Annabel Abbs könyve a 19. századi angol tájra kalauzol bennünket, ahol egy vidéki kúria konyhájában egy költőnő lírai receptjeivel kísérletezik, hogy kivívja végre helyét a férfiak által uralt könyvkiadás világában. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s less be te is Miss Eliza konyhájába. A turné végén tiéd lehet a könyv is a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
„Korábban a verseimmel ajándékoztam meg másokat, most az ételeimmel.”
A tehetős családból származó, költői tehetséggel megáldott Eliza Acton élete gyökeresen megváltozik, amikor apja csődje miatt arra kényszerül, hogy vendégházat vezessen az édesanyjával. Itt kezd szakácskönyvírásba, melyben egy talpraesett és intelligens fiatal cselédlány, Ann Kirby segíti. Az eltérő származású két nő között lassan barátság szövődik, összeköti őket a konyhaművészet iránti szenvedély és a közös alkotás. Ez azonban nem szab gátat a titkolózásoknak és a hazugságoknak.
Hagyd, hogy elvarázsoljon az ínyencségek művészete!
Gyarló lélek vagyok bevallom, ennek a könyvnek először a borítója fogott meg, szerelem volt első látásra. Szerencsére a fülszöveg is érdekesen hangzott, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba. Az első pillanattól kezdve elvarázsolt Eliza és Ann munkája, imádtam a szakácskönyvírást és azt, hogy mennyire fontos is ez számukra. Hogy nem csupán munkaként tekintettek erre, szenvedéllyel és érzéssel főztek, szívüket-lelkület beletették ebbe a szakácskönyvbe.
A könyv különlegessége, hogy főszereplője Eliza Acton egy valóságos személy, aki Nagy-Britannia egyik első szakácskönyvét írta a hazai olvasóknak. Elizának először egy verseskötete jelent meg, amelyet ugyan jól fogadott a közönség, de nem hozta meg neki azt az ismertséget, amelyet remélt tőle. Állítólag, mikor az újabb verseit szerette volna kiadásra ajánlani, a kiadó azt mondta neki, hogy írjon inkább szakácskönyvet. Kezdetben furcsállta a kérést, de aztán megszállta az ihlet és rájött arra, hogy mennyi szépség is rejlik a konyhaművészetben. Ma már teljesen megszokott, de képzeljétek, Eliza Acton volt az első, aki a receptek elején listázta a hozzávalókat és beleírta azt is, hogy mit-mennyi ideig kell főzni/sütni. Nagyon érdekes volt látni, hogy miként kísérletezgetett és hogyan tökéletesítette a receptjeit.
Az ízek költészete egy igazán szerethető történelmi regény álmokról, és arról, hogy a szépség mindenhol ott rejtőzik, még a konyhaművészetben is. Egy regény egy igazán erős nőről, aki a társadalmi és anyai nyomás ellenére is a saját álmát helyezi előtérbe és valami teljesen újat és lenyűgözőt alkot. Egy fiatal lányról, aki végül megtalálja a saját hangját és erejét. Egy kötet az ételek szeretetéről és az ízekről.
Az ízek költészete nem egy cselekményközpontú regény. Nem feltétlenül a vadító izgalmak teszik emlékezetessé, sokkal inkább a hangulata és a gasztronómiai jelentősége az, ami nem ereszti az olvasóját. Ha jobban belegondol az ember, túlságosan sok minden nem is történik benne.
Szerettem azokat a részeket, amelyek a főzésről szóltak, nagyon megkedveltem Eliza karakterét. Azonban bevallom, valahogy nem lett akkora kedvenc a kötet, mint amilyenre számítottam. Persze Eliza alakja és munkássága teljesen lenyűgözött és jó volt olvasni az ételekről, a receptírásról, vagy arról, hogy miként tekintett a társadalom azokra a nőkre, akik végül nem házasodtak meg. Soha nem szerettem a "vénlány" kifejezést, nagyon degradálóan hangzik, bár azért a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy nem véletlenül hangzik ez kifejezés olyan csúnyán. A társadalmi ranglétra alsó felében helyezkedtek el azok a nők, akik nem házasodtak meg. Ezeknek a nőknek nem csak a társadalomban elfoglalt pozíciójuk, hanem igazából a megélhetésük is kétséges volt, hiszen akkoriban a férfiak dolga volt az, hogy eltartsa a feleségét. Elképzelhetetlen volt a közép-illetve felsőosztálybeliek számára, hogy a nő dolgozzon, illetve, hogy tisztességes úton eltartsa magát. A munka alantasnak számított, szégyen volt, ha valakinek el kellett menni végül dolgozni. Imádtam, hogy Eliza a származása és társadalmi ranglétrán elfoglalt helye ellenére mennyire máshogyan gondolkodott a munkáról és arról, hogy egy igazi háziasszonynak nem csak abban kellene, hogy jó legyen, hogy parancsokat osztogasson a szakácsnak, hanem igenis ismernie kell valamilyen szinten a saját konyháját.
