I Onhva: A Hvavoltang éjszakai cukrászda

Sziasztok!

Jonhva a nagymamája végrendeletéből tudja meg, hogy két feltételt betartva örökli meg a pékségét: csak éjszaka lehet nyitva és legalább egy hónapig üzemeltetnie kell az üzletet. Kis töprengés után elfogadja a feltételeket, de hamarosan kiderül, hogy a betérők az újjászületésükre váró szellemek…  Tartsatok bloggereinkkel A ​Hvavoltang éjszakai cukrászda blogturnéján! 

A huszonhét éves Jonhva pékséget örököl a nagyanyjától, akinek a végrendeletében két kikötés szerepel: Jonhvának legalább egy hónapig kell üzemeltetnie az üzletet, és csak este tíz óra és éjfél között tarthat nyitva.

Jonhva eleinte habozik, végül mégis elfogadja a feltételeket, abban reménykedve, hogy a pékség vezetése segít majd neki végre megérteni az idős asszonyt ennyi év után.

Jonhva hamarosan rájön, hogy a „virághold templom” jelentésű Hvavoltang nem egy szokványos üzlet. A késő éjszaka érkező vendégei valójában szellemek, akiknek még van valami tennivalójuk, mielőtt újjászületnének. Olyan édességre vágynak, aminek nagy jelentősége volt a földi életük során.

Miután a fiatal nő megtudja a vendégéitől, hogy milyen édességre van szükségük, az üzlet fekete macskájával együtt segít nekik abban, hogy végső megnyugvást találjanak. Eközben előtte is lassan feltárulnak saját családja titkai.

I Onhva varázslatos regényét a nagy sikerű Mielőtt a kávé kihűl sorozat olvasóinak ajánljuk.

A Hvavoltang éjszakai cukrászda egy igazán kedves és szerethető történet az életről, az elszalasztott pillanatokról, a halálról, az újrakezdésről és a megbánásainkról. Az élet nagy igazsága, hogy aki megszületett, az egyszer el is távozik majd világunkból. A halál pedig soha nem érkezik jókor. A Hvavoltang éjszakai cukrászda nem egy klasszikus cukrászda. A késő éjszaka érkező vendégei valójában szellemek, akiknek még van valami tennivalójuk, mielőtt újjászületnének. Olyan édességre vágynak, aminek nagy jelentősége volt a földi életük során. Egy édesség, amit soha nem volt lehetősége megkóstolni, egy édesség, amihez boldog emlékek fűződnek. Miután Jonhva megtudja a vendégéitől, hogy milyen édességre van szükségük, az üzlet fekete macskájával együtt segít nekik abban, hogy végső megnyugvást találjanak. Eközben előtte is lassan feltárulnak saját családja titkai.

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házi rétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. És abszolút van abban logika, hogy egy ilyen étel képes lehet arra, hogy az emékek ereje hozzásegítse őket az újjászületéshez. 

A könyvben hat különálló történet van. Mindegyik egy konkrét édességhez, ezáltal pedig hat különböző megbízóhóz és halálhoz kötődik. Az egyes történetek nagyon meghatók voltak, nekem mégis az ötödik vásárlónál érkezett meg a kötet. Bevallom, azon egy kicsit pityeregtem is. Az elmúlás mindig szomorú, de ha olyan módon történik, mint ebben a történetben, az igazán nagy szomorúsággal töltött el. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik.

Bár nagyon tetszett a regény alapkoncepciója, szerettem is olvasni, de azért túlzásnak érzem, hogy a Mielőtt a kávé kihűlhöz hasonlítják. Összességében azért nem mondhatom, hogy új kedvencet avattam. A könyv végén lévő csattanó, vagyis az utolsó történet, ami Jonhva családjának titkait ismerhetjük meg. A történet a meglepetés erejével hatott rám, de őszinte leszek veletek, kicsit nehezen tudtam vele együtt rezegni. Egy igazán érzelemdús pillanat volt, mikor megtudhattuk a családi titkot, de valahogy nekem az a semmiből jött. Nem éreztem annyira jól felépítettnek, emiatt maradt bennem némi hiányérzet. 

A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és összességében nekem a fordítás is tetszett. 

A hiányérzetem ellenére, a könyv stílusa szerintem összességében jó volt, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek az ázsiai kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok I Onhva regényének. A műfajában talán nem a legütősebb, de én abszolút nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

A turné állomásai

10/10 - Pandalány olvas

10/12 - Csak olvass!

10/14 - Ambivalentina

10/17 - Hagyjatok! Olvasok! 

Read More

Elizabeth Lim: Hamisított ​Sors + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek jóvoltából az ázsiai fantasy rajongók egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Ismerjük meg együtt Truyan Saigast, aki tehetséges képhamisítóként ugyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt. Legyünk társai a sárkányok birodalmába, lépjünk be közösen Ai'longba és a titokzatos sárkánynagyúr otthonába. Derítsük ki közösen, hogy vajon képesek lesznek-e megvalósítani merész tervüket és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Truyan Saigas nem szélhámosnak készült, de miután az apja eltűnt a tengeren, neki kell eltartania édesanyját és két húgát. Tehetséges képhamisítóként, Truyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt.

Mivel nem igazán van más választása, Tru házassági szerződést köt egy titokzatos sárkánynagyúrral, aki új kezdetet ajánl a húgainak és az édesanyjának, az apja eltűnésével kapcsolatban pedig nehezen megfogható válaszokat kínál, ha hajlandó elkísérni őt elhagyatott tengeralatti palotájába. De ez még nem elég: csatlakoznia kell a rejtelmes nagyúr küldetéséhez, hogy beszivároghasson a zsarnoki sárkánykirály belső köreibe, és megfesse a jövőt, amivel olyan hatalmas felségsértést követ el, amely felforgatja mind a halandók, mind a halhatatlanok birodalmát.

A Hamisított Sors egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet arról, hogy mire képes az ember azokért, akiket szeret, és arról, hogy néha nem minden az, aminek elsőre látszik. Egy történet a tengeristenről, egy átokról és arról, hogy a boldogság néha a legváratlanabb formában talál ránk. 

