A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Next21. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Next21. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 26., kedd

Janice Hallett: A vizsgáztató + Nyereményjáték

Sziasztok!

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Hat diák. Egy gyilkosság.
Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.
Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?
Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Janice Hallett neve már korántsem volt ismeretlen számomra, eddig egy kivételével minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Sokáig úgy éreztem, hogy a krimi műfaja nem való nekem annyira, de mióta rátaláltam a cozy krimi műfajra, rájöttem, hogy imádom. Janice Hallett pedig nagy kedvenc lett a számomra, így ki nem hagynám egyik könyvét sem. Lehet, hogy nem ez a kötet lesz tőle a kedvencem, de imádtam ugyanúgy az olvasás minden egyes másodpercét. Mostanában bevallom nektek, kicsit nehezen megy az olvasás. Régen csak úgy suhantam a lapokon, de mostanában döcögősebb élmény az olvasás, nem visz annyira a flow magával. Kicsit lassabban haladok és nem is mindig tudok egyszerre sokat olvasni. Így mindig öröm, amikor olyan kötetre lelek, ahol egyszerűen csak sodor magával a lendület. A vizsgáztatót azonban egy nap alatt olvastam el, ez az utóbbi idők nagy rekordja nálam. Szóval ezek alapján azért gondolom már sejtitek, hogy nagyon szerettem ezt a könyvet is. 

A regény középpontjában maga a nyomozás áll. Stílusa olyan, mint egy digitális puzzle. Üzenetek, fórumok, értékelések és chat beszélgetések alapján bontakozik ki előttünk a történet, ettől pedig úgy érzi az olvasó, hogy ő is részese a cselekménynek. A kötet rendkívül addiktív, csak úgy faltam a lapokat, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. 

A történet főszereplői tulajdonképpen a művészeti mesterképzésen részt vevő diákok és az oktatójuk. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson egy sikeres és befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik a kurzushoz; Patrick egy kedves és gondoskodónak tűnő úr, aki még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameronnak nagy a szája, magabiztossága mindenkit lefegyverez; Jem a fiatal és ambíciózus fiatal lány, aki bármire képes a kitüntetéses diplomájáért, Jonathan egy galériában dolgozik és a művészethez szeretne még közelebb kerülni, Ludya pedig az egyedülálló anya, aki a kötelesség és a család között próbál egyensúlyozni, miközben igyekszik fejleszteni magát. Ők hatan alkotják a csoportot, első látásra túl sok közös dolgot nem igazán talál bennük az olvasó. Olvasás közben azonban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon a véletlen műve, hogy ők hatan ugyanarra a mesterképzésre jelentkeztek? 

És akkor ott van Gela, a mesterképzés oktatója. Az ő karaktere sokáig nagy kérdőjel volt számomra, de egy ponton teljesen nyilvánvalóvá válik a szerepe. Kíváncsi voltam rá, hogy mikor rakja össze a kirakós darabkáit és hogyan alakul majd a sorsa. 

A mesterképzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, két diák afférba bonyolódik, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás is. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy cég számára. A dolgok azonban koránt sem úgy sültek el, ahogy szerették volna, valaki ugyanis meghalt, a halála pedig biztosan nem lehetett baleset. Ha ugyanis az lett volna, miért akarják annyira eltussolni? Mi történhetett azon a végzetes kiránduláson?

A könyv kicsit lassan indul be, pontosan olyan a felépítése és dinamikája, mint amilyen általában egy kutatás. A könyv első felében szép lassan megismerjük a karakterek közötti dinamikát, a karaktereket és azok személyiségét. Majd egy adott ponton az olvasó fogja és sutba dobja az összes prekoncepcióját, mert rájön arra, hogy bármennyire is csavarosan gondolkodott, a közelében sem volt a megoldásnak. Mindenki tartogatott meglepetéseket, ki kisebbet, ki pedig nagyobbat. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, rengeteg dolog volt, amire számítottam, de azért arra is volt példa, hogy konkrétan a földön koppant az állam, annyira leesett. Janice Hallett nagyszerűen szőtte a szálakat és zseniálisan adagolta a feszültséget a regényében. A hangulata olykor rendkívül nyugtalanító volt.

A kedvenc karakterem talán Jem volt. Egyrészről ha közösen járnánk órára biztosan rohadtul idegesítene, de közben meg imádtam, hogy mennyire okos és éleslátó. Remek karakter volt, egyértelműen kimagaslott a többiek közül. A legnagyobb meglepetést talán Patrick okozta számomra, meglepő volt az ő szerepe a dolgok alakulásában, de talán még ennél is jobban meglepett a záródolgozatának szövege.

Összességében A vizsgáztató nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy okosan felépített, formabontó mű, ahol az olvasó nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább aktív nyomozó, aki apró puzzle darabkákból rakja össze a teljes igazságot. Ez a regény azoknak ajánlott akik szeretik az izgalmas krimi regényeket, ugyanakkor nem riadnak meg a modern, kreatív történetmeséléstől sem. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3


Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába. 
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
.
AZ ÉN FÜLSZÖVEG RÉSZLETEM

Kisváros. Sötét múlt. Veszélyes jelen…
Ötszáz éve nyolc mártírt elevenen elégettek
Harminc éve két tinédzser nyomtalanul eltűnt
Két hónapja egy tiszteletes öngyilkos lett 


A turné állomásai

05.22 Readinspo
05.26 Csak olvass!






2026. május 22., péntek

Sarah Adams: Álmaidban (Ha Rómában jársz 4.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nemrég jelent meg a Ha Rómában jársz sorozat legújabb kötete a Next21 kiadónál! Sarah Adams romantikus regényének főszereplője, Madison, aki visszatér szülővárosába, és egyből az ölébe hullik egy séf állás. Persze akad egy kis bökkenő: az ajánlat olyasvalakitől érkezik, akiről a nő tudja, hogy évek óta szerelmes belé… Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmakban bővelkedő blogturnén, melynek végén egy szerencsés olvasónk megnyeri az Álmaidban egy példányát!

