A következő címkéjű bejegyzések mutatása: viktoriánus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: viktoriánus. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 15., csütörtök

Christina Baehr: Drake-birtok + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának (első és) második része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a Worms család sárkányőrzőinek legújabb kalandját, melyben sötét titkok látnak napvilágot, miközben a sárkányok párt keresnek és tojást raknak, Edith pedig olyan területre téved saját érzelmei tengerében, amivel nem tud mit kezdeni. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Edith Worms új életet kezd Ormdale rejtett völgyében mint frissen kinevezett sárkányőr. Arra számít, hogy az első párzási szezon mérges harapásokkal, túlfűtött sárkánykígyókkal és számos mágikus bonyodalommal jár majd.

A valódi problémákat azonban nem a sárkányok jelentik.

Edith nemsokára kénytelen lesz szembenézni több, egyre kuszábbá váló rejtéllyel: egy sárkányvadász ólálkodik a birtok melléképületeiben, egy régi családi botrány kerül napvilágra az apátság falai közt, és valahogy még az is megtörténik, hogy elkezd vonzódni a zavarba ejtően jóképű szomszédjához.

Ráadásul mellette áll ezúttal mentora, a bűbájos és titokzatos Helena Drake – a híres Drake Hall úrnője. Aki talán szintén nem az, akinek látszik.

A Drake-birtok, az Ormdale titkai sorozat második kötete még mélyebbre vezet Yorkshire gótikus sárkányvilágába, és azoknak a családoknak a titkai közé, akik nemcsak őrzik e lényeket, de talán többet rejtenek, mint bárki sejtené.

A tavalyi decemberem nagy kedvence volt az Ormdale titkai sorozat első része a Wormwood-apátság. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már alig vártam, hogy sorra kerítsem a folytatást is. Szerencsére az első résszel együtt a sorozat második része is megjelent, így azok, akiket elvarázsolt Ormdale azonnal nyúlhattak is a folytatásért. Ahogy lehetséges volt, én is rávettem magam a második részre és bár nehezebben indult vele a kapcsolatom és nem kötött le a kötet első fele, de ez nem feltétlenül a történet hibája, én voltam az, akinek annyira csapongtak a gondolatai, hogy képtelen voltam elmerülni a történetben. De aztán igyekeztem, hogy fókuszáltabb legyek és ahogy haladtam előre az olvasásban, úgy szippantott be egyre jobban a történet. Akkora kedvenc talán nem lett, mint az első rész, de még így is szerettem olvasni. 

Ahogy a Wormwood-apátság, úgy az Drake-birtok is egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával. A történett pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. Edith immáron sárkányőrzőként vigyáz a birtokra, Gwendolyn pedig lázasan készül arra, hogy felvételt nyerjen majd az orvosi karra. Edith bár számít rá, hogy a sárkányok párzási időszaka bőven rejteget majd kihívásokat, a problémákat mégis inkább az emberek okozzák. Egy ismeretlen sárkányvadász jelenik meg a birtokon, akinek megrendelőjéről semmit sem tudunk. Vajon Edith és az apátság lakói jobb belátásra tudják majd őt bírni és megtartja a sárkányok titkát? Hogyan viszonyulnak majd hozzájuk az ott dolgozó szolgálók? Ráadásul egy kellemesen családi titok is napvilágra kerül, aminek megoldásához az egész családnak össze kell fognia. Hiszen nem maradhat továbbra is a szőnyeg alá söpörve ez a dolog. 

Az előző részből kiderül, hogy Simon édesanyja is egy ún. merszi, vagyis olyan ember, aki immunis a sárkányméregre és gyógyítani tudja a harapást. Így kíváncsian vártam a találkozásukat. És bár volt néhány érdekes beszélgetés közöttük, valahogy mégis többet reméltem ettől. Azt hittem, hogy jobban előremozdítja majd a történetet az, hogy Edith meglátogatja őt, de bevallom, számomra ez nem adott túl sokat hozzá a történethez. De lehet, hogy csak túl sokat vártam ettől. Mindenesetre az biztos, hogy a könyvben egyre közelebb és közelebb került egymáshoz Edith és Simon, a barátságuk és a kettejük közötti kötelék egyre mélyebb és mélyebb lesz. 

