányuk. Az eset mélyen megrázza a közösséget is, és nemcsak azért, mert Barbara eltűnt, hanem azért is, mert Barbara bátyjának, Macinak, 14 évvel korábban szintén hasonló körülmények között veszett nyoma. A hasonlóság nem csak a család, hanem az egész város gyanakvását felkelti: vajon a múlt ismétli önmagát? Mi történhetett igazából a testvérpárral? A könyv tökéletesen ötvözi a családi dráma, a krimi és a társadalmi regény műfaji elemeit, miközben arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy a múltbéli, traumatikus események milyen hatással lehetnek a jelen történéseire. A regény olvasása közben az volt az érzésem, hogy folyamatosan és kíméletlenül roppantja össze a szívemet a történet.

Be kell valljam, hogy az írónő tényleg mestere az atmoszféra-teremtésnek. Egy igazán erős, ugyanakkor lelkileg megterhelő történetet tár az olvasó elé. Tetszett, hogy a regény több idősíkon – az 1960-as és 1970-es években – játszódott, és a nézőpontok is folyamatosan változtak a történet során, melynek köszönhetően megismerhettük a szereplők motivációit, félelmeit és titkait.  

A regény címe – Az erdő istene – már önmagában is sokatmondó. Az erdő nem csupán fizikai térként van jelen, hanem szimbolikus jelentősége is van: a múlt és a felejtés, a természet vadsága és az emberi civilizáció ellentéteként jelenik meg. Mi történik az emberrel, ha elveszik a természetben? Az eltűnés állandóan felbukkanó motívuma a regényben nemcsak krimiszerű feszültséget teremt, hanem egzisztenciális kérdéseket is felvet: hogyan dolgozzuk fel a veszteségeinket, miként hat ránk a bűntudat, és kaphatunk-e feloldozást. 

A fentieken túl fontos társadalmi kérdések is felbukkannak a regényben: az osztálykülönbségek, a kiváltságok és a tábor, mint egy zárt, hierarchikus rendszer jelenik meg, mely folyamatos forrása az állandó feszültségnek. Az erdő istene bár krimiszerű elemeket tartalmaz, sokkal több annál: egy család történetén keresztül mesél az emlékezésről, a bűntudatról, az elengedés lehetetlenségéről és a társadalmi elnyomásról.

Az írónő másik legnagyobb erőssége a karakterábrázolás. A szereplők megfelelően árnyaltak, ugyanakkor sokszor rendkívül esendőek, gyakran hibáznak, mégis végig emberiek maradnak. Barbara alakja – bár eltűnik a regény elején – tulajdonképpen végig jelen van a történetben. Alice, az anyafiguraként, egy elnyomott és kemény nő, akinek gyásza szinte felfoghatatlan, és akit a múlt elhibázott döntései gyötörnek. Louise karaktere is érdekes volt számomra: ő volt az, aki kívülállóként betekintést nyújtott a Van Laar család táborának világába, ugyanakkor ezzel párhuzamosan saját problémáival is meg kellett küzdenie. 

A borító szerintem lenyűgöző, engem az első pillanattól fogva megvett magának. A színvilág és a borító minősége is kifogástalan, remekül fog mutatni a könyvespolcomon.

Összegezve: nekem nagyon tetszett Liz Moore: Az erdő istene című regénye. Nagy eséllyel nem ez volt az utolsó olvasmányom az írónőtől. A könyvet leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nem tartanak az emberi lélek sötét természetétől, és szeretik azokat a történeteket, amelyek több súlyos kérdést vetnek fel, választ azonban nem feltétlenül kapnak rájuk. Elgondolkodtató, titkokkal teli, mélyen megrázó olvasmány. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.


Nyereményjáték
A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Miért fontos, hogy mindig legyen nálunk fényforrás az erdőben?

A) Segít a tájékozódásban és elriasztja a vadállatokat
B) Segít a tűzgyújtásban
C) Csak esztétikai okokból
D) Mivel a fény elriasztja a rovarokat


a Rafflecopter giveaway

Állomások

05. 08. - Csak olvass!
05. 10. - Olvasónapló
05. 12.  - Könyv és más
05. 14. - Booktastic Boglinc
05. 16. - Szembetűnő
05. 18. - Ambivalentina
05. 20. - Kelly és Lupi olvas

2025. április 26., szombat

Lisa Jewell: Ebből ​egy szó sem igaz + Nyereményjáték


Sziasztok!

