Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb...

Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.

Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.

Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.

És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.

Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: The Artisan Fernweh

A Bűbájok boltja című kötet cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra egy kissé introvertált könyvtáros egy távoli szigeten, melyre a forradalom elöl menekült. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a könyveket, amelyeket megmentett a tűztől és segítsen a sziget lakóinak. Egy igazán kedves történet a barátságról, az emberi kapcsolatokról és arról, hogy egy közösségben az emberek mindig vigyáznak egymásra és gondoskodnak az övéikről. 

A Bűbájok boltja központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, miközben megidézi a könyvek és az olvasás szeretet is. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Miközben bevallom, durván megkívántam a fahéjas csigát (pedig nem is szeretem a fahéjat) és a lekvárokat. Nagyon megszerettem Kielát és a kis segédjét Cazt. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Mikor Kiela megérkezett a szigetre, csupán a túlélésre koncentrált és arra, hogy miként élje túl az elkövetkező napokat. De miután a kotnyeles szomszédja újra és újra megjelent, hogy segítsen neki, akár akarta, akár nem, szerint lassan valami átalakult benne. Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának az a különös ötlete támadt, hogy lekvárboltot nyit és majd ezzel keresi meg a kenyérre valót. Ez viszont nehezebb folyamat, mint amit elsőre gondolna az ember, hiszen hiába ülteti is el a frissen vásárolt magokat, hiába gondoskodik az elvadult bokrokról, nem fognak másnapra termést hozni. Miután elhatározza, hogy átlapozza a könyveket, amelyeket megmentett a pusztulástól ráébred, hogy mennyi hasznos bűbáj van a kezében, ami akár a sziget lakóinak is hasznára válna. Ugyan a mágia tiltott és büntetés jár annak, aki titokban használja, mégis mi baj történhet, ha valaki megnöveszti a málnabokrokat, vagy éppen meggyógyítja a haldokló fákat. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává. Amikor egy igazán csúnya vihar után egy idegen vetődik a szigetre minden veszélybe kerül. Vajon képes lesz Kiela megvédeni a boltját, és a barátait? Sikerül elhitetni a városból érkezőkkel, hogy senki nem használ tiltott bűbájokat?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Kiela egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is a kis kunyhója. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy végén miként rendeződött el minden.

Kiela egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét, de természetesen a városka lakóit is a szívem zártam. A lány rengeteget fejlődik, megtanulta, hogy miben rejlik a közösség ereje és végre közel engedte magához azokat, akik törődnek vele. Felismerte, hogy igenis értékes és a jólléte tényleg fontos másoknak. Larra, a jóképű szomszéd is sokat változott, megtanulta elfogadni Kiela határait. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Bryn, Eadie, Gaz és Míp mind-mind olyan karaktere, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt. A pékségben reggeliznék, meglátogatnám a hippokamposz farmot, majd a napot Kiela házikójában zárnám és Cazzal csacsognék a könyvekről. Megkeresném Mípet, megetetném a tyúkot és bíznék abban, hogy az egyik lakó kiadja nekem a szobáját.

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Összességében nagyon szerettem a Bűbájok boltját, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha a jövőben beszerzek néhány növényt, tuti Caz és Míp lesz majd a neve. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen lény Caz?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturnés Klub

08.08.: Csak olvass!

08.10.: Kitablar

08.12.: Fanni's Library

08.14.: Olvasónapló

08.16.: Hagyjatok! Olvasok!

08.18.: This is my (book) universe.

08.20.: Utószó

08.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út

08.24.: Könyv és más

Read More

Natalie Sue: Remélem, ​jól vagy + Nyereményjáték

Sziasztok!

Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben!

Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára?

Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.

Jolene, ​a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.

Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.

Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.

A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különbségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.

Van, amikor egy könyv a csodaszép borítójával, máskor pedig érdekes fülszövegével hívja fel magára a figyelmemet. Ennél a kötetnél bevallom, a fülszöveg egyik sora volt rám olyan hatással, hogy úgy éreztem, ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom. Mikor ezt a részt láttam: "Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat." konkrétan én hangosan felnevettem. Az ember túl gyakran kap a munkahelyén bosszantó üzeneteket, így elképzeltem, hogy milyen vicces is lenne, ha egy-egy idegesítő pillanat után a válaszomban benne lenne egy fehérre állított csípős utóirat. 

A történet szerint Jolene (akinek ahányszor elolvastam amúgy a nevét megszólalt a fejemben a Dolly Parton dal és nem...ez nem 1-2 alkalmat jelent) nem igazán találja a hangot a kollégáival. Kicsit olyan 22-es csapdája típusú szituációban van. Mivel furcsán viselkedett, ezért a munkatársai is elég furán kezdtek el viszonyulni hozzá, az évek során pedig ez a hatás-ellenhatás egyre inkább megmutatkozott. Téves prekoncepciók és az emberek teljes félreismerése jellemzi az ilyen típusú viszonyokat és hát Jolene esetében is pontosan erről van szó. Nem csak ő ismerte teljesen félre a kollégáit, hanem ők sem látták az ő valódi arcát. 

