Sziasztok!
Titokzatos selyem borzolja a kedélyeket a csendgyár körül. Egyik oldala a tökéletes csendet, másik oldala a tébolyt hozza el viselője számára. Mi lehet a titok? Miért áll a csendről álmodó Henry Sir Edward selymének ügye mellé? S milyen titkokat rejtenek a pókok? Tarts a Blogturné Klub hét bloggerével, s deríts fényt a titokra! A turné végén megnyerhetetd Bridget Collins regényét a 21. Század Kiadó felajánlásában.
Aztán találkozik Sir Edwarddel, egy rejtélyes úriemberrel, aki pontosan ezt árulja. Egy drága selymet, ami elnyeli a világ zaját – mindazt, amiből Henrynek már annyira elege van.
Azért hívják el a gyárba, hogy meggyógyítsa Sir Edward lányának hallását. Henry egyre erősebben vonzódik a zajokat elnyelő selyemhez, e túlvilági ajándékhoz, és felkelti érdeklődését az anyag eredete. Sir Edward lányának nevelőnője többször is figyelmezteti Henryt, de a férfi ennek ellenére sem tud lemondani az egyedülálló selyemről.
Vajon mi lesz a vonzalmának ára? Túl késő lesz-e a visszafordulni?
Nem ez volt az első Bridget Collins könyv, amit olvastam, anno A könyvkötő című regényt olvastam és nagyon szerettem. A történet az erős atmoszférájával teljesen lenyűgözött, így nagyon kíváncsi voltam, hogy A csendgyár című kötet milyen hatással lesz majd rám.
A csendgyár egy rendkívül erős hangulattal operáló, gótikus hangulatú regény arról, hogy milyen veszélyessé is tud válni az ember, ha az ambícióit az embersége elé helyezi. Egy történet veszteségről, újrakezdésről és arról, hogy milyen ostobaságokra vagyunk képesek azért, hogy felkeltsük valaki figyelmét a megbecsülés és szeretet reményében. Egy történet arról, hogy a világ ismeretlen erőit az ember nem állíthatja a saját szolgálatába büntetlenül, arról, hogy a nagyravágyásnak milyen óriási ára lehet.
Rendkívül érdekes történet, szerintem nem fog a kedvenceim közé tartozni, de vitathatatlanul nagy hatással volt rám.
A történet középpontjában maga a csendgyár áll, vagyis egy olyan vállalkozás, amely egy különleges, görög szigetről származó pók hálójából fon selymet. Ez a selyem rendkívül különleges. Az egyik oldala olyan, mintha teljesen kizárná a külvilágot, a másik azonban furcsán visszhangzik és könnyen az őrület határára sodorhatja az embert.
Nagyon sokat gondolkodtam a regény elolvasása után a csendről. Vajon én mit tennék annak érdekében, hogy az egész világ elhallgasson körülöttem? Egyáltalán szükségem lenne rá? Számomra például mindig is a biztonságot jelentette, ha például hallottam félálomban, hogy a szüleim mozgolódtak a szobájukban, vagy éppen az, hogy apukám horkolt. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül és bármi történhet, hiszen ott vannak velem és megvédenek. Azóta ugyan felnőttem, de hasonlóan vagyok most is a hangokkal. Persze, az óra ketyegése, vagy a csap csöpögése kifejezetten zavarna. De azzal például nem tudnék mit kezdeni, ha nem hallanám Miklós mocorgását, vagy éppen szuszogását. Egyszerűen idegennek és ridegnek érezném az egészet. Sokszor pont zenére alszom el, így el sem tudom képzelni, hogy az egész világ elnémuljon körülöttem. Mert persze, a csend lehet kívánatos, nyugtató és örömteli. Ugyanakkor lehet fülsüketítő, őrjítő és rettegéssel teli. Ahogy a szavaknak, úgy magának a csendnek is hatalmas ereje van. Érdekes és izgalmas volt olvasni egy olyan anyagról, melynek abban rejlik a különlegessége, hogy az egész világot képes elhallgattatni. De mindennek megvan az ára, még a csendnek is. Nem csupán a visszhangok kergethetik az embert őrületbe, nem csupán a gépek zaja és a hanghullámok süketíthetik meg az embereket és okozhatnak vissza nem fordítható károkat. A kapzsiság, a magasra jutás reménye és a nagy nyereség ígérete is megbolondíthatja az embert.
