Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb...

Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.

Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.

Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.

És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.

Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: The Artisan Fernweh

A Bűbájok boltja című kötet cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra egy kissé introvertált könyvtáros egy távoli szigeten, melyre a forradalom elöl menekült. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a könyveket, amelyeket megmentett a tűztől és segítsen a sziget lakóinak. Egy igazán kedves történet a barátságról, az emberi kapcsolatokról és arról, hogy egy közösségben az emberek mindig vigyáznak egymásra és gondoskodnak az övéikről. 

A Bűbájok boltja központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, miközben megidézi a könyvek és az olvasás szeretet is. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Miközben bevallom, durván megkívántam a fahéjas csigát (pedig nem is szeretem a fahéjat) és a lekvárokat. Nagyon megszerettem Kielát és a kis segédjét Cazt. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Mikor Kiela megérkezett a szigetre, csupán a túlélésre koncentrált és arra, hogy miként élje túl az elkövetkező napokat. De miután a kotnyeles szomszédja újra és újra megjelent, hogy segítsen neki, akár akarta, akár nem, szerint lassan valami átalakult benne. Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának az a különös ötlete támadt, hogy lekvárboltot nyit és majd ezzel keresi meg a kenyérre valót. Ez viszont nehezebb folyamat, mint amit elsőre gondolna az ember, hiszen hiába ülteti is el a frissen vásárolt magokat, hiába gondoskodik az elvadult bokrokról, nem fognak másnapra termést hozni. Miután elhatározza, hogy átlapozza a könyveket, amelyeket megmentett a pusztulástól ráébred, hogy mennyi hasznos bűbáj van a kezében, ami akár a sziget lakóinak is hasznára válna. Ugyan a mágia tiltott és büntetés jár annak, aki titokban használja, mégis mi baj történhet, ha valaki megnöveszti a málnabokrokat, vagy éppen meggyógyítja a haldokló fákat. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává. Amikor egy igazán csúnya vihar után egy idegen vetődik a szigetre minden veszélybe kerül. Vajon képes lesz Kiela megvédeni a boltját, és a barátait? Sikerül elhitetni a városból érkezőkkel, hogy senki nem használ tiltott bűbájokat?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Kiela egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is a kis kunyhója. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy végén miként rendeződött el minden.

Kiela egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét, de természetesen a városka lakóit is a szívem zártam. A lány rengeteget fejlődik, megtanulta, hogy miben rejlik a közösség ereje és végre közel engedte magához azokat, akik törődnek vele. Felismerte, hogy igenis értékes és a jólléte tényleg fontos másoknak. Larra, a jóképű szomszéd is sokat változott, megtanulta elfogadni Kiela határait. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Bryn, Eadie, Gaz és Míp mind-mind olyan karaktere, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt. A pékségben reggeliznék, meglátogatnám a hippokamposz farmot, majd a napot Kiela házikójában zárnám és Cazzal csacsognék a könyvekről. Megkeresném Mípet, megetetném a tyúkot és bíznék abban, hogy az egyik lakó kiadja nekem a szobáját.

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Összességében nagyon szerettem a Bűbájok boltját, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha a jövőben beszerzek néhány növényt, tuti Caz és Míp lesz majd a neve. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen lény Caz?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturnés Klub

08.08.: Csak olvass!

08.10.: Kitablar

08.12.: Fanni's Library

08.14.: Olvasónapló

08.16.: Hagyjatok! Olvasok!

08.18.: This is my (book) universe.

08.20.: Utószó

08.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út

08.24.: Könyv és más

Read More

Nicola Whyte: Gyilkosság kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónál jelent meg Nicola Whyte krimije, a Gyilkosság kilátással. Egy lakóparkban holtan találnak egy férfit, a rendőrség pedig próbálja felgöngyölíteni az ügyet: Kinek volt indítéka a gyilkossághoz? Minden jel a halott férfi feleségére mutat, akit a férje számtalan alkalommal bántalmazott, de nem szabad elfeledkezni a lakópark többi lakójáról sem - és persze az idős főbérlőről, Celeste Van Durenról sem, akinek az ablakából rálátni a teljes övezetre. Vajon ki volt a valódi tettes? Egy igazi Agatha Christie-s kaland, de most nem egy vonatúton, hanem egy elzárt lakóparkban! Gyere, és járj te is a bloggereinkkel a történet végére, és ne feledd, hogy a turné végén egy példányt kisorsolunk a regényből!

Mennyire ​ismerhetjük igazán a szomszédainkat? Mikor alakul át a mosolygós jószomszédi viszony iszonnyá?

Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő biztonságos menedékként álmodta meg London legkisebb lakóparkját, a Marchfield teret. Olyan helynek, ahol azok találhatnak otthonra, akik a múltjuk elől menekülnek, vagy akiknek máskülönben nem lenne módjuk maradni abban a városban, amelyet otthonuknak neveznek. Legalábbis ez volt a terve.

Ám amikor az egyik lakót holtan találják a konyhájában, a rendőrség pedig az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte.

Így azt teszi, amit bárki, akinek sok pénze, erős igazságérzete és fájós csípője van: felfogad két bérlőt, hogy járjanak a dolgok végére. Az egyik Audrey, a takarítónője, aki mindenkit ismer, és akit mindenki szeret. A másik Lewis, a bukott krimiíró, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat.

A páros csillapíthatatlan kíváncsisággal veti bele magát a nyomozásba. Bár mindenben különböznek, hamarosan valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon mi felett siklott el Audrey és Lewis, ami valójában végig ott volt az orruk előtt?

