Mariana Zapata: All Rhodes Lead Here – Minden út hozzád vezet + Nyereményjáték

Szia!

Mariana Zapata All Rhodes Lead Here - Minden út hozzád vezet című regénye egy érzelmekkel teli történet Auroráról, aki egy fájdalmas múlt után egy kisvárosba költözik, ahol újrakezdésre és szerelemre talál - a lassan kibontakozó románcok rajongóinak igazi kincsolvasmány. Tarts velünk a blogturné során, és ne feledd: a végén akár te is megnyerheted a regény egy példányát a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!

Egy kisváros a hegyekben. Egy második esély. Egy szerelem, ami hazavezet.  

Aurora De La Torre pontosan tudja, hogy nem lesz egyszerű visszaköltözni a coloradói Pagosa Springsbe. Valaha ez volt az otthona, most azonban édesanyja elvesztésének fájó emlékét őrzi. Mindent újrakezdeni enélkül sem lenne egyszerű feladat.  De miután hosszú idő után szakított híres zenész pasijával, egy hegyi kisváros tökéletes menedék lehet összetört szívének. És talán a szomszédban lakó vonzó főbérlője látványa is segíthet a gyógyulásban.  Csakhogy nem is Tobias Rhodes adta ki neki a lakást, hanem a kamasz fia, Amos. Rhodes mogorva, zárkózott férfi, aki vérmesen óvja a családját, és nem bízik az idegenekben, így kezdetben igyekszik távol tartani magától a mindig derűs Orát.  Ám a közös erdei túrák és kandalló melletti hosszú beszélgetések lassan lebontják a falakat köztük – és szoros barátságuk hamarosan életre szóló szerelemmé mélyül.  A slow burn romantikus könyvek királynője, Mariana Zapata újdonsága arról mesél, hogyan talál rá az ember a szerelemre a legváratlanabb pillanatban…  Engedd, hogy a szíved hazataláljon!

Mariana Zapata neve már nem volt ismeretlen számomra, több romantikus könyvét is olvastam, így biztos voltam benne, hogy a legújabb magyarul megjelenő művét is sorra kerítem. 

Mindig is szerettem a lassabban kibontakozó, úgynevezett "slow burn romance" típusú könyveket, amikor a főszereplők hosszabb utat járnak be és nem esnek azonnal szerelembe egymással. Valahogy sokkal jobban beszippantanak az ilyen típusú történetek és jóval életszerűbbek is számomra. Ezért borítékolható volt már az elején, hogy Mariana Zapata regényét is kedvelni fogom. Ugyan a kötet nem lett akkora kedvenc nálam, mint a szerző korábbi regénye, de összességében szerettem Jasmine és Ivan történetét. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle, könnyed és szerethető stílusukkal gyorsan leveszik általában az embert a lábukról. Az All Rhodes Lead Here – Minden út hozzád vezet című kötetet azonban sok mindennek nevezném, de könnyednek egyáltalán nem. Rengeteg komoly és fontos kérdés jelenik meg benne. A regény az újrakezdésről/második esélyről szól. Arról, hogy az ember olykor hajlamos arra, hogy háttérbe szorítsa önmagát és mennyire nehéz ezt követően új életet kezdeni és rátalálni a saját hangunkra. Főleg akkor, ha egy rendkívül toxikus párkapcsolatból épülünk fel. Egy történet arról, hogy a természet olykor a legjobb gyógyír és arról, hogy olykor ott találunk boldogságra, ahol nem is számítunk rá. 

A történet főszereplője Aurora, aki egy csúnya szakításból gyógyul még mindig. Régi barátja már a kapcsolatuk alatt is méltatlanul bánt vele, így a szakítást követően meg kell tanulnia végre azt, hogy milyen is, amikor ő van a középpontban. Mintha mágnes lenne, úgy vonzza őt a coloradói Pagosa Springs, ahol régen édesanyjával élt addig, amíg a nő el nem tűnt. A hegyi kisváros érdekes és izgalmas kihívásokat tartogat számára. Munkát és szállást kell találnia, ha ott akar maradni. Ez viszont nem megy olyan könnyen neki, mint ahogy szerette volna. Az elején még az is kérdéses, hogy a mogorva szomszédja kiadja-e neki a lakást, a helyi túraboltban dolgozni, pedig sokkal nehezebb, mint ahogy kezdetben gondolta. De aztán ahogy telik az idő, szép lassan otthonra talál és talán a szomszédja, Rhodes sem annyira kiállhatatlan, mint ahogy elsőre tűnik. Vajon egymásra találhatnak ők ketten?

A szerző most sem hazudtolta meg magát. A könyv slow burn a javából. A kötet jelentős részében a két főszereplő csupán ismerkedett egymással, romantikának csak a végén adott teret. Nagyon tetszett, ahogy építkezett, tényleg tégláról téglára épült a két szereplő közötti bizalom. Aurora és Rhodes sokszor olyan volt, mint a tűz és víz. Aurora egy nagyon kedves, barátságos szereplő, aki személyiségével beragyogja a teret. Rhodes azonban sokszor mufurc és zsémbes volt, így igazából egy másik kedves típusom, a grumpy&sunshine trope is megvalósult ebben a kötetben. És mivel egy hegyi kisvárosról van szó, ezért azt is mondhatjuk, hogy small town romance-nek is beillik. Szóval egy szó, mint száz, tényleg a tökéletes romantikus történet a számomra. 

A karakterek nagyon emberiek, könnyen lehet velük azonosulni. Aurora az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra, az első oldaltól az utolsóig drukkoltam, hogy végre ráleljen a boldogságra. Rhodes az elején nekem túlzottan mogorva volt, már-már indokolatlanul paraszt volt, de nagyon tetszett, ahogy szép fokozatosan kinyílt a karaktere és megismerhettük a kedves és gondoskodó oldalát is. 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem feledkezik meg a mellékszereplőkről sem. Amost és Yukit különösen a szívembe zártam, nagyon szimpatikus és szerethető szereplők voltak. De mellette az is nagyon tetszett, hogy az antipatikus szereplőket is nagyon tudtam utálni. Mariana Zapata úgy ír, hogy az ember azt érzi, hogy a főszereplők egyik barátja, akik elmesélik neki ezt a hosszú szerelmi történetet. És tudjátok hogy van az. Amikor az egyik barátnőtök exe egy seggfej, akkor azt ti is nagyon tudjátok utálni. Na valahogy így voltam én is Kadennel és családjával. Toxikus seggfejek voltak, akik csak kihasználták Aurora naivitását. 

Az igazán jó könyvek azok, amelyek érzelmeket váltanak ki az emberből. Mariana Zapata regényei kivétel nélkül ilyenek. Az ember néha mosolyog olvasás közben, máskor elolvad egy-egy romantikus szótól. Nagyon izgul, amikor konfliktus adódik és végtelenül megkönnyebbül, mikor felnőttek módjára megbeszélik a problémákat. 

A történetben fontos szerepet tölt be a természet és a túrázás. Imádtam erről olvasni, bármikor szívesen én is ellátogatnék erre a tájra. Imádok kirándulni, szeretem az erdőt és a vizeket, mindig megnyugtat a madarak éneke, a friss levegő és a víz zúgása. Nagyon érzékletesen írt a tájról a szerző, olykor úgy éreztem, hogy én is látom magam előtt a vízeséseket és a vadregényes tájat.