A mese a Szépség és a Szörnyeteg című mesére építkezik, azt azonban egy teljesen más szintre emeli. Az ázsiai atmoszféra nagyon jót tett a mesének, egyszerűen imádtam. A sors fonala már A lány, aki a tenger alá esett című mesében elvarázsolt, szerettem, hogy itt is nagy szerepet kap. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. 

A regény egyik legnagyobb erőssége a hangulata. A keleti ihletésű világ, a művészet és a mágia különleges elegye szinte életre kel a lapokon. Különösen tetszett, ahogyan a festészet és az alkotás a történet szerves részévé vált, hiszen így a művészet nem csupán háttérelem, hanem a cselekmény egyik legfőbb mozgatórugója is. A szerző gyönyörű leírásai könnyen magukkal ragadják az olvasót, és olyan érzést keltenek, mintha egy varázslatos mesében járnánk. Ai'long világa már más regényekben is elvarázsolt, így nagyon szerettem újra, hogy bepillanthattunk a tenger alatti világba. A csillogás és csodás világ mellett azonban bepillantást nyerhettünk a szomorú valóságba is. Nazayun, a sárkánykirály ugyanis rettegésbe tartja az embereit. Nem volt ő mindig rossz, de sajnos elvesztette az irányítást a józan esze felett, így az alattvalói félnek tőle. Elongnak pedig az a célja, hogy megbuktassa őt, és ezáltal visszatérjen a béke Ai'longba. Tru házassági szerződést köt vele, a segítségéért cserébe pedig kincseket és válaszokat ígér a félig sárkány, félig ember férfi. Vajon képesek lesznek-e megvalósítani merész tervüket?

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, imádtam Truyan és Elong történetét. Elong karaktere már nem ismeretlen azok számára, akik olvasták anno a Hat bíborszín darumadár duológiát, az alakja és a hozzá hűséges teknős hadsereg a sorozat második részében már felbukkant. A kötetből anno kiderült, hogy Elong félig ember, félig sárkány és mivel nincs gyöngye, így nincs szíve sem. Bár többször is úgy tűnt, hogy elárulja Seryut, végül mégis kiderült, hogy megbízható. Ebben a részben jobban megismerhetjük őt. Megtudhatjuk, hogy miért nincs sárkánygyöngye, miért lett megátkozva és az is, hogy milyen sorsot szánnak neki az istenek. Elong egy nehezen kiismerhető karakter, sokáig Truyan sem tud mit kezdeni vele. A történet másik főszereplője Truyan, a fiatal lány, aki tehetséges festő. Hamisítóként keresi a kenyerét. Igazából bármire képes azért, hogy megvédje a családját. Édesapja eltűnt a tengeren, édesanyja pedig káros szenvedélyeknek kezdett el hódolni, így csak ő maradt a húgainak. Egy nap azonban minden félresikerült, neki pedig az egyetlen esélye, hogy látszatházasságot kössön Elonggal. Nincs könnyű helyzetben, hiszen Elong sokszor elviselhetetlen. De minél több időt tölt a tenger alatt, egyre erősebb lesz benne is a küldetéstudat.  Elong igyekszit őt folyamatosan távolt tartani magától, de persze ahogy haladunk szép lassan előre a történetben, egyre nehezebb és nehezebb ezt megoldania, hiszen ahogy ez lenni szokott, azért egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. 

Érdekes volt még számomra Shani karaktere is. Ő az a forrófejű vízdémon, a fajtájából az utolsó. Eleinte eléggé kiszámíthatatlannak tűnik az alakja. A történet előrehaladtával azonban kiderül, hogy sokkal összetettebb szerepe van, mint azt elsőre gondolnánk.

Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül a kötet egy másodpercig sem volt unalmas számomra, nagyon szerettem olvasni. Ugyan néha kissé túlírtnak éreztem a szöveget és nem mindig éreztem logikusnak a szereplők viselkedését, de annyira elvitt a kötet hangulata és a szereplők közötti dinamika, hogy egyszerűen nem tudtam emiatt haragudni. Azt vettem észre, hogy Elizabeth Lim könyvei mindig nagyon berántanak. Igazi komfortszerző számomra, akinek mindig élvezettel olvasom a regényeit. 

Nagyon tetszik, hogy a szerző egy adott univerzumban alkot. Hiába olvashatók külön-külön a regényei, sorozatai, mégis valahogy összekapcsolódnak. Egy-egy apró utalás itt, egy cameo ott, valahogy mindig elrejt benne egy-egy apróságot. Nekem ettől még kerekebb az egész világ, amit ő megalkotott. 

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Menő és Manó Könyvek kínálatában már több Elizabeth Lim kötet is megjelent. Most minden állomáson találtok egy idézetet egy könyvből, melyet ő írt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott könyv címét beírni a megfelelő helyre. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete. )

AZ ÉN IDÉZETEM

“A lányom vagy, nem a vérem, hanem a szívem szerint.”

Állomások

Blogturné Klub

06.24.: Csak olvass!

06.28.: Utószó

06.29.: Könyv és más

06.30.: Dreamworld

07.02.: Kelly és Lupi olvas

07.04.: Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Kim Hojon: Nagy remények kisboltja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kim Hojon Nagy ​remények kisboltja című regénye egy különleges és érzékeny történet egy nyugdíjas boltvezető és egy titokzatos, magányos csavargó találkozásáról, melyben központi szerepe van az elfogadásnak, az előítéleteknek, a türelemnek és a másokhoz való odafordulásnak. Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.

A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.

Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

Már tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem az ázsiai történeteket, így igyekszem mindig újabb és újabb gyöngyszemeket találni a műfajon belül. A Nagy remények kisboltja című kötetre a borítója és a fülszövege miatt figyeltem fel. Kedvelem az olyan típusú könyveket, melyekben az újrekezdés áll a középpontban, így kíváncsian vártam, hogy miként varázsol majd el Kim Hojon regénye. Mivel sok hasonló történetet olvastam már, így talán kicsit nehéz nekem újat mutatni, de igyekszem mindig elvárások nélküli kezdeni az olvasást. Kicsit aggódtam ugyan, de szerencsére nagyon szerettem ezt a könyvet. Ismerős, mégis teljesen új élmény volt a kötet olvasása. A legtöbb "feel good" típusú ázsiai történetben akad egy macska, ebben azonban képzeljétek, nem volt. Ez pedig igazán frissítő élmény volt számomra. Imádom a cicás könyveket, de jó volt valami újat olvasni a zsáneren belül.

A Nagy remények kisboltja egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a megakadásainkról és magáról az újrakezdésről. Egy történet arról, hogy egy apró kedvesség, egy hétköznapi jótett akár arra is képes lehet, hogy valaki egész életét megváltoztassa. Egy történet arról, hogy a kapcsolatoknak olykor gyógyító ereje van és megeshet az is, hogy a segítség a lehető legváratlanabb helyről érkezik hozzánk, mondjuk egy éjszakai műszakban dolgozó, hajléktalan férfitól. 

A Nagy remények kis boltja az utóbbi idők egyik nagy kedvence számomra, egy olyan történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A történet jelentős része a kisboltban játszódik, a regény kulcsfigurája pedig Tokkó. 

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Nem a profit motiválja, hiszen megélne simán a kis nyugdíjából, inkább azért akarja a boltot fenntartani, hogy ezzel munkát és stabilitást adjon az alkalmazottjainak. Egy nap azonban a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy hajléktalan férfi megtalálja, és visszaadja neki. Ez a találkozás pedig mindkettejük életére nagy hatással van. A boltban felmond az éjszakai eladó, így Jom asszony úgy dönt, hogy azzal tudja a leginkább meghálálni a hajléktalan segítségét, hogy munkát és ezzel egy új élet lehetőségét adja neki. A férfi nem emlékszik sem pontosan nevére, sem pedig arra, hogyan került az utcára. Annyit tud csupán, hogy Tokkónak hívják. De az, hogy ez a vezeték, vagy éppen a keresztneve, nem tudja. Ahogy a férfi munkába áll a boltban, szép fokozatosan be is indul a kötet cselekménye, ugyanis a regény a betérő vásárlók és ott dolgozó emberek életét mutatja be. 

A kisboltnak igazán sokszínű vásárlói és dolgozói köre van. Akad olyan részmunkaidős eladó, aki nem találja a közös hangot a gyermekével, de olyan is, aki egyszerűen csak fél, hogy megmutassa magát a világnak.  Vannak kedves és udvarias vendégek, de akad néhány PAH (púp a hátamra) ember is. Van olyan vevő, aki kreatív válságba került, más pedig elhidegült a családjától. Ők mindannyian a kisbolt új éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, új célokat, perspektívát kapnak. Eközben pedig természetesen Tokkó is fejlődik. Szép fokozatosan ismét önmagára talál, az utcát és az alkoholt elhagyva ismét embernek érezheti magát. Vajon emlékezni kezd a múltjára? Képes lesz szembenézni azzal? És mi lesz a kisbolttal? Hogyan alakul Jom asszony élete és kapcsolata a fiával? A vásárlók miként hasznosítják Tokko tanácsait?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet.  

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, én imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A szívembe zártam Tokkó személyét és nagyon drukkoltam azért, hogy ráleljen önmagára és legyen bátorsága szembe nézni a múltjával és tetteinek következményeivel. A kötet végén egy igazán fontos kérdés maradt megválaszolatlanul, így az utolsó szó elolvasása után az első dolgom az volt, hogy megtudjam, van-e a kötetnek folytatása. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző írt egy második regényt is. A főszereplője ugyan más, de a helyszín ugyanaz, és bár csak közvetetten, de választ fogok kapni a legfontosabb kérdésemre. Már alig várom, hogy olvassam, remélem megjelenik majd az a kötet is. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt. Az utóbbi idők egyik nagy kedvence lett számomra. A borító nekem szerelem, tökéletesen illik a történethez. Engem mindegyik karakter története megfogott, mindegyikkel abszolút együtt tudtam érezni, de mégiscsak Jom asszony és Tokko került hozzám a legközelebb. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az ember az emlékeit és a belőle fakadó érzelmeit csakis maga birtokolhatja és irányíthatja.”

Állomáslista

Blogturné Klub

06.02. Könyv és más

06.03. Pandalány olvas

06.05. Csak olvass!

06.07. Ambivalentina

Read More

Samantha Sotto Yambao: Holdtükör + Nyereményjáték

Sziasztok!

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén, titka csak annak tárul fel, akinek szüksége van rá. Ez nem egy klasszikus zálogház, itt az életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt. Vajon mi történhetett? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Újraírnád a sorsodat, ha cserébe elveszítenél valamit a múltadból?

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámenéttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni.

Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.

Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt.

Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk.

De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.

Az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra. A könyvek stílusa, a történetvezetés, a mitológia nagyon közel áll a szívemhez, így mindig óriási lelkesedéssel fedezem fel az újabb és újabb regényeket. A Holdtükör című kötet még elég régóta a radaromon van, egy külföldi különleges kiadásként került a polcomra. A fülszöveg mondhatni szerelem volt első látásra, így kíváncsian vártam, hogy végül mit is ad nekem ez a történet. Eredetileg angol nyelven terveztem elolvasni, de a magyar kiadás is nagyon megtetszett, így végül beszereztem azt is és így olvastam el. 

A kötet műfaja mágikus realizmus, ami tulajdonképpen egy olyan művészeti irányzat, amely valósághű képet fest a világról, miközben mágikus elemekkel is kiegészíti azt. Nekem elsőre eddig Zafón, A szél árnyéka című műve jutott eszembe a műfajban, amit amúgy a legnagyobb kedvenceim között tartok számon. Mikor megláttam, hogy ez a kötet is ezzel a címkével fut, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. 