Fel szabad-e forgatni, amit alapvetésnek hiszünk?
Madisonnak muszáj tiszta lapot nyitnia. Éveken át hiába próbált séfként befutni New Yorkban. Nem tervezte, hogy visszatér szülővárosába, a Kentucky-beli Rome-ba, de ölébe hullik egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat Madison bátyjának legjobb barátjától, Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba.
James tudja, hogy a lány idegesítőnek tartja, de most, hogy Madison újra itt van a városban, fejébe vette, hogy változtat a helyzeten.
Mindkettejüknek kétségei vannak: vajon érdemes kockáztatni a szerelemért, vagy bizonyos álmokat jobb, ha nem piszkálunk?


Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Az elmúlt időszakban több romantikus könyvet is olvastam, így már kialakulni látszik az ízlésem ezen a területen. 
Sarah Adams nevével akkor találkoztam, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát. Általa jöttem rá, hogy imádom a "small town romance" típusú könyveket, azóta is ez az egyik kedvenc romantikus trope-om. Bevallom, kicsit felemás érzésekkel vettem kezembe ezt a regényt. Egyrészről nagyon vártam, hogy ismét a Kentucky állambéli Rome városba látogassak, másrészről viszont tudtam, hogy ez a sorozat utolsó kötete, emiatt pedig kicsit szomorú voltam.

Az Álmaidban című kötet egy igazán szerethető történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy megélje a saját érzéseit. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba és nem szabad, hogy a negatív kritikák megbénítsanak minket. Olykor mindannyian hibázunk, de nem ez határoz meg minket és az értékeinket. Egy történet a felelősségről és arról, hogy nem egészséges, ha valaki minden terhet a nyakába vesz. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sorozat sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Madison és James jó kis párosnak bizonyult. Nagyon szerettem a párosukat, kifejezetten jó élmény volt olvasni. 

A két főszereplő ugyan már kiskoruk óta ismerik egymást, de sokáig nem néztek ÚGY a másikra.  James, Noah legjobb barátja, gyerekként csak úgy gondolt Madisonra, mint a legjobb barátja idegesítő húgára. De aztán ahogy telt az idő, James észrevette a lányt, meg beleszeretett. Ha már olvastátok az első három részt, ez egyáltalán nem lep meg titeket. Az eleje óta nyilvánvaló, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta. Emiatt nagyon vártam, hogy végre elolvassam a történetüket. Madisont úgy ismertük meg, mint egy nyughatatlan lélek, aki nem érezte jól magát a kisvárosban. New Yorkban azonban nem találta a helyét. Nagy álmokkal érkezett oda, de semmi sem úgy alakult, ahogy szerette volna. A főzőiskola és a szakmai gyakorlata olyan traumatikus élmény volt számára, hogy a konyha látványától is rátör a szorongás. A diplomaosztója után már éppen azon gondolkodott, hogy miként térjen viszsa otthonába, mikor egyszercsak az ölébe hullott egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely pedig séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat ugyanis nem mástól, mint Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba, a lány pedig eddig észre sem vette őt. De úgy tűnik Madison sokat változott az elmúlt időszakban, hiszen hirtelen olyan dolgokra kezd el vágyni, amit eddig el sem tudott képzelni, ami nem más, mint egy monogám kapcsolat. James figyel a lány minden mozdulatára, támogatja és bátorítja őt. A közös munka pedig még közelebb hozza őket egymáshoz. Vajon érdemes kockáztatniuk és a következő szintre lépniük, vagy inkább maradjanak barátok? Madison nyughatatlan lelke otthonra találhat Rome városkájában? James pedig képes lesz arra, hogy csökkentse a rá nehezedő nyomást? 

Kicsit tartottam attól, hogy a harmadik részhez hasonlóen ezt a részt sem fogom annyira szeretni, de szerencsére nem így volt. Engem nagyon elkapott a kötet hangulata. Az első pillanattól kezdve érezhető volt a szereplők között a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak.

Madison karaktere felemás volt számomra. A kétségeivel és a szorongásával tudtam azonosulni, a személyisége azonban mégis nagyon távol áll tőlem. Tiszta bolond ez a nő, az én ízlésemnek már-már kicsit sok. De összességében mégis megszerettem őt. James azonban nagy kedvenc lett számomra. Tökéletes bookboyfriend. Kedves, motiváló, gondoskodó...tényleg olyan férfi, amire minden nő vágyik. Szerettem, hogy mennyire türelmes volt Madisonnal, ahogy támogatta őt igazán példaértékű. Tetszett, hogy a kapcsolatuk nem volt egyoldalú. Madison is ugyanúgy próbált segíteni a férfinek. Szerintem remek párost alkottak. Jó volt látni, ahogy megnyíltak egymásnak. Madison végre megtapasztalta, hogy milyen az, ha van egy társunk, aki mindig mellettünk áll, történjen bármi is és végre elkezdte élni az álmát. James pedig elkezdett egy egészségesebb és fentarthatóbb kapcsolatot kialakítani a farmjával. 

Talán nem ez lesz a kedvenc részem, de nem sokkal marad el a Gyakorlat teszi a mestert és a Ha Rómában jársz mögött. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah, Annie és Will, Emily és Jack karaktere üde színfolt volt a regényben. Imádom ezt a családot, bármikor szívesen olvasnék róluk. Tudom, hogy újabb kötet már nem várható, de azért egy-egy novellát szívesen olvasnék még a párosokról, hogy miként alakult a sorsuk mondjuk 5 évvel később. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek az Álmaidban című kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném, de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. Ha esetleg még nem olvastátok a sorozatot, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Én csak ajánlani tudom. Ha nem olvastátok még az előző részeket, akkor inkább azt javaslom, hogy először azokat kerítsétek sorra, mert ugyan csak lazán, de azért mégiscsak összefügg a négy kötet egymással. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Játékunk ezúttal némi ügyességet fog igényelni részetekről, ugyanis minden állomáson találtok egy-egy összekevert nevet. A nevek az eddigi “Ha Rómában jársz” történetek szereplőinek a nevei - a megoldásokat pedig szokás szerint írjátok be a Tally megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN NEVEM
RELWiK LYEAM



A turné állomásai

05.22. - Csak olvass!




2026. május 14., csütörtök

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka + Nyereményjáték


Sziasztok!

Fiona Valpy lebilincselő regénye, A ruhakészítő ajándéka egy megható történet múlt és jelen összefonódásáról, titkokról és sorsfordító döntésekről. A regény érzékenyen mutatja be, hogyan hagynak nyomot bennünk az előző generációk történetei, és miként formálják életünket a régi emlékek. A 21. Század Kiadó jóvoltából a blogturné végén kisorsolunk egy példányt a regényből, így egy szerencsés olvasó maga is elmerülhet ebben a különleges történetben.