A 30-as éveiben járó nő egyedül él, egy kevésbé hívogató környéken. Irodai adminisztrátorként dolgozik egy Supershops Incorporated nevű cégnél. Alkoholproblémái vannak, nincs valódi szociális élete és a kollégáival sem találta meg igazán a közös hangot. Egy nap érzékenyítő tréningre küldik amiatt, mert csúnya dolgokat írt fehéren az utóiratba, továbbá telepítenek a gépére egy olyan programot is, amely megfigyeli az ő levélváltásait és kiszűri azokat az üzeneteket, amelyek illetlenséget tartalmaznak. Egy váratlan technikai gubanc miatt azonban Jolene hirtelen belelát a teljes cég levelezésébe. Nemcsak kollégái e-mailjait kapja meg valahogyan, hanem a chat üzenetekbe is bepillantást nyer. Hirtelen megtudja, hogy mit gondolnak róla az emberek, ez pedig elgondolkodtatja őt. Amikor megtudja, hogy leépítések várhatók, felismeri a helyzet előnyét és mindent megtesz azért, hogy megkaparintsa az előléptetést és bebiztosítsa a helyét, hiszen ha elbocsájtják, akkor nem lenne más választása, mint hazaköltözni a szüleihez, ezt pedig a világért sem akarja. 

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi szép fokozatosan megkedvelni őket. Ami kezdetben csupán egy eszköz volt azért, hogy megtartsa a munkáját átalakult valami mássá, valami mélyebbé. Megismerte a kollégák titkait és nem várt módon reagált ezekre. Kibújt a csigaházából és őszintén segíteni akart, mikor problémájuk akadt. 

Ahogy haladunk előre az időben, úgy ismerjük meg egyre jobban Jolenet, egyre inkább megértjük, hogy a jelenjében mikor viselkedik úgy-ahogy. Felismerjük, hogy hiába töltötte már be a harmincat is, múltja még mindig komoly hatással van rá. Gimnázium óta nem tudott szoros kapcsolatot kialakítani másokkal, elszigetelte magát és csupán a túlélésre játszott. Mikor megismeri azonban a cég új hr-es kollégáját, valami megváltozott. Cliff társaságában teljesen kinyílt és szép lassan elkezdett kibújni a csigaházából. De vajon egy olyan barátság, amelynek egy része hazugságon alapul meddig képes fennmaradni. Ha kipukkan a lufi, lesz valami, ami varázslatos módon mégis a levegőben tartja?

Őszinte leszek veletek, valahogy nem számítottam arra, hogy ezt a könyvet ennyire fogom szeretni. Egy délután alatt elolvastam, teljesen beszippantott, csak úgy faltam a lapokat. A szerző tökéletesen egyensúlyozott a könnyedség és komolyság igen vékony mezsgyéjén. Olvasás közben néha hangosan kuncogtam, máskor pedig komolyan elgondolkodtam. A történet tulajdonképpen Jolene felnövéstörténete. Egy írás arról, hogy miként nyílik meg, miként találja meg a helyét az emberek között. Szórakoztató, mégis komoly témákat vet fel. A kiégés, az alkoholizmus, a gyász, a bűntudat és a megfelelési kényszer mind-mind olyan elemek, melyek megjelennek a kötetben. 

Azt hiszem, az irodai jelenetekkel mindannyian tudunk azonosulni. Legyen szó egy rendkívül büdös étel melegítéséről, szobanövény krízisről, irodai rivalizálásról, vagy pletykálkodásról, általában minden munkavállalóban van valami közös. Mindannyian azt szeretnék, hogy észrevegyenek és elismerjenek minket. Amikor több ember van összezárva egy szobába/folyosóra, akkor a konfliktusok elkerülhetetetlenek, hiszen tényleg napi 8-10 órában vagyunk együtt olyanokkal, akiket olykor még csak nem is kedvelünk. Általában két lehetőségünk van. Barátkozunk és igyekszünk pozitívan hozzáállni másokhoz, vagy meghúzzuk a határvonalakat és azt mondjuk, hogy ez egy munkahely, ide nem barátkozni járunk, és elvagyunk a saját kis világunkban. Persze mindegyik mellett szólnak pro és kontra érvek is, nincs feltétlenül jó, vagy rossz válaztás. Jolene például sokáig nem barátkozik a munkahelyén, de felismeri azt, hogy néha azért lehetett volna kicsit barátságosabb a kollégáival. Én meg a teljesen másik véglet vagyok, aki nem tud úgy dolgozni, hogy ne érezze "jól" magát a munkahelyén. Ahhoz, hogy funkcionáljak, szükségem van a csacsogásra, a kávézásra, a cinkos összenézésekre és a közös hülyéskedésre. El sem tudnám képzelni, hogy úgy teljen a napom, hogy senkinek sem szólok egy szót sem. 

Arra számítottam, hogy a fülszövegben is leírt vicces utóiratok nagyobb szerepet játszanak majd a történetben, de viszonylag az elején lebukik Jolene, így csak néhányat ismerünk meg belőle. Ezt nagyon sajnáltam, bíztam benne, hogy több szerepet kap majd és nem csupán beindítja a kötet cselekményét. 

Mind Jolene, mind pedig Cliff karakterét nagyon megkedveltem, szerettem, ahogy a legjobbat hozzák ki egymásból. Könnyen és gyorsan megtalálták a közös hangot még úgy is, hogy egy érzékenyítési programban nem biztos, hogy a hr-es kolléga a legbiztosabb pont. Mégis nagyon drukkoltam, hogy végül egymásra találjanak. 

A kötet nyelvezete szerintem remek, ráadásul a történet tökéletes forgatókönyv alap, zseniális filmet lehetne belőle készíteni, biztosan megnézném Netflixen. 

