Colleen Hoover: Finding Perfect – Megvan a tökéletes (Reménytelen 2,6) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.

Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Colleen Hoover New York Times bestsellersorozatának, a Reménytelennek a negyedik része olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak.

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből

az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

A legteljesebb olvasmányélményért olvasd el mind a négy könyvet, melyek együtt alkotják ezt a szívmelengető történetet: Hopeless – Reménytelen, Losing Hope – Reményvesztett, Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! és All your Perfects – Minden tökéletesed.

Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Szerencsére most már nincsenek semmilyen akadály előttem, lenyomtatm a Finding Cinderellát (Helló, Hamupipőke) és a Hopelesst is. Így tökéletesen képbe kerültem, hogy vajon milyen módon kapcsolódhat egymáshoz a két történet. 

Őszinte leszek veletek, óriási nagy elvárásokkal vágtam bele a novella elolvasásába. De nem a cselekmény miatt. Egyszerűen annyit akartam tudni, hogy Quinn és Graham megkapja azt a befejezést, amiben annyira reménykedtem. 

Tavaly november végén azt írtam nektek, hogy talán még soha nem volt ilyen nehéz számomra a bejegyzés megírása. Quinn és Graham történetének elolvasása igazi húsba vágó élmény volt, még soha nem tudtam ennyire azonosulni egy szereplővel sem, mint Quinn karakterével. Összeköt minket a remény, a csalódás és az az eleven fájdalom, amivel minden egyes hónapban szintén szembesülni kényszerülök. Furcsa visszanézni, hogy már tavaly novemberben azt írtam, hogy megértem és átérzem a házaspár helyzetét, pedig még jócskán az út elején jártunk. Utólag visszagondolva azt kell hogy mondjam, hogy nem tudtam még semmit. Nem tudtam, hogy milyen érzés minden nap injekciózni magam (úgy, hogy masszív tűfóbiám van). Ugyan azt már tudtam, hogy milyen érzés hónapról hónapra csalódni a saját testemben, de ez a kezelések alatt egy teljesen új szintre emelkedett. Mert persze, az ember még el tudja fogadni azt, hogy segítségre van szüksége. De mi van akkor, ha minden hónapban szembesülni kell azzal, hogy még a segítséggel sem mennek egyszerűen a dolgok. November óta több sikertelen beavatkozáson is túl vagyunk (inszeminációk és lombikok is) és azt kell mondanom, hogy az út egyre nehezebb és nehezebb. Egyre nehezebb felállni és továbbmenni. Mosolyogni, küzdeni és úgy tenni, mintha nem szakadna minden egyes percben meg a szívem, amikor azt látom, hogy a családomban és a környezetemben mindenki másnak sokkal könnyebben megy a dolog. Ne értsetek félre, senkitől nem sajnálom a boldogságot. Csak borzasztóan fáj, hogy nekem még nem adatott meg. 

Emiatt is, Quinn és Graham története igazán az elevenembe talált tavaly. És bár szerintem nagyon szép befejezést kaptak, hiszen a main napig úgy gondolom, hogy a legszebb befejezés akkor az volt számukra, hogy meg tudták menteni a házasságukat. De sorstársként tudtam, hogy nem vagyok képes elengedni a kezüket. Mert a zsigereimben éreztem, hogy mennyire vágynak arra, hogy végre szülők lehessenek. 

Amikor elolvastam a fülszöveget, és megláttam, hogy az írónő egy olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak, azonnal megdobbant a kis szívem. Azóta, hogy elolvastam a Finding Cinderella című könyvet, nagyjából 1000000%-ig biztos voltam abban, hogy mi lesz ebben a történetben a csavar, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor elolvastam az utolsó betűt is. Érzem magamon, hogy borzasztóan részrehajló vagyok, szóval igyekszem nagyjából egyenlő mértékben beszélni a szereplőkről. 

Először is beszéljünk Six és Daniel párosáról. Ha már olvastátok a történetüket, akkor tudjátok, hogy milyen nehézséggel kellett megküzdeniük. Kicsit olyan leszek ebben a bejegyzésben, mint a macska, aki kerülgeti a forró kását. Nem merem leírni nekek a konkrét élethelyzetetet. Mert ha nem ismeritek őket, akkor hihetetlenül nagy újdonság lesz ez a történet számotokra és nem akarom elvenni tőletek az ÁHÁÁÁÁÁ élményt. No de visszatérve rájuk, egy másodpercig sem irigyeltem őket. Bevallom, én nem tudtam megélni a helyzetüket, hiszen én jelenleg maximum az érem másik oldalán állhatnék. De még így is mélyen érintett a helyzetük. Sixnek egy olyan döntést kellett meghozni 18 évesen, ami valószínűleg örökre nyomot hagyott a lelkén. Mindezt segítő és támogató családi és baráti közeg nélkül. Persze, a lány saját maga alakított így a helyzetét, de ez semmit sem von le abból, hogy igazán nagy lelki fájdalmakat kellett átélnie, miután Olaszországból visszaköltözött az Államokba. Szerencsére egy idő után Danielnek meg tudott nyílni, de ebben a részben válik igazán nyilvánvalóvá az ő fájdalma. Vajon képesek lesznek ők ketten felülemelkedni a dolgokon? Tudnak változtatni az élethelyzetükön és találnak gyógyírt a fájdalmukra?