A szobalány és a Gyilkos a házban találkozik ebben a csavaros, hangulatos krimiben, amely London legkisebb lakóparkjában játszódik – Nicola Whyte regénye egy vérbeli rejtély feltárására invitál mindenkit, aki imádja, ha egy könyv az utolsó oldalig megtartja titkait.

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés, általában védett környezetben. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.

A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra a Gyilkosság kilátással című kötet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a szereplőket és azokat a titkokat, melyeket rejtegetnek. 

Nicola Whyte regénye érdekes és izgalmas olvasmány volt, bár nem lesz a kedvencem a műfajában, de azért okozott meglepetést olvasás közben. Szerettem olvasni, szórakoztató volt és kíváncsian vártam, hogy miként kuszálja, majd egyenesíti ki a szálakat az írónő.

A történet  London legkisebb lakóparkjában, a Marchfield téren játszódik, amelyet Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő egy biztonságos menedékként álmodott meg. Olyan embereknek biztosított lakhatást, akik valami miatt nem engedhettek meg maguknak ilyen lakást a városban. A téren minden nyugodtan tűnik, és bár mindenkinek van valamilyen takargatnivalója és nem minden lakásban zajlik nyugodtan az élet, arra azért senki sem gondolt, hogy a 10-es lakásban valakit meggyilkolnak. Amikor a rendőrség az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte. Így felbérli Audreyt, a takarítónőjét, akit mindenkit ismer, és akit mindenki szeret és Lewist, a bukott krimiírót, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat. Ők ketten nem is lehetnének különbözőbbek, de egy valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon ki lehet a gyilkos? 

Az író stílusa könnyed, könnyen és gyorsan lehetett haladni az olvasással. Lewis és Audrey párosa nagyszerűen kiegészítette egymást. Kezdetben nem kedvelték egymást, de gyorsan összecsiszolódtak és kompetens partnerekké váltak. Talán még a rendőrségnél is hatékonyabbnak bizonyult a szimatuk. 

Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A könyv közepe egy kicsit talán belassul, mintha kicsit sokat ismételni magát a szerző. De a vége abszolút kárpótolja az embert. Sok mindenre számítottam, de azért volt néhány dolog, ami engem is meglepett. A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. 

Szerettem, hogy bár a történet könnyed, mégis komoly témákat boncolgat. Megjelenik benne a családon belüli erőszak, a zaklatás, vagy éppen gazdasági csalás kérdése. És bár ezeket a témákat csupán érintőlegen villantja fel a szerző, mégis fontos, hogy szó essen róluk. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Ez a szerző első könyve, ugyan nem tökéletes, de abszolút szerethető. Szerintem érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Eredjünk mi is a cozy mystery-zsáner nyomába! Az állomásokon találtok egy-egy idézetet ilyen típusú könyvekből, nektek pedig az a feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a kötet szerzőjét és címét! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Hogy bölcs dolog-e megkörnyékezni egy embert, aki akár gyilkos is lehet? Úgy döntött, ilyen aggályokról nem vesz tudomást.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.26 Könyv és más

07.28 Csak olvass!

07.30 Kitablar

Read More

Suzanne Collins: Az ​aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia 0,5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni Suzanne Collins könyvsorozatát, Az éhezők viadalát. A sorozat első része még 2008-ban jelent meg Amerikában, Magyarországon pedig egy évvel később robbant be a könyves piacra. A történet népszerűségét nagyon jól mutatja, hogy nem csak adaptáció készült belőle, hanem a szerző immáron két előzménykötetet is megjelentetett. 

Bevallom nektek, anno a filmeket nagyon szerettem, a könyveket azonban csak sokkal később ismertem meg. A trilógia első részét olvastam, a második és harmadik rész azonban még olvasatlanul csücsül a polcomon. Mindenképpen sorra akarom majd keríteni azokat is, de valahogy soha nem volt időm rá. Az Énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötetet azonban azonnal elolvastam, így nem is volt kérdés számomra, hogy Az aratás hajnala is erre a sorsa jut majd. 

Míg az Énekesmadarak és kígyók balladájában még gyerekcipőben járt a viadal, akkoriban kezdtek el azon kísérletezni, hogy hogyan lehetne a viadalt igazán népszerűvé tenni. Emlékszem, igazán megdöbbentő volt számomra a kontraszt Az éhezők viadalának és az Énekesmadarak és kígyók balladájának a kiválasztása, továbbá a viadalra való felkészülés között. Ég és föld volt a kettő. Míg Katniss, Peeta és a többi kiválasztott királyi fogadtatásban részesültek és minden segítséget megkaptak annak érdekében, hogy minél izgalmasabb és jobb műsort szolgáltathassanak az arénában, addig Lucy Gray, Jessup és a többiek becsülete nagyjából a nulla felé konvergált. Nem tartották többre őket az állatoknál, lépten-nyomon éreztették velük, hogy alacsonyabb rendűek. A Kapitóliumba való szállításuk és az ellátásuk pontosan annyira volt barátságos és emberi, mint amilyen Auschwitzba deportált embereké volt. Az aratás hajnala már érezhetően sokkal közelebb van Az éhezők viadala stílusához, abszolút érződik, hogy Panem túl van immáron 50 viadalon. Azt nem mondanám, hogy a résztvevőkkel tisztelettel bántak, de a viadal előtt rendesen kaptak enni és figyelmet fordítottak a felkészítésükra is. Igaz Haymitchnek és a többieknek még nem olyan nagyszerű stylist szolgáltatta az öltözéket, mint amilyen Cinna volt, ruhájuk rendkívül puritán volt, igazából senki sem foglalkozott a tizenkettes körzettel, esélytelennek és semmilyennek tartották őket, hiszen egyetlen győztesük volt eddig, róla pedig a 10. viadal óta senki sem tud semmit. Az eredeti trilógiához hasonlóan, itt is nagy hangsúlyt fektetnek már a szponzorok elnyerésére, a bevonulás, az interjú és a pontszámok mind-mind ezt tükrözik. Továbbá kialakult már a mentorrendszer is, hiszen minden szektort korábbi győztesek mentorálnak. 