Párizs, 1940. A várost elfoglalták a nácik, három fiatal varrónő a lehetőségekhez képest igyekszik élni mindennapi életét. Mireille-t megsebezte a háború: bekapcsolódik az Ellenállásba; Claire-t elcsábítja egy német tiszt; Vivienne pedig olyasmit tett, amit egyik lakótársának se mer elmondani.

Két generációval később Claire unokája Párizsba érkezik. Angliában nőtt fel, most megpróbálja feltárni, mi történt a háború alatt. Ugyanabban a házban lakik és dolgozik, mint annak idején a nagyanyja, és a tudomására jut valami: a családi múlt fájdalmas titkot rejt.

A három varrónőnek csupa rossz választással kellett szembenéznie. Nem volt kiút. Veszélybe sodorta őket az illegális tevékenység, de a végsőkig kitartottak egymás mellett. Hogyan tudták túlélni ezt a sötét, kilátástalan időszakot?


Bár nagyon szeretem a történelmi könyveket, idén megbocsáthatatlanul keveset olvastam a műfajban. Pedig rajongok az ilyen típusú könyvekért, hiszen ezek segítenek abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? 

Fiona Valpy neve nem ismeretlen számomra, de bevallom, még nem olvastam egyik könyvét sem. Több könyve is szerepel a tbr listámon, türelmesen várnak rám a polcon, hogy végre sorra kerüljenek. Most azonban végre erőt vettem magamon és a szerző legújabb, magyarul megjelenő könyvét elolvastam. Veszélyes vizeken eveztem, mert tudom, hogy soha nem szerencsés, ha az ember elvárásokkal áll neki egy kötetnek, én mégis így tettem. Valami miatt azt éreztem, hogy ez egy remek történet lesz és nagyon fogom majd szeretni. Szerencsére pontosan olyan volt a kötet, mint ahogy vártam. Így bár még talán kicsit korai kijelenteni, de lehet, hogy új kedvencet avatok majd a történelmi regények területén. Érdemes figyelni a szerző nevére, én biztosan így teszek majd a jövőben. 

A ruhakészítő ajándéka egy nagyszerű történet a családról, az útkeresésről, a gyökereinkről és arról, hogy a háború olykor elsodorja azokat, akik az útjába kerülnek. Egy történet arról, hogy a család és a barátság a legfontosabb érték az ember számára, ha együtt vagyunk, bármi kibírunk ezen a földön. Olykor nem kell más, csak valaki, aki fogja a kezünket és segít kibírni a kibírhatatlant. 

A regényben tulajdonképpen két szálon fut a cselekmény. A történetbeli jelenben Harriet karakterét ismerhetjük meg. A fiatal nő élete lehetőségét kapja, mikor megérkezik Párizsba, hogy egy egész éven át segítse egy PR cég munkáját gyakornokként. A sors úgy hozta, hogy ugyanabban a házban lakik és dolgozik, mint annak idején a nagyanyja. Persze ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a Harriat karrierválasztását és divat iránt érdeklődését nagyban befolyásolta, az a fénykép, amelyet egy emlékekkel teli dobozban talált nagymamájáról és barátnőiről. A nagymamája ugyanis Párizsban dolgozott az 1940-es években varrónőként. A kép pedig pontosan ott készült, ahol a PR ügynökség is székel. Az első napján megismerkedik Simone-nal, akiről kiderül, hogy a fényképen szereplő egyik fiatal lány unokája. Harriet nem sokat tud a gyökereiről, így Simone mesél neki arról az időszakról, mikor a kép készült. Így Harriet tudomására jut, családi múlt fájdalmas titkot rejt.

A cselekmény másik részében Claire, Miraille és Vivienne életét ismerhetjük meg. Simone története alapján megelevenedik előttünk a múlt, megismerhetjük a képen szereplő lányokat, életüket és döntéseiket, amik hatással voltak egymásra és barátságukra. Miraille-t megsebezte a háború: bekapcsolódik az Ellenállásba; Claire-t elcsábítja egy német tiszt, egy csalódás után azonban tanúbizonyságot tesz bátorságáról, Vivienne pedig titkot rejt.  Vajon hogyan tudták túlélni ezt a sötét, kilátástalan időszakot?

Nagyon tetszett, ahogy a szerző összesodorta a múlt és jelenbéli szálakat. Harriet a jelenben mindig reflektált a múlt eseményeire. Ahogy egyre jobban megismerte nagymamája múltjának darabkáit, egyre jobban megértette a családja múltját, ezáltal pedig szép lassan megbocsát édesanyjának is, aki fiatalkorában vetett véget az életének. Az anyukája öngyilkossága mély nyomokat hagyott benne, hatással volt személyiségének fejlődésére is. De ahogy megismerte Claire és a másik két lány életét, megtanult segítséget kérni, felfedezte a saját erejét és a transzgenerációs traumák súlyát ledobta magáról.
A regény tökéletesen bemutatja, hogyan hagynak nyomot bennünk az előző generációk történetei, és miként formálják életünket a különféle események. 

Claire, Vivienne és Miraille karaktere olyan hétköznapi hősöknek állít emléket, akik a II. világháború ideje alatt segítették az ellenállást a nácik ellen. Bátorságuk rendkívül inspiráló mindannyiunk számára, így bevallom, ha választanom kell, akkor engem az ő történetük jobban elvarázsolt és bár nagyon tetszett, ahogy Harriet a jelenben reflektál az eseményekre, azért mindig jobban vártam ezeket a fejezeteket. 

A könyv különlegessége, hogy nem csupán egy történelmi regény, hanem egy igazi fejlődéstörténet is. Hiszen nem csak a múlt egy szeletét ismerhetjük meg, hanem Harriet társai is lehetünk az önelfogadás és fejlődés útján. A karakterével könnyű azonosulni, így talán még közelebb érezhetjük magunkhoz a történetet. 

Az egyetlen dolog, ami annyira nem tetszett, hogy a szerző a jelenbe beemelt több terrorcselekményt is. Egyrészről értem, hogy ez egy párhuzam a múlt és a jelen között. Sajnos az ördög nem alszik és fontos erről is beszélni. De bevallom, én ezt már egy kicsit soknak éreztem. Kicsit kilógott nekem a cselekmény keretéből, enélkül is megállta volna a helyét a történet. Számomra nem adott hozzá semmilyen pluszt. 