Quinn és Graham a másik két főszereplő. Ugyan ez nincs kimondva a fülszövegben, de gondolom ez mindenki számára egyértelmű, aki olvasta a történetüket. Ahogy néhány bekezdéssel feljebb írtam, óriási hatással volt rám a történetük, így hihetetlenül vártam, hogy mit tartogat számukra a sors. Már a Finding Cinderella második felét, ahol körvonalazódni kezdett a szituáció végigzokogtam és őszinte leszek veletek, a novella elolvasása közben is eleredtek a könnyeim. Quinn levele pedig abszolút kihúzta a lábam alól a talajt. Ne értsetek félre. Nem mondom azt, hogy a Finding Perfect egy tökéletes novella. Őszinte leszek veletek, én nem is igazán tudom ezt megfelelőn értékelni. Nem érdekelt a cselekmény, a karakterfejlődés...egy valamit akartam tudni, hogy a megérzéseim helyesek-e.

Azt hiszem, hogy az vitathatatlan, hogy ez a novella egy tökéletes jutalomjáték mindkét páros részére, akik végül megkapják azt a befejezést, amira az olvasók vártak. Minden éremnek két oldala van, és CoHo ebben az írásában nagyon szépen megjeleníti mindkettőt. Six és Daniel ugyan nem került hozzám annyira közel, de megértettem és átéreztem a fájdalmukat. A másik oldalon pedig ott áll Quinn és Graham, akik viszont olyanok, mintha az én lelkemből szólnának. Így bevallom, engem az ő történetszáluk egy kicsit jobban elvitt. Mindezt úgy, hogy maga a novella érzésem szerint nem igazán rájuk koncentrál. Mindenesetre bátran kijelenthetem, hogy ez a történet így volt kerek. Mindkét páros nagyszerű lezárást kapott. 

Ugyan ez a történet nagyon rövid, mégis rendkívül fontos. Hiszen magában hordozza a reményt és annak a csodáját. Nem csak amiatt, mert drukkolunk a szereplőknek. Hanem talán érintettként, magunk is érezzük. Az igazán rossz időszakokban ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, de számomra a kötet legfontosabbb üzenete, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt. Akkor sem, ha minden sötétnek látszik. Ha úgy érezzük, hogy már nem bírjuk tovább. Össze kell kapaszkodni és egyszeűen bízni. Bízni abban, hogy közösen túlélünk. Bízni abban, hogy elérjük az álmainkat. Bízni abban, hogy felépülünk a megrázkódtatások után, vagy éppen bízni abban, hogy ha úgy döntünk, hogy ketten is elegek vagyunk egymásnak, azt tiszta szívből ki tudjuk jelenteni majd. 

A külföldi cím szerintem tökéletesen visszaadja, hogy a Finding Cinderella és az All Your Perfects folytatása valamiképpen. Én nagyon szeretem ezt a kettőséget benne. A borító szerintem nagyon szépen jelképezi a történetet. A cselekmény egy igazi ajándék a szereplők számára és magának az olvasónak is. 

Ha szerettétek az All Your Perfects című regényt, akkor mindenképpen olvassátok el a Finding Perfectet is, hiszen így kerek ez a világ. Ha pedig adtok egy esélyt ennek a novellának, akkor kérlek ne hagyjátok ki a Finding Cinderellát sem. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. Nincsen semmi baj, ha nem érdekel titeket a Hopeless, bevallom én ha visszamehetnék az időben, simán kihagynám. Számomra a Finding Cinderella sokkal inkább kötődik az All Your Perfects világához, mint a Hopeless könyvek. (Ha szeretitek a Hopelesst kérlek ne bántódjatok meg azon, hogy ezt mondom. Én kimondhatatlanul nem szerettem, de tudjátok, ízlések és pofonok. Soha ne szégyelljétek, hogy valamit szerettek. Akkor sem, ha az másnak nem tetszik. Jogotok van a véleményetekhez. ) 

Csillagozni nem tudom, mert őszinte leszek veletek, ha csak az az egy levél lett volna benne is imádtam volna. Ennek pedig pontosan az az oka, hogy abszolút azt kaptam, amit vártam. Kicsit hosszú lett ez a bejegyzésem, de nézzétek el nekem. Igazából már csak annyit szeretnék mondani, hogy Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.

Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Megígérem, hogy jobban foglak szeretni a viharban, mint a tökéletes napokon.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor fáj neked valami, mint akkor, amikor boldog vagy.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor szegények vagyunk, mint amikor dúskálunk a javakban.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor sírsz, mint amikor nevetsz.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor beteg vagy, mint amikor egészséges.

Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor utálsz, mint amikor szeretsz.

És megígérem… esküszöm… hogy jobban foglak szeretni, amikor elolvasod ezt a levelet, mint akkor, amikor megírtam.

