Kristen Ciccarelli: Heartless ​Hunter – Szívtelen vadász + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is szeretitek a boszorkányosan jó könyveket, akkor ez a turné nektek szól. Kristen Ciccarelli népszerű sorozatának első része a Szívtelen vadász már magyarul is olvasható, ráadásul a kiadónak köszönhetően csodás, éldekorált formában jelent meg. Ismerjük meg együtt Runet és Gideont, akik mindketten a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet elvet követik, és derítsük ki közösen, hogyan alakul a történetük.  Tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Maxim Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Az éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.

Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.

Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?

Az idei évem egyik nagy kedvence volt Kristen Ciccarelli regénye. Még angolul olvastam februárban és annyira megszerettem, hogy az adott hónap kedvencének választottam. Pedig be kell vallanom, voltak aggályaim miatta. A címkék alapján már tudni lehetett, hogy egy "enemies to lovers" típusú történetről van szó és bár alapjáraton nincs bajom magával a koncepcióval, de sokszor csalódok az ilyen típusú regényekben. Először is nagyon sokszor csak azért kerül rá ez a címke egy kötetre, mert népszerű az olvasók körében, és sokszor nem értem, hogy ebben mi volt az "enemies" rész mert azért, ha néha civakodnak egyet a szereplők, vagy csak riválisok...mégis ráhúzzak ezt. A másik, ami nagyon idegesít az a felesleges kegyetlenkedés, bullying és/vagy szívatás. Mert őszintén mondom, hiába mondja nekem azt valaki, hogy na ez az igazi ellenségből szerelmes sztori, de ha valaki állandóan megaláz engem mások előtt, szívat, vagy éppen akár tettlegességig is fajul a dolog, akkor valahogy nehezen képzelem el azt, hogy később szerelmet vallanak egymásnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mert oké, persze azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet csak egy hajszál választja el, hiszen egyformán erős érzelmek...de na. Azért azt lássuk be, hogy ez kicsit toxik. A harmadik pedig, ami miatt aggódtam, az a szerelmi háromszög címke, mert ha van valami, amit utálok, akkor ez az. Ez a jaj istenem két tökéletes férfi/nő között nem tudok egyszerűen választani dologtól lekaparom az arcom. Szóval igen, aggódtam és végül azt kell mondanom, hogy minden félelmem teljesen alaptalan volt. Számomra ilyen a tökéletes enemies to lovers történet. Talán kevés ennél nyilvánvalóbb szintek vannak, hiszen egy boszorkány és egy boszorkányvadász áll szemben egymással. Nagyon tetszett, hogy mindketten erős és kompetens karakterek, akik tökéletesen meg vannak győződve a maguk igazának helyességéről. 

Ebben a világban üldözik a boszorkányokat, akiről kiderül, azt kivégzik függetlenül attól, hogy milyen idős és milyen társadalmi pozíciót tölt be. Rune az avatatlan szemek számára egy kissé szeleburdi, egyszerű nemeskisasszonynak tűnik, akinek semmi máson nem jár az agya, mint a ruhákon és a bálokon. Esténként azonban Bíbormolyként bebörtönzött és halálra ítélt boszorkányokat menekít ki és küld biztonságos vidékre. Gideon pedig egy ízig-vérig katonaember, akinek az a célja, hogy megtisztítsa otthonát a boszorkányok mételyétől. Mert egy valamiben biztos, mindegyik velejéig romlott és csak romlást és pusztulást hoznak. Ha jól megnézzük, tulajdonképpen semmi közös nincs bennük. Talán csak az, hogy Rune legjobb barátja, egyben Gideon öccse is...szóval legalább egy ember van, akit mindketten sokra tartanak és szeretnek. Kettejük szembenállása elkerülhetetlen, így Rune megpróbál közelebb férkőzni a fiúhoz, hogy információkat csaljon ki belőle. Gideon azonban egyre jobban gyanakszik arra, hogy Rune nem is olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát és úgy gondolja, tudhat valamit a Bíbormolyról így hasonló gondolatok által ő is megpróbál közel kerülni a lányhoz. Szóval igen, azt hiszem nem árulok zsákbamacskát ha azt mondom, hogy a feszültség garantált. Egy idő után sem a szereplők, sem pedig az olvasó nem tudja, hogy hol van a határ, mi a színjáték és mi az igazság. Igazi macska-egér harc ez. A kémia valami zseniális közöttük, a tűz szinte felperzseli a lapokat. Ez azonban nem vad szexualitásban, sokkal inkább a fojtott feszültségben jelenik meg. Ahogy játszanak egymással, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, az egyszerűen a lapokhoz szegezi az olvasót. 

A szerelmi háromszög részt amúgy értem a kötetben, de ne úgy képzeljétek el, mint például amilyen az Alkonyatban. Lehet, hogy a háromszög harmadik sarka kedveli Runet romantikus értelemben, de a lány ilyen típusú érzelmeket nem táplál az illető iránt. Fontos számára természetesen és talán még bele is menne egy kapcsolatba vele, de a történetnek csak olyan pontján, ahol minden veszni látszik a lány számára. Nagy vívódás és őrlődés nincs a fiúk között, mert egyszerűen nincsenek ugyanazon a szinten. Szerintem ebben a formában ez abszolút elviselhető és talán túlzás is szerelmi háromszögnek nevezni. 

Rune és Gideon motivációja is teljesen tiszta és bár éles ellentétben állnak egymással, mégsem tudunk oldalt választani. Céljuk abszolút érthető, traumáik és fenntartásaik teljesen valósak. Itt semmi sem fekete, vagy fehér. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyon tetszett benne a csavar is, bár én bevallom azért számítottam valami hasonlóra. Annyira nem lepődtem meg, azért ha az olvasó figyel az apró kis utalásokra, hamarabb össze tudja rakni a képet, mint ahogy robbanni fog. Az utolsó oldalak azonban még így is sokkoltak. 

A kötetnek szerintem nagyot jótt tett, hogy mind Gideon mind pedig Rune fejébe is beleláthattunk. Szerintem a szerző tökéletesen megtalálta a súlyokat is, sehol nem éreztem túl, vagy éppen alulírtnak az adott jelenetet. Pontosan olyan volt, mint amilyennek lennie kell. 

A borítóval felemás érzéseim vannak. Az alapváltozatot annyira nem szeretem, de a különleges Libri kiadást imádom. A kedvencem azonban természetesen a Fairyloot kötetem. Egy kis fun fact...képzeljétek, nagyon nehezen szoktam meg a kötet címét, mert ugye az angol kiadásomnak Crimson Moth a címe. És alapjáraton még most is így hivatkozom a kötetre és ha furán néznek rám, akkor javítom ki magam, hogy jaj igen-igen Heartless Hunter, vagy Szívtelen vadász. 

Szujer Orsi fordításait nagyon szeretem, szóval biztos voltam benne, hogy most sem okoz majd csalódást a magyar olvasóknak. 

Csak, hogy kicsit felcsigázzalak titeket, én amúgy már a második részt is olvastam és azt is nagyon szerettem. Talán az első rész szintjére nem pakol rá a szerző még egy lapáttal, de hozza simán ugyanezt a szintet. Engem abszolút levett a lábamról a duológia és az egyik legerősebb YA ellenségből szerelmesek típusú történet az én fejemben. 

