Ruta Sepetys: Én árullak el + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ruta Sepetys: Én árullak el című regényét, melyben a szerző az 1989-es román forradalomról mesél egy 17 éves srác izgalmas történetén keresztül.  Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során megnyerhetitek a  regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

Románia, 1989. A kommunista rendszerek Európa-szerte összeomlanak. A tizenhét éves Cristian Florescu arról álmodik, hogy író lesz, de a románok nem álmodhatnak szabadon; rájuk kényszerített szabályoknak kell megfelelniük. Nicolae Ceaucescu zsarnoki diktatúrája közepette, az elszigeteltség és félelem uralta országban a titkosrendőrség megzsarolja Cristian-t, hogy besúgó legyen. Két választása marad: elárul mindent és mindenkit, akit szeret – vagy arra használja fel a helyzetét, hogy kreatívan aláássa Kelet-Európa leghírhedtebb diktátorát.

Cristian mindent kockára tesz, hogy leleplezze a rezsim mögötti igazságot, hangot adjon román honfitársainak, és felfedje a világ előtt, mi történik az országában. Lelkesen csatlakozik a forradalomhoz, hogy a változásért harcoljon, amikor eljön az idő. De mi az ára a szabadságnak?

Bár nagyon szeretem a történelmi könyveket, idén megbocsáthatatlanul keveset olvastam a műfajban. Pedig rajongok az ilyen típusú könyvekért, hiszen ezek segítenek abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Ruta Sepetys legújabb magyarul megjelent regényét is. Az írónő munkássága már nem volt ismeretlen számomra, A tengerbe veszett könnyek és A csend forrásai című regénye óriási kedvenc lett. Azóta beszereztem a többi megjelent kötetet is, de azokat sajnos még nem tudtam sorra keríteni. Mindenesetre nagyon megörültem az új regényének, hiszen az írónő lenyűgöző írásmódja és alapos felkészültsége garantálta számomra, hogy ismét egy újabb nagyszerű történelmi regényt tarthatok majd a kezemben. 

No de mit is lehet tudni Románia történelméről, és ki az a Ceaușescu, akinek a nevéhez a diktatúra kötődik? 

Romániában 1947-ben szilárdult meg a kommunista hatalom, amikor kényszer hatására lemondatták I. Mihály királyt, és kikiáltották a Román Népköztársaságot. A következő évtizedekben szovjet mintára kiépült az egypártrendszer, a központi tervezésű gazdaság, a politikai elnyomás, valamint a titkosszolgálat (Securitate) mindenre kiterjedő ellenőrzése.

Nicolae Ceaușescu 1965-ben került hatalomra, és kezdetben viszonylag független, „nemzeti” kommunista politikát folytatott, ami miatt Nyugaton és belföldön is népszerű volt. A ’70-es évektől azonban fokozatosan személyi kultuszt épített maga és felesége, Elena köré. A rezsimet túlzott centralizáció, ideológiai merevség és egyre mélyülő gazdasági válság jellemezte. A ’80-as évekre Románia súlyos adósságválságba került. Ceaușescu a teljes devizaadósság visszafizetése érdekében drasztikus megszorításokat vezetett be: energiahiány, élelmiszer- és áruhiány, fűtetlen lakások, jegyrendszer jellemezte a mindennapokat. Eközben a propaganda dicsőítette a vezetőt, miközben a Securitate szigorúan ellenőrizte a lakosságot. A félelem mindennapos vendég volt az otthonokban. Senki sem tudta, hogy kiben bízhat, hiszen a falnak is füle volt. A besúgórendszer működése nem volt titok, voltak emberek, akik szomszédjaikról, családjukról jelentett. 

1989 decemberében a temesvári tüntetések és az országos felkelés gyorsan elsöpörte Ceaușescut. Elfogása után rögtönítélő bíróság végezte ki őt és feleségét. A rezsim bukása után Románia megkezdte az átmenetet a demokrácia és a piacgazdaság felé, de a kommunizmus öröksége – az állami intézmények gyengesége, a korrupció és a társadalmi bizalmatlanság – hosszú ideig érezhető maradt.

Az Én árullak el egy lenyűgöző és nagyszerű történelmi regény a családról, a bizalomról, a reményről és arról, hogy a forradalom olykor elsöpri azokat, akik reménykednek. Arról, hogy a család és a barátság a legfontosabb érték az ember számára, ugyanakkor ebben a milliőben senki sem tudhatja, hogy kiben bízhat. A legjobb barátunk is könnyen ellenünk fordulhat, hiszen a titkos rendőrségnek olyan eszközök vannak a kezében, amelyek a legbecsületesebb embert is besúgóvá teszek. Bemutatja, hogy a háború és a diktatúra milyen hatással volt a román nép életére. Egy nagyszerű stílusban megírt kötet, mely nem hiányozhat egyetlen hasonló zsánerben olvasó ember polcáról. 

Érdekes volt olvasni Ruta Sepetys legújabb regényét, hiszen rendkívül ismerős történelmi folyamatról írt a szerző. Magyarország számára sem ismeretlen a kommunizmus eszméje, a titkos szolgálat, a besúgás és a csontig hatoló félelem. Ember embernek volt a farkasa, egy kis ráhatással akárkiből besúgó válhatott. Ha ismeritek A besúgó című sorozatot (ha nem, akkor pedig nagyon ajánlom), akkor ti is megtudhattok többet, erről a korszakról.

A könyvben mindenki úgy próbált meg boldogulni, ahogy tudott. Az illegalitás, a feketepiac, a lefizetés (például Kent dohánnyal) virágzott. A nyugati tiltott holmi használata bűntettnek minősült, ahogy a filmek nézése és az olvasás is. Engem például mélységesen megdöbbentett az a jelenet, amikor Cristian rádöbbent arra, hogy Disneyland nem egy kitalált hely, hanem valójában létezik. Az embereket teljesen elzárták a külvilágtól, csupán rádión (ami szintén illegális volt) tudtak információt szerezni. A seftelés teljesen megszokott volt, ahogy az is, hogy az embereknek órákat kellett állni azért, hogy valami csurranjon-cseppenjen az ételjegyekért cserébe. Ahogy fentebb is említettem, ezek a dolgok nem idegenek számunkra is, a magyar történelem részét is képezték, így még megrázóbb volt olvasni. Hiszen sokkal nagyobb hatással van az emberre egy olyan történet, ami a genetikájában is kódolva van. Amelyről van létező társadalmi emlékezetünk. 

A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat.  Egy másodpercig sem untam a történetet, ámulatba ejtett a sok történelmi adat és a korhű közlésmód. Ahogy haladunk előre az olvasásban,  úgy szembesülünk egyre inkább a Ceaușescu diktatúra egyes szeleteivel. Az írónő nem finomkodik, a különböző források segítségével a korhű Romániába repít minket, így mi is átélhetjük, bőrünkön érezhetjük az ország aktuális állapotát és hangulatát. 