Nagyon szerettem, ahogy Mariana Zapata szőtte a szálakat, egyszerre volt humoros, tartalmas, megmosolyogtató mégis szívbemarkoló a regény. Bevallom, a kötet egy pontján egy könnycseppet is elmorzsoltam, annyira nagy hatással volt rám az adott fejezet. Imádtam az epilógust, nagyszerű volt olvasni Aurora és Rhodes kapcsolatáról és arról, hogy mi is történt pontosan velük. 

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Ha szeretitek Mariana Zapata könyveit, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Vigyázat! Nem lesz könnyű dolgotok! A mostani nyereményjáték során a már magyarul is megjelent Zapata-kötetek szereplőiből válogattunk. Nektek nincs más feladatotok, mint megfejteni az anagrammát - a megoldás akkor teljes, ha a szereplő kereszt- és vezetéknevét is a Tally boxba írjátok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN NEVEM

BYUR TSNOAS

A turné állomásai

04.22 Kitablar

04.24 This is my (book) universe

04.26 Utószó

04.28 Angelika blogja

04.30 Veronika's Reader Feeder

05.02 Zakkant olvas

05.04 Csak olvass!

05.06 Hagyjatok! Olvasok! 

Read More

Mariana Zapata: From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mariana Zapata legújabb regénye, a Lukovtól, szeretettel a jégkorcsolya világába kalauzol el bennünket. Jasmine Santos utolsó lehetősége a karrierjében az, ha Ivan Lukov párjaként lép a jégre. Ezzel csak az a probléma, hogy ő teljesen kiállhatatlan. Arrogáns, nagyképű és Jasmine egy cseppet sem bízik benne - de azt meg kell hagyni, hogy a valaha élt egyik legjobb a szakmában. Vajon sikerül a lánynak félretennie az ellenszenvét a karrierje érdekében? És ha igen, a szíve vajon veszélybe kerül? Tartsatok velünk, és a turné végén nektek is lehetőségetek nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A pályán kívül ellenségek… De vajon a jégen érzett szenvedélyük lángra lobbanthatja a fagyos szívüket?

Ha valaki megkérné a 26 éves Jasmine Santost, hogy jellemezze egy szóban az élete elmúlt néhány évét, az biztosan egy négybetűs szó lenne.

Tizenhét év – és számtalan törött csont és megszegett ígéret – után tudja, hogy a lehetőségeinek hamarosan vége a versenyszintű műkorcsolyázásban.

Ám ekkor életre szóló ajánlatot kap egy arrogáns idiótától, akit legszebb álmaiban egy mozgó busz elé lökne, mióta csak először találkoztak tíz éve.

Jasmine-nek talán mindent újra kell gondolnia. Beleértve Ivan Lukovot is.

Mariana Zapata neve már nem volt ismeretlen számomra, még 4 éve olvastam a Dear Aaron című könyvét egy másik könyve pedig már évek óta a tbr listámon csücsül. Mivel a Dear Aaron anno nagy kedvencem volt, a From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel pedig egy barátnőm kedvenc könyve, így nem is volt számomra kérdés, hogy elolvassam-e ezt a kötetet. 

Mindig is szerettem a lassabban kibontakozó, úgynevezett "slow burn romance" típusú könyveket, amikor a főszereplők hosszabb utat járnak be és nem esnek azonnal szerelembe egymással. Valahogy sokkal jobban beszippantanak az ilyen típusú történetek és jóval életszerűbbek is számomra. Ezért borítékolható volt már az elején számomra, hogy Mariana Zapata regényét is kedvelni fogom. Ugyan a kötet nem lett akkor kedvenc nálam, mint a szerző korábbi regénye, de összességében szerettem Jasmine és Ivan történetét. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle, könnyed és szerethető stílusukkal gyorsan leveszik általában az embert a lábukról. A From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel című kötetet azonban sok mindennek nevezném, de könnyednek egyáltalán nem. Rengeteg komoly és fontos kérdés jelenik meg benne. Ez a történet szól az élsportról és arról, hogy mennyi lemondással jár, ha valaki igazán komolyan vesz egy sportot. Arról, hogy mennyire nehéz így kapcsolódni másokhoz, mennyire nehéz barátokat szerezni. Arról, hogy csak mennyire fontos a támogató családi légkör és arról, hogy mennyire fontos a bizalom, ha az ember párban versenyzik valakivel. 

Jasmine és Ivan jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már régóta ismeri egymást, hiszen Ivan testvére és Jasmine nagyon jó barátnők, de valahogy még sem jöttek ki jól egymással. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. Ugyanakkor borzasztóan zavart, hogy olykor nem érezték, hogy hol van az a bizonyos határ. Ez a csipkelődős, haveri stílus akkor működik jól, ha a másik fél is vevő rá. És az esetek nagy részében persze egyenrangú felekként szívatták egymást, de azért volna rá rendesen példa, hogy egy-egy viccesnek szánt beszólás azért sokkal fájdalmasabb módon csapódott le. Ez pedig eléggé elmérgesítette a viszonyukat. 

A cselekmény jelentős részét, nagyjából a 80%-át tulajdonképpen a felkészülés teszi ki és az, hogy miként hangolódik egymásra a két szereplő. A kezdeti állandó vitatkozás és veszekedés, miként alakul át valami bensőségesebbé. Tetszett, hogy kapcsolatuk jellege akkor sem változik meg, mikor közelebb kerültek egymáshoz. Később is ugyanúgy beszólogattak egymásnak, csak már jobban figyeltek arra, hogy mit és hogyan mondanak. 

Jasmine karaktere kicsit felemás volt számomra. Egyrészről nagyon idegesített a viselkedése, másrészről azonban felnéztem az erejére is kitartására. Sokszor nagyon szerencsétlenül reagált, és néha fejbe vertem volna egy péklapáttal, de nagyon durva belegondolni abba, hogy mennyi fájdalmat cipelt a lelkében. Nem volt könnyű gyerekkora, a tanulás is nehezen ment számára, ráadásul magát hibáztatta szülei válása miatt is. Az egyetlen dolog, amiben örömét lelte, az a korcsolya. Azt viszont nagyon nehezen viselte, hogy soha nem sikerült olyan eredményt elérnie, amire igazán vágyott. Olvasás közben eszembe jutott Simone Biles (a tornászlány) karaktere, aki felhívta a sportrajongók figyelmét is arra, hogy mennyire fontos a mentális egészség. Ahogy a torna, úgy a korcsolya is egy igazán veszélyes sport, ha az ember zaklatott és ezer dologgal tele van a feje, könnyen megsérülhet. Sokszor eszembe jutott, hogy mikor Jasmine küszködött a sporttal és nem találta a helyét,  nem jöttek a helyezések sem, akkor az azért volt, mert elvesztette önmagát is. Korábbi partnerével nem alakultak fényesen a dolgok, ez pedig hatással volt a teljesítményére is. 

Jasmine hamar megszokta, hogy ő az erős, hiszen annyi mindent feláldozott érte a családja, egyszerűen úgy érezte, hogy nem hagyhatja őket cserben. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Amikor Ivan partnere lesz nehéz volt beismerni önmagának is, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Ivan a sikeres korcsolyázó, mindenki szereti és mindenki kedveli. Egyedül Jasmine társaságában tudja elengedni magát és ő az, aki felveszi a kesztyűt vele. Ahogy írtam azonban, sokszor zavart, hogy nem vette a lapot és amíg nem ismerte meg igazán Jasmine sebezhető oldalát, addig hajlamos volt arra, hogy igazán bántó dolgot mondjon neki. 