Bevallom a többi magyarul megjelent könyvét még nem olvastam a szerzőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy sorra kerítem majd azokat is. 

Ha szeretitek Kristen Ciccarelli munkásságát, vagy egy remek fantasy könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Ki Rune legrégebbi és egyben legjobb barátja? 

Állomáslista

Blogturné Klub 10.10.: Csak olvass! 10.13.: Kitablar 10.14.: This is my (book) universe. 10.15.: Könyv és más 10.18.: Dreamworld 10.20.: Sorok között 

Read More

Rebecca Ross: A ​River Enchanted – A megbűvölt folyó (Elements of Cadence 1.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, A megbűvölt folyó. Az Isteni riválisok szerzője ebben a teljesen új történetben Cadence különös szigetére kalauzol minket, ahol a szeszélyes szellemek, a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet. Ismerjétek meg Jack, Adaira, Sidra és Torin karakterét, derítsük fel közösen az eltűnt lányok rejtélyét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Jack ​Tamerlaine tíz hosszú éve nem tette be a lábát Cadence-re, megelégedve azzal, hogy a szárazföldi egyetemen tanul zenét. Amikor azonban fiatal lányok kezdenek eltűnni a szigetről, Jacket hazahívják, hogy segítsen megtalálni őket. Cadence-en komoly varázslatok uralkodnak: a pletykákat a szél hordozza, a kockás kendők olyan erősek lehetnek, mint a páncél, és a legkisebb késszúrás is mérhetetlen félelmet kelthet. A szeszélyes szellemek, akik a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet, vidámságot találnak az emberek életében, akik a földet otthonuknak hívják. Adaira, Kelet örökösnője és Jack gyermekkori ellensége tudja, hogy a szellemek csak a bárdok zenéjére válaszolnak, és reméli, hogy Jack dalával előcsalogathatja őket, hogy visszacsábítsa az eltűnt lányokat.

Ahogy Jack és Adaira vonakodva együttműködnek, rájönnek, hogy jobb szövetségesek, mint riválisok, miközben a partnerségükből valami több lesz. Ám minden egyes dallal nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemekkel kapcsolatos baj sokkal sötétebb, mint azt először gondolták, és egy régebbi, sokkal mélyebb titok lappang Cadence-ről a felszín alatt, azzal fenyegetve őket, hogy mindannyiukat tönkreteszi.

Rebecca Ross az egyik legnagyobb kedvencem, nem hittem volna, hogy lesz olyan fantasy szerző, akinek a munkásságáért ennyire tudok majd rajongani. Ő az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne (igen....még ennél is nagyobbat), úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. 

A szerzőnek már az összes duológiáját olvastam és tűkön ülve várom a szeptemberi megjelenését. Az Elements of Cadence duológiát tavaly kerítettem sorra angolul és nagyon bíztam benne, hogy magyarul is megjelenik majd. Az első részt is szerettem, de a második része egyszerűen zseniális. Kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen érzés lesz majd magyar nyelven olvasni és a fordító mennyire tudja majd Rebecca választékos és különleges nyelvezetét visszaadni. 

Az A River Enchanted (A megbűvölt folyó) egy igazán izgalmas történet, mely Cadence szigetén játszódik, ahol a Tamerlaine és Breccan törzsek szemben állnak egymással. Míg a Tamerlaine klán viszonylagos jómódban él az év minden szakaszában, addig a Breccanok oldalán az időjárás sokszor nem teszi lehetővé a gazdálkodást, és a nép éhezik. A varázslathoz való viszonyuk is teljesen más. Míg a Breccanok minden probléma nélkül tudják használni, addig a Tamerlaine klán minden varázslatának valamilyen ára van, melyet a varázslat használójának kell megfizetni. A szigeten elemi varázslat van jelen, szeszélyes szellemek lakják, akik a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják azt. 

A kötet egy lassan hömpölygő, balladaszerű fantasy, amelyben a szerző nem a világmegmentés nagy drámájára, hanem az emberi kapcsolatokra és a hazatalálásra helyezi a hangsúlyt. Olyan könyv ez, amelyet olvasva hallani véled a szél zúgását, és érezni lehet a köd sós illatát, miközben a szereplők önmagukat és egymást keresik egy varázslattal átszőtt világban. Egy másodpercig sem lepett meg az a tény, hogy Cadence szigetét egy skót sziget ihlette. A helyszínt ugyanis a Skye-sziget és annak tájai ihlették. A regény helyszíne felidézi a rejtett tavak, a hanga borította dombok és az ősi romok képét, amelyek mind Skye szigetének jellegzetességei. Emellett Ross a mitológia és a folklór elemeit is beépíti, összefonva őket a mindennapok varázsával és a zene erejével, amely képes hatni az elemi szellemekre. A történet olyan témákat is körüljár, mint a család, a szerelem és az előítéletek következményei, miközben az emberi tapasztalatokból és a szereplők közötti kapcsolatokból merít inspirációt. A nyelvezete rendkívül lírai, imádom olvasni Rebecca könyveit és ahogy már megszokhattuk tőle ebben a duológiában is igencsak karakter és emberközpontú a világépítése. 

A cselekmény mozgatórugója tulajdonképpen az eltűnt lányok esete. A Tamarleine klánból gyanús körülmények között elkezdtek eltűnedezni a kislányok, ez pedig egyre nagyobb nyugtalanságot szült. Jack és Adaira a zene segítségével igyekszik megtudni, hogy mi is okozhatta a lányok eltűnését, de olyan dolgokra bukkannak, amelyre egyáltalán nem számítottak. Vajon képesek lesznek a lányok nyomára bukkanni? A Breccan klánnak van köze a dologhoz? És milyen titkokat rejt a múlt? 

Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. A kötet talán kicsit lassan indul be, de szerintem ez abszolút szerzői sajátosság. Nem az a típusú író, aki in medias res, azonnal belecsap a dolgok közepébe. Szépen lassan építkezik, majd a kötet végéhez közeledve egyre érdekesebb és izgalmasabb dolgok derülnek ki. 

Jack és Adaira is remek főszereplő, szerettem a kettejük dinamikáját, azt, ahogy a régi vetélytársak egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. De bevallom őszintén, az én szívemet Sidra karaktere lopta el. Bár az ő párja, Torin sokáig nem volt a kedvencem, de vitathatatlan, hogy nála látható a legnagyobb fejlődés. 

A kötet vége ugyan függővég (viszont szerencsére nem a gyilkos fajta), de nem kell sokat várni a rajongóknak, előreláthatólag december 3-án érkezik magyarul a folytatása. Ami amúgy minden spoiler nélkül, zseniális egyszerűen, sokkal jobb, mint az első kötet és amúgy ez Rebecca Ross legjobbra értékelt könyve a GoodReadsen is. Én nagyon szerettem és nagyon sírtam rajta, szóval alig várom, hogy ti is olvassátok majd. 

A borító nekem nagyon tetszik, nagyon szépen mutat a kötet a polcomon. Kicsit sajnálom, hogy ugyanez a változat van meg angolul, mert így duplikáció a polcon, de ez a változat legalább nem kezdett még el kopni. A fordítás összességében korrekt. Néhány kifejezés furcsán hatott, de összességében nem tartom rossz munkának. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett. Szokatlanul sok elírás található a kötetben. 

