Sziasztok!
Liz Moore második könyve magyarul is megjelent! Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött. Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!
Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását.
Liz Moore neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen nagyon sok jót hallottam az előző, Hosszú, fényes folyó című regényéről. És bár azt végül nem olvastam, most úgy döntöttem, hogy a legfrissebb, Goodreads díjas könyvével kezdem az írónő munkásságával való ismerkedést.
Liz Moore: Az erdő istene című regénye egy tökéletes lélektani thriller, amely a 20. század közepének Amerikájában, az Adirondack-hegység erdőségeiben játszódik. A cselekmény középpontjában a Van Laar család áll, akik egy nyári tábort üzemeltetnek gazdag gyerekek számára. A látszólag jól működő vállalkozás mögött azonban egy mélyen traumatizált család áll, akik hosszú évtizedek alatt sem tudták feldolgozni súlyos veszteségeiket. 1975 augusztusában ugyanis eltűnik az alig 13 éves Barbara lányuk. Az eset mélyen megrázza a közösséget is, és nemcsak azért, mert Barbara eltűnt, hanem azért is, mert Barbara bátyjának, Macinak, 14 évvel korábban szintén hasonló körülmények között veszett nyoma. A hasonlóság nem csak a család, hanem az egész város gyanakvását felkelti: vajon a múlt ismétli önmagát? Mi történhetett igazából a testvérpárral? A könyv tökéletesen ötvözi a családi dráma, a krimi és a társadalmi regény műfaji elemeit, miközben arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy a múltbéli, traumatikus események milyen hatással lehetnek a jelen történéseire. A regény olvasása közben az volt az érzésem, hogy folyamatosan és kíméletlenül roppantja össze a szívemet a történet.
Be kell valljam, hogy az írónő tényleg mestere az atmoszféra-teremtésnek. Egy igazán erős, ugyanakkor lelkileg megterhelő történetet tár az olvasó elé. Tetszett, hogy a regény több idősíkon – az 1960-as és 1970-es években – játszódott, és a nézőpontok is folyamatosan változtak a történet során, melynek köszönhetően megismerhettük a szereplők motivációit, félelmeit és titkait.
A regény címe – Az erdő istene – már önmagában is sokatmondó. Az erdő nem csupán fizikai térként van jelen, hanem szimbolikus jelentősége is van: a múlt és a felejtés, a természet vadsága és az emberi civilizáció ellentéteként jelenik meg. Mi történik az emberrel, ha elveszik a természetben? Az eltűnés állandóan felbukkanó motívuma a regényben nemcsak krimiszerű feszültséget teremt, hanem egzisztenciális kérdéseket is felvet: hogyan dolgozzuk fel a veszteségeinket, miként hat ránk a bűntudat, és kaphatunk-e feloldozást.
A fentieken túl fontos társadalmi kérdések is felbukkannak a regényben: az osztálykülönbségek, a kiváltságok és a tábor, mint egy zárt, hierarchikus rendszer jelenik meg, mely folyamatos forrása az állandó feszültségnek. Az erdő istene bár krimiszerű elemeket tartalmaz, sokkal több annál: egy család történetén keresztül mesél az emlékezésről, a bűntudatról, az elengedés lehetetlenségéről és a társadalmi elnyomásról.
Az írónő másik legnagyobb erőssége a karakterábrázolás. A szereplők megfelelően árnyaltak, ugyanakkor sokszor rendkívül esendőek, gyakran hibáznak, mégis végig emberiek maradnak. Barbara alakja – bár eltűnik a regény elején – tulajdonképpen végig jelen van a történetben. Alice, az anyafiguraként, egy elnyomott és kemény nő, akinek gyásza szinte felfoghatatlan, és akit a múlt elhibázott döntései gyötörnek. Louise karaktere is érdekes volt számomra: ő volt az, aki kívülállóként betekintést nyújtott a Van Laar család táborának világába, ugyanakkor ezzel párhuzamosan saját problémáival is meg kellett küzdenie.
A borító szerintem lenyűgöző, engem az első pillanattól fogva megvett magának. A színvilág és a borító minősége is kifogástalan, remekül fog mutatni a könyvespolcomon.
Összegezve: nekem nagyon tetszett Liz Moore: Az erdő istene című regénye. Nagy eséllyel nem ez volt az utolsó olvasmányom az írónőtől. A könyvet leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nem tartanak az emberi lélek sötét természetétől, és szeretik azokat a történeteket, amelyek több súlyos kérdést vetnek fel, választ azonban nem feltétlenül kapnak rájuk. Elgondolkodtató, titkokkal teli, mélyen megrázó olvasmány. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
