A következő címkéjű bejegyzések mutatása: retelling. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: retelling. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 26., péntek

Linsey Miller: Dal és tenger hercege + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha neked is a kedvenc meséid közé tartozik A kis hableány, akkor ne hagyd ki Linsey Miller regényét, a Dal és tenger hercegét, amely Eric herceg történetét meséli el. Tarts bloggereinkkel a turnénk során, és akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a Manó Könyvek jóvoltából!

Vellónia hercegét, Ericet egész életében kegyetlen átok sújtotta: ha bárki olyat csókolna meg, aki nem az igaz szerelme, a herceg meghal. Miközben a szomszédos királyság a legapróbb ürügyet is megragadná, hogy lerohanhassa a birodalmat, és kísértetkalózok rémtörténetei keringenek a tengereken, Eric kétségbeesetten kutatja, hogyan törheti meg az átkot és mentheti meg a népét.

A megoldás végül egy levél formájában érkezik, amit rég elvesztett édesanyja hagyott hátra neki. A sorokból kiderül: Ericnek vagy meg kell találnia az igaz szerelmét, azt a lányt, akinek a lelke tiszta, a hangja pedig a tenger dallamával vetekszik, vagy el kell pusztítania a boszorkányt, aki egykoron megátkozta.

Így hát a herceg útnak indul, hogy felkutassa Szerénia szigetét, a tengeri boszorkány legendabéli otthonát. De amikor egy hajótörött, lángvörös hajú lány sodródik az életébe, akinek mosolyától elcsendesül mind a hét tenger, Eric rájön, hogy az igaz szerelem talán mégsem olyan elérhetetlen, mint korábban hitte.

A kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. A későbbiekben több feldolgozás is készült belőle, talán az 1989-es Disney animációs rajzfilm változat a legismertebb. A mese óriási sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében, máig is az egyik leghíresebb Andersen-mesefeldolgozásként ismerik. Többek közt ez a film indította el az úgynevezett Disney-reneszánsz korszakot, amely egészen a 2000-es évek végéig tartott. A Disney-féle feldolgozást számos híres folytatás követte és televíziós sorozat, 2008-ban pedig élő szereplőkkel színházi darabként a Broadway-en adták elő, 2023-ban pedig a sokak által kritizált élőszereplős változata is megjelent. Az utóbbi időben reneszánszukat élik a különböző retelling típusú történetek, vagyis azok a regények, amelyek a jól ismert mesét veszik alapul, mégis egy teljesen egyedi, új színét mutatják meg a sztorinak. Olvastam már olyan regényt, ahol Ariel és Eric herceg nem győzi le Ursulát, a történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár főhőseinkre, hogy végül megmentsék a földi és a vízi királyságot. A Gonosztevők sorozatból pedig egy kicsit jobban megismerhettük Ursula alakját is. Vannak fantasy regények is, amelyek nem ennyire szervesen kötődnek a klasszikus meséhez, inkább csak a történet alapját adják. Olyan könyvvel azonban eddig nem találkoztam, ahol a hercegek szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Ezzel pedig el is érkezünk Linsey Miller regényéhez és a hercegek sorozatához. 

Nagyon tetszik a sorozat alapkoncepciója, hiszen mindig is úgy éreztem, hogy a mesékben a hercegek kissé egybitesek. A klasszikus Disney-mesék hercegei általában meglehetősen egysíkú karakterek, általában mint szerelmi partner és/vagy a hős megmentő színében jelennek meg. Míg a női főszereplők gyakran kapnak részletesebb háttértörténetet, megismerjük személyes vágyaikat és végigkövethejük személyes fejlődésüket, addig a hercegek személyisége sok esetben háttérbe szorult. Általában csak annyit tudunk meg róluk, hogy bátrak, jóképűek és lovagiasak. A klasszikus hercegnős mesékben (Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke) például a hercegek alig kaptak játékidőt. Nem ismerjük a múltjukat, a félelmeiket. Nem tudjuk milyen céljaik vannak, vagy milyen belső konfliktusok kínozzák őket. Inkább eszményített alakokként jelennek meg, akik a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezéshez szükségesek, nem pedig önálló, összetett szereplőkként. Ennek egyik oka, hogy a korai Disney-mesék elsősorban a hercegnők történetére koncentráltak, így a hercegek funkciója inkább narratív eszköz volt. Ők testesítették meg az ideális romantikus partnert, ezért nem volt szükség arra, hogy a személyiségük bonyolultabb vagy árnyaltabb legyen. Emiatt sok klasszikus Disney-herceg könnyen összemosódik a nézők emlékezetében, hiszen kevés olyan egyedi tulajdonsággal rendelkeznek, amely igazán megkülönböztetné őket egymástól. Ezt az űrt próbálja betölteni ez az új Disney sorozat, amelynek első regénye Eric herceget mutatja be. Bevallom, már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de nagyon sokáig halogattam a beszerzését. Imádtam a borítóját és mivel nagy Disney rajongó vagyok vonzott, hogy megismerjem Eric herceg karaktert is. Addig-addig húztam az angol nyelvű kötet beszerzését, hogy végül feleslegessé vált, hiszen a Manó Könyvek elhozta nekünk magyarul. 

Ugyan nekem nem Ariel a kedvenc hercegnőm, de összességében mindig is kedveltem a karakterét. Nagyon csípem azokat az álmodozó hercegnőket, akik nem csak egy másfajta életről álmodtak, hanem bele is vágtak bátran annak megvalósításába és a szememben Ariel is ilyen. Óriási bátorság volt tőle elhagyni a jól ismert vízi közeget, és emberként szárazföldre lépni annak érdekében, hogy megismerje és magába bolondítsa a herceget. Eric azonban mindig is nagy kérdőjel volt számomra, így kíváncsian vártam, hogy miként bontja ki ez a regény a karakterét. 