Ami nagyon furcsa és nagyon mérges is vagyok miatta, az a térkép hiánya. Nem értem hogyan maradhatott ki a magyar kötetből. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Jack és Adaira kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt válasszátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5 (Muszáj vagyok erre ennyit adni, hogy a második rész megkaphassa az 5555555555555555555végtetlen5 csillagot és érződjön a különbség a két kötet között.)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A megbűvölt folyó című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen hangszere van Jacknek?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.24.: Csak olvass!

07.26.: Milyen könyvet olvassak?

07.28.: This is my (book) universe.

07.30.: Readinspo

08.01.: Kitablar

08.03.: Könyv és más

08.06.: Hagyjatok! Olvasok!

08.07.: Sorok között

08.09.: Dreamworld

Read More

Lynette Noni: Az ​áruló (A gyógyító 3.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer, vagyis A gyógyító című sorozat. Kicsit keserédes most megírnom ezt a bejegyzést, mert ez azt jelenti, hogy az út végére értem és már tudom, hogymiként alakul Kive története. Izgatottan vártam a folytatást, ugyanakkor mindig nehéz elbúcsúzni a kedves karaktereinktől. Mielőtt azonban elolvasnátok a véleményemet, lássuk miről is szól a harmadik rész, vagyis Az áruló. 

Cserbenhagyta ​őket. Mindannyiukat. És most megfizeti az árát. Kiva úgy hitte, tudja, mit akar – bosszút. De az érzések változnak, az emberek változnak… minden megváltozik.

A palotában történtek után Kivának minden vágya tudni, hogy a barátai és a családja biztonságban vannak-e, és akiknek ártott, meg tudják-e ezt valaha bocsájtani neki. De mivel a királyságok egyre közelebb sodródnak egy háború kitöréséhez, ráadásul Kiva elszakad mindenkitől, aki fontos neki, rá kell jönnie, hogy több forog kockán, mint a saját összetört szíve.

Az újrakezdés veszélyes küldetést jelent, amely halálos ellenségeket és bizalmatlan szövetségesek kényszerít versenyfutásra az idővel, hogy megmentség nemcsak Evalon, hanem egész Wenderallt. Most, hogy eldöntötte, kihez is hűséges, Kiva többet akar egyszerű túlélésnél – meg kell küzdeni azért, amiben hisz. Akiben hisz. Minden irányból veszély leselkedik rá, és minden szerette halálos fenyegetésnek van kitéve. Vajon megvan benne, ami ahhoz kell, hogy talpon maradjon, vagy el fog bukni?

Emlékszem, mikor megjelent a sorozat első része, hihetetlenül izgatottan vártam. Akkor még nem olvastam túl sokat angolul, kicsit féltem is a nyelvezetétől, így nem mertem még belefogni úgy az olvasásába. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Talán nem lett a trilógia akkor kedvenc nálam, mint például Rebecca Ross könyvei, de nagyon megkedveltem a karaktereket, a történetet és az egész világot úgy, ahogy van, szóval nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e a záró kötetet és írok-e róla nektek majd. 

Az áruló pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Ha emlékeztek, akkor az előző rész egy nagyon csúnya függővéggel ért véget, ha jól emlékszem, azt írtam róla, hogy egyenesen büntetni kellene az ilyesmit és akkor sem bocsátható meg, ha a szerző elnézést kér érte a köszönetnyilvánításban. A történet szerint ugyebár Zuleeka kimutatta a foga fehérjét és már Kiva is tudta, hogy mire számíthat a nővérétől. Mirryn árulása pedig annyira klisés, mégis sokkoló volt, hogy emlékszem, nagyon kiakadtam rá. Jaren elvesztette az erejét, Zuleeka és Mirryn pedig közösen elfoglalta a trónt. A folytatásban tehét nem kisebb feladata van hőseinknek, mint visszaszerezni a koronát és legyőzni a halálmágiát folytató Zuleekát. Kiva pedig visszatér Zalindovba, így a rémálmok folytatódnak számára. 

Itt és most be kell vallanom nektek valamit. Szegény könyvet, vagy három hónapon át olvastam. Még januárban elkezdtem, aztán egy időre megálltam, félre tettem és képtelen voltam vele haladni. Annyira bosszantott, hogy Kiva Zalindovba került, hogy valahogy nem csúszott az olvasás. Nagyon mérges volt a szerzőre, hogy basszus ne már, ez a szerencsétlen lány épp hogy kiszabadult innen, erre visszazárod? Ráadásul nem csak a börtönnel, hanem a halálos munkával és az angyalporral is szembe kellett néznie. Szerencsére azonban nem maradt egyedül, egy régi ismerős, Cresta segíti őt, akivel az első részben ismerkedhettünk meg. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy neki köszönheti Kiva az életét. Szerencsére azonban nem feszíti túl a húrt a szerző és egész gyorsan beindul a harmadik rész cselekménye, Kiva kijut a börtönből és megkezdődhet ezáltal a versenyfutás az idővel. Hiszen az újrakezdés egy igazán veszélyes küldetést jelent, amely a halálos ellenségeket és a bizalmatlan szövetségeseket arra kényszeríti, hogy egy magasabb cél érdekében összefogjanak. A cél pedig nem csupán Evalon megmentése, hanem egész Wenderallé. Kiva tudja már, hogy kihez marad hűséges és nem is kérdés számára, hogy Jaredet szeretné a trónon látni. De vajon képes visszanyerni a fiú bizalmát? Csupán ő győzheti le a nővérét, de vajon képes lesz helytállni ellene és le tudja győzni a halálmágiát?

A könyv felépítése elég furcsa. A történet nagy részét egy klasszikus "road trip" adja ki, vagyis hőseink egyik helyről a másikra vándorolnak, hogy összegyűjtsék a győzelemhez is fontos gyűrűket, melyek nem csupán Zuleekát és az új ellenséget segítik majd legyőzni, hanem Jaren erelyét is visszaadhatják. Az egyes próbák ugyan érdekesek, izgalmasak és kreatívak voltak, de csak nehezen tudták velem feledtetni, hogy én azért annyira nem szeretem az ilyen típusú történeteket. De tudjátok, talán nem is a "road trip" zavart a legjobban, hanem Jaren és Kiva kapcsolata. Több mint 300 oldalon keresztül képtelenek voltak arra, hogy normálisan kommunikáljanak egymással. Pedig nagyjából egy nap alatt megoldhatódott volna a közöttük lévő konfliktus, ha Jaren hajlandó meghallgatni Kivát és ha Kiva az önostorozás helyett összeszedi magát. Nem mondom, hogy ez tönkre tette az egész történetet, de én például olvasás közben csak csóválni tudtam a fejemet, amikor pedig végre szóba álltak egymással akkor felkiáltottam, hogy na végre. :D

Vannak karakterek, akiket egy kicsit jobban megismerhetünk és beleláthatunk a lelkükbe, de igazán kellő mélységgel senkit sem ismerhetünk meg. Nekem talán ez hiányzott egy kicsit, hogy még több lelket vigyen bele a szerző. Hogy egy kicsit jobban megérthessük a szereplők életét és viselkedését. És bár Kiva személyét és vívódását jól megjeleníti a szerző, de a többiekre jóval kevesebb gondot fordított. Nagyon sajnáltam, hogy Zuleekat nem ismerhettük meg jobban érdekes és izgalmas "főgonosz" volt, kíváncsi lettem volna rá. Persze nagyjából értjük és látjuk, hogy mi mozgatja őt, hogy mi van a felszínen De vajon milyen mélyebb rétegei vannak? Nagyon örültem viszont annak, hogy Torell ebben részben több szerepet kapott és nagyon örültem neki, hogy ő is Kiva pártjára áll. A személyes kedvencem Caldon volt, már a második részben is őt szerettem a legjobban, de a harmadik részben csak fokozódott a lelkesedésem. A humora, a személyisége teljesen elvarázsolt és nagyon szerettem, ahogy támogatta Kivát mindenben. 