A Holdtükör egy hangulatközpontú, lírai történet, mely sokkal inkább az érzésekre és belső utazásra épít, mint a klasszikus, eseménydús cselekményre. Emiatt talán egy kicsit megosztó is ez a kötet. Valaki vagy éppen elkapja a hangulatát és akkor nagyon fogja szeretni, vagy pedig nem jön át a sztori és akkor csalódásként könyveli majd el az illető.  A történet kicsit töredezett és csapongó, az ember nem mindig veszi észre, hogy éppen hol járunk a történetben.  Az egész kicsit olyan mozaikszerű, nekem végig az volt az érzésem, hogy a szerző olyan, mint egy szorgos kis pók, aki pókhálószerűen alakítja a történéseket. Kezdetben úgy éreztem, hogy nehezen vettem fel a fonalat, de aztán egyre jobban magával ragadott a történet és egyszerűen nem eresztett. A végére nagyon megszerettem és úgy érzem összességében rengeteget adott számomra ez a regény. 

A történet alapja ugyan egy nyomozás, hiszen Hana édesapja eltűnik és a lány utána indul, hogy megkeresse őt, mégis valahogy sokkal többről szól ez a történet. Megjelenik benne a "mi lett volna, ha...." érzés, a döntéseink, illetve azok következményének súlya és az, hogy mit kezdünk a múltunkkal. De talán a legfontosabb kérdés mégis az, hogy el lehet-e engedni azt az életet, amit nem éltünk le, csupán mindig is vágytunk annak a megélésére. 

A történet középpontjában Hana áll, aki egy különös zálogházat örököl az apjától Tokióban. Ez azonban nem egy hétköznapi hely: ide azok térnek be, akik kicsit elveszettnek érzik magukat. A zálogház ugyanis azok előtt "jelenik meg", akiknek szüksége van rá. Itt ugyanis nem ékszereket vagy régi könyveket adnak el, hanem megbánt döntéseket és le nem élt életeket. Már önmagában ez az alapkoncepció is fájdalmasan gyönyörű. Ki ne gondolkodott volna már azon, hogy mi lett volna, ha a sorsfordító pillanatokban máshogyan döntünk. Ilyenkor ezek az érzések örökké velünk maradnak és fel is őrölhetnek. De ha ezektől megszabadulunk, akkor lelkünk könnyebbé válhat. A kérdés csupán csak annyi, hogy vajon megéri-e 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Ugyanakkor egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Kifejezetten érdekesnek tartottam Hana és Keisin utazását. A lenyűgöző tájak és helyek mind-mind belopták magukat a szívembe. Sok helyen olvastam már és egyet is kell ezzel értenem, a kötet kicsit olyan, mint amilyen a Ghibli Studio munkája. Ha láttátok már a Chihiro Szellemországban című művet, akkor nagyjából sejtitek, hogy miről is beszélek. 

A szereplőket nagyon kedveltem, a mellékszereplők közül is volt, akit a szívem zártam. A történet engem elvarázsolt, nagyon szerettem olvasni. Nem egy gyors folyású történet, abszolút kell hozzá a megfelelő hangulat, de ha valaki elkapja ezt, akkor biztosan nagyszerű élményben lesz része. Ugyan most erre nem volt időm, de legszívesebben az összes számomra fontos idézetet megjelöltem volna. Ha majd újraolvasom, biztosan időt szánok erre is. 

A borítót egyszerűen imádom és nagyon tetszik az is, hogy hajót tudok hajtani a védőborítóból, amiben a szereplők ülnek, de bevallom én ezt szentségtörésnek érzem. Értem, hogy ez a funkciója, de nekem fizikai fájdalmat okozna megcsinálni. Ellenben, ha a Kiadónak van extra példánya, vagy valamilyen hibás verziója akkor mindenképpen szóljon, mert akkor úgy simán bevállalom. :)

Összességében számomra nem okozott csalódást a Holdtükör című kötet. Mondanivalója, líraisága engem levett a lábamról. Nagyon szerettem, hogy egy kicsit lelassulhattam olvasás közben. Nem való mindenkinek ez a könyv, de aki elkapja a hangulatát, az biztosan egy nagyszerű olvasmányélménnyel lesz gazdagabb. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen tárgyat kevert el egyszer Hana tíz évesen?

A turné állomásai

04.26.: Milyen könyvet olvassak?

04.27.: Csak olvass!

04.28.: Ambivalentina

04.30.: Könyv és más

05.02.: Readinspo

Read More

Takahasi Juta: Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához + Nyereményjáték

Sziasztok!

Megjelent A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához az Kossuth Kiadó gondozásában!

Ez a meghitt, japán hangulatú történet a gyász, az emlékezés és az újrakezdés lírai elegye – egy vendéglőben, ahol az ízek hidat képeznek élők és holtak között. Tartsatok bloggereinkkel, és merüljetek el ebben a szívmelengető, mégis misztikus utazásban, ahol a macskák, a gőzölgő levesek és az emberi kapcsolatok finom szálai mutatják meg, mi az, ami igazán fontos az életben.

„Kövesd a Koito folyót, amíg el nem éred a partot. Onnan fehér tengerikagylók ösvénye vezet majd el a Csibineko Vendéglőhöz. Lépj be – már számítanak rád. És macskák is lesznek."

Kotoko a testvérét gyászolja – bátyja felfelé ívelő színészi karrierje ugyanis derékba tört, amikor Kotoko életét mentve, tragikus balesetben életét vesztette. A lány végső elkeseredésében Csibába indul: hallott ugyanis egy vendéglőről, ahol az emberek még egyszer utoljára találkozhatnak elhunyt szeretteikkel, és csupán annyit kell tenniük, hogy megkóstolják a kifőzde ételeit.