Érdekes és izgalmas volt Jasmine édesapjának karaktere, aki azokat a személyeket testesítette meg, akik a versenysportot nem veszik komolyan, nem érzik biztos megélhetési pontnak. Sokáig nem álltak közel egymáshoz, de miután robbant a bomba és ütköztetésre kerültek a vélemények, elkezdtek szép lassan nyitni egymás irányába. Jasmine családját kedveltem, de nekem túl sok volt az ízlésemnek a szívatás és beszólogatás. Jobban szeretem a kedves és csendes családi légkört. De mivel Jasmine eleve egy ilyen családban nőtt fel, gondolom ezért is működött olyan jól ez a szeretetteljes csipkelődés Ivannal is (ami nyilván csak egy bizonyos szint után vált szeretetteljessé, előtte inkább irritáló volt számára a fiú).

Nevezzünk reménytelen romantikusnak, de a kedvenc részem az epilógus volt. Szerettem, ahogy végül lezárta ezt a könyvet a szerző. Simogatta a lelkemet az a néhány oldal. 

Összességében bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis nagyon szerettem olvasni. Ha szeretitek Mariana Zapata könyveit, vagy a korcsolyát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 

Nyereményjáték

Mariana Zapata írónőnek számos könyve megjelent már a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában itthon is. Az állomásokon magyarul is olvasható regényeinek szereplőit találjátok, de anagramma formájában. A ti feladatotok megfejteni a rejtvényt, és beírni a megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ANAGRAMMA

aabilMnooRrtssSuy 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21 Kitablar

05.24 Angelika blogja

05.27 Csak olvass!

05.29 Hagyjatok! Olvasok!

06.02 Veronika's Reader Feeder

Read More

K. A. Tucker: Running ​Wild – Versengő Vadon (Az egyszerű Vadon 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

K. A. Tucker legújabb regénye már olvasható a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában! A Versengő Vadon ismét a havas Alaszka tájaira kalauzol el bennünket, ahol a megtört szívű állatorvos, Marie Lehr kapja a főszerepet. Vajon az idei év kutyaszánhajtó versenye tartogat valami újdonságot a nő számára? Tarts velünk Te is, hiszen a turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Miután ​összetört a szíved, hajlandó lennél újra kockáztatni a boldogságért?

Marie Lehr állatorvos túl jól ismeri a viszonzatlan szerelmet. Jó ideig a legjobb barátja után epekedett, majd végignézte, ahogy a férfi feleségül vesz egy másik nőt. Ezt a hibát soha többé nem akarja elkövetni, különösen most, hogy már hallja ketyegni a biológiai óráját.A baj csak az, hogy úgy tűnik, nem talál senkit, akihez akár csak egy picit is úgy vonzódna, mint a masszív, nagydarab bozótpilótához. Tyler Bradyhez, a szánhajtóversenyzőhöz aztán biztosan nem, főleg nem a jóképű, de arrogáns és acsarkodó férfival való heves veszekedése után.Legalábbis így gondolja.Amikor önkéntesként dolgozik az Iditarod kutyaszánhajtó versenyen, Marie rájön, hogy az első benyomásai talán tévesek voltak, és a Tyler iránti vonzalma nagyon is valós. A férfi szíve azonban az elhunyt feleségéé, így a barátságon kívül nem tud mást ajánlani.Marie már megjárta ezt az utat, és tudja, mi a vége. Mégis, bármennyire is igyekszik, hogy ne essen bele Tylerbe, úgy tűnik, arra ítéltetett, hogy a szíve megint ne hallgasson a józan eszére.Tudd meg, rátalálhat-e Marie-ra is a szerelem!

Nagyon vártam K. A. Tucker legújabb magyarul megjelenő regényét, a Versengő Vadont. Calla és Jonah párosát nagyon megkedveltem, az alaszkai táj pedig mindig levesz a lábamról. A kisregény után úgy éreztem, hogy az ő életük abszolút sínen van és bár szívesen olvasnék még róluk, újat már nem igazán tudnának mutatni, hiszen élik a közös kis életüket szeretetben és harmóniában. Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy miként alakul majd Marie élete, akiről a sorozat többi részéből kiderült ugyebár, hogy sokáig romantikus érzelmeket fűzött Jonah személyéhez. 

A Versengő Vadonban Alaszka egy teljesen új arcát mutatja az olvasónak. A lenyűgöző tájak mellett, egy újabb ikonikus dolgot ismerhetünk meg, még a szánhúzó versenyeket világát. Olvashatunk az Iditarod nevű versenyről, egy évente megrendezésre kerülő rangos és rendkívül költséges versenyről, amelyet március elején rendeznek meg, Anchorage-tól egészen Nome-ig. Igazi emberpróbáló verseny, mely az embereket és a kutyákat és próbára teszik. Itt igazán kiderül, hogy melyik gazda bánik jól a kutyáival, ki az akinek tényleg fontos a jóllétük és ki az, aki csak a profitra és a győzelemre hajt. 

Tyler, a történet férfi főszereplője egy szánhúzó versenyző, aki nemrégiben költözött Alaszkába. Az első találkozása nem volt valami fényes az állatorvossal, kölcsönösen rossz véleménnyel voltak egymásról. Ám, amikor elkezdték jobban megismerni egymást, rájöttek arra, hogy az első benyomások talán tévesek voltak egymásról. Marie rájön arra, hogy erős vonzalmat érez a férfi iránt és úgy tűnik, ő sem közömbös a számára.  A férfi szíve azonban az elhunyt feleségéé, így a barátságon kívül nem tud mást ajánlani. Marie már megjárta ezt az utat, és tudja, mi a vége. Nagyon jól ismeri a viszonzatlan szerelmet és tudja, hogy nem lenne szabad beleesnie a férfiba, hiszen garantált a szívfájdalom. Vajon rátalálhat a szerelem? Képes lesz kockáztatni a boldogságért?

Ami igazán tetszett, hogy K. A. Tucker nem finomkodott. Nem csomagolta vattacukorfelhőbe Tyler érzéseit és problémáit. Nem rószaszín szemüvegen keresztül követhetjük végig Marie és Tyler kapcsolatának alakulását, sokkal inkább egy igazi és életszagú történetet kaptunk. A férfi vívódása teljesen jogos és érthető. Vajon járhat két nagy szerelem az életébe? Érezheti jól magát a bőrében úgy, hogy azok, akik igazán fontosak voltak számára elhunytak? Mindig nehéz az újrakezdés, a múlt démonai mindig ott lesznek. A fájdalom soha nem múlik el, de tompa, sajgó hiánnyá szelidülhet. De vajon Marie képes kivárni ezt az időt? Mi van akkor, ha olyan férfira pocsékolja az idejét, aki végül megint másba szeret bele? Vajon létezik a nagy Ő számára is? Lehet még családja, gyermeke?

Jó volt nagyon látni, hogy a szerző árnyaltan mutatja be a szánhúzás sportját. Nem csupán a csillogásról, a szponzorációról írt, hanem annak veszélyeiről is. Mivel a főszereplő állatorvos, így a szemén keresztül megismerheti az olvasó a szánhúzó versenyek valós világát. Megértjük, hogy milyen mérhetetlen munka, kitartás kell hozzá, ugyanakkor azt is, hogy mennyire fontos, hogy a versenyző ne csak munka/sporteszközként tekintsen a kutyáira, hanem ténylegesen törődjön velük. Pozitív és negatív példákat is felvonultat a könyvben, így pedig amennyire meg tudtam laikusként ítélni, hiteles képet festett a sportról. 