A regény alapját Ariel meséje adja. A történet azonban egy igazán érdekes fordulattal operál, hiszen kiderül, hogy Ericet egész életében kegyetlen átok sújtotta: ha bárki olyat csókolna meg, aki nem az igaz szerelme, a herceg meghal. Egész életében attól rettegett, hogy meghal egy hiba miatt, így senki előtt nem merte megnyitni a szívét. Egy nap azonban talál egy levelet elhunyt édesanyjától és elkezdi kutatni, hogy miként törhetné meg az átkot és mentheti meg népét. Ericnek nincs könnyű dolga, hiszen vagy meg kell találnia az igaz szerelmét, azt a lányt, akinek a lelke tiszta, a hangja pedig a tenger dallamával vetekszik, vagy el kell pusztítania a boszorkányt, aki egykoron megátkozta. A herceg így elindult, hogy felkutassa Szerénia szigetét, a tengeri boszorkány legendabéli otthonát. De amikor egy hajótörött, lángvörös hajú lány sodródik az életébe, akinek mosolyától elcsendesül mind a hét tenger, Eric rájön, hogy az igaz szerelem talán mégsem olyan elérhetetlen, mint korábban hitte.

Érdekesnek és izgalmasnak tartottam az alapkoncepciót, tetszik nagyon az a magyarázat, hogy Eric a csónakban azért nem csókolta meg Arielt, mert félt az átoktól és bepánikolt. Érdekes fűszert adott ez a történetnek. Eric alakja szépen bomlott ki, ahogy haladtunk előre a történetben. Rendkívül kedves, gondoskodó hercegként ismerhettük meg, aki bármire képes azokért, akiket szeret. Szerettem, ahogy kinyílt a karaktere. Kezdetben félt az intimitástól és attól, hogy valaki közelebb kerüljön hozzá, de végül képes volt ledönteni a saját maga által épített falakat és bátran szembenézett a végzetével és sorsával. Már a Disney mesében is láthattuk, hogy mennyire gyengéden bánt Ariellel, de itt valahogy még hangsúlyosabbnak éreztem ezt. Melengette abszolút a kis szívemet, hogy mennyire kedves ez a fiú. 

A történet hűen követi a mesét, az alapvető dolgok, mint Ariel megjelenése a parton, Ursula alkuja, az elmaradt csók és Vanessa mind-mind megjelenik a kötetben, de ez csupán egy kis szelete a történetnek. A regényben új karaktereket ismerhetünk meg, például Eric barátait és izgalmakban sincs hiány, hiszen a jó matrózok mind tudják, a víz kiszámíthatatlan. A regény nagyon könnyed, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Abszolút nem ijesztő, így a Disney rajongó felnőttek mellett gyerekek is a kezükbe vehetik. Erőteljesen ifjúsági ez a regény. 

Tetszett, hogy a történetben erős és kompetens mellékszereplőket is megismerhettünk. Vanni, Gabriella és Nora alakját nagyon megkedveltem és persze Grimsbyt is a szívembe zártam. Max alakja pedig megkerülhetetlen, jó volt látni, hogy a szerző nem felejtkezett meg Eric hű társáról sem. És bár ugye itt nem Ariel a főszereplő, így az ő barátait nehezen tudta beleszőni a szerző, de természetesen Sebastian, Ficánka és Hablaty alakja is feltűnik. Igaz nincsenek megnevezve, de minden Disney rajongó könnyedén kiszúrja majd őket olvasás közben. 

A történet első fele nekem egy kicsit jobban tetszett, egységesebbnek éreztem azt. A második fele talán egy kicsit összecsapott lett számomra. Egy-egy érdekesebb extra dologgal még megfűszerezhette volna a szerző. Azt azonban imádtam, hogy a kalandok után nem házasodott össze azonnal Ariel és Eric. Jó, hogy hagytak időt arra, hogy megismerjék egymást, és végül így tényleg egymás igaz szerelmei lettek. 

A sorozatnak külföldön már megjelent két további része is, amelyekben Csipkerózsika és Hamupipőke hercegét ismerhetjük meg közelebbről. Már alig várom, hogy azokat is elolvassam. Szerintem nagyon jó ötlet ez a sorozat, igazán hiánypótló a Disney világában. 

Talán nem tökéletes Linsey Miller regénye, de én szerettem olvasni. Már most nagyon várom a többi herceges történetet. Csak egy baj van ezzel, most egy újabb Disney könyvsorozatot fogok elkezdni gyűjteni. 😕😀 Ha szeretitek a retelling típusú regényeket, a Disney meséket és mindig is kíváncsiak voltatok, hogy mit lehet kihozni a hercegek alakjából, akkor adjatok egy esélyt mindenképpen a Dal és tenger hercegének. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ismered A kis hableány minden szereplőjét? Akkor biztosan könnyedén kitalálod, hogy melyik szereplő bújt el az anagrammákban! Ha kitaláltad a megoldást, csak írd be a Tally form megfelelő sorába a helyes megfejtést!

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KARAKTEREM
irányt rikolt

A turné állomásai

06. 24. Utószó
06. 26. Csak olvass!
06. 27. Dreamworld


2026. június 2., kedd

T. Kingfisher: Holtak mozgatója + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadó újabb zseniális regényt hozott el T. Kingfishertől, ezúttal egy horror regényt, amely erős atmoszférájával és emlékezetes karaktereivel biztosan beszippantja a műfaj rajongóit. Tarts bloggereinkkel a turné során, játssz a nyereményjátékunkkal, és akár megnyerheted a Holtak mozgatója egy példányát is!

Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet.
Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri.
Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.

A Hugo-, Locus- és Nebula-díjas T. Kingfisher regénye Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása.



T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a harmadik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Holtak mozgatója című könyvét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása. Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellája talán joggal mondható, hogy a gótikus irodalom egyik legismertebb klasszikusa. A történet narrátora  Roderick Usher meghívására érkezik az elszigetelt, komor Usher-kúriába, ahol a férfi különös betegségtől szenved, miközben ikertestvére, Madeline haldoklik. Ahogy a ház falai között egyre nő a feszültség, a valóság és a természetfeletti határa elmosódik, mígnem a család és a kúria sorsa tragikus módon összefonódik. A novella a pusztulás, az elszigeteltség és az öröklött terhek témáit járja körül, nyomasztó hangulatával pedig máig meghatározó alkotása a gótikus horrornak. T. Kingfisher pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy újragondolja ezt a történetet. A könyvből kiderül, hogy a szerző imádja Edgar Allan Poe klasszikusát, de mindig is hiányolta a műből a miérteket. Így egy kicsit újragondolta a klasszikust és megpróbálta úgy az olvasó elé tárni a történetet, hogy az Usher ház bukására, a betegségre magyarázatot kaphassunk. 