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet, nem számítottam rá, de teljesen beszippantott. Tuti bekerül majd a 2025-ös top listámra. Ha szeretitek a könnyed mégis fontos témákkal operáló történeteket, akkor Natalie Sue regényének is adjatok esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most Jolene taktikáját alkalmazzuk és fehérre festettük egy-egy szereplő nevét a bejegyzésben. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorához írjátok be. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista: 

07.29. Olvasónapló

07.31. Pandalány olvas

08.02. This is my (book) universe

08.04. Szembetűnő

08.06. Csak olvass! 

08.08. Ambivalentina

RHONDA

Read More

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban és a Balaton-felvidéken

Sziasztok!

Ha szerettek kirándulni, akkor Varga Viola könyveit nektek találták ki. Tartsatok velünk, ismerjük meg ezt a két rendkívül érdekes és izgalmas foglalkoztató könyvet, melyek segítségével felfedezhetjük a Balaton-felvidék és a Dunakanyar rejtett kincseit. Amennyiben nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv a Barangoló a Dunakanyarban című kötetből. 

Barangoló a Balaton-felvidéken

A Barangoló a Balaton-felvidéken hasznos kiadvány lehet az egész család számára egy balatoni nyaralás vagy kirándulás során. Fedezzétek fel Veszprémet, Tihanyt, Badacsonyt, Szigligetet, Keszthelyt, és megannyi érdekes látványosságot a Balaton-felvidéken! Látogassatok el a Tapolcai-tavasbarlangba, csodáljátok meg a salföldi házakat, és ismerkedjetek meg a Kőtenger legendájával!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha valamit, akkor bizony a Balaton-felvidéket nem kell bemutatni nekem. Szerencsés gyerek vagyok, minden évben voltunk nyaralni anno a szüleimmel, a Balaton pedig külön kedves a szívemnek, hiszen veszprémi lányként mindig elérhető távolságban volt számomra a "magyar tenger" és a környéke. Rengeteget voltam a Balatonon, sok kellemes emlék kötődik hozzá, felnőttként is rajongok érte, bár most már inkább a látványa és a partja lelkesít, nem pedig maga a víz. Igazi nosztalgikus élmény volt a foglalkoztatókönyv olvasgatása és lapozgatása. 

A Barangoló sorozat ezen kötete a Balatonhoz és annak környékére repíti el olvasóit. A játékos feladatok és az izgalmas érdekességek nem csak a gyermekek, hanem tulajdonképpen az egész család számára hasznos kiegészítője lehet a nyaralásnak. A munkafüzetet elvihetjük magunkkal és a nyaralás alatt is töltögethetjük, de az is remek ötlet, ha otthon összeül a család és közösen megbeszélik az élményeiket, majd ezek alapján veszik sorra az egyes feladatokat. Szerencsére nem foglal sok helyet, így mindkét opció tökéletes választás. 

A könyv a Balaton-felvidék különböző városait és területeit mutatja be. A rajzolás és színezés mellett érdekes adatokat ismerhetünk meg a tóról, az élővilágról az egyes településekről. Külön oldalpár foglalkozik például Veszprémmel, Balatonfüreddel, Tihannyal, és Hegyestűvel is. De ezen kívül olvashatunk még Badacsonyról a Salföldi Majorról, Szigligetről, vagy éppen a Tapolcai-Tavasbarlangról is. Az egy-egy oldalt, vagy oldalpárt elfoglaló helyszíneken pedig különböző feladatokat találhatunk. Készíthetünk vitorlást, levendulazsákot. De tervezhetünk címert a ránk jellemző tulajdonságok alapján és lerajzolhatjuk álmaink nyaralóját és még egy vitorlást is építhetünk. A könyv közepén pedig egy kihajtogatható térkép is van, aminek színezésében csupán a fantáziánk szabhat határt.

A szerző igyekezett minél több érdekességet megjeleníteni a foglalkoztatókönyvében, így játékos formában a legkisebbek is megismerhetik ezt a csodaszép tájegységet. A Balaton-felvidék abszolút a szívem csücske, így végig mosolyogva lapozgattam a könyvet. 

A borítóról és magáról a kötetről a klasszikus balatoni motívumok köszönnek vissza. Emlékszem, gyerekkoromban imádtam a reklámszöveget húzó repülőket figyelni. De persze megjelennek a balatoni életképhez tartozó motívumok is, mint a vitorlás hajó, vagy éppen a buja nádasok.  A kötet színvilága inkább pasztelles, ami nekem nagyon tetszik. Valahogy egyszerűen jólesik ránézni is, sokkal jobban működik, mintha harsány és merész színekkel operált volna az illusztrátor. 

A korosztályi besorolás miatt kicsit bajban vagyok. mert valahogy úgy érzem, hogy a kisebbeket jobban leköti ez a típusú foglalkoztató. Vitathatatlanul sok érdekesség van benne a felnőttek számára is, de azért vannak benne olyan állatok például a Balatonból, amelyekről bevallom, még én sem hallottam. Még a nádi rigót csak összerakom a kevert betűkből, de a bodorkára szerintem esélyem sem lenne. 