A regény legizgalmasabb része az összecsapás volt az udvarban, rengeteg fordulatot tartogatott. Maga a lezárás nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt, a bónusz fejezetet pedig imádtam a kötet végén. Voltak pillanatok, amikor a szívemhez kaptam és többször is ráncoltam a homlokomat, annyira aggódtam, hogy végül mi sül ki az egészből, de abszolút ki tudtam egyezni a lezárással. 

A kötet abszolút olvastatja magát, a nyelvezete is tetszett, nem éreztem magyartalannak, vagy furcsának a szövegét. A borító nagyon szép, örülök, hogy nem változtatott rajta a kiadó.

Bár nem hibátlan a regény, de én összességében nagyon szerettem Kiva történetét. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam és bátran ajánlom mindenkinek. Ha szeretitek a fantasy könyveket, akkor szerintem érdemes esélyt adni A gyógyító sorozatnak. 

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

Read More

Rebecca Ross: Ruthless ​Vows – Könyörtelen eskük (Letters of Enchantment 2.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának második kötete, a Könyörtelen eskük. A kötet 2024-ben a GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját. Az első rész végén Iris és Roman elválni kényszerült egymástól, így a folytatásban nem csak a háború viszontagságaival kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy újra egymásra találjanak. Vajon képes lesz Roman felidézni a múltját és a két fiatal meg tudja változtatni a háború menetét? Tartsatok velünk, legyünk Iris és Roman társai az úton, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Két ​egymástól elszakított, fiatal szerelmes, akiknek az istenek háborújának pusztító viharával kell szembenézniük, hogy visszatalálhassanak egymáshoz.

Iris Winnow két hete tért haza megkínzottan és törött szívvel a frontról, a háborúnak azonban még nincs vége. Romannek nyoma veszett, Oath városa pedig továbbra is hitetlenkedve és a borzalmak felett szemet hunyva viszonyul az eseményekhez. Amikor Iris és Attie újabb esélyt kap, hogy Dacre mozgásáról tudósítson, mindketten kapva kapnak a lehetőségen, és ismét nyugat felé veszik útjukat, hátrahagyva a várost, amely lassan darabjaira hullik a háború fenyegetésében.

Roman, Dacre birodalmában ébredve, képtelen felidézni a múltját. Miután biztosítják, hogy emlékei idővel visszatérnek, cikkeket kezd el írni Dacrénak, nem igazán értve a háborúban betöltött szerepét. Ám amikor a szekrényajtón át egy furcsa levél jut el hozzá, Roman levelezésbe kezd a rejtélyes feladóval, és hamarosan válaszút előtt találja magát: álljon ki Dacre mellett, vagy árulja el az istent? És ahogy a napok egyre sötétebbé válnak, Roman és Iris elkerülhetetlenül haladnak egymás felé… és a két fiatal saját szívét és közös jövőjüket teszi kockára, hogy megfordítsák a háború menetét.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt a Divine Rivals-Isteni riválisok és a folytatása is a Ruthless Vows - Könyörtelen eskük.  Az egyik legkülönlegesebb duológia, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross duológiája pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint lelkesedésből és méltatásból.

Ha mondanom kellene egy könyvet, amelyet az elmúlt időszakban mindenkinek IS ajánlottam, akkor a Divine Rivalst mondanám. Az első rész teljesen lenyűgözött, már előtte is nagy írógép mániám volt, de a kötet elolvasása után a roxforti levelemet követően egy Alouette írógépre vágyom leginkább. Minden ismerősömet és barátomat ezzel nyomasztottam az elmúlt hónapok során. Ha valaki arra kért, hogy ajánljak neki valamit, tuti ez volt az első választásom. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet és mióta olvastam angolul, azóta a legnagyobb kedvencemként tartom számom. Szóval ha olvastátok az előző bejegyzésemet és meggyőztelek titeket arról, hogy ez egy jó sorozat, akkor ne aggódjatok, mert a folytatás sem sikerült gyengébben. Egy csodálatos folytatás, mely méltó lezárása a sorozatnak. 

Ugyan már ismertem előtte is Rebecca Ross nevét, de igazán nagy rajongója a tavalyi évben lettem, mikor elolvastam két duológiáját is angolul. Az, hogy mekkora rajongója vagyok a szerzőnek, az nem is kérdéses. Jelenleg az összes megjelent könyve a polcomon csücsül és már csak két olyan könyv van, amit ő írt és még nem olvastam. Rebecca Ross az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne, úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. Mikor ezt a kötetet először olvastam angolul, arra gondoltam, hogy mennyire nagy elismerést érdemelne a szerző, amiért ennyire szépen és választékosan ír. Majd a tavalyi év végén GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját és bár bevallom, nem erre a könyvre szavaztam (nehéz döntés volt, el kellett döntenem, hogy melyik kezembe harapjak és arra jutottam, hogy a Divine Rivals egy fél hajszállal jobban tetszett mint ez, a Wisteria pedig (Adalyn Grace tollából...igen, olvassátok el azt a sorozatot is) a 2024-es évem másik nagy szerelme a Divine Rivals mellett, így muszáj volt rá tennem a voksom. No de térjünk is a tárgyra és beszéljünk arról, hogy miért olvassátok el a duológia második részét. 

A Ruthless Vows pontosan ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Iris és Roman elszakadt egymástól, ráadásul Roman elvesztette az emlékezetét, így nem tud arról, hogy van egy szerelme, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy újra hallhasson felőle. A fiú Avalon Bluffban majdnem meghalt, ám Dacre megmentette őt és az oldalára állította, így őt kezdte el szolgálni. A fiú azonban egyre többet és többet álmodik egy fiatal szeplős lányról, akivel egykor riválisok voltak az újságnál. Majd mikor egy furcsa levél érkezik hozzá, melyet a szekrényajtó előtt talált és egy bizonyos E. írta neki, levelezésbe kezd. Vajon ki lehet a titokzatos levélíró? Mikor tér vissza Roman emlékezete és hogyan keresztezik egymás útját Irissal? Vajon a háború kinek a javára dől el? Sarjadhat remény ott, ahol csak félelem és halál lakozik? 

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A levelek érzelemdúsak. Nagyon szerettem, hogy a folytatásban is helyet kaptak. Egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben, a cselekmény rendkívül fordulatos. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék egy kicsit beszélni a magyar fordításról, hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy angolul és magyarul is olvastam a könyvet. Az első részt követően bevallom kicsit megnyugodtam, mert Szujer Orsolyánál nagyon jó kezekben volt a kötet. A folytatásban sem kellett csalódnom, a kedvenc részeim magyarul is nagyon szépen hangzanak, Orsolya remekül ültette át az anyanyelvünkre a  lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. Ugyan az angol verzió marad a kedvenc, de abszolút nem kell szégyenkeznie a magyar változatnak sem. A kötet eredeti nyelven kicsit nehezebben olvasható, szerintem nem egyszerű olvasmány,  így ha valaki nem vállalja be, akkor sem éri csalódás, a magyar változatot is bátran ajánlom mindenkinek. A szereplők rendkívül szerethetők, Roman és Iris mellett nagyon kedvelem Attie, Tobias és Forest karakterét is. Imádtam, azokat a jeleneteket, ahol Tobias az autójával száguldozott és azt is, ahogy Attievel egymásra néztek. Nem titok, az első pillanattól kezdve shippeltem őket. 