A csendgyár nem egy könnyed olvasmány. A légkör kissé fájdalmas és fullasztó, a fájdalom erősen jelen van a regényben, ez pedig kissé borongóssá teszik az egész könyvet (pontosan olyanná, mint amilyen Anglia időjárása is). A gótikus elemek pedig még érdekesebbé és izgalmasabbá teszik a kötetet. A stílus jellegzetességéből fakadóan a misztikum is megjelenik, a rejtélyes hangok és események csak még tovább borzolják az olvasó kedélyét. A hangulat azonnal magával ragadja az olvasót és egy másodpercre sem ereszti. A múltnak és a jelennek is megvan, a maga szerepe a történetben, mindegyik hihetetlenül érdekes és izgalmas. A selyem eredetének és a gyár működésének a története, hol elborzasztott, hol pedig lenyűgözött. A könyvben erőteljesen megjelenik a kapitalizmus ereje és szerepe, vagyis tulajdonképpen az, hogy a selyem és a gyár milyen szerepet is tud betölteni a közösség életében. A munkásai szerencsések lehetnek, hogy a gyár gondoskodik róluk és étkezést is biztosít számukra, vagy egyértelműen kizsákmányolja őket és tönkreteszi az életüket. A múltban pedig tulajdonképpen egy naplón keresztül ismerhetjük meg, hogy miként kerültek Angliába a pókok és ez milyen "átkot" szabadított az Ashmore családra.
A cselekmény nagyon lassan indul be, néhol talán kissé dagályosnak is mondható. Nem feltétlenül a vadító izgalmak teszik emlékezetessé, sokkal inkább a hangulata az, ami nem ereszti az olvasóját. A feszültség egyre erőteljesebbé válik a kötetben, majd egy adott ponton elérkezik a kérlelhetetlen vég. A kérdés csupán az, hogy ez kinek a bukásához vezet majd.
A főbb szereplők sem szimpatikusak, nem feltétlen kedvelhető személyiségek. Henry személye sokszor inkább antipátiát és szánalmat váltott ki belőlem, és talán csak a könyv utolsó részében tudtam megbarátkozni vele. A selyem és Sir Edward személye azonnal a bűvkörébe vonta, onnantól kezdve minden mozzanata és gondolata körülöttük forgott.
A regény nyelvezete hihetetlenül élvezetes, a hangulata pedig lenyűgöző. Bridget Collins mesterien bánik a szavakkal, minden másodpercét imádtam az olvasásnak. Engem teljesen magába szippantott a kötet és egy másodpercre sem lankadt a figyelmem. Bizonyos részei olyan mély hatással voltak rám, hogy meg kellett állnom néhány percre és mély levegőket kellett vennem. Volt, hogy pityeregtem, máskor pedig szívesen falhoz vágtam volna a könyvet. Tulajdonképpen az érzelmek teljes skáláját átéltem.
A borító egy csoda, egy igazi minőségi kötet, mely méltán lehet az olvasó polcának éke. A fordítás is tetszett összességében, jól igazodott a regény hangulatához.
Összességében bár nem ez a kedvenc Bridget Collins regényem, de kicsit sem bántam meg, hogy elolvastam. Rendkívül erős hatással volt rám és a hibái ellenére nagyon sokat gondolkodtam a történeten, a szereplőkön, a csenden és azon, hogy vajon milyen veszélyt rejthet magában, ha valaki piaci áruvá akarja azt tenni. Azon, hogy mire képes az ember a pénz reményében és azon is, hogy vajon a vagyon halmozása miért jár sokszor együtt az emberségesség elvesztésével. Ha szerettétek az írónő korábbi könyveit, akkor A csendgyár című regényt is kedvelni fogjátok. Főleg azoknak ajánlom, akik egy erős, szuggesztív hangulatú történetet keresnek és akik készek arra, hogy elmerüljenek a gótikus jellegű írás világában. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,3
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Bridget Collins könyve a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában jelent meg, melyek közül már a Blogturné Klub tagjai is számos kiadványt bemutattak. A mostani játékunkban ezeket szeretnénk ismét a figyelmetekbe ajánlani. Minden állomáson találtok egy-egy rövid részletet az adott blogger egy korábbi bejegyzéséből. A feladatotok az, hogy megkeressétek, bloggerünk melyik könyvet ajánlja épp figyelmetekbe. Segítségképp a könyv fölszövegéből is adunk nektek részletet :)
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
RÉSZLET
Anikó (Csak olvass!) véleménye a könyvről: “Összességében nagyon kedveltem Rosie Andrews regényét, az első oldaltól kezdve egészen az utolsóig óriási lelkesedéssel faltam a lapokat. A sajátos hangulat és stílus, a nyelvezet teljesen beszippantott. A regény kicsit meglepő fordulatot vett, én totálisan meglepődtem, hiszen teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de ez egyáltalán nem zavart. Talán így még jobban is tetszett a történet.”
Részlet a fülszövegből: “Norfolk, 1643. Angliát polgárháború szabdalja, Thomas Treadwater, a katona kelletlenül veszi tudomásul, hogy a húga hazahívja, mert azzal vádolja az egyik szolgálójukat, hogy gondatlanul bántj özvegy édesapjukkal. Mire Thomas hazaér, az édesapjuk már magatehetetlen, szélütést kapott, és az új szolga börtönben van, boszorkánysággal vádolják.”