Barangoló a Dunakanyarban

A Barangoló a Dunakanyarban a legjobb útitárs családi kirándulásokhoz. Fedezzétek fel együtt Vácot, Szentendrét, Verőcét, Visegrádot és megannyi érdekes látványosságot a Dunakanyarban! Látogassatok el a Sátorkőpusztai-barlangba, járjátok be a Mogyoróhegyi tanösvényt, és ismerkedjetek meg a dunai hajózással!

A Balaton-felvidéki kötet után pedig szeretném bemutatni nektek a Dunakanyarhoz fűződő kötetet. A Barangoló sorozat ezen kötete a Dunakanyarhoz és annak környékére repíti el olvasóit. Az előző kötethez hasonlóan, a játékos feladatok és az izgalmas érdekességek nem csak a gyermekek, hanem tulajdonképpen az egész család számára hasznos kiegészítője lehet a nyaralásnak. 

A Dunakanyar az elmúlt évek nagy felfedezése nálam. Sokáig nem ismertem annyira ezt a területet, de az utóbbi időben teljesen beleszerettünk Miklóssal Nagymaros és Zebegény környékébe. Imádunk sétálni a Duna partján, szeretjük azt a nyugalmat és a csendet, mely ilyenkor körülvesz minket. 

A könyv a Dunakanyar különböző településeit, a dunai hajózást és magát a Dunát mutatja be. A rajzolás és színezés mellett érdekes adatokat ismerhetünk meg a folyóról, az élővilágról az egyes településekről. Külön oldalpár foglalkozik például Visegráddal és Szentendrével. De ezen kívül olvashatunk még Nagymarosról, Verőcéről, Zebegényről is. Az egy-egy oldalt, vagy oldalpárt elfoglaló helyszíneken pedig különböző feladatokat találhatunk. Tervezhetünk egy saját útvonalat a megadott túrajelek alapján, lerajzolhatjuk, hogy mit csinálnánk legszívesebben a strandon és ehhez milyen eszközök szükségesek, illetve megépíthetünk mi is papírból egy saját templomot.  

A szerző igyekezett minél több érdekességet megjeleníteni a foglalkoztató könyvében, így játékos formában a gyerekek is megismerhetik ezt a csodaszép tájegységet. 

A borítóról és magáról a kötetről a klasszikus motívumok köszönnek vissza. A visegrádi vár és a kajakok (vagy kenuk...ne kövezzetek meg, ezeket mindig keverem) a legszembetűnőbb a borítón. Ennek a kötetnek a színvilága is pasztelles, ami nekem továbbra is nagyon tetszik. Valahogy egyszerűen jólesik ránézni is, sokkal jobban működik, mintha harsány és merész színekkel operált volna az illusztrátor. 

A korosztályi besorolás miatt kicsit bajban vagyok, mert valahogy úgy érzem, hogy a kisebbeket jobban leköti ez a típusú foglalkoztató. De közben meg olyan érdekességek és dolgok vannak benne, ami szerintem nemhogy egy 9 évesnek, de még egy 11-12 évesnek is kicsit unalmasnak hat. Vitathatatlanul sok érdekesség van benne a felnőttek számára is, de most őszintén. Melyik 10 éves tudja felsorolni, hogy melyik 10 ország érinti a Dunát? Még a felnőttek sem tudnák az összeset. 

Összességében bár kifejezettem szerettem a két könyvet, valami nekem mégis hiányzott belőlük. Sok jó ötlet, érdekes és izgalmas feladat volt bennük, de néhány részt kicsit száraznak éreztem. Talán egy kis játékosság kellett volna még a könyvekbe. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT és ITT tudod megrendelni. ITT és ITT pedig bele is olvashatsz a kötetekbe.

Nyereményjáték

Mivel a két foglalkoztatókönyv segítségével felfedezhetjük a Balaton-felvidéket és a Dunakanyart így most a játékunk is ezen térségekhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy nevezik Veszprémet és honnan kapta a nevét?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.05.: Csak olvass!

08.07.: Könyv és más

08.08.: Veronika's Reader Feeder

08.10.: Szembetűnő

Read More

Kavasiro Szaki: Az exem kedvenc receptje + Nyereményjáték

P

Sziasztok!

Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el.

Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.

Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.

Már sokan tudjátok rólam, hogy imádom a japán szerzők könyveit, így nagyon megörültem, mikor szembejött velem Kavasiro Szaki regénye Az exem kedvenc receptje. A fülszöveg igazán érdekesnek tűnt, így tűkön ülve vártam, hogy végre sorra kerítsem. Talán nem lett akkora kedvenc, mint amire előzetesen számítottam, de azért összességében tetszett a kötet és abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen rengeteg szép és fontos gondolat volt benne az életről. 

Az exem kedvenc receptje egy igazán kedves és szerethető történet veszteségről, fájdalomról és az újrakezdésről. Egy kötet az elengedésről és arról, hogy az ember igenis képes arra, hogy maga mögött hagyja a múltját. Legyen szó toxikus exről, egy soha nem viszonzott szerelemről, vagy éppen gyászról mindannyian küzdünk azzal, hogy túllépjünk a fájdalmunkon. 