A történet szerint a visszavonult katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, ezért Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet. Arra azonban legvadabb álmaiban sem számított, hogy milyen állapotban találja majd barátait. Rodericket rejtélyes idegbetegség gyötri, de még nála is aggasztóbb Madeline állapota. A fiatal lány rendkívül gyengének tűnik, olyan, mintha már nem is élnie. Bőre sápadt, haja szinte fehér. Sokkal inkább tűnik kísértetnek, mint embernek. Éjjelente alvajár, és amikor Alex beszélni akar vele, akkor rendkívül furcsa hangon szól. A ház körül és az erdőben gombák burjánzanak, a nyulak pedig roppant furcsán viselkednek. Mintha valamilyen sötét erő munkálkodna a vidéken. Vajon mi történik az Usher házban és környékén? Milyen betegség gyötri a lakókat? Alex és Denton (Roderick sebész barátja) még megmenekülhet, vagy a ház pusztulása az ő halálukat is okozza? 

Azt hiszem, már az elején le kell szögeznem, hogy alapjáraton a könyv, és a horror világa nem annyira az én világom. Jogosan merül fel a kérdés akkor bennetek, hogy akkor miért olvastam el a könyvet. A válaszom pedig az, hogy egyrészről imádtam eddig T. Kingfisher könyveit, másrészről pedig szeretek kilépni a komfortzónámból. És ó te jó ég, milyen jó, hogy sorra kerítettem. A könyv bár rövid, mégsem éreztem egy másodpercig sem, hogy felszínes lenne. A Holtak mozgatója egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus horror kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés merül fel az olvasóban. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Egyes részei szerintem kifejezetten parák voltak. Valami miatt a gombás sztorikat amúgy is erősebben élem meg, kifejezetten ijesztőnek találom őket. Így olykor igencsak kerekedett itt is a szemem. 

Forrás: goodreads
A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Szerencsére a folytatásra sem kell sokat várni, már alig várom, hogy sorra keríthessem azt is. Amúgy nézzétek, mennyire para már az angol nyelvű kötet borítója. 

Kicsit örülök, hogy nálunk máshogy jelent meg. Ha ránézek erre a képre, konkrétan a hideg futkos a hátamon. Tökéletesen illik amúgy hozzá, de nagyon para. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak. Ne aggódjatok, ha nem olvastátok még Poe klasszikusát, így is érthető a könyv. Arra azonban számítsatok, hogy ezután garantáltan be akarjátok majd azt is szerezni. 

Nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, és biztosan nem is ez volt az utolsó. Egyszerűen imádom ezt a nőt, kicsit félnék attól, hogy belépjek az agyába, mert elképzelni sem tudom, hogy mi van ott. De az biztos, hogy kreativitása nem ismer határokat. Ha olvastátok a szerző többi magyarul megjelent könyvét, akkor ennek is adjatok esélyt mindenképpen. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték:

A Holtak mozgatójában fontos szerepet kapnak a gombák. Épp ezért mostani játékunkban gombákat kell felismernetek az állomásokon található képek alapján, az adott gomba nevét pedig a Tally form megfelelő sorába írhatjátok be.
(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADVÁNYOM



A turné állomásai

05.31. Utószó
06.02. Csak olvass!
06.04. Könyv és más
06.06. Olvasónapló
06.08. Milyen könyvet olvassak?



2025. augusztus 27., szerda

Liz Braswell: Nemszületésnap + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, a Nemszületésnap, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Alice immáron felnőtt kalandjait Csodaországban, ahol nem kisebb feladat vár rá, minthogy megállítsa a Szív Királynőt. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Alice más, mint a többi tizennyolc éves lány Kexfordban - és ezt egyáltalán nem bánja.

Sokkal szívesebben tölti a délutánokat hűséges fényképezőgépével vagy nagynénje, Vivian nyüzsgő szalonjában, minthogy nővére kívánságát teljesítve "rendes" úrihölgy váljon belőle, ahogy azt az illem diktálná. Alice szívesen betér Yao kisasszony teázójába, vagy nézi a gyerekeket, ahogy a Téren játszanak. És persze nem bánja, ha véletlenül összefut azzal a fiatal ügyvéddel, akivel nemrég találkozott - természetesen csak kíváncsiságból, nem azért, mert olyan kedves és sármos lenne...
Ám amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann.

Miután újra visszatér a varázslatos Csodaországba, Alice rájön, hogy fontos feladat vár rá: meg kell állítania a Szív Királynő kegyetlen uralmát, és meg kell találnia a saját helyét - mindkét világban. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?

Ha van olyan sorozat, amelynek egy részéről sem szeretnék lemaradni, az bizony a Sorsfordító történetek. Olvastam eddig az összes magyarul megjelent könyvet és kíváncsian vártam minden egyes alkalommal, hogy mit hozott ki a történetből az adott szerző. A lelkesedésem teljesen független a személyes Disney mese preferenciámtól. Simán elolvasom azokat is, amelyek rajzfilmként nem fogtak meg, külön izgalmas szerintem az, hogy vajon ebben a formában megkedvelem-e a mesét, vagy ugyanabba a kategóriába esik. 

Alice története mindig is semleges volt számomra. Nem kedvenc, de igazából nem is az utálom kategória. Vannak jelenetek benne, amelyeket kedveltem, de alapjáraton inkább a futottak még kategória nálam. Kíváncsi voltam, hogy ebben a kicsavart mesében megkedvelem-e Alice karakterét és Csodaországot. 