A 21. Század Kiadó új, fordulatos thrillert hozott el számunkra Lisa Jewell tollából. Ha szeretitek a végig feszült és csavaros történeteket, ahol semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik, akkor az Ebből ​egy szó sem igaz éppen nektek való! Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, vegyetek részt a játékban, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 


Ennyi hazugság az életébe kerülhet


A föld nyelte el és A fenti lakók szerzőjétől


Alix podcastokat készít. A lakásához közeli kocsmában ünnepli negyvenötödik születésnapját, amikor találkozik egy nővel, aki szintén a negyvenötödik születésnapját ünnepli. Pár nappal később véletlenül újra összefutnak, most Alix gyerekeinek iskolája előtt. Talán érdekes interjúalany lenne a podcastban? Próbainterjút készít vele, a nő élettörténete valóban különös és komplikált. Alix nyugtalanítónak találja újdonsült ismerősét, de hajtja a kíváncsiság. Mire kiderül, hogy sötét titkokat rejteget, Alix már túlzottan kiadta magát neki. Ki ez a nő valójában? Mit követett el? És mit fog?


Lisa Jewell neve mára szinte egyet jelent a fordulatos, lélektani thrillerekkel. Az Ebből egy szó sem igaz című regénye is pontosan azt adja, amit az írónőtől megszoktunk: egy feszültséggel teli történetet, amely kérdéseket vet fel a valóságról és a manipuláció természetéről.
A regény középpontjában Alix Summer, egy sikeres podcastkészítő áll, aki egy teljesen véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedik Josie Fair-rel, egy titokzatos, visszahúzódó nővel, akiről ráadásul kiderül, hogy ugyanazon a napon van a születésnapja, mint Alixnak. Josie később egy érdekes ajánlattal áll elő: azt szeretné, ha Alix róla készítené el új podcast sorozatát, amely az ő életét dolgozná fel. Ahogy Alix egyre mélyebbre ás Josie múltjában, rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik – és ezzel magát is veszélybe sodorja.
Az írónő stílusa most is gördülékeny, alig tudtam abbahagyni az olvasást, csak úgy faltam a lapokat, egy percre sem hagyott nyugodni a történet. A váltakozó nézőpontok – podcast-részletek, interjúk, dokumentumfilmes elemek – különösen hatásosak, mert folyamatos bizonytalanságban tartják az olvasót, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy kinek lehet hinni. Az írónő mesterien, szépen lassan adagolja az információt: minden fejezet végén van egy apró csavar, mely során mindig egy-egy meghökkentő, vagy éppen bizarr dolog derül ki a karakterekről.
Az egyik legerősebb aspektusa a regénynek a karakterépítés. Ahogy haladtam előre a történetben, a hangulat egyre szürreálisabbá vált, ahogy Josie karaktere fejezetről fejezetre kibontakozik. A kezdetben ártalmatlannak tűnő nőből lassan valami egészen más, egy sokkal fenyegetőbb, félelmetesebb karakter válik.
A borító nagyon ízléses, nekem nagyon tetszik. Nagyon szeretem a kiadó keménytáblás thriller sorozatát. Azt kell mondjam, hogy Lisa Jewell ismét egy mesteri, folyamatos feszültséggel teli regényt írt. Az Ebből egy szó sem igaz nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat: vajon amit hallunk, olvasunk – az igaz? Mi az igazság? Mi a hazugság? A kettőt lehet, hogy csak egy hajszál választja el egymástól. Őszintén ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a sötét hangulatú pszichológiai thrillereket – különösen azoknak, akik élvezik, ha egy történet képes őket bizonytalanságban tartani, elgondolkodtatni és akik nem bánják, ha az olvasás után még sokáig velük marad egy történet.

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékunkban Lisa Jewell többi regényéből szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


IDÉZET

“Ha van valami, amit megtanultam, akkor az az, hogy nem nagy élvezet olyannal kalandozni, akibe nem vagy szerelmes.”


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista
04.26. Csak olvass!

2024. december 30., hétfő

Shunmyo Masuno: Hogyan ​engedd el, ami nem fontos + Nyereményjáték



Sziasztok!

Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!

A ​Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője

Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.
A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.

Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.

2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.
15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.
19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.
40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.
75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.
90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.

Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.

Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.

Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.
Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.