Összességében nagyon szerettem Fiona Valpy regényét, most már tényleg ideje összeszedni magam és elolvasni a szerző többi könyvét. Ha szeretitek azokat a történelmi regényeket, amelyek két idősíkon játszódnak, akkor mindenképpen adjatok esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során azt tesszük próbára, mennyire ismeritek a 20. századi Párizs kulturális pezsgését! Nektek nincs más dolgotok, mint megválaszolni az állomáson feltett kérdéseket!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉSEM

 Melyik híres művészeti irányzat központja volt Párizs a 20. század elején?

a) Szürrealizmus
b) Impresszionizmus
c) Reneszánsz

A turné állomásai

05.10 Kitablar
05.14 Csak olvass!











2025. július 9., szerda

Andrea Mara: Valaki a padláson + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Next21 Kiadó új thrillert hozott el nekünk Andrea Mara írónőtől, a Blogturné Klub tagjai pedig alig várták, hogy megismerhessék a történetet. Te mit tennél, ha egy nap látnál egy videót egy közösségi oldalon, ami a saját otthonodban készült, és arra utal, hogy valaki rejtőzik a padlásodon? Julia éppen új életet kezd családjával Írországban, azonban a nyugtalanító videók hamar rémálommá változtatják az újrakezdést. De vajon kinek áll érdekében rémisztgetni őt és betolakodni az életébe? Tartsatok három bloggerünkkel a Valaki ​a padláson című regény turnéján, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 

Azt hitted, egyedül vagy otthon?
Gondold át még egyszer.
Senki nem sejt semmit.

Amikor a lányod mutat egy videót, amiben egy maszkos férfi kimászik egy padlásablakon, először nem foglalkozol vele. De aztán felismered a szőnyeget, a lépcsőt, a festményeket. Összevissza ver a szíved: ez a felvétel az otthonodban készült.

Valaki bosszút forral.
Biztos vagy benne, hogy ebbe a kerítéssel körülvett luxuslakóparkba senki nem juthat be, hiszen eleve úgy találták ki, hogy távol tartsa a betolakodókat. De aztán megjön a második videó – ezen is ugyanaz látszik, mint az elsőn –, és komolyan kezdesz pánikba esni.
Mindenki titkol valamit.
Lehet, hogy lakik valaki a padlásodon? Miért téged szemelt ki ez az idegen? És mi van, ha egyáltalán nem is idegen?

Andrea Mara neve nem volt ismeretlen számomra, A senki nem látott semmit című könyvével már régóta szemezek és alapvetően jókat is olvastam róla, de egyelőre még nem szereztem be. A valaki a padláson című regénye, pontosabban annak rövid leírása egyértelműen megvett magának, így számomra nem volt kérdés, hogy megjelenés után azonnal el kell olvasnom.  Nagyon szeretem a pszichothrillert, mint műfajt. Ha választanom kellene mondjuk 3 kedvenc műfajt, amikben szeretik olvasni, akkor ez biztos köztük lenne. Mivel viszonylag sokat olvasok a műfajban, ezért a könyveknek nincs könnyű dolguk, ha meg akarnak lepni.   

A történet egy látszólag nyugodt ír kisvárosban játszódik, ahol egy család élete egyik napról a másikra rémálommá válik egy ijesztő videófelvétel hatására. A regény középpontjában egy anya áll (Julia), aki a kislánya telefonján felfedez egy videót, melyen egy ismeretlen maszkos alak szerepel, aki éppen mászik ki egy padlás ajtaján. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy a videót a saját lakásukban vette fel valaki. A felvétel valósnak tűnik és elkezdődik a nyomozás. A család életében ettől kezdve megjelenik a gyanakvás, a paranoia, illetve a múlt titkai, traumái is jelentős szerepet kapnak, ahogy haladunk előre a történetben.

A narráció két idősíkon mozog, a múlt és a jelen váltakozik fejezetről fejezetre. Én kifejezetten élveztem a visszaemlékezéses fejezeteket, egy idő után azt vettem észre, hogy sokkal jobban érdekel, hogy mi is történt a múltban, mint a jelenben. Az írónő ügyesen játszik a bizonytalanság érzésével, remekül adagolja a feszültséget, ráadásul erre a könyv szerkezete is rásegít, hiszen viszonylag rövidek a fejezetek. Én alapvetően jobban szeretem, ha egy könyvben rövidebb fejezetek vannak, ezért számomra a könyv formátuma abszolút nyerő volt. A regény egyik legnagyobb erőssége szerintem az atmoszféra-teremtés. Az írónő írásmódja visszafogott, de mégis hatásos, a nyomasztó hangulat a könyv végéig jelen van. 

A karakterek nagyon emberiek, úgy gondolom valószínűleg hasonlóan viselkednék én is egy a könyvben felvázolt, hasonló helyzetben. A regényben egy idő után a valóság és a képzelet összemosódik, így az ember képtelen eldönteni, hogy amit érez/lát/hall az valóság-e. Szerettem, hogy a végére már tényleg mindenki gyanússá vált számomra, aztán a végén robbant az a bizonyos bomba és őszintén szólva nem kicsit lepődtem meg a végkifejleten. 

A borító szerintem telitalálat lett, nagyon jól érzékelteti a könyv baljós, nyomasztó hangulatát, ugyanakkor a kiadó keménytáblás thrillerei még mindig közelebb állnak a szívemhez.

Andrea Mara új könyve összességében szerintem kifejezetten jól sikerült. Egy feszült hangulatú thriller, amely alapvetően nem a gyilkolászásra épít, hanem magára az elemi félelemre. Kicsit lassabban bontakozik ki a történet, ugyanakkor abszolút megéri a belefektetett időt és energiát, hiszen a történet vége nemcsak hogy izgalmas, hanem mélyen elgondolkodtató is. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a pszichológiai thriller műfaját és nem riadnak vissza attól sem, ha egy könyv végig kifejezetten nyomasztó, feszültséggel teli hangulatot áraszt. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Next21 Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Tudni, hogy valaha boldogok voltunk, azt jelenti, hiszünk abban, hogy ismét azok lehetünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.07. Könyv és más

07.09. Csak olvass!

07.12. Kelly és Lupi olvas

2025. június 6., péntek

K. A. Linde: Mágia ​a Magyalkönyvtárban (Tölgy és Magyal-ciklus 1.)

Sziasztok!