Az Alice Csodaországban 1951-ben bemutatott amerikai rajzfilm (durva ugye? ez sem tegnap volt), amely Lewis Carroll azonos című meséje alapján készült. Magyarországon 1992-ben mutatták be először a televízióban. Bár biztosan nem kell senkinek bemutatni, de azért röviden leírom. Alice egy angol kislány, aki egy szép napon nővérével a parkban megpillant egy öltönyös, fehér nyulat. Utána iramodik, míg el nem éri a nyula odúját. Bebújik, majd rövid zuhanás után csodaországban találja magát. Itt aztán furcsábbnál furcsább dolgok történnek vele. Találkozik Dodóval és barátaival, akik egyfolytában futnak, hogy megszáradjanak, Subidammal és Subiduval a két egyforma emberrel, a pipázó hernyóval, a Vigyor Kandúrral, a Bolond Kalapossal és a Szív Királynővel és kártya hadával. Végül felébredve magához tér és megnyugodva rájön, hogy az egész álom volt. Liz Braswell történetében ezúttal nem maga a történet változik meg, hanem olyan, mintha a kötet kapott volna egy második részt. Alice felnőtt, immáron 18 éves és szívesebben tölti a délutánjait az utcán bolyongva a fényképezőgépével, mint szalonokban üldögélni és csacsogni kortársaival. Fontos számára a kisebbség és a bevándorlók ügye. Egy nap azonban, amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann. Vajon mi történik Csodaországban? Hogyan juthat vissza, hogy megmentse régi barátait? És közben, vajon képes lesz arra, hogy saját világában is helyt álljon? Egyre forróbb a helyzet a bevándorlók ügye miatt is városában. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?

Őszinte leszek veletek. Kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. A történet alapja nekem nagyon tetszett. Érdekes és izgalmas volt a párhuzam Kexford és Csodaország között. Tetszett, hogy történelem beemelése, a bevándorlók helyzetének a kérdése és annak ijesztő aktualitása. Hogy milyen nehézségek adódnak ilyenkor a költöző és egyben befogadó országban. És érdekes volt látni azt is, hogy a Szív Királynő milyen ámokfutásba kezdett Csodaországban. Nagyon tetszettek azok a problémák, amikkel Alice-nek meg kellett küzdenie. Vitathatatlan, hogy nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Mind Csodaországban, mind pedig a való világban sokat fejlődik a karaktere. A történet egésze, a cselekmény kuszasága és a megvalósítás azonban nem igazán tetszett. 

Szerintem ez már írtam egy másik bejegyzésben, de még mindig tartom, hogy Liz Braswell nem a legjobb író, legalábbis az első regényei a sorozatban nem lettek túlságosan acélosak. Az azonban vitathatatlan, hogy remek ötletei vannak, csupán a megvalósítással áll hadilábon. Kicsit mérges is vagyok rá, hiszen az alapgondolatok alapján ez egy brutál erős retelling történet is lehetett volna. De engem valahogy nem nyert meg magának. 

A cselekményt annyira nem éreztem jól átgondoltnak, maradtak bennem kérdések is. A karakterek bár érdekesek voltak, de sajnos egyiket sem ismerhettük meg mélyebben. Néha úgy éreztem, hogy elég egysikúak. A meséhez képest nem ismertem senkit sem jobban, vagy mélyebben. Valahogy nem tudott az írónő erős karaktereket alkotni és hiányzik belőlük a mélység. 

Engem nagyon zavart olykor a kuszaság, de ez nem is feltétlenül a szerzőnek a hibája. Ez a része még kompatibilis is volt Csodaországgal. Nekem nagyon hiányzott belőle a Szív Királynő. Sokat volt emlegetve ő is, meg a hadserege is és az is, hogy mi miatt bolondult meg, de csak a kötet végén jelent meg. Nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy az írónő mivel magyarázza amúgy a viselkedését. Többször is kiemelésre került, hogy az a célja, hogy nyerjen és ő legyen a legnagyobb nyertes. De mást annyira nem tudunk meg róla. Nagyon érdekelt volna, hogy ebben a teljesen újragondolt történetben hogyan mélyítik el az ő karakterét. 

Olvasás közben többször szóba került Mary Ann karaktere, akiről amúgy bevallom én sokáig nem is tudtam, hogy kicsoda. Már azon agyaltam, hogy jézusom, ennyire durván nem emlékszem a mesére, hogy egy teljes karakter kiesett. De aztán rájöttem, hogy ő csak említés szintjén jelenik meg az eredeti mesében. Emiatt szerintem érdemesebb lett volna egy kicsit jobban koncentrálni az alakjára, mert ez a mártír szerep nekem ebben a formában kicsit kevés volt. 

A könyvben a csavarok nem voltak amúgy rosszak, bár szerintem mindegyikre lehetett számítani. Emiatt azonban szerintem nem veszít semmit a kötet az erejéből. Nekem személy szerint a kexfordi fejezetek jobban tetszett, Csodaország valami miatt idegesített és az is, hogy Alice mennyire nem tud mit kezdeni magával. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében bár nem ez lett a kedvencem a sorozatból, mégsem bántam meg, hogy sorra kerítettem.  A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni a regényében. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Alicet, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Ha nem úgy álltok neki, hogy ez lesz életetek legjobb könyve, akkor csalódni sem fogtok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a 2010-ben bemutatott Alice Csodaországban c. filmé lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőt ábrázolja, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

AZ ÉN KÉPEM


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08/23 Hagyjatok! Olvasok! - extra
08/25 Dreamworld
08/27 Csak olvass!
08/29 Hagyjatok! Olvasok!

2025. június 6., péntek

K. A. Linde: Mágia ​a Magyalkönyvtárban (Tölgy és Magyal-ciklus 1.)

Sziasztok!

Mikor megláttam K.A Linde regényét, azonnal szerelem volt első látásra. A magyar kiadás csodaszép, egyszerűen imádom, biztosan versenybe szállhatna a 2025-ös év legszebb könyve címéért, a fülszövege és a címe pedig szintén meglehetősen gyorsan levett a lábamról. A cím ugyan kicsit csalóka, legalábbis én teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyvtárnak is fontos és komoly szerepe lesz majd a történetben. Szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy a történet jelentős része majd a könyvek között zajlik és egy teljesen más világot építettem fel magamnak, mint amilyen a kötet valójában volt. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…

Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

K.A. Linde neve bevallom nekem nem mondott semmit, eddig nem ismertem az írói munkásságát, szóval amikor rákerestem, meglepődve láttam, hogy eddig leginkább a romantia zsánerében alkotott, ráadásul a legtöbb könyvéből nem hiányzik a spicy faktor sem. Fannival beszéltük meg, hogy majd közösen olvassuk a könyvet, igazából miatta is figyeltem fel erre a kötetre, de amikor jobban utánanéztem, bevallom, kicsit aggódni kezdtem. Nem szeretem annyira a spicy könveket, nem feltétlen azért, mert nem szeretem, ha romantikus/erotikus tartalom jelenik meg egy-egy történetben, hanem egyszerűen hülyét kapok attól, hogy mennyire cringe tud lenni egy-egy ilyen típusú jelenet. Ráadásul idegesítenek a klisék is, mert természetesen milyen ilyen jellegű történetben szép nagy szerszáma van az úriembernek, női főszereplőnk pedig azonnal elalél a látványtól és azon kezd el agyalni, hogy úristen még a kezével sem éri körbe, szóval hogyan is fognak majd ők ketten szerelmeskedni. Szóval igen, kicsit aggódtam. Féltem, hogy nem fogom szeretni és meg fogom bánni, hogy elolvastam. De szerencsére abszolút pozitív csalódás volt számomra a történet és bár új kedvencet nem avattam, de biztosan folytatni fogom a sorozatot, mert nagyon kíváncsi vagyok, miként alakul majd Kierse élete. 