Alig várom, hogy veled éljem le az életemet. Alig várom, hogy rávilágítsak mindenre, ami tökély benned.

Szeretlek."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.24. - Sorok Között

09.26. - Kelly & Lupi olvas

09.28. - Sorok Között exra állomás

09.30. - Csak Olvass! extra állomás

10.02. - Csak olvass!

Read More

Colleen Hoover: Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! (Reménytelen 2.5) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.

Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.

A hatvan perc elteltével a lány épp úgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.

Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Sixszel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet élete megoldásával. Sőt, talán távolabb is visz tőle.

A múlt elképesztően sötét titka vajon árnyékot vethet Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentsék  egymást?

Biztosan sokatok számára meglepő, hogy ennek a könyvnek az értékelésével jelentkezem. Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Aztán megláttam, hogy ez a műve erőteljesen összefügg a Finding Cinderellával (Helló,Hamupipőke) ami meg összefügg a  Hopeless-szel (Reménytelen), én viszont ezeket még nem olvastam. A teljes élmény miatt semmiképpen sem akartam kihagyni a Finding Cinderellát, így azt beszereztem. Aztán Lilla (Dreamworld bloggerinája) felhívta a figyelmemet, hogy ha egyszer a Hopelesst is sorra szeretném keríteni, akkor ez a kisregény elspoilerezi, szóval így végül arra is rávettem magam. Szóval durva belegondolni is, de ahhoz, hogy Quinn és Graham történetét végül le tudjam a szívemben zárni, elolvastam még két másik könyvet is érte. Igen, ennyire elhivatott voltam. Arról most nem szeretnék beszélni, hogy a Hopeless milyen hatással volt rám. Egyrészről úgy érzem, hogy ez egy erősen népszerűtlen vélemény lenne, másrészről pedig még össze kell szednem a gondolataimat, hogy ne csak annyiból álljon az értékelésem, hogy he? meg wtf. Egyértelműen öreg vagyok már CoHo első regényeihez, így a véleményemet is ez fogja majd tükrözni. 

No de térjünk is rá a lényegre, vagyis a Finding Cinderella című kisregényre. Nehéz lesz róla írnom, hiszen én már olvastam az All Your Perfects című regényt, így nagyjából 100%-osan biztos vagyok, hogy mi lesz a kapcsolat a két történet között. Így pedig nagyon nehéz objektívan írnom Six és Daniel kapcsolatáról, akik amúgy egészen addig érdektelenek voltak számomra, amíg ki nem derült Six titka. Őszinte leszek veletek, Mikor a vélt kapcsolódási pont körvonalazódni látszott, sírva fakadtam és konkrétan percekig zokogtam és még most is fojtogatja a torkomat a sírás, mikor ezeket a sorokat írom. Azt, hogy miért majd a Finding Perfect című írásnál kifejtem, de elöljáróban annyit szeretnék csak mondani, hogy a gondolataim előreszaladtak és realizálódott bennem, hogy ez mit is jelenthet pontosan. Ugyan én sajnos ezt még nem éltem át, de teljes szívemmel éreztem, hogy milyen hatással lesz majd rájuk. És ez meghatott, már most. Szóval minden esély megvan arra, hogy a Finding Perfect című kötetet végig fogom sírni.

Most viszont megpróbálok a lényegre szorítkozni és egy kicsit írni nektek Six és Daniel történetéről. Őszintén szólva számomra kissé semleges volt, sokáig nem tudtam érzelmileg kapcsolódni hozzájuk és szerintem ha nem ismerném Quinn és Graham regényét talán nem is jött volna létre a kapcsolat. Egészen eddig abban a hitben éltem, hogy én szeretem a tini románcokat és azokat történeteket, melyekben gimnazisták a szereplők, de kezd egyértelművé válni számomra, hogy CoHo korai regényei nem ebbe a kategóriába származnak. Minden esély megvan arra, hogy ha 10 éve olvasom ezeket az írásait, akkor szerelem lenne számomra is, de felnőtt nőkét valahogy most nem találtam a fiatalokhoz vezető utat. 