Mikor megláttam K.A Linde regényét, azonnal szerelem volt első látásra. A magyar kiadás csodaszép, egyszerűen imádom, biztosan versenybe szállhatna a 2025-ös év legszebb könyve címéért, a fülszövege és a címe pedig szintén meglehetősen gyorsan levett a lábamról. A cím ugyan kicsit csalóka, legalábbis én teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyvtárnak is fontos és komoly szerepe lesz majd a történetben. Szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy a történet jelentős része majd a könyvek között zajlik és egy teljesen más világot építettem fel magamnak, mint amilyen a kötet valójában volt. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…

Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

K.A. Linde neve bevallom nekem nem mondott semmit, eddig nem ismertem az írói munkásságát, szóval amikor rákerestem, meglepődve láttam, hogy eddig leginkább a romantia zsánerében alkotott, ráadásul a legtöbb könyvéből nem hiányzik a spicy faktor sem. Fannival beszéltük meg, hogy majd közösen olvassuk a könyvet, igazából miatta is figyeltem fel erre a kötetre, de amikor jobban utánanéztem, bevallom, kicsit aggódni kezdtem. Nem szeretem annyira a spicy könveket, nem feltétlen azért, mert nem szeretem, ha romantikus/erotikus tartalom jelenik meg egy-egy történetben, hanem egyszerűen hülyét kapok attól, hogy mennyire cringe tud lenni egy-egy ilyen típusú jelenet. Ráadásul idegesítenek a klisék is, mert természetesen milyen ilyen jellegű történetben szép nagy szerszáma van az úriembernek, női főszereplőnk pedig azonnal elalél a látványtól és azon kezd el agyalni, hogy úristen még a kezével sem éri körbe, szóval hogyan is fognak majd ők ketten szerelmeskedni. Szóval igen, kicsit aggódtam. Féltem, hogy nem fogom szeretni és meg fogom bánni, hogy elolvastam. De szerencsére abszolút pozitív csalódás volt számomra a történet és bár új kedvencet nem avattam, de biztosan folytatni fogom a sorozatot, mert nagyon kíváncsi vagyok, miként alakul majd Kierse élete. 

A Mágia a Magyalkönyvtárban egy igazán érdekes és izgalmas fantasy sorozat, melynek alapja kicsit emlékeztetett engem Samantha Shannon Csontszüret sorozatára. K. A. Linde egy olyan világot alkotott meg, ahol szörnyek (a szörny kifejezésen olyan túlvilági lények együttesét értsétek, mint például a vérfarkasok, vármpírok) és emberek egymás mellett élnek. Tizenhárom évvel ezelőtt bukkantak elő az árnyékból és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott. Miután megszületett a Szörnyegyezmény, kicsit normalizálódott az élet és egyfajta fegyveszünet vette kezdetét. A szörnyek azonban nem tűntek el, tulajdonképpen az alvilág szerves részeivé váltak, a metrón például csak úgy lehet utazni, ha valaki fizet az ott állomásozó trollnak, hogy átengedje őt. Aki pedig egy vámpírnak tartozik, azt elrabolhatják és arra kényszeríthetik, hogy szörny orgiákon vegyen részt és ha az adott illető megkívánja, akkor minden probléma nélkül lakmározhasson a véréből. Szóval ahogy látjátok, rendkívül nehéz és veszélyes dolog embernek lenni még úgy is, hogy elméletben az egyezmény életben van. Sokan éheznek, nem jutnak megfelelő ellátáshoz. K. A. Linde tényleg egy vérbeli disztópikus világot alkotott. 

A történet főszereplője Kierse, aki tolvajként éli mindennapjait. Rendkívül tehetséges, úgy ért a zárakhoz, mint senki más. Amikor betört a könyvtárba, még nem is sejtette, hogy egy szörnnyel találja majd szemben magát. Graves azonban rendkívül érdekesnek és izgalmasnak találja a lányt, úgy érzi, hogy több van benne, mint egy egyszerű tolvaj, így egyezséget kötnek. A lány ellop neki egy titokzatos lándzsát, ő pedig megvédi a lány barátait és közösen edzik majd a képességeit. Fannihoz hasonlóan, a történet ezen pontján merült fel bennem, hogy ez tulajdonképpen egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, ahogy haladtunk előre az olvasásban, ez egyre jobban körvonalazódott bennem, azóta pedig így is hivatkozom rá. 

Kierse és Graves között nem alakult ki azonnal bensőséges viszony, sokáig nem bíztak egymásban, kellett egy kis idő ahhoz, hogy egymásra hangolódjanak és megnyíljanak egymásnak. Vitathatatlan, hogy megvolt közöttük az a bizonyos szikra, de nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a könyvben az erotikus jeleneteknél a szerző sem tudott kihagyni néhány klisés pontot. Annak viszont nagyon örültem, hogy összeségében volt mélysége ezeknek a jeleneteknek, nem csupán a romantasy közönség igényeit szolgálta ki vele a szerző. Abszolút volt szerepe mindkét erőteljesen erotikus jelenetnek, továbbvitték a történetet és megfelelően fel is vezette ezt a szerző. 

A történet nagyon izgalmas, nagyon örültünk neki, hogy nem volt annyira klisés, mint amire számítottunk. Emlékszem, a történet közepen viccelődve felvázoltunk néhány nagyon általános fantasy klisét és képzeljétek, ezek közül egyik sem volt a regényben. Nagyon tetszett a történet vége és bár szerintem lehetett számítani rá, még így is izgalmas volt olvasni. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Az utolsó harmada pedig annyira izgalmas, hogy én konkrétan együltő helyemben ledaráltam. Nagyon tetszettek az alvilági jelenetek, a kelta mondakör beemelése. 

Valahogy kevésnek éreztem. Hiába vitt magával a flow és a lendület, nem tudtam teljesen elmélyedni a történetben. Kierse karaktere egyáltalán nem került közel hozzám, mintha egy láthatatlan falat éreztem volna közte és köztem. 

