Mari Mancusi: Tolvajok ​hercegnője + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Mari Mancusi regénye, a Tolvajok hercegnője, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges csavarral megspékelt Robin Hood feldolgozást, melyben egy igazán erős Marian ábrázolással találkozhatunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Párizsi útjáról visszatérve Marian kisasszony nyomban észreveszi, hogy szeretett Angliájában minden megváltozott.

Legjobb barátját, Robint száműzték; szeretett nagybátyja, Richárd király meghalt; Nottingham lakói pedig elszegényedtek a rájuk rótt adóktól. Hűséges dajkájával összefogva Marian úgy dönt, hogy kezébe veszi a dolgokat és segít a falu éhező lakóinak. Közben a sherwoodi erdő mélyén megtalálja Robint és barátait. Vajon csatlakoznak Marianhoz, vagy hagyják, hogy a rókalány egyedül hajtsa végre veszélyes tervét?

Robin Hood az angol mondakör és folklór egyik legismertebb hőse, „a tolvajok fejedelme”. Egy törvényen kívüli képzett íjász, aki társai segítségével fosztogatja az angliai Nottinghamshire megyében utazókat. Alakja arról ismert, hogy amit elvesz a gazdagoktól, azt a szegényeknek adja. 

Tulajdonképpen a középkortól egészen napjainkig felbukkan Robin Hood alakja a különböző történetekben. A róla szóló balladák a 14. században terjedtek el. A 15. század elejére már a nyárköszöntő májusi mulatságok egyik jellegzetes karaktere lett. A róla szóló történetek a sherwoodi erdőbe és Nottinghamshire-be helyezik, holott a történészek szerint yorkshire-i lehetett. A Robin Hoodról szóló balladákat és dalokat először csak az énekmondók terjesztették, és csak később terjedtek el szélesebb körben. A legrégebbi fennmaradt ballada – a „Robin Hood és a szerzetes” – Robin elfogatásáról szól. 1450 körül keletkezhetett és szereplői között már megtalálhatjuk Robin Hood társait: Little Johnt, Muchot, a molnár fiát és Will Scarletet is. Származását illetően van olyan történet, melyben közember, de ismeretes olyan is, ahol földbirtokait vesztett nemesként kerül említésre a világban szinte mindenhol közismert „angol betyár”. A történet valóságalapjával kapcsolatosan megoszlanak a vélemények és nincs egységes álláspont, mégis akadnak konkrét bizonyítékok híres angliai törvényenkívüliekről, akikről már akkoriban szóbeszéd járta, hogy nem kizárólag saját zsebre rabolnak, de segítenek a szegényeken is. Számos forrás (habár nem a legkorábbiak) alapján az feltételezhető, hogy személye megegyezik Fulk Fitz Warinnal, aki egy normann nemesember volt, s aki, miután kiforgatták javaiból, törvényen kívülivé és János király ellenségévé vált. 

Az ő alakját örökíti meg az 1973-as amerikai rajzfilm, mely csupán 2001-ben jelent meg Magyarországon. Az animációs történet tulajdonképpen a Walt Disney klasszikusok egyike, főszereplője a jószívű rablóvezér, Robin Hood. A sherwood-i erdők mélyéből villámgyorsan felbukkanó egykori keresztes lovag, Robin Hood (ezúttal szimpatikus róka képében) lecsap a népet elnyomó gazdagokra, elveszi pénzüket és odaadja a szegényeknek. Bajtársai közül óriási termetével kiemelkedik Little John, az örökké éhes és bivalyerős csuhás. A nottinghami sheriff Robin legádázabb ellensége, évek óta minden eszközzel próbálkozik, hogy elkapja a jótékony útonállókat. Robin szerelme gyermekkori játszótársa, a törékeny Marian, aki Robin miatt örökös veszélynek van kitéve...

Robin Hood története sokáig nem tartozott a kedvenc Disney meséim közé. Egy időben naponta többször is meg kellett néznem, mert a húgom egyzerűen imádta. Volt olyan nap, amikor egymás után vagy háromszor el kellett indítani, akkor úgy éreztem, hogy egy életre megcsömörlöttem a mesétől. Azóta sem vágytam arra, hogy újranézzem. A 16 Sorsfordító történetben azonban volt egy újragondolt Robin Hood történet is, és az a koncepció abszolút megfogott. Hasonlónak tűnt Mari Mancusi változata is, ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit hoz ki a szerző a meséből. 

A történet főszereplője ezúttal Marian kisasszony, aki miután hazatért Angliába rájön, hogy minden megváltozott. Robint száműzték; szeretett nagybátyja, Richárd király meghalt; Nottingham lakói pedig teljesen elszegényedtek a rájuk rótt adóktól. Hűséges dajkájával, Kodács asszonnyal összefogva Marian úgy dönt, hogy kezébe veszi a dolgokat és segít a falu éhező lakóinak. Nem bírja tovább nézni az emberek szenvedését, így drasztikus lépésre szánja el magát. Mindeközen a sherwoodi erdő mélyén megtalálja Robint és barátait. Robin azonban nem feltétlen osztja Marian szenvedélyét, nem mer csatlakozni az ellenálláshoz. Vajon végül a sherwoodi csapat csatlakozik Marianhoz, vagy hagyják, hogy a rókalány egyedül hajtsa végre veszélyes tervét?

A történet hangulata szerintem tökéletesen hozza az eredeti Disney mese hangulatát, a kötet olvastatta magát. Nagyon szerettem, hogy Marian kisasszony egy erősebb szereplővé nőtte ki magát, és azt is, hogy végül Robinnal is új alapokra helyezte a kapcsolatát. Kodács asszony volt az abszolút kedvencem, ötletes volt, ahogy a szerző az alakjával bánt. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy a főbb cselekménypontokat megtartotta Mari Mancusi, de olyan ügyesen csavart rajta, hogy tökéletesen illeszkedtek az alapkoncepcióhoz. Ritkán mondok ilyet, de ez a feldolgozás sokkal jobban tetszett, mint az eredeti mese, bár ebben talán tényleg benne van az is, hogy megcsömörlöttem egy kicsit a Disney változottól. 

A Sorsfordító történetek közül van jócskán olyan, amit nem biztos, hogy a kezébe adnék egy 8-10 éves gyereknek, de a Tolvajok hercegnője abszolút tökéletes olvasmány a kisebb könyvmolyoknak is. Egy igazán szerethető történet, mely sokkal inkább hasonlít egy Disney mesére, mint egy igazi vérbeli kalandtörténetre.

A mese nyelvezete élvezetes, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. Én együltő helyemben elolvastam, tökéletes kikapcsolódás volt számomra. Ha nem is lett a kedvencem, csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem talán egy kis kosz hiányzott belőle, egy kis bevállalósság, ami még izgalmasabbá és egyedibbé tehette volna a kötetet. Nem volt rossz, ne értsetek félre, csak az én még egy kis extrát el tudtam volna képzelni belőle. Mindezek ellenére nagyszerűen sikerült a szememben Mari Mancusi debütálása, nagyon kedveltem az írását és lelkesen várom a következő sorsfordító történetét.