Mindig nagyon érdekes olyan könyvet olvasni, ahol az ember tudja, hogy mi fog történni a főszereplővel. Haymitch Abernathy karakterét már egy rajongónak sem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy korábbi győztes, a trilógiában pedig ő Katniss és Peeta mentora. A kérdés tehát nem is az, hogy a fiú túléli-e a vidalt, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan válik azzá az alkoholista és rosszhírű alakká, akire első látásra egy táskát sem bíznék, nemhogy a saját életemet. A karaktere persze a trilógia során kinyílik és mélységet is kap, de igazán ebben a kötetben ismerhetjük meg azt a fiút, akit furcsa körülmények között válogattak be, aki nem hajlandó beállni a sorba, aki nem hazudtolja meg a saját körzetét és pont ugyanakkora veszélyt jelent a rendszerre, mint elődei és utódai, a csibészt, aki mindent kockára tett, és végül mindent elveszített. 

Az 50. viadal "különleges", hiszen a második Nagy Mészárlást is magába foglalja, ami azt jelenti, hogy nem kettő, hanem négy gyermeket választanak be. A tizenkettes körzet bajnokai Haymitch mellett Louella a tizenéves kiskamasz, aki olyan Haymitch számára, mintha a húga lenne, Wyatt aki a számok és esélyek megszállotja és Maysilee, aki a körzet egyik gazdag családjának sarja és az egyik legundokabb lány a körzetben. Kezdetben a fiatalok nem tudnak mit kezdeni egymással, végül azonban mégis összakapaszkodnak és megpróbálnak közösen szembe nézni az elkerülhetetlen véggel. 

Ahogy haladunk előre a történetben, a felkészülés közben szövetségek kötődnek és kialakul két élesen egymással szemben álló csoport. Az egyikbe az úgynevezett Hivatásosok tartoznak, akiket a viadalra nevelnek és tulajdonképpen mindenki más, akiket általánosságban a Kapitólium is esélytelenebbnek tart. Haymitch a felkészülés közben nem csak a Kapitólium, hanem Snow elnök figyelmét is felkeltette, a kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz majd az életére. Snow amúgy abszolút nem hazudtolja meg magát, pont ugyanannyira utálható személy itt is, mint az egész trilógiában.

A viadalra kevesebb időt fordít a szerző, inkább Haymitch útját és küldetését követhetjük végig. A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy bár kevés meglepést okoz, a legtöbb fordulat benne kiszámítható, talán még Suzanne Collins is utal arra, hogy egyes szereplőknek milyen sorsot szán, mégis több helyen sokkolja az olvasóját. Nem az a kérdés, hogy mi fog történni, hanem az hogyan történik majd. Ezek pedig sokszor elemi erővel hatnak, összetörik az ember szívét és lelkét. Olvasás közben a zsigereimben éreztem, hogy miként alakul majd Haymitch élete a viadal alatt és után, mégis nagyon fájt látni, hogyan esett végül szét a csibész. 

A történetben rengeteg apró utalást találhatunk a trilógiára nézve, ismerős karakterek is felbukkannak benne. Vannak, akiket csak megemlít a szerző, másoknak azonban fontos szerepe van a történet alakulása szempontjából. 

A karakterek érdekesek és izgalmasak, az én legnagyobb kedvencem Maysilee volt, aki óriási fejlődésen megy keresztül. Az undok lány címkét teljesen maga mögött hagyja és az egyik legszerethetőbb és legviccesebb szereplője volt a kötetnek. Imádtam a bátorságát és azt, ahogy megjegyzéseket tett a kapitóliumi emberekre. Üde színvoltja volt a történetnek, imádtam. Haymitch nagyon szerethető figura, annyira drukkoltam neki, mintha nem tudtam volna, hogy mi lesz majd vele a jövőben. Borzasztóan sajnáltam őt, az epilógus kellett egyszerűen a kis lelkemnek. 

Az aratás hajnala hangulata nagyon tetszett, a kötet rendkívül olvasmányos, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam újra visszakerülni ebbe a világba és már most tűkün ülve várom Suzanne Collins következő dobását (kérlek kérlek, Finnick legyen az).

A borítót imádom, tökéletesen illik a kötet hangulatához, a fordítás is nagyon jó lett, amennyire meg tudom ítélni. 

Összességében csak ajánlani tudom ezt a könyvet, Haymitch története rendkívül izgalmas, biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a rajongók. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő) (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

(Egy kis segítség: Nem kizárt, hogy a nagybetűk nem véletlenek a szövegben és összefüggésben állnak a vezeték- és keresztnévvel. :))

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

8 - Kitablar

10 - Sorok között

14 - Kelly és Lupi olvas

16 - Csak olvass!