A történetben fontos szerepet kapnak Kierse barátai is, de úgy éreztem, hogy hiába utal rá ezerszer a szerző, hogy mennyire fontosak számára, mivel ők nem kaptak elég játékteret, így kicsit furcsa volt látni, hogy milyen fontos karakterekké lépnek elő. És ezt nem is csak itt éreztem, néha olyan volt, mintha a semmiből jöttek volna elő nagyobb horderejű dolgok. Nem készítette megfelelően elő a szerző, így kicsit lógtak a levegőben. 

Amit viszont nagyon szeretnék megköszönni az írónak, az a normális lezárás. Végre egy könyv, ahol nem kapok agybajt a vége miatt. Egyértelmű a folytatás, és ki is jelöli az irányt, hogy majd merre halad tovább a történet, de nincs benne durva cliffhanger. Emiatt pedig hihetetlen hálás vagyok, végre egy pihentető végkifejlet. 

A borítóról és a kiadásról már írtam nektek, hogy mennyire imádom. A puha és a keménytáblás kiadás is abszolút a szemet gyönyörködtető kategória. Csodálatos éke lesz a polcomnak. 

Összességében ugyan nem lett akkora kedvenc nálam a történet, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt....nagyon várom a folytatását is. Nem tökéletes, de abszolút van benne potenciál, simán benne van a pakliban, hogy a folytatások sokkal erősebbek lesznek. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, akkor mindenképpen érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 





Janice Hallett: Az alpertoni angyalok rejtélyes esete

Sziasztok!

Mikor megláttam Janice Hallett regényét, azonnal szerelem volt első látásra. Nem ez volt tőle az első regényem, A színjáték és a Karácsonyi ​színjáték című kötetet már olvastam így kíváncsian vártam, hogy mivel is rukkol majd elő a szerző. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Az ördög a részletekben lakozik…

Amanda Bailey megtörtént bűnügyekről ír könyveket, és mindent tud az alpertoni angyalok szektájának híres esetéről. Az angyalokról már tucatnyi könyv és film jelent meg a húsz évvel korábbi éjjel óta, amikor megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus.

A szekta tagjai – a karizmatikus szektavezér kivételével – nem élnek, és egész mostanáig úgy tűnt, már semmi újat nem lehet mondani az esetről. De az alpertoni csecsemő betöltötte a tizennyolcat, végre interjú készülhet vele. Ha Amanda le tudja nyomozni, ez lesz az év fogása. De szagot fogott egy rivális író, Oliver Menzies, aki pont olyan találékony, mint Amanda, és talán jobbak a kapcsolatai.

Rákényszerülnek, hogy összedolgozzanak. Együtt rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. És az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le…

A bevezetőben már írtam nektek, hogy nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, azt azonban még egyáltalán nem említettem, hogy eddig egyértelműen ez a kedvencem tőle. Az alpertoni angyalok rejtélyes esete teljesen levett a lábamról, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Az egyik legjobb kötet volt a maga műfajában, amit eddig olvastam. 

A regény középpontjában maga a nyomozás áll. Stílusa olyan, mint egy digitális puzzle. Üzenetek, emailek, podcast leiratok és legépelt interjúk alapján bontakozik ki előttünk a történet, ettől pedig úgy érzi az olvasó, hogy ő is részese a cselekménynek. A kötet rendkívül addiktív, csak úgy faltam a lapokat, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. Olvasás közben az ember több névvel is találkozik, melyek valamilyen formában kötődnek a titokzatos ügyhöz. Ezeket olykor nehéz követni, de abszolút megéri a figyelmet és a koncentrációt, mert minden apróság jelentőséggel bír. 

A történet főszereplője Amanda Bailey, aki bűnügyekről ír könyveket, már több regénye is megjelent, legfrissebb írásában pedig az alpertoni angyalok rejtélyes esetével kíván foglalkozni. Az angyalokról ugyan már tucatnyi könyv és film jelent meg, de még senki sem dolgozta fel olymódon a történetet, mint ahogy Amanda tervezi. A húsz évvel korábbi éjjelen, az angyalok megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus. A szekta tagjai mind meghaltak, a karizmatikus szektavezér pedig börtönben ül azóta is. A csecsemő teljesen eltűnt, azóta senki sem akadt a nyomára. Vajon Amanda megtalálhatja őt és elkészítheti vele a vágyott interjút? És a rivális író, Oliver Menzies vajon segíti, vagy akadályozza majd őt a munkájában? Egy húsz évvel ezelőtti ügy vajon még mindig képes felkorbácsolni a kedélyeket? 

Amanda és Oliver rákényszerülnek arra, hogy összedolgozzanak, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik minden minden egyre zavarosabbá és gyanúsabbá. A szereplők egymás közti kommunikációjában állandó a kétely és a bizonytalanság: Ki hazudik? Ki mit titkol? Ez feszültséget teremt, miközben az olvasó folyamatosan újraértékeli, amit már tud. Szép lassan a szereplők rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek és teljesen más irányból kell megközelíteni az egész ügyet. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. Ahogy közelednek az igazsághoz, egyre több az ügyhöz közel álló ember hal meg, ráadásul Oliver is egyre furcsábban kezd el viselkedni. Az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le. 

A könyv kicsit lassan indul be, pontosan olyan a felépítése és dinamikája, mint amilyen általában egy kutatás. A szereplők kezdetben csak a sötétben tapogatóznak, falakba ütköznek, keresik a megfelelő irányt. Ahogy aztán elkapja őket a gépszíj és egyre közelebb és közelebb kerülnek az igazsághoz, úgy válik egyre izgalmasabbá a történet és maga az ügy is. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, rengeteg dolog volt, amire számítottam, de azért arra is volt példa, hogy konkrétan a földön koppant az állam, annyira leesett. Janice Hallett nagyszerűen szőtte a szálakat és zseniálisan adagolta a feszültséget a regényében. A hangulata olykor rendkívül nyugtalanító volt.