Six pedig objektíven szemlélve egy igazán érdekes és szerethető karakter. Őszintén sajnálom, hogy csak keveset kaptunk belőle, érdekes lett volna, ha jobban megismerjük őt és a lelkét. A Hopeless alapján annyit tudtunk meg róla, hogy sokan ribancnak gondolják őt, hiszen több fiú is megfordult már a szobájában, de azt nem tudtuk meg róla, hogy vajon mi motiválja őt abban, hogy így éljen? Talán kisebbségi komplexus és szeretné érezni, hogy mások csodálják? Szeretethiány? Vagy csak simán élvezte a fiúk figyelmét? Érdekes lett volna megtudni, hogy mi miatt viselkedett így, hiszen a Finding Cinderellában már teljesen más képet kapunk róla. Egyértelműen látszik, hogy a múltban történetek vele dolgok, amelyek megváltoztatták őt, de nekem jobban tetszett volna, ha még jobban kinyílik az ő karaktere. Persze értem én, hogy ez csak egy kisregény, és csak kiegészítésül szolgál a fő csapásvonal mellett, de engem nagyon érdekeltek volna ezek a kérdések. A kapcsolata kezdetben Daniellel számomra kissé szürreális volt. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a "tiltott gyümölcs" és "szerelem? első látásra" gondolattal. Számomra kicsit gyors volt az egész. Mert persze, van olyan, hogy találkozunk valakivel és olyan érzés a társaságában lenni, mintha már ezer éve ismernénk egymást. De valahogy 1 nap után túlzásnak éreztem az ő reakcióikat. Persze az is lehetek, hogy már nem látok ki a kis kényelmes buborékomból és elfelejkeztem a tini énemről, de valahogy ez a vonal eléggé távol állt tőlem. Daniel karakteréről sem tudunk meg amúgy túlságosan sok mindent, pedig igazán érdekes lett volna megismerni őt. Engem kifejezetten irritáltak a becenevei, ezek nem igazán tették őt szimpatikussá. Nekem soha nem volt ilyen emberke a baráti társaságomban, így a poénjaival nem tudtam azonosulni. Biztos valamilyen mögöttes, belső poénok alapján született mindegyik, de engem inkább taszítottak. 

Mindezek ellenére mégis tudtam kedvelni kettejük párosát, érezhető volt közöttük a kémia és bár az én ízlésemnek túlságosan gyorsan történtek a dolgok, mégis el tudom róluk képzelni, hogy remek párost alkossanak, vagy azt, hogy egy hosszútávú és igazán bennsőséges kapcsolat alakuljon ki közöttük. 

Tudom, hogy ez egy kisregény és inkább kiegészítés, így nem is lehet elvárni tőle, hogy olyan mélység legyen benne, mint egy 300-400 oldalas történetben, nekem mégis hiányzott belőle Six és Daniel lelke. Érdekes érzés, mert biztos vagyok benne, hogy ez a történet örökre velem marad majd. De nem a Hopeless vonatkozásában, hanem sokkal inkább az All Your Perfects-ében. 

Még nem olvastam el a Finding Perfectet, mert féltem, hogy még jobban befolyásolná a véleményemet Sixről és Danielről vagy úgy összességében a szerepükről Quinn és Graham életében, de már tűkön ülve várom, hogy megtudjam, hogy vajon igazam volt-e és hogy megismerjem végre Daniel tolmácsolásában a történetet. 

A kiadó oldalán szerepel, hogy a Finding Cinderella önállóan is olvasható. És ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha titeket nem érdekel a Hopeless és a Losing Hope (Reményvesztett) történet, akkor bátran ugorjatok neki ennek a kisregénynek is az All Your Perfects után. Ha csak kicsit is szerettétek Quinn és Graham történetét, és kíváncsiak vagytok arra, hogy miként végződik az ő történetük, akkor szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni Six és Daniel történetének is. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. 

Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, még úgysem, hogy vannak vele szemben fenntartásaim. Korántsem tökéletes, de megadta számomra a remény érzését, hogy az egyik legkedvesebb regényem szereplőinek, még a korrekt és szerintem szép lezárását követően is tartogat csodákat az élet. Ennek fényében őszintén tudom azt mondani, hogy olvassátok és szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.

Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– A jövőben… ha valami csoda folytán megint abban a helyzetben találod magad, hogy képes leszel beleszeretni valakibe… akkor légy szíves, belém legyél szerelmes!"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.24. - Sorok Között

09.26. - Kelly & Lupi olvas

09.28. - Sorok Között exra állomás

09.30. - Csak Olvass! extra állomás

10.02. - Csak olvass!

Read More

Marissa Meyer: Winter (Holdbéli krónikák 4.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából végre elolvashatjuk a Holdbéli krónikák sorozat záró kötetét, és ennek örömére bloggereink egy igazán hosszú és izgalmas turnéval készültek nektek! Tartsatok velünk, ismerjétek meg Winter történetét, és derítsük ki együtt, hogy Levana uralma megdönthető-e. 

Még a jövőben is egységben az erő…

Luna népe rajong a bájos, kedves Winter hercegnőért, és csodálják a kecsességét. Szépségét még az arcát csúfító sebek ellenére is lenyűgözőbbnek tartják, mint a mostohaanyjáét, Levana királynőét.

Winter megveti a mostohaanyját, és tudja, hogy Levana sosem fogadná el a gyerekkori barátja, a jóképű palotaőr Jacin iránt táplált érzelmeit. De Winter nem olyan gyenge, mint amilyennek Levana hiszi, már évek óta dacol a mostohaanyja kívánságaival. A kiborg műszerésszel, Cinderrel és a társaival akár még egy lázadást is képes kirobbantani, hogy megnyerje a túl régóta dúló háborút. De talán mindent elveszítenek…

Legyőzheti-e Cinder, Scarlet, Cress és Winter a gonosz űrbéli királynőt, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak?

Nem az a mese, amire emlékszel. De az biztos, hogy sosem felejted el!