A kötet második része jobban koncentrál magára a háborúra, az egész kötetet átitatja a háborús hangulat: félelem, a fájdalom, a veszteség és a reménytelenség érzete, hogy Dacre és a serege egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz, hogy elsöpörjön mindenkit, aki Enváért harcol. Az, hogy katonák halnak meg lépten nyomon és csak egy hajszál választja el a világot attól, hogy Dacre győzedelmeskedjen. A lapokat átjárja a fájdalom és a szenvedés. Mindezek mellett pedig természetesen megjelenik Iris fájdalma is, aki várja, hogy Roman ismét hírt adjon magáról, hogy végre elmlékezzen rá. Roman pedig küzd a köddel és azzal a megfoghatatlan érzéssel, hogy van valaki, aki a ködön túl rá vár. 

Olvasás közben az érzelmek teljes skáláját átéltem. Mosolyogtam, izgultam, romantikus szemekkel bármultam a lapot, elkomorodtam és igen, olyan is volt, hogy sírtam. Bár már olvastam a könyvet, ismét elementáris erővel hatott rám és bevallom, a kötet egy pontján hosszasan pityeregtem. 

A borító nekem nagyon tetszik, én örültem is neki, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Nem tudom, hogy láttátok-e, de hamarosan megjelenik a kiadónál éldekorált változatban is. Kicsit csalódott vagyok, mert ha tudtam volna, akkor talán megvártam volna ezeket a kiadásokat, mert nagyon tetszenek. ITT és ITT találjátok őket. Mindenesetre lehet, hogy így is beszerzem majd mindkettőt (fő a megfontoltság, tudom). 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a duológiát. Ha most találsz rá a sorozatra, akkor mindenképpen adj egy esélyt neki, ha pedig már olvastad az első részt, akkor mindenképpen csapj le a folytatásra is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A Könyörtelen eskük című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Az Oathi Közlönyben megjelent egy cikk arról, hogy Dacre sebesültek százait mentette meg Avalon Bluffban.Ki írta a cikket?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

01.05.: Csak olvass!

01.07.: Readinspo

01.09.: Kelly és Lupi olvas

01.11.: Milyen könyvet olvassak?

01.13.: Könyv és más

01.15.: Kitablar

01.17.: Dreamworld

Read More

Lynette Noni: A ​ketrec (A gyógyító 2.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer-sorozat első része, A gyógyító. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a folytatásra és idén nyárn megjelent a trilógia következő része. Izgatottan vettem kezembe a történetet, nagyon kíváncsi voltam arra miként is alakul Kiva története, de mielőtt rátérnék a véleményemre, lássuk miről is szól a második rész. 

Kiva ​egyik kalitkából a másikba kerül, amikor megszökve egy halálos börtönből egy megtévesztő palotában találja magát. Kiva Meridan igazi túlélő. Nem csak a Zalindov börtönét élte túl, hanem a halálos Végzet Próbáját is. Most azonban többre vágyik a túlélésnél – ugyanis eljött a bosszú ideje. Az utóbbi tíz évben más célja sem volt, mint hogy ismét együtt lehessen a családjával, és hogy elpusztíthassa azokat, akik tönkretették az életüket. Most azonban, hogy kiszabadult a Zalindovból, küldetése minden korábbinál bonyolultabbá vált.

Ahogy Kiva megkezdi új életét a fővárosban, rádöbben, hogy nem egyedül ő szenvedett, míg a Zalindovban volt – a testvérei, és az ő nézeteik is megváltoztak. Így hát Kiva hamarosan azon kapja magát, hogy nem csak az ellenségei, hanem a saját családja előtt is titkolózik.

A városfalakon kívül egyre csak nő a feszültség, ahogy a lázadók gyülekeznek, az északi királyságok pedig egyre nagyobb fenyegetést jelentenek. Még sosem volt ilyen fontos, hogy Kiva kihez is hűséges, azonban lassan a lány maga is kezdi megkérdőjelezni, ki mellé is kéne állnia. Ahhoz, hogy ezt túlélje, Kiva kénytelen lesz még azelőtt kiigazodni hazugságainak bonyolult hálóján, hogy mindkét oldal ellene fordulna és mindent elveszítene.

Emlékszem, tavaly nagyon lelkesen vártam a sorozat első részét. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak és bár féltem a hype miatt. Bár nem voltam maradéktalanul elégedett, de összességében nekem kifejezetten tetszett a sorozat nyitó kötete. Rengeteg kérdés maradt még bennem és nem mondom, hogy ez egy tökéletes és hibátlan fantasy sorozat első része, de engem abszolút megfogott így nem is volt kérdéses, hogy a folytatást is szeretném-e sorra keríteni. 

A ketrec pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Kiva megmenekült Zalandivból és készen áll arra, hogy megszerezze a családját illető koronát. Ellenérzéseit és bosszúvágyát tíz éven át dédelgette magában, ezért roppont nehéz helyzetbe kerül, mikor egyre közelebb és közelebb érzi magát a királyi családhoz és legfőképpen Jarenhez. Átértékelődik benne minden, ami ezelőtt természetes volt számára, azt teljesen új fényben kezdi el látni. A bosszúhadjárat már nem tölti őt jóleső érzéssel, emberileg egyre jobban kötődik a herceghez és a többiekhez is. A családjának azonban úgy érzi, hogy nem fordíthat hátat. Ugyan olyan, mintha nem is ismerné a testvéreit, mert az évek során ők is óriási változáson mentek keresztül, egy dolog azonban mégis összeköti őket, a vérük. Ez pedig Kiva szerint szent és sérthetetlen. Hiszen nem fordíthat hátat a családjának, még akkor sem, ha a szíve teljesen mást súg. Egy darabig megpróbál középen egyensúlyozni, de szép lassan rájön arra, hogy döntenie kell. Marad a bosszúnál és annak a harcnak szenteli az életét, amihez tulajdonképpen nem is kötődik annyira, vagy képes lesz hátat fordítani nekik és a saját sorsának kovácsává válik. 

Bár talán az angol címe jobban leírja ezt, de Kiva tulajdonképpen egyik ketrecből egy teljesen másik ketrecbe sétál. Csupán Zalindovot lecserélte egy másikra. Ugyan a palota megbecsült vendége, de árgus szemmel figyelik minden mozdulatát. Ugyanakkor saját gondolatai is csapdába ejtették őt. Az utóbbi tíz évben más célja sem volt, mint hogy ismét együtt lehessen a családjával, és hogy elpusztíthassa azokat, akik tönkretették az életüket, azonban szabadulását követően egyre többre vágyik. Arra, hogy gyógyító lehessen, hogy rendes és nyugodt életet élhessen. De közben ott van az a sürgető tudat, melyet édesanyjától örökölt, hogy egy Meridannak kell ismét a trónra kerülni. 