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyekről bizonyos emberek, élethelyzetek jutnak eszünkbe. Egy étel, amelyet szívesen főztünk a volt párunknak, vagy valami, amit nekünk főztek sok-sok évvel ezelőtt. Egy étel, amelyet azóta nem is fogyasztottunk, hogy nem tartjuk a kapcsolatot volt szerelmünkkel/családunkkal. Ha pedig még rossz érzést kelt bennünk a dolog, akkor az lehet abszolút annak a jele, hogy még nem zártunk le magunkban ezt a kapcsolatot. Lehet a szerelem már elmúlt, de maradhattak tüskék. Terápiás jelleggel pedig izgalmas gondolat ezeket az ételeket megfőzni, elfogyasztani és közben jól kibeszélni magunkból a sérelmeinket. Hiszen az, ha van mellettünk valaki és teret biztosít arra, hogy megéljük érzéseinket, az olykor aranyat érhet. Az exem kedvenc receptje pedig pontosan ebből indul ki. Teret és lehetőséget biztosít péntek esténként azok számára, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. 

Momoko egy nap ittas állapotban tér be Amamija kávézójában. A lány megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el. Ezzel pedig egy hagyományt teremt, hiszen péntek esténként szívesen várják azokat, akik szeretnék "eltemetni" az exeikkel kapcsolatos érzéseiket. Nagyon tetszett ez az elgondolás és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy én vajon milyen étel miatt keresném fel őket és mi miatt kérném a segítségüket. De őszinte leszek veletek, sajnos engem nem ragadott magával a történet annyira, amennyire szerettem volna. Amamija, Momoka és Kuroda nagyon fura hármast alkotott, mégis tökéletesen működött a kis szövetségük. Bár Momoka néha kicsit idegesített, de összességében nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A szereplők nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk, olykor forgatjuk a szemünket vadul, máskor pedig egyszerűen csak fájdalmat és sajnálatot érzünk miattuk.

A könyvben nyolc különálló történet van. Mindegyik egy konkrét ételhez, ezáltal pedig nyolc különböző megbízóhóz kötődik. Az első három történet kicsit megijesztett és aggódni kezdtem, hogy csupán toxikus szakítások lesznek majd benne. Majdnem el is vette a kedvemet az olvasástól. De aztán a negyedik történetnél átkattant valami és elkezdtem jobban élvezni az olvasást. Így talán nem is annyira meglepő, ha azt mondom, hogy nem az első történetek voltak a kedvenceim. A leginkább Kimura úr (a könyvesboltos bácsi), Amamija (a kávézó vezetője) és Kuroda (egy törzsvendég) történetét zártam a szívembe. Az idős bácsié az elhunyt feleségéről, a Amamijáé egy viszonzatlan szerelemről, Kurodáé pedig egy szomorú családi helyzetről szólt. Érdekes és izgalmas volt látni a különböző embereket és a különböző élethelyzeteket. Tetszett, hogy a szerző nem ítélkezett egy másodpercig sem, még a legfurcsább helyzetekre is volt egy-egy bátorító és kedves gondolata. 

A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és ami külön pirospont, minden fejezet végén megtalálható a recept is, ami az adott étel elkészítéséhez kell. Ez egy igazán remek ötlet és biztos vagyok benne, hogy én is elkészítem majd valamelyiket, mert nagyon megjött hozzá a kedvem. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Kavasiro Szaki regényének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Addig vagy valaki, amíg mások tartanak valamire.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.26.: Ambivalentina

07.29.: KönyvParfé

07.30.: Csak olvass!

Read More

Nicola Whyte: Gyilkosság kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónál jelent meg Nicola Whyte krimije, a Gyilkosság kilátással. Egy lakóparkban holtan találnak egy férfit, a rendőrség pedig próbálja felgöngyölíteni az ügyet: Kinek volt indítéka a gyilkossághoz? Minden jel a halott férfi feleségére mutat, akit a férje számtalan alkalommal bántalmazott, de nem szabad elfeledkezni a lakópark többi lakójáról sem - és persze az idős főbérlőről, Celeste Van Durenról sem, akinek az ablakából rálátni a teljes övezetre. Vajon ki volt a valódi tettes? Egy igazi Agatha Christie-s kaland, de most nem egy vonatúton, hanem egy elzárt lakóparkban! Gyere, és járj te is a bloggereinkkel a történet végére, és ne feledd, hogy a turné végén egy példányt kisorsolunk a regényből!

Mennyire ​ismerhetjük igazán a szomszédainkat? Mikor alakul át a mosolygós jószomszédi viszony iszonnyá?

Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő biztonságos menedékként álmodta meg London legkisebb lakóparkját, a Marchfield teret. Olyan helynek, ahol azok találhatnak otthonra, akik a múltjuk elől menekülnek, vagy akiknek máskülönben nem lenne módjuk maradni abban a városban, amelyet otthonuknak neveznek. Legalábbis ez volt a terve.

Ám amikor az egyik lakót holtan találják a konyhájában, a rendőrség pedig az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte.

Így azt teszi, amit bárki, akinek sok pénze, erős igazságérzete és fájós csípője van: felfogad két bérlőt, hogy járjanak a dolgok végére. Az egyik Audrey, a takarítónője, aki mindenkit ismer, és akit mindenki szeret. A másik Lewis, a bukott krimiíró, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat.

A páros csillapíthatatlan kíváncsisággal veti bele magát a nyomozásba. Bár mindenben különböznek, hamarosan valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon mi felett siklott el Audrey és Lewis, ami valójában végig ott volt az orruk előtt?

A szobalány és a Gyilkos a házban találkozik ebben a csavaros, hangulatos krimiben, amely London legkisebb lakóparkjában játszódik – Nicola Whyte regénye egy vérbeli rejtély feltárására invitál mindenkit, aki imádja, ha egy könyv az utolsó oldalig megtartja titkait.