17 - Hagyjatok! Olvasok!

18 - Utószó

20 - Pandalány olvas

22 - Spirit Bliss Sárga könyves út

24 - Dreamworld

26 - This is my (book) universe.

Read More

Shannon Chakraborty: Amína ​asz-Sziráfi kalandjai + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyvek ismét egy különleges fantasyt hozott el a magyar olvasóknak Channon Chakrabortytól, melyben egy kalóznő hihetetlen kalandjait ismerhetjük meg. Bloggereink már alig várták, hogy megismerkedhessenek Amína asz-Sziráfival, és ha te is így vagy ezzel, akkor tarts velünk a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát.

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Shannon Chakraborty neve már nem volt ismeretlen számomra, a Dévabád-trilógia első kötete nagyjából a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul, de valahogy nem volt alkalmam beszerezni a folytatásokat, most meg már nem is igazán van rá lehetőségem, mert kevés eladó példány üti fel a fejét. Mikor megláttam, hogy megjelenik az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a júliusi olvasmányaim közé.

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy hihetetlen érdekes és izgalmas regény, melyben egy hírhedt kalóznőt kísérhetünk el élete egyik legvadabb és legveszélyesebb utazására. Nem vagyok egy nagy kalóz rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, de a fülszöveg valami miatt azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. A várakozásaimat pedig csak tovább fokozta, hogy eddig szinte csak pozitív véleményeket olvastam a regényről, így őszintén bíztam benne, hogy nem fogok csalódni. Szerencsére a kötet az első oldaltól kezdve teljesen berántott, őrült lelkesedéssel faltam a lapokat és azonnal tudtam, hogy Amína világa végérvényesen beszippantott. Nem számított az 500-nál is több oldal, hiába voltam kicsit megcsúszva az olvasással, tudtam, hogy gyorsan fogok haladni vele. 

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy történelmi fantasybe bújtatott kalandregény, melynek minden oldalát átjárja a veszély izgalma. Egy történet egy kalózról, aki ugyan édesanya és mindennél jobban szereti a kislányát, de mégsem tud ellenállni a víz és a kaland hívó szavára. Egy történet a barátságról, bajtársiasságról és arról, hogy mire képes az ember azért, hogy megóvja azokat, akiket szeret. Arról, hogy az ember mire képes azért, hogy elkerülje a végzetét és arról, hogy a becsvágy mennyire veszélyes lehet. 

A történet szerint Amína ugyan visszavonultan él, tíz éve már, hogy leszámolt a kalóz életvitellel a lánya születése után, de egy nap egy vendég kopogtat az ajtaján, aki veszedelmes útra küldi őt. Amínának nincs más lehetősége, a vendég nem csak busás jutalommal kecsegteti őt, de egyértelművé teszi, hogy ha nem vállalja, annak súlyos következményei lehetnek rá és a családjára is. A nőnek így nincs más választása, mint elindul, hogy egy gazdag idős asszony unokáját megkeresse. Amína az első pillanattól kezdve sejti, hogy nincs a birtokában minden információ az eltűnéssel kapcsolatban, de, hogy micsoda kalamajkába került azt csak azután érti meg, amikor már messze járt az otthonától. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas volt, sokkal jobban tetszett a regény, mint amire számítottam. A kalózok világa sokkal jobban elvarázsolt, mint ahogy vártam és nem csak nem bántam meg, hogy elolvastam, hanem magában a műfajában kedvencet is avattam. A cselekmény egy másodpercre sem ült le, a szerző végig fenntartotta az érdekődésemet. Veszély esetén együtt izgultam a legénységgel, ott voltam Amínával, amikor tanács elé került és akkor is, amikor a végső leszámolás következett. Együtt lélegeztem a karakterekkel, szerettem az egész regényt úgy, ahogy van. 

A szereplők szerintem nagyszerűek voltam, mindegyik karaktert a szívemben zártam. Amína mellett Dalíla, Tinbu karakterét kedveltem meg a legjobban, de ha őszinte akarok lenni Ráksot is kifejezetten csíptem. Jót tett nagyon a könyvnek a megjelenése, az Amínával való összefeszülésén sokat mosolygtam. Tetszett a kötet formája, is remek ötlet volt a szerzőtől, hogy egy elbeszélés, tulajdonképpen krónika írás alatt ismerhetjük meg Amína kalandját a saját szavain keresztül. A nyelvezete ezért laza és olvasmányos volt. A könyvben volt több csavar is, ezek némelyike meglepett, de persze olyan is volt, amire valamilyen formában számítottam. 

A könyv bár csodaszép, de sajnos nem tudok elmenni a minősége mellett. Szép dolog az aranyozás, de ha ilyen rossz minőségben készül, akkor sajnos kopni kezd. Az én könyvem nagyjából a 300. oldal környékén kezdett el kopni és mérhetetlenül csalódott voltam miatta. Egy könyv arra való, hogy olvassák, ezért az lenne a minimum, hogy kibírjon ennyit. Nem dobáltam, nem törtem meg a gerincét, úgy bántam vele tényleg, mint a hímes tojással. Nagyon kényes vagyok a könyveimre és nagyon vigyázok rájuk. Ebben az esetben sem történt vele semmi kirívó, egyszerűen ültem a kanapémon és a kezembe fogtam. Ezért azt tanácsolom nektek, hogy ha a kezetekbe fogjátok a kötetet, akkor csomagoljátok be valamibe, ez hátha megóvja az aranyozást .

