Sziasztok!
A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, a Nemszületésnap, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Alice immáron felnőtt kalandjait Csodaországban, ahol nem kisebb feladat vár rá, minthogy megállítsa a Szív Királynőt. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
Sokkal szívesebben tölti a délutánokat hűséges fényképezőgépével vagy nagynénje, Vivian nyüzsgő szalonjában, minthogy nővére kívánságát teljesítve "rendes" úrihölgy váljon belőle, ahogy azt az illem diktálná. Alice szívesen betér Yao kisasszony teázójába, vagy nézi a gyerekeket, ahogy a Téren játszanak. És persze nem bánja, ha véletlenül összefut azzal a fiatal ügyvéddel, akivel nemrég találkozott - természetesen csak kíváncsiságból, nem azért, mert olyan kedves és sármos lenne...
Ám amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann.
Miután újra visszatér a varázslatos Csodaországba, Alice rájön, hogy fontos feladat vár rá: meg kell állítania a Szív Királynő kegyetlen uralmát, és meg kell találnia a saját helyét - mindkét világban. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?
Ha van olyan sorozat, amelynek egy részéről sem szeretnék lemaradni, az bizony a Sorsfordító történetek. Olvastam eddig az összes magyarul megjelent könyvet és kíváncsian vártam minden egyes alkalommal, hogy mit hozott ki a történetből az adott szerző. A lelkesedésem teljesen független a személyes Disney mese preferenciámtól. Simán elolvasom azokat is, amelyek rajzfilmként nem fogtak meg, külön izgalmas szerintem az, hogy vajon ebben a formában megkedvelem-e a mesét, vagy ugyanabba a kategóriába esik.
Alice története mindig is semleges volt számomra. Nem kedvenc, de igazából nem is az utálom kategória. Vannak jelenetek benne, amelyeket kedveltem, de alapjáraton inkább a futottak még kategória nálam. Kíváncsi voltam, hogy ebben a kicsavart mesében megkedvelem-e Alice karakterét és Csodaországot.
Az Alice Csodaországban 1951-ben bemutatott amerikai rajzfilm (durva ugye? ez sem tegnap volt), amely Lewis Carroll azonos című meséje alapján készült. Magyarországon 1992-ben mutatták be először a televízióban. Bár biztosan nem kell senkinek bemutatni, de azért röviden leírom. Alice egy angol kislány, aki egy szép napon nővérével a parkban megpillant egy öltönyös, fehér nyulat. Utána iramodik, míg el nem éri a nyula odúját. Bebújik, majd rövid zuhanás után csodaországban találja magát. Itt aztán furcsábbnál furcsább dolgok történnek vele. Találkozik Dodóval és barátaival, akik egyfolytában futnak, hogy megszáradjanak, Subidammal és Subiduval a két egyforma emberrel, a pipázó hernyóval, a Vigyor Kandúrral, a Bolond Kalapossal és a Szív Királynővel és kártya hadával. Végül felébredve magához tér és megnyugodva rájön, hogy az egész álom volt. Liz Braswell történetében ezúttal nem maga a történet változik meg, hanem olyan, mintha a kötet kapott volna egy második részt. Alice felnőtt, immáron 18 éves és szívesebben tölti a délutánjait az utcán bolyongva a fényképezőgépével, mint szalonokban üldögélni és csacsogni kortársaival. Fontos számára a kisebbség és a bevándorlók ügye. Egy nap azonban, amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann. Vajon mi történik Csodaországban? Hogyan juthat vissza, hogy megmentse régi barátait? És közben, vajon képes lesz arra, hogy saját világában is helyt álljon? Egyre forróbb a helyzet a bevándorlók ügye miatt is városában. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?
Őszinte leszek veletek. Kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. A történet alapja nekem nagyon tetszett. Érdekes és izgalmas volt a párhuzam Kexford és Csodaország között. Tetszett, hogy történelem beemelése, a bevándorlók helyzetének a kérdése és annak ijesztő aktualitása. Hogy milyen nehézségek adódnak ilyenkor a költöző és egyben befogadó országban. És érdekes volt látni azt is, hogy a Szív Királynő milyen ámokfutásba kezdett Csodaországban. Nagyon tetszettek azok a problémák, amikkel Alice-nek meg kellett küzdenie. Vitathatatlan, hogy nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Mind Csodaországban, mind pedig a való világban sokat fejlődik a karaktere. A történet egésze, a cselekmény kuszasága és a megvalósítás azonban nem igazán tetszett.
Szerintem ez már írtam egy másik bejegyzésben, de még mindig tartom, hogy Liz Braswell nem a legjobb író, legalábbis az első regényei a sorozatban nem lettek túlságosan acélosak. Az azonban vitathatatlan, hogy remek ötletei vannak, csupán a megvalósítással áll hadilábon. Kicsit mérges is vagyok rá, hiszen az alapgondolatok alapján ez egy brutál erős retelling történet is lehetett volna. De engem valahogy nem nyert meg magának.
A cselekményt annyira nem éreztem jól átgondoltnak, maradtak bennem kérdések is. A karakterek bár érdekesek voltak, de sajnos egyiket sem ismerhettük meg mélyebben. Néha úgy éreztem, hogy elég egysikúak. A meséhez képest nem ismertem senkit sem jobban, vagy mélyebben. Valahogy nem tudott az írónő erős karaktereket alkotni és hiányzik belőlük a mélység.
Engem nagyon zavart olykor a kuszaság, de ez nem is feltétlenül a szerzőnek a hibája. Ez a része még kompatibilis is volt Csodaországgal. Nekem nagyon hiányzott belőle a Szív Királynő. Sokat volt emlegetve ő is, meg a hadserege is és az is, hogy mi miatt bolondult meg, de csak a kötet végén jelent meg. Nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy az írónő mivel magyarázza amúgy a viselkedését. Többször is kiemelésre került, hogy az a célja, hogy nyerjen és ő legyen a legnagyobb nyertes. De mást annyira nem tudunk meg róla. Nagyon érdekelt volna, hogy ebben a teljesen újragondolt történetben hogyan mélyítik el az ő karakterét.
Olvasás közben többször szóba került Mary Ann karaktere, akiről amúgy bevallom én sokáig nem is tudtam, hogy kicsoda. Már azon agyaltam, hogy jézusom, ennyire durván nem emlékszem a mesére, hogy egy teljes karakter kiesett. De aztán rájöttem, hogy ő csak említés szintjén jelenik meg az eredeti mesében. Emiatt szerintem érdemesebb lett volna egy kicsit jobban koncentrálni az alakjára, mert ez a mártír szerep nekem ebben a formában kicsit kevés volt.
A könyvben a csavarok nem voltak amúgy rosszak, bár szerintem mindegyikre lehetett számítani. Emiatt azonban szerintem nem veszít semmit a kötet az erejéből. Nekem személy szerint a kexfordi fejezetek jobban tetszett, Csodaország valami miatt idegesített és az is, hogy Alice mennyire nem tud mit kezdeni magával.
A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek.
Összességében bár nem ez lett a kedvencem a sorozatból, mégsem bántam meg, hogy sorra kerítettem. A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni a regényében. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Alicet, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Ha nem úgy álltok neki, hogy ez lesz életetek legjobb könyve, akkor csalódni sem fogtok. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/3,5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a 2010-ben bemutatott Alice Csodaországban c. filmé lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőt ábrázolja, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
AZ ÉN KÉPEM
A turné állomásai
08/25 Dreamworld
08/27 Csak olvass!
08/29 Hagyjatok! Olvasok!