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés, általában védett környezetben. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.

A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra a Gyilkosság kilátással című kötet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a szereplőket és azokat a titkokat, melyeket rejtegetnek. 

Nicola Whyte regénye érdekes és izgalmas olvasmány volt, bár nem lesz a kedvencem a műfajában, de azért okozott meglepetést olvasás közben. Szerettem olvasni, szórakoztató volt és kíváncsian vártam, hogy miként kuszálja, majd egyenesíti ki a szálakat az írónő.

A történet  London legkisebb lakóparkjában, a Marchfield téren játszódik, amelyet Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő egy biztonságos menedékként álmodott meg. Olyan embereknek biztosított lakhatást, akik valami miatt nem engedhettek meg maguknak ilyen lakást a városban. A téren minden nyugodtan tűnik, és bár mindenkinek van valamilyen takargatnivalója és nem minden lakásban zajlik nyugodtan az élet, arra azért senki sem gondolt, hogy a 10-es lakásban valakit meggyilkolnak. Amikor a rendőrség az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte. Így felbérli Audreyt, a takarítónőjét, akit mindenkit ismer, és akit mindenki szeret és Lewist, a bukott krimiírót, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat. Ők ketten nem is lehetnének különbözőbbek, de egy valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon ki lehet a gyilkos? 

Az író stílusa könnyed, könnyen és gyorsan lehetett haladni az olvasással. Lewis és Audrey párosa nagyszerűen kiegészítette egymást. Kezdetben nem kedvelték egymást, de gyorsan összecsiszolódtak és kompetens partnerekké váltak. Talán még a rendőrségnél is hatékonyabbnak bizonyult a szimatuk. 

Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A könyv közepe egy kicsit talán belassul, mintha kicsit sokat ismételni magát a szerző. De a vége abszolút kárpótolja az embert. Sok mindenre számítottam, de azért volt néhány dolog, ami engem is meglepett. A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. 

Szerettem, hogy bár a történet könnyed, mégis komoly témákat boncolgat. Megjelenik benne a családon belüli erőszak, a zaklatás, vagy éppen gazdasági csalás kérdése. És bár ezeket a témákat csupán érintőlegen villantja fel a szerző, mégis fontos, hogy szó essen róluk. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Ez a szerző első könyve, ugyan nem tökéletes, de abszolút szerethető. Szerintem érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Eredjünk mi is a cozy mystery-zsáner nyomába! Az állomásokon találtok egy-egy idézetet ilyen típusú könyvekből, nektek pedig az a feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a kötet szerzőjét és címét! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Hogy bölcs dolog-e megkörnyékezni egy embert, aki akár gyilkos is lehet? Úgy döntött, ilyen aggályokról nem vesz tudomást.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.26 Könyv és más

07.28 Csak olvass!

07.30 Kitablar

Read More

Mészöly Ágnes: Minna és Róka + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Minna és Róka – Vizes mesék bájos, nyári hangulatú történetei a barátságról, kalandokról és a gyermeki kíváncsiságról mesélnek a legkisebbeknek. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Minna mindent szeretne tudni a világról. Nemcsak a szülei, hanem a legjobb barátja, Róka is segít neki ebben. Mindennap történik valami izgalmas, akad valami új felfedeznivaló! A kötet két meséjéből kiderül, hogyan lesz a sárga gumirongyból délceg mentőkacsa, és az is, hogy mi a legjobb a nyári záporban.

Ha létezik tökéletes nyári mesekönyv, akkor Mészöly Ágnes Minna és a Róka című kötete biztosan pályázhatna erre a megtisztelő címre. A kötet két rövid történetből áll, melynek mindegyikében a víz van a főszerepben. Az első mesében Minna, Róka és a szülei strandolni mennek, a másodikban pedig egy nyári zápor kapja el őt és édesapját a játszótérről hazafelé menet. Mindkét mese klasszikus és tipikus nyári élethelyzetet dolgoz fel. Az első mesében, Minna kicsit tartott a nagy tóban való fürdéstől, de gyorsan rájött arra, hogy nincs mitől félnie, hiszen szülei mindenre gondoltak. Nemcsak bekenték magukat naptejjel, de egy úszógumit is hoztak magukkal, hogy a kislány ugyanúgy élvezhesse a strandolást, mint a nagyok. A második mesében pedig Minna bebizonyítja, hogy nincs semmi félelmetes a nyári záporban, még akkor sem, ha esetleg dörögni kezd az ég. A lényeg, hogy ilyenkor biztonságos helyre vonuljunk, de félni semmiképpen sem szabad. 

Mindkét mese igazán rövid, egyszerű és könnyen befogadható a nyelvezete, biztosan imádni fogják a legkisebb könyvmolyok. Nem túl hosszúak, így leköti a figyelmüket. Tökéletes választás strandra, kirándulásra, vagy csak egy lusta délutánra, mikor kint 40 fok van éppen. 

Minna és a Róka egy rendkívül bájos mese, én egyszerűen imádtam, így remélem, hogy több hasonló történetet is olvashatok majd a kislányról és legjobb barátjáról. Nagyon tetszene például egy karácsonyfa díszítős és mézeskalács sütős videó, de például az is cuki lenne, ha az őszi leveleket gereblyézné a kislány az apukájával a kertben. 