A történet jelentős része tulajdonképpen Kiva dilemmájáról szól, arról, hogy melyik úton szeretne továbbindulni. Egyértelműen erős érzelmi szálak kötik a királyi családhoz, talán nem is sejtette, hogy ennyire megkedveli őket. De természetesen fontos számára a családja is, még akkor is, ha nővére (Zuleeka) egyre furcsábban viselkedik és láthatóan titkolózik előtte és tulajdonképpen bátyja (Torell) előtt is. Testvérei bár együtt vezetik a lázadók hadát, de Kiva úgy érzi, hogy kettejük közül a nővére az elhivatottabb, ő az, aki mindenáron (akár testvérei testi épségének figyelmen kívül hagyásával) trónra akar kerülni. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy Zuleeka bármire képes és talán veszélyesebb is, mint ahogy Kiva elsőre gondolta.

Mivel a könyv nagyban Kiva dilemmájára épít, így a könyv első részében viszonylag kevés dolog történik. Utólag visszagondolva rengeteg apró jelet rejtett el a szerző, amiből következtetni lehet a cselekmény további alakulására. Ugyan voltak olyan fordulatok, amelyek megleptek, de azért a legtöbb dolog nem ért meglepetésként. A kötet első felével viszonylag lassan haladtam, mert kevés érdekes és izgalmas dolog történik benne, azon kívül, hogy Kiva bolyong és vívódik magában, túl sok dolgot azért nem csinált. Ugyanakkor szerintem rendkívül hitelesre sikeredett Kiva vívódása. Tetszett, hogy morális válságba került, furcsa lett volna az is, ha egyszerűen továbblép és elfelejt hirtelen mindent, ami tíz éven át életben tartotta őt a börtönben. De az is életidegen lett volna, ha nem kezd el erőteljesen kötődni a királyi családhoz. Abszolút átérezhető, hogy mennyire nehéz helyzetbe került az olvasó pedig csupán tehetetlenül szemléli, hogy egyik oldalról a másikra csapódik. Ahogy azonban felpörögnek az események, igazán érdekessé válik a történet. Rengeteg izgalmas dolog derül ki az egyes szereplőkről. A kötet vége pedig ismét erősre sikeredett, és gondolom senkit sem lep meg ha azt mondom, hogy függővéget kapott. És nem Lynette, attól még, hogy bocsánatot kérsz a köszönetnyilvánításban nincs bocsánat, szégyelld magad rendesen. Nem szép dolog mindig függővéggel operálni, szegény olvasókat csúnya dolog így tönkretenni. :D 

A szereplők talán kissé klisésnek tűnnek első látásra, de jellemük és viselkedésük azért jócskán meglepi az olvasót. Vannak karakterek, akiket egy kicsit jobban megismerhetünk és beleláthatunk a lelkükbe, de igazán kellő mélységgel senkit sem ismerhetünk meg. Nekem talán ez hiányzott egy kicsit, hogy még több lelket vigyen bele a szerző. Hogy egy kicsit jobban megérthessük a szereplők életét és viselkedését. És bár Kiva személyét és vívódását jól megjeleníti a szerző, de a többiekre jóval kevesebb gondot fordított. Remélem a harmadik részben jobban megismerhetjük-e Zuleekat, mert engem például igazán kíváncsivá tett az ő személye. Nagyjából értjük és látjuk, hogy mi mozgatja őt, hogy mi van a felszínen De vajon milyen mélyebb rétegei vannak? Bár ebben a részben érezhetően elnyomta őt Zuleeka, de úgy érzem ,hogy a harmadik részben Torell is fontosabb szerepet kap majd, kíváncsian várom, hogy miként alakul majd a sorsa. 

Az egyik legnagyobb meglepetés talán a legklisésebb fordulat a könyvben. És bár ez talán egy furcsa oximoronnak tűnik, tényleg az. A palotai kém személye bár meglepett, mégis borzasztóan bosszantott. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerepe lesz a harmadik részben. 

A kötet abszolút olvastatja magát, a nyelvezete is tetszett, nem éreztem magyartalannak, vagy furcsának a szövegét. A borító nagyon szép, örülök, hogy nem változtatott rajta a kiadó.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, biztosan azt is sorra kerítem majd. Már csak ki kell várnom, hogy érkezzen a folytatás (vagy be kell szereznem angolul, hogy azonnal folytathassam). Ha az első részt szerettétek, akkor a második részt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

Read More

Rebecca Ross: Divine ​Rivals – Isteni riválisok (Letters of Enchantment 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, az Isteni riválisok. A szerző nem ismeretlen a magyar közönség számára, A királynő felemelkedése és A királynő koronázása című kötetek már elrabolták a hazai olvasók szívét. Ebben a teljesen új történetben Iris és Roman karakterét követhetjük végig, egészen a frontvonalig. Tartsatok velünk, fedezzük fel, hogy milyen mágikus kapcsolat köti össze a két főszereplőt, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A Divine Rivals - Isteni riválisok az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint abból, hogy meggyőzzelek benneteket, hogy olvassátok el. 

Ha mondanom kellene egy könyvet, amelyet ajánlok nektek, akkor valószínűleg most a Divine Rivals - Isteni riválisokat mondanám. Minden ismerősömet és barátomat ezzel nyomasztottam az elmúlt hónapok során. Ha valaki arra kért, hogy ajánlani neki valamit, tuti ez volt az első választásom. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet és mióta olvastam angolul, azóta a legnagyobb kedvencemként tartom számom. 

Rebecca Ross neve már nem volt ismeretlen számomra, a magyarul megjelent duológiáját már olvastam és nagyon szerettem. A Divine Rivals című kötetet még év elején olvastam először angolul, a folytatását pedig a múlt héten fejeztem be. Az, hogy magyarul is el szeretném olvasni a regényt, egy másodpercig sem volt kétséges számomra, hiszen roppant kíváncsi voltam arra, hogy ezt a varázslatos regényt miként tudja majd a fordító átültetni az anyanyelvünkre. Az, hogy mekkora rajongója vagyok a szerzőnek, az nem is kérdéses. A Letters of Echantment duológia mellett, sorra kerítettem már az Elements of Candance duológiát (őszintén bízom benne, hogy a kiadó ezt a duológiát is megjelenteti majd magyarul, mert ez is zseniális) is, továbbá beszereztem angolul a két egyedülálló kötetét is. Rebecca Ross az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne, úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. 

A Divine Rivals egy igazán izgalmas történet két fiatalról, akik ugyan riválisok lesznek egy újságnál, de a láthatatlan erőknek köszönhetően valahogy mégis összefonódik a sorsuk. Azért, hogy Iris megküzdjön az érzéseivel, elkezd levelet írni testvérének, aki a fronton szolgál, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, meglepetésére azonban eltűnnek egytől egyig. A levelek pedig nem máshoz, mint  Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársához kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a frontig. Vajon rátalálhat Iris a testvérére? Mi történik, amikor ráébred a levelezőpartnere kilétére? Milyen sebeket ejt rajta a háború? 