Nagyon nehéz szívvel ültem le megírni az értékelésemet, mert azzal, hogy ezeket a sorokat pötyögöm egyre inkább tudatosul bennem, hogy az egyik kedvenc sorozatom végül lezárásra került. Az elején kicsit szkeptikusan álltam hozzá a történethez, sokáig esélyt sem adtam Cindernek és társainak, de aztán meggyőzött a rengeteg méltatás, beadtam a derekamat és néhány oldal után teljesen szerelembe estem. Az idejét sem tudom, hogy mikor ragadott ennyire magával egy könyvsorozat. 

Érdekesen alakult a fantasy világgal a kapcsolatom. Sokáig nem olvastam semmi mást a Harry Potteren kívül, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy soha semmi nem fogja elérni ugyanazt a hatást nálam. 4 évvel ezelett kezdtem el az Instagram oldalamat, ahol a többiek hatására egyre többször léptem ki a saját komfortzónámból (ami nem más a történelmi és szépirodalmi regények) és mára elmondhatom, hogy nagy fantasy rajongó lettem. Persze óriási lemaradásaim vannak, de már levetkőztem minden előítéletemet és szívesen vetem bele magam a különböző kitalált világok történeteibe. Bár egyre több és több ilyen típusú történettel találkozom, tiszta szívvel állíthatom hogy a Holdbéli krónikák az egyik legjobb, amit az utóbbi időben olvastam. Az egyik legnagyobb kedvencemmé vált és jelenleg el sem tudom képzelni, hogy valaha letaszítsák a dobogóról. 

A Cress című kötet befejezése után felemás érzésekkel álltam neki a folytatásnak. Egyik oldalról legszívesebben rekordsebességgel végigszántottam volna a lapokat és addig fel nem keltem volna az ágyamról, amit ezt a 700 oldalt el nem olvasom. Másrészről azonban szerettem volna kis dózisokban adagolni, mert úgy éreztem, hogy még nem állok készen arra, hogy elengedjem a szereplők kezét. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet és úgy összességében az egész sorozat is. A Winter című kötetben Marissa Meyer nagyon odatette magát. Mivel nem tudok (és őszinte leszek veletek) nem is igazán tudok rosszat mondani a sorozatról, ezért most készüljetek a tömény fangirling élményre. Én ezt a részt úgy imádtam, ahogy van és biztos vagyok abban, hogy a többi rajongó is szeretni fogja. Nem egy könnyed olvasmány a maga 736 oldalával, de a könyv minden oldala aranyat ér. Remek lezárása egy nagyszerű sorozatnak, egy szavam sem lehet. Néha felmerül a könyves közösségben az a kérdés, hogy a hosszú, vagy a rövidebb történeteket szeretjük-e. Én mindig azt mondom ilyenkor, hogy néha egy rövid könyv is rém hosszúnak tűnik, ha nem tetszik és egy nagyon hosszú kötet is rövidnek érződhet, ha az ember imádja. El kell mondanom nektek, ha ez a könyv még több száz oldalon keresztül hozta volna azt a minőséget, amit a 700 oldal alatt kaptunk, még akkor is kevésnek érezném. Egy igazi kalandregény a szó legnemesebb értelmében. Néha talán sok is volt az izgalmakból, de én egyszerűen imádtam, hogy mindig történik valami a főszereplőkkel. Én tövig rágtam a körmöm, nagyon izgultam és aggódtam mindenki testi épségéért és életéért. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, az írónő végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szintentartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a nő. Bevallom nektek, én az érzelmek teljes skáláját átéltem olvasás közben. Izgultam, drukkoltam, kiakadtam, pityeregtem, szomorkodtam, ujjongtam, mosolyogtam....reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy minden szívemnek kedves szereplő elnyeri azt a happy endet, amit igazán megérdemel. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni (kivéve akkor, ha az ember akkora rajongó, hogy néha csak azért félre teszi, hogy néhány nappal meghosszabbítsa az olvasás élményét). Ebben a részben kicsit jobban megismerhetjük Winter hercegnőt, azt a fiatal lányt, aki kénytelen együtt élni a palotában Levana királynővel. A fiatal lány tévképzetek és hallucinációk gyötrik, sokan dilisnek tartják, de csak Jacin a palotaőr (akit már az előző részben megismerhettünk és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy sokan nem zártuk őt a szívünkbe), a hercegnő bizalmasa az, aki látja, hogy valójában milyen erős a lány. Hófehérke soha nem tartozott a kedvenc meséim közé, Winter mégis teljesen elrabolta a szívemet. Nagyon megkedveltem a tisztaszívű és mély érzésű lányt, aki mindig másokat helyezett előtérbe, önmagát nem kímélve vállalt részt a lázadásból is. Kulcsfontosságú lesz a karaktere, az egyetlen kérdés csak az, hogy sikerül-e letaszítani Levana királyntő a trónról. 