A kötet komoly etikai kérdéseket vet fel. Megjelenik benne a szekták és a kollektív meggyőzés pszichológiája, az hogy az emberek mennyire képesek befolyásolni egymást, különösen zárt közösségekben. Janice Hallett bemutatja, hogy mennyire könnyen kihasználható egy kétségbeesett és magányos ember, ha a másik pont azt mondja amit hallani akar és azt kínálja, amire vágyik. De olvasás közben az is felmerült bennem, hogy vajon meddig mehet el egy újságíró az igazságért? Mennyit ér egy történet, ha közben emberek élete a tét? És nem utolsó sorban pedig felmerült bennem az is, hogy a bosszú nem csak önmagában káros, hanem annak következményei is beláthatatlanok lehetnek. Felmerülhet az is olvasóban, hogy vajon mennyire lehet megbízni egy hírben és a mai világban vajon mit jelent a hitelesség. 

Bár a történet múltbéli eseményekről szól, ezek hatása erősen érezhető a jelenben, ami arra emlékeztet, hogy a múlt feldolgozatlan titkai hogyan kísérthetnek bennünke és milyen hatással lehet jelenünkre. A regény rávilágít arra is, hogy a múlt és a titkok megértéséhez idő és türelem kell – nem lehet mindent azonnal megoldani vagy elkapkodni.

Összességében Az alpertoni angyalok rejtélyes esete nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy okosan felépített, formabontó mű, ahol az olvasó nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább aktív nyomozó, aki apró puzzle darabkákból rakja össze a teljes igazságot. Ez a regény azoknak ajánlott akik szeretik az izgalmas krimi regényeket, ugyanakkor nem riadnak meg a modern, kreatív történetmeséléstől sem. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 







2025. május 20., kedd

Sarah Adams: Add ​nekem, vagy elveszem! (Ha Rómában jársz 3.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Sarah Adams könyvei a hazai piacon is nagy sikernek örvendenek, különösen a Ha Rómában jársz sorozata, a kisvárosi románcok kedvelőinek kötelező olvasmánya. Most visszatérhettek bloggereinkkel a Kentucky államban található Rómába, ha pedig mellétek áll a szerencse nyerhettek egy példányt a kötetből! 

Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába. 
Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.
Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar… 
Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.
Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.
Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?
Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Alapjáraton nem vagyok egy tipikus romantika rajongó (bár igen, ha megnézitek a moly oldalamat, akkor ott virítana a romantikarajongó pecsét), inkább a szomorkásabb, drámaibb romantikus írásokat kedvelem. Szeretem, amikor összetöri a szívemet egy kötet. Jobban szeretek sírni a könyveken, mint nevetni rajtuk. Az utóbbi időben azonban igyekszem olykor vidámabb és könnyedebb történetekkel is körbevenni magam. Nagyjából fél éve találkoztam először Sarah Adams nevével, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát. Rájöttem, hogy imádom a "small town romance" típusú könyveket, rá kellett jönnöm, hogy ez az egyik kedvenc típusom, így hihetetlenül lelkes lettem, mikor megláttam, hogy visszatérhetek a Kentucky-beli Rome városkába. 

Az Add nekem, vagy elveszem című kötet egy igazán szerethető történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy megmutassa az igaz valóját a világnak, hogy merje felvállalni és megélni a saját érzéseit. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba, hogy bár nagyon fájdalmas tud lenni, ha elhagynak minket, mégis megéri vállalani a kockázatot, hiszen ahhoz, hogy boldogok legyünk, ahhoz ki kell kell lépni a komfortzónánkból. Arról, hogy gyermekkori traumáink mennyire meghatároznak minket még évekkel később is és arról, hogy mennyire nehéz levetkőzni egy parentifikált és egy nárcisztikus szülővel megáldott gyermeknek a korábbi berögzült és jól bevált túlélési stratégiáit. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sorozat sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Emily és Jack jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már egyetemista koruk óta ismerik egymást, de egy szerencsétlen találkozás miatt majdnem egy életre megutálták a másikat. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak.

Emily karaktere mindig is felemás volt számomra. A karaktere nem volt ismeretlen számomra, hiszen Noah és Annie történetét már olvastam, de igazán itt mélyül el, a saját könyvében a személye. Ahol végre nem saját életének a mellékszereplője, hanem végre megéli azt. A testvérek nagyon fiatalon elvesztették a szüleiket és Emily volt az a ragasztó, aki összetartotta a családját. Mindössze 8 évesen arra kényszerült, hogy felnőjön és ezzel magára vállalta a családfő szerepét. Mindig ő volt az erős, mindenkinek ő oldotta meg a problémáit. Ez a szerep azonban olyan testhezállóvá vált számára, hogy már nem tudta elengedni magát. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Mikor a városba költözik Jack, régi nemezise, a világja teljesen a feje tetejére állt. Mindent meg tudott tervezni, azzal azonban nem számolt, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Jack pedig az a típusú karakter, aki túlságosan jó ahhoz, hogy igaz legyen. Mindenki szereti és mindenki kedveli, mert mindig azt mondja, amit a másik hallani akar. De ez nem csupán abból fakad, hogy ő ennyire jófej, hanem egy megküzdési stratégia számára, amit a nárcisztikus apja mellett fejlesztett ki. Kettejük kapcsolata kicsit kinyis és enyhén toxikus, mégis úgy látják egymást, mint senki más. Szerettem, amikor szép lassan elkezdtek megnyílni egymás irányába és bíztam abban, hogy rájönnek, hogy ez a sok frusztráció és hülyeség, amit egymáshoz dobálnak, valami sokkal egészségesebb módon is megnyilvánulhat, mondjuk a hálószobában. 

Jó volt látni, hogy Emily és Jack megnyílik egymásnak. Emily végre megtanulta magát elengedni és megtapasztalta, hogy milyen az, ha van egy társunk, aki mindig mellettünk áll, történjen bármi is. Ráadásul én is büszke vagyok rá, hogy a mindig rendezett és skatulyából előhúzott nő mert élni az álmainak és kimászott a csigaházából. Bár az általa írt könyveket tutira nem olvasnám el, de imádom, hogy végül nagyközönség elé szeretne állni vele. Jack pedig szintén kilépett a komfortzónájából és már nem hagyja, hogy ismert apja meghatározza a karrierjét. 