A borítót imádom, nagyon jól passzol a kötethez és a burgundi éldekorálás is tetszik rajta. 

Összességében az apró hiányosságai ellenére is nagyon szerettem a Tolvajok hercegnőjét. Marian kisasszony karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Ha szeretitek a Disney meséket és Robin Hood történetét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a kötetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Robin_Hood

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során az 1973-ban bemutatott Robin Hood Disney mesefilmé lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni,melyik szereplőt ábrázolja,majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

03/01 Utószó

03/03 Csak olvass!

03/05 Dreamworld

Read More

Elizabeth Lim (szerk.): 16 ​sorsfordító történet + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ti is kíváncsiak vagytok, hogy mi lett volna, ha… Hófehérke tud varázsolni? Mulan elvállalja a tanácsadói pozíciót? Csingiling Hook kapitány tündére? Bambi nem akar nagyherceg lenni?

Kövessétek bloggereinket a 16 Sorsfordító történet című antológia blogturnéján, hogy választ kapjatok arra, ők mit szóltak az újramesélésekhez! De ne felejtsetek el játszani se, mert egy szerencsés olvasónk a Manó Könyvek Kiadónak hála meg is nyeri a könyvet!

Szereted a Sorsfordító történeteket? Ebben a kötetben a sorozat kedvelt szerzőitől olvashatsz tizenhat új szöveget. A varázslattal, cselszövéssel vagy épp igéző bűbájjal teli rövid történetek a már ismert filmeket alapul véve tartogatnak váratlan és izgalmas csavarokat.

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok, ezért a Sorsfordító történetek sorozat az egyik nagy kedvenceim közé tartozik. Mikor megláttam, hogy Elizabeth Lim szerkesztésében 16 új, izgalmas sorsfordító történetet kapunk, nagyon izgatottá váltam. Kíváncsian vártam, hogy a már ismert és még ismeretlen szerzők milyen izgalmas, kicsavart történettel rukkolnak elő és természetesen arra is, hogy az egyes írások vajon hogyan működnek novellaként.

A könyvben olvashatunk Hófehérkéről, Mulanról, Hamupipőke mostohatestvéréről Anasztáziáról, Simbáról, Csipkerózsikáról, Jimről a Kincses Bolygóból, Robin Hoodról és Marianről, Herculesről és Megaráról, Csingilingről, Bambiról, Coletteről és Remyről, Merida ikertestvéreiről, Arielről és Ericről, Belleről és végül de nem utolsó sorban Tianáról és Naveen hercegről.  A varázslattal, cselszövéssel vagy épp igéző bűbájjal teli rövid történetek a fentebb is említett, már ismert filmeket alapul véve tartogatnak váratlan és izgalmas csavarokat. Vajon mi lett volna, ha Mulan a császár tanácsadójává válik vagy Anasztázia megváltozott volna, az apukája emlékének tiszteletére? Vajon mi lett volna, ha a hármas ikrek is meglátogatták volna a boszorkányt, vagy akkor, ha Ariel és Eric találkoznak azonnal a baleset után? Ilyen és ezekhez hasonló izgalmas kérdésekre keresik a szerzők a választ a novelláikban. 

A kötetben találhatunk olyan történetet, mely a felnőtté válásról szól, de olyanok is akadnak, melyben a főhősnek komoly és fontos döntést kell meghoznia a jövőjét illetően. A történetek jelentős része az erőről szól és arról, hogy ha igazán bízunk magunkban, a tudásunkban és helyén van a szívünk, akkor nem állíthat meg semmi minket. Van olyan főhős, aki bebizonyítja, hogy sosincs késő arra, hogy megváltozzunk és olyan is, aki végül képes lesz arra, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a trónon. A történetek fontos mozgatórugója a becsület, a szeretet és a család, telis tele vannak kalanddal és varázslattal. 

A sorsfordító történetek egy része csupán pár jelenet erejéig tér el az eredeti történettől, de olyan is akad, amely egy lehetséges előzményt mutat be. Vannak történetek, amelyek tovább követik bizonyos szereplők életét a mozivásznon túl, de vannak olyanok is, amelyek egészen más irányba terelik azt. 

Érdekes és izgalmas olvasmánynak bizonyult, de bevallom nem minden történetet szerettem egyformán. Bár ha jobban belegondolok, ez talán nem is akkora baj, hiszen ha megnézzük a könyvet összesen 8 szerző  írt a kötetbe, annak pedig nagyon kicsi az esélye, hogy mindenki egyformán szeresse mindegyiket. Hozzám leginkább Jen Calonita és Elizabeth Lim történetei kerültek igazán közel, valószínűleg az ő írásmódjuk áll eleve a legközelebb hozzám. A legkedvesebb történetem Anasztázia története volt és bár nagyon kicsi az esélye hogy ez valaha eljut a szerzőhöz, de azt üzenném neki, hogy ezt a történetet meg kell írnia. Tudni akarom, hogy hogyan alakult a talán nem is olyan gonosz mostohatestvér története, hogy milyen kalandokba keveredett a jól ismert mese után és mi történt vele a későbbiek során. De mellette nagyon szerettem még Mulan, Ariel és Eric, Merida iktertestvéreinek, illetve Herculesnek és Megarának a történetét is. Az írások nagyjából 30-40 oldalasak, így túl sok mélységet nem várhatunk tőlük, ugyanakkor azt éreztem, hogy a szerzők mindent megtettek azért, hogy élvezetes és izgalmas történeteket alkossanak. Én nagyon szerettem az olvasás minden egyes másodpercét. Miután befejeztem a kötetet, kedvem lett volna egy Disney maratont tartani. 

Külön piros pont a szerzőknek, hogy nemcsak a legismertebb és legnépszerűbb meséket gondolták újra. Tetszett, hogy Bambi és az Az oroszlánkirály mellett megjelent a Lecsó című mese, vagy éppen a Kincses Bolygó. Jó volt látni, hogy el mertek szakadni a klasszikus Disney hercegnőktől is, továbbá nem csak olyan mesék és szereplők kaptak helyet benne, akik már amúgy is rendelkeztek saját regénnyel. A történetek igazán kreatívak és eredetiek voltak, biztos vagyok, hogy mindenki talál benne kedvencet. 

A borító szerintem csodaszép és az éldekorálás is nagyon szépen passzol hozzá. Igazi éke lesz majd a polcomnak.

Összességében csak ajánlani tudom nektek ezt a novelláskötetet. Ha szeretitek a Sorsfordító történeteket akkor ezt a kötetet se hagyjátok ki. Nagyszerű ajándék a Disney rajongók számára, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A feladatotok nem más, mint az állomásokon található képeken látható “kiegészítőkből” kitalál, hogy melyik könyvben szereplő Disney mesében találhatóak! Jó keresgélést!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]

11/23 - Hagyjatok! Olvasok!

11/24 - Csak olvass!

11/25 - Dreamworld

11/27 - Szembetűnő

11/29 - Utószó

Read More

Farrah Rochon: Szállnék ​már + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjének lenni számos kötelezettséggel jár, abba azonban nem tud belenyugodni, hogy olyasvalakihez menjen feleségül, akit sohasem látott. A harcias hercegnő küzd a hagyományok ellen, ám édesanyja, Elinor királyné minden erejével ragaszkodik hozzájuk.