Marie és Tyler is sokat fejlődik. Marie megtanulja, hogy attól még, hogy elkéri a jogos jussát, nem törődik kevésbé az állatokkal és rájön arra is, hogy nem élhet örökké a szülei telkén. Meg kell tanulnia kiállni önmagáért és meg kell találnia a saját útját. Tyler pedig megtanulja kezelni a gyászát és felismeri azt, hogy nincs azzal semmi baj, ha megpróbál túllépni. Mindketten megérdemlik a boldogságot, így imádtam a kötet záró sorait. 

Örültem, hogy kedves szereplőim (Jonah, Calla, Roy, Mabel, Muriel, Agnes) is megjelentek egy-egy jelenet erejéig. Az viszont nagyon meglepett, hogy mennyi antipatikus mellékszereplőt sűrített a szerző a regényébe. Marie testvére Liz, a férje Jim például kifejezetten irritált, de nagyon nem kedveltem Hatchett és anyja karakterét sem. Viszonylag ritka, hogy ennyi antipatikus szereplő legyen egy könyvben, így egy kicsit még olvastam volna szívesen róluk. Igaz nagyvonalakban megtudhattuk, hogy mi állhat a viselkedésük mögött, de egy kicsit még érdekelt volna mélyebben, hogy miért is olyan irritálók. 

A könyvben ugyan akadnak erotikus pillanatok is, de abszolút elviselhető mennyiségben. A szerző abszolút a jó ízlés határain belül ír ezekről, nem volt közben szekunder szégyenérzetem, ráadásul külön piros pont, hogy nem csak üres töltelék volt, hanem megtöltötte tartalommal és érzésekkel. Mindegyik erotikus jelenetnek megvolt a maga szerepe, mely vagy előre, vagy pedig éppen hátra mozdította a szereplők kapcsolatát.  

Az alaszkai táj lenyűgözött, kedvem lenne elutazni, kibérelni egy házat jakuzzival. Csak úgy élvezném a természet csodáit (természetesen távol a medvéktől), iszogatnám a kis teámat, vagy kávémat. Még a hideg sem zavarna, ha láthatnám az északi fényt. Egyszerűen csodás lehet. Bár valószínűleg nem tudnék életvitelszerűen ott élni, de értem, hogy miért szeretnek bele az emberek a tájba. Lenyűgöző lehet. 

Talán nem ez volt a kedvenc részem a sorozatból, de sajnáltam volna, ha kimarad az életemből. Jó volt bepillantást nyerni Marie életébe és örülök, hogy elolvashattam a történetét. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miként alakul az összetört szívű állatorvos és az érzelmileg elérhetetlen kutyaszánhúzó kapcsolata, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Versengő Vadonnak. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni a Versengő Vadon beleolvasóját a Könyvmolyképző Kiadó oldalán, és megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket. A megoldásokat írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Kibe szerelmes Marie?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

12.09 Kitablar

12.13 Csak olvass!

12.17 Kelly és Lupi olvas

Read More

K. A. Tucker: Forever ​Wild – Örökké Vadon (Az egyszerű Vadon 2,5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Az egyszerű Vadon sorozat kiegészítő (2,5) részeként a Forever Wild - Örökké vadon című kisregény K.A. Tucker tollából. A sorozat rajongói újból belepillanthatnak Calla és Jonah életébe, milyenek az ünnepek az alaszkai vadon közepén, milyen nehézségekkel küzdenek meg, ha mindkettőjük családját vendégül szeretnék látni? Tartsatok velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Az út, amiről soha nem is álmodott volna, folytatódik.

Calla és Jonah nyakában az ünnepek, és a fagyöngy meg a mézeskalács mellé egy nagy rakás családi dráma is jár. Jonah arra készül, hogy két hetet töltsön együtt a mostohaapjával, akit ki nem állhat. Calla pedig várja ugyan az anyja és Simon érkezését, de retteg a nyomástól, hogy ki kelljen jelölnie egy esküvői dátumot… Torontóban. És míg az egyik meggondolatlan szomszédjuk akaratlanul beleüti az orrát a dologba, a másik zsémbes szomszéd pedig a maga családi nehézségeivel küzd, a Trapper’s Crossing-i karácsony határozottan nem ígérkezik felhőtlennek.

Nagyon vártam K. A. Tucker legújabb magyarul megjelenő kisregényét. Calla és Jonah párosát kifejezetten kedvelem, az alaszkai táj újra és újra levesz a lábamról. A második rész anno sokkal jobban tetszett az elsőnél, így izgatottan vártam, hogyan alakul majd számukra a karácsony és miként ünnepelnek rég látott szeretteikkel. 

Ez a kisregény egy igazi jutalomjáték, Az Örökké vadon egy rendkívül kedves és szerethető történet a családról, a barátokról és arról, hogy az embernek olykor szüksége van egy kis noszogatásra a nagy döntések előtt. A cselekmény középpontjában tulajdonképpen a karácsonyi készülődés áll. Az ünnepek óriási meglepetéseket rejtenek leginkább Calla és Jonah, továbbá Roy életében. 

A karácsony nem érkezik zökkenőmentesnek, de Calla és Johan mindent megtesznek annak érdekében, hogy mindenki jól érezze magát. Bár a könyv igen rövidke, mégis rengeteg dolog történik benne. Megismerhetjük Jonah édesanyját és mostohaapját, akivel nincs túl jó viszonyban a férfi. Nehezen viseli, ahogy ugráltatja az édesanyját ez pedig számtalan konfliktus forrása közöttük. Érezhetően nem szimpatizál vele, minden alkalmat megragad, hogy odaszúrjon neki. De amikor igazán szükség van rá, szerencsére Björn is meg tudja mutatni, hogy milyen fából faragták és kellemes meglepetést okoz Jonahnak és a többi vendégnek is. Calla ugyan mindennél jobban várja az édesanyját és persze Simont is, de aggódik, hiszen még nem tűzték ki az esküvő időpontját. Fél, hogy az anyja nem tágít és mindenképpen Torontóban szeretné az esküvő tartani, a Calla azonban rendkívül bizonytalan. A családja és barátai ugyan Torontóhoz kötik valamilyen szinten, de az élete immár Trapper’s Crossing-ban folytatódik. Itt tölti a mindennapjait, itt építette fel közös életét Jonah-val és csodálatos, új barátokra tett szert. Vajon létezik jó döntés? Hol kellene tartania az esküvőt és talán, ami a legfontosabb, mire is vágyik pontosan? Tényleg nagy esküvőt szeretne, vagy egy meghitt összejövetel talán jobban illene hozzájuk? Vajon Jonah édesanyja és Björn ki tudja pihenni a hosszú út fáradalmait. Calla édesanyja képes lesz másról is beszélni, mint az esküvőről? Hogyan alakul Agnes és Mabel látogatása? 