A karakterek igazán érdekesek, izgalmasak és nagyszerűek. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek. Cristian Florescu remek főszereplő volt, aki órási változáson ment át, és vált férfivá az olvasó szeme előtt. Passzív ellenenállóból, igazi erős és kompetens szereplővé vált, aki bátran kiáll amellett, amiben hisz. Ő és a családja (akikkel amúgy egy fedél alatt él) egy tipikus átlag román családnak tűnik, aki csupán túlélni akar. A falak azonban titkokat rejtenek, egy idő után pedig ráeszmélünk arra, hogy nem csak Cristiannak van titkolni valója. Két választása van: elárul mindent és mindenkit, akit szeret – vagy arra használja fel a helyzetét, hogy kreatívan aláássa Kelet-Európa leghírhedtebb diktátorát. Cristian mindent kockára tesz, hogy leleplezze a rezsim mögötti igazságot, hangot adjon román honfitársainak, és felfedje a világ előtt, mi történik az országában. Lelkesen csatlakozik a forradalomhoz, hogy a változásért harcoljon, amikor eljön az idő. De mi az ára a szabadságnak? De persze nagyon megkedveltem még Liliana és Luca karakterét is.

Azt azonban nagyon sajnáltam, hogy Ciciliát nem ismerhettük meg jobban. Nagyon kíváncsi lennék a személyére, a motivációjára és azt, hogy miként boldogult ebben a milliőben.  

Ahogy haladunk előre, úgy ragad el minket is a paranoia. Az ember nem tudja, hogy kiben bízhat. Egyértelmű, hogy Cristian mellett mások is jelentenek, a kérdés csupán az, hogy melyik hozzá közel álló ember árulja el őt? 

Nagyon tetszett, hogy a kötet egy olyan fordítóhoz került, akinek személyes emlékei vannak arról az időszakról. Nagyon örülök, hogy lehetősége volt megírni néhány oldalban Ágnesnek ezt a rövid visszaemlékezést, rengeteget hozzáadott az ő nézőpontja is ehhez a kötethez. A fordítása is remek munka, csak dicsérni tudom őt. 

A borító nekem nagyon tetszik, szerintem jól visszaadja a könyv hangulatát. 

Összességében az írónőnek ez a regénye is levett a lábamról. Eszméletlen, hogy mennyi időt és energiát fektetett Ruta Sepetys abba, hogy megírja ezt a könyvet. Példaértékű, ettől válik igazán hitelessé a történet. Minden elismerésem az övé. Csodálatos, lenyűgöző és egyszerűen zseniális ez a könyv. Az írónőnek az volt a célja, hogy emlékezzünk…erre a történetre pedig garantáltan emlékezni fogsz. Mindenképpen olvassátok el. Nem egy könnyű történet és igencsak megsebzi az ember lelkét, de bátran ajánlom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi Cristian fedőneve?

A turné állomásai

11.30 Kelly&Lupi olvas

12.03 Könyv és más

12.06 Csak olvass!

Read More

Kristen Ciccarelli: Heartless ​Hunter – Szívtelen vadász + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha hozzánk hasonlóan ti is szeretitek a boszorkányosan jó könyveket, akkor ez a turné nektek szól. Kristen Ciccarelli népszerű sorozatának első része a Szívtelen vadász már magyarul is olvasható, ráadásul a kiadónak köszönhetően csodás, éldekorált formában jelent meg. Ismerjük meg együtt Runet és Gideont, akik mindketten a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet elvet követik, és derítsük ki közösen, hogyan alakul a történetük.  Tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Maxim Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Az éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.

Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.

Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?

Az idei évem egyik nagy kedvence volt Kristen Ciccarelli regénye. Még angolul olvastam februárban és annyira megszerettem, hogy az adott hónap kedvencének választottam. Pedig be kell vallanom, voltak aggályaim miatta. A címkék alapján már tudni lehetett, hogy egy "enemies to lovers" típusú történetről van szó és bár alapjáraton nincs bajom magával a koncepcióval, de sokszor csalódok az ilyen típusú regényekben. Először is nagyon sokszor csak azért kerül rá ez a címke egy kötetre, mert népszerű az olvasók körében, és sokszor nem értem, hogy ebben mi volt az "enemies" rész mert azért, ha néha civakodnak egyet a szereplők, vagy csak riválisok...mégis ráhúzzak ezt. A másik, ami nagyon idegesít az a felesleges kegyetlenkedés, bullying és/vagy szívatás. Mert őszintén mondom, hiába mondja nekem azt valaki, hogy na ez az igazi ellenségből szerelmes sztori, de ha valaki állandóan megaláz engem mások előtt, szívat, vagy éppen akár tettlegességig is fajul a dolog, akkor valahogy nehezen képzelem el azt, hogy később szerelmet vallanak egymásnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mert oké, persze azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet csak egy hajszál választja el, hiszen egyformán erős érzelmek...de na. Azért azt lássuk be, hogy ez kicsit toxik. A harmadik pedig, ami miatt aggódtam, az a szerelmi háromszög címke, mert ha van valami, amit utálok, akkor ez az. Ez a jaj istenem két tökéletes férfi/nő között nem tudok egyszerűen választani dologtól lekaparom az arcom. Szóval igen, aggódtam és végül azt kell mondanom, hogy minden félelmem teljesen alaptalan volt. Számomra ilyen a tökéletes enemies to lovers történet. Talán kevés ennél nyilvánvalóbb szintek vannak, hiszen egy boszorkány és egy boszorkányvadász áll szemben egymással. Nagyon tetszett, hogy mindketten erős és kompetens karakterek, akik tökéletesen meg vannak győződve a maguk igazának helyességéről. 

Ebben a világban üldözik a boszorkányokat, akiről kiderül, azt kivégzik függetlenül attól, hogy milyen idős és milyen társadalmi pozíciót tölt be. Rune az avatatlan szemek számára egy kissé szeleburdi, egyszerű nemeskisasszonynak tűnik, akinek semmi máson nem jár az agya, mint a ruhákon és a bálokon. Esténként azonban Bíbormolyként bebörtönzött és halálra ítélt boszorkányokat menekít ki és küld biztonságos vidékre. Gideon pedig egy ízig-vérig katonaember, akinek az a célja, hogy megtisztítsa otthonát a boszorkányok mételyétől. Mert egy valamiben biztos, mindegyik velejéig romlott és csak romlást és pusztulást hoznak. Ha jól megnézzük, tulajdonképpen semmi közös nincs bennük. Talán csak az, hogy Rune legjobb barátja, egyben Gideon öccse is...szóval legalább egy ember van, akit mindketten sokra tartanak és szeretnek. Kettejük szembenállása elkerülhetetlen, így Rune megpróbál közelebb férkőzni a fiúhoz, hogy információkat csaljon ki belőle. Gideon azonban egyre jobban gyanakszik arra, hogy Rune nem is olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát és úgy gondolja, tudhat valamit a Bíbormolyról így hasonló gondolatok által ő is megpróbál közel kerülni a lányhoz. Szóval igen, azt hiszem nem árulok zsákbamacskát ha azt mondom, hogy a feszültség garantált. Egy idő után sem a szereplők, sem pedig az olvasó nem tudja, hogy hol van a határ, mi a színjáték és mi az igazság. Igazi macska-egér harc ez. A kémia valami zseniális közöttük, a tűz szinte felperzseli a lapokat. Ez azonban nem vad szexualitásban, sokkal inkább a fojtott feszültségben jelenik meg. Ahogy játszanak egymással, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, az egyszerűen a lapokhoz szegezi az olvasót. 

A szerelmi háromszög részt amúgy értem a kötetben, de ne úgy képzeljétek el, mint például amilyen az Alkonyatban. Lehet, hogy a háromszög harmadik sarka kedveli Runet romantikus értelemben, de a lány ilyen típusú érzelmeket nem táplál az illető iránt. Fontos számára természetesen és talán még bele is menne egy kapcsolatba vele, de a történetnek csak olyan pontján, ahol minden veszni látszik a lány számára. Nagy vívódás és őrlődés nincs a fiúk között, mert egyszerűen nincsenek ugyanazon a szinten. Szerintem ebben a formában ez abszolút elviselhető és talán túlzás is szerelmi háromszögnek nevezni. 