Talán nem ez lesz a kedvenc részem, A Ha rómában jársz és a Gyakorlat teszi a mestert is jobban tetszett mégis szívembe zártam Emily és Jack történetét is. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah és Annie és Will karaktere üde színfolt volt a regényben, de bevallom nagyon bízom abban, hogy a következő történet Maddie-re koncentrál már, és nem lepne meg, ha egy már megismert férfi szereplő lenne mellette a másik központi karakter. Imádnám szerintem azt a kötetet is. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek Az add nekem, vagy elveszem kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném ,de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. A Ha Rómában jársz után és a Gyakorlat teszi a mestert után szinte kötelező olvasmány. Ha esetleg még nem olvastátok egyiket sem, akkor inkább azt javaslom, hogy először azokat kerítsétek sorra, mert ugyan csak lazán, de azért mégiscsak összefügg a három kötet egymással. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékunkban az írónő magyarul megjelent köteteinek címeit rejtettük el  bejegyzésben, nektek pedig ki kell rakni a betűkből, hogy az egyes állomások melyik címet rejtik és a Rafflecopter doboz helyes sorába beírni. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.14. This is my (book) universe
05.16. Angelika blogja
05.18. Fanni’s Library
05.20. Csak olvass!
05.22. Hagyjatok! Olvasok!

2024. június 27., csütörtök

Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Megérkezett Judy I. Lin Teák könyve duológiájának várva várt lezárása, melyben nem csak az emberi viszályokkal kell főószereplőinknek megküzdenie, de egy ősi gonosz is ébredezni látszik! Tartsatok velünk a Dáxi királyságba ezen az epikus fantasy blogturnén, melynek a végén a Next21 Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Sötét, édes bájital című regényt!

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.
Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.
Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.

A tavalyi év augusztásában olvastam Judy. I. Lin regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, és bár nem lett kedvenc, a hibái ellenére is megkedveltem a történetet és a karaktereket, így nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Már az első pillanattók kezdve éreztem, hogy ez a regény sem a nagy izgalmaival, feszes tempójával, vagy éppen az akciódús cselekményével fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Sőt, azt kell mondanom, hogy összességében jobban tetszett ez a kötet az első résznél. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, és a teához, teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett benne. Lehet, hogy egyszerűen csak jobbkor talált meg a kötet, de sokkal jobban élveztem a folytatás olvasását. Pedig igazából ha a szívemre teszema  kezemet, ebben sem történt sokkal több minden. 

A Sötét, édes bájital  egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy hatalomára jusson, milyen messzire merészkedik a gonosz, hogy testet öltsön és arról, hogy milyen áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy a jó felülkeredhessen végül a csatában. Egy történet jóslatokról, rémálmokról és arról, hogy olykor meg kell adnia az ellenségnek azt, amire vágyik, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk. Arról, hogy mire képes egy fiú azért, hogy büszkévé tegye az apját, az apa pedig arra, hogy megvédje őt. Arról, hogy a szeretteink iránt érzett szeretetünk, olykor elhomályosítja az értékítéletünket és arról, hogy milyen fontos elfogadni önmagunkat és felismerni a bennünk lakozó érzelmeket, hiszen csak így tudunk továbblépni és fejlődni. 
Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről, szeretetről, szerelemről de legfőképpen arról, hogy a gonosz mindig ott leselkedik az árnyékban és várja, hogy kitörhessen a fényre. 

Ning az előző rész végén képes volt meggyógyítani a testvérét, de a hercegnővel együtt menekülni kényszerült. Egyetlen lehetőségük, hogy embereket toborozzanak és valahogy visszaszerezzék a trónt a betolakodótól. Eközben a palotában furcsa dolgok történnek, az új herceg pedig egyre kevésbé bízik a kancellárban és abban, hogy apja tisztán gondolkodik. Vajon a két fiatal még egymásra találhat, megmenthetik közösen Dáxi népét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. 
A könyv nagyjából háromnegyede Ningék utazásáról és Kang palotabeli észleléseiről és kételyeiről szól. Váltott fejezetek segítségével pillanthatunk bele főhőseink fejébe. Kezdetben mindkét szereplőnek megvan a maga saját történetszála, de ahogy haladunk előre az időben, szép lassan összeáll minden egy teljes egésszé, kialakul a fő konfliktus és a cselekmény tetőpontján pedig megismerhetjük az ellenség igazi arcát. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó, de így maradok az erős 4 csillagnál. 
Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert rengeteg emlékezetes momentum van benne, akár a megtámadott területekre, az erekléykre, a sötét szemű harcosokra, vagy éppen a titokzatos tanítónő otthonára gondolok. Az előző kötettel ellentében most jobban bele tudtam helyezni magam a történetbe és kevésbé zavart ez a lassúság, de némi hiányérzet most is maradt bennem. 

A történet középpontjában most is inkább a politika és a hatalom áll, az én kedvenc jeleneteim mégis azok voltak, amikor Ning teát főzőtt és a mágiáját használta. Engem nagyon megfogott ez a fajta varázslat, imádtam róla olvasni. A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplőket a folytatásban sokkal jobban megkedveltem, Kang és Ning karaktere is közelebb került hozzám. Szerettem olvasni a belső vívódásaikról, így valahogy sokkal emberibbek lettek számomra. Nem túlromantizált karakterek, hanem hús-vér emberek, átélhető és átérezhető emberi érzelmekkel. Szép volt látni, hogy Ning mennyira ragaszkodik testvéréhez és jó volt, hogy az olvasó társa lehet azon az úton, amikor felismeri és elfogadja azt, hogy nem szabad, hogy az egész univerzum terhe az ő vállát nyomja, hagyja, hogy testvére saját döntéseket hozzon és nem utolsó sorban pedig felismeri, hogy értékes a személye. Kang sokáig az apja árnyékban élt, egyetlen célja az volt, hogy büszkévé tegye őt. De végül sikeresen felülkerekedik ezen a frusztrációján és megtalálja a saját újtát. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

A Sötét, édes bajátil nekem sokkal jobban tetszett az első résznél, a hibái ellenére is jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Korántsem tökéletes munka, de egyszerűen jó volt olvasni és jó volt elmerülni ebben a különleges világban. Ha szerettétek az első részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!.

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkhoz ezúttal kell némi rafinéra, ugyanis minden állomáson találtok egy idézetet, amiből “eltűnt” 1-1 szó. A ti feladatotok felkutatni és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Az emberi kéz hibázik, _____, de ezeket a kezeket az istenek adták nekünk. Arra használjuk, hogy helyrehozzunk valamit, hogy jót cselekedjünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06/27 - Csak olvass!
06/29 - Utószó
07/01 - Hagyjatok! Olvasok!
07/03 - Könyv és más
07/05 - Dreamworld