Az előző részben nem vettem észre, de most valahogy kicsit idegesített Edith viselkedése. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért nem tudta megmondani még unokatestvérének például azt, hogy ő írja azokat a könyveket. De persze nem csak ez a furcsa. Állandóan halogatja a dolgokat, mert úgy érzi, hogy alkalmatlan az idő és a helyzet ahhoz, hogy megossza családjával az észrevételeit, gondolatait. Ettől nekem kicsit felemás a karakter, mert közben meg egy rendkívül határozott fiatal nő.

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, és még mindig imádom a gótikus hangulatot, amit áraszt és maga a korszak is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult emiatt nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós. Ahol nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk.

A borító nagyon tetszik, tökéletes visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Szerettem elmerülni Christina Baehr regényében, de még itt, a második kötetben is érezhető abszolút, hogy ez is egy bevezető kötet. Remélem a harmadik rész egy kicsit eseménydúsabb lesz és több dolog történik majd benne. Ne értsetek félre, imádom a cozy könyveket és azok szerkezetét, de itt még az én ízlésemhez képest is rendkívül kevés dolog történt. Szerencsére azonban a környezet és a világ tudta számomra ellensúlyozni ezt hiányosságot. Ugyanakkor bízom benne, hogy a harmadik részben kicsit több érdekes dolog történik majd. Az viszont tagadhatatlan, hogy a kötet abszolút olvastatta magát, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Az E/1 elbeszélés pedig tökéletes állt neki. Olyan érzés volt olvasni, mintha a kandalló mellett ülnék és Edith mesélné el nekem, hogy miként alakult az apátságban az elmúlt néhány nap. 

Összességében érdekes és szerethető folytatás volt, de valahogy úgy éreztem, hogy nem lépett túl a kötet az első részen. Nem építkezett tovább a szerző a második résszel, inkább csak előkészítette a nagyobb, későbbi könyvekben történő felfedezéseket. Mindenesetre az biztos, hogy az én kíváncsiságomat felcsigázta és nagyon várom már, hogy miként alakul Edith és Simon utazása majd. Ha szerettétek az első részt, mindenképpen adjatok esélyt a folytatásnak is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 
 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kötet beleolvasóját és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Hol szeretne sikeres vizsgát tenni Gwendolyn?



A turné állomásai

Blogturné Klub
01/12 Dreamworld
01/13 Utószó
01/15 Csak olvass!







2025. december 17., szerda

Christina Baehr: Wormwood-apátság (Ormdale titkai 1.) + Nyereményjáték



Sziasztok!

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának első (és második) része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a meghitt hangulatú, gótikus fantasyt tele rejtéllyel, sárkányokkal és a barátság kihívásaival.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt... némelyiknek még fogai is vannak.

Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él.
Edith sok furcsasághoz hozzászokott már - végül is egy viktoriánus lelkész lánya -, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet.
A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét.
Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon.

Az ember néha már a borítója miatt beleszeret egy könyvbe, máskor pedig a fülszöveg varázsolja fel. Olykor ezeket a dolgok egyértelműen kézzelfoghatóak, ránézek és meg tudom mondani, hogy mi tetszett meg először az adott könyvben. És persze olyan is van, amikor nem is tudjuk igazán megmagyarázni, hogy miért szeretünk bele elsőre egy kötetbe. Valahogy így voltam én is az Anassa újdonságával. Ránéztem és egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez bizony jó lesz. Ezt biztosan szeretni fogom. Egyszerűen megszólított a könyv. A fülszöveg persze tovább fokozta a várakozásaimat és a lelkesedésemet. Őszintén bíztam benne, hogy a megérzésem nem fog majd csalni és tényleg szeretni fogom ezt a kötet. Szerencsére így is lett. Nagyon élveztem az olvasását, teljesen elmerültem a kötetben és már most alig várom, hogy sorra kerítsem a folytatást is. 