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A levelek érzelemdúsak, rengeteg olyan idézet van, amelyet az ember kijegyzetelhet magának, az én személyes kedvencem, például ez:

"Nem hiszem, hogy felfogod, milyen erős is vagy, mert az erő nem mindig kardok és acél és tűz, ahogy azt oly gyakran elhitetik velünk. Az erőre néha a csendes, gyengéd zugokban lelünk. Abban, hogy fogod valaki kezét, aki gyászol. Abban, ahogy meghallgatsz másokat. Abban, hogy megjelensz mindig nap nap után, még akkor is, amikor kimerült vagy, vagy félsz, vagy egyszerűen csak nem vagy biztos a dolgodban. Ez az erő és én ezt látom benned."

Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék egy kicsit beszélni a magyar fordításról, hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy angolul és magyarul is olvastam a könyvet. Nem volt könnyű dolga Szujer Orsolyának, bevallom óriási nagy elvárásokat támasztottam a munkájával szemben. A nyelvezet volt a kötetnek, ami igazán megfogott, így bevallom, egy kicsit aggódtam a magyar kiadásért. Olvastam már rosszul sikerült fordításokat, ezért féltem, hogy a magyar verzió nem lesz annyira élvezetes, mint az eredeti. És bár vannak olyan dolgok a magyarban, amelyeket nem tudott megszokni az agyam, az egyik újságot például képtelen voltam magyarul olvasni, ugyanúgy Inkridden Tribune maradt, de összességében szerintem remek munkát végzett. A kedvenc részeim magyarul is nagyon szépen hangzanak, Kitt nevével is remekül megoldott a C. betűs szavak játékát. Őszinte leszek veletek, eddig nem ismertem Orsolya munkásságát annyira (bár amúgy, ha olvastátok az Outlander könyveket, akkor nektek már nem idegen a munkája). Orsolya remekül ültette át az anyanyelvünkre a  lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. Ugyan az angol verzió marad a kedvenc, de abszolút nem kell szégyenkeznie a magyar változatnak sem. A kötet eredeti nyelven kicsit nehezebben olvasható, szerintem nem egyszerű olvasmány,  így ha valaki nem vállalja be, akkor sem éri csalódás, a magyar változatot is bátran ajánlom mindenkinek. 

A kötet vége függővég, de szerencsére nem kell sokat várni a rajongóknak, előreláthatólag november 11-én érkezik magyarul a folytatása. Ami amúgy minden spoiler nélkül, legalább olyan jó, mint az első kötet. Én nagyon szerettem, bevallom, még sírtam is rajta egy kicsit. Nagyon várom a magyar változatot, biztosan sorra fogom keríteni majd azt is. 

A borító nekem nagyon tetszik, én örültem is neki, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Bevallom, a másik kiadása, amin az emberi alakok vannak jobban tetszik, szóval megértem sokak csalódását. De nekem már van egy olyan a polcomon, ez a változat pedig nincs, így önző módon én nagyon örültem ennek a döntésnek. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Iris és Roman kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt válasszátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/55555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Isteni riválisok című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a neve annak az újságnak, amely az Oathi Közlöny legnagyobb riválisa?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.24.: Csak olvass!

07.26.: Kitablar

07.28.: Readinspo

07.30.: Kelly és Lupi olvas

08.01.: Milyen könyvet olvassak?

08.03.: Dreamworld

08.05.: Könyv és más

Read More

Ali Hazelwood: Sakk-matt + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó jelentette meg Ali Hazelwood: Sakk-matt című regényét, mely a napokban nyerte meg a 2023 évi Goodreads Choice Awards díjat a Young Adult Fiction kategóriábant. A népszerű szerző ezúttal a fiatal sakkozók világába repíti az olvasókat, de természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a regényből. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Mallory ​Greenleafnek elege van a sakkozásból. Manapság minden lépés számít; miután a sport négy évvel korábban tönkretette a családját, Mallory most az anyjára, a testvéreire és a zsákutcába vezető állására összpontosít, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ez egészen addig működik is, amíg vonakodva bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági versenybe, ahol véletlenül letörli a táblát a hírhedt „királygyilkos” Nolan Sawyerrel, a sakk jelenlegi világbajnokával és uralkodó rosszfiújával.

Nolan veresége egy ismeretlen kezdővel szemben mindenkit sokkol. Ami még ennél is zavarba ejtőbb? A vágya, hogy újra gyalogokat keresztezzen. Milyen vezércselt játszik Nolan? Az lenne az okos lépés, ha Mallory elsétálna. Ha lemondana. A játéknak vége. De Mallory győzelme megnyitja az ajtót a szükséges pénznyereményekhez, ráadásul nem tud nem vonzódni a rejtélyes stratégához…

Miközben felfelé száguld a ranglétrán, Mallory azért küzd, hogy a családját biztonságosan el tudja választani attól a játéktól, amely eleve tönkretette. És ahogy kezd újra fellángolni a szeretete a sakk iránt, amit annyira meg akart utálni, Mallory hamar rájön, hogy a játszmák nem csak a táblán zajlanak, a reflektorfény fényesebb, mint képzelte, és a verseny kemény tud lenni (… valamint vonzó… és intelligens… és dühítő…).

Ebben az évben szerencsére csak kevés könyv okozott igazán csalódást, és bármennyire is szerettem az írónő első két magyarul megjelent könyvét, el kell mondanom, hogy A szerelem elmélete című kötet is ebbe a kategóriába tartozik. Engem ezzel az írásával nagyon nem nyűgözött le Ali Hazelwood, őszintén bíztam benne, hogy ez csak egy apró megtorpanás a közös kis kapcsolatunkban, de most, hogy elolvastam a legújabb magyarul megjelent könyvét már látom, hogy a Sakk-matt című regény sem fog a kedvenceim közé tartozni. Nem akarok senkit sem megbántani, aki szerint ez egy remek történet, de én sajnos nem tartozom közéjük. Az a helyzet, hogy egyre inkább azt érzem, hogy egy toxikus kapcsolatban élek Ali Hazelwoddal. A szereplői egyre jobban idegesítenek, a történeteit egyre kevésbé érzem kreatívnak és úgy gondolom, hogy képtelen megújulni, mégsem mondtam le teljesen a szerzőnőről és úgy éreztem, hogy megérdemel még egy újabb esélyt. Kitartottam mellette és arra gondoltam, hogy ez a könyv majd nagyon más lesz, hogy egy kicsit visszaadja a hitemet, hogy majd Ali Hazelwood újra elvarázsol. És bár aláírom, hogy ez a regénye tényleg egy kicsit más, mint a többi, azért kreatívnak és újszerűnek nem nevezném. 

A Sakk-matt című regénye szerencsére nem a STEM világában játszódik, teljesen új vizekre evezünk. A sakkozók világába nyerhetünk bepillantást és követhetjük végig Mallory és Nolan kapcsolatának alakulását. Őszinte leszek veletek, nekem úgy hiányzott ez a váltás, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Azt érzem, ahogy amit lehetett, azt már elmondta (többször is és mindig ugyanúgy) a női tudósok életét övező nehézségekről, így izgatottan vártam, hogy ez az új sakkos dimenzió hogyan frissíti fel, mennyire lesz más a történet. Bevallom, kicsit felemás érzéseim vannak az írással kapcsolatban. 