Kotoko hiszi is, meg nem is a szóbeszédet. Ám amikor megérkezik, Kai, a vendéglő fiatal szakácsa, anélkül teszi le elé a menüt, hogy Kotoko egy szót szólt volna. A tányérokon sorakozó ételeket régen mindig a bátyja készítette el neki – és ez csupán az első lépés a furcsa események hosszú sorában…

A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához olyan, mint egy meleg ölelés, vagy a nagymama forró főztje: egyenesen a lélekhez szól. És közben, ahogy azt a japán irodalomtól megszokhattuk, emlékeztet minket arra, hogy melyek az igazán fontos dolgok ebben a rohanó világban.

A világhírű Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánljuk.

Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így A Telihold kávézó című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Takahasi Juta a regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Ráadásul örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy japán könyvet, melynek a borítóján nem csak dísznek van a  macska. Mostanában csak olyanba futottam bele, ahol a cicáknak semmilyen szerepe nem volt a könyvben, csupán a borítón kaptak helyet. Én pedig csalódottan csuktam be a könyvet, mert kissé átverve éreztem magam. Ebben az esetben szerencsére erről szó sincs, tényleg volt a történetben macska. A várakozásaimat tovább fokozta a fülszöveg, meglyen azt írták, hogy a Mielőtt a kávé kihűl-sorozat rajongóinak ajánlják a könyvet. Bár bevallom, a sorozatnak csak az első részét olvastam, azt nagyon szerettem, így ez is egy remek hívószó az esetemben. 

A Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához  egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, a gyászról, a megakadásainkról és magáról az újrakezdséről. Egy  történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad. A gyász feldolgozása egy rendkívül fontos téma. Kivétel nélkül minden ember tud vele azonosulni, hiszen az élet nagy igazsága, hogy aki megszületett, az egyszer el is távozik majd világunkból. Egy haláleset, legyen a váratlan, vagy hosszú betegség után bekövetkező mindig fájdalmas. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni a hiánnyal és a fájdalommal. A vendéglő pedig pontosan ebben nyújt segítséget. Hiszen aki betér oda és elfogyasztja az adott ételt, akkor még egyszer találkozhat azzal, akit elveszített. Annyi dolgot megbánunk. Egy ki nem mondott szó, egy veszekedés hosszú ideig emésztheti az ember. De a vendéglőben tett látogatás után az ember képes lehet arra, hogy megtanuljon együtt élni a szívében élő hiánnyal. 

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házirétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. Ehet az ember ezer és ezer rétest, soha nem lesz olyan íze, mint amire gyerekkorában emlékezik. Sokszor hallottam már azt, hogy valaki áradozott egy régi süteményről, vagy akár egy főételről, majd azzal zárta a mondandóját, hogy azóta sem evett olyan jót, és máig érzi az ízét a szájában. És abszolút van abban logika, hogy egy ilyen étel képes lehet megidézni a szerettünket. Olvasás közben az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy bárcsak igaz lenne. A világ végére is elutaznánk, hogy átélhessük ezt a csodát. És bár csak néhány perc adatik meg az embernek, mégis az egész világot jelenti ez a röpke idő. Leküzdheti a bűntudat, célt, vagy éppen békességed adhat. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A könyvben tulajdonképpen négy rövidebb történet van, amelyek bár önálló egységet alkotnak, mégis összeköti őket valamilyen módon az élet és maga a vendéglő. Ahogy haladunk előre az olvasással, felfedezzük, hogy milyen módon kapcsolódnak a történetek egymáshoz. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik, ugyanakkor olyan ez, mint a pókháló. Az egyes karakterek össze is kapcsolódnak valamilyen módon, akarva akaratlanul is hatással voltak egymás életére.

Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Van, aki a túlélők bűntudatával küzd, más pedig fájdalmas bűntudatot cipel a lelkében. Van, aki el akar menekülni és máshol akar új életet kezdeni, de olyan is, aki már feladta az életet és csak arra vár, hogy újra a szeretett személlyel legyen. A találkozás azonban mindenki életét megváltoztatta. Új célokat, perspektívát kaptak.

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet. A borító ugyan kissé gyermeteg, nem lesz kedvenc, de szerintem nagyon jól illik a kötethez. Nagyon megfogott mindegyik történet, összességében csak ajánlani tudom. 

Értékelés: 5/4,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv Japánon belül Csiba régiójában játszódik, így a kérdések, amikre a válaszokat várjuk, mind ehhez a régióhoz köthetőek. Minden egyes turné állomáson így egy kérdéssel fogtok találkozni, amire a választ a blog nevével jelzett rublikába várjuk. Jó játékot!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Melyik repülőtér található részben Csiba területén?

A turné állomásai

Blogturné Klub

11.27 Ambivalentina

11.29 Hagyjatok! Olvasok!

12.01 Pandalány olvas

12.04 Csak olvass!

Read More

Kavasiro Szaki: Az exem kedvenc receptje + Nyereményjáték

P

Sziasztok!

Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el.

Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.

Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.

Már sokan tudjátok rólam, hogy imádom a japán szerzők könyveit, így nagyon megörültem, mikor szembejött velem Kavasiro Szaki regénye Az exem kedvenc receptje. A fülszöveg igazán érdekesnek tűnt, így tűkön ülve vártam, hogy végre sorra kerítsem. Talán nem lett akkora kedvenc, mint amire előzetesen számítottam, de azért összességében tetszett a kötet és abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen rengeteg szép és fontos gondolat volt benne az életről. 

Az exem kedvenc receptje egy igazán kedves és szerethető történet veszteségről, fájdalomról és az újrakezdésről. Egy kötet az elengedésről és arról, hogy az ember igenis képes arra, hogy maga mögött hagyja a múltját. Legyen szó toxikus exről, egy soha nem viszonzott szerelemről, vagy éppen gyászról mindannyian küzdünk azzal, hogy túllépjünk a fájdalmunkon. 