Anno a második részben egyértelműen Roy volt, az ő megjelenésével teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Kicsit olyan volt nekem, mint Ove, Backman regényéből, csak mondjuk még talán nála is nehezebb eset lehetett. Akkor azt írtam, hogy remélem, hogy a folytatásokban is szerepet kap, és hab lenne a tortán, ha esetleg valamilyen módon fel tudná dolgozni a múlt fájdalmait. Szerencsére ebben a kisregényben a mogorva öregúr bizonyos szempontból középpontba kerül, igaz némi noszogatással és egy kevés segítséggel, de végre elindul egy olyan úton, amely garantáltan szebbé teszi az életét. 

Természetesen ebben a könyvben is akadnak bőven izgalmak, és nagyon örültem neki, hogy végre nem Jonah szolgáltatja azokat. Bár pilótának lenni veszélyes feladat, főleg az alaszkai vadonban, de harmadjára rendkívül béna lett volna ugyanezt eljátszani. Érdekes volt látni, hogy ki hogyan viselkedik vészhelyzet esetén, és talán a két legzsémbesebb karaktere okozza a legnagyobb meglepetést. 

Bár a könyv elején kicsit aggódtam, mégis úgy gondolom, hogy tökéletes és méltó folytatása a történetnek. A kötet nagyon hangulatos, nagyon szerettem az olvasás minden egyes másodpercét. Nagyon szépen alakította a szerző Calla és Jonah életét és őszintén bízom benne, ha mást nem, de kisebb morzsákat azért kaphatunk majd arról, hogy miként alakult pontosan az ő életük. Az epilógusból azért lehet következtetni a folytatásra, de remélem nem csak utalgatásokat kapunk, hanem némi konkrétummal is szolgál majd a következő rész annak ellenére, hogy a középpontban már nem ők lesznek. 

A könyvben ugyan akadnak erotikus pillanatok is, de abszolút elviselhető mennyiségben. Bevallom, néha forgattam a szemem olvasás közben, mert hát szép dolog a szerelem, de nem biztos, hogy jó ötlet szexikézni, ha az emeleten alszanak a szülők, vagy éppenséggel akkor, amikor mindenki a konyhában várja az embert és az emeletről minden is hallatszik. De mivel a szerző abszolút a jó ízlés határain belül ír a szexikézős jelenetekről, így igazából nem akadtam ki. 

Az alaszkai táj lenyűgözött, kedvem lenne elutazni, kibérelni egy házat jakuzzival. Csak úgy élvezném a természet csodáit (természetesen távol a medvéktől), iszogatnám a kis teámat, vagy kávémat. Még a hideg sem zavarna, ha láthatnám az északi fényt. Egyszerűen csodás lehet. Bár valószínűleg nem tudnék életvitelszerűen ott élni, de értem, hogy miért szeretnek bele az emberek a tájba. Lenyűgöző lehet. 

Összességében nézve nagyon szerettem a történetet és biztosan elolvasom majd a következő részt is. Ha szeretitek Calla és Johan párosát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a kisregényt, garantáltan imádni fogjátok. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Olvassátok el a regény beleolvasóját, és a feltett kérdésekre adott válaszokat írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Melyik városból érkezik Jonah anyja és mostohaapja?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

12.03. Kelly és Lupi olvas

12.06. Dreamworld - idézetek

12.09. Csak olvass!

Read More

Colleen Hoover: Reménytelen (Hopeless 1.)

Sziasztok!

Colleen Hoover regényeit már nem kell senkinek bemutatni,nekem azonban még óriási lemaradásaim vannak az írónő munkássággával kapcsolatban. Több könyve is van, amit eddig nem sikerült sorra keríteni, ezért eddig az volt a célom, hogy szép lassan pótoljam a hiányosságaimat. Határozottan azt éreztem, hogy a Hopeless (Reménytelen) című regénye az egyik legnagyobb hiányosságom, de valahogy soha nem volt időm/kedvem/lehetőségem elolvasni. Mielőtt azonban rátérnek arra, hogy mi volt az olvasásom apropója és hogyan tetszett a történet, lásssuk miről is szól a regény. 

Készen ​állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Őszinte leszek veletek, rengeteget gondolkodtam azon, hogy írjak-e a blogon erről a kötetről. Tudom, hogy sokatoknak ez a kedvenc CoHo regénye, így nem akartam senkit sem megbántani a markáns és talán kissé kíméletlen véleményemmel. De aztán eszembe jutott, hogy mindig is arra buzdítottam a követőimet és olvasóimat, hogy vállalják a véleményüket, még akkor is, ha azzal a kisebbségbe tartoznak. Egy bloggernek és tartalomgyártónak szerintem óriási a felelőssége. A különböző platformokon több száz/ezer/tízezer embert érhet el, így a szavának súlya van. Bár én csak egy kis hal vagyok ebben a nagy tengerben, sőt óceánban, de azért biztos vagyok benne, hogy annak, aki olvassa a véleményemet, igenis számít, hogy mit mondok és teszek. Attól leszünk szerintem hitelesek, ha a jó élményeink mellett a negatív csalódásainkról is írunk. Hiszen nincs olyan, hogy minden könyv egyformán tetszik. Ha elhallgatnám, hogy mennyire mélységesen csalódtam CoHo ezen regényében és nem írnám le a vele kapcsolatos aggályaimat, akkor hol marad az általam olyan nagyra tartott hitelesség? Szóval összeszedtem magam és megírom a népszerűtlen véleményemet a regényről. 

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Szóval arra kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

Az elmúlt években nagyon közel került hozzám Colleen Hoover munkássága. Rengeteg könyvét olvastam, ám még mindig akadnak hiányosságom. A Hopeless című regénye ezer éve a TBR listámon csücsült, már évek óta a polcomon áll olvasatlanul, de valahogy soha nem alakult úgy, hogy elolvassam. Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Aztán megláttam, hogy ez a műve erőteljesen összefügg a Finding Cinderellával (Helló, Hamupipőke) ami meg összefügg a  Hopeless-szel (Reménytelen), én viszont ezeket még nem olvastam. A teljes élmény miatt semmiképpen sem akartam kihagyni a Finding Cinderellát, így azt beszereztem. Aztán Lilla (Dreamworld bloggerinája) felhívta a figyelmemet, hogy ha egyszer a Hopelesst is sorra szeretném keríteni, akkor ez a kisregény elspoilerezi, szóval így végül arra is rávettem magam. Szóval durva belegondolni is, de ahhoz, hogy Quinn és Graham történetét végül le tudjam a szívemben zárni, elolvastam még két másik könyvet is érte. Utólag úgy érzem, hogy feleslegesen szívattam meg saját magamat, de persze később mindig okosabb az ember. De mivel az elhivatottságom nem ismert határokat, így mindenképpen szerettem volna Sky és Holder történetét is megismerni. 

Az első reakcióm a könyv elolvasása után az volt, hogy egyértelműen öreg vagyok már CoHo első regényeihez. Teljesen más szemmel néztem erre a kötetre 33 évesen, mint mondjuk 20-23 évesen néztem volna. Azt hittem, hogy egy igazán szívbemarkoló és lebilincselő olvasmányban lesz részem, hiszen általában nagy hatással voltak rám az írónő könyvei, de hamar rá kellett jönnöm hogy a Reménytelen nem az én regényem. 

A történet első felében nem igazán történt semmi izgalmas, csupán annyi, hogy magamban megállapítottam, hogy talán emiatt éri az írónőt az a kritika, hogy a toxikus kapcsolatokat romantizálja. 