A Mágia a Magyalkönyvtárban egy igazán érdekes és izgalmas fantasy sorozat, melynek alapja kicsit emlékeztetett engem Samantha Shannon Csontszüret sorozatára. K. A. Linde egy olyan világot alkotott meg, ahol szörnyek (a szörny kifejezésen olyan túlvilági lények együttesét értsétek, mint például a vérfarkasok, vármpírok) és emberek egymás mellett élnek. Tizenhárom évvel ezelőtt bukkantak elő az árnyékból és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott. Miután megszületett a Szörnyegyezmény, kicsit normalizálódott az élet és egyfajta fegyveszünet vette kezdetét. A szörnyek azonban nem tűntek el, tulajdonképpen az alvilág szerves részeivé váltak, a metrón például csak úgy lehet utazni, ha valaki fizet az ott állomásozó trollnak, hogy átengedje őt. Aki pedig egy vámpírnak tartozik, azt elrabolhatják és arra kényszeríthetik, hogy szörny orgiákon vegyen részt és ha az adott illető megkívánja, akkor minden probléma nélkül lakmározhasson a véréből. Szóval ahogy látjátok, rendkívül nehéz és veszélyes dolog embernek lenni még úgy is, hogy elméletben az egyezmény életben van. Sokan éheznek, nem jutnak megfelelő ellátáshoz. K. A. Linde tényleg egy vérbeli disztópikus világot alkotott. 

A történet főszereplője Kierse, aki tolvajként éli mindennapjait. Rendkívül tehetséges, úgy ért a zárakhoz, mint senki más. Amikor betört a könyvtárba, még nem is sejtette, hogy egy szörnnyel találja majd szemben magát. Graves azonban rendkívül érdekesnek és izgalmasnak találja a lányt, úgy érzi, hogy több van benne, mint egy egyszerű tolvaj, így egyezséget kötnek. A lány ellop neki egy titokzatos lándzsát, ő pedig megvédi a lány barátait és közösen edzik majd a képességeit. Fannihoz hasonlóan, a történet ezen pontján merült fel bennem, hogy ez tulajdonképpen egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, ahogy haladtunk előre az olvasásban, ez egyre jobban körvonalazódott bennem, azóta pedig így is hivatkozom rá. 

Kierse és Graves között nem alakult ki azonnal bensőséges viszony, sokáig nem bíztak egymásban, kellett egy kis idő ahhoz, hogy egymásra hangolódjanak és megnyíljanak egymásnak. Vitathatatlan, hogy megvolt közöttük az a bizonyos szikra, de nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a könyvben az erotikus jeleneteknél a szerző sem tudott kihagyni néhány klisés pontot. Annak viszont nagyon örültem, hogy összeségében volt mélysége ezeknek a jeleneteknek, nem csupán a romantasy közönség igényeit szolgálta ki vele a szerző. Abszolút volt szerepe mindkét erőteljesen erotikus jelenetnek, továbbvitték a történetet és megfelelően fel is vezette ezt a szerző. 

A történet nagyon izgalmas, nagyon örültünk neki, hogy nem volt annyira klisés, mint amire számítottunk. Emlékszem, a történet közepen viccelődve felvázoltunk néhány nagyon általános fantasy klisét és képzeljétek, ezek közül egyik sem volt a regényben. Nagyon tetszett a történet vége és bár szerintem lehetett számítani rá, még így is izgalmas volt olvasni. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Az utolsó harmada pedig annyira izgalmas, hogy én konkrétan együltő helyemben ledaráltam. Nagyon tetszettek az alvilági jelenetek, a kelta mondakör beemelése. 

Valahogy kevésnek éreztem. Hiába vitt magával a flow és a lendület, nem tudtam teljesen elmélyedni a történetben. Kierse karaktere egyáltalán nem került közel hozzám, mintha egy láthatatlan falat éreztem volna közte és köztem. 

A történetben fontos szerepet kapnak Kierse barátai is, de úgy éreztem, hogy hiába utal rá ezerszer a szerző, hogy mennyire fontosak számára, mivel ők nem kaptak elég játékteret, így kicsit furcsa volt látni, hogy milyen fontos karakterekké lépnek elő. És ezt nem is csak itt éreztem, néha olyan volt, mintha a semmiből jöttek volna elő nagyobb horderejű dolgok. Nem készítette megfelelően elő a szerző, így kicsit lógtak a levegőben. 

Amit viszont nagyon szeretnék megköszönni az írónak, az a normális lezárás. Végre egy könyv, ahol nem kapok agybajt a vége miatt. Egyértelmű a folytatás, és ki is jelöli az irányt, hogy majd merre halad tovább a történet, de nincs benne durva cliffhanger. Emiatt pedig hihetetlen hálás vagyok, végre egy pihentető végkifejlet. 

A borítóról és a kiadásról már írtam nektek, hogy mennyire imádom. A puha és a keménytáblás kiadás is abszolút a szemet gyönyörködtető kategória. Csodálatos éke lesz a polcomnak. 