A lány az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkánytól varázserejű süteményt kap, amely teljesen megváltoztathatja az édesanyját. A folyton lázadó Merida azonban úgy dönt, hogy inkább ő maga eszi meg a bűvös finomságot... és a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak.

Vajon sikerül időben kibékítenie a két családot? Vagy a szülei ezúttal nem is szeretnek egymásba? Végül elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok. Ez alól természetesen Merida meséje sem kivétel. Bár őszintén bevallom, nem lett elsőre kedvenc. Valahogy nem tudtam kapcsolódni a karakteréhez és csak évekkel később, az elmúlt évek során zártam őt a szívembe. 

A Merida, a bátor című Disney-Pixar történet, melyet 2012-ben mutattak be. Ez volt első olyan Pixar mese, melynek női főszereplője volt. A történet szerint Merida hercegnő a hatalmas skót felföldeken él, Dunbroch királyságában, a királyi család elsőszülött gyermekeként. Édesanyja, Elinor királyné jóvoltából megtanulja, hogyan viselkedik és cselekszik egy igazi hercegnő, aki egy nap majd méltó utódként foglalhatja el a trónt. Merida azonban jobban szeret szabadon barangolni a felföld varázslatos tájain. Amikor egy nap Elinor bejelenti, hogy három klán érkezik a szomszédos királyságokból, hogy az elsőszülöttjeik közül az egyik elnyerje a hercegnő kezét, Merida nem törődik bele, hogy akarata ellenére házasságba kényszerítsék. A játékokon Merida tulajdonképpen megszégyeníti a kérőket, Elinor felháborodik a lánya viselkedésén, és szörnyű vitába kerülnek egymással, mely során Merida elszakítja a királyi család fali szőttesét, Elinor pedig tűzre veti a lánya íját. A megbántott Merida sírva fakad és elrohan a kastélyból. Merida szomorúan lóhátra pattan, és elvágtat az erdőbe, ahol lidércfényekkel találkozik. Ezek elvezetik őt egy erdei kunyhóhoz, amiben egy idős boszorkány él, aki fafaragóként tevékenykedik. Merida fizetség jegyében alkut ajánl neki: minden faragványát megveszi, cserébe egy varázslatért, amely megváltoztatná az anyját. A boszorkány elfogadja az ajánlatot és készít Meridának egy mágikus süteményt. Merida habozás nélkül odaadja az anyjának, aki azonban már az első harapás után rosszul lesz, és végül átváltozik egy nagy fekete medvévé. A kalandok pedig csak ezután kezdődnek. Tudjuk, hogy Meridának óriási fejlődésen kell átmennie és csak az igaz szeretet jegyében tudja megmenteni édesanyját. Farrah Rochon regénye azonban egy óriásit csavar a történeten. A kérdése pedig az, hogy mi lenne, ha Merida enné meg azt a bizonyos süteményt. Vajon hogyan alakulna a története? 

A Szállnék már egy izgalmas és érdekes olvasmány elfogadásról, megértésről és arról, hogy az anya-lánya kötelék milyen erős tud lenni, még akkor is, ha olykor a hátunk közepére sem kívánjuk egymást. Egy történet arról, hogy mennyire fontos az, hogy kiálljunk önmagunkért. Arról, hogy igazán akkor tudja valaki teljesíteni a kötelességét, ha nem kényszernek éli meg azt és hogy a szabadság ugyan nagyon fontos, de még annál is fontosabb, hogy megtaláljuk a célt az életünkben. Bebizonyítja, hogy néha el kell veszítenünk mindent ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Olykor ott találjuk meg a választ a kérdéseinkre, ahol nem is számítunk rá. Az út olykor rögös, a jól berögzült mantrák csak nehezen íródnak felül, de ha az embernek van kellő bátorsága és ereje, akkor bármit elérhetünk. Merida bebizonyítja számunkra, hogy a szeretet ereje képes arra, hogy felülkerekedjen a legnagyobb problémán is. 

A könyv bevezetésében megismerhetjük a Merida és Elinor közötti ellentétet, majd a mesében jól ismert módon a lány elvágtat otthonról és egy rejtélyes boszorkány ajtaján kopogtat be. A nő elkészíti számára a varázslatot, de Merida végül úgy dönt, hogy ő fogyasztja el a süteményt, ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland. A lány a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak, a megkötött békeszerződés még igencsak gyenge lábakon állt. 

Ahogy haladunk előre a történetben, Merida rájön arra, hogy talán jobban hasonlítanak egymásra az anyukájával, mint eddig azt hitte. Ahogy egyre jobban megismeri Elinor fiatalkori énjét, tudatosul benne, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek, egyszerűen csak nem találták meg az egymáshoz felé vezető utat, hogy erről beszéljenek. Elinor nem is sejti, hogy Merida a lánya, ráadásul a király udvarában rejtegetnie kell őt, hiszen a vörös haja azonnal elárulná, hogy melyik klánhoz tartozik, de az első pillanattól kezdve érzi, hogy valamilyen láthatatlan kötelék köti őket össze. A két lány rengeteget tanul egymástól. Míg Merida megtanítja az édesanyja fiatalkori énjét azokra a praktikákra és túlélési módokra, amelyeket ő az édesapjától tanul, addig ő is rengeteget tanul Elinortól. Rájön arra, hogy édesanyja mennyire jó királyné és szívből megbánja, hogy csúnyán viselkedett vele. Megtanulja, hogy mennyire fontos, hogy felelősséggel legyen a királyságáért. Anya és lánya talán még soha nem állt ilyen közel egymáshoz, azóta, hogy Merida felnőtt. De vajon képes lesz visszajutni a lány a saját idősíkjára? Egymásra találhatnak ott is? 

Azzal, hogy Merida megjelent a múltban, különböző események láncolatát indította el, melyek nem csak a családját, hanem akár az egész királyságot is veszélybe sodorhatja. Vajon képes lesz arra, hogy megküzdjön az ellenséggel? Megmentheti a királyságot, és az édesanyját? És talán a legfontosabb kérdés mind közül, végül Merida elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni Merida és Elinor történetét, nagyon szerettem, hogy az édesanyja is ekkora szerepet kapott. Tetszett Farrah Rochon azon elképzelése, hogy talán anya és lánya nem is különböznek annyira egymástól. Mindketten nagy utat jártak be, sokat kellett fejlődniük. Megtapasztalták, hogy mit jelent az igazi kötelesség és azt, hogy milyen, amikor nem kényszerből, hanem elhivatottságból hozzuk meg az életünket érintő fontos kérdéseket. Nagyon tetszett, hogy a sütemény elfogyasztása egy ilyen lehetetlen helyzetbe hozta Meridát, hiszen talán ez volt a legjobb módja annak, hogy anya és lánya egymásra találjon. Azt azonban bevallom, nekem nem tetszett, hogy Meridára milyen testi hatással volt a varázslat. Nekem ez így együtt kicsit túl sok volt, bőven elég lett volna az időutazás is, nem volt szerintem semmi szükség arra, hogy ilyen módon is reflektáljon a szerző az eredeti mesére. A királyságra leselkedő veszélyek érdekesnek és izgalmasnak tűntek, a rejtély és a cselszövés nagyon megmozgatta az én fantáziámat is, de végül csalódnom kellett a megoldásban. Talán ezt a szálat egy kicsit jobban kidomboríthatta volna a szerző, vagy legalább kitalálhatott volna valami erős és hiteles indokot, amely megfelelő motivációja lehett volna a cselszövőknek. 