Nagyon fontosnak tartom a mentális egészséget, hiszen csak akkor élhetünk teljes életet, ha a fizikai jólétünk mellett lelkileg is jól vagyunk. Nagy reményekkel vágtam neki 2024-nek és ugyan nem lehet okom panaszra, mert összességében úgy érzem, hogy jó életem van. Valahogy mégsem tudom azt mondani, hogy jó évem volt. Persze, történtek velem/velünk jó és csodás dolgok is, de amit a legjobban vártunk és amire a legjobban vágytunk, idén sem sikerült. Sokszor éreztem azt, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, frusztrált, stresszes és nyugtalan voltam. Rengeteg mindent kellett volna egyensúlyban tartanom munka/blog/magánélet, végül úgy jártam, hogy semmit sem tudtam megfelelően kézben tartani. A magánéleti krízisem szép lassan átvette minden felett az irányítást, és egy idő után minden más teendőmet elkezdtem hanyagolni, vagy legalábbis nem a már megszokott minőségben folytatni. Azt hiszem, hogy teljes egészében kijelenthetem, nem életem legfényesebb időszakát élem. Elméletben nagyon jól hangzik, hogy pozitívan gondolkodjak és ne görcsöljek a múlton, vagy éppen a jövőmön és egyszerűen csak engedjem el  a negatív dolgokat, de összességében bitang nehéz dolog ez. Kicsit olyan ez, mint egy hullámvasút, egyszer fent..egyszer pedig lent. Igyekszem motiváló kötetekkel és üzenetekkel körbevenni magamat, elhatároztam, hogy nem süllyedek el az önsajnálat végtelen mocsarában (ami vagy sikerül, vagy nem), tudomásul veszem a problémákat, és a szomorkodás helyett a megoldásra koncentrálok. 

Ha van olyan kötet, amire szükségem van az Shunmyo Masuno legújabb magyarul megjelenő kötete. Rendkívül nehezen engedem el a dolgokat. Képes vagyok órákon át görcsölni és magamat is frusztrálni az olyan dolgokkal, amiket egyszerűen képtelen vagyok letenni. Legyen szó emberi kapcsolatokról (egy barátról, aki úgy döntött, hogy nem szeretne velem többet barátkozni) egy munkahelyi krízisről, egy kellemetlen szituációról, vagy éppen egy felesleges tárgyról..nagyon nehéz számomra, hogy elengedjem. Ezért is nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is kell azzal foglalkozni, ami tényleg számít. 

Shunmyo Masuno kötete nem feltétlen az a típusú írás, amit az ember a kezébe vesz és azonnal ledarál. Lapozgatni kell, ízlelgetni, meg-megállni egy pillanatra, elgondolkodni, továbbmenni, majd visszatérni. Vannak részei, amit többször is átolvastam, más részeket, gyorsan a hátam mögött hagytam. 

A kötetben 99 hasznos tanácsot találunk az irányításról való lemondásról és önmagunk felszabadításához a fontosabb dolgok érdekében. A könyv összesen 5 fejezetre tagolódik. Az első részben a távolságtartásról olvashatunk, vagyis arról, hogy miként lehetnek kiegyensúlyozottabbak a kapcsolataink. Olvashatunk arról, hogy az embereket ugyan nem változtathatjuk meg, de azt, hogy miként reagálunk, azt igen, és arról is, hogy a kéretlen tanácsokat általában jobb megtartani magunknak, ne ártsuk bele magunkat más magánéletébe. Arról, hogy ne hagyjuk, hogy a közösségi média határozzon meg minket és arról, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Hogy ne szigetelődjünk el másoktól, de ne is klikkesedjünk. A második fejezet arról szól, hogy ne nyugtalankodjunk az apróságok miatt. Arról szól, hogy hogy ha valamiben nem lehetünk biztosak, akkor annak sincs értelme, hogy emésszük magunkat rajta. Elég akkor foglalkozni a problémával, ha már megesik. Hogy ne szomorkodjunk azon, ha egy szívességet nem viszonoznak, mert nem tudjuk befolyásolni a másik reakcióját, ellenben ha valaki kedveskedik nekünk, akkor azt soha ne felejtsük el. Hogy ne másokhoz mérjünk magunkat, hanem az előző napi önmagunkhoz, hiszen csak így kaphatunk hiteles képet a fejlődésünkről. A harmadik rész a megfontoltságról szól. Arról, hogy ha valamit nem tudunk, akkor azt merjük felvállalni, illetve arról, hogy ne avatkozzunk bele olyan dolgokba, amihez nincs semmi közünk. Hogy soha ne reagálunk, írjunk választ haragból, kicsit álljunk meg és gondolkodjunk el néhány percre, mielőtt megfogalmazzuk a mondandónkat. A negyedik rész arról szól, hogy ne pazaroljuk az energiánkat. Nézzük mindennek a jó oldalát, és igyekezzünk ne benne ragadni a negatív körbe, negatív spirálba. Hogy az itt és mostra koncentráljunk, adjuk önmagunkat, nehéz helyzetekben ne mondjuk le magunkról, de ne is váljunk elbizakodottá, ha jól fut a szekér. Az ötödik részben pedig arról olvashatunk, hogy a világ nem fekete és fehér. Hogy semmi sem eredendően jó, vagy rossz. Tapasztalásaink vannak és csak rajtunk múlik, hogy miként fogadjuk azokat. Arról, hogy senki sem normális, mert mindannyian mások vagyunk és ebben a formában a normalitás nem is értelmezhető. 