Összességében ugyan nem lett akkora kedvenc nálam a történet, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt....nagyon várom a folytatását is. Nem tökéletes, de abszolút van benne potenciál, simán benne van a pakliban, hogy a folytatások sokkal erősebbek lesznek. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, akkor mindenképpen érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 





2025. április 10., csütörtök

Serena Valentino: A ​végzet lángja (Gonosztevők 10.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának tizedik része, A végzet lángja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hádész, az elkeseredett és bosszúszomjas isten történetét. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett.
Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik.
Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

Hádész története már a tizedik elolvasott kötetem a sorozatból, így azt hiszem tényleg elmondható, hogy addiktív ez a sorozat. Még amikor el is határozom lélekben, hogy a következő történetet kihagyom, akkor hirtelen hatalmába kerít az a fránya fomo (fear of missing out) érzés és végül mégiscsak elcsábulok. Hádész történetén azonban egy másodpercig sem gondolkodtam, tudtam, hogy kíváncsi leszek rá, hiszen Hercules meséje a kedvenceim között van. Ráadásul az is felmerült bennünk Miklóssal, hogy megnézzük majd Londonban is a musicalt jövőre. 

Már az első pillanattól kezdve munkálkodott bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon a Disney mesefilmek gonosztevőit vajon mi motiválhatta. Serena Valentino könyvei abszolút szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funkciójukat. Könnyen és gyorsan lehet velük haladni. A szerző roppant kreatív, izgalmas látni, hogy melyik karakternek milyen eredettörténetet álmodott meg. Azt már többször is írtam, hogy engem a kattant nővérek anno rendkívül idegesítettek, nagyon zavart a személyük is kifejezetten örültem, mikor egy kicsit háttérbe szorultak. Hádész történetében azonban visszatértek ezek a nőszemélyek, szóval gondolom nem lep meg titeket, ha azt mondom, hogy nem ez lesz az új kedvencem a sorozatból. 

A végzet lángja egy igazán érdekes történet Hádész személyéről és arról, hogy mi történt vele a titánok kiszabadítása előtt és után. Egy történet egy furcsa istenről és arról, hogy milyen szerepet játszott tulajdonképpen a nővérek életében. Egy történet arról, hogy talán még sem lehetetlen átírni a sorsunkat és arról, hogy a varázslatnak olykor komoly ára van. 

Rendkívül felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeit nagyon szerettem, más részeivel azonban egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Hádész karaktere annyira furcsa és idegen volt számomra, hogy néha csak forgattam a szememet, hogy te jó ég, most tulajdonképpen mi is történik? Néhány jelenet olyan volt számomra, mintha az Alice Csodaországban világába csöppentem volna, borzasztóan szürreális (a zakkantkezezést még mindig nem tudom feldolgozni) volt. Más részei viszont kifejezetten tetszettek. A történetnek csupán egy kis része meséli el Hádész és Hercules közös történetét, a nagyobb része inkább arra koncentrál, hogy Hádész milyen szerepet töltött be a nővérek életében, én nagyon meglepődtem, hogy ennyire szervesen kapcsolódik hozzájuk. 

A történet szerint mikor Zeusz, Poszeidon és Hádész között felosztásra került a világ az utóbbi nem igazán repesett az örömtől, hogy az Alvilág ura lett. Ráadásul legidősebb testvérként úgy érezte, hogy a trón őt illeti. De nem igazán tudott mit tenni, leköltözött és berendezkedett új világában. Hádész ugyan igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk, ráadásul nagyon egyedül is érezte magát. Egy nap azonban az alvilágban összetalálkozott a kattant nővérekkel és azonnal szoros barátságot kötöttek. Ezt követően az isten többször is megfordult a Számtalan királyságban, megismerte a tündérmeséket, nem is sejtette, hogy eközben egy történet kezdett el róla is formálódni a könyvekben. Hádész hamar felismerte azt a tényt, hogy egy seggel bizony nem lehet két lovat megülni, így kitalálta, hogy miként lehetne egyszerre két helyen. A varázslatnak azonban ára van, ezt pedig ő is megtapasztalta, mikor újra egyedül, barátok nélkül maradt. De talán még nincs késő számára, jóvá tehet mindent. És talán, de tényleg csak talán, elkerülheti magányos sorsát és saját családra lelhet. 

A történet nekem kicsit zavaros volt, a cselekményben több szerepet is kaphatott volna az ismert történet. Ugyan kaptunk magyarázatot Hádész viselkedésére, de érezhetően nem erre koncentrált a kötet. 
Az én ízlésemnek már megint sok volt a kattant nővérek jelenléte. Végre azt hittem, hogy megszabadulunk tőlük, de csak sikerült újra a középpontban kerülniük. Viszont annak nagyon örültem, hogy most talán végre tényleg pontot tehetünk az ő történetükre, mert kaptak egy szép lezárást. Ráadásul érdekes és izgalmas dolgok derültek ki a regényben Kirkéről és Pflanzéről is. 

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, elég jól lehet vele haladni. A borítót még mindig imádom, nagyon jól néz ki, a fekete élfestés pedig tényleg nagyszerűen illik a kötethez. 

Ha szeretitek a gonosztevőket, akkor ezt a részt se hagyjátok ki. Ugyan nekem nem lesz a kedvencem, de rengeteg érdekes és izgalmas dolog derül ki benne, így kihagyhatatlan azok számára, akik a sorozat kedvelői. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a mitológiai Hádészt. Minden állomáson találsz egy vele kapcsolatos kérdést, neked pedig nincs más dolgod, mint a helyes választ beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM
Az Alvilágot öt folyó veszi körül. Mi a neve a gyűlölet, a feledés és a fájdalom folyóinak?


A turné állomásai

04/08 Dreamworld
04/10 Csak olvass!
04/12 Szembetűnő
04/14 Utószó

2025. április 1., kedd

Erin A. Craig: House ​of Roots and Ruin – Gyökerek és romlás háza (Só és bánat háza 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.
A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…
Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.
De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…
Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

A Só és bánat című könyvet még 2022-ben olvastam és bár én is láttam a könyv kisebb-nagyobb hibáit, mégis teljesen elvarázsolt a hangulata. Igazán emlékezetes olvasmány volt számomra, gótikus hangulata nagy hatással volt rám, emiatt adtam például esélyt a Belladonna című regénynek (ami amúgy nagy kedvencem, ha véletlen nem ismernétek, mindenképpen csekkoljátok). 