A Wormwood-apátság egy igazán különleges atmoszférájú, misztikus és gótikus történet, melyben a szerző tökéletesen vegyíti a fantasy elemeket, a való világgal és a gótikus atmoszférával.  Egy regény egy apátságról, sárkányokról és egy családról, akik olyan titkokat rejtegetnek, melyek legalább olyan régre nyúlnak vissza, mint maga az apátság. Egy rendkívül szerethető történet a családról, kötelességről. Arról, hogy mennyire fontos a barátság és az, hogy megosszuk egymással a terheinket. Egy történet, ahol inkább maga a misztikum dominál. Ahol Edithtel együtt mi is sóvárogva várjuk, hogy kifürkésszük az apátság titkát és megismerjük a családunk rejtett titkait. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben a fantasy csupán leheletvékony formában van jelen, az első kötetben a fantasy bélyeg leginkább a sárkányok miatt süthető rá a kötetre. Nekem nagyon tetszett a gótikus hangulat, amit áraszt és maga a korszak is, amibe beemelte a szerző ezt a történetet. A sárkányok nem holmi mesebeli szereplők ebben a történetben, hanem valódi hús-vér lények. Az író igyekezett valódinak ábrázolni őket. Forrásként a legendákhoz és ősi sárkánytanokhoz fordult. A sárkányok jellegzetes szokásait például egy 1608-ban megjelent bestiáriumból kölcsönözte. Ez érdekes és izgalmas fűszert adott a kötetnek. Nem tűnik mesének, inkább egy elfeledett történetnek, ahol az olvasó szinte látja maga előtt a sárkányokat és azok őrzőit.

A könyv hangulata inkább kellemes, bekuckózós. Ahol nem feltétlenül az izgalmak dominálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a könyv, mert persze csavarok is akadnak benne. Csak éppen nem az a típusú kötet, ahol az ember tövig rágja a körmét izgalmában. Inkább csak szép csendesen belesimulunk.

A szereplők rendkívül szimpatikusak, könnyen megszereti őket az olvasó. Edith karaktere azért is igazán izgalmas, mert édesapja ugyan templomi ember, ő mégis detektív regények írásával keresi a kenyerét. Egy igazi szabad szellem, aki nem fél attól, hogy kövesse a szívét. Nagyon megkedveltem Gwendolynt és persze Simont is. Üdítő volt látni, hogy a romantika mennyire nem kapott óriási hangsúlyt ebben a részben, a szerző hagy időt a karaktereinek és az érzelmek alakulásának. Persze már most érezhető, hogy szimpatizálnak egymással, de nekem egyáltalán nem hiányzott, hogy már most egymásba gabalyodjanak. Lesz még idő erre. 

A borító nagyon tetszik, tökéletes visszaadja a kötet hangulatát és azt a gótikus, mégis cozy vibe-ot, ami az egész történetet körüllengi. Imádtam elmerülni Christina Baehr regényében. Ugyan érezhető abszolút, hogy ez egy bevezető kötet, de mégsem volt unalmas, vagy éppen kevés. Abszolút olvastatta magát, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni. Az E/1 elbeszélés pedig tökéletes állt neki. Olyan érzés volt olvasni, mintha a kandalló mellett ülnék és Edith mesélné el nekem, hogy miként alakult az apátságban az elmúlt néhány nap. 

A kötetben több irodalmi utalás is volt, Jane Austen, vagy éppen a Bronte testvérek neve is többször felmerült. Igazából ezekkel is megvett a szerző kilóra. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet, az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt. Tutira felkerül majd az összegzőben a nagyon szerettem könyvek kategóriájába. Ha szeretitek a gótikus, cozy hangulatot árasztó történeteket, akkor a Wormwood-apátság tökéletes választás. Egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,7

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 
 


Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kötet beleolvasóját és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Hány lába van a sárkánykígyónak?

