Sziasztok!
Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki megfogadta magában: ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot. Azóta a 97 éves Lily Ebert a közösségi médiában folytatja a tanúságtételt, rövid videókban válaszol a fiatal, többnyire 18-24 éves közönség kérdéseire. A Lily fogadalma egy lenyűgöző és rendkívül inspiráló idős hölgy írása, aki méltán lehet mindannyiunk példaképe. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lily Ebert történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.
Lily Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta: „Sok szerencsét, és sok boldogságot”.
Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.
Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.
Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.
Az elmúlt időszakban teljesen rákattantam a II. világháborús könyvekre, igyekszem széleskörű tudást gyűjteni a témában. Számtalan regényt és önéletrajzi kötetet olvastam már, így kíváncsi voltam, hogy Lily története mennyire fog majd az újdonság varázsával hatni rám. Az idős hölgyet először a TikTokon fedeztem fel magamnak és azonnal a rajongójává váltam. Először nem is tudtam, hogy ő magyar származású holokauszt túlélő, ezzel csak kicsivel később szembesültem, mikor a könyvéről tudomást szereztem. Bevallom, mikor a csatornán verset szavalt magyarul egy kicsit meg is könnyeztem. Egy rendkívül különleges személyiség, aki egy igazi áldás az egész világnak. Gondoljunk csak bele, most vagyunk abban az időszakban, amikor az utolsó túlélők személyesen adhatják át tudásukat és élményeiket a fiatalság számára. Persze bármit el lehet olvasni és rengeteg II. világháborús kötet kapható, de teljesen más ezeket a történeteket az ő szájukból hallani, mint egy regényből olvasni.
Egy barátom megkérdezte tőlem, hogy miért olvasok ilyen típusú könyveket, hogyan tudok ennyi fájdalmat és szomorúságot elviselni. Azt válaszoltam neki, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Ahogy gondolkodtam ezen a kérdésen halványan eszembe jutott a tanulmányaim során megismert Assmann, akinek a nevéhez a kollektív és egyéni emlékezet megkülönböztetése köthető. Szerinte az egyéni emlékezetet az alapja a társadalmi emlékezetnek, de az egyén emlékezetét a társadalom nagyban befolyásolja, mivel az emlékezet tartalmát, mindig a csoporton belüli interakciók és viszonyrendszerek határozzák meg. A csoport tagjai ezeken az emlékeken keresztül tudnak a saját múltjukhoz kapcsolódni, melynek a rekonstrukcióját, mindig az aktuális körülmények módosítják. Assmann szerint maga az emlék a társadalmi kommunikáción keresztül marad fent, vagyis, ha egy eseményről megszakad a társadalmi kommunikáció, akkor az elvész, tehát elfelejtődik. A holokauszt kimeríthetetlen témának tűnik az irodalom és filmek égiszén, minden évben rengeteg hasonló témájú kötet jelenik meg. Assmann elmélete pedig igazolja ezek fontosságát. Rájöttem, hogy pontosan erről van szó. Emiatt fontos, hogy újra és újra megjelenjenek ezek a művek, hiszen ez biztosítja, hogy nem felejtkezünk meg a holokausztról és az áldozatokról. Nem utolsó sorban pedig ne felejtsük el azt sem, hogy segíti a feldolgozás folyamatát. Minél többet beszélünk egy dologról, annál kevésbé okoz frusztrációt. Valószínű így van ezzel Lily is, aki anno megfogadta magában, ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot, ahol rendszeresen posztol videókat és válaszol a feltett kérdésekre.
Lily fogadalma egy nagyon érdekes és remek stílusban megírt memoár. Rendkívül érzékletesen ír a táborról és az azt követő időszakról. Talán a személyes kapcsolódási pont, a sok videó mondatja ezt velem, de én egyszerűen imádtam ezt a kötetet. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Lily mellett ülnék és csak hallgatnám és hallgatnám ahogy mesél.