És hogy miért fontos, hogy el tudjuk engedni a dolgokat? Az elengedésre képes ember nincs kiszolgáltatva a személyes kapcsolatainak. Nem érzi szükségét, hogy online legyen állandóan és nem montirozza állandóan a barátait. Tudja, hogy a mennyiségnél sokkal fontosabb a minőség. A képes arra, hogy elengedje a dolgokat ki tudja küszöbölni a munkahelyi zavaró tényezőket. Nem lehet megingatni és nem nyugtalankodik azon, hogy mit gondolnak róla mások. Képes arra is, hogy viszonylagos nyugalomba töltse a mindennapjait. Nem nyomasztja a megbánás és nem aggódik feleslegesen a jövő miatt. Nem gyötri magát és elengedi azokat a dolgokat, amelyekre van ráhatása. És nem utolsó sorban tudja, hogy mit kell elengednie. Így képes arra összpontosítani, ami igazán fontos az életben. 

A kötetben rengeteg érdekes és hasznos dolgot olvastam. Rengeteg minden van a világon, ami az embert megborítja, a szorongás és a félelem a rohanó világunk egyik legsajnálatosabb következménye. A kötet segít abban, hogy az ember egy kicsit lecsendesítse az elméjét és a jelenre fókuszájon. A zen gondolkodás egy kicsit segít abban, hogy egyszerűbben lássuk a dolgokat és egyszerűbben éljük az életünke. Ha sikerül megszabadulnunk a felesleges kétségek és aggodalmak súlyától, akkor egy sokkal élhetőbb környzetet teremtünk önmagunk számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk semmivel és senkivel, sokkal inkább azt, hogy pontosan annyira foglalkozunk mindennel, mint amennyire szükség van. Se nem többet, se nem kevesebbet. Az egyes tanácsok úgy épülnek fel, hogy minden oldalpáron van egy tételmondat, majd a másik oldalon ez kerül kifejtésre. Én nagyon élveztem az olvasást és már első olvasás után is úgy érzem, hogy gazdagabb lettem. Persze ahhoz, hogy be tudjam építeni az egyes tanácsokat, még olvasgatni kell a könyvet, de úgy érzem, hogy már az is nagy segítség, ha csak azokkal foglalkozom első körben, amik így elsőre megragadtak. 

Nem hiszem, hogy tudnék kedvenc tanácsot, vagy kedvenc fejezetet választani, mert mindegyik részben találtam olyan mondatot, ami úgy éreztem, hogy nekem szól. Ez a kötet egyszerűen csak úgy jó, ahogy van. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál majd olyan dolgot benne, amit tud hasznosítani. Még az is megtörténhet, hogy elviszem a családomnak is, hogy ők is profitálhassanak majd belőle. 

Összességében engem teljesen lenyűgözött Shunmyo Masuno kötete, biztos vagyok benne, hogy még sokszor leemelem a polcról, ha egy kis nyugalomra, vagy éppen erőre lenne szükségem a szürke mindennapok legyűréséhez. Ha szerettétek a szerző másik két könyvét, akkor ezt se hagyjátok ki. Ne ez a kötet legyen, amit elengedtek. :) Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.14. Readinspo
12.27. Szembetűnő
12.30. Csak olvass!

2024. december 11., szerda

James Norbury: Kövesd ​a Holdat + Nyereményjáték

Sziasztok!

James Norbury szívmelengető és elgondolkodtató kötetei sokak szívébe belopták magukat, hála a gyönyörű illusztrációknak és a történetben szereplő állatoknak. A 21. századó gondozásában jelent meg az író legújabb könyve, melyben egy elveszett kiskutya, Amaya és egy idős farkas nyomába szegődhetünk. Tartstatok bloggereinkkel a turné során,ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

„Előfordul, ​hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, de akkor is hiába. Ilyenkor hátrálnunk kell egy lépést, és a beláthatatlan, csodás univerzumra bíznunk, hogy megtörténjen, aminek meg kell lennie.”

Amaya, a kiskutya magára maradt, és a néma hegyek mélyén kóborol. Egy irtózatos hóviharban elkeveredett a szülei mellől, és életében először egyedül kell helytállnia.
Találkozik egy bölcs, öreg farkassal, aki megmenti az életét, és vezetőjéül szegődik ezen a feledhetetlen utazáson.
Amaya és öreg barátja a holdat követik. Miközben éjjel-nappal haladnak előre a hófödte tájon, életre szóló leckéket sajátítanak el szeretetről, áldozathozásról, az életről és a veszteségekről: végeredményben a változás természetéről.
James Norbury könyvei és megkapó illusztrációi világszerte millióknak nyújtanak inspirációt. Ezek a művek érzékeny húrokat pendítenek meg olvasóik lelkében. Negyedik könyvében Norbury egy olyan utazásra kíséri el régi és új olvasóit, amely a keresés örök témáját dolgozza fel, és amelynek emléke, ha elolvastuk, örökké velünk marad. A Nagy Panda és Kicsi Sárkány, Az utazás és A macska, aki zent tanított szerzője ismét megindító történettel és kedves, művészi rajzokkal szólítja meg a felnőtt és a fiatal olvasót egyaránt.
Életre szóló leckék szeretetről, áldozathozásról, az életről és a veszteségekről:
végeredményben a változás természetéről.