Rune és Gideon motivációja is teljesen tiszta és bár éles ellentétben állnak egymással, mégsem tudunk oldalt választani. Céljuk abszolút érthető, traumáik és fenntartásaik teljesen valósak. Itt semmi sem fekete, vagy fehér. 

A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyon tetszett benne a csavar is, bár én bevallom azért számítottam valami hasonlóra. Annyira nem lepődtem meg, azért ha az olvasó figyel az apró kis utalásokra, hamarabb össze tudja rakni a képet, mint ahogy robbanni fog. Az utolsó oldalak azonban még így is sokkoltak. 

A kötetnek szerintem nagyot jótt tett, hogy mind Gideon mind pedig Rune fejébe is beleláthattunk. Szerintem a szerző tökéletesen megtalálta a súlyokat is, sehol nem éreztem túl, vagy éppen alulírtnak az adott jelenetet. Pontosan olyan volt, mint amilyennek lennie kell. 

A borítóval felemás érzéseim vannak. Az alapváltozatot annyira nem szeretem, de a különleges Libri kiadást imádom. A kedvencem azonban természetesen a Fairyloot kötetem. Egy kis fun fact...képzeljétek, nagyon nehezen szoktam meg a kötet címét, mert ugye az angol kiadásomnak Crimson Moth a címe. És alapjáraton még most is így hivatkozom a kötetre és ha furán néznek rám, akkor javítom ki magam, hogy jaj igen-igen Heartless Hunter, vagy Szívtelen vadász. 

Szujer Orsi fordításait nagyon szeretem, szóval biztos voltam benne, hogy most sem okoz majd csalódást a magyar olvasóknak. 

Csak, hogy kicsit felcsigázzalak titeket, én amúgy már a második részt is olvastam és azt is nagyon szerettem. Talán az első rész szintjére nem pakol rá a szerző még egy lapáttal, de hozza simán ugyanezt a szintet. Engem abszolút levett a lábamról a duológia és az egyik legerősebb YA ellenségből szerelmesek típusú történet az én fejemben. 

Bevallom a többi magyarul megjelent könyvét még nem olvastam a szerzőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy sorra kerítem majd azokat is. 

Ha szeretitek Kristen Ciccarelli munkásságát, vagy egy remek fantasy könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ha figyelmesen megnézitek a kiadó oldalát akkor láthatjátok, hogy egy beleolvasó is készült a kötethez. Mostani játékunkban ezt a dokumentumot hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott sorba beírni a megfelelő választ. 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Ki Rune legrégebbi és egyben legjobb barátja? 

Állomáslista

Blogturné Klub 10.10.: Csak olvass! 10.13.: Kitablar 10.14.: This is my (book) universe. 10.15.: Könyv és más 10.18.: Dreamworld 10.20.: Sorok között 

Read More

Rebecca Ross: A ​River Enchanted – A megbűvölt folyó (Elements of Cadence 1.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, A megbűvölt folyó. Az Isteni riválisok szerzője ebben a teljesen új történetben Cadence különös szigetére kalauzol minket, ahol a szeszélyes szellemek, a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet. Ismerjétek meg Jack, Adaira, Sidra és Torin karakterét, derítsük fel közösen az eltűnt lányok rejtélyét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Jack ​Tamerlaine tíz hosszú éve nem tette be a lábát Cadence-re, megelégedve azzal, hogy a szárazföldi egyetemen tanul zenét. Amikor azonban fiatal lányok kezdenek eltűnni a szigetről, Jacket hazahívják, hogy segítsen megtalálni őket. Cadence-en komoly varázslatok uralkodnak: a pletykákat a szél hordozza, a kockás kendők olyan erősek lehetnek, mint a páncél, és a legkisebb késszúrás is mérhetetlen félelmet kelthet. A szeszélyes szellemek, akik a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet, vidámságot találnak az emberek életében, akik a földet otthonuknak hívják. Adaira, Kelet örökösnője és Jack gyermekkori ellensége tudja, hogy a szellemek csak a bárdok zenéjére válaszolnak, és reméli, hogy Jack dalával előcsalogathatja őket, hogy visszacsábítsa az eltűnt lányokat.

Ahogy Jack és Adaira vonakodva együttműködnek, rájönnek, hogy jobb szövetségesek, mint riválisok, miközben a partnerségükből valami több lesz. Ám minden egyes dallal nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemekkel kapcsolatos baj sokkal sötétebb, mint azt először gondolták, és egy régebbi, sokkal mélyebb titok lappang Cadence-ről a felszín alatt, azzal fenyegetve őket, hogy mindannyiukat tönkreteszi.

Rebecca Ross az egyik legnagyobb kedvencem, nem hittem volna, hogy lesz olyan fantasy szerző, akinek a munkásságáért ennyire tudok majd rajongani. Ő az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne (igen....még ennél is nagyobbat), úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. 

A szerzőnek már az összes duológiáját olvastam és tűkön ülve várom a szeptemberi megjelenését. Az Elements of Cadence duológiát tavaly kerítettem sorra angolul és nagyon bíztam benne, hogy magyarul is megjelenik majd. Az első részt is szerettem, de a második része egyszerűen zseniális. Kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen érzés lesz majd magyar nyelven olvasni és a fordító mennyire tudja majd Rebecca választékos és különleges nyelvezetét visszaadni. 

Az A River Enchanted (A megbűvölt folyó) egy igazán izgalmas történet, mely Cadence szigetén játszódik, ahol a Tamerlaine és Breccan törzsek szemben állnak egymással. Míg a Tamerlaine klán viszonylagos jómódban él az év minden szakaszában, addig a Breccanok oldalán az időjárás sokszor nem teszi lehetővé a gazdálkodást, és a nép éhezik. A varázslathoz való viszonyuk is teljesen más. Míg a Breccanok minden probléma nélkül tudják használni, addig a Tamerlaine klán minden varázslatának valamilyen ára van, melyet a varázslat használójának kell megfizetni. A szigeten elemi varázslat van jelen, szeszélyes szellemek lakják, akik a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják azt. 

A kötet egy lassan hömpölygő, balladaszerű fantasy, amelyben a szerző nem a világmegmentés nagy drámájára, hanem az emberi kapcsolatokra és a hazatalálásra helyezi a hangsúlyt. Olyan könyv ez, amelyet olvasva hallani véled a szél zúgását, és érezni lehet a köd sós illatát, miközben a szereplők önmagukat és egymást keresik egy varázslattal átszőtt világban. Egy másodpercig sem lepett meg az a tény, hogy Cadence szigetét egy skót sziget ihlette. A helyszínt ugyanis a Skye-sziget és annak tájai ihlették. A regény helyszíne felidézi a rejtett tavak, a hanga borította dombok és az ősi romok képét, amelyek mind Skye szigetének jellegzetességei. Emellett Ross a mitológia és a folklór elemeit is beépíti, összefonva őket a mindennapok varázsával és a zene erejével, amely képes hatni az elemi szellemekre. A történet olyan témákat is körüljár, mint a család, a szerelem és az előítéletek következményei, miközben az emberi tapasztalatokból és a szereplők közötti kapcsolatokból merít inspirációt. A nyelvezete rendkívül lírai, imádom olvasni Rebecca könyveit és ahogy már megszokhattuk tőle ebben a duológiában is igencsak karakter és emberközpontú a világépítése. 