A történet ereje annak hétköznapiságában rejlik. A kicsik könnyen tudnak vele azonosulni, hiszen olyan élethelyzeteket elevenít meg, amelyeket ők is ismernek és nagy valószínűséggel már átéltek. Külön cukiság, hogy a Róka is külön személyiséget kapott, ez pedig biztos nagyon tetszik a kicsiknek, hiszen mindenkinek van ebben a korban (néhányunknak később is, 35 évesen) kedvenc plüssállata.

A mesét tökéletesen kiegészíti Fodor Anikó illusztrációja. A kötetben vannak kisebb, de egy oldalas rajzok is, melyek nézegetése is óriási élmény. Segítségükkel a kicsik könnyen felidézhetik a mese történetét és akár megpróbálhatják visszamondani, hogy mire is emlékeznek belőle. 

Az egyik legnagyobb nyári kedvencem lett ez a mesekönyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a vízzel kapcsolatos könyveké lesz a főszerep. Minden állomáson egy-egy könyv fülszövege szerepel, a feladat pedig az, hogy kitaláljátok, hogy ez alapján melyik könyvre gondoltunk, majd a helyes megoldást beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG
“Nyuszmusz elvesztette a gumikacsáját. Ezért hát a testvéreivel együtt hajóra száll és útnak ered a folyón, hogy megtalálják Totyit. Tarts velük a hegy tetejéről egészen ki a nyílt tengerre! Útközben rengeteg kaland vár. Vajon hová sietnek olyan sebesen a Motoros Malacok? Mi akadt Bárány Betti horgára?”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.25 Veronika's Reader Feeder

07.26 Csak olvass!

07.28 Szembetűnő

Read More

Demi Winters: A Csontok útja + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press kiadó egy izgalmas, skandináv mitológiával átitatott romantasy történettel kápráztat el most bennünket: megérkezett A csontok útja, amelyben egy fiatal lány történetét követhetjük végig, aki vállalkozik a lehetetlenre. Tartsatok ti is velünk, és ismerjétek meg Silla útját a végzete felé! És ne feledjétek, hogy a turné végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!

Egy menekülő nő. Egy csapat rettenthetetlen harcos. Egy tiltott szerelem. És a titok, amely mindannyiukat fenyegeti.

Íseldur királynéja harcosokat küld, hogy Sillát, a fiatal lányt a színe elé vigyék, ahol halál vár rá. Amikor az apját megölik, a férfi utolsó szavai kockázatos küldetésre indítják Sillát: utazzon végig a veszedelmes Csontok útján – ahol zsoldosok, ijesztő lények és egy titokzatos gyilkos portyázik –, és menjen a királyság északi részébe, Kopa városába, ahol végre biztonságban lesz.

 Miután alig éli túl az első útszakaszt, a kétségbeesett Silla elrejtőzik a hírhedt Véresbárdú Banda szekerén. Ahhoz, hogy eljusson Kopába, maga mellé kell állítania Bárdszeműt, a harcosok mogorva vezetőjét, miközben el kell kerülnie Farkast, a zavarba ejtően jóképű jobbkezét. A királyné kegyetlen bérgyilkosának azonban más tervei vannak, és megszállottan vadászik a lányra.

 Vajon Silla épségben eljut az úti céljához? Vagy a Csontok útjának áldozatává válik?

A Csontok útja című kötet olyan, mint egy középkori díszlettel megáldott skandináv történet, mely nem véletlenül kapott annyi trigger warningot. Nem csak mérete, hanem brutalitása is lefegyverző lehet, az olvasó már az első oldalakon tapasztalja, hogy miféle brutalitás is jellemző az adott világra és korszakra. A nyilvános kivégzések miatt kicsit erősen indult a történet, és később sem veszített a kötet az erejéből. Az események ugyan lassan indulnak be, a szerző szépen tégláról téglára építkezik, de egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. A kötet jelentős részében utaznak a szereplők, még sem éreztem annyira "road trip" jellegűnek a kötetet. Annyi minden történt benne, hogy bőven feledtette velem a "road trip" sztorik iránti ellenérzésemet. 

A karakterek nem romantikus hősök, hanem sokkal inkább kegyetlen harcosok, akik nem árulnak egy másodpercig sem zsákbamacskát. Minden szereplőnek van valami problémája, senki sem egy kerek egész, mindannyian fájdalmat, sötét titkokat és frusztrációkat hordoznak. Nem kedvesek, még amikor romantikusnak vélt érzelmeket táplalnak, akkor is inkább agresszív és birtokló módon viselkednek. Talán ez a szál tetszett nekem amúgy a legkevésbé, az tény, hogy a spicy jeleneteknek megadta az alaphangulatát, de alapvetően nem szeretem, amikor egy férfi saját birtokaként tekint egy nőre. Ez a darkosabb vonal kicsit távol áll tőlem. A világnak azonban nagyon jól állt ezt a sötét hangulat és sötét korszak. A mágiarendszer izgalmas, a főgonosz pedig kifejezetten érdekes. Ebben a könyvben semmi sem fekete, vagy fehér. Minden sötétszürke. A moralitás teljesen mást jelent, az elítélendő dolgok mögé lehet látni és ha meg nem is értjük és nem tudunk azonosulni vele, de általánosságban vélve érteni véljük, hogy miért cselekedett az adott karakter úgy, ahogy. 