A hiányosságok ellenére, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettem egyre lelkesebb és végül összességében elégedetten csuktam be a regényt. Az alapkoncepció nagyon tetszett, Merida jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karakterét. Ugyan nem ez lesz a kedvenc Sorsfordító történetem, de összességében kedveltem a regényt, ha a szerzőnek másik regénye is megjelenik a sorozatban, biztosan sorra kerítem majd azt is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Merida kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében a hibái ellenére is kedveltem a regényt. Merida karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Elinor karaktere is mélységet kapott, ez pedig hihetetlenül jól állt neki. Talán még jobban megszerettem őt, mint Meridát. Az évődéseit Fergussal nagyon szerettem, jó volt látni, hogy miként kerültek egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Ha szeretitek a Disney könyveket és Merida karakterét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kia

KÉRDÉS

Melyik királyságban él Merida?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07/15 Csak olvass

07/18 Szembetűnő

07/21 Hagyjatok! Olvasok!

07/23 Utószó

07/26 Dreamworld

Read More

Liz Braswell: A ​vén idő mesél + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, A vén idő mesél, ami a Sorsfordító történetek legújabb része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges regényt, amiben Belle és a Szörnyeteg együtt nyomoznak a családjukat érintő, sötét rejtélyek után, melyek több mint két évtizede kísértik őket. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Mi lett volna, ha Belle édesanyja az, aki megátkozta a Herceget?

Belle nem mindennapi lány: okos, találékony, és mindenekelőtt nyughatatlan. Arra vágyik, hogy végleg maga mögött hagyhassa a vidéki falvacskát, ahol felnőtt. Fel akarja fedezni a világot, holott az édesapja még attól is vonakodik, hogy a kis házikójukat elhagyja, mert azt reméli, hátha Belle anyja egyszer csak visszatér - az anya, akire Belle alig emlékszik. Belle történetesen egy félelmetes, dühös szörnyeteg foglya is. És jelenleg ez a legfőbb gondja.

Ám amikor Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte - képek az édesanyjáról, akiről azt hitte, hogy soha többé nem fogja már látni. De, ami még furcsább, hogy az anyja nem más, mint maga a gyönyörű Varázslónő, aki valaha megátkozta a Szörnyeteget, a kastélyát és annak minden lakóját. A megdöbbent és összezavarodott Belle-nek és a Szörnyetegnek össze kell fognia, hogy megfejtsék a családjukat érintő sötét rejtélyt, amely huszonegy éve tart már.

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják a már jól ismert történeteket. Kiskoromban nagyon szerettem A Szépség és a Szörnyeteg című mesét, mai napig is ez az első számú kedvencem. Belle karaktere azonnal levett a lábamról, ő volt az első barna hajú hercegnő és ez akkor nagyon sokat jelentett számomra. Ráadásul olvasni is szeretett, szóval azonnal egy igazi példaképpé vált számomra. 

Liz Braswell regénye, A vén idő mesél még 2016-ban jelent meg külföldön, a kötet közepesen értékelt a az oldalakon. Nem a leggyengébb műveinek egyike, de nem is tartozik a legjobbak közé. Őszintén bevallom, eddig nem tartozott a kedvenceim közé, Jen Calonita és Elizabeth Lim regényei jobban elnyerték a tetszésemet, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel vártam az írónő legújabb, magyarul megjelenő kötetét, hiszen Belle a legnagyobb kedvencem. Imádom magát a mesét is, szerintem ezerszer láttam már és talán soha nem is fogom megunni a Szépség és a Szörnyeteg történetét. Kicsit féltem a kötettől, hiszen mivel Belle a kedvenc Disney hercegnőm, így aggódtam, hogy túlságosan magasra teszem majd a lécet és a kötet nem fogja tudni megugorni majd számomra. Végül azonban kielégítő olvasmányélménynek bizonyult. Sok dolog kifejezetten tetszett benne, de kedvencet azért nem avattam. 

A vén idő mesél egy teljesen kicsavart  Szépség és a Szörnyeteg történet, ahol arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy mi történt volna akkor, ha a herceget Belle édesanyja átkozta volna meg. A regény teljesen új irányba viszi ezáltal a történetet, rengeteg új helyzetet és karaktert ismerhetünk meg általa. Nem hittem volna, hogy Belle története ennyi csavart rejthet még. Minden kedvelt és utált karakter helyet kapott az írásban, csupán kicsit más szerepet szánt nekik az írónő. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, bár nyomokban tartalmazza a főbb pontokat és a karaktereket mégis teljesen új és más irányt kapott a történet. A sztori nagyjából stimmel addig, hogy Belle átvállalja a fogságot a Szörnyeteg várában, de innentől kezdve új vizekre evezünk. Amint Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte, ráadásul még az átok is beteljesülni látszik. Ahogy haladunk előre a történetben, Belle és a Szörnyeteg számára egyre fontosabbá válik, hogy felkutassák a Varázslónőt, megtörjék valamilyen módon a varázslatot és megfejtsék a múltjukat érint sötét rejtélyt. 

A legérdekesebb része az volt a történetnek, hogy az írónő egy teljesen új konfliktust emelt be a történetbe. A charmente (varázslény, vagy valamilyen varázslatos képességgel bíró) és a natural (átlagos, varázstalan) csoport között fennálló ellentét érdekes színezetet adott a történetnek. Az emberek egy idő után félni kezdtek azoktól, akiknek volt valamilyen képessége, üldözni kezdték őket és alacsonyabb rendűnek kiáltották ki őket. Olyan volt ez, mint egy boszorkányüldözés, vagy mint a holokauszt. Ez a változtatás személy szerint nagyon tetszett nekem és tökéletesen beleillett a narratívába. 

A karakterek szerethetők voltak, nagyon szerettem Szörnyeteg karakterét, azt viszont sajnáltam, hogy Belle ebben a regényben valahogy nem került közel hozzám. Ez némileg csalódással töltött el. Nem igazán tudtam mit kezdeni a vívódásaival és bár a herceggel nagyon jól kiegészítették egymást, valami plusz mégis hiányzott nekem belőle. Talán Belle bája veszett el valahol útközben számomra. A kastélyban lakó szolgálók kissé haloványak voltak számomra, nem tudták idézni a mese hangulatát.

Kétségtelen, hogy mint Belle, mind pedig a Szörnyeteg komoly jellemfejlődésen ment keresztül, jó volt látni, hogy a herceg szép lassan kilép a szülei árnyékából és levetkezői az önzőségét. Belle pedig megtanulta, hogy a kalandok soha nem olyanok, mint a könyvek lapjain és ahhoz, hogy boldog legyen a befejezése.