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyekről bizonyos emberek, élethelyzetek jutnak eszünkbe. Egy étel, amelyet szívesen főztünk a volt párunknak, vagy valami, amit nekünk főztek sok-sok évvel ezelőtt. Egy étel, amelyet azóta nem is fogyasztottunk, hogy nem tartjuk a kapcsolatot volt szerelmünkkel/családunkkal. Ha pedig még rossz érzést kelt bennünk a dolog, akkor az lehet abszolút annak a jele, hogy még nem zártunk le magunkban ezt a kapcsolatot. Lehet a szerelem már elmúlt, de maradhattak tüskék. Terápiás jelleggel pedig izgalmas gondolat ezeket az ételeket megfőzni, elfogyasztani és közben jól kibeszélni magunkból a sérelmeinket. Hiszen az, ha van mellettünk valaki és teret biztosít arra, hogy megéljük érzéseinket, az olykor aranyat érhet. Az exem kedvenc receptje pedig pontosan ebből indul ki. Teret és lehetőséget biztosít péntek esténként azok számára, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. 

Momoko egy nap ittas állapotban tér be Amamija kávézójában. A lány megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el. Ezzel pedig egy hagyományt teremt, hiszen péntek esténként szívesen várják azokat, akik szeretnék "eltemetni" az exeikkel kapcsolatos érzéseiket. Nagyon tetszett ez az elgondolás és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy én vajon milyen étel miatt keresném fel őket és mi miatt kérném a segítségüket. De őszinte leszek veletek, sajnos engem nem ragadott magával a történet annyira, amennyire szerettem volna. Amamija, Momoka és Kuroda nagyon fura hármast alkotott, mégis tökéletesen működött a kis szövetségük. Bár Momoka néha kicsit idegesített, de összességében nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A szereplők nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk, olykor forgatjuk a szemünket vadul, máskor pedig egyszerűen csak fájdalmat és sajnálatot érzünk miattuk.

A könyvben nyolc különálló történet van. Mindegyik egy konkrét ételhez, ezáltal pedig nyolc különböző megbízóhóz kötődik. Az első három történet kicsit megijesztett és aggódni kezdtem, hogy csupán toxikus szakítások lesznek majd benne. Majdnem el is vette a kedvemet az olvasástól. De aztán a negyedik történetnél átkattant valami és elkezdtem jobban élvezni az olvasást. Így talán nem is annyira meglepő, ha azt mondom, hogy nem az első történetek voltak a kedvenceim. A leginkább Kimura úr (a könyvesboltos bácsi), Amamija (a kávézó vezetője) és Kuroda (egy törzsvendég) történetét zártam a szívembe. Az idős bácsié az elhunyt feleségéről, a Amamijáé egy viszonzatlan szerelemről, Kurodáé pedig egy szomorú családi helyzetről szólt. Érdekes és izgalmas volt látni a különböző embereket és a különböző élethelyzeteket. Tetszett, hogy a szerző nem ítélkezett egy másodpercig sem, még a legfurcsább helyzetekre is volt egy-egy bátorító és kedves gondolata. 

A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és ami külön pirospont, minden fejezet végén megtalálható a recept is, ami az adott étel elkészítéséhez kell. Ez egy igazán remek ötlet és biztos vagyok benne, hogy én is elkészítem majd valamelyiket, mert nagyon megjött hozzá a kedvem. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Kavasiro Szaki regényének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Addig vagy valaki, amíg mások tartanak valamire.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07.26.: Ambivalentina

07.29.: KönyvParfé

07.30.: Csak olvass!

Read More

Nick Bradley: Négy évszak Japánban + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nick Bradley első magyarul megjelent regénye, a Négy évszak Japánban igazi csemege a japán kultúra kedvelőinek. Főszereplője, Flo karrierje és élete egy ponton megrekedt, az olvasók végigkövethetik útkeresését, mely során Flo nem is sejti, milyen változásokat hoz számára egy metrón felejtett könyv, melynek írója ismeretlen. Tartsatok velünk és nyerhettek egy példányt belőle a Kossuth Kiadó jóvoltából!

Flo ​Dunthorpe-nak elege lett Tokióból.

Az önbizalomhiánytól szenvedő lány élete megrekedt, műfordítói munkája értelmét vesztette, párkapcsolata összeomlani látszik.

Aztán egy nap rátalál egy rejtélyes könyvre, amit az egyik utas felejtett ott a tokiói metrón.

Flót már a legelső oldal olvasása közben beszippantja és átformálja a könyv. Azonnali és erőteljes késztetést érez arra, hogy lefordítsa ezt az elfeledett regényt. Ezzel a sorsdöntő elhatározással pedig olyan útra lép, amely megváltoztatja az életét.

Ahogy Flo egy éven át követi a szereplők sorsát, akik valahol Japán messzi vidékén élnek, átélve a pár kibontakozó kapcsolatának hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hamar rádöbben, hogy ki kell merészkednie a könyv világából, hogy felkutassa annak fellelhetetlen, titokzatos szerzőjét. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött…

A Kossuth Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem a Négy évszak Japánban című köteten. A szerző, Nick Bradley ugyan nem ázsiai származású, így elsőre biztos sokatoknak felugrik a szemöldöke a homloka közepére hogy oké-oké, de ha nem japán származású, akkor minek ír Japánról? Képzeljétek, a szerző nagyon szereti a japán kultúrát, doktoriját pedig abból szerezte, hogy miként jelennek meg a macskák a japán irodalomban. Biztosan nektek is feltűnt már, hogy a legtöbb ázsiai könyvben megjelenik legalább egy macska, ha pedig a történetben nincs róla szó, akkor minimum a borítón megjelentetik valamilyen formában. Hihetetlenül izgalmas téma, én eddig bevallom, bele sem gondoltam abba, hogy ennek milyen kulturális okai lehetnek. Szóval, arra gondoltam, hogy mielőtt írok a kötetről, összeszedek néhány izgalmas információt nektek a témáról. 