A cselekmény mozgatórugója tulajdonképpen az eltűnt lányok esete. A Tamarleine klánból gyanús körülmények között elkezdtek eltűnedezni a kislányok, ez pedig egyre nagyobb nyugtalanságot szült. Jack és Adaira a zene segítségével igyekszik megtudni, hogy mi is okozhatta a lányok eltűnését, de olyan dolgokra bukkannak, amelyre egyáltalán nem számítottak. Vajon képesek lesznek a lányok nyomára bukkanni? A Breccan klánnak van köze a dologhoz? És milyen titkokat rejt a múlt? 

Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. A kötet talán kicsit lassan indul be, de szerintem ez abszolút szerzői sajátosság. Nem az a típusú író, aki in medias res, azonnal belecsap a dolgok közepébe. Szépen lassan építkezik, majd a kötet végéhez közeledve egyre érdekesebb és izgalmasabb dolgok derülnek ki. 

Jack és Adaira is remek főszereplő, szerettem a kettejük dinamikáját, azt, ahogy a régi vetélytársak egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. De bevallom őszintén, az én szívemet Sidra karaktere lopta el. Bár az ő párja, Torin sokáig nem volt a kedvencem, de vitathatatlan, hogy nála látható a legnagyobb fejlődés. 

A kötet vége ugyan függővég (viszont szerencsére nem a gyilkos fajta), de nem kell sokat várni a rajongóknak, előreláthatólag december 3-án érkezik magyarul a folytatása. Ami amúgy minden spoiler nélkül, zseniális egyszerűen, sokkal jobb, mint az első kötet és amúgy ez Rebecca Ross legjobbra értékelt könyve a GoodReadsen is. Én nagyon szerettem és nagyon sírtam rajta, szóval alig várom, hogy ti is olvassátok majd. 

A borító nekem nagyon tetszik, nagyon szépen mutat a kötet a polcomon. Kicsit sajnálom, hogy ugyanez a változat van meg angolul, mert így duplikáció a polcon, de ez a változat legalább nem kezdett még el kopni. A fordítás összességében korrekt. Néhány kifejezés furcsán hatott, de összességében nem tartom rossz munkának. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett. Szokatlanul sok elírás található a kötetben. 

Ami nagyon furcsa és nagyon mérges is vagyok miatta, az a térkép hiánya. Nem értem hogyan maradhatott ki a magyar kötetből. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Jack és Adaira kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt válasszátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5 (Muszáj vagyok erre ennyit adni, hogy a második rész megkaphassa az 5555555555555555555végtetlen5 csillagot és érződjön a különbség a két kötet között.)

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A megbűvölt folyó című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen hangszere van Jacknek?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.24.: Csak olvass!

07.26.: Milyen könyvet olvassak?

07.28.: This is my (book) universe.

07.30.: Readinspo

08.01.: Kitablar

08.03.: Könyv és más

08.06.: Hagyjatok! Olvasok!

08.07.: Sorok között

08.09.: Dreamworld

Read More

Lynette Noni: Az ​áruló (A gyógyító 3.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer, vagyis A gyógyító című sorozat. Kicsit keserédes most megírnom ezt a bejegyzést, mert ez azt jelenti, hogy az út végére értem és már tudom, hogymiként alakul Kive története. Izgatottan vártam a folytatást, ugyanakkor mindig nehéz elbúcsúzni a kedves karaktereinktől. Mielőtt azonban elolvasnátok a véleményemet, lássuk miről is szól a harmadik rész, vagyis Az áruló. 

Cserbenhagyta ​őket. Mindannyiukat. És most megfizeti az árát. Kiva úgy hitte, tudja, mit akar – bosszút. De az érzések változnak, az emberek változnak… minden megváltozik.

A palotában történtek után Kivának minden vágya tudni, hogy a barátai és a családja biztonságban vannak-e, és akiknek ártott, meg tudják-e ezt valaha bocsájtani neki. De mivel a királyságok egyre közelebb sodródnak egy háború kitöréséhez, ráadásul Kiva elszakad mindenkitől, aki fontos neki, rá kell jönnie, hogy több forog kockán, mint a saját összetört szíve.

Az újrakezdés veszélyes küldetést jelent, amely halálos ellenségeket és bizalmatlan szövetségesek kényszerít versenyfutásra az idővel, hogy megmentség nemcsak Evalon, hanem egész Wenderallt. Most, hogy eldöntötte, kihez is hűséges, Kiva többet akar egyszerű túlélésnél – meg kell küzdeni azért, amiben hisz. Akiben hisz. Minden irányból veszély leselkedik rá, és minden szerette halálos fenyegetésnek van kitéve. Vajon megvan benne, ami ahhoz kell, hogy talpon maradjon, vagy el fog bukni?

Emlékszem, mikor megjelent a sorozat első része, hihetetlenül izgatottan vártam. Akkor még nem olvastam túl sokat angolul, kicsit féltem is a nyelvezetétől, így nem mertem még belefogni úgy az olvasásába. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Talán nem lett a trilógia akkor kedvenc nálam, mint például Rebecca Ross könyvei, de nagyon megkedveltem a karaktereket, a történetet és az egész világot úgy, ahogy van, szóval nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e a záró kötetet és írok-e róla nektek majd. 

Az áruló pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Ha emlékeztek, akkor az előző rész egy nagyon csúnya függővéggel ért véget, ha jól emlékszem, azt írtam róla, hogy egyenesen büntetni kellene az ilyesmit és akkor sem bocsátható meg, ha a szerző elnézést kér érte a köszönetnyilvánításban. A történet szerint ugyebár Zuleeka kimutatta a foga fehérjét és már Kiva is tudta, hogy mire számíthat a nővérétől. Mirryn árulása pedig annyira klisés, mégis sokkoló volt, hogy emlékszem, nagyon kiakadtam rá. Jaren elvesztette az erejét, Zuleeka és Mirryn pedig közösen elfoglalta a trónt. A folytatásban tehét nem kisebb feladata van hőseinknek, mint visszaszerezni a koronát és legyőzni a halálmágiát folytató Zuleekát. Kiva pedig visszatér Zalindovba, így a rémálmok folytatódnak számára. 

Itt és most be kell vallanom nektek valamit. Szegény könyvet, vagy három hónapon át olvastam. Még januárban elkezdtem, aztán egy időre megálltam, félre tettem és képtelen voltam vele haladni. Annyira bosszantott, hogy Kiva Zalindovba került, hogy valahogy nem csúszott az olvasás. Nagyon mérges volt a szerzőre, hogy basszus ne már, ez a szerencsétlen lány épp hogy kiszabadult innen, erre visszazárod? Ráadásul nem csak a börtönnel, hanem a halálos munkával és az angyalporral is szembe kellett néznie. Szerencsére azonban nem maradt egyedül, egy régi ismerős, Cresta segíti őt, akivel az első részben ismerkedhettünk meg. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy neki köszönheti Kiva az életét. Szerencsére azonban nem feszíti túl a húrt a szerző és egész gyorsan beindul a harmadik rész cselekménye, Kiva kijut a börtönből és megkezdődhet ezáltal a versenyfutás az idővel. Hiszen az újrakezdés egy igazán veszélyes küldetést jelent, amely a halálos ellenségeket és a bizalmatlan szövetségeseket arra kényszeríti, hogy egy magasabb cél érdekében összefogjanak. A cél pedig nem csupán Evalon megmentése, hanem egész Wenderallé. Kiva tudja már, hogy kihez marad hűséges és nem is kérdés számára, hogy Jaredet szeretné a trónon látni. De vajon képes visszanyerni a fiú bizalmát? Csupán ő győzheti le a nővérét, de vajon képes lesz helytállni ellene és le tudja győzni a halálmágiát?