Ha ismeritek az írónő munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy nem áll tőle távol a sötétebb atmoszféra sem. Liz Braswell most sem tudott kilépni a cipőjéből és határozottan úgy éreztem, hogy még mindig nem fél attól, hogy be kell piszkolnia a kezét. A baljóslatú kastély, az átok, az eltűnések és a kísérteties elmegyógyintézet mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az írónő megcsillogtassa a kreativitását. És bár a kötet egyáltalán nem hibátlan, vagy azt, hogy az írónő tökéleteset alkotott, hiszen a kötetnek több hibája is van, de abszolút dicséretes a törekvése. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Nekem eddig ez a személyes kedvencem, egy igazi csoda. 

Összességében úgy gondolom, hogy ha nem is tökéletes, de azért jó kis olvasmány volt Liz Braswell legújabb, magyarul megjelent regénye. Ugyan nem hozta nekem a kötet A szépség és a szörnyeteg hangulatát és nem is lett akkora kedvenc, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek az elátkozott kastély lakóit. Minden állomáson láthattok egy fotót, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karakter nevét, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

02/10 Milyen könyvet olvassak?

02/12 Csak olvass!

02/14 Utószó

02/16 Readinspo

02/18 Hagyjatok! Olvasok!

02/20 Szembetűnő

02/22 Dreamworld

Read More

Liz Braswell: Vár ​rám a föld + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően.

Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Öt év telt el, mióta a gonosz Ursula legyőzte a kis hableányt... és elvette Triton király életét. Ariel most Atlantica néma királynője, Ursula pedig Eric herceg királyságát vezeti a szárazföldön. Amikor azonban Ariel rájön, hogy az apja talán még mindig életben van, visszatér egy olyan világba, amiről azt gondolta, sosem látja többé - és ezzel együtt esélye nyílik rá, hogy a hercegét is viszontlássa.

Ariel hamarosan megtudja, hogy Ursula mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja hercegnői pozícióját: összeesküvéseket szervez, ármánykodik, és nyílt háborúkat indít a szomszédos királyságok ellen. Amikor pedig az álcázott tengeri boszorkány tudomást szerez Ariel felbukkanásáról, azzal fenyegetőzik, hogy mind a vízalatti, mint a szárazföldi világot elpusztítja. Vajon képes lesz Ariel megbuktatni a gyilkos gonosztevőt, akinek eltökélt szándéka, hogy elpusztítsa az otthonát, és a világot, amelynek egykor mindennél jobban szeretett volna a részévé válni?

A kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. A későbbiekben több feldolgozás is készült belőle, talán az 1989-es Disney animációs rajzfilm változat a legismertebb. A mese óriási sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében, máig is az egyik leghíresebb Andersen-mesefeldolgozásként ismerik. Többek közt ez a film indította el az úgynevezett Disney-reneszánsz korszakot, amely egészen a 2000-es évek végéig tartott. A Disney-féle feldolgozást számos híres folytatás követte és televíziós sorozat, 2008-ban pedig élő szereplőkkel színházi darabként a Broadway-n adták elő, 2023-ban pedig a sokak által kritizált élőszereplős változata is megjelent. 

A Sorsfordító történetek sorozat az első pillanattól kezdve a szívem csücske. Nagyon szeretem a koncepcióját, mindig érdekes és izgalmas arról olvasni, hogy mennyire meg tud változni egy-egy jól ismert történet, ha valami máshogy történne az eredeti elgondoláshoz képest. A Manó Könyvek gondozásában megjelent legújabb sorsfordító történet Ariel meséjére koncentrál. Ugyan nekem nem Ariel a kedvenc hercegnőm, de összességében mindig is kedveltem a karakterét. Nagyon csípem azokat az álmodozó hercegnőket, akik nem csak egy másfajta életről álmodtak, hanem bele is vágtak bátran annak megvalósításába és a szememben Ariel is ilyen. Óriási bátorság volt tőle elhagyni a jól ismert vízi közeget, és emberként szárazföldre lépni annak érdekében, hogy megismerje és magába bolondítsa a herceget. 

Liz Braswell regényében arra kaphatunk választ, hogy mi lett volna, ha Ariel és Eric herceg nem győzi le Ursulát. A történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár még főhőseinkre, hogy végül megmentsék a földi és a vízi királyságot. 

A történet alapja nekem nagyon tetszett. Rendkívül érdekes gondolat, hogy Ursula nehezebb ellenfélnek bizonyul az eredeti meséhez képest, így éveket kell várni ahhoz, hogy végre győzedelmeskedhessenek felette a jók. Érdekes volt látni, hogy mennyire a hatalom megszállottja lett és mennyire kreatív tudott lenni még varázslat és mágia nélkül is. Jól kiismerte az embereket, szépségével és éleslátásával könnyen meg tudott vezetni mindenkit. Nem volt másra szüksége, mint egy kis pénzre és már is követték a kapzsi urak. Szomorú, de igazából tényleg mindenre képes volt egy kis arannyal a kezében. 

Érdekes volt látni azt is, hogy miként alakult Eric és Ariel élete. A hableánynak meg kellett tanulnia, hogy mi is az igazi felelősség, hiszen apja helyett ő lépett a trónra. Már egy egész királyság függött tőle, nem dönthetett a szeszélyeinek megfelelően. A fiatal, tinédzser naiva helyett kapunk egy erős és kompetens királynőt, ami ugyan jól áll a történetnek, de talán még jobb lett volna, ha Ariel megerősödése nem vezetett volna Eric teljes kiheré, elnyomásához. A fiatal herceg ugyan az eredeti mesében sem volt túlságosan acélos karakter, de ebben a történetben számomra teljesen elveszett. Egy gyenge, és teljesen inkompetens karakter lett, aki mások erejére hagyatkozik, és ezt sajnos nem magyarázza a rajta ülő varázslat sem. Kevés volt, gyenge és kissé egybites. Kár érte, mert egy nő lehet úgy is erős, hogy kompetens férfi karakter van mellette, nem kell a másik nemből bugyuta alakot kreálni. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, de talán egy kicsit hosszabb a kelleténél. Néha kicsit túlírtnak éreztem, néhány jelenetet és párbeszédet simán elhagyatott volna írónő, hogy feszesebb legyen a történetszál. Azt viszont kifejezettem szerettem, hogy nem csak Ariel, Eric és Ursula kapott hangot a történetben, hanem a mellékszereplők is. A kis hableány egyik legnagyobb erőssége szerintem a  szerethető társak (nem igazán tudom, hogy magyarul mi erre a megfelelő szó, de angolul az animal sidekicks). Ficánka, Sebastian, Hablaty elhagyhatatlan, így nagyon örültem, hogy az írónő róluk sem felejtkezett el. 

A könyvben többször is utalt az írónő az eredeti mesére. Pirospont, hogy nem mentek el felesleges oldalak ennek a felidézésére. Egy rendkívül okos és kreatív utat választott az előzménytörténet bemutatására és prezentálásra,  De emellett természetesen a szereplők párbeszédei is utalnak az eredeti mesére. Meg kell hagyni, tényleg zseniális ötletei vannak ennek a nőnek. Kár, hogy végül mindig középszerű írást ad ki a kezeiből. Talán egy új szerkesztőt kellene keresnie, aki jobban felhívja a figyelmét a hiányosságaira. Pedig olyan sok potenciál van benne. 