Állomások


Blogturné Klub
12/17 Csak olvass!

12/18 Utószó

12/19 Dreamworld







2025. június 17., kedd

Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper – Hasfelmetsző Jack nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hasfelmetsző Jack az egyik legismertebb londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban sorra szedte áldozatait. Ezt a történetet dolgozza fel Kerri Maniscalco, aki egy igazán egyedi utazásra invitál minket. Audrey szemén keresztül végigkövethetjük a nyomozást, aki szembeszállva a társadalmi elvárásokkal, a saját szívét követve igyekszik helytállni a gyilkos felkutatása során, nem riadva vissza az őt fenyegető veszélytől, cselszövéstől. Tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából. 

Nemesi család sarjaként a tizenhét éves Audrey Rose Wadsworth számára csupa kényelmet és véget nem érő gazdagságot tartogat az élet. A teadélutánok és ruhapróbák között azonban a lány titkon egy felettébb tilalmas elfoglaltságot űz. Fittyet hányva szigorú atyja elképzeléseire és a társadalmi elvárásokra, rendszeresen elszökik otthonról, hogy
törvényszéki orvostant tanulhasson a bácsikája vérfagyasztó laboratóriumában.
A boncolások során Audrey egyre több kegyetlenül meggyilkolt áldozat holttestével találja magát szemben. Ez hamarosan egy nyomozás kellős közepébe sodorja a lányt, ráadásul gyanúsan egy irányba, az ő meglehetősen szűk ismeretségi köre felé vezetnek a szálak…
Elképesztő fordulatok és rengeteg döbbenetes, korabeli fotó – Kerri Maniscalco lebilincselő, bemutatkozó regénye egy valóban felejthetetlen olvasmány!

Ha van olyan könyv, amit már ezren ajánlottak nekem én pedig mindezek ellenére sem olvastam még el, az bizony Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper című regénye. A barátaim nagy része már olvasta és imádta, nekem valahogy eddig mégis kimaradt. Egy másodpercig sem kételkedtem benne, hogy én is szeretni fogom majd, de az elmúlt években krónikus időhiánnyal küzdök, szóval csak ritkábban van időm angolul olvasni, vagy új sorozatokba kezdeni. A magyar megjelenés azonban kellően motiváló erő volt számomra, így végül végre én is belevágtam a kalandba. Nagy elvárásokkal vágtam bele az olvasásba és azt kell mondanom, hogy nem alaptalanul ajánlotta nekem mindenki ezt a könyvet. Nagyon szerettem és biztosan nem ez volt az utolsó könyvem a szerzőtől. 

A történet alapját Hasfelmetsző Jack mítosza képezi. Biztosan már sokan hallottátok a nevét, de vajon ki is ő és mit lehet róla tudni?

Hasfelmetsző Jack néven vált ismertté az a londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban öt nőt – négy már kicsit idősebb prostituáltat és egy fiatal nőt – ölt meg a Whitechapel nyomornegyedben (bár anno ezeken kívül még más gyilkosságokkal is gyanúsították őt). Az áldozatok: Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly.

A gyilkos a tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok belső szerveit (veséjüket, szívüket). A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. A híresztelések szerint a gyilkosságok száma 1888 szeptemberében és októberében volt a legintenzívebb, és a média valamint a Scotland Yard is több nyugtalanító levelet kapott ebben az időszakban, amelyek íróját vagy íróit vélték az elkövetőnek. Az úgynevezett „Pokolból”-levél, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott, egy fél emberi vesét tartalmazott, vélhetően az egyik áldozatét. A gyilkosságok különösen brutális mivolta és a média információi miatt az emberek egyre inkább hittek egyetlen sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack létezésében. Teljes címlapok foglalkoztak az üggyel és gerjesztettek nemzetközi figyelmet a Hasfelmetsző iránt. A vizsgálatok nem tudták hitelt érdemlően az 1891-ig folyó gyilkosságok mindegyikét az 1888-as eseményekhez kötni, ennek ellenére Hasfelmetsző Jack legendája megszilárdult. Bár számos elmélet született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően, máig nem nyert egyik sem bizonyítást, így nem lehet pontosan tudni, hogy ki követte el ezeket a rémes gyilkosságokat. 