Azt hiszem, ez volt az első olyan kötet, ahol egy kicsit bepillantást nyerhettünk a királynő múltjába is. Nagyon örülök annak, hogy egy teljes, különálló kötetet szentelt neki az írónő (ahogy néztem ez a 3,5 rész), hiszen a negyedik rész után mindenképpen szeretném azt is sorra keríteni majd. Ahogy általában ez lenni szokás, ő sem született eredendően gonosznak. Ám a múltjában történt sorozatos fájdalmak eltorzították a lelkét és végül teljesen kifordult önmagából. A lelke mélyén azonban csupán egy kislány maradt, aki szeretetre vágyik. Annyira vágyik arra, hogy elismerjék és szeressék ,hogy képes egy egész világot leigázni ennek érdekében. Annyira vágyik mások szeretetére, hogy nem válogat az eszközök között és gondolkodás nélkül gyilkol, ha a helyzet éppen úgy kívánja. Nem ismeri fel a különbséget a kikényszerített hűség és őszinte odaadás között, vagy talán felismeri, de nem számít neki. Amíg követi őt a nép (és az mindegy, hogy önszántukból, vagy félelemből), addig ő boldog. Bár ebben a részben nem kapott igazán mélységet a karaktere, de végre felvillant valami a múltjából és remélhetőleg a Fairest című kötet segítségével még jobban megismerhetjük őt. 

Minden egyes oldalon úgy éreztem, hogy kiszakad a szívem egy darabja, amikor valami váratlan baleset, vagy nehezítő tényező akadályozta a főszereplőket a terveik megvalósításában. Mindenkit régi kedves ismerősként köszöntöttem, Cinder, Kai, Scarlet, Farkas, Cress, Thorne, Winter, Jacin és persze Iko is a szívem csücske, így amikor valaki az életükre tört, vagy éppen megsebesítette, azt személyes sértésnek fogtam fel. Egyre jobban és jobban gyűlöltem a holdbéli arisztokrata népet, és egy idő után egy Trónok harca idézet villogott az agyamban: "Burn them all!" Nagyon aggódtam mindenki testi épségéért, néha a sírás szélére sodródtam, de végül összességében azt kell mondanom, hogy nagyszerű lezárást kapott a történet és már alig várom, hogy az új novellát elolvassam, ami az esküvőről szól és ahogy láttam az olvasó is aktív szerepet játszik majd a történet alakításában. 

A kedvenceim Cress és Thorne, imádom a párosukat és a személyiségüket. Már az előző rész óta drukkoltam nekik, és bíztam abban, hogy végre egymásra találnak. Azt persze nem árulom el, hogy mi történik velük, de azt megsúgom, hogy a rajongók vélhetően elégedettek lesznek. 

A borító meseszép, tökéletesen illik Winterhez és az egész történethez. Nekem nagy kedvenc, örülök, hogy ebben a kiadásban jelenteti meg a Kiadó. 

Rengeteg dolgot tudnék mondani a regényről, de azt hiszem, hogy ez az pont, ahol megálljt parancsolok magamnak. Akárhogy csűrhetem, csavarhatom a dolgokat, a lényeg az, hogy én imádtam a könyvet, imádom a sorozatot és tényleg minden ismerősömnek csak ajánlani fogom. (És ha most néhány olyan barátom is olvassa ezt a bejegyzést, akik már ezer éve ígérik, hogy elolvassák a könyveket most érezzék magukat megszólítva.) Csak szuperlatívuszokban tudok mesélni a sorozatról. Igazán kiemelkedő, hogy 4 részen keresztül megtartotta az írónő ezt a magas szintet. Egyik kötetnél serm éreztem, hogy a minőség csökkent volna. Egyre jobbak és jobbak lettek a részek, a végén pedig egy hatalmas tűzijáték kíséretében elvarrt minden egyes szálát. Én bevallom, azért őszintén remélem, hogy az összes kiegészítő kötet megjelenik majd kis hazánkban is és azt, hogy majd valamilyen csoda folytán még olvashatunk kedvenc szereplőinkről. Addig is, olvassátok és szeressétek Winter történetét. Szívből remélem, hogy nektek sem okoz majd csalódást és ugyanolyan lelkesen meséltek majd róla, mint amilyen lelkesen írtam nektek.

Értékelés: 5/5

(Vagy éppen 5555555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5csillag)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mivel a kötet jelentős része a Holdon játszódik, így most a játékunk is ehhez az égitesthez kötődik. Minden állomáson elrejtettünk egy képet a Holdról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni azt a szót, ahol megtaláltátok. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.05.: Sorok között

06.07.: Csak olvass! - értékelés

06.09.: Csak olvass! - könyvjelzők

06.11.: Booktastic Boglinc - borítók

06.13.: Csak olvass! - fanartok

06.15.: Booktastic Boglinc - értékelés

06.17.: Hagyjatok! Olvasok! - idézetek

06.19.: Kelly és Lupi olvas

06.21.: Readinspo

06.23.: Hagyjatok! Olvasok! - értékelés

06.25.: Fanni's Library

Read More

Amira Stone: Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Négy főszereplő történetét ismerhetjük meg az Aranymosás-győztes Amira Stone debütáló fantasy regényében. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Rayjel, a hobbi ketrecharcossal, Keinnel, a feledésbe merült családnevű nemessel, Enével, a leendő uralkodóval és Menával, aki tanoncként tanul egy mágiahasználó mellett. Ne feledjétek, hogy 3 szerencsés olvasónk meg is nyerheti a turné végén a Kitaszítottak egy példányát a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából! 