A fordítás szerintem remek lett. A nyelvezete gördülékeny és bár nem ismerem angolul a szöveget, de ahhoz, hogy ilyen mértékben élvezhető legyen a szöveg, nagyon kellett figyelni a fordítás minőségére. 

Összességében nagyon szerettem Amína történetét, ha eddig nem is voltak a kalózos könyvek a kedvenceim, most már biztosan jobban odafigyelek a zsánerre, mert nagyon bejött. Nem lepne meg, ha a kötet folytatást kapna, sőt igazából szinte követelném is. Ha szeretitek a kalandos regényeket és kíváncsiak vagytok egy hírhedt kalóznő történetére, akkor bátran ajánlom nektek az Agave Könyvek újdonságát. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres kalózok nyomába eredünk! Minden állomáson egy-egy fotót találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek őket, és beírjátok a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

07. 24. Utószó

07. 25. Readinspo

07. 27. Csak olvass!

07. 29. Olvasónapló

07. 31. Könyv és más

08. 02. Dreamworld

Read More

Alix E. Harrow: A ​Starling-ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója. Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Alix E. Harrow neve nem volt ismeretlen számomra, a Tízezer ajtó című regényét 2021-ben már olvastam a szerzőnek, így viszonylag nyugodtan álltam neki az olvasásnak, hiszen azt a történetet nagyon szerettem. Nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak és bár a történet első fele nagyon tetszett és a hangulata is megfogott, de ahogy haladtam előre az olvasással, úgy csökkent az én lelkesedésem is. Bár a szerző által megteremtett atmoszféra nagyon tetszett, de a karakterek közötti repetitív dinamika végtelenül untatott egy idő után. A regény utolsó feléig úgy éreztem, hogy folyamatosan egy helyben toporgunk, ugyanazokat a párbeszédeket folytatják le a szereplők újra meg újra és nagyon aggódtam, hogy egyszerűen nem lépnek ki ebből a furcsa ismétlődő körből. 

A Starling-ház egy nagyszerű atmoszférával megáldott történet családról, kötelességtudatról és arról, hogy mire vagyunk képesek azokért, akik igazán fontosak számunkra. Egy könyv arról, hogy az otthon tulajdonképpen ott van, ahol szeretnek minket és arról a felismerésről, hogy nem számít gyengeségnek, ha elfogadjuk mások segítségét. 

A cselekmény rendkívül érdekes volt, de talán nem feltétlenül vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek, az érzések és maga az atmoszféra az, amely megragadja az olvasóját. A történet sötét hangulata, a szörnyek jelenléte és maga az Alvilág jelenléte engem is azonnal megfogott és ha nem zökkentem volna ki a karakterek folyamatosan ismétlődő párbeszédei miatt, akkor biztos vagyok benne, hogy szerelem kötet lenne a Tízezer ajtóhoz hasonlóan ez a történet is. 

A történet középpontjában maga a Starling-ház, Arthur a ház őrzője és Opal áll, aki bármit megtenne azért, hogy jobb életet biztosítson testvérének, Jaspernek. A történet ugyan megkapta a horror címkét, ami a misztikusnak mondható szörnyek és az Alvilág miatt talán érthető is, de igazából egyáltalán nem ijesztő a kötet. A sötét hangulat és komor atmoszféra azonban minden egyes oldalát áthatja. 

Opalról és Arthur is egy rendkívül sokrétű karakter. Mindketten távol állnak a tipikus, tökéletes karakter eszményétől. Esendőek, sokszor és sokat hibáznak, de rendkívül kitartóak, mindig felállnak és továbbmennek. Opal egy huszonéves fiatal lány, aki tizenévesen maradt árva fiatalabb testvérével és az egész életét arra áldozta, hogy a testvére normális életet élhessen majd. Ki akarja juttatni őt az Eden nevű kisvárosból, amely sajnos korántsem egy édeni hely. Két dologről híres, a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett. A településen furcsa és megmagyarázhatatlan események történnek, tragikus balesetek, furcsa halálok sújtják az ott lakókat. Opal egy kecsegtető ajánlat miatt elszegődik takarítani a Starling-házba, ahol furcsábbnál furcsább dolgokat tapasztal. A ház, mintha fellélegezne és ahogy egyre tisztább lesz, úgy érzi egyre otthonsabban magát ezen az idegen helyen. De ha semmi köze a Starling-házhoz vajon miért álmodik vele rendszeresen és miért érzi úgy, mintha végre otthonra lelt volna. Opal Arthurt szinte soha nem látja munkája során és amikor találkoznak, a férfi akkor sem túl barátságos vele. Úgy tűnik a háta közepére sem kívánja a lány társaságát, de amikor nem figyel, mintha rajta felejtené a tekintetét. Vajon milyen titkokat rejt Arthur és tényleg csupán azért alkalmazza Opalt, mert takarítónőre van szüksége? 

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre bonyolultabb az ügy. Opalnak és Arthurnak is egyre ambivalensebbek az érzései egymás iránt, ráadásul egyre nagyobb veszély fenyegeti magát a házat is. 

A gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy talán mégis lehet oka a városban maradni. 

Mindketten rengeteget fejlődtek és a kötet végére megtanulták, hogy a segítség elfogadása nem jelent egyet a gyengeséggel és azt is, hogy milyen fontos a kommunikáció. Hogy a szeretet utat tör magának még akkor is, ha két tüskés fiatalról van szó és a család nem csupán vérségi kapcsolatot jelenthet. 