Rengeteg komoly és fontos probléma jelenik meg a kötetben, melyek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi erővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel. Tudom, hogy képes erre az írónő, hiszen például az All Your Perfects esetén abszolút ezt éreztem és tudom, hogy sokak számára ez a regény is ilyen, de valahogy számomra a Reménytelen képtelen volt erre. Kicsit úgy éreztem, hogy kívül ragadtam, a nehézségek és igazán fájdalmas múltbéli események nem tudtak úgy hatni rám, ahogy vártam. Aláírom, hogy Sky és Holder múltja nagyon fájdalmas. Az eltemetett démonaik még külső szemlélőként is szívbemarkoló élmény nyújt, de valahogy annyira furcsán és számomra logikátlanul kezelték a nehézségeket, hogy egyszerűen nem tudtam és nem is akartam velük azonosulni. Inkább szülőként képzeltem magam ebbe a történetbe, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy Holdernek hol vannak a szülei és miért nem vitték a gyereket terápiára. Miért nincs mögötte egy támogató családi háttér, főleg egy ilyen nagy megrázkódtatás után. És itt persze eszembe juthat az is, hogy nem minden szülő tökéletes és vannak emberek, akiknek nem való gyerek. De mivel Holder családjáról semmit sem tudunk meg, így csak azt látjuk, hogy a szülei nem támogatják. 

A kötet második fele, mikor kikristályosodni látszik Sky múltja sokkal jobban tetszett a történet, de a kettejük közötti dinamika még itt is idegesített. A kettejük közötti kötelék az első pillanattól kezdve érezhető, de nekem ez inkább furcsa volt, mint romantikus. Annyiszor felvillant a red flag a regény alatt, hogy ha ivós játékot játszottam volna közben, tuti berúgtam volna. 

Holder számomra nem egy romantikus, misztikus, szenvedélyes és sebzett lelkű férfi volt, akinek minden hibája feledésbe merül a két szép szeme és csodás teste miatt, hanem egy olykor igenis agresszív és toxikus valaki, akit bár nem tartok rossz embernek, de nem engedném a gyerekem közelébe addig, amíg nem dolgozik saját magán. Engem néha hihetetlenül zavart a viselkedése, melyet bár egyértelműen a fájdalom és az önvád szült, de ez nem menti fel őt a cselekedetei alól. Sokszor hihetetlenül agresszíven reagált, és olyan mondatok hagyták el a száját, hogy csak pilláztam. Biztos vagyok benne, hogy sokatok számára ő az ideális pasi és nem is akarok senkit sem lebeszélni róla. De azt azért tudjátok, hogy nem oké, ha egy fiú megaláz titeket mindenki előtt, szabályosan ghostingol,  majd megjelenik és úgy tesz, mintha mi sem történt volna és ugyanúgy jogot formál rád. Nem normális, ha azt mondja neked, hogy ugye megteszed azt a kapcsolatért, hogy elkezdesz fogamzásgátlót szedni, mert ez egyszerűen lelki zsarolás. És persze, fontos a biztonságos szex, de még utalgatni is gáz arra, hogy ez egyedül a lány felelőssége és, hogy neki kell meghoznia ezt az áldozatot. Lelki nyomást helyezni valakire emiatt nagyon nem oké. És persze, később dönthetsz úgy, hogy ezt a megoldást választod. De ez a te döntésednek kell lennie, ne azért szedd, mert a pasid azt mondja neked. 

Sky karaktere viszont nagyon érdekes volt. Lenyűgöző volt látni az esetében, hogy mire képes az emberi agy, ha felejteni akar. Több olyan interjút olvastam, ahol a nagy megrázkódtatásokat élők egyszerűen kitörölték, mélyen eltemették a fájdalmas emlékeket. Majd ezek az emlékek csak később törtek elő. A két fiatal élete egy ponton összekapcsolódik, a múltbéli titkok felszínre törnek. A kirakós darabkái szépen lassan összeilleszkednek és megértjük Sky életét, az örökbe fogadott anyukája motivációit és Holder fájdalmát is. A megértés és elfogadás azonban nem jelenti azt, hogy nem kap az ember a fejéhez, miközben olvassa kettejük megküzdési mechanizmusát. Engem borzasztóan zavartak és egy másodpercig sem tudtam azonosulni velük. Fontos felismerni és belátni, hogy amit Sky és Holder a nyakába kapott egy borzasztóan nagy és fájdalmas puttony. A másik két szép szeme és tökéletes teste, nem fogja megoldani azt. Két tinédzser nem tudja megoldani ezt a problémát, még az is lehet, hogy két felnőtt sem tudná ezt megoldani segítség és terápia nélkül. És talán ez zavart a leginkább, hogy egyszerűen nem láttam azt, hogy milyen megoldási lehetőséget javasol az írónő. Mert oké, van egy drámai alaphelyzet, amit megfejel egy még drámaibb vonallal, és végül nem ad semmilyen megoldási javaslatot. Lehet öreg vagyok, de nekem ez most nem működött. Nem láttam mögötte a magasztos romantikát. A drámai vonal adott, de nekem nagyon nem tetszett. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a könyv borzalmas, mert még így is rengeteg olyan dolgot fel tudnék sorolni, ami tetszett. Szerettem nagyon a felvonultatott témákat, szerettem Sky élettörténetét és érdekes és izgalmas volt látni a helyzet pszichológiáját. De ezek csak részben tudták feledtetni velem a problémákat. 

Azt nem mondom, hogy utáltam de ha visszamehetnék az időben, nem hiszem, hogy sorra keríteném. Nem érzem, hogy túlságosan hozzáadott volna az életemhez. És simán érthető lett volna a Finding Cinderella enélkül is. Mindenestre ne haragudjatok a vélemény miatt és ne is érezzetétek úgy, hogy le akarlak titeket beszélni róla. Ez csak az én véleményem, ettől még nektek természetesen lehet a kedvenc olvasmányotok. :)

Read More

Colleen Hoover: Reminders ​of Him – Emlékek róla + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: Reminders of Him - Emlékek róla regényét, melyben egy tragikus kimenetelű baleset okozójának, Kennának a történetét meséli el a népszerű szerző. Vajon börtönbüntetése után szabadulva láthatja-e még ez a fiatal nő a nevelőszülőknél élő kislányát? Sikerül megbocsátást és bizalmat nyernie azoktól, akik öt éve gyűlölettel gondolnak rá? Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.

Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához.

Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.

A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

Összességében kedvelem Colleen Hoover munkásságát, még akkor is, ha az adott kötet nem feltétlenül válik kedvenccé, ezért minden egyes újabb és újabb megjelenés kíváncsisággal és várakozással tölt el. A Reminders ​of Him – Emlékek róla című kötet azonnal felkeltette az érdeklődésemet és két kifejezetten nagy csalódás után, bíztam benne, hogy végre új nagy kedvencet avathatok az írónő könyvei közül. 

Colleen Hoover legtöbb könyve (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) nem a kedves és aranyos romantikus cselekményeiről ismertek. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemzi történeteit, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő, a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Mivel szeretem a fájdalmasabb történeteket, ezért kíváncsian vártam, hogy mivel vesz le a lábamról az írónő. 

A Reminders of Him (Emlékek róla) is pontosan egy ilyen kettősséggel megáldott kötet. Egyrészről ott sebzi meg az ember lelkét és szívét, ahol nem szégyelli, másrészről viszont egy nagyon szép történet arról, hogy még a legsötétebb, legfájdalmasabb pillanatok után is eljöhet számunka a feloldozás. 