James Norbury nevével még 2022-ben ismerkedtem meg a Nagy Panda és Kicsi Sárkány című könyve kapcsán. Azóta pedig a Kövesd a Holdat a negyedik elolvasott kötetem a szerzőmtől. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy tökéletesen elvarázsolt eddig minden írása és örökre a szívembe zártam mind a négy könyvecskét. Az első három elolvasott kötet után a zsigereimben éreztem, hogy ezt a kötetet is azonnal a szívembe zárom majd. A többiekhez eltérően azonban teljesen más élményt kaptam James Norbury ezen írásától, mint a többitől. Őszinte leszek veletek, ez az első olyan könyve a szerzőnek, ami nem csak meghatott, hanem tulajdonképpen meg is ríkatott. De nem csak olyan pityergős módon, hanem amikor tényleg potyog ezerrel az ember szeméből a könyv. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A sorok bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket és többé el sem eresztik. Pontosan ilyen volt számomra az összes James Norbury kötet. A Kövesd a Holdat is teljesen magával ragadott és minden egyes bölcs gondolatot elraktároztam magamnak, hogy majd a szükséges pillanatokban azonnal eszembe jussanak és gyógyírként szolgáljanak nehéz helyzetemben.

A történet szerint Amaya, a kiskutya magára maradt, egy óriási hóvihar miatt teljesen elkeveredett és elvesztette a szüleit. Találkozik egy bölcs, de nagyon öreg és legyengült farkassal, akivel együtt elkezdik követni a holdat. A kiskutya szülei azt mondták, hogy ha elveszik, csak kövesse a holdat és akkor majd egymásra találnak, így elindulnak az irányába, közben pedig életre szóló leckéket adnak az olvasónak is szeretetről, veszteségről és tulajdonképpen magáról a változásról, ami elkerülhetetlen. Arról, hogy semmi sem állandó és olykor eljön az idő, amikor el kell búcsúznunk egymástól még akkor is, ha nem állunk készen erre. 

James Norbury rávilágít arra, hogy minden percet úgy kell megélni, hogy az ember tudatosítsa önmagában, hogy az adott pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ezzel pedig kinyílhat a csodák végtelen tárháza. Van, hogy teljesen elveszünk és úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, ami csak tőlünk telt, még sem jutunk egyről a kettőre. Ilyenkor elég lehet, ha egyszerűen elfogadom a helyzetet, átadom magam neki. Olykor nehezebb, hogy nem tenni semmit, mint csinálni valamit. De ha hagyjuk, hogy elcsituljanak körülöttünk a hullámok, talán egy eddig ismeretlen ajtó is megjelenik előttünk. Ha szem elől tévesztjük a célunkat, még nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk. Mindig van új út és ha hiszünk abban, hogy mindennek van értelme, akkor bármennyire is nehéz mindig megtaláljuk majd a módját annak, hogy megerősödve kerüljünk ki az adott helyzetből. A kötet a közösen megtett útra koncentrál, arra, hogy mennyire fontos, hogy legyen egy társunk a megtett úton. Hiszen nem mindig az adott út a legfontosabb, hanem az, akivel együtt utazunk. 

A képi világ is tökéletesen illeszkedik a kötet filozófiájához, a havas, télies tájhoz és magához a történethez. A rajzok és a színhasználat tökéletes elegyet alkotnak, már az is megnyugvással tölti el az embert, ha csak belelapozgat a kötetbe. A kedves és bölcs gondolatokat ugyan lenyűgöző illusztrációk kísérik, azonban fontos kiemelni, hogy nem gyerekkönyvről van szó. Örök érvényű, könnyen befogadható univerzális bölcsességeket tartalmaz. Bár a könyv rövidke, mégsem lehet azt mondani, hogy az ember könnyen és gyorsan a végére ér. Bizonyos sorok annyira az elevenemre tapintottak és olyan mélyen érintettek, hogy meg kellett állnom egy pillanatra. Egyszerűen imádom ezt a könyvet, az írás tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember egy rövid időre elmeneküljön a rohanó világ fojtogató szorításából, átértékelje a saját gondolkodását és szemléletét, vagy éppen sírjon egy jót, ha arra van szüksége. Őszintén, szívből ajánlom nektek a Kövesd a Holdat című kötetet, ahogy amúgy James Norbury minden magyarul megjelent kötetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 