Maga a ház "személyisége" engem teljesen lenyűgözött, olvasás közben végig tiszta Encanto érzésem volt, a Starling-ház kicsit olyan volt nekem, mintha Casita furcsa és ijesztő unokatestvére lenne. Szerettem, ahogy írt róla a szerző, szinte magam előtt láttam szobáit és bútorait. Szinte hallottam, ahogy sóhajt, miközben megszabadult az évek porától és éreztem, ahogy fellélegzik egy új és gondosabb őrző ígéretétől. 

A borító egy csoda, nagyon örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit, borzaszótan csalódott lettem volna, ha ehelyett is esetleg újat terveznek. Hihetetlenül jól illik a történethez, az egyik kedvenc borítóm lett idén.

Összességében bár nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de sajnos nálam nem érte el a Tízezer ajtó szintjét. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert az atmoszférát és a Starling-házat is nagyon megszerettem. Ha szeretitek az ilyen hangulatú történeteket, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

04.23. Readinspo

04.24. Kelly és Lupi olvas

04.26. KönyvParfé

04.28. Utószó

04.30. Booktastic Boglinc

05.02. Könyv és más

05.04. Milyen könyvet olvassak?

05.06. Csak olvass!

05.08. This is my (book) universe

05.10. Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Genevieve Gornichec: A ​vér szövetsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

Szeretted a Vikingek című sorozatot? Akkor Genevieve Gornichec legújabb könyve épp neked való! A vér szövetségével a vikingek korába repülünk vissza a 10. századi Norvégiába, de a történet középpontjában nem a harcosok, hanem a boszorkánysággal foglalkozó nők állnak. A szerző szerint ugyanis nem csak olyan nők története érdemes az elbeszélésre, akik fegyverrel értek el sokat. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent regényből nálunk nyerhettek is egy példányt, ha követitek a turnét.

A ​boszorkány szíve írójának legújabb könyve ősi legendákból táplálkozik: két nő élete fonódik össze ebben az elsöprő erejű történetben, amely a viking korban játszódik.

Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat.

Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz.

Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak.

Genevieve Gornichec neve már nem volt ismeretlen számomra, A boszorkány szíve című kötet a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul. Mikor megláttam, hogy megjelenik A vér szövetsége című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a novemberi olvasmányaim közé. A vér szövetsége egy igazán érdekes olvasmány volt számomra, valószínűleg nem lesz a legnagyobb kedvencem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert összességében tetszett a történet. 

Nem vagyok egy viking rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, az utóbbi időben viszont egyre jobban érdekel az északi mitológia és az északi országok kultúrája. Emiatt a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. 

A vér szövetsége című kötet egy érdekes és izgalmas történet a sorsról, végzetről és arról, hogy mire képes az ember a szeretteiért, vagy éppenséggel a bosszú jegyében. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük azt. Az írónő az ősi legendákból táplálkozik, regénye középpontjában Gunnhild szerepel, akit a mitológiában a királyok anyjaként is emlegetnek. Az írónő több mondát és legendát is tanulmányozott, melyek sokszor éles ellentétben álltak egymással, egy valami azonban mindenhol egyformán jelent volt: Gunnhild nagyhatalmú, befolyásos nő volt. Egyes írásokban Dániából származott, másokban pedig a regényben is megjelenő Hálogalandból. Voltak történetek, ahol boszorkányként jelenítették meg, ez pedig annyira megtetszett az írónőnek, hogy végül így ábrázolta ő is őt. Fontos kiemelni, hogy a történetet bár valós személyek és történelmi források ihlették, nagyrészt a saját képzeletének a szüleménye. Ahhoz azonban, hogy ilyen jól működjön a történet, hihetetlen sokat kellett olvasnia az írónőnek a témában, a kutatások rengeteg időt ölelhettek fel, így azt kell mondanom, hogy le a kalappal előtte. 

A könyv kicsit olyan volt számomra, mint egy skandináv Trónok harca. A különböző események és szokásjogok valahogy ezt a világot juttatták az eszembe. Érdekes és izgalmas volt látni a 10. századi Norvégiát, bepillantást nyerni a társadalmi rendszerbe és gondolkodásba. Mindig is úgy éreztem, hogy szerencsés lélek vagyok, hogy ebben a korban élhetek, mert a gondolkodásmódomat biztosan nem tolerálták volna a középkorban, de még az 1800-1900-as években sem. Bár tudjuk, hogy a viking nők nagyobb szabadságot élvezhettek, mint ebben a korszakban bárhol máshol a világban, mégis megdöbbentő volt látni, hogy ez az időszak mennyire más, mennyire idegen. Ugyan a nők rendelkezhettek saját vagyonnal, harcolhattak, kalandozhattak, de ez nem jelenti azt, hogy minden nő szabadon élt. Sokak ugyanúgy férjhez mentek és az egész életük abból állt, hogy a családjukról gondoskodtak.  Gunnhild pontosan ettől az élettől menekült, hiszen  saját sorsának a kovácsáva akart állni. Egy furcsa jövendölést követően, a három barátnő (Oddny, Signy és Gunnhild) sorsa teljesen összefort, amikor vérszerződést kötöttek. Nem sokkal később Gunnhild eltűnt, és sokáig senki nem tudott róla semmit. Hosszú évek teltek el, mikor a lányok sorsa újra összefort, amikor egy portyázó vikinghorda felgyújtotta Oddny és Signy otthonát, mindenkit megöltek, a lányokat pedig el akarták rabolni. Oddny végül megmenekül, de nincs nyugalma addig, amíg meg nem menti testvérét. Gunnhild visszatért és a két lány közösen indul Signy megmentésére. Vajon elég erős a szövetség közöttük? Túléli a barátságuk az időszakot? 