A Vár rám a föld című regénye az írónőnek szerintem teljesen jól belesimul a munkásságába. Az Aranyhajas írása szerintem mérföldekkel jobb, de Ariel története semmiképpen sem rosszabb Csipkerózsika és Jázmin történeténél. A következő ilyen jellegű kötet remélem a Szépség és a Szörnyeteg lesz szintén Liz Braswelltől, de a Pán Péter sztorinak is nagyon örülnék. A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Vár rám a föld című könyv olvasása. Ugyan nem ez a kedvenc sorsfordító történetem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Arielt, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor szerintem érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások listája

Blogturné Klub

10/15 Szembetűnő

10/16 Csak olvass!

10/18 Utószó

10/20 Dreamworld

Read More

Liz Braswell: Ami ​enyém volt rég + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete, az Ami enyém volt rég. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Liz Braswell történetét Aranyhajról, melyben úgy tűnik, a mágikus hajú lány haja gyógyítás helyett veszéllyel fenyegeti az emberek életét. Tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Hogy ​megmentsék királynőjük és születendő gyermeke életét, a hűséges alattvalók mindenfelé keresik a gyógyító erejű Aranyvirágot… ehelyett azonban véletlenül a Holdvirágot viszik el a palotába. A csillogó virág meggyógyítja a királynőt, aki egészséges lánygyermeknek ad életet. A kislány haja ezüst, mint a fényesen világító hold. Ám ezüst hajának veszélyes varázsereje van: gyógyítás helyett kárt tesz másokban. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.
Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Amikor végül úgy dönt, hogy elhagyja az egyetlen otthont, amit valaha ismert – hogy láthassa a lebegő fényeket, melyek minden évben megjelennek az égen a születésnapján –, két tolvaj társaságában váratlan kalandokba keveredik. Az egyikük Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte.

Az Aranyhaj és a nagy gubanc (eredeti cím: Tangled) egy 2010-ben bemutatott rajzfilm, amely az 50. Disney-film. A főszereplője Aranyhaj (Rapunzel), aki egy magas toronyba zárva él Pascallal, a kaméleon barátjával az egész világtól elzártan. Semmit sem tud a származásáról, látszólag szeretetben neveli őt édesanyja, Gothel. Egy nap azonban találkozik Flynn Riderrel a sármos tolvajjal és az egész élete megváltozik. Aranyhajnak csak egy vágya van, látni akarja a lebegő fényeket. Azonban arról fogalma sincs, hogy milyen módon kötődik az ő élete a lámpásokhoz és Gothel nem az, akinek mondja magát. A mesét Az aranyhajú leány, vagy Galambbegy című Grimm-mese ihlette. 

Liz Braswell regénye, az Ami enyém volt rég 2021-ben jelent meg, és ahogy láttam ez az írása fut a legjobban az írónőnek, eddig ez kapta a legmagasabb százalékot. Bevallom, eddig nem tartozott a kedvenceim közé, Jen Calonita és Elizabeth Lim regényei jobban elnyerték a tetszésemet, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel vártam az írónő legújabb, magyarul megjelenő kötetét, hiszen Aranyhaj az egyik személyes kedvencem. Imádom magát a mesét is, szerintem ezerszer láttam már és talán soha nem is fogom megunni. Szerencsére végre nem kellett csalódnom és bár a kötet nem lett akkora szerelem, mint például Mulan története, de határozottan állíthatom, hogy Liz Braswell regényeit tekintve magasan ez sikerült szerintem a legjobban. 

Az Ami enyém volt rég egy teljesen kicsavart  Aranyhaj történet, ahol arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy mi történt volna akkor, ha a királynő nem az aranyvirág főzetét issza meg. A regény teljesen új irányba viszi ezáltal a történetet, rengeteg új helyzetet és karaktert ismerhetünk meg általa. Nem hittem volna, hogy Aranyhaj történetében ennyi csavar rejlhet, de magam is meglepődtem azon, hogy mennyire élveztem a kötet olvasását. Bár az aranyvirággal is erős és szerethető történetet kaptunk, de a holdvirág megjelenésével még izgalmasabbá válik  a cselekmény. Minden kedvelt és utált karakter helyet kapott az írásban, csupán kicsit más szerepet szánt nekik az írónő.

Már a regény kiindulópontja is érdekesen alakul, hiszen kiderül, hogy a történetnek van egy narrátora, aki ráadásul nem is a mesei, hanem a való világhoz kötődik. A történet apropója, hogy Daniella a fiatal 16 éves lány betegség miatt kórházi kezelésre kényszerül. Aranyhaj története a legnagyobb kedvenc számára, ezért napjában többször is megnézi és ha valaki fel akarna olvasni neki, akkor is ezt a történetet kéri. Egy nap azonban Brendan (Daniella testvére) úgy dönt, hogy visz egy kis csavart a történetbe és most teljesen újszerűen meséli el a történetet. Érdekes és izgalmas irányt adott ezáltal a történetnek, melynek célja, hogy szórakoztassa testvérét és elterelje a kezelésről a figyelmet. Ne aggódjatok, a kórházi részek nem megterhelők lelkileg, nem megy bele az írónő a betegség mélyebb részleteibe, csupán egy újszerű keretet biztosít ezáltal a történetnek. A kötet utolsó odalain kiderül, hogy az írónő számára sem ismeretlen a betegség és a testvérének a támogatása, így az jutott eszembe, hogy lehet, hogy emiatt lett olyan kiemelkedő ez az írás az eddigi regényeit tekintve. Látszik, hogy sokat jelent számára a közeg, amibe beleemelte és az is, hogy érti és tudja, hogy milyen az, ha valaki elveszíti a haját és micsoda erő rejlik abban, ha csak paróka segítségével, de ismét birtokolhatja azt. Ehhez a tapasztalathoz, pedig tökéletesen illeszkedik Aranyhaj története, aki tényleg olyan, mint egy igazi, két lábon járó hajtömeg. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, bár nyomokban tartalmazza a főbb pontokat és a karaktereket mégis teljesen új és más irányt kapott a történet. Ahogy a fülszövegen is olvasható, az Aranyvirág helyett a Holdvirágot issza meg a királynő, így a lánygyermek nem a gyógyítás, hanem valami egészen más képességre tett szert. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.

Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Gothel többször is azt érezteti vele, hogy ő egy veszélyes lény, akinek nincs keresnivalója az emberek között. Hazugsággal láncolja magához, a fiatal lány pedig egyre jobban elmerül a káros és abuzív kapcsolatban. Egy nap azonban elszánja magát, hogy végre megnézhesse közvetlen közelről a lebegő fényeket, ezzel pedig mozgása lendülnek az érdekesebbnél érdekesebb szálak a történetben. Két társa Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte és talán még sem olyan veszélyes, mint azt eddig mondták neki. 

