.jpg)
Marvel rajongásom továbbra is töretlen, ezt igazolja, hogy rendszeresen találkozhattok a blogon ilyen jellegű kötetekkel. Amióta érdeklődni kezdtem a Marvel univerzum iránt minden alkalmat megragadok arra, hogy még jobban elmélyedjek ebben a világban. Szinte az összes eddig megjelent filmet láttam már, átrágtam magam több képes kiadványon és regényen szóval lassan nagyobb rajongónak mondhatom magam, mint Miklós. Rengeteg kedves karaktert a szívembe zártam már és biztos vagyok benne, hogy a jövőben még több szereplőt kedvelek meg. A Bosszúállók és az Amerika Kapitány filmeket nagyon szerettem, és ez kiemelten a mostani könyv főhősének, Bucky Barnesnak (alias a Tél katonája) volt köszönhető.
A Lokiról szóló könyvet és a Gamora, illetve Nebula kettőséről szóló könyvet is kedveltem anno, de úgy érzem valahogy a Tél katonájának tragédiákkal átszőtt karaktere még közelebb állt hozzám. Az az igazság, hogy ez a történet nem volt egy könnyű és egyszerű olvasmány, Bucky karaktere az egyik legtöbb fájdalmat átélt karakter a Marvel univerzumban, ami figyelembe véve az univerzumban zajló eseményeket, bizony elég nagy szó.
A Tél katonája című kötet nagyszerű olvasmány a bizonyítási vágyról, a szeretet és az emlékek erejéről, és arról, hogy ha valaki egész életében egy bizonyos szabályrendszer szerint éli az életét, vajon képes lesz-e kitörni a kötelesség béklyóiból. Mackenzi Lee regénye tulajdonképpen egy izgalmas előzménytörténet, mely során kicsivel közelebbről megismerhetjük, hogy milyen tragikus körülmények kellettek ahhoz, hogy Bucky Barnes-ból a híres/hírhedt Tél katonája váljon. Bepillantást nyerhetünk fiatal éveibe megismerhetjük az őt körülvevő embereket, illetve a motivációit arra, hogy az amerikai hadsereg tagja legyen. Ezt követően azonban egy váratlan fordulatnak köszönhetően teljesen más irányt vesz az élete és végül egy rendkívül veszélyes helyzetben találja magát, de szerencsére nincsen egyedül. A könyvben meg kell említenünk két fontos női karaktert: az egyik Gimlet/Ginny, aki Bucky fiatal éveiben jelenik meg, a másik pedig Rosztova, aki Vronszkij ügynök társa a különböző bevetéseken. Ők ketten nagyon sok meglepetést és váratlan fordulatot okoznak a történet során. Mindketten kifejezetten erős karakterek, a történet szempontjából pedig kiemelt fontosságúak.
A könyv cselekménye érdekes és izgalmas, csak úgy faltam a lapokat. A cselekmény jól követhető volt, ráadásul csavarokban sem volt hiány. A kötet tulajdonképpen több hosszabb fejezetre osztható, ezeket felváltva egyszer Bucky, egyszer pedig Vronszkij ügynök („V”) szemszögéből ismerhetjük meg. A sztori rendkívül gördülékeny és szerethető, én nagyon szerettem Mackenzi Lee írását. Az alapötlet zseniális, a cselekmény izgalmas, sokszor tényleg olyan volt, mintha egy igazi kémfilmben érezném magam, az akciójelenetek olyan részletességgel lettek megírva.
Az írónő emellett szerintem remekül eltalálta Bucky személyiségét. Egyáltalán nem éreztem karakteridegennek, mélyítette és tágította a karakterről alkotott felfogásomat. Óriási tisztelettel nyúlt a történethez, érezhető volt az első oldaltól kezdve, hogy Mackenzi Lee igyekezett olyat alkotni, ami megállja a helyét a Marvel univerzumában, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy maradéktalanul sikerült neki.
Összességében nekem nagyon tetszett a regény. Egy rendkívül fontos kötetnek gondolom, melyet valahogy végig áthat a reménytelenség és a kiszolgáltatottság érzése. Az írónő ugyanakkor egy személyes tragédiákkal tűzdelt, remek, akciófilmbe illő eseménysorokkal mélyítette tovább az ismereteimet a Tél katonájáról. Ez egy remekül felépített történet, mely a váltott szemszögű fejezeteknek is köszönhetően tudott újat mutatni és nagy szerencsénkre mindezt rendkívül magas szinten tette, ezzel is tovább bővítve a Marvel univerzumot. Nem tudok mást írni, csak azt, hogy olvassátok, szeressétek!
.jpg)