Nyereményjáték

Mivel James Norbury köteteiben mindig állatok a főszereplők, ezért a mostani játékunkban a szövegben elrejtett betűkből kell összeolvasnotok egy-egy olyan állatfaj nevét, amely az eddig magyarul megjelent 4 kötet valamelyikében szerepet kapott. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.03. This is my (book) universe

12.05. Readinspo

12.06. Könyv és más

12.07. Fanni’s Library

12.09. Szembetűnő

12.11. Csak olvass!

12.15. Dreamworld

12.17. Booktastic Boglinc

12.19. Hagyjatok! Olvasok!


2024. december 9., hétfő

Rényi Ádám: 20 ​év! Két zenés évtized a Madách Színházban + Nyereményjáték


Sziasztok!

Húsz éve már, hogy a nagy múltú Madách Színház hajója Szirtes Tamás irányításával a zenés műfaj mellett horgonyzott le. Olyan nagysikerű darabokat mutattak be az évek során, mint a Macskák, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, Az Operaház Fantomja, vagy éppen a Mamma Mia. De olyan magyar produkciók is ott kerültek bemutatásra először, mint az Én, József Attila, vagy a Csoportterápia. Tartsatok velünk a Madách Színházba ezúttal a művészbejárón át, és ismerjük meg közelebbről országunk egyik legnépszerűbb zenés színházát. 

Éppen ​húsz éve, hogy a nagy múltú Madách Színház hajója Szirtes Tamás irányításával a zenés műfaj mellett horgonyzott le. Minden a zene, a tánc és a színpadi játék hármasa körül kezdett forogni, az új éra pedig megannyi sorsot írt újra a színpadon és a színfalak mögött. A londoni Westend és a New York-i Broadway legsikeresebb musicaljei magyar alkotók értelmezésében, az igazgató-rendező világszínvonalú rendezésében hódítják meg a közönséget, a csillogás, a könnyedség, a katartikus pillanatok mögött azonban emberfeletti teljesítmények, küzdelmek és nem ritkán kudarcok és fájdalmak állnak. Ebben a könyvben életmeséken keresztül leshetünk be a flitteres ragyogás mögé, a hűség, a kitartás, a szolidaritás, a szerencse és persze a tehetség és a professzionalizmus történetei ezek; kapcsolódások, találkozások elbeszélései, amelyeknek ott és akkor kellett megtörténniük ahhoz, hogy estéről estére megszülethessen a csoda.

A 20 ÉV! – Két zenés évtized a Madách Színházban egy különleges emlékkönyv, ami, ha teljességet nem is, de keresztmetszetet ad a változásokról és az állandóságról a színház és a „színháziak” életében. Rényi Ádám szövegei és Jardek Szabina fotói egy festett világot mutatnak be olykor festetlenül, őszintén, emberközeli módon. Tartson velünk a Madách Színházba ezúttal a művészbejárón át, élje át a színpadra lépő művészek izgatottságát, a műszak csendes precizitását, a takarás halk duruzsolását! Kövesse nyomon azt az olykor rögös utat, amely az ön tökéletes színházi estéjéhez vezet!

Nem tudom, hogy volt-e már róla szó, de tudnotok kell, hogy hatalmas színházrajongók vagyunk Miklóssal. Több évig bérletünk volt az Operába is, nagyon szeretjük a balettet, így mindig olyan bérletet vásároltunk, amiben csak ilyen előadások voltak. Ezen kívül imádjuk a musicalt, mint műfajt. A musical tulajdonképpen a zenés szórakoztató színház amerikai műfaja, a New York-i Broadway színházainak jellegzetes terméke. Olyan színpadi műfaj, amely a színházművészeten belül a zenés színház modernebb darabjait foglalja magába; olyan színházművészeti ág, amely egyesíti magában a zene, a tánc és a színházi dramatikus elemeket. Kifejezetten szabad műfaj, az alkotók által formálható, nincsenek megdönthetetlen formai vagy műfaji szabályai. A musical szónak ugyanakkor nincs magyar nyelvű megfelelője. Számos társművészettel bír, ilyen például a táncművészet, a képzőművészet, valamint a zene.