A könyv felépítése elég furcsa. A történet nagy részét egy klasszikus "road trip" adja ki, vagyis hőseink egyik helyről a másikra vándorolnak, hogy összegyűjtsék a győzelemhez is fontos gyűrűket, melyek nem csupán Zuleekát és az új ellenséget segítik majd legyőzni, hanem Jaren erelyét is visszaadhatják. Az egyes próbák ugyan érdekesek, izgalmasak és kreatívak voltak, de csak nehezen tudták velem feledtetni, hogy én azért annyira nem szeretem az ilyen típusú történeteket. De tudjátok, talán nem is a "road trip" zavart a legjobban, hanem Jaren és Kiva kapcsolata. Több mint 300 oldalon keresztül képtelenek voltak arra, hogy normálisan kommunikáljanak egymással. Pedig nagyjából egy nap alatt megoldhatódott volna a közöttük lévő konfliktus, ha Jaren hajlandó meghallgatni Kivát és ha Kiva az önostorozás helyett összeszedi magát. Nem mondom, hogy ez tönkre tette az egész történetet, de én például olvasás közben csak csóválni tudtam a fejemet, amikor pedig végre szóba álltak egymással akkor felkiáltottam, hogy na végre. :D

Vannak karakterek, akiket egy kicsit jobban megismerhetünk és beleláthatunk a lelkükbe, de igazán kellő mélységgel senkit sem ismerhetünk meg. Nekem talán ez hiányzott egy kicsit, hogy még több lelket vigyen bele a szerző. Hogy egy kicsit jobban megérthessük a szereplők életét és viselkedését. És bár Kiva személyét és vívódását jól megjeleníti a szerző, de a többiekre jóval kevesebb gondot fordított. Nagyon sajnáltam, hogy Zuleekat nem ismerhettük meg jobban érdekes és izgalmas "főgonosz" volt, kíváncsi lettem volna rá. Persze nagyjából értjük és látjuk, hogy mi mozgatja őt, hogy mi van a felszínen De vajon milyen mélyebb rétegei vannak? Nagyon örültem viszont annak, hogy Torell ebben részben több szerepet kapott és nagyon örültem neki, hogy ő is Kiva pártjára áll. A személyes kedvencem Caldon volt, már a második részben is őt szerettem a legjobban, de a harmadik részben csak fokozódott a lelkesedésem. A humora, a személyisége teljesen elvarázsolt és nagyon szerettem, ahogy támogatta Kivát mindenben. 

A regény legizgalmasabb része az összecsapás volt az udvarban, rengeteg fordulatot tartogatott. Maga a lezárás nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt, a bónusz fejezetet pedig imádtam a kötet végén. Voltak pillanatok, amikor a szívemhez kaptam és többször is ráncoltam a homlokomat, annyira aggódtam, hogy végül mi sül ki az egészből, de abszolút ki tudtam egyezni a lezárással. 

A kötet abszolút olvastatja magát, a nyelvezete is tetszett, nem éreztem magyartalannak, vagy furcsának a szövegét. A borító nagyon szép, örülök, hogy nem változtatott rajta a kiadó.

Bár nem hibátlan a regény, de én összességében nagyon szerettem Kiva történetét. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam és bátran ajánlom mindenkinek. Ha szeretitek a fantasy könyveket, akkor szerintem érdemes esélyt adni A gyógyító sorozatnak. 

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

Read More

Katherine Applegate: Egy ​vidra naplója + Nyereményjáték

Sziasztok!

Katherine Applegate versbe szedett történetében egy szertelen vidra, Furidra mellé szegődhetünk, megismerve Kalifornia partjait, a vidrák gondtalan és olykor veszélyes mindennapjait. Mi történik a kis vidrával, mikor egy cápa ront rá az életére? S hogy kerülnek a képbe az emberek? Ismerkedj meg a vidrák különleges életével a Blogturné Klub négy bloggerével, és a turné végén tiéd lehet egy példány a könyvből a Maxim Könyvkiadó felajánlásában!

Ismerd meg Furidrát, a játékos vidrát!

Senki nem mozog úgy,

mint ő.

Nem elégszik meg azzal, hogy leúszik a fenékre,

ő búvárkodik is.

Nem csupán szaltózik,

hanem triplaszaltóval kápráztat el.

Nemcsak simán meglovagolja,

hanem ő maga hozza létre a hullámokat.

Furidra, a kis vidra a mindennapjait Kalifornia partjai mentén tölti a víz alatti mutatványai gyakorlásával, és újabb izgalmas kalandok keresésével. Furidra vakmerő és rettenetesen kíváncsi. De amikor a játékos kis vidra szembe kerül egy éhes, nagy fehér cápával, az élete váratlan és veszélyes fordulatot vesz. Furidra megkérdőjelez mindent, amit eddig magáról és a világról tudott – de különösen az emberekről, akik mindent megtesznek, hogy megmentsék.

Katherine Applegate neve már nem volt ismeretlen számomra, több könyvét olvastam már és imádom a munkásságát. Mikor megláttam, hogy új regénye jelenik meg, azonnal felkerült a radaromra. Tudtam, hogy az írónő mesterien bánik a szavakkal és a neve garancia arra, hogy egy csodálatos regényt olvassak. Nagyon kedvelem a könyveit, az írásmódját és azt, hogy mennyire fontos témákat tár az ifjú olvasók elé. A környezet- és állatvédelem a szívügyem, nagyon örülök neki, hogy egyre több és több regény foglalkozik a témával. 

Az egy vidra naplója egy nagyon kedves és szerethető történet Furidráról a vakmerő és kíváncsi vidráról és arról, hogy miként is alakul az ő élete. A könyvben Furidrának szembe kell néznie a külvilág kihívásaival, le kell győznie önmagát és a saját félelmeit, ráadásul egy adott ponton megkérdőjelez majd mindent, amit eddig magáról és a világról tudott, de különösen az emberekről, akiktől óvakodnia kellene, mindig óvta az anyukája tőlük, mégis mindent megtesznek azért, hogy segítsenek a bajba jutott vidrán. A történet azonban túlmutat rajta, hiszen nem csak őt, hanem a tengeri vidrák életét, viselkedését és a rájuk viselkedő veszélyeket is megismerhetjük. Továbbá bepillantást nyerhetünk annak a tengeri rezervátumnak a működésébe melynek szívügye, hogy megmentse a bajba jutott tengeri állatokat. 

Az egy vidra naplója egy igazi hiánypótló kötet, melynek legfőbb erőssége a környezetvédelemmel és állatvédelemmel kapcsolatos mondanivalója. Az, akinek fontos, hogy megóvja a környezetét biztosan nem újdonság, de vitathatatlan tény, hogy a földünk és tulajdonképpen a teljes élővilágunk óriási veszélyben van. Az emberek néha azt gondolják, hogy nem probléma, ha egy-egy műanyagzacskó a kuka mellett landol, vagy a partról a vízbe esik. Nem tisztelik az állatokat, pusztítják az élőhelyüket. Egyre több és több állatot fenyeget a kihalás veszélye, ez pedig a mi közös felelősségünk. Napjainkban rengeteg káros anyaggal szennyezzük környezetünket ez pedig hatással van a bolygónkra. A bolygó jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a legkisebbek is értékeljék a természetet és az élővilág sokszínűségét is és megértsék, hogy a környezet és az állatok védelme mennyire fontos. 