A szerző honlapjáról kiderül (amit amúgy nagyon ajánlok nektek, mert rengeteg érdekes információ található meg rajta), hogy 2021 június óta dolgozik ezen az 5 részes fantasy sorozaton. A Csontok útja a sorozat első része, a 20 éves Silla Nordvig történetét követi nyomon, aki a Véresbárdú Banda tagjaival utazik együtt a Csontok útján. A történet egy Íseldur nevű kitalált világban játszódik, amelyet Izland zabolázatlan tájai ihlettek. A vulkánok, gleccserek, fekete homokos strandok és fjordok igazán feltüzelték a szerző kreativiását! Egy Izland ihlette világ pedig természetesen a vikingekhez és a skandináv mitológiához vezetett. A kötet megírása rengeteg kutatást igényelt az ételek, italok, fegyverek, beszédmódjuk, kulturális szokásaik és hiedelmeik terén. De képzeljétek, a szerzőt például A szolgálólány meséje is inpirálta oly módon, hogy annak hallgatása közben jutott eszébe a brutális és nyilvános kivégzések ötlete. A könyvben szereplő beceneveket pedig izlandi költeményekből és történetekből merítette. A szerző azonban a saját életéből is merített. Amikor írni kezdte a könyvet, éppen egy erős kiégeses időszakon ment keresztül, így ezeket az érzéseket és élményeket is megjeleníteni a kötetben. Silla karaktere segített neki felfedezni az erőt, amely az ő esetében nem feltétlen fizikai erőt jelent, hanem sokkal inkább a rugalmasságát és talpraesettségét. A szerző továbbá egész életében küzdött a függőségével, így fontos volt számára, hogy ez realisztikus módon jelenjen meg a kötetben, hiszen ezek az események örökre megváltoztatják az embert, és az igazi erő az, ha az ember képes újra megtalálni önmagát azután is, hogy maga a függőség milyen következményekkel járt számára. 

Silla
Forrás https://demiwinters.com/art-maps/

Silla a kortárs romantikus regények iránti szeretetéből született a szerzőnek. Bizonyos szempontból ő egy tipikus romantikus hősnő, akit egy sivár, halálos világba ültettek át. Úgy érezte, hogy jó móka lenne egy olyan hősnőt a lapokon látni, aki teljesen ellentétben áll a Véresbárdú Banda tagjainak brutalitásával. De csak azért, mert gyengének látszik, ez nem jelenti azt, hogy Silla nem kemény csajszi a maga egyedi módján. Érdekes amúgy, hogy a kötetben rendkívül változatos szereplőkkel találkozunk. A tökéletes vikingektől kezdve, Sidra karakterén túl megismerhetjük Hekla és Sigrún karakterét. Hekla például protézist hord, Sigrún pedig nem beszél, jeleléssel kommunikál. A szerző leírta a honlapján, hogy mivel a világunk tele van mindenféle emberrel, azt akarta, hogy Íseldur is ezt képviselje. És ha belegondolunk, egy brutális, háború sújtotta országban rengeteg ember küzd sérülésekkel. A sorozat során pedig majd megértjük és felfedezzük Hekla és Sigrún múltját és sérüléseik eredetét. 

A kötetben rengeteg érdekes és izgalmas dolgok derült ki. Vannak, amelyekre azért számít az olvasó, de olyan is volt, ami őszintén meglepett. Érdekes és izgalmas kötet volt, és bár a 600+ oldalával kicsit ijesztőnek hathat, de könnyen és gyorsan lehet haladni vele. A kötet végén amúgy van egy szószedet, ami nagyon hasznos olvasás közben. 

Rey
Forrás: https://demiwinters.com/art-maps/

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd a kötet, de teljesen beszippantott. Alig várom már, hogy olvassam a folytatását. Nagyon megkedveltem Rey és Hekla karakterét, remélem hasonlóan fontos karakterek lesznek majd a folytatásban is, mint amennyire az első részben. Bevallom, nekem a karakterek túl nagy meglepetést nem okoztak, a pozitív és negatív fejleményekre is számítottam. Volt olyan karakter, akit már az elején sem kedveltem és olyan is, akiről végig sejtettem, hogy igazából egy megbízható és szerethető alak a hibái ellenére is. 

A borító amúgy nekem nagyon tetszik, az éldekor pedig dicséretet érdemel. Nem szeretem, amikor a borító köszön vissza, jobban tetszik, mikor kiegészíti inkább azt. A nyelvezete szerintem teljesen rendben volt, élvezetes volt magyarul is az olvasása. A folytatást már most tűkön ülve várom és biztos vagyok benne, hogy abban sem fogok csalódni majd. 

Ha egy igazán erős és sötét fantasy könyvre vágytok, akkor csak ajánlani tudom A Csontok útját. Ha a spicy jelenetek kicsit megriasztanak, akkor se csüggedjetek, ki lehet bírni abszolút, én sem vagyok nagy rajongója. A történet érdekes és izgalmas, a cselekmény pedig feszültséggel teli. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Ezúttal azt teszteljük, milyen jól ismeritek a skandináv mitológiát! Nincs más dolgotok, mint helyesen megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, és a megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogyan nevezik az emberek lakta világot?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.11 Kitablar - extra

07.13 Spirit Bliss - Sárga könyves út

07.15 Angelika blogja

07.17 Readinspo

17.18 Kitablar 

07.19 Könyv és más

07.21 Kelly és Lupi olvas

07.24 Dreamworld

07.25 Csak olvass! 

Read More