Arra gondoltam, hogy a mai bevezetőmben beszélhetnénk egy kicsit a fantasy műfajáról. 

A fantasy a huszadik század fordulóján induló, és a század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti, és iparművészeti stílus, amely az angolszász irodalomban fejlődött először önálló irányzattá. Fő jellemzője, hogy a tartalma többnyire elképzelt, mitikus jellegű. Ez a világ mindig irreális és varázslatos természetű, távol áll a hétköznapi és megfogható dolgoktól. Tulajdonképpen az író által teremtett, csak az ő fantáziájában létező alternatív világ teremtődik meg. 

Azt gondolom, hogy egy jó fantasynek el kell tudnia varázsolni az olvasóját. Ha az ember lerakja egy kis időre, akkor is ott kell, hogy motoszkáljon az egész történet az agy mélyebb bugyraiban. Fontos, hogy a világ magába szippantson és azt érezzem, hogy én is ott akarok lenni. 

No de ne is szaporítsuk tovább a szót. Lássuk miről is szól a Kitaszítottak!

A könyv története szerint a kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságra vágyik, és szívesen elmenekülne a rá váró királyi kötelezettségek elől. Testvére, Mena az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel, így varázslatos képességei birtokában a király és az emberek felett áll. Azonban ő sincs teljes mértékben kibékülve sorsával, bármit megtenne annak érdekében, hogy úgy élhessen, mint testvére. A fényűző bálok, a hercegnői teendők sokkal jobban csábítják, mint a magányos volur lét. 

Egy politikai gond miatt a testvérpárnak el kell hagyni a biztonságot jelentő vidéket és veszélyes helyre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le. Sorsuk az út során összefonódik két ismeretlen fiúval. 

Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi és választania kell, hogy a saját fájdalmát dédelgeti tovább, vagy kilép saját árnyékából és elköteleződik egy olyan ügy mellett, amiről álmában sem gondolta volna, hogy valaha érdekelni fogja. 

Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor döntenie kell a saját, és a családja sorsa között. 

A Kitaszítottak egy roppant fantáziadús és igencsak belevaló történet, azt gondolom, hogy jó debütáló regény. Bár nem avattam új kedvencet és vannak fenntartásaim a könyvvel kapcsolatban, de azt el kell ismernem, hogy nem rossz kezdés. Innentől már csak felfelé vezethet az út. 

A regény két teljesen külön választott országban játszódik. Szabad Földön az ember nem talál mást csak nyomort és erőszakot. Az emberek a mindennapi túlélésért küzdenek, sokan kilátástalan helyzetben élnek. A ketrecharcok nyújtják az egyetlen szórakozási lehetőséget a vidéken. Bár illegális, de mindenki szemet huny felette, mert az itt élők így legalább ki tudják adni a gőzt magukból. Ezzel szemben Nebessen a bőség földje. Itt él az uralkodó és azok a nemesek, akik nem kerültek száműzetésbe. A két vidéket ReetUr hídja választja el, amit 300 éve az akkori volur épített. Ezen a hídon szabad földi képtelen átkelni, ezzel elzárták Nebessent a lázadó családoktól. 

A cselekmény összességében nagyon érdekes és fordulatos, de nekem valahogy mégsem lett szerelem ez a könyv. Kicsit úgy éreztem, hogy talán a hangsúlyok nincsenek 100%-osan rendben. A könyv bizonyos részei rendkívül kidolgozottak, pedig lehetett volna kevesebb hangsúlyt is fektetni rájuk, más részek pedig kissé elnagyoltak voltak, ezek pedig lehettek volna sokkal hangsúlyosabbak. 

A történetet négy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg. Az a helyzet, hogy általában nagyon szoktam szeretni a váltott nézőpontos könyveket. Mindig nagyon izgalmas belelátni a főszereplők fejébe, sokkal jobban megismerhetjük a gondolataikat és ezáltal jobban is tudunk azonosulni velük. Itt valahogy mégsem tudtam megbarátkozni a 4 szemszöggel.

A fő probléma talán abból fakad, hogy igazán egyik szereplővel sem tudtam azonosulni. Komoly és mély szimpátiát igazából egyik karakter iránt sem éreztem. Talán Ene volt az egyetlen, akit meg tudtam kedvelni, de maradéktalanul őt sem tudtam a szívembe zárni. 

Sokat lendített a helyzeten, hogy az én fejemben Ene=Merida. De komolyan, az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy ez a lány egy az egyben Merida. Nem akar hercegnő lenni...pipa. Jobban szeret harcolni, íjászkodni, mint bálba járni és az udvarhölgyekkel csevegni...pipa. Nem akar férjhez menni...pipa. Feszült a viszonya az anyjával, mert úgy gondolja, hogy a viselkedése nem hercegnőhöz méltó....pipa. Mondom...egy az egyben Merida. Esküszöm szinte vártam azt a pillanatot, hogy az ő édesanyja és medvévé változzon. Nem lepne meg ha kiderülne, hogy Amira Stone Merida fan....