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de a tengeri vidra is veszélyeztetett állatfaj. Az egykor 150 000–300 000 egyedből álló tengeri vidra állományt értékes prémje miatt az ember 150 év alatt szinte teljesen kipusztította. A vadászat betiltása, a védelmi intézkedések és a szaporítási programok segítségével ugyan sikerült megmenteni ezt a fajt. Sajnos azonban tankhajóbalesetek bármikor történhetnek, az olajszennyezés pedig nagy veszteséget okozhat az állományban, így a fajt még mindig a veszélyeztetett fajok listáján tartják. A mese főszereplőjét Furidrát, és a kötetben megjelenő többi vidrát is valós állatok ihlették. A szerző védelem alatt álló állatok élettörténetét vette alapul. Furidra fiktív történetének hátterében két valódi tengeri vidra rejlik, az egyiket Joynak a másikat pedig Selkának hívták. Joyt néhány napos korában találták, a kutatók pedig megpróbálkoztak azzal, hogy vidraanyaként gondozzák őt. Később visszakerült az óceánba, de soha nem tudott elszakadni az emberektől, ezért végül szabad életre alkalmatlannak találták. Miután visszaszokott az akváriumi élethez, tizenhat árva kölyköt nevelt fel. Selka is hasonló módon került a rezervátumba, de miután visszaengedték a vízbe nem sokkal megtámadta őt egy cápa és olyan sérüléseket szenvedett, amelyek miatt nem maradhatott a természetben. Végül ő is a rezervátumban élte le az életét és szintén pótmama lett. Kairi karakterét Katherine Applegate arról a vidráról mintázta, aki a rezervátum első sikeres pótmamája volt. A három vidra által felnevelt kölyök közül sokan arra is képesek voltak, hogy elboldoguljanak a természetben, ami nagyszerű eredmény. A kötetben megjelenő idősebb vidrákat, Gracie-t és Hollyt pedig szintén kedves, idős vidra ihlette, akik igen magas életet éltek meg a rezervátumban. A rezervátum elképesztő sikereket ért el a veszélyeztetett  és elárvult vidrakölykök megmentésének területén. 

A mese nagyon szerethető, Furidrát abszolút a szívembe zártam. A nyelvezete igazán különleges, a kötet szabad vers formájában íródott. A történet legnagyobb erőssége az igazságtartalma, vagyis az, hogy létező állatok és létező sorsok ihlették azt. Nem fantasy és nem is (teljesen) kitalált történet, egy olyan mese, amelynek szereplőire (vagy legalábbis azokra, akik az adott karaktereket ihlették) rá lehet keresni és megismerhetjük a történetüket. A mese több részből áll; az első részben megismerhetjük Furidrát a jelenben és azt, hogy miként kerül újra emberek közelébe. A második részben visszarepülünk a múltba és a bébi Furidrát ismerhetjük meg, a folytatásban pedig ismét visszatérünk a jelenbe és Furidra gyógyulását és központbéli életét ismerhetjük meg, továbbá azt, hogy végül hogyan alakul a vidra élete. Vajon visszatérhet a tengerbe és ismét élheti a gondtalan vidrák életét, vagy valamilyen más sorsot szán neki az ég?

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha egy igazán kedves és szerethető, mégis tanulságos könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom nektek Furidra történetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Játékunkban Furidra kispajtásainak nyomába eredünk, mégpedig a Maxim Kiadó Delfin Könyveinek segítségével. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet a Kiadó állatos gyermek- és ifjúsági könyvei közül, a Rafflecopter megfelelő sorába pedig a könyv címét kérjük beírni!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét.

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

01.24. Szembetűnő

01.25. Csak olvass!

01.27. Könyv és más

01.29. Dreamworld

Read More

Rebecca Ross: Ruthless ​Vows – Könyörtelen eskük (Letters of Enchantment 2.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának második kötete, a Könyörtelen eskük. A kötet 2024-ben a GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját. Az első rész végén Iris és Roman elválni kényszerült egymástól, így a folytatásban nem csak a háború viszontagságaival kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy újra egymásra találjanak. Vajon képes lesz Roman felidézni a múltját és a két fiatal meg tudja változtatni a háború menetét? Tartsatok velünk, legyünk Iris és Roman társai az úton, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Két ​egymástól elszakított, fiatal szerelmes, akiknek az istenek háborújának pusztító viharával kell szembenézniük, hogy visszatalálhassanak egymáshoz.

Iris Winnow két hete tért haza megkínzottan és törött szívvel a frontról, a háborúnak azonban még nincs vége. Romannek nyoma veszett, Oath városa pedig továbbra is hitetlenkedve és a borzalmak felett szemet hunyva viszonyul az eseményekhez. Amikor Iris és Attie újabb esélyt kap, hogy Dacre mozgásáról tudósítson, mindketten kapva kapnak a lehetőségen, és ismét nyugat felé veszik útjukat, hátrahagyva a várost, amely lassan darabjaira hullik a háború fenyegetésében.

Roman, Dacre birodalmában ébredve, képtelen felidézni a múltját. Miután biztosítják, hogy emlékei idővel visszatérnek, cikkeket kezd el írni Dacrénak, nem igazán értve a háborúban betöltött szerepét. Ám amikor a szekrényajtón át egy furcsa levél jut el hozzá, Roman levelezésbe kezd a rejtélyes feladóval, és hamarosan válaszút előtt találja magát: álljon ki Dacre mellett, vagy árulja el az istent? És ahogy a napok egyre sötétebbé válnak, Roman és Iris elkerülhetetlenül haladnak egymás felé… és a két fiatal saját szívét és közös jövőjüket teszi kockára, hogy megfordítsák a háború menetét.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt a Divine Rivals-Isteni riválisok és a folytatása is a Ruthless Vows - Könyörtelen eskük.  Az egyik legkülönlegesebb duológia, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross duológiája pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint lelkesedésből és méltatásból.

Ha mondanom kellene egy könyvet, amelyet az elmúlt időszakban mindenkinek IS ajánlottam, akkor a Divine Rivalst mondanám. Az első rész teljesen lenyűgözött, már előtte is nagy írógép mániám volt, de a kötet elolvasása után a roxforti levelemet követően egy Alouette írógépre vágyom leginkább. Minden ismerősömet és barátomat ezzel nyomasztottam az elmúlt hónapok során. Ha valaki arra kért, hogy ajánljak neki valamit, tuti ez volt az első választásom. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet és mióta olvastam angolul, azóta a legnagyobb kedvencemként tartom számom. Szóval ha olvastátok az előző bejegyzésemet és meggyőztelek titeket arról, hogy ez egy jó sorozat, akkor ne aggódjatok, mert a folytatás sem sikerült gyengébben. Egy csodálatos folytatás, mely méltó lezárása a sorozatnak. 