A történet sokkal jobban kibontja Gothel és Rapunzel kapcsolatát, mint a történet. Még így is akad némi hiányérzetem, de nagyszerűen ábrázolta az írónő a fiatal lány ragaszkodását. Rapunzel abban a hitben volt 19 éven át, hogy megölte a szüleit és Gothel örökbefogadta és neveli őt. Persze rengeteg bántalmazó momentumot tudna felsorolni az eltelt évek alatt és soha nem kapta meg azt a szeretetet és törődést amire vágyott, de ő az egyetlen anya, akit ismer. Furcsa és ellentétes érzelmek munkálkodnak benne. Egyrészről ragaszkodik a nőhöz, hiszen ő nevelte fel (még akkor is, ha nem sok pozitív dolgot köszönhet neki), állandóan mentegeti őt és úgy érzi, hogy megérdemelte a bánásmódot, amiben részesült, hiszen szerencsés, hogy valaki egyáltalán foglalkozik vele a veszélyessége ellenére. Másrészről azoban, ahogy haladunk előre, úgy látja meg a kapcsolatuk toxikus oldalát. Szép lassan elkezd töredezni a kép, amit Gothelről alkotott, a kérdés csupán annyi, hogy képes lesz-e kikerülni a nő uralma alól és mikor lehet a saját sorsának a kovácsa. 

Rengeteg új helyzetet emelt be az írónő, a történet szerves részét képezik a haramiák és egyéb gaztevők jelenléte, de nem a Csúcs Kiscsacsa társaságából kerülnek ők ki, hanem valami sokkal súlyosabb és veszélyesebb csoportól. Aranyhaj, akarom mondani Ezüsthaj hajkoronája rengeteget ér, sokan szeretnék megszerezni maguknak, hogy fegyvert készíthessenek belőle. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a fital lány és persze az olvasó számára is, hogy a különleges haja sokkal több mindenre képes, mint amire elsőre gondoltuk. Ahogy a hold, úgy az ereje is változhat. Vajon megismerheti a varázserő titkát? Vagy örökre abban a hitben marad, hogy a haja csak arra képes, hogy életet ontson?

Számomra hiteles volt látni, hogy Aranyhaj milyen kis tudatlan volt a való világgal szemben, hiszen 19 éven át egy toronyban élt, senki sem várhatja tőle, hogy ismerje a körülötte lévő világot. Jókat mosolyogtam azokon a jeleneteken, amikor az erdő állataival találkozott és azon, hogy milyen rosszul sikerült beazonosítani őket. 

A szereplők rendkívül érdekesek és izgalmasak. Flynn hozta a formáját, ugyanakkor kicsit hiányoltama  klasszikus serpenyős jelenetüket. Az az egyik kedvencem az egész meséből, így jó lett volna ebben a formában is látni, mindenesetre legalább a szívtiprót sikerült villantania. :) Gina egy igazán izgalmas és friss karakter, nekem kicsit olyan volt, mint a sorozatban Cassandra karaktere. Persze, az életük teljesen más, de a vagány és kalandor lányt pontosan úgy képzeltem el, mint őt. Még kinézetre is az ő arca jelent meg előttem. Pascal és Maximum nagyon érdekes és újszerű módon jelentek meg a történetben, nekem nagyon tetszettek ezek a csavarok a történetben. 

Az elbeszélés sokszor tényleg olyan volt számomra, mintha valaki éppen mesélne nekem, így az számomra hitelesnek hatott. A mese korántsem volt tökéletes, de teljesen jól illeszkedett az adott szituációba, így egy másodpercig sem vártam tőle többet. Nagyon jót tett a történetnek a narrátor, úgy éreztem magam, mintha nekem is éppen mesélné valaki ezt a történetet. Bár imádom Aranyhaj meséjét, de bármikor megnézném Ezüsthaj kalandjait is. Akár egy mesesorozat formájában is. 

Ha ismeritek az írónő munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy nem áll tőle tála a sötétebb atmoszféra sem. Ebben a regényben úgy éreztem, hogy kevésbé volt jellemző rá ez a vonal, de azért néhány szereplő beemelésével és néhány szituáció leírásánál látszik, hogy nem tudott kilépni a cipőjéből. Nekem tetszettek ezek a szálak, érdekessé és izgalmassá tette a történetet.

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Nekem eddig ez a személyes kedvencem, egy igazi csoda. 

Összességében úgy gondolom, hogy abszolút élvezhető lett Liz Braswell legújabb, magyarul megjelent regénye, számomra a Sorsfordító történetek élmezényőbe került. Nekem nagyjából a Jégvarázs szintjén van, így tényleg csak néhány kötet előzi meg az én egyéni és szubjektív sorrendemben. Ha szeretitek Aranyhaj történetét és nem ijedtek meg egy kis csavartól akkor bátran ajánlom nektek az Ami enyém volt rég című kötetet, érdekes és izgalmas olvasmány. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek az Aranyhaj mesében elhangzó dalokat. Minden állomáson olvashattok egy kissé hiányos dalszöveg részletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, mi az az egy szó, ami hiányzik és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába. 

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

DALSZÖVEG

 “Van egy kedvenc szerzőm,

Úgy hívják, hogy ……,

Neki minden hangja kincset ér.

Nekem életem-halálom,

Hogy a muzsikáját játszom.

Igen, a szívem mélyén álmok hada él.“

a Rafflecopter giveaway 

Állomások

04/12 Utószó

04/14 Dreamworld - extra

04/16 Hagyjatok! Olvasok!

04/18 Csak olvass!

04/20 Dreamworld

Read More

Jen Calonita: Tükröm, ​tükröm + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete, a Tükröm, tükröm. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történik akkor, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Mi lett volna, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg?

Hófehérke királysága szeretett édesanyja halálát követően a nép által csak "a Gonosz Királynőként" emlegetett mostohaanyjához kerül. A fiatal hercegnő igyekszik észrevétlen maradni a kastélyban, hogy ne okozzon kellemetlenséget az új királynőnek.Amikor azonban a megöletésére kiötlött terv félresikerül, Hófehérke élete gyökeresen megváltozik. Egy csapat, eleinte bizalmatlan törpe, egy kedves, de szinte ismeretlen herceg, és egy titokzatos múltbeli ismerős segítségével merész küldetésre indul, hogy megállítsa a Gonosz Királynőt, és visszaszerezze a királyságát. Vajon képes legyőzni egy ellenséget, aki minden lépéséről tud, és eltökélte, hogy - akár Hófehérke és szerettei életének árán is - megtartja nehezen megszerzett hatalmát?

Hófehérke története soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített a karaktere. Jó persze, tudom én, hogy az ő története egészen 1937-ig nyúlik vissza, de valahogy soha nem lett a szívem csücske. (Apropó, tudtátok, hogy ez volt az első egész estés Disney-rajzfilm?). 

No de vajon honnan is származik a mese? A történet ma legismertebb verziója a Grimm testvérek gyűjtéséből maradt fenn. Először 1812-ben jelent meg a Gyermek- és családi mesék című kötetben.  A német változatban szerepelnek a törpék és a varázstükör, a nem német típusokban a törpék helyén általában rablók szerepelnek, míg a beszélő tükröt egy, a nappal vagy a holddal folytatott párbeszéd pótolja. A mese rengeteg formában látott napvilágot, az én fejemben is többféle változat keveredik. Van olyan történet, amelyben csupán a mérgezett alma kap szerepet, más írásokban egy elátkozott fésű és fűző is helyet kap. 