Mivel a könyvet abszolút lezártnak éreztem, így teljesen ledöbbentem, mikor megláttam, hogy van folytatása. A Gyökerek és romlás háza azonnal fel is repült a listámra és már alig vártam, hogy sorra kerítsem. Sejtettem, hogy ezt is szeretni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad és napokig a hatása alatt leszek majd. Nem hittem volna, és bevallom a kötet első feléig nem is igazán számítottam erre, de sokkal jobban tetszett végül, mint az első rész. A második felét imádtam, a legvégét pedig egyszerre imádtam és utáltam, szóval már alig várom a folytatást. Ami remélem várható majd, ezzel zárni egy könyvet konkrétan kegyetlenség, szóval én biztos vagyok benne, hogy várható majd folytatás. 

A történet főszereplője Verity Thaumas, akinek családját már az első részben megismerhettük, ugyanis Annaleigh legkisebb húga. A fiatal lány kalandokról és utazásokról álmodik, de szigorú nővére, Camille maga mellett tartja a lányt. Mindig van valami jó indoka, kifogása arra, hogy Verity miért ne menjen látogatóba a testvéreihez.  Mikor levelet kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt arra, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity azonnal igent mond a megkeresésre és már alig várja, hogy útnak induljon. De Camille nem engedi el őt és egy megdöbbentő titkot oszt meg a lánnyal: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla. Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük szárba szökkenjen. De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem teljesen olyan, mint amilyennek elsőre tűnt… 

Bevallom, kicsit nehezen vettem fel a fonalat. Utánanéztem és 2022 április elején írtam nektek az első részről, így az első oldalakon próbáltam valahogy felidézni az első rész eseményeit, de csak annyi maradt meg bennem, hogy sok lánytestvér meghal és az alapja pedig a tizenkét táncoló hercegkisasszony mese. Így kicsit szenvedtem az olvasással és nem tudtam mit kezdeni Camille és Verity személyiségével. De aztán ahogy Verity elkerült Highmoorból teljesen átkattant valami az agyamban és csak úgy faltam a lapokat. Olvastam, olvastam és egyszercsak azt vettem észre, hogy már vége is. 

A Gyökerek és romlás háza egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus fantasy kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Azt nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim lettek a könyvtől, de azért erősen hatott rám a regény hangulata. 

A történet egyik alapját Verity képessége és az attól való félelme adja. A fiatal lány retteg attól, hogy Alex rájön a titkára és emiatt mindenáron titkolni akarja azt. Egy idő után azonban lehetetlenné válik és csak bízni tud abban, hogy a szerelmük elég erős ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. Ha pedig ez nem lenne elég, a kastélyban, egyre furcsább és ijesztőbb hangokat hall éjszakánként, egy idő után pedig már nem hisz a házigazdák magyarázatában sem. Amikor felfedezi a Laurent család titkát, rádöbben arra, hogy talán nem is ő őrzi a legnagyobb titkot a kastélyban, hanem Alex szülei. De vajon milyen titkokat rejt a kastély és kinek az oldalára áll majd Verity? 

Verity és Alex is egy igazán szerethető karakter, nagyon kedveltem a párosukat és bár sokáig csak forgattam a szemem azon, ahogy Verity egyértelműen csak menekülőútként gondolt a fiúra, egy idő után azonban őszintén egymásra találtak. Sokáig féltem, hogy Alex karaktere majd valamilyen úton módon megváltozik, így örültem, hogy ő megmaradt végig annak a kedves fiúnak, akinek az elején megismertük. A vele kapcsolatos bonyodalmak rendkívül kreatívak, szerettem, ahogy teljesen új szintre emelte a regény konfliktusát a szerző. Erin A. Craig egy igazán elhanyagolt szerző, de imádom a stílusát és a munkásságát. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne. 

A könyv borítója csodaszép, engem azonnal levett a lábamról. Ráadásul tökéletesen visszaadja a regény hangulatát. Én egyszerűen imádom. 

Összességében én nagyon kedveltem a Gyökerek és romlás háza című könyvet.  A cselekmény érdekes és izgalmas volt, a regény hangulata teljesen levett a lábamról. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni a kötetnek, garantáltan izgalmas és az újdonság erejével bíró, egyedi retelling történetben lesz részetek. 


Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.


Nyereményjáték
Bloem-ben is nagyon fontos szerepe van a növényeknek, így arra gondoltam, merüljünk el mi is kicsit a gyógynövények világában. A feladatotok ezennel az lesz, hogy felismerjétek a képen látható növényeket, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a magyar nevét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
03.24.- Milyen könyvet olvassak? - Só és bánat háza
03.26.- Kitablar - Só és bánat háza
03.28.- Milyen könyvet olvassak? - Gyökerek és romlás háza
03.30.- Kitablar - Gyökerek és romlás háza
04.01.- Csak olvass! - Gyökerek és romlás háza
04.03.- Csak olvass! - extra állomás
04.05.- Readinspo - Gyökerek és romlás háza
04.07.- Utószó - Gyökerek és romlás háza

2025. március 3., hétfő

Mari Mancusi: Tolvajok ​hercegnője + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Mari Mancusi regénye, a Tolvajok hercegnője, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges csavarral megspékelt Robin Hood feldolgozást, melyben egy igazán erős Marian ábrázolással találkozhatunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Párizsi útjáról visszatérve Marian kisasszony nyomban észreveszi, hogy szeretett Angliájában minden megváltozott.

Legjobb barátját, Robint száműzték; szeretett nagybátyja, Richárd király meghalt; Nottingham lakói pedig elszegényedtek a rájuk rótt adóktól. Hűséges dajkájával összefogva Marian úgy dönt, hogy kezébe veszi a dolgokat és segít a falu éhező lakóinak. Közben a sherwoodi erdő mélyén megtalálja Robint és barátait. Vajon csatlakoznak Marianhoz, vagy hagyják, hogy a rókalány egyedül hajtsa végre veszélyes tervét?







Robin Hood az angol mondakör és folklór egyik legismertebb hőse, „a tolvajok fejedelme”. Egy törvényen kívüli képzett íjász, aki társai segítségével fosztogatja az angliai Nottinghamshire megyében utazókat. Alakja arról ismert, hogy amit elvesz a gazdagoktól, azt a szegényeknek adja. 