Oddny sokáig azt hitte, hogy olyan lesz, mint édesanyja. Hogy a legjobb tulajdonsága csupán annyi, hogy jó feleség válik belőle. De a testvére elrablása után minden megváltozott. Egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz. Vajon a két lány végül megtalálja a helyét a világban? Vár még rájuk a boldogság?

A történet szerintem érdekes és izgalmas volt, bár néhol kicsit túlírtnak éreztem. Nagyon tetszett a könyv hangulata, de bizonyos részek lehettek volna sokkal rövidebbek és pörgősebbek. Én bevallom, azt hittem, hogy több csatajelenetet és véres harcot láthatok, de az esetek jelentős részében inkább a háttérben zajló események jelentek meg a fókuszban.  Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarban zajlott volna, nem pedig a harcmezőn. 

A legizgalmasabb a könyv vége volt és borzasztóan sajnálom, hogy kevesebb, mint 100 oldalt hagyott rá az írónő. Személy szerint én jobban örültem volna, ha erre a részre több időt hagy és mondjuk kevesebb veszekedésről számolt volna be Erik és Gunnhild között. Őszinte leszek veletek, engem néha kifejezetten idegesítettek együtt. Gunnhild sokszor nem gondolkodott, ez pedig rengeteg baj forrása volt. Persze rengeteget fejlődik a karaktere és a regény végére abszolút látja maga előtt az ember őt, mint a királyok anyja. Gunnhildot és Oddnyt bevallom nem tudtam annyira megkedvelni, a karakterük valahogy túlságosan távoli volt számomra. Arinbjörnt azonban nagyon megszerettem, de összességében Erik és Halldór is izgalmas karakter volt. Őket is csíptem.

A Trónok Harca mellett a regény engem még A nappá vált lányra emlékeztetett. Valahogy annak a hangulatát idézte. Ha olvassátok a blogomat, akkor tudjátok, hogy azt a regényt nem szerettem túlságosan, szóval furcsa, hogy ahhoz hasonlítom. De engem mégis arra emlékeztett. Azzal a különbséggel, hogy Genevieve Gornichec regénye a hibák ellenére is egységesebb, izgalmasabb és szerethetőbb olvasmányélményt nyújt (legalábbis számomra). 

Külön pirospont, hogy a kötet hátulján van egy név- és szójegyzet, ami óriási segítség, ha valaki nem egyben nyomja le a regényt. A nevek mellett egy rövid kis jellemzést láthatuk az adott szereplőre, ez pedig garantáltan felfrissíti az ember emlékezetét. 

A borító szerintem nagyon szép, amikor rájöttem, hogy miért egy fecske van az elején, még jobban megszerettem. 

Összességében bár nem lett óriási kedvenc, de azért jó kis olvasmányélménynek bizonyult Genevieve Gornichec regénye. Ha szeretitek a középkori történeteket, a vikingeket és a skandináv legendákat, mitológiát és a lassabb, kevésbé akciódús regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A vér szövetségének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Bár A vér szövetségében nem hangsúlyos a skandináv mitológia, de játékunkban mégis az áll a főszerepben. A feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik istenségre gondoltunk az adott állomáson.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

MELYIK ISTENSÉGRE GONDOLTUNK?

A szerelem és a szépség istennője.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.26. Readinspo

11.27. Csak olvass!

11.29. Utószó

12.01. Könyv és más

12.03. Olvasónapló

12.05. Dreamworld

Read More

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

R. F. Kuang neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A Mákháború ugyan a polcomon csücsül, de még sajnos nem sikerült sorra kerítenem. A Bábellel viszont nem szerettem volna elkövetni ugyanezt a hibát, tudtam, ha nem veszek részt a turnéban, akkor talán soha nem fogok tudni időt szakítani rá. Végül óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Bevallom nektek, nagyon nehezen találom a szavakat. R. F Kuang regénye óriási hatással volt rám, és az utolsó betű elolvasása után is úgy érzem, hogy még mindig nem ereszt a történet. Ez a nő egy igazi zseni. Bár talán az egyik legnehezebb olvasmány volt, amit mostanában sorra kerítettem. A nyelvezete egyáltalán nem volt egyszerű, ez nem az a típusú könyv, amin csak végigrohan az ember. A szavakat és a gondolatokat ízlelgetni kellett, a nyelvészeti elemek engem teljesen lenyűgöztek. Sokak számára lehet, hogy unalmasak voltak ezek a részek, de számomra hihetetlenül érdekesek voltak. Imádtam nézegetni a szavak eredetét, érdekes és izgalmas volt belegondolni, hogy melyik szó honnan ered és milyen többletjelentést hordoz. Az ezüstmunka gondolata pedig teljesen lenyűgözött. Őszinte leszek veletek, már az elején szeretném kijelenteni, hogy szerintem ez a könyv nem való mindenkinek. Én igazi mestermunkának tartom, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem lesz mindenki számára ekkora élmény. Sőt, az is lehet, hogy ha más időpontban olvasom, akkor talán számomra is olvashatatlan lett volna. Kell hozzá a megfelelő hangulat, egy kis érdeklődés az etimológia iránt és a Kuang által megteremtett atmoszférának a befogadása.