Rendkívül szörnyű, mégis nagyon izgalmas, hogy nem lehet tudni a gyilkosról semmit, így nem csoda, hogy az írók fantáziáját is megmozgatta Hasfelmetsző Jack mítosza. Kerri Maniscalco regénye zseniális, tökéletesen hozza az adott kor atmoszféráját, mégis nagyon üde és mai. 

A történet érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Bár bevallom a fülszöveg miatt számomra kiszámítható volt a történet, így az elképesztő fordulatok engem elkerültek. Szóval szerintem, ha jót akartok magatoknak, akkor ezt inkább hanyagoljátok és inkább ne olvassátok el. 
Az olvasást azonban így sem untam egy másodpercig sem, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam a történet hangulatát és azt is, hogy milyen mesterien keverte a szerző a történelmi valóságot a képzelettel. Az írói utószóban pedig arról is olvashatunk, hogy milyen elemeket hagyott meg és melyek azok, amelyek abszolút az ő írói kreativitását dicsérik. 

A szereplők sokrétűek, nem csupán egydimenziósok. Audrey Rose egy rendkívül makacs, kitartó és impulzív leányzó, aki nem fél bepiszkítani a kezét. Impulzivitása ugyan olykor bajba sodorja, de igazán lenyűgöző ambíciókat dédelget. Thomas Cresswell stílusa pedig nagyon tetszett. Nagyon jó megfigyelő, egy másodperc tört része alatt képes összerakni a képet, előtte tényleg nem maradhat semmi sem titokban. Érdekes volt látni, ahogy egyre jobban kinyílik a karakterük, és ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. Imádtam, ahogy a két főszereplő évődött egymással, jókat mosolyogtam rajtuk olvasás közben. Remek volt közöttük a kémia, örültem annak, hogy nem azonnal, hanem kicsit lassabban kerültek közel egymáshoz.  

Nagyon szeretem a viktoriánus korban játszódó regényeket a kedvencem pedig az, amikor olyan női karakterek jelennek meg az ilyen művekben, akik abszolút nem felelnek meg az adott kor tipikus nőideáljának. A cselekmény a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Emiatt igazán érdekes és izgalmas Audrey Rose karaktere, aki megelőzte a korát és a tudomány iránt érdeklődik. A fiatal lányok ritkán vesznek részt boncoláson, ő azonban édesapja tiltása ellenére rendszeresen leszökik nagybátyja laborjába, hogy tanuljon. Amikor Hasfelmetsző Jack garázdálkodni kezd, a lány azonnal a nyomozásba kezd. A kérdés már csak az, hogy vajon képes lesz-e feldolgozni, amit talál. Vajon mi motiválja a gyilkost és sikerül végül Audrey Rosenak és társának felgöngyölíteni az ügyet? 

A borító bevallom nekem annyira nem tetszik. Vagyis igazából szép, de nem illik annyira a történethez. A régi borítóját a sorozatnak sokkal jobban szeretem. A nyelvezet abszolút élvezetes, szerettem magyar olvasni. Néha párhuzamosan haladtam vele, volt, hogy angolul olvastam egy-egy fejezetet, szóval összességében úgy érzem, hogy jó munkát végzett vele a fordító. 

Ha szeretitek a viktoriánus korban játszódó regényeket, a belevaló főhősöket és a kicsit sötétebb és komor hangulatot, amit maga a korszak áraszt, akkor csak ajánlani tudom nektek a történetet. Olvassátok, szeressétek!


https://hu.wikipedia.org/wiki/Hasfelmetsz%C5%91_Jack


Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A történetben a boncolás, emberi test igen fontos szerepet töltött be, így ehhez kapcsolódik a játékunk is. A feladat ezúttal nem más, mint felismerni a leírás alapján, pontosan melyik szervünk látja el az adott feladatot, és beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY
Hosszúkás, tömött tapintású, körülbelül 150-200 g tömegű szivacsos szerkezetű nyirokszerv. A bal bordaív alatt, a IX-XI. borda között, a gyomor, a bal vese és a rekeszizom között helyezkedik el. 