Mena karaktere annyira semmitmondó volt számomra, hogy igazából írni sem tudok róla. Ő az a lány, akit sokkal jobban érdekelnek a bálok és a hercegnői lét, mint hogy volur lehessen. És így nagyjából ennyi, ennél sokkal többet sajnos nem is tudunk meg róla a kötet során. Remélhetőleg ez a jövőben azért változik majd. 

Kein szerintem egy seggfej. Azt hiszi, hogy első látásra beleszeretett Emmába, mert nem omlott a lány azonnal a karjaiba, de az első adandó alkalommal lefekszik az első lánnyal, akit a szobájában talál. Nem tartom erős karakternek, de a további részekben majd bizonyíthat. Komoly jellemfejlődésen mehet majd át a jövőben. A remény halvány szikrája már ebben a kötetben is megcsillant, benne van abszolút a fejlődés lehetősége. 

Ray egy igazán érdekes karakter. Tele van dühvel és fájdalommal a családja miatt, és nem igazán képes logikusan és racionálisan gondolkodni. Néha kissé idegesítően forrófejű és arrogáns volt, egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy valaki ennyire képtelen legyen normálisan viselkedni. Néha úgy felpofoztam volna, hogy ember...térj már észhez...elhiszem, hogy ki vagy akadva és dédelgeted a saját kis fájdalmat és bosszúdat, de vedd már észre magad, ne legyél gyökér. 

Ene és Ray erős párosa ütős lehet majd a későbbi részekben, de ebben a kötetben valahogy nem jött át nekem ez az egész. Néha felszisszentem a fiú viselkedésén és kissé kiakadtam az "utállak, de igazából nagyon akarlak, emiatt még jobban utállak, de egyre jobban akarlak" klisével. Teljesen jól működhet az ilyesmi, számtalan könyvet tudunk felsorolni, ahol a páros kezdetben erős ellenszenvet, majd aztán erős vonzalmat kezdett el érezni egymás iránt, de nekem annyira random és gyors volt a váltás, hogy egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az ő kapcsolatukkal. Szerintem egy kicsit több időt kellett volna hagyni és fokozatosan kellett volna ennek bekövetkezni. 

A mellékszereplők közül Tiiu, aki amúgy Ray testvére és a parancsnok lett a kedvencem. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi fog velük történni a folytatás során. Őszintén remélem amúgy, hogy a folytatás során Tiiu kulcsszereplővé avanzsálódik, nagyon megkedveltem a kislányt. 

A könyv vége hihetetlenül fordulatos, csak úgy kapkodtam a fejem. A kötet vége elég durván függővéges, szóval borítékolhatóak az izgalmak a regény folytatásában is. 

Ami nekem borzasztóan hiányzott a könyvből, az egy térkép az elejére. Imádom, amikor kinyitok egy kötetet és láthatom a kitalált világ minden fontos helyszínét. 

A borító csodás, az egyik legszebb, amit mostanában láttam. Igazi ékköve a polcomnak, egyszerűen jó ránézni. 

Összességében a Kitaszítottak egy nagyon érdekes és fordulatos debütáló regény, mely bár nem lett hatalmas szerelem számomra, mégis jó első könyvnek tartok. A karakterek többsége nem túl szimpatikus, de abszolút látok esélyt a komoly jellemfejlődésekre a folytatásban. Határozottan úgy érzem, hogy van potenciál ebben a sorozatban, remélem, hogy a folytatás sokkal kiegyensúlyozottabb és még ennél is ütősebb lesz. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.

Fülszöveg

Elég ​bátor vagy új útra lépni?

A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Mena pedig az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.

Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.

Lehet, hogy nem csak halálos veszedelem vár rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?

Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.

Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.

A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.

De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?

Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.

Miközben mindannyian a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.

Szívesen olvasnál egy olyan világról, ahol egyetlen ember él, akit az istenek felruháztak mágikus hatalommal, de még ő sem képes az erejét használni? Egy olyan szerelemről, ami sutba veti a rangot és a szabályokat? Egy olyan fiúról, aki mindent titkol a múltjáról és a családjáról, hogy megvédje őket, vagy egy másikról, akit épp a saját apja árul el?

Ez a regény pont neked való.

Nyereményjáték

A Kitaszítottak világában csak néhányan értenek a mágiához, de akadnak történetek, amelyekben szép számmal akadnak varázstudók! A mostani feladatotok az, hogy kitaláljátok az anagrammák alapján, hogy kire gondoltunk! Annyit segítünk, hogy eláruljuk nőt vagy férfit keresünk és melyik kiadó adta ki a regényt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány

lyoni tel WC (nő / GABO)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

02/06 - Hagyjatok! Olvasok!
02/08 - Sorok között (extra)
02/10 - Sorok között
02/12 - Fanni's Library
02/14 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
02/16 - Csak olvass!

Read More