A Reminders of Him egy igazán mély és erős történet a gyászról, az újrakeztésről és arról, hogy meddig kell egy embernek bűnhődnie a tetteiért.

Őszinte leszek veletek, nagyon sokat vártam ettől a történettől. Azt már tudom, hogy Colleen Hoover korábban íródott könyvei már nem valók nekem, egyszerűen idegesítenek a szereplők és olyan toxikus mozzanatokat fedezek fel, amelyek elég erőteljesen kiverik nálam a biztosítékot. Az újabb megjelenései azonban eddig nem okoztak még csalódást, így izgatottan álltam neki az olvasásnak. Azt nem mondom, hogy új kedvencet avattam, mert úgy érzem hogy az All Your Perfects című könyvét semmi sem fogja letaszítani a trónról. A Reminders of Him azonban szorosan a nyomában van. Egy hihetetlenül fájdalmas történet egy anyáról, aki bármire képes azért, hogy kapcsolatba kerülhessen a kislányával. Egy olyan fiatal nőről, akinek félresiklott az élete és még mindig vezekel a múltban elkövetett bűneiért.  

A történet rendkívül erős, komoly és mély érzelmeket vált ki az olvasóból. Nagyon nehéz témát dolgoz fel, a veszteség és a fájdalom az, ami minden oldalát átszövi. Kenna élete nagyon fiatalon kisiklott, egy múltbéli hiba miatt börtönben töltött néhány évet. Édesanyjával soha nem volt szoros a kapcsolata, barátai is elfordultak tőle, így teljesen egyedül maradt. Szabadulása után csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy megismerhesse kislányát (Diemet). Diem gondviselői azonban hallani sem akarnak róla. A fiatal nő ugyan próbál bizonyítani, de úgy érzi, hogy folyton falakba ütközik. Egyetlen szövetsége Ledger, aki ellentétes érzelmeket táplál a lány iránt. A múltbéli események miatt sokáig megvetette őt, de ahogy egyre jobban megismeri, elkezd megváltozni a véleménye róla. Vajon ilyen zűrzavaros érzések és élethelyzet között, működhetnek közöttük a dolgok, vagy mindketten elveszítik azokat, akik igazán közel állnak a szívükhöz? 

Kenna karaktere az első pillanattól kezdve kedves volt a szívemnek. Egy másodpercig sem tudtam őt elítélni. Igen, végzetes hibát követett el, de alaposan megbűnhődött már érte. A baleset körülményei sokáig nem tisztázottak az olvasó előtt, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül ki egyre több és több minden arról a bizonyos végzetes napról. Szép lassan megértjük, hogy ugyan Kenna hibázott, de igazából ő a rendszer áldozata. Megértjük, hogy nem egy gyáva, semmivel sem foglalkozó, undorító nőszemély, csak éppen olyan súlyosan kétségbeesetté, enerválttá és depresszióssá vált, hogy elveszítette önmagát és nem tudott védekezni. A baleset körülményei és az azt követő tárgyalások rendkívül zavarosak, csak senki nem figyelt rá, így magára maradt. 

Ledger nagyszerű társnak bizonyult, nagyon drukkoltam nekik, hogy végül a nehézségek ellenére, végül tényleg egymásra találjanak. Az ő karakterét ugyan kevésbé éreztem komplexnek, de nagyszerűen illeszkedett Kennához. De ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor nem is igazán vártam sokat tőle.

A könyv végét imádtam, tökéletesen zárta le az írónő a történetet. Talán eddig ez a lezárás tetszett nekem a legjobban. Egy másodpercig sem kételkedtem abban, hogy Kenna megérdemli-e, hogy tiszta lappal kezdhessen. Nagyon sajnáltam őt, és őszintén drukkoltam, hogy végül megbocsátást nyerjen. Rengeteg előítélettel találkozott szabadulása után, nem alakult egyszerűen az élete, de őszintén bíztam benne, hogy a kitartása és alázata meghozza a gyümölcsét.

Ugyan az utóbbi időben több Colleen Hoover könyvben csalódtam, de a Reminders of Him című regény tényleg nagyon tetszett. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján tudjátok megválaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Ki rakta ki a fakeresztet, amit Kenna kiszed a földből?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

10.22 Kelly és Lupi olvas

10.24 Readinspo

10.26 Pandalány olvas

10.28 Sorok között

10.30 Fanni’s Library

11.01 Readinspo - extra

11.03 Csak olvass! extra

11.05 Csak olvass! 

Read More

Colleen Hoover: Finding Perfect – Megvan a tökéletes (Reménytelen 2,6) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.

Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Colleen Hoover New York Times bestsellersorozatának, a Reménytelennek a negyedik része olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak.

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből

az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

A legteljesebb olvasmányélményért olvasd el mind a négy könyvet, melyek együtt alkotják ezt a szívmelengető történetet: Hopeless – Reménytelen, Losing Hope – Reményvesztett, Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! és All your Perfects – Minden tökéletesed.

Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Szerencsére most már nincsenek semmilyen akadály előttem, lenyomtatm a Finding Cinderellát (Helló, Hamupipőke) és a Hopelesst is. Így tökéletesen képbe kerültem, hogy vajon milyen módon kapcsolódhat egymáshoz a két történet. 

Őszinte leszek veletek, óriási nagy elvárásokkal vágtam bele a novella elolvasásába. De nem a cselekmény miatt. Egyszerűen annyit akartam tudni, hogy Quinn és Graham megkapja azt a befejezést, amiben annyira reménykedtem. 

Tavaly november végén azt írtam nektek, hogy talán még soha nem volt ilyen nehéz számomra a bejegyzés megírása. Quinn és Graham történetének elolvasása igazi húsba vágó élmény volt, még soha nem tudtam ennyire azonosulni egy szereplővel sem, mint Quinn karakterével. Összeköt minket a remény, a csalódás és az az eleven fájdalom, amivel minden egyes hónapban szintén szembesülni kényszerülök. Furcsa visszanézni, hogy már tavaly novemberben azt írtam, hogy megértem és átérzem a házaspár helyzetét, pedig még jócskán az út elején jártunk. Utólag visszagondolva azt kell hogy mondjam, hogy nem tudtam még semmit. Nem tudtam, hogy milyen érzés minden nap injekciózni magam (úgy, hogy masszív tűfóbiám van). Ugyan azt már tudtam, hogy milyen érzés hónapról hónapra csalódni a saját testemben, de ez a kezelések alatt egy teljesen új szintre emelkedett. Mert persze, az ember még el tudja fogadni azt, hogy segítségre van szüksége. De mi van akkor, ha minden hónapban szembesülni kell azzal, hogy még a segítséggel sem mennek egyszerűen a dolgok. November óta több sikertelen beavatkozáson is túl vagyunk (inszeminációk és lombikok is) és azt kell mondanom, hogy az út egyre nehezebb és nehezebb. Egyre nehezebb felállni és továbbmenni. Mosolyogni, küzdeni és úgy tenni, mintha nem szakadna minden egyes percben meg a szívem, amikor azt látom, hogy a családomban és a környezetemben mindenki másnak sokkal könnyebben megy a dolog. Ne értsetek félre, senkitől nem sajnálom a boldogságot. Csak borzasztóan fáj, hogy nekem még nem adatott meg. 