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06.13.- Milyen könyvet olvassak?
06.15.- This is my (book) universe.
06.17.- Csak olvass!
06.19.- Lupi Kelly és Lupi olvas
06.21.- Dreamworld
06.23.- Könyv és más
06.25.- Kitablar


2023. november 4., szombat

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.
1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

R. F. Kuang neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A Mákháború ugyan a polcomon csücsül, de még sajnos nem sikerült sorra kerítenem. A Bábellel viszont nem szerettem volna elkövetni ugyanezt a hibát, tudtam, ha nem veszek részt a turnéban, akkor talán soha nem fogok tudni időt szakítani rá. Végül óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Bevallom nektek, nagyon nehezen találom a szavakat. R. F Kuang regénye óriási hatással volt rám, és az utolsó betű elolvasása után is úgy érzem, hogy még mindig nem ereszt a történet. Ez a nő egy igazi zseni. Bár talán az egyik legnehezebb olvasmány volt, amit mostanában sorra kerítettem. A nyelvezete egyáltalán nem volt egyszerű, ez nem az a típusú könyv, amin csak végigrohan az ember. A szavakat és a gondolatokat ízlelgetni kellett, a nyelvészeti elemek engem teljesen lenyűgöztek. Sokak számára lehet, hogy unalmasak voltak ezek a részek, de számomra hihetetlenül érdekesek voltak. Imádtam nézegetni a szavak eredetét, érdekes és izgalmas volt belegondolni, hogy melyik szó honnan ered és milyen többletjelentést hordoz. Az ezüstmunka gondolata pedig teljesen lenyűgözött. Őszinte leszek veletek, már az elején szeretném kijelenteni, hogy szerintem ez a könyv nem való mindenkinek. Én igazi mestermunkának tartom, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem lesz mindenki számára ekkora élmény. Sőt, az is lehet, hogy ha más időpontban olvasom, akkor talán számomra is olvashatatlan lett volna. Kell hozzá a megfelelő hangulat, egy kis érdeklődés az etimológia iránt és a Kuang által megteremtett atmoszférának a befogadása.

A cselekmény szerintem rendkívül érdekes és izgalmas volt. Az írónő nagyon szépen építkezett, fokozatosan adagolta az izgalmakat, nagyon szépen készítette elő a végkifejletet és a robbanásszerű, katarktikus lezárást. Egy idő után az olvasó is úgy véli, hogy a szereplőknek nem volt más választása és a megfelelő módon oldották fel a konfliktust. 

A könyv nyelvezete, ahogy említettem zseniális. Nagyon nehéz olvasni, muszáj, hogy az ember megteremtse a megfelelő környezetet, mert ellenkező esetben könnyen el lehet veszni a szavak erdejében. Emiatt egyszerűen nem tudok elmenni a fordító, Horváth Vivien munkája mellett. Biztos meglehetett a bája annak, hogy fordítóként, a fordításról fordít egy szöveget, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hogyan élte meg a munkát. Vajon adott valami pluszt az életéhez, vagy a munkásságához, amit a fordításról ír a szerző a könyvében? Ő miként vélekedik a fordítók munkájáról? 
Mindenesetre egy biztos, zseniális munkát végzett. Szóval megemelem előtte a képzeletbeli kalapomat. Óriási munka lehetett, az, hogy magyarul is élvezhető lett az írónő munkája, ezt neki köszönhetjük. Az egyik legjobb fordítás, amit mostanában olvastam, szóval tényleg bravó, remek munka. :)