Ugyan már ismertem előtte is Rebecca Ross nevét, de igazán nagy rajongója a tavalyi évben lettem, mikor elolvastam két duológiáját is angolul. Az, hogy mekkora rajongója vagyok a szerzőnek, az nem is kérdéses. Jelenleg az összes megjelent könyve a polcomon csücsül és már csak két olyan könyv van, amit ő írt és még nem olvastam. Rebecca Ross az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne, úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. Mikor ezt a kötetet először olvastam angolul, arra gondoltam, hogy mennyire nagy elismerést érdemelne a szerző, amiért ennyire szépen és választékosan ír. Majd a tavalyi év végén GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját és bár bevallom, nem erre a könyvre szavaztam (nehéz döntés volt, el kellett döntenem, hogy melyik kezembe harapjak és arra jutottam, hogy a Divine Rivals egy fél hajszállal jobban tetszett mint ez, a Wisteria pedig (Adalyn Grace tollából...igen, olvassátok el azt a sorozatot is) a 2024-es évem másik nagy szerelme a Divine Rivals mellett, így muszáj volt rá tennem a voksom. No de térjünk is a tárgyra és beszéljünk arról, hogy miért olvassátok el a duológia második részét. 

A Ruthless Vows pontosan ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Iris és Roman elszakadt egymástól, ráadásul Roman elvesztette az emlékezetét, így nem tud arról, hogy van egy szerelme, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy újra hallhasson felőle. A fiú Avalon Bluffban majdnem meghalt, ám Dacre megmentette őt és az oldalára állította, így őt kezdte el szolgálni. A fiú azonban egyre többet és többet álmodik egy fiatal szeplős lányról, akivel egykor riválisok voltak az újságnál. Majd mikor egy furcsa levél érkezik hozzá, melyet a szekrényajtó előtt talált és egy bizonyos E. írta neki, levelezésbe kezd. Vajon ki lehet a titokzatos levélíró? Mikor tér vissza Roman emlékezete és hogyan keresztezik egymás útját Irissal? Vajon a háború kinek a javára dől el? Sarjadhat remény ott, ahol csak félelem és halál lakozik? 

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A levelek érzelemdúsak. Nagyon szerettem, hogy a folytatásban is helyet kaptak. Egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben, a cselekmény rendkívül fordulatos. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék egy kicsit beszélni a magyar fordításról, hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy angolul és magyarul is olvastam a könyvet. Az első részt követően bevallom kicsit megnyugodtam, mert Szujer Orsolyánál nagyon jó kezekben volt a kötet. A folytatásban sem kellett csalódnom, a kedvenc részeim magyarul is nagyon szépen hangzanak, Orsolya remekül ültette át az anyanyelvünkre a  lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. Ugyan az angol verzió marad a kedvenc, de abszolút nem kell szégyenkeznie a magyar változatnak sem. A kötet eredeti nyelven kicsit nehezebben olvasható, szerintem nem egyszerű olvasmány,  így ha valaki nem vállalja be, akkor sem éri csalódás, a magyar változatot is bátran ajánlom mindenkinek. A szereplők rendkívül szerethetők, Roman és Iris mellett nagyon kedvelem Attie, Tobias és Forest karakterét is. Imádtam, azokat a jeleneteket, ahol Tobias az autójával száguldozott és azt is, ahogy Attievel egymásra néztek. Nem titok, az első pillanattól kezdve shippeltem őket. 

A kötet második része jobban koncentrál magára a háborúra, az egész kötetet átitatja a háborús hangulat: félelem, a fájdalom, a veszteség és a reménytelenség érzete, hogy Dacre és a serege egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz, hogy elsöpörjön mindenkit, aki Enváért harcol. Az, hogy katonák halnak meg lépten nyomon és csak egy hajszál választja el a világot attól, hogy Dacre győzedelmeskedjen. A lapokat átjárja a fájdalom és a szenvedés. Mindezek mellett pedig természetesen megjelenik Iris fájdalma is, aki várja, hogy Roman ismét hírt adjon magáról, hogy végre elmlékezzen rá. Roman pedig küzd a köddel és azzal a megfoghatatlan érzéssel, hogy van valaki, aki a ködön túl rá vár. 

Olvasás közben az érzelmek teljes skáláját átéltem. Mosolyogtam, izgultam, romantikus szemekkel bármultam a lapot, elkomorodtam és igen, olyan is volt, hogy sírtam. Bár már olvastam a könyvet, ismét elementáris erővel hatott rám és bevallom, a kötet egy pontján hosszasan pityeregtem. 

A borító nekem nagyon tetszik, én örültem is neki, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Nem tudom, hogy láttátok-e, de hamarosan megjelenik a kiadónál éldekorált változatban is. Kicsit csalódott vagyok, mert ha tudtam volna, akkor talán megvártam volna ezeket a kiadásokat, mert nagyon tetszenek. ITT és ITT találjátok őket. Mindenesetre lehet, hogy így is beszerzem majd mindkettőt (fő a megfontoltság, tudom). 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a duológiát. Ha most találsz rá a sorozatra, akkor mindenképpen adj egy esélyt neki, ha pedig már olvastad az első részt, akkor mindenképpen csapj le a folytatásra is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A Könyörtelen eskük című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Az Oathi Közlönyben megjelent egy cikk arról, hogy Dacre sebesültek százait mentette meg Avalon Bluffban.Ki írta a cikket?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

01.05.: Csak olvass!

01.07.: Readinspo

01.09.: Kelly és Lupi olvas

01.11.: Milyen könyvet olvassak?

01.13.: Könyv és más

01.15.: Kitablar

01.17.: Dreamworld

Read More

Kristin Harmel: Egy ​lány Párizsban + Nyereményjéték

Sziasztok!

Kristin Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk köztetek!

Párizs, ​1939: Két fiatal édesanya, Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, amikor egy nap megismerkednek a gyönyörű Bois de Boulogne-ban. Bár a háború árnyéka egyre közelebb oson Európához, egyik nő sem sejti, hogy az életük hamarosan visszavonhatatlanul megváltozik.

Amikor Elise a német megszállók célpontjává válik, Juliette-re bízza a legértékesebb kincsét, a kislányát, Juliette saját lányának játszópajtását. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől.

Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Mi történt a lányával azokban a szörnyű, utolsó percekben? Úgy tűnik, Juliette-et a föld nyelte el, és magával vitt minden választ. Elise-t a kétségbeesett kutatás New Yorkba – és Juliette-hez – sodorja, egy utolsó, végzetes találkozásra.

Kristin Harmel neve már korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen az írónőnek már két regényét is olvastam. A másik két megjelent kötetet kifejezetten szerettem, így kíváncsian vártam, hogy a szerző legújabb, magyarul megjelent kötete milyen hatással lesz majd rám. Szerencsére most sem kellett csalódnom, az Egy lány Párizsban című regénye is óriási hatással volt rám. Talán eddig ez a kötet tetszett a legjobban. 

Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy újabb szeletét mutatja meg. Egy rendkívül fájdalmas és megrázó történet az anyaságról és arról, hogy mire képes egy nő azért, hogy megvédje gyermekét, illetve azért, hogy megtartsa a család illúzióját. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes arra, hogy felálljon. További arról, hogy a fájdalom és a gyász milyen hatással lehet az emberre és milyen nehéz elindulni a gyógyuláshoz vezető úton.  Új életet kezdeni nehéz, nem is sikerül mindenkinek. Vannak, akik megpróbálják maguk mögött hagyni a fájdalmas múltat, ők azok, akik próbálnak a jelenre és legfőképpen a jövőre koncentrálni. Mások úgy érzik, hogy elvesztettek mindent és a művészetbe próbálnak menekülni. Ugyan a jelenben élnek, de a múlt még nagy hatással van rájuk. Érzik és tudják, hogy valahogy meg kellene tanulniuk újra élni, de még nem készek erre. És sajnos olyanok is vannak, akik teljesen megrekedtek a múltban és nemhogy a jövőre nem tudnak gondolni, de még a jelenben is elveszettek. A könyvben pedig mindhárom megküzdési stratégia megjelenik. 

A történet szerint Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, mikor véletlenszerűen összefutnak a parkban. Mindkét nő kisbabát vár, talán ennek is köszönhető, hogy olyan hamar mély és szoros barátságot kötnek. A háború azonban nem várt eseményekhez és problémákhoz vezet. Elise férje a kommunista eszméket hirdette, az ismertsége sem tudta őt megvédeni. Bár felesége semmiről sem tudott, mégis a német megszállók célpontjává vált, így Juliett-re bízta kislányát abban a hiszemben, hogy így majd legalább ő biztonságban lehet. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől. Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Vajon mi történhetett a barátnője családjával és kislányával? Megkapja valaha azokat a válaszokat, melyekre oly kétségbeesetten vágyik? Tizenhét évvel később, mikor újra keresztezi a sors az útjukat New York utcáin, vajon Elise és Juliette képes még barátként tekinteni egymásra?

A műben hangsúlyosan megjelenik az anyaság kérdése. Vajon mitől lesz valaki jó anya? Egy veszélyhelyzetben vajon mi a jó döntés? Ha valaki összekaposzkodik a családjával és bármi is történik, együtt marad velük? Vagy esetleg akkor tesz jót az ember, ha elengedi a gyermekét és ezzel esélyt ad neki az életre? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a kötet. A három édesanya, Ruth, Elise és Juliette teljesen más élethelyzetű és teljesen más lehetőségeik vannak. Míg Elise és Juliette olyan amerikai állampolgár, aki francia férfihez ment férjhez, addig Ruth egy zsidó nő, akinek a férje elhunyt korábban és egyedül neveli két gyermekét. Elise egy népszerű és tehetséges francia festő felesége. Juliette pedig egy könyvesboltot vezetett férjével és 3 gyermekével. Ruth már a regény egy korábbi szakaszában meghozza azt a döntést, hogy gyermekeit kimenekíti a városból. Kezdetben sem Elise, sem Juliette nem tudja megérteni, azzal érvelnek, hogy egy anya soha nem hagyhatja el a gyermekét. Ruth viszont felhívja a figyelmüket, hogy egy anyának az a feladata, hogy bármi áron megvédje a gyermekeit. Ha pedig csak úgy mentheti meg őket, akkor bármilyen nehéz, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy élhessenek. Hiszen nem az a lényeg, hogy a szülőnek egyszerű legyen, hanem az, hogy a gyermek biztonságba lehessen. Később Elise is ugyanarre kényszerül, hiszen ha magával viszi kislányát, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtalálják őket, úgy pedig biztosan meghalnak. Így ő is arra kényszerül, hogy hátra hagyja gyermekét. Elise pedig otthon marad 3 gyermekével, férjével és Elise kislányával, hiszen biztonságos helyen laknak, úgy érzik, hogy nincs semmi okuk arra, hogy féljenek. Egy bombázás azonban kettétöri az életét. Elveszíti férjét, két kisfiát és meghal Elise kislánya is. Csupán Lucie a lánya menekül meg. A temetést követően New Yorkba utaznak és ott kezdenek ketten új életet. 

Mikor Elise megtudja, hogy meghalt kislánya, teljesen elveszik. Megpróbál élni, sokáig csak a művészet és Ruth gyermeki tartják benne a lelket. Már a háború előtt is tehetséges művész volt, de sem férje, sem pedig a környezete nem támogatta. Ugyan nem érzi magát különösen jónak, de a munkáit el tudja adni. Gyermekének elvesztése miatt érzett fájdalma később sem enyhült. Úgy érezte, ha lezárást kaphat, akkor talán megnyugodna. Ha tudná, hogy kislánya utolsó pillanatai boldogsággal teliek voltak, hogy halála gyors és kíméletes volt, akkor talán képes lenne újra élni. Juliette azonban eltűnt és csupán egy véletlennek köszönheti, hogy végül rátalált. 

Juliette azonban teljesen megváltozott, elmerült a fájdalomban és a gyászban. Nem tudta feldolgozni, hogy férje és két kisfia meghalt. Hogyan történhetett meg az, hogy ő és lánya nemcsak él, hanem egyre idősebb és idősebb lesz, ők pedig a fagyos földben fekszenek és esélyt sem kaptak azért, hogy éljenek. Lányával is eltávolodtak egymástól, hiszen oly mély volt a fájdalma, annyira a múltban ragadt, hogy sértésnek vette azt, hogy lánya él, vannak tervei. A fejében teljesen összekeveredett a múlt és a jelen, a környezetét is teljesen átalakította, azt pedig, hogy lánya  a művészet felé fordult, gyűlölte. Tiltotta mindentől, ami örömet okozhat, hiszen ők ketten nem érdemlik meg, hogy boldogok legyenek. 

Nagyon érdekes volt, hogy a regény valami miatt abszolút az Elveszett nevek könyve című kötet jutott eszembe, hiszen abban a főszereplő szintén egy francia kisvárosba menekült, ahol abban segédkezett, hogy az onnan továbbutazó gyermekek biztonságba juthassanak. Egy könyvbe jegyezte fel titkos kóddal a nevüket és az új személyazonosságukat, hogy ezzel is segítse majd őket a hazajutásban és a szüleiknek, hogy később rájuk lelhessenek. 

A műben Elise ugyanúgy a gyermekeknek segít, csak kicsit más módon. Egy eldugott kis házban él, ahol átmeneti otthont nyújt egy idős asszonnyal olyan gyermekeknek, akik innen utaznak tovább. Kezdetben nem akarta vállalni, mert félt, hogy ezzel veszéllyel sodorja magát és így nem jut majd vissza a kislányához, de végül rájött arra, hogy pontosan azt tudja megtenni mások gyermekeiért, mint amit a legjobb barátnője tesz az ő kislányával. Ugyanúgy vigyázhat rájuk és gondoskodhat róluk. 

A történet összességében nagyon tetszett, sokat gondolkodtam olvasás közben. Elise és Juliette történetet megérintett és bár Juliette egy idő után nagyon antipatikus volt számomra, de egy másodpercig sem kárhoztattam őt a viselkedéséért. Ember legyen a talpán, aki képes arra, hogy ennyi fájdalom után talpra álljon. Megérteni nem tudtam ugyan őt, de mélyen együttéreztem vele. Elise valahogy sokkal szimpatikusabb volt, közelebb éreztem őt magamhoz. A cselekmény viszont kissé kiszámítható, a fordulatak sem leptek meg túlzottan. Már-már szájbarágósnak éreztem, szerintem nagyjából az első pillanattól kezdve sejthető, hogy mi történik majd. Így nem is igazán kellett gondolkodnom, koncentrálhattam az útra, amely a végkifejletig vezet. 

Az utolsó oldalakon bevallom, egy kicsit pityeregtem is. Nagy hatással volt rám az utolsó fejezet. 

A borító ugyan szép, de a legkisebb mértékig sem illeszkedik a történethez. Teljesen más típusú sztorit sejtet. Nem szeretem, amikor ennyire nincs összehangban a belső a külsővel. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek az Egy lány Párizsban című regényt. Ha szeretitek a világháborús történeteket, akkor semmiképpen se hagyjátok ki Kristin Harmel legújabb, magyarul megjelent kötetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe.  

Nyereményjáték

A regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be. A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

10.30. Kitablar

11.02. Csak olvass!

11.05. Szembetűnő

Read More