Emiatt is, Quinn és Graham története igazán az elevenembe talált tavaly. És bár szerintem nagyon szép befejezést kaptak, hiszen a main napig úgy gondolom, hogy a legszebb befejezés akkor az volt számukra, hogy meg tudták menteni a házasságukat. De sorstársként tudtam, hogy nem vagyok képes elengedni a kezüket. Mert a zsigereimben éreztem, hogy mennyire vágynak arra, hogy végre szülők lehessenek. 

Amikor elolvastam a fülszöveget, és megláttam, hogy az írónő egy olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak, azonnal megdobbant a kis szívem. Azóta, hogy elolvastam a Finding Cinderella című könyvet, nagyjából 1000000%-ig biztos voltam abban, hogy mi lesz ebben a történetben a csavar, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor elolvastam az utolsó betűt is. Érzem magamon, hogy borzasztóan részrehajló vagyok, szóval igyekszem nagyjából egyenlő mértékben beszélni a szereplőkről. 

Először is beszéljünk Six és Daniel párosáról. Ha már olvastátok a történetüket, akkor tudjátok, hogy milyen nehézséggel kellett megküzdeniük. Kicsit olyan leszek ebben a bejegyzésben, mint a macska, aki kerülgeti a forró kását. Nem merem leírni nekek a konkrét élethelyzetetet. Mert ha nem ismeritek őket, akkor hihetetlenül nagy újdonság lesz ez a történet számotokra és nem akarom elvenni tőletek az ÁHÁÁÁÁÁ élményt. No de visszatérve rájuk, egy másodpercig sem irigyeltem őket. Bevallom, én nem tudtam megélni a helyzetüket, hiszen én jelenleg maximum az érem másik oldalán állhatnék. De még így is mélyen érintett a helyzetük. Sixnek egy olyan döntést kellett meghozni 18 évesen, ami valószínűleg örökre nyomot hagyott a lelkén. Mindezt segítő és támogató családi és baráti közeg nélkül. Persze, a lány saját maga alakított így a helyzetét, de ez semmit sem von le abból, hogy igazán nagy lelki fájdalmakat kellett átélnie, miután Olaszországból visszaköltözött az Államokba. Szerencsére egy idő után Danielnek meg tudott nyílni, de ebben a részben válik igazán nyilvánvalóvá az ő fájdalma. Vajon képesek lesznek ők ketten felülemelkedni a dolgokon? Tudnak változtatni az élethelyzetükön és találnak gyógyírt a fájdalmukra?

Quinn és Graham a másik két főszereplő. Ugyan ez nincs kimondva a fülszövegben, de gondolom ez mindenki számára egyértelmű, aki olvasta a történetüket. Ahogy néhány bekezdéssel feljebb írtam, óriási hatással volt rám a történetük, így hihetetlenül vártam, hogy mit tartogat számukra a sors. Már a Finding Cinderella második felét, ahol körvonalazódni kezdett a szituáció végigzokogtam és őszinte leszek veletek, a novella elolvasása közben is eleredtek a könnyeim. Quinn levele pedig abszolút kihúzta a lábam alól a talajt. Ne értsetek félre. Nem mondom azt, hogy a Finding Perfect egy tökéletes novella. Őszinte leszek veletek, én nem is igazán tudom ezt megfelelőn értékelni. Nem érdekelt a cselekmény, a karakterfejlődés...egy valamit akartam tudni, hogy a megérzéseim helyesek-e.

Azt hiszem, hogy az vitathatatlan, hogy ez a novella egy tökéletes jutalomjáték mindkét páros részére, akik végül megkapják azt a befejezést, amira az olvasók vártak. Minden éremnek két oldala van, és CoHo ebben az írásában nagyon szépen megjeleníti mindkettőt. Six és Daniel ugyan nem került hozzám annyira közel, de megértettem és átéreztem a fájdalmukat. A másik oldalon pedig ott áll Quinn és Graham, akik viszont olyanok, mintha az én lelkemből szólnának. Így bevallom, engem az ő történetszáluk egy kicsit jobban elvitt. Mindezt úgy, hogy maga a novella érzésem szerint nem igazán rájuk koncentrál. Mindenesetre bátran kijelenthetem, hogy ez a történet így volt kerek. Mindkét páros nagyszerű lezárást kapott. 

Ugyan ez a történet nagyon rövid, mégis rendkívül fontos. Hiszen magában hordozza a reményt és annak a csodáját. Nem csak amiatt, mert drukkolunk a szereplőknek. Hanem talán érintettként, magunk is érezzük. Az igazán rossz időszakokban ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, de számomra a kötet legfontosabbb üzenete, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt. Akkor sem, ha minden sötétnek látszik. Ha úgy érezzük, hogy már nem bírjuk tovább. Össze kell kapaszkodni és egyszeűen bízni. Bízni abban, hogy közösen túlélünk. Bízni abban, hogy elérjük az álmainkat. Bízni abban, hogy felépülünk a megrázkódtatások után, vagy éppen bízni abban, hogy ha úgy döntünk, hogy ketten is elegek vagyunk egymásnak, azt tiszta szívből ki tudjuk jelenteni majd. 

A külföldi cím szerintem tökéletesen visszaadja, hogy a Finding Cinderella és az All Your Perfects folytatása valamiképpen. Én nagyon szeretem ezt a kettőséget benne. A borító szerintem nagyon szépen jelképezi a történetet. A cselekmény egy igazi ajándék a szereplők számára és magának az olvasónak is. 

Ha szerettétek az All Your Perfects című regényt, akkor mindenképpen olvassátok el a Finding Perfectet is, hiszen így kerek ez a világ. Ha pedig adtok egy esélyt ennek a novellának, akkor kérlek ne hagyjátok ki a Finding Cinderellát sem. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. Nincsen semmi baj, ha nem érdekel titeket a Hopeless, bevallom én ha visszamehetnék az időben, simán kihagynám. Számomra a Finding Cinderella sokkal inkább kötődik az All Your Perfects világához, mint a Hopeless könyvek. (Ha szeretitek a Hopelesst kérlek ne bántódjatok meg azon, hogy ezt mondom. Én kimondhatatlanul nem szerettem, de tudjátok, ízlések és pofonok. Soha ne szégyelljétek, hogy valamit szerettek. Akkor sem, ha az másnak nem tetszik. Jogotok van a véleményetekhez. ) 

Csillagozni nem tudom, mert őszinte leszek veletek, ha csak az az egy levél lett volna benne is imádtam volna. Ennek pedig pontosan az az oka, hogy abszolút azt kaptam, amit vártam. Kicsit hosszú lett ez a bejegyzésem, de nézzétek el nekem. Igazából már csak annyit szeretnék mondani, hogy Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.

Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Megígérem, hogy jobban foglak szeretni a viharban, mint a tökéletes napokon.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor fáj neked valami, mint akkor, amikor boldog vagy.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor szegények vagyunk, mint amikor dúskálunk a javakban.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor sírsz, mint amikor nevetsz.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor beteg vagy, mint amikor egészséges.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor utálsz, mint amikor szeretsz.

És megígérem… esküszöm… hogy jobban foglak szeretni, amikor elolvasod ezt a levelet, mint akkor, amikor megírtam.

Alig várom, hogy veled éljem le az életemet. Alig várom, hogy rávilágítsak mindenre, ami tökély benned.

Szeretlek."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.24. - Sorok Között

09.26. - Kelly & Lupi olvas

09.28. - Sorok Között exra állomás

09.30. - Csak Olvass! extra állomás

10.02. - Csak olvass!

Read More