Ha már Vivien munkáját méltatom, érdemes megemlíteni azt is, hogy mennyire szépen elmerült az író a fordítás művészetében. Számomra nagyon élvezetes volt olvasni magáról a fordításról és azokról a dilemmákról, amellyel egy fordító találkozhat. Vajon meg kell hagyni egy mű egyediségét, vagy közel kell hozni az olvasóhoz? Vajon egy ókori szöveget mai köntösbe kell csomagolni, vagy meg kell őriznie a régies jegyeket? Brutál izgalmas dilemma lehet. Most értettem meg igazán, hogy mennyire nehéz lehet ez a munka. Hogy mennyire bonyolult úgy visszaadni egy szöveget úgy, hogy élvezetes legyen, de közben megőrizze a szerző stílusát. Mennyire nem mindegy, hogy kihez kerül egy történet, hiszen azt laikusként is látja az ember, hogy nem minden történet való minden fordítónak. Izgalmas kérdések ezek. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége az volt számomra, hogy bár az 1800-as években játszódik a cselekménye, mégis tökéletesen mai. A politika, a hatalom pontosan úgy jelenik meg, ahogy azt a 21. században is látjuk. Az ezüstmunka nekem a modernkori technika és a mesterséges intelligencia egyre elterjedtebb megjelenését juttatta eszembe. Számomra kísértetisen hasonlított a modernkori problémákhoz, ahogy a történetben az emberek egyre jobban az ezüstmunka megszállottjai lesznek, ahogy jobban erre támaszkodnak rá és ahogy szép lassan kiváltják a kétkezi munkát. Ahogy a mesterséges intelligencia is aggodalmat vált ki az emberekből, sokan félnek attól, hogy elveszítik majd a munkájukat, úgy az ezüst elterjedése is ezt eredményezi a történetben. Rengeteg párhuzamot véltem felfedezni, ez számomra pedig egy óriási pluszt adott az olvasás élményéhez. 
A másik érdekes kérdés, ami megragadott olvasás közben az az erőszak kérdésköre és annak a szükségessége. Nagyon szépen megjelenik benne a cím kérdésköre, vajon mennyire szükséges az erőszak. Vajon meddig működnek a szavak, és mikortól kell a tetteket előtérbe helyezni? Vajon lehet legitimálni az erőszak fogalmát? Beleférhet, ha az ember jobbá szeretné tenni a világot? 

A szereplők nagyon érdekesek voltak, mind a négy blablázó (így nevezik a könyvben azokat az oxfordi diákokat, akik fordítással foglalkoznak és Bábelben tanulnak) izgalmas karakter volt. Nekem talán Victoire volt a kedvencem, de Ramy, Robin és Letty karaktere is érdekes volt számomra. Letty sokáig óriási kérdőjel volt számomra, imádtam, ahogy alakult az ő élete, izgalmas színt adott a cselekménynek. A történet egyértelmű főszereplője Robin, aki óriási fejlődésen megy keresztül. A naiv bábeli tanuló, egy igazi forradalmárrá válik, aki képes lesz arra, hogy felforgassa az egész világot. A forradalom és a harc olykor olyan erősen megsebzi az ember lelkét, hogy egy idő után már képtelen lesz visszatérni a mindennapokba. Vajon hogyan alakul Robin élete és milyen szerepet játszanak majd a társai a cselekmény alakulásában? Továbbá izgalmas volt látni a regény sokszínűségét és azt, hogy a származásuk milyen hatással van a szereplők életére. Vajon képesek voltak megőrizni a gyökereiket, vagy Bábel teljesen átalakította őket?


Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, szóval ha nem féltek a kihívásoktól és előre felkészítetek magatokat arra, hogy ez bizony nem egyszerű olvasmány, meg kell küzdeni az élményért, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mennyi könyve van jelenleg Kuangnak (csak a megjelentek)?
a) 4
b) 5
c) 6

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.31. Utószó
11.04. Csak olvass!
11.06. Spirit Bliss Sárga könyves út
11.08. Readinspo
11.10. Dreamworld
11.12. Könyv és más