Eliza társa Ann volt, akinek alakja csupán a szerző kreativitását dicséri, ő nem egy létező történelmi személy volt. Ann egy alacsony társadalmi csoportból származó fiatal lány, aki beteg édesanyjával és iszákos édesapjával osztozott egy kis kunyhón. Az édesanyja Alzheimer-kórban szenvedett és egy idő után sajnos veszélyes lett önmagára és környezete számára is, így (sajnos ezt nem lehet szépen leírni) bolondokházába került. Sajnos az orvostudomány még nem ismerte a betegséget, úgy tartották, hogy megőrült és el kell zárni. Édesapja sokat ivott, így képtelen volt arra, hogy eltartsa a családját. Úgy alakult, hogy Ann Eliza családjában kapott munkát és közösen kezdtek el dolgozni a könyvön. Ann karaktere kicsit távolabb áll tőlem, bár nagyon tetszett, hogy végül megtalálta a saját hangját. Sokáig nagyon idegesített a karaktere, a végtelen naivitása és tudatlansága. A tudatlanságot itt jelen esetben ne az iskolázatlanság szinonímájaként értsétek, valahogy az élethez volt buta. Nehezen viseltem, hogy hülyét csináltak belőle az elmegyógyintézetben és azt is, hogy mennyire rosszul ítélt meg egy-egy helyzetet. Persze pontosan ettől volt hiteles a karaktere, mert hát olyan háttérrel ami neki adatott, ritkán lesz valaki tűzről pattant menyecske, de mégsem tudtam őt megkedvelni sokáig.
A fülszövegen is ígért titkok és hazugságok jóval kisebb horderejűek voltak, mint amire számítottam. Eliza titka meglepett, nagyon szerettem, hogy a szerző beépítette ezt a csavart, hiszen ezt például a Wikipedia is rebesgette Elizáról. Ann titkát az első pillanattól kezdve ismerjük, és bár érti valahol az ember, hogy miért nem számol be róla, mégis valahogy idegesített. A történet végét kissé elnagyoltnak éreztem, jobb lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektet arra is a szerző.
Lehet rosszkor talált meg a könyv, de úgy érzem sokkal jobban tetszett volna a kötet, ha Ann nem szerepel benne. Jó volt, hogy volt valaki, akivel Eliza közösen alkotott, de nekem jobban tetszett volna, ha egy életképesebb, vagy szimpatikusabb társat kap.
Nagyon tetszettek a kötet végén helyet kapó extra tartalmak, receptek. Sokat dobtak a kötet értékén. A borítót, pedig ahogy már az elején írtam, imádom.
Ha érdekel titeket a gasztronómia, szerettek sütni és főzni, vagy szívesen olvastok történelmi regényeket, akkor ajánlom nektek Az ízek költészetét. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.
Nyereményjáték
A kötethez kapcsolódóan a hazai szakácskönyv-írónők nyomába eredünk. Minden állomáson egy-egy rövid leírást találtok magyar szakácskönyv-szerzők munkásságáról. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
AZ ÉN SZERZŐM
Az 1906-ban, Brassóban született pedagógus, szakácskönyvíró szakácskönyve generációkon óta minden háztartásban megtalálható, hiszen 1955-ös első kiadása óta már több, mint húsz kiadásban megjelent. Eredeti címe Szakácskönyv: Háztartási tanácsadó volt, a következő években pedig még több recepttel kiegészülve került a boltok polcaira. A könyvet átdolgozta és kiegészítette: F. Nagy Angéla.