Hófehérke soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített a karaktere és a személye. Egy életképtelen, unalmas lány, aki majdnem feldobta a talpát egy almadarab miatt. Persze értem én, hogy az akkori világban viszonylag kevés és ritka erős és kompetens női szereplőt és karaktert ismert a világ, és egy adott alkotást az aktuális korszellem alapján szabad csak értékelni, de engem egyszerűen irritál a gyengesége. És ezen az sem segít, hogy tulajdonképpen egy aranyos és kedves kislányról van szó. Valahogy idegesített és azóta sem zártam a szívembe. Emiatt is vártam annyira nagyon lelkesen Jen Calonita regényét, hiszen abban bíztam, hogy az ő változatában hátha jobban megkedvelem Hófehérkét, és ha kedvenccé nem is válik, de jobban megbarátkozom majd vele.

Minden egyes olvasást úgy szokásom kezdeni, hogy még a kötet beszerzése előtt lecsekkolom az adott művet GoodReadsen. A Tükröm, tükröm értékelése bár nem érte el a 4,0 értéket de úgy voltam vele, hogy:

1. Nagyon csípem a Sorsfordító történetek sorozatot és azt hiszem az értékelések szerinti legkevésbé tetszetős művet már úgyis olvastam, így nagy baj nem történhet. 

2. Jen Calonita mások két könyvét kifejezetten kedveltem és 4,5 csillagra értékeltem, szóval erőteljesen bíztam abban, hogy olyan rossz dolgot csak nem ad ki a kezei közül. Mondjuk ez volt azt hiszem az első regénye a sorozatban, de én azért töretlenül bíztam az írásmódjában. 

Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal vettem a kezembe a kötetet. Ugyan egy idő után éreztem, hogy nem lesz a kedvencem, de azért kíváncsian vártam nagyon, hogy mit is hoz ki az írónő ebből az érdekesnek és izgalmasnak ígérkező helyzetből. 

A Tükröm, tükröm azzal az alapgondolattal nyit, hogy mi lenne, ha a Gonosz Mostoha a herceget mérgezné meg az almával. Nagyon érdekes ez a nyitás, hiszen így alapjaiban rengeti meg a történetet. Hófehérke mindig is egyszerű lélek volt a szememben, és nagyon izgalmas volt az a gondolat, hogy esetleg erős és kompetens női karakter válhat belőle. 

Az alapkoncepció nagyon tetszett, és remek ötlet volt, hogy Hófehérke kicsavart története mellett bepillantást nyerhetünk a Gonosz Mostoha életébe is. Jobban megismerhettük őt, ezáltal kicsit összetettebb karakter vált belőle is. Ahogy az eredeti mesében, úgy Jen Calonita regényében sincs könnyű élete a fiatal lánynak. Mostohája rendkívül féltékeny rá, ezért minden vágya az, hogy megszabaduljon tőle. A puszta gonoszsága azonban itt árnyalva van és folyamatos kétségek gyötrik. Nekem nagyon hasonlít amúgy az élettörténete Serena Valentino könyvében Gothel életére. Kezdetben Ingrid (a Gonosz Mostoha) is ragaszkodott testvéréhez és szoros kötelék fűzte őket össze, ám elméje erősen megbomlott a tükör és becsvágy hatására. Egy idő után már csak a hatalom érdekelte. Bármilyen alávaló dolgot művelt, mindent meg tudott önmagának magyarázni. Hófehérke ahogy haladunk előre a történetben úgy válik egyre erősebbé, és szép lassan a nép vezetőjévé válik. Persze nem lesz belőle Jeanne d'Arc , de önmagához képest rengeteget fejlődik. Kicsit csalódott vagyok, mert bár vitathatatlan, hogy nem egysikúak a karakterek (kivéve a herceg, szegény csak biodíszlet volt, túl sokat nem tett hozzá a történethez), mégis van egy kis hiányérzetem velük kapcsolatban. Egy kicsivel több mélységet el tudtam volna még képzelni. 

A cselekmény kissé kidolgozatlannak tűnt, kicsivel több izgalomba is keveredhetett volna Hófehérke. Olykor kissé sterilnek éreztem a történetet, némi kosz, jó adagnyi fortély, veszély és küzdelem még elfért volna azért a regényben. Minden adott volt, a Gonosz Mostoha akár az egész erdőt rájuk uszíthatta volna, az egész világot felperzselhette volna, hogy végre elkapja és példát statuáljon vele, de ő valamiért megelégedett az egyszerűbb és kevésbé hatékony módszerekkel. Ráadásul soha nem próbált meggyőződni arról, hogy sikerrel járt-e, majd mélyen meglepődött, amikor kiderült, hogy nem. 

Maga a csavar nagyon izgalmasnak tűnik, ugyanakkor úgy éreztem, hogy tényleg csak annyiban más ez a történet Hófehérke szempontjából, hogy nem őt mérgezik meg az almával. Oké, találkozik néhány falusival, elmond néhány buzdító szöveget pluszban, de nem éreztem, hogy alapjaiban rengetné meg a történetet. Én pedig talán ezt hiányoltam a legjobban belőle. Az ötlet izgalmas volt, de a kidolgozása laposra sikeredett. Mert persze, Hófehérke ebben a formában tényleg egy erősebb és kompetensebb karakter, aki végre kiáll abban, amiben hisz és nem csak úgy hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele. De számomra még ebben a formában is kevésnek bizonyult az ő karaktere. Néha úgy éreztem, hogy a Gonosz Mostoha történetszála elviszi a show-t és sokszor érdekessebbnek és izgalmasabbnak éreztem az ő fejezeteit. Bár Jen Calonita mindent megpróbált, de a Gonosz Mostoha még ebben a kicsavart történetben is érdekesebb karakter, mint Hófehérke. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Az eddigi színek közül talán ez a legnagyobb kedvencem. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Tükröm, tükröm című könyv olvasása. Őszinte leszek veletek, nem ez lett a kedvenc Sorsfordító történetem.  A karakterek  kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, ráadásul a cselekmény is túlságosan visszafogottra sikeredett. Határozottan úgy éreztem, hogy nem ez Jen Calonita legjobb írása, ugyanakkor talán az is elmondható, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen az egyik legérdektelenebb (legalábbis az én véleményem szerint) hercegnőről írta a könyvét. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Maga a kötet nálam a középmezőnyben helyezkedik el. Olvastam már jobb, de rosszabb írásokat is a Sorsfordítő történetek sorozatban. Ha szerettétek Hófehérkét, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során ki másé is lehetne a főszerep, mint Hófehérkéé? Minden állomáson láthattok egy képet, melyen Hófehérke valamelyik megtestesülése látható, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megírni annak a filmnek vagy sorozatnak a címét, amiből származik. 

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10/18 Csak olvass!

10/20 Utószó

10/22 Sorok Között

10/24 Dreamworld

Read More