Ennek a műfajnak az egyik megkerülhetetlen képviselője a Madách Színház. Miklóssal az egyik első közös élményem a Madách Színházban volt, amikor megnéztük a Mary Poppins 100. előadását. Azóta persze számos darabot megnéztünk már a színházban és azt kell mondjam, egyszer sem kellett igazán csalódnunk (bár a Mamma Mia jobban tetszik angolul, valahogy furcsa volt magyarul hallgatni az ABBA slágereket). A kedvenceink voltak: a József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Mary Poppins, az Én, József Attila, a Rocksuli, a SIX és A nyomorultak, de igazából tényleg nem tudnánk rosszat mondani a színházról. Minden darabot nagy szakértelemmel és tudással vittek színpadra.

A Rényi Ádám által szerkesztett könyv lenyűgöző részletességgel mutatja be a színház kulisszatitkait, a színészeket és hogy pontosan mitől színház egy színház. A kötet kiemelt figyelmet fordít a háttérben dolgozó színházi stábtagok (a koreográfusoktól kezdve, a zenészeken át, egészen az öltöztetőkig) részletes bemutatására is, melyet szintén nagyon fontosnak tartok, hiszen nélkülük nincs színház, az előadások végén a tapsvihar nekik is szól. 

Érdeklődéssel és izgalommal olvastam a kötetben bemutatott színészek motivációit, útjukat a színjátszásig, a Madách Színházban betöltött szerepükig bezárólag. Még jobban megkedveltem a leírás alapján Gubik Petrát, de például Sánta Lászlót, Horányi Julit, Balla Esztert, Tihanyi Ákost is szimpatikusnak találtam, de a sort lehetne tovább is folytatni, hiszen mindegyik életttörténetben volt valami, ami megragadta a figyelmemet. 

Szirtes Tamás igazgató úr igazán büszke lehet a színházára, ráadásul emellett véleményem szerint ő az egyik legnagyszerűbb rendező is az országban. Ami az ő kezei közül kerül ki, az garantáltan sikerre van ítélve, hiszen a színházcsinálás esetén rendkívül fontos, hogy az éppen aktuális trendekre ráérezzünk: mi az, ami most nagyon fut más országokban, miből lehet igazi kasszasiker, mivel tud rezonálni a közönség? Ezek igazán hangsúlyos kérdések, és sokszor nagyokat kell kockáztatni annak érdekében, hogy a hőn áhított sikert elérjük.

A könyv nagyon igényesen szerkesztett munka, a Madách Színház múltja és jelene egyszerre elevenedik meg a képeken, nagyon jó élmény volt végiglapozgatni és nosztalgiázni egy kicsit, feleleveníteni a régi emlékeket, érzéseket, amiket az előadások váltottak ki belőlünk. Mert egy színházi darab akkor igazán jó, ha képes valamilyen formában hatni és ebben igazán erősek a musicalek, a zenén keresztül képesek csodát művelni az ember érzéseivel. Rengeteg csodás pillanatot okozott már nekünk a színház és biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben is nagy rajongói leszünk. Például ha bemutatnák nálunk is a Dear Evan Hansen-t, vagy éppen a Wickedet, biztosan ott lennénk a premieren. De amúgy azt is beszéltük Miklóssal, hogy lassan itt az ideje annak, hogy újranézzük a kedvenc darabjainkat, szóval ahogy műsorra tűzik azokat, visszalátogatunk, mert amúgy jó régen voltunk utoljára, még a SIX egyik első előadásán tavaly októberben.

A borító szerintem nagyon igényes lett, ugyanakkor azt gondolom, hogy egy keménykötésű borító ennek a kötetnek talán jobban állt volna, még igényesebb hatást tudott volna neki kölcsönözni.

Összességében tényleg nagyon szerettem ezt  a könyvet, egy igazi nosztalgiavonat volt nagyszerű emberekkel és csodálatos képi világgal. Színház és musicalrajongóknak kihagyhatatlan olvasmány, illetve karácsonyi ajándéknak sem utolsó, hiszen tényleg egy rendkívül igényes kiadásról van szó. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 

Nyereményjáték

Mivel a könyv a Madách Színházzal foglalkozik, így játékunkban az ott játszott darabokra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy rövid leírást az adott darabról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a címe. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

LEÍRÁS
VIII. Henrik az angol történelem talán egyik legkülönösebb szereplője, aki nemcsak szélsőséges tetteinek lenyomatát hagyta az utókorra, hanem hat házasságának legendáját is. Hat feleség, hat különböző személyiség, hat rendhagyó életút. Mégis mindannyian ugyanazt a férfit választották, és kettejük kivételével nem élték túl (...a férjüket).

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.09.: Csak olvass!
12.11.: Könyv más
12.12.: Szembetűnő

2024. december 5., csütörtök

Claire Keegan: Már későn

"Nélkülem nem tudsz élni, mert férfi vagy. Mert bennem van a titkosabb erő, amely nélkül nem vagy teljes ember. Nem tudsz nélkülem élni, mert nő vagyok. Az én leheletem ad szárnyat lelkednek, erőt a karodnak mosolyt a halott kőnek." (Márai Sándor)

Sziasztok!