Tulajdonképpen a középkortól egészen napjainkig felbukkan Robin Hood alakja a különböző történetekben. A róla szóló balladák a 14. században terjedtek el. A 15. század elejére már a nyárköszöntő májusi mulatságok egyik jellegzetes karaktere lett. A róla szóló történetek a sherwoodi erdőbe és Nottinghamshire-be helyezik, holott a történészek szerint yorkshire-i lehetett. A Robin Hoodról szóló balladákat és dalokat először csak az énekmondók terjesztették, és csak később terjedtek el szélesebb körben. A legrégebbi fennmaradt ballada – a „Robin Hood és a szerzetes” – Robin elfogatásáról szól. 1450 körül keletkezhetett és szereplői között már megtalálhatjuk Robin Hood társait: Little Johnt, Muchot, a molnár fiát és Will Scarletet is. Származását illetően van olyan történet, melyben közember, de ismeretes olyan is, ahol földbirtokait vesztett nemesként kerül említésre a világban szinte mindenhol közismert „angol betyár”. A történet valóságalapjával kapcsolatosan megoszlanak a vélemények és nincs egységes álláspont, mégis akadnak konkrét bizonyítékok híres angliai törvényenkívüliekről, akikről már akkoriban szóbeszéd járta, hogy nem kizárólag saját zsebre rabolnak, de segítenek a szegényeken is. Számos forrás (habár nem a legkorábbiak) alapján az feltételezhető, hogy személye megegyezik Fulk Fitz Warinnal, aki egy normann nemesember volt, s aki, miután kiforgatták javaiból, törvényen kívülivé és János király ellenségévé vált. 

Az ő alakját örökíti meg az 1973-as amerikai rajzfilm, mely csupán 2001-ben jelent meg Magyarországon. Az animációs történet tulajdonképpen a Walt Disney klasszikusok egyike, főszereplője a jószívű rablóvezér, Robin Hood. A sherwood-i erdők mélyéből villámgyorsan felbukkanó egykori keresztes lovag, Robin Hood (ezúttal szimpatikus róka képében) lecsap a népet elnyomó gazdagokra, elveszi pénzüket és odaadja a szegényeknek. Bajtársai közül óriási termetével kiemelkedik Little John, az örökké éhes és bivalyerős csuhás. A nottinghami sheriff Robin legádázabb ellensége, évek óta minden eszközzel próbálkozik, hogy elkapja a jótékony útonállókat. Robin szerelme gyermekkori játszótársa, a törékeny Marian, aki Robin miatt örökös veszélynek van kitéve...

Robin Hood története sokáig nem tartozott a kedvenc Disney meséim közé. Egy időben naponta többször is meg kellett néznem, mert a húgom egyzerűen imádta. Volt olyan nap, amikor egymás után vagy háromszor el kellett indítani, akkor úgy éreztem, hogy egy életre megcsömörlöttem a mesétől. Azóta sem vágytam arra, hogy újranézzem. A 16 Sorsfordító történetben azonban volt egy újragondolt Robin Hood történet is, és az a koncepció abszolút megfogott. Hasonlónak tűnt Mari Mancusi változata is, ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit hoz ki a szerző a meséből. 

A történet főszereplője ezúttal Marian kisasszony, aki miután hazatért Angliába rájön, hogy minden megváltozott. Robint száműzték; szeretett nagybátyja, Richárd király meghalt; Nottingham lakói pedig teljesen elszegényedtek a rájuk rótt adóktól. Hűséges dajkájával, Kodács asszonnyal összefogva Marian úgy dönt, hogy kezébe veszi a dolgokat és segít a falu éhező lakóinak. Nem bírja tovább nézni az emberek szenvedését, így drasztikus lépésre szánja el magát. Mindeközen a sherwoodi erdő mélyén megtalálja Robint és barátait. Robin azonban nem feltétlen osztja Marian szenvedélyét, nem mer csatlakozni az ellenálláshoz. Vajon végül a sherwoodi csapat csatlakozik Marianhoz, vagy hagyják, hogy a rókalány egyedül hajtsa végre veszélyes tervét?

A történet hangulata szerintem tökéletesen hozza az eredeti Disney mese hangulatát, a kötet olvastatta magát. Nagyon szerettem, hogy Marian kisasszony egy erősebb szereplővé nőtte ki magát, és azt is, hogy végül Robinnal is új alapokra helyezte a kapcsolatát. Kodács asszony volt az abszolút kedvencem, ötletes volt, ahogy a szerző az alakjával bánt. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy a főbb cselekménypontokat megtartotta Mari Mancusi, de olyan ügyesen csavart rajta, hogy tökéletesen illeszkedtek az alapkoncepcióhoz. Ritkán mondok ilyet, de ez a feldolgozás sokkal jobban tetszett, mint az eredeti mese, bár ebben talán tényleg benne van az is, hogy megcsömörlöttem egy kicsit a Disney változottól. 

A Sorsfordító történetek közül van jócskán olyan, amit nem biztos, hogy a kezébe adnék egy 8-10 éves gyereknek, de a Tolvajok hercegnője abszolút tökéletes olvasmány a kisebb könyvmolyoknak is. Egy igazán szerethető történet, mely sokkal inkább hasonlít egy Disney mesére, mint egy igazi vérbeli kalandtörténetre.

A mese nyelvezete élvezetes, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. Én együltő helyemben elolvastam, tökéletes kikapcsolódás volt számomra. Ha nem is lett a kedvencem, csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem talán egy kis kosz hiányzott belőle, egy kis bevállalósság, ami még izgalmasabbá és egyedibbé tehette volna a kötetet. Nem volt rossz, ne értsetek félre, csak az én még egy kis extrát el tudtam volna képzelni belőle. Mindezek ellenére nagyszerűen sikerült a szememben Mari Mancusi debütálása, nagyon kedveltem az írását és lelkesen várom a következő sorsfordító történetét.

A borítót imádom, nagyon jól passzol a kötethez és a burgundi éldekorálás is tetszik rajta. 

Összességében az apró hiányosságai ellenére is nagyon szerettem a Tolvajok hercegnőjét. Marian kisasszony karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Ha szeretitek a Disney meséket és Robin Hood történetét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a kötetet sem. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során az 1973-ban bemutatott Robin Hood Disney mesefilmé lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni,melyik szereplőt ábrázolja,majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway


Állomások

03/01 Utószó
03/03 Csak olvass!
03/05 Dreamworld