A ruhakészítő ajándéka egy nagyszerű történet a családról, az útkeresésről, a gyökereinkről és arról, hogy a háború olykor elsodorja azokat, akik az útjába kerülnek. Egy történet arról, hogy a család és a barátság a legfontosabb érték az ember számára, ha együtt vagyunk, bármi kibírunk ezen a földön. Olykor nem kell más, csak valaki, aki fogja a kezünket és segít kibírni a kibírhatatlant.
A regényben tulajdonképpen két szálon fut a cselekmény. A történetbeli jelenben Harriet karakterét ismerhetjük meg. A fiatal nő élete lehetőségét kapja, mikor megérkezik Párizsba, hogy egy egész éven át segítse egy PR cég munkáját gyakornokként. A sors úgy hozta, hogy ugyanabban a házban lakik és dolgozik, mint annak idején a nagyanyja. Persze ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a Harriat karrierválasztását és divat iránt érdeklődését nagyban befolyásolta, az a fénykép, amelyet egy emlékekkel teli dobozban talált nagymamájáról és barátnőiről. A nagymamája ugyanis Párizsban dolgozott az 1940-es években varrónőként. A kép pedig pontosan ott készült, ahol a PR ügynökség is székel. Az első napján megismerkedik Simone-nal, akiről kiderül, hogy a fényképen szereplő egyik fiatal lány unokája. Harriet nem sokat tud a gyökereiről, így Simone mesél neki arról az időszakról, mikor a kép készült. Így Harriet tudomására jut, családi múlt fájdalmas titkot rejt.
A cselekmény másik részében Claire, Miraille és Vivienne életét ismerhetjük meg. Simone története alapján megelevenedik előttünk a múlt, megismerhetjük a képen szereplő lányokat, életüket és döntéseiket, amik hatással voltak egymásra és barátságukra. Miraille-t megsebezte a háború: bekapcsolódik az Ellenállásba; Claire-t elcsábítja egy német tiszt, egy csalódás után azonban tanúbizonyságot tesz bátorságáról, Vivienne pedig titkot rejt. Vajon hogyan tudták túlélni ezt a sötét, kilátástalan időszakot?
Nagyon tetszett, ahogy a szerző összesodorta a múlt és jelenbéli szálakat. Harriet a jelenben mindig reflektált a múlt eseményeire. Ahogy egyre jobban megismerte nagymamája múltjának darabkáit, egyre jobban megértette a családja múltját, ezáltal pedig szép lassan megbocsát édesanyjának is, aki fiatalkorában vetett véget az életének. Az anyukája öngyilkossága mély nyomokat hagyott benne, hatással volt személyiségének fejlődésére is. De ahogy megismerte Claire és a másik két lány életét, megtanult segítséget kérni, felfedezte a saját erejét és a transzgenerációs traumák súlyát ledobta magáról.
A regény tökéletesen bemutatja, hogyan hagynak nyomot bennünk az előző generációk történetei, és miként formálják életünket a különféle események.
Claire, Vivienne és Miraille karaktere olyan hétköznapi hősöknek állít emléket, akik a II. világháború ideje alatt segítették az ellenállást a nácik ellen. Bátorságuk rendkívül inspiráló mindannyiunk számára, így bevallom, ha választanom kell, akkor engem az ő történetük jobban elvarázsolt és bár nagyon tetszett, ahogy Harriet a jelenben reflektál az eseményekre, azért mindig jobban vártam ezeket a fejezeteket.
A könyv különlegessége, hogy nem csupán egy történelmi regény, hanem egy igazi fejlődéstörténet is. Hiszen nem csak a múlt egy szeletét ismerhetjük meg, hanem Harriet társai is lehetünk az önelfogadás és fejlődés útján. A karakterével könnyű azonosulni, így talán még közelebb érezhetjük magunkhoz a történetet.
Az egyetlen dolog, ami annyira nem tetszett, hogy a szerző a jelenbe beemelt több terrorcselekményt is. Egyrészről értem, hogy ez egy párhuzam a múlt és a jelen között. Sajnos az ördög nem alszik és fontos erről is beszélni. De bevallom, én ezt már egy kicsit soknak éreztem. Kicsit kilógott nekem a cselekmény keretéből, enélkül is megállta volna a helyét a történet. Számomra nem adott hozzá semmilyen pluszt.
Összességében nagyon szerettem Fiona Valpy regényét, most már tényleg ideje összeszedni magam és elolvasni a szerző többi könyvét. Ha szeretitek azokat a történelmi regényeket, amelyek két idősíkon játszódnak, akkor mindenképpen adjatok esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése