Kristin Harmel: Egy ​lány Párizsban + Nyereményjéték

Sziasztok!

Kristin Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk köztetek!

Párizs, ​1939: Két fiatal édesanya, Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, amikor egy nap megismerkednek a gyönyörű Bois de Boulogne-ban. Bár a háború árnyéka egyre közelebb oson Európához, egyik nő sem sejti, hogy az életük hamarosan visszavonhatatlanul megváltozik.

Amikor Elise a német megszállók célpontjává válik, Juliette-re bízza a legértékesebb kincsét, a kislányát, Juliette saját lányának játszópajtását. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől.

Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Mi történt a lányával azokban a szörnyű, utolsó percekben? Úgy tűnik, Juliette-et a föld nyelte el, és magával vitt minden választ. Elise-t a kétségbeesett kutatás New Yorkba – és Juliette-hez – sodorja, egy utolsó, végzetes találkozásra.

Kristin Harmel neve már korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen az írónőnek már két regényét is olvastam. A másik két megjelent kötetet kifejezetten szerettem, így kíváncsian vártam, hogy a szerző legújabb, magyarul megjelent kötete milyen hatással lesz majd rám. Szerencsére most sem kellett csalódnom, az Egy lány Párizsban című regénye is óriási hatással volt rám. Talán eddig ez a kötet tetszett a legjobban. 

Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy újabb szeletét mutatja meg. Egy rendkívül fájdalmas és megrázó történet az anyaságról és arról, hogy mire képes egy nő azért, hogy megvédje gyermekét, illetve azért, hogy megtartsa a család illúzióját. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes arra, hogy felálljon. További arról, hogy a fájdalom és a gyász milyen hatással lehet az emberre és milyen nehéz elindulni a gyógyuláshoz vezető úton.  Új életet kezdeni nehéz, nem is sikerül mindenkinek. Vannak, akik megpróbálják maguk mögött hagyni a fájdalmas múltat, ők azok, akik próbálnak a jelenre és legfőképpen a jövőre koncentrálni. Mások úgy érzik, hogy elvesztettek mindent és a művészetbe próbálnak menekülni. Ugyan a jelenben élnek, de a múlt még nagy hatással van rájuk. Érzik és tudják, hogy valahogy meg kellene tanulniuk újra élni, de még nem készek erre. És sajnos olyanok is vannak, akik teljesen megrekedtek a múltban és nemhogy a jövőre nem tudnak gondolni, de még a jelenben is elveszettek. A könyvben pedig mindhárom megküzdési stratégia megjelenik. 

A történet szerint Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, mikor véletlenszerűen összefutnak a parkban. Mindkét nő kisbabát vár, talán ennek is köszönhető, hogy olyan hamar mély és szoros barátságot kötnek. A háború azonban nem várt eseményekhez és problémákhoz vezet. Elise férje a kommunista eszméket hirdette, az ismertsége sem tudta őt megvédeni. Bár felesége semmiről sem tudott, mégis a német megszállók célpontjává vált, így Juliett-re bízta kislányát abban a hiszemben, hogy így majd legalább ő biztonságban lehet. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől. Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Vajon mi történhetett a barátnője családjával és kislányával? Megkapja valaha azokat a válaszokat, melyekre oly kétségbeesetten vágyik? Tizenhét évvel később, mikor újra keresztezi a sors az útjukat New York utcáin, vajon Elise és Juliette képes még barátként tekinteni egymásra?

A műben hangsúlyosan megjelenik az anyaság kérdése. Vajon mitől lesz valaki jó anya? Egy veszélyhelyzetben vajon mi a jó döntés? Ha valaki összekaposzkodik a családjával és bármi is történik, együtt marad velük? Vagy esetleg akkor tesz jót az ember, ha elengedi a gyermekét és ezzel esélyt ad neki az életre? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a kötet. A három édesanya, Ruth, Elise és Juliette teljesen más élethelyzetű és teljesen más lehetőségeik vannak. Míg Elise és Juliette olyan amerikai állampolgár, aki francia férfihez ment férjhez, addig Ruth egy zsidó nő, akinek a férje elhunyt korábban és egyedül neveli két gyermekét. Elise egy népszerű és tehetséges francia festő felesége. Juliette pedig egy könyvesboltot vezetett férjével és 3 gyermekével. Ruth már a regény egy korábbi szakaszában meghozza azt a döntést, hogy gyermekeit kimenekíti a városból. Kezdetben sem Elise, sem Juliette nem tudja megérteni, azzal érvelnek, hogy egy anya soha nem hagyhatja el a gyermekét. Ruth viszont felhívja a figyelmüket, hogy egy anyának az a feladata, hogy bármi áron megvédje a gyermekeit. Ha pedig csak úgy mentheti meg őket, akkor bármilyen nehéz, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy élhessenek. Hiszen nem az a lényeg, hogy a szülőnek egyszerű legyen, hanem az, hogy a gyermek biztonságba lehessen. Később Elise is ugyanarre kényszerül, hiszen ha magával viszi kislányát, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtalálják őket, úgy pedig biztosan meghalnak. Így ő is arra kényszerül, hogy hátra hagyja gyermekét. Elise pedig otthon marad 3 gyermekével, férjével és Elise kislányával, hiszen biztonságos helyen laknak, úgy érzik, hogy nincs semmi okuk arra, hogy féljenek. Egy bombázás azonban kettétöri az életét. Elveszíti férjét, két kisfiát és meghal Elise kislánya is. Csupán Lucie a lánya menekül meg. A temetést követően New Yorkba utaznak és ott kezdenek ketten új életet. 

Mikor Elise megtudja, hogy meghalt kislánya, teljesen elveszik. Megpróbál élni, sokáig csak a művészet és Ruth gyermeki tartják benne a lelket. Már a háború előtt is tehetséges művész volt, de sem férje, sem pedig a környezete nem támogatta. Ugyan nem érzi magát különösen jónak, de a munkáit el tudja adni. Gyermekének elvesztése miatt érzett fájdalma később sem enyhült. Úgy érezte, ha lezárást kaphat, akkor talán megnyugodna. Ha tudná, hogy kislánya utolsó pillanatai boldogsággal teliek voltak, hogy halála gyors és kíméletes volt, akkor talán képes lenne újra élni. Juliette azonban eltűnt és csupán egy véletlennek köszönheti, hogy végül rátalált. 

Juliette azonban teljesen megváltozott, elmerült a fájdalomban és a gyászban. Nem tudta feldolgozni, hogy férje és két kisfia meghalt. Hogyan történhetett meg az, hogy ő és lánya nemcsak él, hanem egyre idősebb és idősebb lesz, ők pedig a fagyos földben fekszenek és esélyt sem kaptak azért, hogy éljenek. Lányával is eltávolodtak egymástól, hiszen oly mély volt a fájdalma, annyira a múltban ragadt, hogy sértésnek vette azt, hogy lánya él, vannak tervei. A fejében teljesen összekeveredett a múlt és a jelen, a környezetét is teljesen átalakította, azt pedig, hogy lánya  a művészet felé fordult, gyűlölte. Tiltotta mindentől, ami örömet okozhat, hiszen ők ketten nem érdemlik meg, hogy boldogok legyenek. 

Nagyon érdekes volt, hogy a regény valami miatt abszolút az Elveszett nevek könyve című kötet jutott eszembe, hiszen abban a főszereplő szintén egy francia kisvárosba menekült, ahol abban segédkezett, hogy az onnan továbbutazó gyermekek biztonságba juthassanak. Egy könyvbe jegyezte fel titkos kóddal a nevüket és az új személyazonosságukat, hogy ezzel is segítse majd őket a hazajutásban és a szüleiknek, hogy később rájuk lelhessenek. 

A műben Elise ugyanúgy a gyermekeknek segít, csak kicsit más módon. Egy eldugott kis házban él, ahol átmeneti otthont nyújt egy idős asszonnyal olyan gyermekeknek, akik innen utaznak tovább. Kezdetben nem akarta vállalni, mert félt, hogy ezzel veszéllyel sodorja magát és így nem jut majd vissza a kislányához, de végül rájött arra, hogy pontosan azt tudja megtenni mások gyermekeiért, mint amit a legjobb barátnője tesz az ő kislányával. Ugyanúgy vigyázhat rájuk és gondoskodhat róluk. 

A történet összességében nagyon tetszett, sokat gondolkodtam olvasás közben. Elise és Juliette történetet megérintett és bár Juliette egy idő után nagyon antipatikus volt számomra, de egy másodpercig sem kárhoztattam őt a viselkedéséért. Ember legyen a talpán, aki képes arra, hogy ennyi fájdalom után talpra álljon. Megérteni nem tudtam ugyan őt, de mélyen együttéreztem vele. Elise valahogy sokkal szimpatikusabb volt, közelebb éreztem őt magamhoz. A cselekmény viszont kissé kiszámítható, a fordulatak sem leptek meg túlzottan. Már-már szájbarágósnak éreztem, szerintem nagyjából az első pillanattól kezdve sejthető, hogy mi történik majd. Így nem is igazán kellett gondolkodnom, koncentrálhattam az útra, amely a végkifejletig vezet. 

Az utolsó oldalakon bevallom, egy kicsit pityeregtem is. Nagy hatással volt rám az utolsó fejezet. 

A borító ugyan szép, de a legkisebb mértékig sem illeszkedik a történethez. Teljesen más típusú sztorit sejtet. Nem szeretem, amikor ennyire nincs összehangban a belső a külsővel. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek az Egy lány Párizsban című regényt. Ha szeretitek a világháborús történeteket, akkor semmiképpen se hagyjátok ki Kristin Harmel legújabb, magyarul megjelent kötetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a kötetbe.  

Nyereményjáték

A regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be. A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

10.30. Kitablar

11.02. Csak olvass!

11.05. Szembetűnő

Read More

Kristin Harmel: A ​tovatűnő csillagok erdeje + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Kristin Harmel A tovatűnő csillagok erdeje című regénye, melyben a második világháborús zsidóüldözések fájdalmas emléke kap központi helyet. Erről a szívszorító történetről számolnak most be bloggereink, és ha helyesen válaszolsz az állomáson található kérdésekre, akkor lehetőséged nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt is!

Egy fiatal nő, aki zsidó szökevényeknek segít menekülni a vadonon át, mígnem múltjának sötét titkai mindenkit veszélybe sodornak…Yonát gyerekkorában elrabolták gazdag német szüleitől, és Kelet-Európa vadonjában nevelkedett. Miután 1941-ben, az elrablója halála után magára marad, magányos létezését semmi sem zavarja. Aztán egy nap váratlanul találkozik egy, a náci terror elől menekülő zsidó csoporttal. A nő megdöbben a külvilágban zajló borzalmak hallatán, és megfogadja: mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben. Cserébe meglepő leckéket kap arról, hogyan tárja ki a szívét a magányos évek után. De miután elárulják, és egy németek által megszállt városba kénytelen menekülni, a múltjának és a jelenének sokkoló találkozása mindent megváltoztathat.

A túlélésnek és önmagunk megismerésének szívszorító és izgalmas története azt a kérdést feszegeti, hogy vissza lehet-e térni egy olyan világba, ami sokszor kegyetlenebb, mint maga a vadon.

Ismertek már mint a rossz pénzt, így tudhatjátok róla, hogy szeretem a II. világháborús történeteket. Kristin Harmelről már olvashattatok a blogomon, az Elveszett nevek könyve című kötet még tavaly olvastam és nagyon szerettem. (A bejegyzésemet ITT találjátok róla.)

A tovatűnő csillagok erdeje egy nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett.  Arról, hogy nem könnyű kitárni a szívünket, főleg akkor, ha előtte éveken át magányosan éltünk, vagy elárultak minket, de megéri kockáztatni, hiszen olykor még a zűrzavaros időkben is rátalálhatunk a másink felünkre és legkilátástalanabb helyzetben is találhatunk okot az örömre  és a boldogságra. Arról, hogy a háború rengeteg ember lelkét törte össze, de talán a csorba szélek is összeillhetnek valamilyen módon és nem utolsó sorban arról, hogy ha csak egy ember életét megmenthetjük valahogyan, akkor az megéri a kockázatot, hiszen csak így győzedelmeskedhet az ember a gonosz felett. Minden apróság számít, még ha az oly kevésnek tűnis is, hiszen ez éltetheti a reményt és a túlélést. 

A tovatűnő csillagok erdeje című kötet engem teljesen levett a lábamról, naygon szerettem Kristin Harmel regényét. Egy igazán olvasmányos és szerethető történelmi regény, melyben a szerző mesterien vegyítette a történelmi tényeket a fikcióval.

A történet főszereplője Yona, egy fiatal lány akit egy idős asszony rabolt el az otthonából még kiskorában. Ők ketten a vadont jártak, az erdőben éltek és csak ritkán merészkedtek be a közeli falvakba némi plusz ellátmányért. Yona úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Mindent tudott a növényekről, a halászatról a vadászatról és arról, hogy miként tünteti el a tábor nyomait. Miként élhet zavartalanul és miként gondoskodhat magáról az év bármelyik időszakában, legyen az a tél, vagy nyár. Amikor Jerusza, az idős asszony akivel élt örökre lecsukta szemét, Yona teljesen egyedül maradt. Egy nap azonban, egy az erdőben rejtőzködő zsidó csoportra lett figyelmes. A pillanat sorsdöntő jelentőségű a számára. Maradjon velük és tanítsa meg őket arra, hogy miként élhetik túl az erdőt, vagy hagyja őket magukra? Vajon képes lenne továbbállni és azzal a tudattal élni, hogy nem segített neki? Ha pedig velük marad, vajon nem lesz kívülálló közöttük, megbíznak majd benne? De hogyan is fordíthatna hátat nekük azok után, amikor megtudja, hogy milyen borzalmak zajlanak a külvilágban? Megfogadja hát, hogy mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben. 

Az élete gyökeresen megváltozik, hiszen eddig csupán önmagáért felelt, most pedig egy egész csoportot kellett életben tartania. Azonban nem csupán a felelőssége lett nagyobb, cserébe rengeteg fontos leckét kapott a közösségtől. Megtanulta milyen az, amikor az emberben bíznak és azt is, hogy milyen az, amikor nem. Megtanulta kitárni a szívét, de megtapasztalhatta az árulást is. Megtanulta, hogy milyen a A másikhoz igazodni és milyen az, amikor a gyengébbeket kell félteni. Megtapasztalta a szeretetet, az összetartozást ugyanakkor a veszteséget és a fájdalmat is. És nem utolsósorban pedig a saját szemével láthatta, hogy micsoda pusztításra képes az ember. Yona rengeteget változik és fejlődik, az olvasó az első pillanattól kezdve drukkol, hogy végül megtalálja a helyét és megismerje végül önmagát. Vajon milyen élete lett volna, ha Jerusza nem rabolja el őt? Vajon akkor is részvéttel fordult volna a zsidók irányába, ha német otthonában maradt volna? Ugyanakkor ha otthon maradt volna, édesapja a náci tanok irányába fordult volna ugyanúgy, vagy a szeretete megóvta volna attól, hogy egy téves ideológiát kövessen? 

Ahogy haladunk előre, úgy kerülnek egyre inkább helyre Yona szívében is a dolgok. Jerusza rengeteg dologra megtanította őt, sokat olvasott és bár tartották a zsidó hagyományokat, Yona mégsem érezte magáének őket. Ki ő valójában? Vajon mi teszi az embert azzá aki? A vére, vagy a szíve? Ha németek gyereként született, hibás ő is a borzalmakért? Vagy az határozza meg csupán őt, amit tesz és ahogy él? Kulcsfontosságú az identitása számára, hogy megismerhesse a múltját, de mi van akkor, ha  a múltja csupán fájdalmat rejt? Képes lesz arra, hogy megismerje a származása valóságát? Ha pedig megismeri, képes lesz arra, hogy valahogy azt a javára fordítsa? 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, olvasás közben rengeteget megtudhatunk az erdőről és arról, hogy miként lehet a vadonban túlélni. Kristin Harmel kiemelte az utószóban, hogy igyekezett minél pontosabban utánajárni és ábrázolni ezeket a dolgokat, ez pedig engem teljesen levett a lábamról. Tetszett az is, hogy a cselekményt és magát a történetet valós események ihlették. Az erdőkben rengeteg menekült próbált meg életben maradni, az egyik legnagyobb csoport a Bielskin nevű csoport, amit a szerző a könyvében is említett. Ezres nagyságrendű csoport volt, rendkívül imponáló, ahogy túlélték a vadonban. A kötet megírása közben a szerző interjút készített az egyik túlélővel, Aron Bielskivel, aki testvéreivel együtt alapított a csoportot. És bár a történet nem róluk szól, de rengeteg módon inspirálta s szerzőt. A könyvben szereplő gettók is léteztek a valóságban, de amit igazán szeretnék kiemelni még, az nem hozzájuk kötődik. Ez ugyan egy apró spoiler lesz, nézzétek el nekem, de mindenképpen szeretném leírni. A könyv egy adott pontján Yona kimerészkedik az erdőből és egy faluba érkezik. A könyvben a nácik szeretnék elérni, hogy az emberek rettegjenek tőlük és mivel úgy gondolják, hogy kommunisták vannak a faluban, úgy döntenek, hogy kivégeznek megfélemlítésként több mint 100 ember, gyermekeket, idősöket, nőket és férfiakat egyaránt. Az ott élő apácák pedig felajánlják a saját életüket, hogy megmentsék a falusikat. A történet ezen szálát valós események ihlették. 1943 nyarán a Nalibocka-erdő közelében a nácik 120 lakost akartak kivégezni, ámt az ott élő 11 apáca, Maria Stella nővér vezetésével felajánlotta, hogy az életüket adják a foglyokért cserébe. A nácik elfogadták az ajánlatot és augusztus elsején, vasárnap reggel kivitték őket az erdőbe, lelőtték és tömegsírba helyezték őket. 50 évvel később II. János Pál pápa mártírrá nyilvánította őket, 2000-ben pedig boldoggá avatták mindegyiküket. Ezt csak azért mesélt el nektek, mert bár ez a szál "csupán" mellékszál a történetben, engem mégis mélyen megrendített a haláluk. Ráadásul milyen szép, hogy pont a halálok évfordulóján olvashattam a történetükről. Így mindenképpen szerettem volna a posztban is megemlékezni róluk. 

Kristin Harmel amúgy nem finomkodott a könyvében, naturalisztikusan, minden sallangtól mentesen ábrázolta a náci kegyetlenkedést. Voltak pillanatok, amikor néha meg kellett állnom az olvasás közben, mert annyira durva volt olvasni az adott esetről. Sokszor éreztem úgy, hogy összefacsarodik a szívem, de tetszett, hogy a szerző igyekezett olyan apróságokat belecsempészni a kötetbe, amelyek kicsit visszaadják az emberiségbe vetett hitemet. Tetszett, hogy a fájdalom és a halál mellett az élet és a szeretet is helyet kapott a könyvben. 

Összességében nagyon szerettem a regényt és már kifigyeltem, hogy nemsokára érkezik a szerző egy másik írása a kiadónál, szóval biztosan arról is beszámolok majd nektek. Ha szeretitek a háborús történeteket, akkor szerintem adjatok esélyt A tovatűnő csillagok erdejének is. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/4,8

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a 2. világháborút feldolgozó történeteké a főszerep. A feladatotok az, hogy az állomásokon olvasható idézetek alapján kitaláljátok, melyik könyvről van szó. A könyv szerzőjét és címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Mint a legtöbb bánat, ez is örömmel kezdődött.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08.03. Csak olvass!

08.05. Kitablar

08.07. Csak olvass! - extra

08.09. Kitablar - extra

Read More

Kristin Harmel: Elveszett ​nevek könyve

Sziasztok!

A holokauszt és a II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígéretesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

Eva ​Traube Abrams, egy fél lábbal már nyugdíjban lévő floridai könyvtáros épp könyveket rak a helyükre, amikor a szeme megakad egy fényképen a New York Timesban. Ledermed; egy olyan könyv szerepel a képen, amit több mint hatvan éve nem látott. Egy olyan könyv, amelyben ráismer az Elveszett nevek könyvére.
A hozzá tartozó cikk arról szól, hogy a nácik Európa szerte kifosztották a könyvtárakat a II. világháború idején – erre Eva is jól emlékszik – és a kutatásról, hogy a köteteket visszajuttassák azokhoz, akiktől réges-rég elvették azokat. A képen szereplő könyv – egy 18. századi vallásos szöveg, amiről azt hitték, hogy elvitték Franciaországból a háború idején – az egyik legérdekesebb eset. Most a berlini Zentral- und Landesbibliothekben található, és tartalmaz valamiféle kódot, de a kutatók nem tudják, honnan került oda, sem azt, hogy mit jelent. Csak Eva tudja a választ, de vajon van ereje visszatérni a régi emlékekhez?

1942-ben, még egyetemistaként, Eva kénytelen volt elmenekülni Párizsból és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában menedéket találni, ahol elkezd személyi okmányokat hamisítani zsidó gyerekek számára, akik a semleges Svájcba menekülnek. De az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Az Elveszett nevek könyvében vezetett feljegyzéseik még fontosabbá válnak, amikor az ellenálló-sejtet, amelynek dolgoznak, elárulják, és Rémynek nyoma veszik.

Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy olyan szeletét mutatja be az olvasójának, amiről talán eddig keveset hallhattunk. Az Elveszett nevek könyve egy rendkívül szerethető olvasmány egy olyan fiatal lányról és tulajdonképpen a csapatáról, akik félelmet és fáradtságot nem ismerve azon fáradoznak, hogy új személyazonosságot kölcsönözzenek azoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. 

Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett.  

A történet szerint Eva és családja Franciaországban élnek. Egy nap azonban a fiatal lánynak menekülnie kell a fények városából, hiszen megkezdődött a zsidók begyűjtése. Eva és édesanyja elindul, és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában talál menedéket. A tervük, hogy onnan Svájcba szökjenek. A helyzet azonban kortántsem olyan egyszerű, hiszen a két nő teljesen máshogy gondolkozik. Eva édesanyja egyetlen célja, hogy megmentsék valahogy a férjét, a helyzet azonban egyre kilátástalanabbá válik. Egyre jobban magába fordul, elveszíti a realitásérzékét és egyre csúnyábban viselkedik a lányával. Eközben Eva, aki tehetségesen rajzol, szép lassan rájön arra, hogy milyen módon segítheti leginkább a háborús menekülteket. Művészi kézsége és precizitása a környék egyik legjobb hamisítójává teszi, számtalan gyermek és menekülő számára biztosított hivatalosnak tűnő okmányt. 

Egy idő után azonban rájön arra, hogy az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Egy bonyoltult kód segítségével megalkotják az Elveszett nevek könyvét, így a háború után talán minden gyermek hazajuthat majd a családjához. Eva és Rémy egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz, ám

a nácik folyamatos előretörése miatt elszakadnak egymástól. Vajon egymásra találhatnak újra, vagy a háború végleg elszakítja őket egymástól? Képesek lesznek arra, hogy helyt álljanak az egyre nehezebb helyzetben és meg tudják menteni a városban bújkáló gyermekeket? És ami talán a legfontosabb, vajon túlélik ezeket a borzalmakat, vagy az életükkel fizetnek a hősiességükért? 

A cselekmény tulajdonképpen két szálon és két történeti idősíkon fut. A jelenben Eva útját követhetjük végig, amíg megérkezik Németországba, hogy évtizedek elteltével magához vehesse az Elveszett nevek könyvét. Ez a szál azonban egyáltalán nem hangsúlyos. Az írónő sokkal nagyobb figyelmet fordít a múltbéli eseményekre, Eva és Rémy kapcsolatára. Az első pillanattól kezdve szeretne hinni az olvasó abban, hogy a történetük boldog véget érhet, de vajon a legsötétebb időkben kibontakozhat-e a szerelem? Két teljesen különböző ember egymásra találhat-e boldogságban, ha a háború mellett a család is rossz szemmel nézi a kapcsolatuk alakulását. 

A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, csak úgy faltam a lapokat. Bár a történet nagyon tetszett, új kedvencet mégsem avattam. Az Elveszett nevek könyvének a cselekménye lenyűgözött és teljesen magával ragadott Eva tehetsége és munkája, de valahogy mégsem tudtam imádni a történetet. Ennek talán Eva anyukája volt az oka, engem borzasztóan irritált az ő személyisége. Minden idegszálammal próbáltam megérteni a viselkedésének okát. Tudom, hogy a veszteség, amit elszenvedtek mindenkire máshogy hat. Amíg Eva új célt talált magának, addig az anyukája elsüllyedt a fájdalom mocsarában. Képtelen volt előre nézni, a lányát pedig egyre csak gyötörte. Sokszor felvontam a szemöldökömet olvasás közben, valahogy teljesen élet és szituáció idegen módon reagált bizonyos dolgokra. Értem én, hogy türelemre van szükség a megértéséhez, de engem hihetetlenül idegesített. Ez pedig sokat rontott az olvasás élményén. 

A regény vége viszont nagyon tetszett, igazán szívmelengető pillanatnak lehet tanúja az olvasó. Egyszerűen imádtam és az első pillanattól kezdve reménykedtem valami hasonlóban.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek Kristin Harmel legújabb magyarul megjelent regényét, az Elveszett nevek könyvét. A téma igazán érdekes és izgalmas, számomra teljesen újszerű volt, nem olvastam még ilyen típusú történetet. Még ugyan nem olvastam eddig semmit az írónőtől, de ezek után bátran nyúlok majd a regényeihez. Ugyan új kedvencet nem avattam, de Eva és Rémy karakterét örökre a szívembe zártam. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Értékelés: 5/4.5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 

Read More

V. S. Alexander: Az ​előkóstoló + Nyereményjáték

Sziasztok!

V.S.Alexander könyve Az előkóstoló egy nagyon különleges történetet mesél el a náci Németország diktátoráról. Magda Ritter, Hitler előkóstolójaként belelát a Führer életébe, és a híres Berghofban található pihenőhely mindennapjaiba. A lány veszélyes munkát végez, de a munkáján kívül is sok veszély leselkedik nem csak rá, hanem mindenkire, aki itt él és köze van a Führerhez. Magda izgalmas életéről és kalandjairól most három bloggerünk mesél nektek. Tarts velünk te is a turnén, ahol ha jól válaszolsz a kérdésekre, akkor neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott Az előolvasó regény egyik példányát.

A ​második világháború viharában egy fiatal német nő kétes menedéket talál, mely közelebb van a veszély forrásához, mint azt valaha gondolta volna. Amíg a hitleri diktatúra nyújtotta kiváltságokat élvezi, megismeri a rendszer kegyetlenségét is. 1943 elején záporoznak Berlinre a szövetségesek bombái, ezért Magda Rittert szülei a bajorországi rokonaikhoz küldik, remélve, hogy így biztonságban lesz. Magdát a Berghofba, Hitler hegyi pihenőhelyére osztják be, ahol azon fiatal nők egyike lesz, akik előzetesen megkóstolják Hitler ételét, és ha kell, feláldozzák magukat, hogy a Führert megóvják a mérgezéstől. A bajor Alpokban fekvő Berghof mintha egy másik világban lenne, távol a háború kegyetlen valóságától. Magda eleinte retteg, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához, bár tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek. De miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson.

Az előkóstoló a háború erkölcsi kérdéseit boncolgatja egy nagyszabású és erőteljes, rendkívül bátor tettekről mesélő történetben.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe V. S. Alexander regényét is. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen úgy éreztem a kötet segítségével a második világháború egy olyan szeletét ismerhetem meg, melyről eddig csak keveset hallottam. Az elmúlt időszakban leginkább csak holokauszt történeteket olvastam a témában, így az újdonság erejével hatott rám a kóstolók világa. Ezek a fiatal lányok Hitler szolgálatában álltak és egyetlen egy feladatuk volt, megkóstolni minden ételt, mielőtt a Führer elé kerülnek, hogy senki ne mérgezhesse meg őt. 

Az előkóstoló egy érdekes és izgalmas történelmi regény, mely a múlt egy olyan szeletét tárja az olvasója elé, ami eddig talán kevésbé ismert az olvasó számára. A mű teljes mértékben az írói szabadság szüleménye, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy valós személyek és konkrét történelmi események ihlették. Két történelmi alakot szeretnék kiemelni az írásom során, az egyik Constanze Manziarly, a másik pedig Margot Woelk. Constanze a Führer utolsó ismert szakácsa volt, ő gondoskodott Hitler étkeztetéséről az utolsó években, a kötetben ő inspirálta Séf karakterét. A másik pontos történelmi tény a kötetben a kóstolók világát idézi. 14 fiatal nőt kényszerített az SS a második világháború alatt arra, hogy Adolf Hitler kóstolói legyenek, de közülük csak Margot Woelk élte túl a szolgálatot. Kicsit olvasgattam a hölgyről és egyértelműen ő inspirálta Magda karakterét, rengeteg párhuzam figyelhető fel a két életút között. 

A regény cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas. A kötet kifejezetten olvasmányos, így könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Bevallom, nálam nem lett elsőszámú kedvenc, de még így is élveztem az olvasását. A kötet E/1-ben íródott, így rendkívül személyesnek hat, az előszó és az utószó pedig rátesz erre az érzésre egy lapáttal. Azt sugallja, hogy egy memoárral van dolgunk és Magda valódi, hús-vér karakter. Ettől még intenzívebbé válhat az élmény és még jobban elmerülhetünk a második világháború borzalmaiban a fiatal lány tolmácsolása által. Az elbeszélése azonban rám nem hatott elemi erővel, nem bénultam le a mérhetetlen fájdalmától és kétségeitől, számomra nem volt elementáris erejű, a személyes hangvétel ellenére úgy éreztem, hogy végül kívül helyeződtem a történeten. Egyáltalán nem volt rossz a könyv, és tényleg élveztem az olvasást,  de nekem valami mégis hiányzott belőle. 

A történet szerint 1943-ban járunk Németországban, amikor is egyre jobban elkezdett gyengülni Hitler és az ország ereje. Egyre többet bombázzák az országot, ráadásul a szövetségesek is egyre nagyobb erőre tesznek szert. Berlin és a többi nagyváros egyre veszélyesebbé válik, így Magdát, a fiatal német lányt a szülai vidékre küldik. Berchtesgadenben azonban kissé más irányt vesz a lány sorsa, mint amire számított. A rokonok nem akartak egy koloncot a nyakukba, nem akartak egy újabb éhes szájat etetni, így hozzásegítik őt egy munkához. A fiatal lány előtt sokáig teljesen homályos, hogy mit is kell majd csinálnia, de szép lassan rájön, hogy komoly és veszélyes munka vár rá, Hitler kóstolója lesz. Magda szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a Führer életébe, és mindennapjaiba. Történetünk főszereplője eleinte retteg a rá váró munka miatt, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához. Kétségek gyötrik és nincs teljesen meggyőződve a hitleri ideológiáról, de tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek, mert az egyenlő lenne a biztos halállal. Miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson. De vajon az ellenállók képesek lesznek arra, hogy Hitlert és társait eltöröljék a föld felszínéről? Visszatérhet még Németország a régi kerékvágásba? Mire képes az ember azért, hogy végre hű legyen az eszméihez és vajon mi ennek az ára?

A karakterek rendkívül érdekesek és számomra roppant hitelesek voltak. A háború sokféle hatással lehet az emberekre, egyesek öngyilkos küldetésbe menekülnek, mások pedig a végsőkig kitartanak. Nem mindenki képes kivárni és az utolsó pillanatig küzdeni. V. S. Alexander nem fukarkodott a háborús jelenetekkel, olvasás közben több olyan kép is megelevenedik az olvasó lelki szemei előtt, melyek sajnálatos módon elengedhetetlen részeit képezik a háború súlytotta övezeteknek; értelmetlen gyilkosságok, öngyilkosságok, nemi erőszak. Ezeknél a pillanatoknál az ember a legszívesebben becsukná a szemét, de sajnos nem tehetjük meg. Az emberi kegyetlenség sokszor nem ismer határokat és akár akarjuk, akár nem, sajnos ez is részét képezi a történelemnek. Nem csak a nagy harcokra kell ilyenkor emlékezni, hanem fontos figyelembe venni az átlagember szenvedését is, hiszen nem csak a harctéren folyt a küzdelem, hanem az utcákon is. A háború mindenki életére hatással volt, lehetetlen volt előle elmenekülni. 

Összességében nekem kifejezetten tetszett V. S. Alexander regénye és bár új kedvencet nem avattam mégsem cserélném le másra az olvasás élményét. Határozottan úgy érzem, hogy szélesedett a tudásom  és biztosan olvasgatok még a témában. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen olvassátok el ezt is. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az előkóstolóként dolgozó Magda Ritter munkája sok veszélyt rejteget, hiszen a lány feladata, hogy kiszúrja az ételekbe, vagy italokba rejtett mérgeket. A feladatod az lesz, hogy a bloggerek blogjain megtaláld a kiemelt betűket és megtudd, hogy milyen ételeket és italokat kellett Magdának megkóstolnia a munkája során. Ha a megfejtéseket helyesen beírod a Rafflecopter doboz megfelelő helyébe, akkor a turné végén megnyerheted V.S.Alexander regényét a Maxim Kiadó felajánlásából.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek

12.18. Zakkant olvas

12.19. Kelly és Lupi olvas

12.21. Csak olvass

Read More

Ruta Sepetys: A ​csend forrásai + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Ruta Sepetys legújabb regénye, a hazai rajongók nagy örömére: A csend forrásai. Ez a regény a 2019-es Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriájában az előkelő negyedik helyen végzett. A szerző a Franco korszak Spanyolországába viszi az olvasókat, ahol egy tiltott szerelemről olvashatunk a diktatúra árnyékában.  Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet! 

Madrid, 1957. Spanyolország a napfény és jó borok ígéretével vonzza a turistákat és üzletembereket. Köztük van a tizennyolc éves Daniel Matheson a családjával. Apja texasi olajbáró, aki üzleti ügyeit intézi. Daniel terve, hogy ezalatt ő a fényképezőgépe objektívjén keresztül megismeri anyja szülőföldjét.

A fotográfia - és a sors - ismerteti össze Anával, akinek a családja a polgárháború óta szenved a zsarnoki hatalom okozta megpróbáltatásoktól. A fényképek nyugtalanító kérdéseket hagynak Danielben, és némelyik veszélyt is jelent számára. Nehéz döntéseket kell meghoznia, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret.

Ruta Sepetys mesteri történetmesélő, és e szívszorító regénnyel ismét a történelem legsötétebb időszakainak egyikére vetít fényt. Hovatartozásról, felejthetetlen és tiltott szerelemről, a háború következményeiről, valamint a hallgatásban rejlő erőszakról szól. A sors és a félelem hátborzongató definíciója tárul fel a könyvben.

A könyvet korabeli sajtójelentések, visszaemlékezések és fotók illusztrálják, a háború utáni Spanyolország igaz történetei ihlették.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Ruta Sepetys legújabb magyarul megjelent regényét is. Az írónő munkássága már nem volt ismeretlen számomra, A tengerbe veszett könnyek című regénye óriási kedvenc lett. Azóta beszereztem a több megjelent kötetet is, de azokat sajnos még nem tudtam sorra keríteni. Mindenesetre nagyon megörültem az új regényének, hiszen az írónő lenyűgöző írásmódja és alapos felkészültsége garantálta számomra, hogy ismét egy újabb nagyszerű történelmi regényt tarthatok majd a kezemben. 

No de mit is lehet tudni az ország történelméről, és ki az a Francisco Franco, akinek a nevéhez a diktatúra kötődik? 

Spanyolországot keserűen megosztotta, gazdaságát pedig tönkretette a polgárháború, ráadásul Franco kormányzata komoly hangsúlyt helyezett a „győztesek” és „legyőzöttek” megkülönböztetésére. Franco 1931-ben lett az ország diktátora és egészen 1975-ig marad tejhatalmú uralkodó.  A jobboldali pártokat beolvasztatta a Falange-ba, minden más pártot és szakszervezetet pedig betiltott.

A második világháborúban Spanyolország formálisan semleges maradt, annak ellenére, hogy egy több mint 45 ezer fős önkéntesnek címzett expedíciós haderőt, a Kék Hadosztályt küldte a Wehrmacht oldalán harcolni a Szovjetunió ellen. A háború után, a francóista diktatúra éveiben jórészt elszigetelődött a világtól, mind gazdaságilag, mind kulturálisan. A 1950-es években azokban elkezdtek nyitni Amerika felé, mert realizálták, hogy az olaj és a turisták sokan lendíthetnek majd az ország helyzetén. Franco uralmának utolsó éveiben politikai és gazdasági liberalizáció kezdődött, ekkor született meg a spanyol turisztikai ipar. A gazdaság gyors fejlődésnek indult és az ország elkezdett felzárkózni. Franco 1975. november 20-án halt meg. Az ország új államfője I. János Károly király lett.

