Sziasztok!
A Manó Könyvek jóvoltából megjelent Serena Valentino Disney - Villains sorozatának legújabb kötete, a Kitör a frász!, melyben Szörnyella életével ismerkedhetünk meg. Ennek örömére a Blogturné Klub bemutatja ezt az egyedi, memoár stílusban megírt regényt, amelyből kiderül, hogy minden gonoszok legrosszabbikának története talán nem is annyira fekete és fehér, mint az általa oly nagyon áhított dalmata bunda.
Bizonyára mindenki úgy gondolja, hogy jól ismeri Szörnyella történetét: egy boldog pár, két hűséges kutya, tizenöt csupa pötty kutyakölyök - és egy nő, akinek minden vágya, hogy csodás szőrmét készítsen ezeknek a kiskutyáknak bundájából. Sőt, London összes kis dalmatája kell neki, mind a százegy.
De mégis ki ez az ördögi nőszemély? Az emlékezetes autóbaleset, a kutyák elrablása, és a szőrmebundák mániákus imádata előtt volt egy másik Szörnyella. Őt ismerhetjük meg ebből a történetből, amit a saját szavaival mesél el.
Mert még a legelvetemültebb gonosztevőknek is vannak őszinte barátaik, igaz szerelmeik és nagyratörő álmaik. Hiszen a világon semmi sem egyszerűen fekete és fehér.
A nagy sikerű, izgalmasan sötét hangvételű sorozat legújabb részében maga Szörnyella, a dalmaták rettegett réme kalauzolja el az olvasót a bonyolult női barátságok, az anya-lánya kapcsolat és a pusztító vágyak világába.
Mióta felnőtt lettem kicsit átértékelődött bennem a Disney rajongásom. Már nem csak a csillogó hercegnők, vagy pozitív karakterek érdekelnek, hanem kifejezettem megkedveltem a negatív szereplőkről szóló eredettörténeteket is. Bár nem tartom magam rajongónak és nagyon nehezen választok kedvencet közülük, azért Spotify-on rendszeresen berakom magamnak a Disney Villain listát, ha éppen olyan kedvem van (sőt tulajdonképpen töredelmesen bevallom Nektek, hogy most az értékelés írása közben is ezt hallgatom).
Serena Valentino Gonosztevők sorozata abszolút a guilty pleasure kategória nálam. Szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funciójukat. Mivel könnyen és gyorsan lehet velük haladni, így egy lehetőséget sem szalasztok el és mindig kapva kapok az alkalmon, hogy megismerjem az újabb és újabb eredettörténeteket, amelyeket az írónő megálmodott. Eddig is tetszettek az elképzelései, de valahogy úgy éreztem, hogy a karakterek nem tudnak annyira érvényesülni a lapokon, mint ahogy ő eredetileg tervezte. Ugyan kitértünk minden eddigi gonosztevő életére, de lassuk be, a kattant nővérek sokszor elvitték a showt. A hatodik résszel azonban lezárult az ő történetszáluk, így kíváncsi voltam, hogy a hiányuk vajon jót, vagy inkább rosszat tesz a regényeknek. Őszinte leszek veletek, hihetetlen felüdülés volt számomra, hogy a nővérek végre nem szerepeltek és végre úgy éreztem, hogy az adott karakter kellő mélységet kapott.
A 101 kiskutya meséjét gyerekkoromban rengetegszer láttam. Mint minden kislány, én is imádtam a kiskutyákat, így nagyon szerettem ezt a kalandokkal teli mesét. Szörnyella szerintem az egyik legparább Disney gonosztevő, szerintem brutál ijesztően volt ábrázolva és hogy stílusos legyek, mindig is kitört a frász, ha megjelent a képernyőn. Az új, rákoncentráló filmet ugyan még nem láttam, de szerintem a kötet után most majd mindenképpen megnézem, mert igazán kedvet kaptam hozzá. Nagyon tetszett a könyv stílusa, hogy tulajdonképpen memoárszerűen van megírva, ráadásul Szörnyella meséli el nekünk az életét.
A kötet leginkább Szörnyella fiatalabb éveire koncentrál, a 101 kiskutya történetét tulajdonképpen néhány oldalban tudja le. Nekem ez a megoldás kifejezetten tetszett, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mi is történik abban a mesében. A karakterét azonban soha nem ismerhettük meg, így érdekes és izgalmas volt róla olvasni.