A japán irodalomban gyakran jelennek meg macskák mint az emberi élet csendes tanúi. Van, hogy a macska filozofikus, ironikus és éleslátó megfigyelő, aki kívülállóként, de nem érzelemmentesen kommentálja az emberek viselkedését. Máskor csak a háttérben húzódik meg és csak metaforikus módon értelmezhető az ő jelenléte. A japán folklórban és irodalomban a macskák gyakran jelennek meg természetfeletti lényekként, például bakeneko (alakváltó, mágikus macska) vagy nekomata (kétfarkú démonmacska) alakban. Ezek a lények gyakran intelligensek, hosszú életük során természetfeletti erőkre tesznek szert, és képesek bosszút állni vagy segíteni. A modern japán irodalomban azonban a macskák gyakran töltik be az érzelmi kapcsolat vagy a lelki társ szerepét. Japánban a macskák hagyományosan szerencsehozó állatok – gondoljunk csak a híres maneki neko-ra, a „integető macskára”, amely sok üzlet és otthon bejáratánál látható. Az irodalmi megjelenések gyakran kapcsolódnak ehhez a kulturális képzethez, ugyanakkor a macskák függetlensége és kiismerhetetlensége révén egyfajta személyiségkivetítésként is működnek. Szóval ahogy látjátok, nagyon érdekes, izgalmas és sokrétű ez a téma.

A Négy évszak Japánban című kötet egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy olykor nem könnyű az ember élete. Hajlamos elveszni saját bánatának mocsarában, de fontos, hogy felálljunk és továbbmenjünk. Egy történet az álmokról és azok fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy támogató emberek vegyenek körbe minket. Egy történet arról, hogy olykor több közös van bennünk mint gondolnánk és arról, hogy mennyire fontos is a kommunkáció. Egy történet egy fiatal lányról, aki teljesen elvesztette önmagát, egy fiúról, aki tovább kisbaba kora óta cipeli a vállán családjának tragédiáját és egy idős asszonyról, akinek meg kellett tanulnia, hogy miként kapcsolódhat újra családjához. 

Flo, ahogy a fordításon dolgozik (AI generálta kép)

A Négy évszak Japánban című kötetben a macskák inkább társakként és csendes megfigyelőként vannak jelen. A könyv szerkezete igazán különleges. Egyfajta könyv a könyvben. Flo, a történet főszereplője úgy érzi, hogy élete teljesen megfeneklett. Nem érzi jól magát a bőrében, ráadásul barátnője is elköltözött Tokióból. Mindent magába fojt, az érzéseit sem tudja kimutatni a hozzá közel állóknak. Úgy érzi, hogy műfordítói munkája is értelmét vesztette, sötét gondolatok kezdték őt foglalkoztatni. Egy nap azonban rátalál egy rejtélyes könyvre, ami teljesen beszippantja. Úgy dönt, hogy ez a kötet lesz a következő fordítói munkája, ehhez azonban meg kell találnia a szerzőt, hogy jóváhagyja azt. Vajon sikerülhet neki? És milyen hatással lesz rá végül ez a történet? Felrázza őt és képes lesz újra élni? De mivel írtam, hogy tulajdonképpen ez könyv a könyvben, így Flo élete mellett az olvasó a kötet szereplőinek sorsát is végigkövetheti. Bepillantást nyerhetünk a könyvbe, amelyet Flo olvas. Megismerjük Kjó alakját, aki a sikertelen egyetemi felvételi után vidékre, nagymamájához költözik, akivel előtte nem sok kapcsolata volt. Ahogy a szereplők összecsiszolódnak, ahogy Kjó megtalálja saját helyét a világban, úgy lesz a való életben Flo is egyre nyitottabb. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött. Vajon minek köszönhető ez a különleges forma? És vajon mit is tart tulajdonképpen a kezében az olvasó?

Kjó, ahogy éppen rajzol (AI generált kép)

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Nem idealizált hősök, hanem olyan karakterek akik sokszor és sokat hibáznak. Nagyon emberiek, olykor legszíveseben megráznánk őket, hogy jézusom ember, térj már észhez, így nem viselkedünk. Akiket a büszkeségük és makacsságuk olykor visszatart attól, hogy normálisan viselkedjenek, de azt egy másodpercig sem vitatjuk, hogy helyén van a szívük. 

Ugyan nem érzem, hogy kedvencet avattam volna, de nagyon olvastatta magát a történet. A legjobban a nagymama alakját kedveltem, bár néha kicsit mérgezőnek éreztem a karakterét. Valahogy mégis ő varázsolt el a legjobban. Talán azért, mert nagyon emberi volt a karaktere. 

Tetszett, hogy Flo fotói is megjelentek a kötetben, ennél már csak az lett volna még zseniálisabb, ha Kjó rajzait is valahogy belecsempészte volna a szerző. Kíváncsi lettem volna a békás rajzokra. ^^

A könyv egy pontján felmerül Flo dilemmája, hogy bizonyos szavakat hogyan is lehetne japánról angolra fordítani, hogy azok ne veszítsék el eredeti jelentésüket. Szóval nagyon tetszett, hogy egyes szavakat egyszerűen nem fordítottak le. Hálás vagyok a fordítónak és a kiadónak, hogy a könyv jellegét megtartva, ők sem erőltettek rá ezekre a szavakra a magyar jelentésüket. Azzal sokat csorbult volna a kötet hangulata. A kötet végén található egy kis szótár, azok segítségével az olvasó utána tud nézni az egyes szavak/kifejezések jelentésének. 

A könyv stílusa nekem összességében tetszett, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Erre pedig szerencsére nem is kell sokat várni, hiszen hamarosan megjelenik a másik könyve is a kiadó gondozásában. Ha szeretitek a japán kultúrát és irodalmat, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok Nick Bradley regényének is. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a mesekönyvbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a beleolvasó alapján kell válaszolnotok kérdéseinkre és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hová valósi Flo?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.21. Pandalány olvas

05.23. Csak olvass!

05.25. Könyv és más

Read More

Amber Chen: A ​jádekő sárkánya + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Amber Chen nagysikerű, regénye, A jádekő sárkánya. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Jing történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A 18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. A férfi mérnöki titkairól szóló napló és a bérgyilkos által hátrahagyott jáde medál segítségével Jing egészen a fővárosban található Mérnöki Szövetségig követi a nyomokat. Addig a helyig, ahol egykor apja olyan sok időt töltött. Jing eltökélt szándéka, hogy felderíti, miért vette üldözőbe valaki az apját, annak ellenére, hogy a férfi a csendes életet választotta a hírnév és a vagyon helyett.

Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, amiben váratlan segítséget kap Aogija Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől. Apja hírneve célponttá teszi Jinget, akinek fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Minden csak bonyolultabb lesz, mikor a herceggel való kapcsolata egyre kuszább lesz, és akiről Jing sejti, hogy sokkal nagyszabásúbb tervei vannak, mint azt gondolná.

A Szövetségben elrejtett titkok éppoly halálosak lehetnek, mint az általuk épített fegyverek - és mivel élete és szülőföldje jövője forog kockán, Jing nem tudja, kiben bízzon. Megbosszulhatja-e az apját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembemegy mindennel, amiért ő valaha kiállt, vagy ő lesz a következő legnagyobb fegyvertervező?

Az utóbbi időben teljesen oda meg vissza vagyok az ázsiai történetekért, így A jádekő sárkánya sem kerülte el a figyelmemet. Nagyon tetszett a fülszövege, a kiadónak hála pedig egy igazán szépséges verzióban vehetik kezükbe a magyar olvasók a kötetet. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, de aztán elég hamar realizáltam, hogy az elmúlt időben több hasonló könyvet is olvastam, így a cselekménye annyira nem varázsolt el, mint ahogy vártam. A történet érdekes és izgalmas, a szereplők szimpatikusak, de mégsem valószínű, hogy kedvenc lesz nálam. Ne értsetek félre, nem untam az olvasást, és izgatottan várom a folytatását is, ugyanakkor kicsit úgy érzem, hogy telítődtem a műfajból, egyszerűen Amber Chen regénye nem tudott újat mutatni. Olyan volt, mint egy igazán komfortos puha takaró, szerettem olvasni is, de abszolút nem tudott meglepni. Igazából egy tökéletes komfortolvasmány volt számomra, pontosan azt adta, amire számítottam. 

A jádekő sárkánya egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a családról és arról, hogy mire vagyunk képesek azért, hogy büszkék lehessenek ránk felmenőink. Egy történet arról, hogy milyen nehéz dolga van egy lánynak, ha egy férfiak uralta világban be akarja bizonyítani, hogy ő is ér valamit, és arról, hogy néha legsötétebb időkben sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Egy regény a titkokról, bosszúról és arról, hogy vajon tényleg megbízhatunk-e a hozzánk közel állókban. 

A jádekő sárkánya igazából egy "silkpunk" fantasy regény. A "steampunkhoz" hasonlóan a "silkpunk" is a sci-fi és fantasyirodalmak eszköztárának vegyülete. De míg a "steampunk" a viktoriánus kor króm-réz-üveg technológiai esztétikájából meríti az inspirációt, addig a "silkpunk" a klasszikus kelet-ázsiai ókorban találja meg az ihletadó forrást. Ez a regény is televan olyan műszaki-mérnöki megoldásokkal, mint amilyenek a gépi méhecskék, óriásárkány, a léghajók és a különböző gépek. 

A történet szerint a 18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. Apja utolsó leheletével megígérteti lányával, hogy elégeti a naplóját, a lány azonban nem hallgatott rá. Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, hogy befejezze édesapja terveit és közben kiderítse, hogy ki állhat szeretett apja halála mögött. A lány váratlan segítséget kapott Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől, kapcsolatuk pedig egyre kuszábbá és furcsábbá válik. De vajon bízhat Jing bízhat Je-jangban? Vajon milyen tervei vannak a fiúnak? 

Az apja hírneve célponttá teszi Jinget a verseny alatt, fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Képes lesz a lány kideríteni, hogy ki ölte meg az édesapját? Vajon mi miatt hagyta ott anno a palotát és miért választotta a csendesebb életet?

A cselekmény izgalmas volt, Amber Chen jól építette fel a regényét. Nagyon tetszettek a különböző versenyfeladatok, szerettem olvasni róla. Ráadásul ahogy haladtunk előre az olvasásban, úgy lett egyre nyilvánvalóbb az olvasó számára is, hogy milyen szövevényes politikai huncutságok húzódnak a háttérben. A hercegek alig várják, hogy Főparancsnokká válhassanak, a jelenlegi Főparancsnok pedig értelmetlennek tűnő háborúba hajszolja a népét. 

Jing igazán kedvelhető karakter. A fiatal lány óriási utat járt be, bebizonyította mindenkinek, hogy egy lány is lehet szuper mérnök, pontosan ugyanannyit érhet a munkája, mint egy férfinak. Kezdetben talán kissé félszeg és esetlen volt, de végül kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A másik főszereplő Je-Jang a herceg, aki összességében azért nem lopta be magát a szívembe. Nekem a kettejük közötti dinamika sem jött át annyira, igaz a romantikus szál nem is erős a kötetben. Je-Kan személyét azonban nagyon megkedveltem, a kissé pökhendi stílusa kezdetben ugyan idegesítő. De gyorsan rájön Jing és az olvasó is, hogy összességében igazán kedvelhető és szerethető karakter.

A borító egy igazi csoda, nagyon boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Az biztos, hogy a könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Bár nem lett akkor kedvenc, de nagyon várom a folytatást, Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul majd a két szereplő sorsa. 

Bár nem hibátlan, mégis jó kis komfortolvasmány volt. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. 

Értékelés: 5/3,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

,

Nyereményjáték

Az utóbbi időben nagyon népszerűek hazánkban is az ázsiai mitológiával fűszerezett fantasy történetek, így most ebben a játékban is ezeket a könyveket hívjuk segítségül. Minden oldalon találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe és ki az írója. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Találd meg a fényt, amely képes meggyújtani a lámpásodat – mondom szelíden. – Kapaszkodj belé akkor is, amikor körülvesz a sötétség! Még a legerősebb fény sem lesz képes elfújni a lángot!” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

05.12.: Csak olvass! (extra)

05.14.: Könyv és más (extra)

05.16.: Csak olvass!

05.18.: Könyv és más

Read More