Egy barátom megkérdezte tőlem, hogy miért olvasok ilyen típusú könyveket, hogyan tudok ennyi fájdalmat és szomorúságot elviselni. Azt válaszoltam neki, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha ne merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Ahogy gondolkodtam ezen a kérdésen halványan eszembe jutott a tanulmányaim során megismert Assmann, akinek a nevéhez a kollektív és egyéni emlékezet megkülönböztetése köthető. Szerinte az egyéni emlékezet az alapja a társadalmi emlékezetnek, de az egyén emlékezetét a társadalom nagyban befolyásolja, mivel az emlékezet tartalmát, mindig a csoporton belüli interakciók és viszonyrendszerek határozzák meg. A csoport tagjai ezeken az emlékeken keresztül tudnak a saját múltjukhoz kapcsolódni, melynek a rekonstrukcióját, mindig az aktuális körülmények módosítják. Assmann szerint maga az emlék a társadalmi kommunikáción keresztül marad fent, vagyis, ha egy eseményről megszakad a társadalmi kommunikáció, akkor az elvész, tehát elfelejtődik. 

A csend forrásai egy lenyűgöző és nagyszerű történelmi regény a csend és a szavak erejéről, a titkokról és az azokat övező veszélyekről. Arról, hogy a család és a barátság a legfontosabb érték az ember számára. Bemutatja, hogy a háború és a diktatúra milyen hatással volt a spanyol nép életére, abban az időszakban, amikor amerikai turisták áradoztak az ország szépségéről. Egy nagyszerű stílusban megírt kötet, mely nem hiányozhat egyetlen hasonló zsánerben olvasó ember polcáról. 

A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat.  Egy másodpercig sem untam a történetet, ámulatba ejtett a sok történelmi adat és a korhű közlésmód. Ahogy haladunk előre az olvasásban,  úgy szembesülünk egyre inkább a francóista diktatúra egyes szeleteivel. Az írónő nem finomkodik, a különböző források és interjúk segítségével a korhű Spanyolországba repít minket, így mi is átélhetjük, bőrünkön érezhetjük az ország aktuális állapotát és hangulatát.  Spanyolország történelmének ezen szeglete letaglózott és teljesen maga alá temetett. Óriási élmény volt olvasni, még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Hihetetlen belegondolni abba, hogy alig 50 évvel ezelőtt mennyire más állapotok uralkodtak a kedvenc európai országomban. Hogy az emberek mérhetetlen szegénységben éltek és a női csupán biodíszletnek számított a délceg és jóravaló férje mellett. Hogy csecsemőket és kisgyereket ragadtak el a családjuktól, csupán azért, mert a vezetés szerint nem voltak érdemesek arra, hogy a jövő generációját neveljék. Hogy a köztársaságpárti embereket ki akarták írtani, és még a gyermekeik és büntetésre számíthattak a szülők bűneiért. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez rengeteg országra igaz és több európai országban is (köztünk Magyarországon is) sötét idők voltak a háború és az azt követő idők, de rendkívül mellbevágó élmény ezt ilyen formában megtapasztalni. 

A karakterek igazán érdekesek, izgalmasak és nagyszerűek. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek, akiknek az élete összefonódik a francóista birodalomban. Ana, az egyik legszerethetőbb és legszimpatikusabb lány, akiről valaha történelmi regényben olvastam. Ő és a családja (akikkel amúgy egy fedél alatt él) mindent megtesznek annak érdekében, hogy talpon maradjanak. Miután szüleiket kivégezték, rendkívül nehéz dolguk van. Minden egyes fillért félretesznek, hogy egy jobb jövőt teremthessenek maguknak. De lehet egyáltalán jövőjük? Mikor találkozott a fiatal Daniellel, az életük menthetetlenül összefonódott. Hiába a nagy kulturális és földrajzi különbség, mikor együtt voltak minden megszűnt körülöttük. Bár nem lehetett jövőjük, a jelent igyekeztek megőrizni és tökéletessé tenni. A könyv az egyik pofont adja a másik után, mégis kitartóan arra koncentrálunk, hogy a szívünknek kedves személyek egymásra találjanak és mindenki számára happy enddel záródjon. Persze az első pillanattól kezdve tudjuk és érezzük, hogy egy ilyen ellenséges és veszélyes közegben mindenki révbe érjen. Folyamatosan rettegtem attól, hogy valami borzalmas történik a karakterekkel. Amikor pedig beütött a krach, bevallom elmorzsoltam pár könnycseppet. Egyszerűen képtelen voltam rezzenéstelen arccal tovább folytatni az olvasását, hiszen mindenki a szívemhez nőtt, mindenkinek a szívemen viseltem a sorsát. 

A borító nekem nagyon tetszik, szerintem jól visszaadja a könyv hangulatát. 

Összességében az írónőnek ez a regénye is levett a lábamról. Eszméletlen, hogy mennyi időt és energiát fektetett Ruta Sepetys abba, hogy megírja ezt a könyvet. Példaértékű, ettől válik igazán hitelessé a történet. Minden elismerésem az övé. Csodálatos, lenyűgöző és egyszerűen zseniális ez a könyv. Az írónőnek az volt a célja, hogy emlékezzünk…erre a történetre pedig garantáltan emlékezni fogsz. Mindenképpen olvassátok el. Nem egy könnyű történet és igencsak megsebzi az ember lelkét, de bátran ajánlom mindenkinek.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Madrid csodálatos főváros, amit mindenkinek látnia kell! Négy állomáson négy érdekességet állítunk Madridról, döntsétek el, hogy igaz vagy hamis az állításunk és a választ írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

ÉRDEKESSÉG

Az európai fővárosok közül Madrid rendelkezik a legmagasabb tengerszint feletti magassággal.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

11.27 Kelly és Lupi olvas

11.29 Csak olvass!

12.01 Könyv és Más

12.03 Veronika’s Reader Feeder

Read More