A történet szerint Szörnyella egy gazdag család egyetlen gyermeke volt. Édesapja bár szeretettel tekintett feléje, édesanyja soha nem mutatta ki felé, hogy szereti. Ajándékokkal halmozta el, így a kislány összekapcsolta a fejében az ajándékokat az igaz szeretettel. Ebbe kapaszkodott egészen fiatal korától kezdve. Bár láthatóan az anyja sokszor cserben hagyta őt, de az ajándékok miatt úgy érezte, hogy mégiscsak fontos számára. Ez teljesen elidegenítette őt a valóságtól. Bár voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy képes lesz maga mögött hagyni ezeket a furcsa és toxikus értékeket, végül mégsem tudott igazán fejlődni. Ugyanolyan pénzsóvárrá vált, mint édesanyja és képtelen volt arra, hogy igazi és szeretetteljes kapcsolatokat ápoljon. Persze semmi sem fekete, vagy fehér. Szörnyella életében is voltak olyan emberek és személyek, akik megpróbálták egy egészségesebb irányba terelgetni. De sajnos ahogy ismerjük a mesét, ez nem sikerült nekik. Szörnyella örök életében az a kislány maradt, aki bármire kész lett volna azért, hogy az anyukája szeresse és végre érdeklődést mutasson az irányába. Már rengetegszer leírtam nektek, de talán még nem unjátok. A rossz soha nem születik, hanem úgy teremtik meg. Igazi jó példát soha nem látott, a szerető anya képe soha nem adatott meg számára. A kislányok sokszor elkezdik utánozni az anyukájukat. De mi van akkor, ha az előttünk álló anya egy hűvös és távolságtartó személy, aki képtelen arra, hogy kimutassa a szeretetét? Vajon mi lesz egy gyerekből, ha egész életében azt látja, hogy csupán a materiális javak tehetik boldoggá az embert?
Az embernek fontos, hogy szeressen és szeretve legyen. De mi van akkor, ha a szeretet hajkurászása már-már egészségtelen méreteket ölt? Mi van akkor, ha valaki feláldozza minden emberi kapcsolatát csupán azért, hogy az édesanyja legalább egyszer úgy nézzen rá, mintha számítana? És vajon hogyan kapcsolódik ebbe a történetbe Anita és Roger, a meséből is már jól ismert kutyatulajdonosok?
A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A mindenki által jól ismert Szörnyella karakterének átalakulása egy rendkívül szomorú és fájdalmas folyamat. Olvasás közben tehetetlen dühöt és sajnálatot éreztem, rossz volt látni, hogy a korábban bájos és ugyan elkényeztetett, de korántsem menthetetlen fiatal lány milyen módon lépett az önpusztítás útjára. Talán eddig az ő karaktere került hozzám a legközelebb, hiszen végre úgy éreztem, hogy tényleg beleláthat az olvasó az adott gonosztevő lelkébe. Fájdalmas volt látni, hogy a kislány, majd később a felnőtt Szörnyella mennyire szomjazza a szeretetet és milyen elégtelen módon próbálja a lelkében tátongó űrt betölteni. Nagyon szerettem volna, hogy megtalálja a boldogságot, de mikor bizonyossá vált, hogy tönkrement az élete még jobban elkezdtem őt sajnálni. Teljesen felemésztette a bánat és a gyász, míg végül menthetetlenné és ténylegesen is magányossá válik.
Azt hiszem, hogy az ő személye és karaktere példázza a leginkább, hogy mennyire fontos a szeretet és a szeretetteljes családi légkör. Ez többet ér mindennél. Lehet az embernek többszáz milliója, ha nincs, aki szeresse, akkor az egészet megette a fene. A pénz természetesen fontos, hiszen az embernek valahogy boldogulnia kell az életben. De nem lesz semmi baja a gyereknek, ha nem a legmodernebb telefont kapja karácsonyra. A lelkében viszont ezernyi seb keletkezik, ha a szülei nem szeretik őt igazán. A pénz nem tudja felnevelni a gyereket, arra csak a szülők képesek.
Kicsit sajnáltam, hogy ennyire kis rövid ez a könyv (igen, tudom, hogy a sorozatban mindegyik kötet nagyjából ilyen hosszúságú), de még szívesen olvastam volna Szörnyelláról. Ami nagyon fura, mert eddig inkább taszított a karaktere, de mostantól teljesen más szemmel nézek majd rá.
Kreatív volt, hogy az írónő belecsempészte Tulipánt hercegnő karakterét a történetbe, tetszett, hogy nem keverte a való világot a mesei elemekkel. A borítót egyszerűen imádom, szerintem szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól el lett találva. Örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. A fekete élfestés nagyon jól néz ki, tökéletesen illik a könyvhöz.
Összességében azt hiszem bátran állíthatom, hogy nekem eddig ez volt a kedvenc történetem a sorozatból. Szörnyella karaktere teljesen meglepő módon igazán közel került hozzám. Ráadásul a kattant nővérek hiánya is üdítően hatott. Nagyon szerettem Szörnyella de Frász történetét, szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,7
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A regény során többször is előkerül Jane Austen és az ő munkássága, ezért mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, ti mennyire ismeritek azt. Minden állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik művéből származik, majd a címet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
IDÉZET
“De hát az ember soha nem tud előre helyesen megítélni senkit. Elgondolja valamilyennek, aztán olyannak képzeli.”
Állomások
08/31 Csak olvass!
09/02 Utószó