A könyv tulajdonképpen két részre osztható. Egyik oldalról Lily elbeszélése alapján megismerhetjük a gyermekkorát, a koncentrációs tábori éveket és az azt követő időszakot. Másik oldalról pedig Dov tolmácsolásában nyerhetünk betekintést abba az időszakba, amikor sikeresen felkutatta az internet segítségével azt a katonát, aki a tábor felszabadítása után egy bankjegyet nyomott a lány kezébe.
Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy hasonló dolog soha nem történhet meg a világban. Az emlékezés pedig ahogy már írtam, rendkívül fontos része a feldolgozásnak. Lily azt az utat választotta, hogy kibeszélte magából a történteket. Bátorságáról és erejéről többször is tanúbizonyságot tett, de talán az egyik legelképesztőbb dolog tőle, hogy elment felnőtt fejjel Auschwitzba és végig járta az egész területet. Egy igazi hős, aki tényleg példakép lehet mindannyiunk számára. Bebizonyítja, hogy az életünk az legértékesebb ajándék a földön és lehet bármilyen mostoha is a sors, muszáj továbblépni. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak úgy feladja. Túlélte a világ egyik legsúlyosabb népírtását, úgy érezte talán, hogy egyszerűen tartozott saját magának, a családjának és az elhunyt ismerősök emlékének azzal, hogy továbblép és az emlékezéssel és edukációval hozzájárul ahhoz, hogy soha ne történhessen meg hasonló a világunkban. Persze kezdetben védeni szerette volna a családját és a gyermekeit, meg akarta őrizni magának a tábori emlékeket, de aztán megtapasztalta, hogy a hallgatás soha nem jó módszer és többet árt az embernek, mint amennyit használ.
Mélységesen megdöbbentett az, mikor Dov leírta, hogy miután az interneten szárnyra kapott a Twitter bejegyzése a sok pozitív és segíteni akaró ember mellett megjelentek a különböző antiszemita megnyilvánulások is. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik ilyen eszméket vallanak. A világ sokkal szebb és jobb hely lenne, ha az emberek nem gyűlölködnének és elfogadnák azt, hogy nem vagyunk mindannyian egyformák.
Nagyon jó volt olvasni arról, hogy Lily élete hogyan alakult a tábor után. Két lánytestvérével együtt maradt, René és Piri az életének a szerves része maradt. Még az esküvői ruhán is megosztoztak a lányok, a nagy nap után továbbadták egymásnak. Boldog voltam, hogy gyermekei születtek és hogy a családja teljessé tette az életét. Az Imivel való találkozást kicsit meg kis könnyeztem, nagyon megható volt számomra ez a kis családi találkozás.
A kötet végén található néhány kép is, ezek még teljesebbé teszik az önéletrajzi könyvet. A fotókon láthatjuk Lily családját, a családi ékszereket és a kis nyakláncot is, melyet a táborban is féltve őrzött.
Összességében a Lily fogadalma egy nagyszerű önéletrajzi mű, melynek minden oldala egy kincs a fiatal nemzedék számára. A kötet stílusa nagyszerű és olvasmányos, egy másodpercre sem tűnik ridegnek, vagy zárkózottnak. Olyan, mint amikor egy nagymama mesél az unokájának. Minden oldalát imádtam. Remélem még sokáig hallgatjuk a történeteit. Aki szívesen olvas a holokausztról, vagy érdeklik az ilyen típusú kötetek, annak mindenképpen ajánlom. (Ha pedig regisztrálva vagytok TikTokon, akkor mindenképpen kövessétek be hiszen rengeteg dolgot lehet tanulni tőle. Mennyivel jobb tőle hallani ezekről a dolgokról, mint egy száraz történelem könyvben olvasni. )
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mivel Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki a saját bőrén tapasztalta meg Auschwitz borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Kiszálltunk a vonatból, és fejjel előre a pokolba zuhantunk.”
a Rafflecopter giveaway
Állomások
11.16.: Csak olvass!
11.17.: Kelly és Lupi olvas
11.19.: Zakkant olvas
.png)