A cselekmény szerintem rendkívül érdekes és izgalmas volt. Az írónő nagyon szépen építkezett, fokozatosan adagolta az izgalmakat, nagyon szépen készítette elő a végkifejletet és a robbanásszerű, katarktikus lezárást. Egy idő után az olvasó is úgy véli, hogy a szereplőknek nem volt más választása és a megfelelő módon oldották fel a konfliktust. 

A könyv nyelvezete, ahogy említettem zseniális. Nagyon nehéz olvasni, muszáj, hogy az ember megteremtse a megfelelő környezetet, mert ellenkező esetben könnyen el lehet veszni a szavak erdejében. Emiatt egyszerűen nem tudok elmenni a fordító, Horváth Vivien munkája mellett. Biztos meglehetett a bája annak, hogy fordítóként, a fordításról fordít egy szöveget, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hogyan élte meg a munkát. Vajon adott valami pluszt az életéhez, vagy a munkásságához, amit a fordításról ír a szerző a könyvében? Ő miként vélekedik a fordítók munkájáról? 

Mindenesetre egy biztos, zseniális munkát végzett. Szóval megemelem előtte a képzeletbeli kalapomat. Óriási munka lehetett, az, hogy magyarul is élvezhető lett az írónő munkája, ezt neki köszönhetjük. Az egyik legjobb fordítás, amit mostanában olvastam, szóval tényleg bravó, remek munka. :)

Ha már Vivien munkáját méltatom, érdemes megemlíteni azt is, hogy mennyire szépen elmerült az író a fordítás művészetében. Számomra nagyon élvezetes volt olvasni magáról a fordításról és azokról a dilemmákról, amellyel egy fordító találkozhat. Vajon meg kell hagyni egy mű egyediségét, vagy közel kell hozni az olvasóhoz? Vajon egy ókori szöveget mai köntösbe kell csomagolni, vagy meg kell őriznie a régies jegyeket? Brutál izgalmas dilemma lehet. Most értettem meg igazán, hogy mennyire nehéz lehet ez a munka. Hogy mennyire bonyolult úgy visszaadni egy szöveget úgy, hogy élvezetes legyen, de közben megőrizze a szerző stílusát. Mennyire nem mindegy, hogy kihez kerül egy történet, hiszen azt laikusként is látja az ember, hogy nem minden történet való minden fordítónak. Izgalmas kérdések ezek. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége az volt számomra, hogy bár az 1800-as években játszódik a cselekménye, mégis tökéletesen mai. A politika, a hatalom pontosan úgy jelenik meg, ahogy azt a 21. században is látjuk. Az ezüstmunka nekem a modernkori technika és a mesterséges intelligencia egyre elterjedtebb megjelenését juttatta eszembe. Számomra kísértetisen hasonlított a modernkori problémákhoz, ahogy a történetben az emberek egyre jobban az ezüstmunka megszállottjai lesznek, ahogy jobban erre támaszkodnak rá és ahogy szép lassan kiváltják a kétkezi munkát. Ahogy a mesterséges intelligencia is aggodalmat vált ki az emberekből, sokan félnek attól, hogy elveszítik majd a munkájukat, úgy az ezüst elterjedése is ezt eredményezi a történetben. Rengeteg párhuzamot véltem felfedezni, ez számomra pedig egy óriási pluszt adott az olvasás élményéhez. 

A másik érdekes kérdés, ami megragadott olvasás közben az az erőszak kérdésköre és annak a szükségessége. Nagyon szépen megjelenik benne a cím kérdésköre, vajon mennyire szükséges az erőszak. Vajon meddig működnek a szavak, és mikortól kell a tetteket előtérbe helyezni? Vajon lehet legitimálni az erőszak fogalmát? Beleférhet, ha az ember jobbá szeretné tenni a világot? 

A szereplők nagyon érdekesek voltak, mind a négy blablázó (így nevezik a könyvben azokat az oxfordi diákokat, akik fordítással foglalkoznak és Bábelben tanulnak) izgalmas karakter volt. Nekem talán Victoire volt a kedvencem, de Ramy, Robin és Letty karaktere is érdekes volt számomra. Letty sokáig óriási kérdőjel volt számomra, imádtam, ahogy alakult az ő élete, izgalmas színt adott a cselekménynek. A történet egyértelmű főszereplője Robin, aki óriási fejlődésen megy keresztül. A naiv bábeli tanuló, egy igazi forradalmárrá válik, aki képes lesz arra, hogy felforgassa az egész világot. A forradalom és a harc olykor olyan erősen megsebzi az ember lelkét, hogy egy idő után már képtelen lesz visszatérni a mindennapokba. Vajon hogyan alakul Robin élete és milyen szerepet játszanak majd a társai a cselekmény alakulásában? Továbbá izgalmas volt látni a regény sokszínűségét és azt, hogy a származásuk milyen hatással van a szereplők életére. Vajon képesek voltak megőrizni a gyökereiket, vagy Bábel teljesen átalakította őket?

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, szóval ha nem féltek a kihívásoktól és előre felkészítetek magatokat arra, hogy ez bizony nem egyszerű olvasmány, meg kell küzdeni az élményért, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mennyi könyve van jelenleg Kuangnak (csak a megjelentek)?

a) 4

b) 5

c) 6

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

10.31. Utószó

11.02. Fanni’s Library

11.04. Csak olvass!

11.06. Spirit Bliss Sárga könyves út

11.08. Readinspo

11.10. Dreamworld

11.12. Könyv és más

Read More