Claire Keegan munkássága nem volt ismeretlen számomra, hiszen az Ilyen apróságok című könyvével teljesen megvett magának, ezt az érzést pedig tovább erősítette legújabb kötete, ami a Már későn címet viseli. 

De mielőtt írok nektek a könyvről, lessétek meg a fülszöveget:

Cathal Dublinban él, irodában dolgozik. Egy eseménytelen péntek délután nyugtalanság fogja el. Arra gondol, ha másként bánt volna Sabine-nel, egy egész életet leélhettek volna együtt. Hazamegy, csak a tévé van ott neki időtöltésül, és egy üveg pezsgő.
Első pillantásra úgy tűnik, Cathal estéje semmiben nem tér el a megelőzőektől és a rákövetkezőktől – de aztán kiderül, miért különleges ez a nap.
Claire Keegan egészen mívesen mutatja be, hová vezet az empátia hiánya, a kicsinyesség, az önzés.




Azt kell mondjam, hogy teljesen egyet kell értenem a borítón szereplő idézettel, mely szerint: "Ilyen íróból egy nemzedékben csak egy születik." Az írónő tényleg csodálatosan fűzi egymás után a szavakat, mondatokat, egyszerűen nem tudok belekötni, stilisztikailag szinte tökéletes, ahogy ír. Külön ki szeretném emelni a fordító, Nemes Anna munkáját, aki fantasztikusan ültette át magyar nyelvre a történeteket. Alapvetően mostanában sokkal jobban rajongok azokért a könyvekért, melyek több, rövid, novellaszerű történetet tartalmaznak, ez a sokszínűség jellemzi ezt a kötetet is, így ebből a szempontból is megnyert magának az első perctől kezdve.

A könyvben három rövid történet kapott helyet, melyeknek a központi témája a férfi-nő közötti kapcsolati dinamika, a könyv alcíme is erre enged következtetni (Történetek nőkről és férfiakról). Mindhárom egy teljesen más vetületét mutatja be a témának, legyen szó, akár egy megromlott kapcsolatról vagy a kiszolgáltatottság érzésének rendkívül pontos bemutatásáról. Az írónő a műfajok tekintetében remekül egyensúlyoz a dráma/lélektani thriller tengelyen, nagyon tetszettek ezek a műfaji keveredések, ennek köszönhetően többféle aspektusát is sikerült bemutatni a központi témának. 

Pszichológiai szempontból kifejezetten fontos, hogy próbáljunk a párkapcsolati problémáink mögé látni, és merjük meglátni a rossz beidegződéseket, az őszintétlenséget, a nem megfelelő szerepben levést, és a rossz párkapcsolati dinamikát. Soha nem csak a szeretet köt össze két embert. Néha belopódznak félelmek, kétségek, hitetlenség, bizalmatlanság, megalkuvás, megfelelés. Mert az ember alapszükséglete, hogy kielégítse azon észlelését, miszerint elég jó, elég szerethető és elfogadható. Mindenki úgy, ahogy tanulta. Vannak utak, amik valós érzéshez és pozitív megéléshez, biztonsághoz vezetnek. És vannak olyan utak, mint a kontrolláló amelyben két egymást rosszul tápláló, gyengítő fél igyekszik elhinni és visszaigazolni azt, amit mélyen éreznek, hogy nem, ez így nem valóságos, nem jó, nem kielégítő, nem teljes-értékű.

Már az elején megdöbbenéssel realizáltam, hogy a könyv szereplői akár mi is lehetnénk. Az írónő olyan élethűen volt képes megjeleníteni a mindennapi szituációkat, problémákat, interakciókat, ahogy azt valószínűleg tényleg csak kevesen tudják. Pontosan emiatt nagyon könnyű volt azonosulni a karakterekkel, átérezni a szituációt, amibe kerültek, illetve olvasni azt a megoldási stratégiát, amit választottak az adott konfliktus feloldására.

A borító remekül visszaadja a kötet nyomasztó atmoszféráját. A grafika meglepően letisztult és egyértelműen az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, ahogy a könyvben szereplő történeteknek is, pontosan ezért gondolom telitalálatnak.

Összességében nagyon tetszett mindhárom történet, különösen az első (Már későn) és a harmadik (Antarktisz). A férfi-női dinamika, annak megfelelő működése társadalmi szempontból is kulcskérdés, így annak bemutatása, hogy ez hányféle szempontól működhet diszfunkcionálisan, szintén kiemelten fontos jelentőséggel bír. Én bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szeretne elmerülni ezekben a témákban. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.

Értékelés: 5/4