Egyrészről a sakk világa nekem nagyon tetszett, Polgár Judit említése pedig igencsak megmelengette a kis szívemet. Érdekes és izgalmas volt kezdetben látni, hogy a női versenyzőknek milyen nehézségekkel kell megküzdenie ebben a maszkulin mezőnyben. Aztán rájöttem, hogy ez a regénye is pontosan ugyanarra a sablonra épült, mint az összes többi történet. Nincs benne semmi meglepő, vagy izgalmas fordulat. A szereplők személyisége és a fő konfliktus is rendkívül hasonló. A főszereplő lány bár nagyon okos és kiváló stratéga, de valahogy a jó isten még sem áldotta meg őt túl sok józan paraszti éssszel. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy nem veszi észre, hogy a fiú vágyódik iránta. Aki amúgy ugyanúgy seggfejnek tűnik egészen addig, amíg meg nem ismerjük őt, mert akkor kiderül, hogy a szíve vajból van és bármire képes azért, hogy megóvja a lányt. A karakterek összevesznek, majd kibékülnek és mindenki boldog. Na jó, egy kicsit talán sarkosan fogalmaztam, de tényleg úgy érzem, hogy függetlenül az új díszlettől, azért ez mégiscsak ugyanaz a történet, csak más lett a körítése. 

De persze nem akarok igazságtalan lenni, mert sok érdekes és izgalmas dolog van azért ebben a könyvben, bár úgy éreztem, hogy egy kicsit felszínesen nyúlt ezekhez a kérdésekhez az írónő. Mallory karaktere nagyon érdekesés bár tény, hogy tökéletesen belesimul Ali Hazelwood hősnői közé, azért egy dolog mégiscsak kiemeli őt a sokaságból. Bár csak 18 éves, mégis az egész családja megélhetésnek a súlyát cipeli. Magára kényszerítette a felnőtt szerepet, elsődlegesen családfenntartóként tekint magára, elvesztette gyermeki mivoltát. Önvád marcangolja, hiszen úgy érzi, hogy miatta esett szét a családja. Közben pedig nem érti, hogy testvérei miért kezdenek elhidegülni tőle. Nem látja, hogy ez a szerepváltozás nem csak az ő, hanem a szerettei életére is nagy hatással van. 

Nyilván érzésekkel nem lehet vitatkozni, és nem is szép dolog értékítéletet mondani, de azt azért az első pillanattól kezdve látja az olvasó, hogy ez az állapot nonszensz. Logikátlan és full értelmetlen, hogy Mallory beszorította magát ebbe a szerepbe. Bár kétségtelenül jó szándék vezérelte, de egyszerűen elsüllyedt az önvád mocsarában és nem vette észre, hogy igenis lehet kiút ebből a helyzetből. Hátrahagyta az egyetlen dolgot, amit valaha igazán élvezett, mert félt, hogy ezzel olyan érzéseket hoz felszínre, amivel nem tud sem ő, sem pedig a családja megbírkózni. Borzasztóan szomorú, hogy éveken át küzdött ezzel a problémával és senki nem vett észre, hogy baj van. Bár őszintén bevallom, engem sokszor irritált ez a lány, állandóan forgattam a szemem olvasás közben. 

Érdekes volt látni, hogy Nolan miként változtatja meg a lányt, miként bújik ki Mallory a csigaháházból és miként érti meg végre, hogy nem kell elengednie azt a dolgot, amit szeret. Ez nem jelenti azt, hogy elárulja a családját. De vajon képes lesz lerakni azt a terhet, amelyet már 4 éve cipel? Milyen érzés lesz számára újra sakkozni és talán ami a legfontosabb, tényleg olyan idegesítő Nolan, vagy ez előítéletei alapján téves ítéletet mondott felette a fiatal lány?

Nolan karaktere egyáltalán nem idegesített, de mivel ő egy mogorva, gazdag, első látásra gorombának tűnő, de a szíve és lelke mélyén érző karakter, aki titokban szerelmes a főhősbe (igen, jól látjátok, Nolan jellemzését konkrétan ctrl +c és ctrl+v segítségével átmásolhattam volna ide a többi bejegyzésemből), így kevés meglepetéssel szolgált. Talán a szexualitáshoz fűződő viszonya volt egy kicsit meglepő. 

Mallory családját kár, hogy nem ismertük meg jobban. Testvéreiről annyit tudunk, hogy tipikus kamaszok, az anyukájáról pedig annyit, hogy nehézségekkel küzd. Bár elég fontos főszereplők, de igazán komoly mélységet sajnos nem kaptak (mondjuk igazán komoly mélységet talán senki más sem kapott). Mindenesetre a kisebbik lánytestvérét Darcyt nagyon kedveltem. 

A könyvnek van amúgy tanulsága is. Leginkább az, hogy merjük kezünkbe venni az irányítást és igenis legyünk saját sorsunk aktív kovácsai. Illetve az, hogy egy kapcsolatért (legyen az romantikus,vagy baráti) mindkét félnek tennie kell. Nem engedjük el a szívünknek kedves emberek kezét csak azért, mert félünk attól, hogy majd ők építenek le minket először. És talán a legfontosabb, hogy a kommunikáció mindennek az alapja. Lehet bármilyen nehéz az élet, fontos arról, hogy érzéseinket megosszuk a hozzánk közel állókkal, mert csak így tudjuk begyógyítani a sebeinket. 

Nekem most valahogy a könyv nyelvezete sem feküdt, bár a történet olvastatta magát, de azért rengeteg furcsa mondattal találkoztam olvasás közben. Ez nem feltétlenül a fordító hibája, mert az igazán érthetetlen mondatokat lecsekkoltam eredeti nyelven is és ott sem értettem. Ráadásul nem tudom, hogy a ti példányotok is ilyen-e, vagy csak én futottam bele egy furcsa kiadásba, de az első 60-70 oldalon néhány oldalon olyan volt, mintha a betűknek árnyéka lenne. Egy-egy ilyen oldal után extrém módon jojózni kezdett a szemem. Ez engem egy kicsit zavart, de szerencsére csak az eleje volt ilyen, a későbbi oldalakon már rendesen olvasható volt a szöveg. 

Mivel a könyv ifjúsági, ezért szerencsére a kínos szexjelenetek elmaradtak, az írónő a képzeletünkre bízza ezen jelenetek kiteljesedését. Én személy szerint ennek nagyon örültem, sokkal jobban tetszettek ebben a formában a romantikus jelenetek. 

A borító nagyon tetszik, talán ez a színvilág áll hozzám a legközelebb. Szeretem ezt a kellemes rózsaszínt és a sakkra utaló motívumokat. 

Bár nem utáltam a Sakk-matt című könyvet és üdvözítendőnek tartom az újítási próbálkozást, de engem sajnos nem nyert meg annyira magának, mint amennyire bíztam benne. 

Ha eddig nem olvastatok semmit az írónőtől/vagy csak kevés könyvet, akkor jó választás lehet, hiszen így nincsen bennetek semmilyen elvárás és még nem unjátok a témát és a stílusát. Ha eddig szerettétek az írónő könyveit és imádjátok a stílusát, semmiképpen sem szeretnélek titeket lebeszélni róla. Molyon is 90% felett áll a könyv, könnyen lehet, hogy a gond velem van. Ne felejtsétek, ízlések és pofonok. :)

Értékelés: 5/3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Mi Mallory sakk-klubjának a neve?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.17 Kelly és Lupi olvas

12.19 Dreamworld

12.21 Csak olvass!

12.23 Hagyjatok! Olvasok!

12.27 Fanni’s Library

12.29 Sorok között

Read More